Pesti Hírlap, 1924. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1924-01-01 / 1. szám
4 PE8T3 H IRL 1924. január 1- kedd. k aBBaagig^aaTHatgac^aKaaSEaBsisagss^^ ^»Ma^Vdl «El» Humoros közbeszólások. Meg lehet állapítani, hogy a szigorú politikától eltekintve — ami azonban a képviselő urak jórészét nem igen érdekli, — általában kedélyes az élet a nemzetgyűlésen. Sokszor veszekednek ugyan egymással az emberek a nyílt színen, úgy, hogy néha szinte a tettlegességig fajul a helyzet, de a következő pillanatban már amindent feledtető humor lesz úrrá, hogy megadja az átmenetet a rákövetkező „unalom" időszakának. A nemzetgyűlési Napló néha oly durva hangot kénytelen megörökíteti, hogy azt nem akarjuk itt megismételni, örüljünk, ha másfeledésbe ment, ellenben oly vidám tréfálkozásokról is ad számot, amiket érdemes kiragadni a szürke betűhalmazból és csokorba kötni. Ezekből a viccelődésekből, ha könnyű fajsúlyúnknak látszanak is, sokszor oly erős sarcalmus árad ki, hogy a legritkább esetben örülnek a képviselők az ilyen aposztrofálásnak. Vannak a Háznak olyan tagjai, akik a legkomolyabb kérdésben se tudnak mindvégig igazán komolyak maradni. Ez az ő szerencséjük, mert azt mondják, a jó kedélyű ember sokáig él. Meskó Zoltánnak például minden felszólalása — a legkomolyabb tartalom dacára is — tele van tűzdelve a természetes humor gyöngyszemeivel, Nagy Ernő pedig nem tud anélkül beszélni, hogy valamiképen szóba ne hozza a „beregi közállapotokat," amire kórusban zúg feléje a kérdés, hogy: „Mi van Gulácsyval!" — a következmény pedig: óriási derültség. A legtöbb elmés és epés megjegyzéssel Vázsonyi Vilmos traktálja képviselőtársait és nem egy közbeszólása percekig derültségben tartja a Házat. A nyáron az egyik ülésen Fábián szóvátette, hogy valami titkos értekezleten elhatározták Vázsonyi megöletését, de azután kénytelenek voltak konstatálni, hogy a gyilkosságot egyelőre nem lehet végrehajtani, mert Vázsonyi nincs Budapesten, várni kell, amíg visszajön. — Úggylátszik, a Devizaközpont nem adott nekik valutát! — jegyezte meg elmésen Vázsonyi Vilmos. Más alkalommal Elm Kálmán a zalaegerszegi táborban tapasztaltakról tett jelentést és azt mondta, hogy ott a kórház berendezése teljesen kielégítő, egy egy emberre huszonöt köbméter levegő jut. — Dir gesagt! — felelte Vázsonyi. Alig akart elcsendesedni a derültség és a gúnyos kacagás, amikor Kiss Menyhért a vasutassztrájk alkalmával elmondta a Házban, hogy ő már tizennyolc év óta lakik Budapesten, ismeri Andrékát és az mutatkozott be neki. Azt is hozzátette, hogy ő maga igazságtalannak tartja a vasutasok kérését vmviszimmmssizmissis fodrokkal a fenyvesbe kötve hevernek. Elbűvölve megállok és a mellvédre könyökölve nézett a Kárpátok isteni regéjét! Az őrszem háttal felém halkan jelentkezik, tekintetét az ellenséges állásról re sem véve. Nagyszerű kilövésünk van! Na itt hiába támadna az orosz — gondolom én — géppuskáink lekaszálnák azonnal. Míg ezt nézem, az őrszem hirtelen hozzám lép és erélyesen rámszól: „Fenséges Úr, tessék elmenni oda a sarokba, ide egy Masinge-ver jól be van lőve, ott a sarokban nem látja!" Az általa jelzett 3 lépéssel odébb megyek s távcsövemmel az orosz állást nézem. Igaz! Ott két mszka fej és egy géppuska, a fiatal rossebb őrszemnek megköszönve figyelmét, továbbmegyek. Odébb sok bakámmal beszélek, jókedvűek, és azt mondják, hogy jól érzik magukat, jó dolguk van. Többeknek a jól megérdemlett vitézségi érmet mellére tűzöm. Itt a Szurdok szikláin nagyszerűen oldalazzák a géppuskák az állások előtti terepet, egyik 20 méter magasságban a sziklafalban védetten van elhelyezve s igy ezen műremek az ellenséget még akkor is tűz alatt tudja tartani, midőn már mellvédünkre lép. Egy tömzsi igazán huszárképű legény feszesen jelentkezik s kérdésemre, hogy hogyan megy dolga, azt feleli, hogy kitűnő dolga van itt, pompásan érzi magát, de még sokkal jobb dolga volt a 4-es huszároknál. Megnyugtattam őt, hogy én is huszár voltam és szintén baltává lettem. Egy mosolygó tekintetű ifjút azonnal megismerek és megszólitok: „Fiam, te Sabacon álltál velem ama rettenetes éj jelent'. — „Igenis, én vagyok az, akit A Fenséges Úr karonfogott mikor a gránát sze— Erre meglett a sztrájk! — mondta Gaál flaszton. — Kiss szerencséje most igazán nem nagyi — toldotta meg Vázsomyi. Friedrich István egy alkalommal szóvátette mentelmi jogának megsértését, mert a vezetése alatt álló Török-Magyar Kereskedelmi R.T. helyiségében a rendőrség házkutatást tartott. Amikor Rakovszky belügyminiszter válaszában kijelentette, hogy az adatok alapján neki kötelessége volt az eljárást megindítani. Eckhardt felháborodott: — Üldözik a keresztény részvénytársaságokat! — Micsoda keresztény részvénytársaság? — felelte Vázsonyi. V.Weinstein basa és Löffler bég ülnek az igazgatóságban. Kiss Menyhért a parlament olyan humoristái közé tartozik, akik komolyan tett megjegyzéseikkel aratnak viharos derültséget. Amikor Kállay pénzügyminiszter arról beszélt, hogyan akarja a kormány a tisztviselőkérdést megoldani, Kiss Menyhért folyton zavarta beszédében. Kállay egy darabig nyugodtan tűrte a közbeszólásokat, de végre is így szólt hozzá: — Tessék figyelemmel lenni arra, hogy ebbe a szomorú állásba esetleg a tisztelt képviselő úr is bekerülhet . . — Isten őrizz! — jegyezte meg Gaál Gaszton, mire Kiss Menyhért hozzátette: — Semmi sem lehetetlen a világon! Más alkalommal Kiss Menyhért —aki nemcsak politikus, hanem költő is — az Amerikai Bank ügyében interpellált és azt mondta, hogy azok közül, akik kijárták a bank számára az éritési engedélyt és a vezetőknek a kormányzónál való fogadását javasolta, egy se ment át jószántából a Csendes Óceán hullámain . . . Viharos derültség támadt erre a kijelentésre, mert hiszen Amerikába az Atlanti Óceánon át vezet az út. Beck Lajos meg is jegyezte: — Költői szabadság! A politikus számára a legnagyobb tragédia, ha nem mondhatja el p.z› .‡. l'f?zé‚›ο , amelyre hosszú gény pajtásomat széjjeltépte!" — Derék érdes jobbját megszorítom. 3-szor sebesült, rendkivül vitéz legény és még a bronz érmet sem kapta meg, a nagy ezüst vitézségi érmet adom neki. Elfúló hangon köszöni meg. Most a Bitca-Neagra-ra megyek ki a kanizsai 48-as zászlóaljhoz. Erdőben a hegygerincen van a tűzvonal, igazán nagyszerűen vezetve. Maga a Bitca-Neagra egy gyepes kopár hegygerinc, egy kitűnően megerősített támponttal, melyhez az ellenséges állás egészen közel van. A Kárpátoknak fölséges téli, tója elbájol és megkapó, bárhonnan nézem. A legnagyobb megnyugvást és örömet, pedig az én csapataimnak lelkiállapota és hangulata szerzi nekem, ez az én legnagyobb kincsem. Visszamegy ekva lövészárokba. Az erdőben az őrszemek néma csendben hallgatnak úgy, mint az ősfenyők, melyeknek vastag törzséhez támaszkodnak. Jó barátokká lettek ők a hallgatag várakozásban. Egy puskalövést sem hallok, csak távoli ágyúdörgés, mormog komoran és a kecsesen ringó ősfenyvesben halkan suttog a jeges téli szellő s a jégcsapok alig hallhatóan csilingelnek, porozva hullanak a hócsomók a mozgó gallyakról s villogó kristálykáikat tova viszi libegve a völgyekbe tóduló légáramlat. Midőn a völgybe érek, heves gyalogsági és géppuska tüzet hallok az épen elhagyott állásokban a Szurdokon. Vissza szeretnék szaladni az én vitéz 44-eseikhez, kik most küzdelemben vannak, velük szeretnék küzdeni. 20 perc múlva megint csend lett és én csak két óra alatt futhattam idő óta készült. Így járt egy izíően Kiss Menyhért a nyáron. Már sokáig beszélt az építkezési adókedvezményekről, amikor megjelent a teremben pártvezére, Gömbös Gyula és rászólt: — Fejezd már be! Kiss Menyhért a következő percben már le is ült. Bessenyei Zeno nem állhatta meg ezt a jelenetet szó nélkül ,és átszólt a túloldalra: — Mi lesz belőled, ha már nem leszel képviselő? Ugyancsak őrá vonatkozott báró Podmaniczky Endrének megjegyzése is, aki Kiss Menyhértnek arra a kijelentésére, hogy: a Dunántúl csak grófok és cselédek születnek, így reflektált: — Átment a Lánchídon, onnét ismeri a Dunántúlt. Nagy Ernőnek, a „beregi közállapotok" feszegetőjének nem egy érdekes mondását örökítette meg a parlamenti Napló. Egy alkalommal, amikor az idemnitással kapcsolatban a földosztásról beszé összeszólalkozása támadt gróf Hoyos Miksával, a azt mondta neki: — Magától nem tanulok! — Akkor egy utón hajózunk, — válaszol Nagy, óriási derültséget keltve. Bogya Jánosnak különösen a szocialisták, van állandó afférja, úgy, hogy — kölcsönösen — a hagyják egymást beszélni. Ezért keltett nagy dörtséget, amikor Bogya a januári indemnimsim során azt mondta: Arra kell törekednünk, ha egységet teremtsünk, az ország minden tényez között. Aztán hozzátette, a szocialistákhoz fordul— Önök ki vannak kapcsolva! — Erre még talánosabb lett a derültség. Ugyanebben az időtájban történt, hogy Szilár Lajos a maga pártonkívüli csoportjának programjáról beszélt. — Nálunk mindenki megtartja a maga füglenségét — mondotta — és ez a kapcsolat mel is alkalmazkodunk az esetről-esetre hozott ható zalaiakhoz. Horváth Zoltán, a csoport egyik tagja makiikusan megjegyezte: — Hát, ami azt illeti, élég laza. — Ez az kéntelen közbeszólás nagy derültséget váltott ki. Pakols József is a Ház humoristái közé fűzik. A nyáron egy ízben arról beszélt, hogyan lenne konszolidációt kívánni olyan országban, s nagyhatalmú mellékkormányok vannak. — Hol vannak ezek? — kérdezte Kiss Mihért. Pakots visszavágott neki: — A képviselő úr most ép olyan naiv, mintkor nem tudta, hogy milyen részvényeket ads.Más alkalommal Pakott jó szójátékot alkozott Hegedűs Györgyre, aki azt hangoztatta k idében, hogy a liberalizmus különböző eszköze igyekszik megölni a kereszténységet még az iromban is, ahol újabban nagyon népszerű: Tagoret . . . — Ez magának Noli me Tagore! — szólt ki Pakots általános derültséget keltve. Akármilyen komoly ember is, nem lehet hagyni ebből a humorgyűjteményből Gaal Gaszt volt, az, aki a nagybirtokosokat támadó Ku Rezsőhöz azt a kínos kérdést intézte: — Hát maga megosztja a jövedelmét a rkácsnőjével ? Az adóvalorizációs javaslat tárgyalásais pedig, amikor Nánássy Andor védte a javaslatotat, hogy az adószorzószámot csak úgy lehet zárni, ha a többi szorzószámmal összehasonlí Gaál Gaszton megjegyezte: — Ha csak szorozni kellene! De az a baj, fizetni is kell! Szilágyi Lajos a nyári kánikula idején, larr csak az járt el az ülésekre, akinek „muszáj" arról beszélt, hogy a fajvédők konkolyt akarnak teni itt is, ott is lehet — mondotta — hogy őe az egységes párton ez sikerülni is fog, de a mainkat nem fogják megbontani. Viharos derültség támadt erre a kijelenti mert hiszen a padsorok körülötte végig üresek .o Ugyanilyen következményekkel járt Szili nah őszi felszólalása, amikor az elnök elnapolás hítványát azzal ellenezte, hogy amúgyra „évek hallgatásra kényszerítenek bennünket" Skilim rusban zúgott fel utána a jobboldal: — Szilágyiék hallgatnak! Ezért kiütnel nyolcórás ülések! Kuna P. Andrást nagyon szeretik csipkedn ellenzéki oldalról. Vázsonyi Vilmos szóvátette a városi választói névjegyzékek összeállítása a történt visszaéléseket, amiket Bsassay közbeszformájában a nemzet becsülete elleni támadás. Fábián pedig hamisításnak nevezett. Nagy térmgradt erre a kijelentésre, de a nagy tájból is kilátszott Kuna P. hangja: — Kikérjük magunknak! Az ellenzék nem engedhette, hogy Kunáé legyen az utolsó szó. Ugrón átszólt hozzá aiolai pártról: — Nem maga a központi választmány! Fiim ébredt? De Pilder se maradhatott adós a válasszal: — Nem mindig borban az igazság, Kuna bácsi! Amikor pedig a szövetkezeti törvényjavaslatról volt szó, Peidl arról beszélt, hogy például a nagykanizsai Általános Fogyasztási Szövetkezetbe azért kötöttek bele, mert vörös volt, nivértáboan.