Pesti Hírlap, 1923. szeptember (45. évfolyam, 196-220. szám)

1923-09-01 / 196. szám

1923. szeptember 1., szombat. PESTI HÍRLAP 3 A letartóztatottak ügye a Házban. Az államellenes toborzás ügye szóba került a nemzetgyűlés pénteki ülésén is. Kiss Menyhért na­pirend előtti felszólalásában ismertette az esemé­nyeket s többek közt a következőket mondotta: — Ugy látszik, ez beharangozása lenne az egyesület feloszlatásának és kérdi a belügyminisz­tert, adjon felvilágosítást és sürgősen intézkedjék az elfogottak szabadonbocsátására. Általános figyelem közepette Rakovszky Iván belügyminiszter nyomban válaszolt a felszólalásra. — Igen röviden, kívánok csak felszólalni. A képviselő úr két igen lényeges tévedésben van. Az egyik az, hogy azt hiszi, hogy a letartóztatott tár­saság semmiféle komoly bűncselekménnyel kap­csolatban nincs. A másik pedig, hogy az egész ese­tet az Ébredő Magyarokkal hozza összefüggésbe. Igenis, azokat az embereket, akiket letartóztattak, igen súlyos bűncselekmény terheli. Az objektív bi­zonyítékok a kezeinkben vannak s csak a nyomo­zás sikerének kedvéért nem kívánok részletesen nyilatkozni. Igen rövid idő alatt azonban a képvi­selő urak is tudomást fognak szerezni arról, hogy itt milyen súlyos államellenes bűncselekményről van szó.­­— Csak annyit mondok, hogy akkor, amikor ennek a bűncselekménynek szálai kezeimben ösz­szefutottak, nem is tudtam arról, hogy az illetők az Ébredők közé tartoznak. Amikor ezeket kijelentem, eszembe jut, hogy a várbeli gyilkosság után is az Ébredő Magyarok egy vezére járt közbe a letartóz­tatott Dula József kiszabadítása érdekében. A kép­viselő úr, — mondta a miniszter Kiss Meny­hért felé fordulva —, nagyon rossz szolgálatot tesz saját magának, hogyha ebben az ügyben a­ közve­títés szerepét játssza és a letartóztatottakat védeni próbálja, de rossz szolgálatot tesz az Ébredő Ma­gyarok Egyesületének is, amikor ok nélkül össze­függésbe hozza az egylettel a bűnügyet. — Hangsúlyozom, — fejezte be szavait Ra­kovszky Iván —, hogy komoly államellenes bűn­cselekményről van szó és a nyomozást és a további eljárást semmiféle közbelépéstől befolyásolni nem hagyhatjuk. A belügyminiszter beszédét a Ház általános helyesléssel fogadta. A kultuszminiszter nagy beszéde. Nem tehet iskolatipró. — még mindig nincs elég tanító. — Csak adminisztratív tanin­lm­­ személyzetet bocsátanak el. — A belügyminis­zter a vármegyei kérdésről. — Csak ideiglenes egyesítésről van szó. — Vita a zárszónál és a napirendnél. A nemzetgyűlés a létszámcsökkentési javasla­tot pénteki ülésén általánosságban elfogadta. Köz­ben gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter a köz­oktatásügyi tárca viselőjéhez méltó nagyszabású beszédet mondott. Rakovszky Iván belügyminiszter is nyilatkozott s különösen a vármegyékre vonat­kozó kijelentései érdemelnek különös figyelmet. A Ház legközelebbi ülését kedden tartja. Scitovszky Béla elnök nyitotta meg az ülést. (Kiss Menyhértnek a letartóztatott EME tagok ügyében történt napirend előtti felszólalását és Ra­kovszky belügyminiszter erre adott válaszát lapunk más helyén közöljük). Gróf Klebelsberg Kuno kultuszminiszter. Mivel elodázhatatlan orvosi műtétet hajtunk végre, nem várhatja be a vita végét, hanem most szólal fel. Egy tárcára sem olyan végzetszerű a feladat, amelyet a létszámcsökkentési törvény reá ró,­­ ti­­nt épen a kul­tusztárcára. Hiszen ha e lépést elhibáznák — úgy­mond — abból a nemzeti kultúrára helyreh­ozhatat­­lan kár származik, pedig mi a nemzet kultúrerejétől várjuk a feltámadást. Nem, lehetek iskolatipró, vég­zetes lenne, hogy rosszul alkalmazott takarékosság miatt iskolákat áldozzunk föl. Sikerült is elérni, hogy a létszámcsökkentést csak adminiszratív sze­mélyzetnél hajtják végre, az óvónők, népta­nítók és a polgári iskolai tanítók nem lesz­nek apasztva. Kikapcsolta a létszámapasztás­ jól a népiskolai tanerőket. Ha tekintetbe vesszük, hogy Magyarországom a hat éven felüli analfabéták száma 1.000.090, akkor azt kell megállapítani, még mindig nincs elég tanító. Itt meg kell említenie, hogy a nagy uradalmak, a latifundiumok igen keveset tesznek az iskolázta­tás érdekében. Hogyha restek áldozatodat hozni ezen a téren, úgy gondoskodni fog arról, hogy törvényho­zási úton kényszerítse őket arra, hogy az iskolázta­tás és az oktatás ügyében tegyék meg kötelességüket. (Taps az egész Házban.) A polgári iskolákra sem terjesztette ki a lét­számcsökkentést. A cél az, hogy minden nagy faluban polgári iskola legyen. Fölösleges néptanító Magyarországon nincs és ha van, az kevésbbé értékes erő . . . Feidl Gyula: A bosszúállás áldozatai! Gróf Klebelsberg: Mutasson rá egyetlen egy ren­delkezése­mre, amelyben engem bosszúállás vagy pártérdek vezetett volna! Peidl Gyula: Korábban tör­tént esetek. Gróf Klebelsberg: Amikor azt mondom, hogy nincs felesleges tanító, evvel egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy a középiskolai tanárok lét­számát akarom apasztani. Ellenkezőleg, de apasztani kívánom a­ túltengő központosítást. A központból mi nem igazgathatjuk úgy az iskolákat, akik a helyi viszonyokat nem ismerjük, mint azok, akik a vidé­ken vanlnak. Decentralizálni kell tehát a népoktatást, de mindennek az alapja a kinevezések de­centralizációja. Kérve kérem, ne keressenek e mögött politikai hátteret. (Felkiáltások a szélső­baloldalon: A főispá­nok ne nevezhessenek ki tanítókat!) A mai állapot az, hogy a tanfelügyelő tesz előterjesztést a tanító kinevezéséről, azonban a miniszter köteles a főispánt meghallgatni. Ezentúl úgy tervezi, hogy­ pályázat alapján neveznék ki a tanítókat, a főispán azonban köteles a kinevezést azonnal bejelenteni a közigazgatási bizottságnak. a belügyminiszter, Rakovszky Iván belügyminiszter kijelenti, hogy a javaslat a nemzet életében és az egész ország köz­gazdaságában nagy horderővel bír s nagy gondos­sággal és szeretettel kell foglalkozunk vele. A lét­számcsökkentést két szempontból kell nézni: El kell A Ház folytatta a tisztviselők létszámcsökkentéséről szóló javaslat általános vitáját. Barthos Andor: A régi nemesség ama hibájának a konzekvenciáit, hogy irtózott a produktív pályák­tól és a tisztviselő pályára tódult, most kell visel­nünk. Azonban még minidig nem késő. A javaslatot első­ lépésnek tartja a tisztviselő kérdés megoldásá­hoz, mert ezenkívül nagy rendszerváltozásra van szükség. Kifogásolja, hogy a köztisztviselő, ha egy­ben képviselő is, nem léptethető elő s eziránt sürgős intézkedést kér. Gúnyolja az u. n. közigazgatási hiva­talos stílust, kárhoztatja a túltengő bürokratizmust. A javaslatot elfogadja. (Helyeslés.) Rámutat, hogy működése elején főleg a magasfokú­­ kultúrának a szerveit erősítette, így az egyetemeket, az akadémiát, a gyűjteményegyetemet. A pécsi egye­temet elhelyezte. (Felkiáltás a szociáldemokratáknál: Elemi iskolákat telepítettek ki miatta!) Azonban ugyanekkor 880 népoktatási új osztályt is megnyi­tottam. (Taps a jobboldalon.) Az ország jól tudja, hol keresse azokat, akik érdekeit szolgálják. Készen­­ van a gazdasági szakoktatásról szóló javaslat, a­ köz­oktatás reformja s azok a gimnáziumok, amelyeket a reform meghagy, igazán komoly és humanisztikus gimnáziumok lesznek. Politizálhatunk, személyesked­hetünk, de ezzel a nemzet jövőjét nem biztosíthatjuk. Eggyel biztosíthatjuk csak az ország jövőjét, ha a jövőben is Kelet-Európa legműveltebb állama le­szünk. N­a nincsen bennünk annyi hazafiság, hogy kultúrü­gyeket objektíve tárgyaljunk, akkor ugyanaz a felelősség terhel bennünket, mint a mohácsi vész generációját. Ennek meggondolásától vezettetve ké­rem a javaslat elfogadását. Bejelenti, hogy a javas­lat részletes tárgyalásánál politikailag Walkó mi­niszter képviseli, a szakszerű felvilágosításokat pedig dr. Petry Pál államtitkár adja meg.­­Zajos éljenzés és taps a kormánypárton. A minisztert számosan üdvözlik.) Folytatják a vitát. Csik József főként arról beszél, hogy a főispán a politikai rendszer exponense, a­­gy lelkiismeretlen dolog rája bízni a magyar kultúrát. Megnyugvással veszi tudomásul, hogy a közoktatás terén csak az adminisztratív tisztviselőket fogják redukálni. Fon­tosnak tartja, hogy minden elbocsátott munkaalkal­mat találjon. A javaslatot nem fogadja el.­öször József főleg a gyámhatósági eljárással foglalkozik. Már az indemnitási vitánál felhívta a figyelmet, hogy úgy a gyámhatósági eljárás, mint a gyámügyi anyagi jog meg­érést a teljes reformra. In­dítványozza, a kormány hatalmaztassék fel, hogy a gyámügyi eljárást az 1877. XX. és az 1921. XX. t. c. idevonatkozó eljárási rendelkezéseinek esetleges mó­dosításával rendeletileg szabályozza. A javaslatot különben elfogadja. (Helyeslés.) Kiss Menyhért: Utasítani kívánja a kormányt, hogy az összes állami, vármegyei, városi és állam­vasúti hivataloknál a létszámapasztás tekintetében a minisztériumoknak egy, a tisztviselők által válasz­tott 4—5 tagú bizottsága, a hivatali főnök elnöklete mellett, tehessen javaslatot. A csonka vármegyék kérdését illetőleg, ha mi irredentát akarunk, illetve a területi integritást fenn akarjuk tartani, ezt nem hivatalok fenntartásával fogjuk elérni, hanem olyan szociális és demokratikus törvényalkotásokkal, a­melyekben a magyar nép gazdaságilag, politikailag és szabadságjogilag megerősödik. A javaslatot nem fogadja el. Elnek, miután szólásra senki sem volt feljele­gyezve, a vitát bezárta, a vita anyagából­ bocsátanunk azt a létszámot, amely az ország terület megcsonkítása révén vált feleslegessé, másrészről pe­dig meg kell válnunk attól a létszámfeleslegtől, amely eddig ahelyett, hogy javítani tudta volna a közigaz­gatás menetét, csak komplikáltabbá tette és elnehezí­tette azt. A tiszviselők érdekeit összhangba kell hoz­ni az állam egyik legfontosabb érdekével: a takaré­kossággal. Az állam módját igyekszik ejteni annak, hogy állami és társadalmi eszközökkel az elbo­csátott tisztviselőket valamiképen kárpó­tolhatja. A belügyminiszteri tárcát érdeklő részletkérdések közül eminente a legfontosabb a vármegyék­­ egy részének összevonása, illetőleg megszüntetése. Azért, mert bizonyos megcsonkított vármegyék köz­igazgatását a kormány egyszerűsíteni kívánja, még nem lehet azt mondani, hogy evvel igazságosnak ismerjük el a trianoni szerződést. Kizárólag ad­minisztratív és pénzügyi intézkedésről van szó. Ne higgyék, hogy a megszállott területen levő magyar­ság faji öntudatában ezáltal veszíteni fog. Mindenki tudni fogja att is, hogy tisztán közigazgatási eljá­rásról van szó. Az egyesített vármegyékre vonatkozó, észrevéte­leket sem tudja honorálni. Amint szükség volt a köz­igazgatás egyszerűsítése érdekében bizonyos köz­igazgatási egységek megszüntetésére Csehország­ban, és ugy szükséges nálunk is. Nem lehet azt mon­dani, hogy mi ne csináljuk csak" azért, mert a csehek is úgy csinálták. Nincs arról szó, hogy végkép megszüntessünk egyes vérmegyéket, a szükség azonban azt kívánja, hogy ideiglenesen, egyesítsük egyes törvényhatóságok közigazgatását. Az egyes vármegyék meg fogják tartani elnevezésün­ket is", épen a tradíciók ápolása érdekében. Ami a­ főispáni állásokat illeti, 47 törvényhatóságunk van­, ebből csak 11-nek van önálló főispánja, a többinek összesen 16 fő­ispánja van, tehát nem lehet azt mondani, hogy túl­ságosan sok volna a főispáni állás. A közönség ér­deke is megkívánja, hogy bizonyos felesleges hiva­talokat megszüntessünk. A megyei székhely jelentő­ségét is túlzottan ítélik meg. A gazdasági élet nem mindig követi a megyei életet. A gazdasági élet a jó közlekedési viszonyokat, a piacot keresi, nem pedig az alispáni hivatalt. Hogy az elbocsátandó tisztvise­lőket a törvényhatósági bizottságok válasszák ki, gyakorlatilag lehetetlennek tartja. Azt sem lehet állí­tani, hogy az elbocsátásoknál a főispán politikai szempontból fog dönteni. Fájdalmas műtét ez a ja­vaslat­, rosszul esik benyújtani, rosszul esik elfogad­ni, a kormánynak azonban kötelessége volt benyúj­tani, a Háznak pedig kötelessége elfogadni a jövő generáció érdekében. (Élénk helyeslés és taps a kor­mánypárton.) Jálés­t nem nyilatkozik a pénzügyminiszter ? Scitovszky elnök Szilágyi Lajost hívja fel, hogy éljen a zárszó jogával. Szilágyi nem­ él vele, hanem a házszabályokhoz kér szót és a tanácskozás felfüggesztését kéri, mert addig nem lehet határozni, amíg javaslatára nézve a pénzügyminiszter nem nyilatkozik. A javaslat t. i. a tisztviselők fizetésjavításáról szól. Rakovszky toelün­ym­i.- s­z­jnálattal jelenti be, hogy a pénzügyminiszter súlyos beteg és azért nem reflektálhat az észrevételekre, azonban az első alkalmat megragadja, hogy mulasztását pótolja. Hegymék­i-Mss Pr.:­elt­tlenül szüks­égű­ s hogy a felelős miniszter nyilatkoznék a felvetett kérdésben. Szilágyi: Ilyen eljárásra technikai obstinkció­val kell felelni, a nemzetgyűlést pedig oszlassák fel, ha nincs rá szükség. Szakács Andor felszólalása után Zárszó: Szilágyi mégis él jogával és elmondja hogy mi­kor a múlt héten interpellálni akart a tisztviselők szeptemberi fizetése ügyében, a kormány r­­inden­­képen megkörnyékezte, hogy ne ne mondja el beszé­dét. A helyettes miniszterelnök még arra is meg­kérte, hogy a Házban ne említse, hogy a pénzügymi­niszter beteg.­ Ezek után tetszése szerint magyaráz­hatja úgymond azt az illetlen eljárást, amit vele szemben a kormány tanúsított. Most, arról van szó, hogy holnap reggel milyen fizetést kap 200.000 köz­tisztviselő. Ha­ egy felnőtt férfi a nemzet színe előtt azt mondja, hogy a mindenkori drágasági és gazda­sági viszonyok alakulásához képest állapítja meg a tisztviselők fizetését, akkor senki sem gondolhat Zü­richre, hanem csak az itteni piaci árakra és gazda­sági viszonyokra. Azonban a kormánypárt tunya és lomha. (Nagy zaj és derültség a jobboldalon.) Platthy György és szóló között öss­zeszólalkozás támadt, mert Platthy Szilágyi hangját kifogásolta. Kószó István: Mondja el mie egyszer, amit már háromszor elmondott! Szilá­gyi: Nem reflektálok éretlen közbeszó­lásokra. Kószó: Éretlen beszéd! Szilágyi: Az éretlen közbeszólásokra nem ref­flektált, mert nem akarta a vitát elmérgesíteni, de egyet kijelent: ő eddig sem gyűlésen, sem cikkel nem harcolt ebben a kérdésben, csak egyedül itt, a mai naptól kezdve ki fogják vinni a kérdést arra a térre, ahol több igazat, több meghallgatást s a velük szem­ben levők részéről több tisztességtudást találnak. Halász Móric: 1918-ban is ezt csinálták! (Zaj.) Elnök Szilágyit sértő kifejezéséért rendreuta­sította. A Ház általánosságban elfogadta a javaslatot, a benyújtott ,határozati javaslatokat pedig elvetette. Megkezdték a részletes tárgyalást is, s a címet vál­tozatlanul elfogadták. 71 kultuszminiszter» beszéde»

Next