Pesti Hírlap, 1924. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-01 / 1. szám

4 PE8T3 H IRL 1924. január 1- kedd. k­ aBBaagig^aaTHatgac^aKaaSEaBsisagss^^ ^»Ma^Vdl «El» Humoros közbeszólások. Meg lehet állapítani, h­ogy a szigorú politikától eltekintve — ami azonban a képviselő urak jóré­szét nem igen érdekli, — általában kedélyes az élet a nemzetgyűlésen. Sokszor veszekednek ugyan egy­mással az emberek a nyílt színen, úgy, hogy néha szinte a tettlegességig fajul a helyzet, de a követ­kező pillanatban már a­­mindent feledtető humor lesz úrrá, hogy megadja az átmenetet a rákövetkező „unalom" időszakának. A nemzetgyűlési Napló néha oly durva hangot kénytelen megörökíte­ti, hogy azt nem akarjuk itt megismételni, örüljünk, ha más­feledésbe ment, ellenben oly vidám tréfálkozásokról is ad számot, amiket érdemes kiragadni a szürke betűhalmazból és csokorba kötni. Ezekből a viccelő­désekből, ha könnyű fajsúlyúnknak látszanak is, sokszor oly erős sarcalmus árad ki, hogy a legrit­kább esetben örülnek a képviselők az ilyen aposztro­fálásnak. Vannak a Háznak olyan­­ tagjai, akik a legko­molyabb kérdésben se tudnak mindvégig igazán komolyak maradni. Ez az ő szerencséjük, mert azt mondják, a jó kedélyű ember sokáig él. Meskó Zol­tánnak például minden felszólalása — a legkomo­lyabb tartalom dacára is — tele van tűzdelve a ter­mészetes humor gyöngyszemeivel, Nagy Ernő pedig nem tud anélkül beszélni, hogy valamiképen szóba ne hozza a „beregi közállapotokat," amire kórusban zúg feléje a kérdés, hogy: „Mi van Gulácsyval!" — a következmény pedig: óriási derültség. A legtöbb elmés és epés megjegyzéssel Vázsonyi Vilmos traktálja képviselőtársait és nem egy köz­beszólása percekig derültségben tartja a Házat. A nyáron az egyik ülésen Fábián szóvátette, hogy va­lami titkos értekezleten elhatározták Vázsonyi meg­öletését, de azután kénytelenek voltak konstatálni, hogy a gyilkosságot egyelőre nem lehet végrehajtani, mert Vázsonyi nincs Budapesten, várni kell, amíg visszajön. — Úggylátszik, a Devizaközpont nem adott ne­kik valutát! — jegyezte meg elmésen Vázsonyi Vilmos. Más alkalommal Elm Kálmán a zalaegerszegi táborban tapasztaltakról tett jelentést és azt mondta, hogy ott a kórház berendezése teljesen ki­elégítő, egy egy emberre huszonöt köbméter le­vegő jut. — Dir gesagt! — felelte Vázsonyi. Alig akart elcsendesedni a derültség és a gú­nyos kacagás, amikor Kiss Menyhért a vasutas­sztrájk alkalmával elmondta a Házban, hogy ő már tizennyolc év óta lakik Budapesten, ismeri André­kát és az mutatkozott be neki. Azt is hozzátette, hogy ő maga igazságtalannak tartja a vasutasok kérését vmviszimmmssizmissis fodrokkal a fenyvesbe kötve hevernek. Elbű­völve megállok és a mellvédre könyökölve né­zett a Kárpátok isteni regéjét! Az őrszem hát­tal felém halkan jelentkezik, tekintetét az el­lenséges állásról re sem véve. Nagyszerű kilö­vésünk van! Na itt hiába támadna az orosz — gondolom én — géppuskáink lekaszálnák azon­nal. Míg ezt nézem, az őrszem hirtelen hozzám lép és erélyesen rámszól: „Fenséges Úr, tessék elmenni oda a sarokba, ide egy Masinge-ver jól be van lőve, ott a sarokban nem látja!" Az általa jelzett 3 lépéssel odébb megyek s távcsö­vemmel az orosz állást nézem. Igaz! Ott két mszka fej és egy géppuska, a fiatal rossebb őrszemnek megköszönve figyelmét, továbbme­gyek. Odébb sok bakámmal beszélek, jóked­vűek, és azt mondják, hogy jól érzik magukat, jó dolguk van. Többeknek a jól megérdemlett vitézségi érmet mellére tűzöm. Itt a Szurdok szikláin nagyszerűen oldalazzák a géppuskák az állások előtti terepet, egyik 20 méter ma­gasságban a sziklafalban védetten van elhe­lyezve s igy ezen műremek az ellenséget még akkor is tűz alatt tudja tartani, midőn már mellvédünkre lép. Egy tömzsi igazán huszár­képű legény feszesen jelentkezik s kérdésemre, hogy hogyan megy dolga, azt feleli, hogy ki­tűnő dolga van itt, pompásan érzi magát, de még sokkal jobb dolga volt a 4-es huszárok­nál. Megnyugtattam őt, hogy én is huszár vol­tam és szintén baltává lettem. Egy mosolygó tekintetű ifjút azonnal megismerek és megszó­litok: „Fiam, te Sabacon álltál velem ama ret­tenetes éj jelent'. — „Igenis, én vagyok az, akit A Fenséges Úr karonfogott mikor a gránát sze­— Erre meglett a sztrájk! — mondta Gaál flaszton. — Kiss szerencséje most igazán nem nagyi­ — toldotta meg Vázsomyi. F­riedrich István egy alkalommal szóvátette mentelmi jogának megsértését, mert a vezetése alatt álló Török-Magyar Kereskedelmi R.­T. helyiségében a rendőrség házkutatást tartott. Amikor Rakovszky belügyminiszter válaszában kijelentette, hogy az adatok alapján neki kötelessége volt az eljárást megindítani. Eckhardt felháborodott: — Üldözik a keresztény részvénytársaságokat! — Micsoda keresztény részvénytársaság? — fe­lelte Vázsonyi. V.Weinstein basa és Löffler bég ülnek az igazgatóságban. Kiss Menyhért a parlament olyan humoristái közé tartozik, akik komolyan tett megjegyzéseikkel aratnak viharos derültséget. Amikor Kállay pénz­ügyminiszter arról beszélt, hogyan akarja a kor­mány a tisztviselőkérdést megoldani, Kiss Menyhért folyton zavarta beszédében. Kállay egy darabig nyu­godtan tűrte a közbeszólásokat, de végre is így szólt hozzá: — Tessék figyelemmel lenni arra, hogy ebbe a szomorú állásba esetleg a tisztelt képviselő úr is bekerülhet . . — Isten őrizz! — jegyezte meg Gaál Gaszton, mire Kiss Menyhért hozzátette: — Semmi sem lehetetlen a világon! Más alkalommal Kiss Menyhért —­­aki nem­csak politikus, hanem költő is — az Amerikai Bank ügyében interpellált és azt mondta, hogy azok közül, akik kijárták a bank számára az éritési engedélyt és a vezetőknek a kormányzónál való fogadását ja­vasolta, egy se ment át jószántából a Csendes Óceán hullámain . . . Viharos derültség támadt erre a kijelentésre, mert hiszen Amerikába az Atlanti Óceánon át ve­zet az út. Beck Lajos meg is jegyezte: — Költői szabadság! A politikus számára a legnagyobb tragédia, ha nem mondhatja el p.z› .‡. l'f?zé‚›ο , amelyre hosszú gény pajtásomat széjjeltépte!" — Derék érdes jobbját megszorítom. 3-szor sebesült, rendki­vül vitéz legény és még a bronz érmet sem kapta meg, a nagy ezüst vitézségi érmet adom neki. Elfúló hangon köszöni meg. Most a Bitca-Neagra-ra megyek ki a ka­nizsai 48-as zászlóaljhoz. Erdőben a hegyge­rincen van a tűzvonal, igazán nagyszerűen vezetve. Maga a Bitca-Neagra egy gyepes ko­pár hegygerinc, egy kitűnően megerősített támponttal, melyhez az ellenséges állás egészen közel van. A Kárpátoknak fölséges téli, tója elbájol és megkapó, bárhonnan nézem. A legna­gyobb megnyugvást és örömet, pedig az én csa­pataimnak lelkiállapota és hangulata szerzi ne­kem, ez az én legnagyobb kincsem. Visszamegy ekva lövészárokba. Az erdő­ben az őrszemek néma csendben­ hallgatnak úgy, mint az ősfenyők, melyeknek vastag tör­zséhez támaszkodnak. Jó barátokká lettek ők a hallgatag várakozásban. Egy puskalövést sem hallok, csak távoli ágyúdörgés, mormog komoran és a kecsesen ringó ős­fenyvesben halkan suttog a jeges téli szellő s a jégcsapok alig hallhatóan csilingelnek, porozva hulla­nak a hócsomók a mozgó gallyakról s villogó kristálykáikat tova viszi libegve a völgyekbe tóduló légáramlat. Midőn a völgybe érek, heves gyalogsági és géppuska tüzet hallok az épen elhagyott ál­lásokban a Szurdokon. Vissza szeretnék sza­ladni az én vitéz 44-esei­khez, kik most küzde­lemben vannak, velük szeretnék küzdeni. 20 perc­ múlva megint csend lett és én csak két óra alatt futhattam idő óta készült. Így járt egy izíően Kiss Menyhért a nyáron. Már sokáig beszélt az építkezési adóked­vezményekről, amikor megjelent a teremben párt­vezére, Gömbös Gyula és rászólt: — Fejezd már be! Kiss Menyhért a következő percben már le is ült. Bessenyei Zeno nem állhatta meg ezt a jelenetet szó nélkül ,és átszólt a túloldalra: — Mi lesz belőled, ha már nem leszel képviselő? Ugyancsak őrá vonatkozott báró Podmaniczky Endrének megjegyzése is, aki Kiss Menyhértnek arra a kijelentésére, hogy: a Dunántúl csak grófok és cselédek születnek, így reflektált: — Átment a Lánchídon, onnét ismeri a Du­nántúlt. Nagy Ernőnek, a „beregi közállapotok" fesze­getőjének nem egy érdekes mondását örökítette meg a parlamenti Napló. Egy alkalommal, amikor az i­demnitással kapcsolatban a földosztásról beszé összeszólalk­ozása támadt gróf Hoyos Miksával, a azt mondta neki: — Magától nem tanulok! — Akkor egy utón hajózunk, — válaszol Nagy, óriási derültséget keltve. Bogya Jánosnak különösen a szocialisták, van állandó afférja, úgy, hogy — kölcsönösen — a hagyják egymást beszélni. Ezért keltett nagy dört­­séget, amikor Bogya a januári indemnimsi­m során azt mondta: Arra kell törekednünk, h­a egységet teremtsünk, az ország minden tényez között. Aztán hozzátette, a szocialistákhoz fordul­— Önök ki vannak kapcsolva! — Erre még talánosabb lett a derültség. Ugyanebben az időtájban történt, hogy Szilár Lajos a maga pártonkívüli csoportjának program­­járól beszélt. — Nálunk mindenki megtartja a maga füg­­­lenségét — mondotta — és e­­z­ a kapcsolat mel is alkalmazkodunk az esetről-esetre hozott ható zalaiakhoz. Horváth Zoltán, a csoport egyik tagja makii­kusan megjegyezte: — Hát, ami azt illeti, élég laza. — Ez az kéntelen közbeszólás nagy derültséget váltott ki. Pakols József is a Ház humoristái közé fűzik. A nyáron egy ízben arról beszélt, hogyan lenne konszolidációt kívánni olyan országban, s nagyhatalmú mellékkormányok vannak. — Hol vannak ezek? — kérdezte Kiss Mi­­­hért. Pakots visszavágott neki: — A képviselő úr most ép olyan naiv, mint­­­kor nem tudta, hogy milyen részvényeket ads.­Más alkalommal Pakott jó szójátékot­ alko­­zott Hegedűs Györgyre, aki azt hangoztatta k i­dében, hogy a liberalizmus különböző eszköze igyekszik megölni a kereszténységet még az ir­­omban is, ahol újabban nagyon népszerű: Tagoret . . . — Ez magának Noli me Tagore! — szólt k­i Pakots általános derültséget keltve. Akármilyen komoly ember is, nem lehet hagyni ebből a humorgyűjteményből Gaal Gasz­t volt, az, aki a nagybirtokosokat támadó Ku Rezsőhöz azt a kínos kérdést intézte: — Hát maga megosztja a jövedelmét a r­kácsnőjével ? Az adóvalorizációs javaslat tárgyalása­is pedig, amikor Nánássy Andor védte a javaslato­tat, hogy az adószorzószámot csak úgy lehet zárni, ha a többi szorzószámmal összehasonlí Gaál Gaszton megjegyezte: — Ha csak szorozni kellene! De az a baj,­­ fizetni is kell! Szilágyi Lajos a nyári kánikula idején, larr csak az járt el az ülésekre, akinek „muszáj" arról beszélt, hogy a fajvédők konkolyt akarnak teni itt is, ott is­ lehet — mondotta — hogy őe az egységes párton ez sikerülni is fog, de a m­­ainkat nem­ fogják megbontani. Viharos derültség támadt erre a kijelenti mert hiszen a padsorok körülötte végig üresek .o Ugyanilyen következményekkel járt Szili nah őszi felszólalása, amikor az elnök elnapolás hítványát azzal ellenezte, hogy amúgyra „évek hallgatásra kényszerítenek bennünket" Skilim rusban zúgott fel utána a jobboldal: — Szilágyiék hallgatnak! Ezért kiütnel nyolcórás ülések! Kuna P. Andrást nagyon szeretik csipkedn ellenzéki oldalról. Vázsonyi Vilmos szóvátette a városi választói névjegyzékek összeállítása a történt visszaéléseket, amiket Bsassay közbesz­­formájában a nemzet becsülete elleni támadás. Fábián pedig hamisításnak nevezett. Nagy térmg­radt erre a kijelentésre, de a nagy tájból is ki­látszott Kuna P. hangja: — Kikérjük magunknak! Az ellenzék nem engedhette, hogy Kunáé le­gyen az utolsó szó. Ugrón átszólt hozzá a­iolai pártról: — Nem maga a központi választmány! Fiim ébredt? De Pilder se maradhatott adós a válasszal: — Nem mindig borban az igazság, Kuna bácsi! Amikor pedig a szövetkezeti törvényjavaslatról volt szó, Peidl arról beszélt, hogy például a nagy­kanizsai Általános Fogyasztási Szövetkezetbe azért kötöttek bele, mert vörös volt, n­ivértáboan.

Next