Pesti Hírlap, 1924. augusztus (46. évfolyam, 156-180. szám)
1924-08-08 / 162. szám
Nagyarányú ipar-visszavándorlás ügyében folytat vizsgálatot a földművelésügyi minisztérium. Bécsből 20—30.000 hektóliter kivitt magyar bort hoztak vissza— A Festi Hírlap tudósítójától. — Nemrégen nagy feltűnést keltett az a hír, hogy bizonyos érdekeltségek a már egy ízben a külföld részére eladott és szabályszerűen kiszállított jelentékeny mennyiségű szeszt visszacsempészték Magyarországba és itthon a naptárnál lényegesen olcsóbb árért hozták forgalomba. Most hasonló körülmények között történt borvisszaszállításról szereztem tudomást az illetékes hivatalos körök, melyek nyomban megindították a vizsgálatot, hogy a visszahozatal legális úton történt-e? Arról van szó, hogy a magyarországi borkereskedők még a nagyobb borkivitel idején Bécsben is úgynevezett szabadraktárt létesítettek és ebben azokat a kiszállított magyar borokat helyezték el, melyek egyelőre még vevőre vártak a külföldön. Közben kitűnt, hogy itthon rossz a termés és ez már az árakban is kifejezésre jut. A szabadraktárt tartó kereskedők tehát kezdték visszadirigálni Bécsből a bort. Ezt természetesen csak kerülő útánmódon tehették, mert a bor behozatalára a kormánytól vagy neki kaptak volna engedélyt, vagy ha kaptak volna is, csak a nagy vámtételek lerovása után lehetett volna szó a behozatalról. Az eddigi megállapítások szerint mintegy 20—30.000 hektó magyar származású bor visszaszállításáról van szó, melyeket hajórakományokban hoztak Bécsből, vámmegtérítés nélkül. Az illető kereskedők számítása igen egyszerű és világos. Ők a kérdéses borokat még januárban vagy februárban vásárolhatták Magyarországon, amikor itt 1500— 2000 koronába került átlagosan a bor literje. Időközben, mostanig ugyanez a minőségű bor 7000— 8000 koronára drágult a magyarországi borpiacon. Az olcsón vett bor visszahozása tehát határozottan jó üzletnek bizonyult, annál is inkább, mert az így visszakerült bort az illető kereskedők a helyi piacon a naptárnál valamivel olcsóbban, 6000—6500 koronáért hozták forgalomba és így akadt is rá vevő. Hogy a nagyobb arányú borimporttal az illető kereskedők milyen összeg erejéig károsították meg az államkincstárt, azt a vizsgálat végleges eredménye fogja megmutatni. Illetékes helyen, ahol erről az ügyről érdeklődtünk, azt sem tartják kizártnak, hogy a magyar származásúnak jelzett bor között esetleg silányabb minőségű külföldi bor is lehetett, melyet ilyenformán még súlyosabb beszámítás alá eső módon csempészhettek be Magyarországba. Egyébként a földművelésügyi minisztériumban megindították a vizsgálatot, melynek eredményéről azonban egyelőre nem adnak részletes információt. Lehetséges, hogy a vizsgálat sokkal nagyobb visszaéléseket fog kideríteni, mint ahogy eleinte hitték. Új fővárosi adóterhek. A fővárosi ellenzék nagygyűlésen tiltakozik és új adóterhek ellen. A főváros pénzügyi politikájában jelentős fordulat előtt állunk, ami természetesen az új adók egész özönét jelenti, melyek mindegyike meg fogja drágítani az életet és újabb akadálya lesz a főváros konszolidációjának. Alább olvashatja mindenki, mi mindent akar a város megadóztatni. A jövedelmi adó után tíz százalékos városi jövedelmi adót szándékozik szedni és aranyparitásra emeli a behozatali vámokat. Különösen súlyosan fogja érinteni a polgárságot a hirdetési adó, mely egyaránt fogja sújtani a nagyvállalatok hirdetéseit és a legjobban megszorult emberek apróhirdetéseit. Sőt mi több, a város még a kirakatokban elhelyezett feliratokat és mindent, amely a közfigyelmet a kirakatra alkalmas vonni, meg akarja adóztatni. Félhivatalos hírek szerint a kormány már hozzájárult az új városi adókhoz, amit nem akarunk elhinni, mert az érvényben levő fővárosi törvény, az 1920. IX. t.-c. 23-ik szakasza, egyenesen megtiltja a közgyűlést pótló tanácsnak az adók emelését és az új adó kivetését. Az a fővárosi törvényjavaslat, amelyet 1923 december 14-én nyújtott be a belügyminiszter, mindenben fenntartja az adókivetési jog megszorítását, sőt az a jelentés, amelyet a nemzetgyűlés közigazgatási bizottsága e javaslatról 1924 június 5-én tett, már szentesítette azt az állapotot, hogy a közgyűlés együtt nem létében adókat emelni és új adókat kivetni nem szabad. A közigazgatási bizottság azt javasolta, hogy a nemzetgyűlés vegye tudomásul jóváhagyólag, hogy „a kormány az 1923. évi december 31-ével beállott kényszerhelyzetben a székesfőváros önkormányzati működésének folytonosságáról az 1920. IX. 23-ik szakasza rendelkezéseinek megfelelően rendelet útján gondoskodott." Ilyen előzmények után törvénytelen minden adóemelés és az önkormányzat karrikatúrája az a fővárosi tanács, amely ilyenre vállalkozik. Mindennek az az előzménye, hogy a főváros vezetősége a tisztviselők fizetésének állami kölcsönből való fedezése tárgyában a múlt hónap végén hosszabb tárgyalást folytatott a pénzügyminiszterrel. A tárgyalás eredményeképen, mint jelentettük, a főváros évi 10%-os kamatozású, három egymásután következő hónapban egyenlő részletekben esedékes 108 milliárd kölcsönt kapott a kormánytól a Pénzintézeti Központ útján, de a tárgyalás alkalmával már kijelentette a pénzügyminiszter, hogy további kölcsönöket nem fog folyósítani és a novemberi fizetéseket a fővárosnak már saját bevételeiből kell fedeznie. Ugyanez alkalommal kijelentette a pénzügyminiszter, hogy nincs elvi kifogása az ellen, ha a főváros bevételeinek fokozása céljából egyes adónemeket fölemel, vagy új adótípusokat hoz be. Az első új adótípust, az önálló községi jövedelmi adót, múlt csütörtökön tárgyalta a főváros tanácsa, amely a hétfői közgyűlési hatáskörben eljáró tanácshoz oly értelmű előterjesztést tesz, hogy a főváros fölterjesztéssel forduljon a belügyminiszterhez és a pénzügyminiszterhez, a fővárosi önálló községi jövedelmi adó szedhetése céljából. Ez az adó, mint már jelentettük, az állami jövedelmi adó 10%-os pótlékolása lesz. A jövedelmek fokozása céljából kérte a főváros a kormány engedelmét arra, hogy a fogyasztási adókat aranyparitásra emelve aranykoronákban szedhesse be. Az erre vonatkozó kormányrendelet a hivatalos lap vasárnapi számában fog megjelenni és az aranyparitásos fogyasztási adó hétfőn, e hó 11-én életbe lép. A fővárosnak a pénzügyminisztérium illetékes közegeitől nyert információi szerint a közeli napokban le fog érkezni a tanácshoz a pénzügyminisztérium engedélye a városi vámok aranyértékben való fizetéséről. Ugyancsak a főváros jövedelmeinek fokozása céljából engedélyezte a kormány a közlekedési adó aranyparitásra való emelését, noha ennél az adónemnél az automobilok közlekedési adóját illetőleg még komoly nézeteltérés van a főváros és a kormány között. A kormány az automobilok közlekedési adóját magának vindikálja és a közlekedési adónak automobiladóból befolyó részét el akarja venni a fővárostól és azt az állami útadó részére akarja biztosítani. Az előzetes tárgyalás alapján a fentieken kívül egy egészen új adónem a hirdetési adó létesítésére adott a kormány a fővárosnak felhatalmazást és egyben utasította a város vezetőségét arra, hogy azoknak a külföldi — elsősorban olaszországi — városoknak adórendszerét szerezze be a főváros, ahol hirdetési adó van. Hirdetési adót fog szedni a főváros minden a hírlapokban megjelent nagy-és apróhirdetés után, hirdetési adót fizet minden platkát, címtábla, általában utcán levő jelzőtábla,, sőt hirdetési adót fog fizetni minden kirakati jelzőcédula is. Az erre vonatkozó előmunkálatokat a legsürgősebben megkezdi a főváros, úgy hogy a hirdetési adó életbelépésére a közeljövőben sor fog kerülni. E pillanatban a fővárosnak semmi adat nem áll még rendelkezésére az egyes adónemek aranyalapra való áthelyezését és az új adók bevételi lehetőségét illetően. Az újabb adóterhek természetszerűleg a fővárosi ellenzék legélesebb ellenállását váltják ki és mint a Magyar Híradó értesül, az ellenzék a közeljövőben nagygyűlést fog összehívni, amelyen tiltakoznak az új adók ellen és főképen az ellen, hogy a mai exlexes időben a főváros vezetősége adóemeléseket hajt végre és új adókat létesít. PESTI HÍRLAP 1924. augusztus 8., péntek hoz voltak intézve. A gyűjtemény ezenkívül a következő személyiségek leveleit tartalmazza a császárhoz: I. Sándor orosz cár 5, Jeromos Napoleon westfáliai király 13, Frigyes Vilmos porosz király 8, Joachim Napóleon szicíliai király 15, I. Ferenc osztrák császár és magyar király, rendkívül értékes 9, Borghese Paula hercegnő 16, Mária Lujza császárnő 21, és különböző miniszterek és marsallok 192 levelét és hadijelentését. Meg vannak Bassano herceg eredeti jelentései Metternich herceggel folytatott tárgyalásairól. Ezek közül többeket Napoleon sajátkezűleg jegyzetekkel látott el. Gróf Bassano Lipót, a családi kincs jelenlegi őrzője, Kircheisen Frigyes professzornak, a leghíresebb élő Napoleon-kutatónak akarja ezeket az okiratokat tanulmányozás céljából kiadni. Rendkívül értékes kincs a császár halotti maszkja, amelyet Antomarchie dr., udvari orvos készített és 1830-ban Bassano hercegének aándékozott. Fekete ébenfa-szekrénykében van elhelyezve, amelyet Napóleon nevének arany iniciáléja és születési, valamint halálozási dátuma diszít. Kétségtelen, hogy ez az az első maszk, amely 1830-ban rejtélyes módon eltűnt. Az udvari orvos Bassano hercegnek ajándékozta. A halotti maszk hitelességét nem lehet kétségbe vonni, mivel rajta van dr. Antomarchie sajátkezű aláírása. § Napoleon Brünnheli megtalált állam - és magán - archívuma. Bassano herceg család kincsei. — Napoleon 217 levele és egyéb becses okmányok. Prága, aug. (A Pesti Hirlap tudósítójától.) Napoleon Brünnben megtalált archívuma, amelyről lapunkban már közöltünk jelentést, megbecsülhetetlen értéket reprezentál. Egy évszázad óta a Bassanocsalád a nyilvánosság előtt eltitkolva rejtegette Napóleon állami- és magán archívumát. A kincs összegyűjtője Bassano Bernát Hugó herceg, Napóleon egykori híres bizalmasa, államitkára és minisztere. A briennei katonai iskolában ismerkedett meg a fiatal Napóleonnal, csakhamar azonban a katonai pályától elpártolt és ízó lett. Rövidesen az akkori Franciaország legszellemesebb publicistájának hírében állott. Mikor Napóleon visszatért Egyptomból, hozzá csatlakozott és legbizalmasabb politikai barátja lett. Mindenüvé elkísérte és a császár semmit sem tett, mielőtt nem beszélte volna meg vele a dolgot és nem kért volna tőle tanácsot. Nagyrabecsülésének jeléül a bassanoi hercegséget adományozta neki. Bassano hercege Napóleont az orosz hadjárat alkalmával is elkísérte. Oroszországban vette át a császártól a napoleoni állami és magánokiratokat 15 ládába csomagolva. Ettől az időtől kezdve az archívum eltűnt és a császár ellenségei hasztalanul keresték. Azt archívum 217 levelet tartalmaz, amelyeket Napóleon intézett Bassano hercegéhez. Ezek közül 87 a császár saját írása, 130 pedig sajátkezű aláírásával van ellátva. Ezeken kívül 182 levél fogalmazványt tartalmaz, amelyeket a császár kivétel nélkül sajátkezűleg korrigált. Ezek a levelek az angol királyhoz, I. Sáncor orosz cárhoz, Jeromos Napóleon westfáliai királyhoz, I.. Ferenc osztrák császárhoz és magyar királyhoz, III. Frigyes Vilmos porosz királyhoz, Borghese Ipaula hercegnőhöz, a császár kedvenc húgához és mások; Santelli mester és a Puliti-ügy. Róma, augusztus. (A Pesti Hírlap tudósítójától.) Meghatottan olvastam az elmúlt napokban a drága, jó Santelli mester levelét az itteni „Giornale d'Italia" egyik számában. Hiszen szó sincs róla, a magyarok megérdemlik, hogy valaki hálás szívvel legyen hozzájuk, de viszont annyira máshoz vagyunk szokva, mint hálához. Elmondja a jó maestro ebben a levélben az egész Pufiti-affért, elmondja, mennyire rántotta honfitársa brutális- mennyire igyekezett élét venni a dolognak, de hiába, mert a sértések elhangzottak s ő kénytelen volt saját nemzetének képviselője ellen tanúskodni. „Csak nem tehetem azt — sóhajt fel fájó szívvel a levelében Santelli —, hogy Magyarország ellen váltják, ahol szép 20 évet töltöttem el munkában s ahol engem soha a legkisebb bántalom sem ért, ahol engem mindig csaak tisztelet és szeretet vitt köríti. Hogyan tudtam volna valaha is magyar embernek az arcába nézni?!" A turini couf inzultus nem fájt neki annyira, mint az, hogy megtámadták, mert nem jó olasz hazafi. ." Kedves, jó Italo mester, ne vegye annyira szivére a dolgot, ezt üzenem én innen önnek, az ön bájos, szép hazájából, önnek is tudnia kell, hogy az Ön fajának a sajátsága, hogy hamarabb beszél, mintsem gondolkozik és mikor beszél, akkor már cselekszik is. Elmondok erre vonatkozólag egy kis epizódot. „ Ezelőtt két évvel volt itt az Újpesti Torna Egyesület labdarúgó csapatának a mérkőzése. Persze, mi kevesen magyarok, nem mulasztottuk el az alkalmat, hogy ott üljünk a tribünön és drukkoljunk az UTE győzelméért. Bevonulnak a csapatok. Az olaszok a mieinket gyönyörű rózsacsokorral és az azóta már sablonná vált „eja, eja, ala"-val köszöntötték. Elkezdettek játszani. A mieink szépen, elegánsan játszottak, az olaszok durván, brutálisan és egyik goalt a másik után kapták. Ott ültünk mi, magyarok, a tribünön, csillogó szemmel, pirosan az örömtől, de összeszorított szájjal ám! Jaj, dehogy is mertünk volna kiabálni, éljenezni a drága, összerugdosott fiuknak, megettek volna minket az olaszok, akik szidták a magyarokat, mint a bokrot, pályán, tribünön és ingyenhelyen egyforma hévvel. Aki legjobban ráfizetett a mi győzelmünkre, az megint olasz volt, csak úgy, mint az én kedves Italo mesterem. Ez az olasz a biró volt. Kérlelhetetlenül igazságos volt s eleintén csak füttyök fütyültek el a füle mellett, de azután jöttek a kövek is szép számmal, csak úgy zúgtak a levegőben. A birónak az arca meg sem moccant. Nyugodtan járt-kell a pályán és végezte a dolgát rendíthetetlen tisztességgel tovább. De a botrány nőttönnőtt. A füttyöket s a köveket válogatott sértések váltották fel. Ilyenek: — Becstelen gazember! Nem vagy olasz! Ha az ember téged lát, undort kap az olasz fajtól! Ebbe már belesápadt szegény ember és hirtelen elhagyta a pályát. Egy kis megriadt asszonyka kapaszkodott beléje és három carabinieri vitte el szegényeket, autón biztos helyre. A magyar fiúk elámulva álltak a pályán. Az egyik épen elcsúszott a csapnivalóan komisz, sáros pályán és ott ülve a pocsolyában ugy nézettkörül, mint aki mély álomból ébred és megszólal jó pesties zsargonban: „Waz iniz?" De azért még sem történt semmi, az öltözőkben nem volt semmi verekedés, hiszen a rossznak a levét már megitta a bíró, a szenvedélyek levezetődtek, a közönség eloszlott, a magyarokat túp olyan szívesen látták azután is, mint eleddig. Nem kell azt itt tragikusam venni, ha elhangzik egy pofon, vagy egy csúnya sértés. Déli vér ez, amit állandó nap bevit és az agy csak nagyritkánkormányoz. Itt az indulatok diktálnak s a fegyelemnek és önmérséklő gondolatnak egyelőre csak mártírja van, — no az sem olyan nagy mártirium, inkább csak kellemetlen. Az idő elszalad s az olasz indulat, amely ma még megsebez, holnap virággal szórja tele az utunkat. Ma megverik azt, ki értünk és igazságunkért síkra száll, de tegnap is és holnap is lelkes pártolói, szerető barátai azoknak a magyaroknak, akik itt tanulnak, mert otthon nem tanulhatnak. Éhező magyar diákok hálás szívvel fognak mindig rájuk gondolni s áldani fogják az „olasz indulatot", mely nekik asztalt terít és egyetemet ad, ugyanakkor, mikor Párizsban ostoba frázisokat és ütlegeket provokált. G. Angelotti Mária. J