Pesti Hírlap, 1923. november (45. évfolyam, 247-271. szám)
1923-11-01 / 247. szám
1923. november 1., csütörtök PESTI K IIti LAP" engedhető, ha kivételes körülményeik forognak fönn. Erről eddig szó sem volt, ez a legnagyobb titokbankerült a rendeletbe. Ez a legteljesebb visszafejlődés. "Konfiskálja a háztulajdont és lakástulajdont csinálbelőle e bérlők javára. Ezzel a rendelkezéssel a háztulajdonos akarata ellenére egész sor új lakót telepíthetnek házába. Ezt a rendelkezést azonnal meg kell szüntetni és felelősségre kell vonni azt, aki a háztulajdon ellen való ezen merényletet kigondolta. Ez a kormányra nézve is kellemetlen hiba azért történhetett meg, mert a rendelet megjelenése előtt a háztulajdonosoknak meg sem mutatták. A háztulajdonosok ebbe bele nem nyugodhatnak s a rendelettel szemben az országos kongresszus fog véglegesen állást foglalni. W. James tragédiája* F&fres*cég, akit elnyelt a tenger*.», egyedül jogosított magyar kiadás. "Copyright 1923 by „Die Stunde" Vienna. A halott herceg visszatérése. Az udvari hatóságok kicsinyes titkolódzása nagyban hozzájárult a legendák képződéséhez. "Ára ez magának az udvarnak is kellemetlen volt. Ezért 1910-ben elhatározták, hogy a bírósági tekintélyt állítják szembe a legendával. A holttányilvánítási eljárást azonban kínos lett volna a rendes bíróságok útján keresztülvinniök. Orth Jánosnak, mint polgárnak, ügyeiben a béesi vagy a gmundeni kerületi bíróság lett volnailletékes. Ezek a bíróságok aktákat szerezhettek volna be és tanuk kihallgatását rendelhették volna el, amely akták és tanuk azonban több világosságot deríthettek volna az ügyre, mint amennyi az udvarnak kívánatos volt. A politikai motívumoktól eltekintve, a következő indító ok is szerepet játszott: Orth János gazdátlan hagyatékát a Habsburg-család számára akarták biztosítani. Meg akarták akadályozni, hogy a Stubelcsalád az örökségre fennáló igényét érvényesíthesse. János Szalvátor főherceg már 1878-ban, a boszniai okkupációs hadjárat idején, Kostajnicában leolt első végrendeletével Stubel Ludmilla számára biztosította 40.000 forint évi kamatainak élvezetét. Chathambari, 1890 máciusában kelt utolsó végrendeletében reáhagyta bécsi házát a Goldschmiedgasse 4 szám alatt, valamint 100.000 forint készpénzt. Ha ezekre az értékekre a Stubel-család nem is emelhetett igényt, Stubel Millió magánvagyonának Orth János hagyatékából való visszaszármaztatását joggal követelhette. Ennek a vagyonnak az értéke, mely készpénzből, értékpapírokból és ékszerekből állott, felülmúlta a 100.000 forintot. Ezt a Habsburgok nem akarták kiadni. Hosszas tanácskozások után elhatározták, hogy Orth János holttányilvánítási eljárását a rendes bíróság helyett a legfelsőbb udvarnagyi bíróság előtt folytatják le. A Habsburg-családnak e házi törvényszéke előtt a Habsburgok házi törvénye a legfelsőbbb törvény. De hogy jön Orth János polgár ügye ez előkelő fórum elé. Annak az Orth Jánosnak az ügye, kinek még csak nevét sem volt szabad az udvarinál említeni. A külügyminisztérium aktáiban azonban mégis mindig e megtagadott név alatt szerepelt. A St. Margherita elsülyedése óta senki sem gondolt az udvarnál arra, hogy az egykori főherceget halála után ismét visszahelyezzék rangjába. Most azonban gondoltak rá. 1910 július elsején a hivatalos lapban megjelent egy közlemény, mely szerint József Ferdinánd főherceg, Gianni fivére, azt a javaslatot tette, hogy a magát Orth Jánosnak nevező János Salvátor főherceg halálát bekövetkezettnek jelentsék .. Cianninak főhercegi rangját minden formájában vissza kellett adniok, hogy a legfelsőbb udvarnagyi hivatal akcióba léphessen. Az ügy jogászi részét dr. Bachrach Adolf titkos jogtanácsos és császári és királyi kormánytanácsos tagadhatatlan ügyességgel intézte. Minden áron azt igyekezett ugyanis bebizonyítani, hogy „Orth csak a külső megkülönböztető címről és előnyökről mondott le, csak arról, hogy nyilvánosan a császári ház hercegének tekintsék ... Az azonban, hogy ő egy esetleges trónutódlási igényről is lemondott volna, nem élt fenn és erre, már egy ilyen lemondás hatalmas jelentőségére való tekintettel sem lehet következtetni, ilyen bizonytalan okokból. Az Orth név felvétele — folytatja Bachrach kormánytanácsos — habár ez állandó is volt, nem enged arra következtetni, hogy a családhoz való tartozással teljesen szakított volna. Minél erőteljesebben hangsúlyozódik az ősnemességhez való tartozás jogi jelentősége, ha ugyan itt egyáltalában megengedhetőknek tekinthetők konkludens kijelentések, annál inkább követelni kell egy terjedelmében ép úgy, mint tartalmilag pontosan körvonalazott akaratnyilvánítást. Bizonyosnak tekinthető, hogy ez a csupán belsőleg elhatározott joglemondás, még ha ennek az elhatározásnak lényege konstatálható is, nem tekinthető kielégítő diszpozíciónak.'' Az a szellemes záróformula, mely valóban a 'tapintat legmagasabb csúcspontját jelenti, így hangzik: „Főherceg volt, bár külső rang nélkül, ő volt „a magát Orth Jánosnak nevező János főherceg", de mégis főherceg és az uralkodóház tagja. A köpeny lehullott, de a főherceg megmaradt" A legfelsőbb udvarnagyi hivatal dr. Bachrach érveit a magáévá tette és János Szalvatori főherceg halálát kinyilvánította. Igy lett Gianniból halála után ismét herceg. (Folyt. köv.) Felvonultak ass oktobristák Nagy Vince, Buza Barna és Foss János 1918 október harmincegyedikének ötödik évfordulója alkalmából szerda estére ünnepi vacsorára hívták öszsze oktobrista érzelmű híveiket a Royal-szálloda fehértermébe. A megjelentek között voltak: Gróf Batthyány Tindor, Balla Aladár, Bartha Albert, Abrarhám Dezső, Vámbéry Rusztem, Perczel Mór, Pethe Márton, Fényes László, Dietz Károly, Fóthy Vilmos, Kobek Kornél, dr. Kohlmann Dezső, Veér Imre, továbbá Nagy Ernő, Farkas István, Pikter Emil, Propper Sándor, Vanczák János és Kéthly Anna nemzetgyűlési képviselők. A hölgyközönség soraiban volt Jászi Oszkár édesanyja és dr. Nagy György özvegye. Az est szónokaiul — amit előre bejelentettek — a rendező bizottság Nagy Vincét, gróf Batthyány Tivadart, Farkas Istvánt, Nagy Ernőt, Vámbéry Rusztemet, Veér Imrét, Persián Ádámot és Kohlmann Dezsőt jelölte ki. Nagy Vince a forrradalom kitörésének előzményeit ismertette. Az októberi forradalom — úgymond — nem bukott ki, mert a magyar demokráciát nem lehet elbuktatni. Úgy látja, hogy már közeledik a hazai demokrácia megvalósulásának az ideje is Az októberi eszmékre üríti, poharát. Amidőn a szónok befejezte beszédét, Pikter Emil érces hangú kiáltása hangzik fel: — Éljen Károlyi Mihály! (Éljenzés.) Gróf Batthyány Tivadar beszélt ezután. Bethlennek — mondotta — sikerült engem a parlamentből kiszorítani és nyugalomba küldeni. Ő bizonyára tudja, hogy miért. 1918-ban nem mi csináltuk a forradalmat. A forradalmat azok csinálták, akik megelőzőleg vakon és süketen ültek a bársonyszékekben. A bűnösöket azok között keressék — úgymond —, akik előttünk voltak hatalmon. Az októberi elveket előbb-utóbb úgyis meg kell valósítani és e célból össze kell fognia mindazoknak, akik hívei azoknak a nagy eszméknek. Magyarország miniszterelnöke ma kénytelen olyan jelszavakat hangoztatni, amelyek ellen éveken át küzdött. A reakció tábora már inog. Itt a fővárosban kezébe van adva a liberális közönségnek a győzelem lehetősége. Úgy kiseperhetjük Bethlentől Wolffig az egész társaságot, hogy hírmondójuk sem marad. (Éljenzés.) Parkas István kifejti, hogy a forradalmat nem október 31-én csinálták, hanem sok évtizeddel azelőtt kezdődött meg az előkészítése. Ezután az emigráció kérdésével foglalkozott, amelynek aktualitását Benes ismert nyilatkozatából meríti. A jelek arra vallanak, — mondja, — hogy Benesnek van igaza, hogy átfestési politika folyik. Mi nem azért ragaszkodunk a demokráciához, mert Benes akarja, hanem mert évtizedek óta ebben az eszmében élünk. Ez az ellenforradalom, amely itt ül az ország nyakán, kivételes intézkedését kiterjesztette minden vonalon és ezért nem oldhatja meg az emigráció kérdését. A miniszterelnök azt mondja, hogy az emigránsok közül mindazok hazajöhetnek, akik nem bűnösök, a bűnösöknek felelniök kell a bíróság előtt. Tessék az esküdtszéki rendszert visszaállítani, akkor majd odaállnak. Bethlen és a legnagyobb hatalmi tényezők beleestek a Habsburg-gögbe, amely gőg Rákóczinak és Kossuthnak nem akart megbocsátani. Mi már láttunk erősebb trónokat is összedűlni, mint a Bethlen Istvánét. Az emigráció szelleme a magyar demokrácia szelleme, amely ezt a trónt épenügy alá fogja ásni, mint amely a trónt aláásta. A jobboldal és a középút között semmi különbség sincs, Gömbös és Bethlen csak a szerepeket osztották ki egymás között. Ami történt, az nem jelent rendszerváltozást Farkas beszéde után mint bizalmas információt közölték az egybegyűltekkel, hogy Horthy Miklós kormányzó rendeletileg törölte a Károlyi-pert. A bejelentést szűnni nem akaró tapssal fogadták, majd ismét perceikig éljenezték gróf Károlyi Mihályt. Ezután a többi szónok szerepelt az előző beszédekhez hasonló szellemben. 3 NAPI HÍREK. Szívlapok ut mm. A Budapesten megjelenő napilapok egyes példányainak ára 1923 november 4-én reggeltől kezdve hétköznapokon 500 korona, vasárnap 600 korona. A Friss Újság, Uj Barázda, Uj Lap ára hétköznap 200, vasárnap 300 korona. A Magyar Hírlap ára hétköznap és vasárnap 250 korona. A Neues Politisches Volksblatt ára hétköznap 300 korona, vasárnap 350 korona. Az előfizetési árak 1923 november 4-től kezdve egy hónapra 10.000 korona, negyedévre 30.000 korona. A kisebb terjedelmű lapok előfizetési ára 4000, illetőleg három hónapra 12.000 korona. Az Est, Az Újság, Budapesti Hirlap, Esti Kurir, Friss Újság, Magyar Hirlap, Magyarország, Magyarság, Nemzeti Újság, Neues Pester Journal, Neues Politisches Volksblatt, Népszava, 8 Órai Újság, Pester Lloyd, Pesti Hirlap, Pesti Napló, Szózat, Új Barázda, Új Lap, Tőzsdei Hirlap, Világ. * Két hónapja annak, hogy áremelést voltunk kénytelenek közönségünknek bejelenteni s bár a drágaság az újságüzemekben amlóta is csaknem hétről-hétre fokozódott, tartózkodtunk attól, hogy a lap árát emeljük. Elérkezett azonban az a pillanat, amikor a lapok fennállásának komoly veszélyeztetése nélkül, az eddigi lapárakat továbbra fenntartani nem tudjuk s igy az összes budapesti napilapokkal egyetemben kénytelenek voltunk az ujabb lapárakat megállapitani. A Pesti Hirlap arra fog törekedni ezentúl is, hogy az újságnak minél érdekesebbé tételével szolgálja meg közönségének változatlan ragaszkodását; ezt, a közeljövőben, annál is inkább megtehetjük majd, mert módunkban lesz az eddiginél nagyobb tílz dalterjedelmet nyújtani és bár a legnagyobb anyagi áldozattal, a Pesti Hírlapot nemcsak terjedelmesebbé, de tartalomban gazdagabbá, változatosabbá tenni. (A londoni női divat.) Arauare előtte, máskor egy nő szépségét jellemezni akarta a lelkes bámuló, görbe vonalakat rajzolt a levegőbe, hogy megmutassa, milyen. Ez a mozdulat most értelmetlenné vált. Ma legfeljebb két párhuzamos vonalat írhat a jellemző, mert az új londoni női divat minden görbe, hullámos, vonalat kiküszöbölt. Egy divatszakértő így besél az őszi toalettekről:• Az őszi ruhák minden vonala egyenes tagadása az alaknak, a szokott fölfogással szembeszállva: a leginkább negatív, a leginkább nehéz és mégis a leginkább szép vonal, mely már évek óta nem tűnt föl a divat terén. De nem mindenki van így elragadtatva. Vannak jóindulatú kritikusok, kik eltép okoskodnak: — A természet a női testnek ives vonalaikat adott, melyek természetes mivoltával összefüggnek s elleplezni ezeket a görbéket mesterséges módon, veszedelmes. Mindenesetre helyesebb lenne kiemelni, mint véka alá rejteni. Az epések még keményebben írnak: — A történet arra tanít bennünket, hogy a művelt emberiség mindig inkább a görbe vonalakat kedvelte, mint az egyenesekét s a testhez álló szoknyát és a gömbölyű mellet szebbnek tartotta, mint azt a lapos keblet, mely a mai divat ideálja és erősen hasonlít a pillar-box-hoz, a londoni bádog-levéltartóhoz. ) A szatiraírók sem hallgatnak: 1 — Ezt a ruhát viselni valódi művészet: kiszélesedik a váll mögött és előre kell húzni, mintha hordozója beszédet akarna mondani a Senatua Romanus előtt. Semmi gomb, semmi kapocs, csak egy divatja mult öv, vagy oldalt egy odaerősített csokor. A szoknya sokkal szebben, sokkal természetesebben hullik,alá, mikor kéz fogja föl. Képtelen divat. Új és máris divatjamúlt... — (Az adófizetők mearoscuttálja az adóavatalokat.) Ma járt le a jövedelem és vagyonadó befizetésére kitűzött határidő és november elsejétől már tíz százalékos késedelmi kamatot kell havonta fizetniük mindazoknak, akik a mai napig nem tettek eleget fizetési kötelezettségüknek. Kétségtelen, hogy a pénzügyminiszter ezen rendelkezése volt az előidézője annak, hogy a köönség valósággal megrohanta az adóhivatalokat. Egyes kerületek adóhivatalainál valósággal életveszélyes tolongás volt. A terézvárosi adópénztárban például ma több száz adófizető körülbelül egymilliárd koronát fizetett be, kisebb nagyobb tételekben. A tegnapi adófizetések összege is meghaladta a hatszázmillió koronát. A lipótvárosi adóhivatali pénztár bevétele tegnap ötszázhúszmillió korona volt, a pénztár mai forgalma azonban szemmel láthatólag nagyobb volt még a tegnapinál is. Ebben a kerületben összesen körülbelül tízmilliárd koronát fizettek be jövedelem- és vagyonadó címén. A pesti oldal többi kerületeiben is hasonló arányokban rótta le tegnap és ma, a kitűzött határidő utolsó két napján, a közönség az adót. A budai kerületekben valamivel lanyhább volt az adóhivatalok forgalma, aminek valószínűleg az az oka, hogy a budai közönség túlnyomórésze már hetekkel ezelőtt teljesítette adófizetési kötelezettségét. (Róbert bácsi vándorló ingyenkonyhája.) Csütörtökön délben a Károly körút és Dob utca sarkán Róbert bácsi vándorkonyhájából az arra rászorulóknak ingyen ebédet ad.