Pesti Hírlap, 1924. augusztus (46. évfolyam, 156-180. szám)

1924-08-08 / 162. szám

1924. augusztus 8., péntek". PESTI HÍRLAP Felfedezték a Pálma-kép rejtekhelyét. Jelentkezett a kép külföldi letétbevevője. A kép állítólag Hollandiában van. — Markó Elek építész ellen is meg­indult az eljárás. — Hogy került a kép Magyarországba? A bonyodalmas oltárkép históriája nem várt hullámokat vet, az ügy mind élesebbre dagad. A kép megkerült és a kormány ma már tudja rejtek­helyét, mert külföldi képviseleteink felhívására je­lentkezett az az előkelő külföldi cég, amelynél Ko­vács a képet letétbe helyezte. Ez a körülmény új fá­zisba juttatta az egész ügyet. A büntetőútra terelt része a dolognak csütörtö­kön ismét fordulatos volt. A kora délelőtti órákban még úgy látszott, hogy délre befejeződik az ügy, dr. Kovács Béla ügyvéd megmondja, hogy melyik kül­földi városba helyezte letétbe a képen, később azon­ban a szituáció megváltozott és a csütörtöki nap eredménytelenül múlott el. Megírtuk a Pesti Hírlap csütörtöki számában, hogy Kovács Béla olyan értelmű meghatalmazást adott védőjének, dr. Csillag Gyula ügyvédnek, hogy igyekezzen a pénzügyminisztériummal békés meg­állapodást létesíteni: ő megmondja, hogy hol van a kép, a minisztérium viszont vonja vissza feljelen­tését, s azután majd elintézik az ügy magánjogi­ részét. Csütörtök délben a vizsgálóbíró maga elé ve­zettette a fogházból dr. Kovács Bélát és egy nyilat­kozatot tett elé, amelyben az áll, hogy a minden feltétel nélkül megmondja, hol rej­tette el a képet. A vizsgálóbíró kilátásba helyezte, hogy ha a nyilatkozatot aláírja és a kép rejtekhelyét elárulja, akkor kiszabadulhat. Kovács Béla a nyilatkozatot nem írta alá, még­pedig arra való hivatkozással, hogy előbb helyezzék szabadlábra, mert ha most írja alá a nyilatkozatot, amikor a háta mö­göt­t fogházőr áll, akkor ennek olyan lát­­szata lenne, mintha vele szemben erőszakot alkalmaztak volna. Kérte Kovács Béla a vizsgálóbírót, hogy he­lyezzék szabadlábra, térítsék meg készkiadásait és rögtön megoldódik az egész bonyodalmas história. így a békésnek látszó megegyezés lehetősége felborult. Mivel Kovács Béla a vizsgálati fogság ellen felfolyamodást jelentett be, a bűnügyi iratok a vádtanácshoz kerülnek. A gyanúsítottak száma ma már kettőre szaporodott, mert a vizsgálóbíró Markó Elek építész, a kőműves ipartársulat elnöke ellen is elrendelte a vizsgálatot, még­pedig orgaz­daság bűntettében való bűnsegédi bűnrészes­ség címén. Kovács Béla ugyanis, amikor a képet már­kusfalvi Simon Gyula tábornoktól megvásárolta, nem vitette budai lakására, hanem Markó építész pohány-utcai lakásán helyezte el. Az építésznél járt egy detektív június 12-én és lefoglalta a lela­katolt ládát, abban a hiszemben, hogy a ládában van a kép is. Július 20-án azután Kovács Béla a s­épet a szabályszerű kiviteli engedéllyel külföldre szállította és Kovács Bélával együtt utazott kül­földre Markó építész is. Markó Elek a vizsgálóbíró előtt hangoztatta, hogy neki az egész ügyhöz semmi köze sincs. Dr. Székely Ágoston ügyvéd, Markó Elek jogta­nácsosa, így adja elő Markó szerepét: — Dr. Kovács Béla megkérte ügyfelemet, mint régi jó ismerősét, engedje meg, hogy a gondnoksága ala­tt levő ház nagytermében egy 6 méter hosszú ké­­pet elhelyezzetni, hogy azt ott az állam által kiküldött szakértői bizottság dr. Petrovics Elek államtitkár, a szépművészeti múzeum igazgatójának vezetésével megvizsgálja. Ezt ügyfelem minden anyagi érdek­­nélkül, pusztán barátságból és szívességből megen­gedte. Mivel állami vizsgálati­ól volt szó, ügyfelem előtt nem is lehetett gyanús a dolog. Ennek megtör­ténte után dr. Kovács a képet elvitette s ezért, midőn az eljáró detektív lefoglalta a lelakatolt ládát, a kép már nem volt benne. Amidőn dr. Kovács a képet el­vitette és amidőn a láda lefoglaltatott, ügyfelem nem volt itthon, hanem külföldön tanulmányúton volt, s ezért ezekről nem is tudott. A vizsgálat ügy­felem fenti szerepét tisztázni is fogja. Ez jelenleg a bűnügyi helyzet. Kovács Béla a vizsgálóbíró által eléje terjesztett nyilatkozatot nem írta alá, védője azonban még csütörtök délben is tárgyalt. Dr. Csillag Gyula védőügyvéd ugyanis csütörtök délben felkereste a kincstári jogügyi igazgatóságot, mint amelytől a pénzügyminiszté­rium is jogi véleményt kért. A kincstári jogügyi igazgatóság tárgyalásaiba bevonták dr. Polányi­­Aladár főügyész-helyettest, a budapesti királyi ügyészség ez idő szerinti vezetőjét is. A jogügyi igazgatóság is arra az álláspontra helyezkedett, h­ogy Kovács Bélának mindenekelőtt meg kell mondania, hogy hol van a kép. Ha azután az állam közegei a képet a mondott he­lyen átvették és kétségtelenül megállapítják, hogy a keresett festményről van szó, lehet beszélni a bűnügyi eljárás megszüntetéséről, a költségek és más kiadá­sok megtérítéséről. Csillag Gyula védő ezt a megol­dást nem fogadta el. Kovács Béla védője, Csillag Gyula, pénteken fogja benyújtani a büntetőtörvényszék vádtanácsá­hoz címzett felfolyamodását. Ebben a vizsgálati fogság megszüntetését és dr. Ko-Ko­vács Béla azonnali szabadlábra helyezését kéri • Dr. Csillag Gyula közölte a Pesti Hírlap munkatársá­val, hogy felfolyamodásában részletesen ki fog ter­jeszkedni arra a jogi abszurdumra, amely e tanügy­ben kialakult, hogy t. i. letartóztatják védencét or­gazdaság bűntette címén, eljárást indítanak Markó építész ellen orgazdaságban való bűnsegédi bűnré­szesség címén, ellenben nem indítanak eljárást abban az irányban, hogy ha van orgazda, akkor kell lenni tolvajnak is. — Ki fogom fejteni felfolyamodásomban — m­on­­dotta a védőügyvéd — hogy nem helytálló a vizsgáló­bíró végzésének az az indokolása, amely szerint Ko­vács Bélának tudnia kellett arról, hogy olyan dolgot vásárol meg, amely nem képezheti magántulajdon tárgyát. A vizsgálóbíró azt mondja, hogy a kép ren­deltetetéséből is következtetni lehetett arra, hogy ez nem lehet magántulajdon. De kérdem, hogyha Kovács Bélának ezt tudnia kellett, miért nem kellett tudnia azoknak az állami közegeknek, akiknek hivatalos asszisztenciája mellett kapta meg a legnagyobb sza­bályszerűséggel Kovács Béla a kiviteli engedélyt'' A kiviteli engedély kiadása előtt megtekintette a képet és hivatalos szakvéleményt szolgáltatott dr. Petrovich Elek, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, és dr. Takács Zoltán, ugyanennek a múzeumnak az igaz­gatóőre. Mindketten­ rávezették a kiszállítási engedélyt kérő okmányra, hogy Jacopo di Palma festményének a külföldre való szállítása engedélyezhető. Miért nem kellett ezeknek a hivatásos szakértőknek tudni azt, hogy mi ennek a képnek a rendeltetése és miért kelljen tudnia azt egy, az ilyen dolgokban nem járatos és nem szakértő ügyvédnek? De Kovács Béla tovább ment óvatosságában és mielőtt a képet meg­vásárolta, megkérdezte Térey Gábortól, a Szépmű­vészeti Múzeum igazgatójától, hogy egyáltalán meg­vásárolhatja-e a képet. Térey Gábor sem közölte vele, hogy ez a kép „rendeltetésénél fogva nem lehet ma­gántulajdon tárgya."­­ Az állam is haszonrészesedést kötött ki ma­gának e kép eladásából és ezt is ki fogom fejteni a felfolyamodásomban. Még­pedig ott van az állami haszonrészesedés, hogy csak azzal a feltétellel kapta meg a leg­szabályszerűbb úton Kovács Béla a kiviteli engedélyt, ha a vételárból befolyó devizákat a hivata­los árfolyamon a Nemzeti Bank rendelkezésére bo­csátja. Ha mindezeket kifejtem, nem kételkedem ab­ban, amiben ezen indokolás nélkül is hiszek, hogy tudniillik a vádtanács szabadlábra fogja helyezni Ko­vács Bélát. A képet az ágyutűzből kimentő főhadnagy nyilat­kozata. Csütörtökön is a legélénkebb érdeklődés tárgya volt Budapesten a queroi székesegyházból körülmé­nyes módon Magyarországra került hatalmas oltár­kép ügye. Mindenütt csak erről beszéltek, a kép körül kialakult furcsa és érdekes bonyodalmakról és ter­mészetesen élénk szóbeszéd tárgya volt az is, hogy került a kép Magyarországba és hogy került Kovács Béla tulajdonába. Megszólalt Inándy Imre szolgálaton kívüli fő­hadnagy, aki 1918 tavaszán a queroi székesegyházból a képet kimentette. Elmondotta a főhadnagy, hogy 1918 ápri havában fedezte fel a queroi templom fő­kapuja felett a G. di Palma 1612 jelzésű festményt, melyet ugyanaz éjszaka élete kockáztatásával négy katona segítsége mellett hozott el az állandó olasz tűz alatt tartott templomból. Értékes leletéről ez­után jelentést tett Siposs tábornoknak, kinek egyút­tal bejelentette, hogy ugy ő, mint négy segítőtársa azt kívánják, hogy a kép végleges intézkedésig a székesfehérvári múzeumba kerüljön letétre. Siposs ezt tudomásul is vette. Mióta azonban nyilvánosság­ra került a festmény körül támadt bonyodalom, a főhadnagyot több ízben felkeresték azok a katonák, kik neki a kép megmentésében segédkeztek és fele­lősségre vonták, hogy a múzeumban való elhelyezés helyett a festményt értékesítették. Inándy alig bírta volt katonáit meggyőzni arról, hogy ő nem részesült anyagi előnyökben és egyúttal felvilágosította őket, hogy a trianoni békeszerződés szerint a képet amúgy is vissza kell adni Olaszországnak és hogy aki eb­ben a magyar államot megakadályozza, az bűncse­lekményt követ el. A főhadnagy kijelenti azt is, hogy Si­poss tábornoknak a kép fölött egy pillanatig sem volt rendelkezési joga, mert ennek helye attól kezdve hogy a queroi templomból elkerült, csakis a székes­fehérvári múzeumban volt. Hogy innen mi módon került vissza, az a tábornok birtokába, azt nem tudja. A székesfehérvári törvényszéknek az az állí­tólagos ítélete, mely a tábornok lakásán látható mű­kincsekre vonatkozott, semmi esetre sem terjedhe­tett ki a Pálma-képre, melyről megtalálói határozot­tan kijelentették, hogy ez a s­zékesfehérvári múze­umban kerüljön elhelyezésre. Ha azonban a tábor­nok ennek ellenére is más célokra akarta felhasz­nálni a képet, akkor erről kötelessége lett volna a megtaláló hozzájárulását kikérni, ami azonban nem történt meg. Inándy főhadnagy kijelentette végül, hogy Sréter István nyugalmazott tábornok, volt honvédelmi miniszter, jól ismeri az ügyet és erről felvilágosítást is tudna adni. Mit mond Sréter volt hadügyminiszter. A Magyar Hírlap csütörtök déli számában az­után Sréter, István volt honvédelmi miniszter rende­­tesen nyilatkozott is a Jacopo di Pálma-kép ügyé­ről. Sréter tábornok mindenekelőtt megcáfolja azt az elterjedt hírt, mintha ő lopásért feljelentette vol­na márkusfalvi Siposs Gyula tábornokot. — Én soha Siposst lopással nem vádoltam — mondja a tábornok —, hanem a diktatúra bu­kása után a tiszti igazoló eljárás folyamán Siposs ezredes kommün alatti magatartására nézve tet­tem jelentést. E jelentésemből kifolyólag Siposs el­len megindult a becsületügyi eljárás, amelyet ké­sőbb, amikor már miniszter voltam, a polgári bíróság kezére akartak átjátszani. Ezt megtiltot­tam, mert az volt a véleményem, hogy szennyesét ki-ki saját házában mossa és a katonai igazolás nem tartozik ,a polgári bírósághoz. Később azon­ban az ügy mégis a polgári bíróság elé került és a székesfehérvári királyi ügyészség minden tanú­kihallgatást mellőzve, Siposs ezredes ellen elej­tette a vádat. Az ügyészség vádelejtő határoza­tát helyt nem állónak, sérelmesnek tartottam és az igazságügyminiszterhez fordulva kértem annak felülvizsgálását. Egyidejűleg, miután a becsület­ü­gyi vizsgálat folyamán a legelőkelőbb tanúk ve­lem szemben tett kijelentésüket megmásították és mert Siposs ezredes a sérelmes ügyészi határozat alapján minden tanú ellen rágalmazást és becsü­let­sértési vádat emelt, követeltem, hogy az a láda, amely mint Siposs magánletétje, a székesfehérvári mú­zeumban volt, hivatalosan felbontassék. Ezt azért tettem­, mert rászorítottak a legeré­lyesebb védekezésre. Ekkor sült ki, hogy abban a ládában a Palma-féle kép van. Erről tudomást szerezve, — mondotta Sré­ter tábornok — rögtön jelentkeztem a kül­ügyminisztérium olasz referensénél, előad­tam az egész ügyet és kértem, hogy tegye­nek további lépéseket. A Siposs ellen megindított rágalmazási és becsület­sértési per befejezésre nem került, épen azért, mert nem kívántam, hogy az egész Palma-ügy a nagy nyil­vánosság előtt tárgyaltassék és különösen mert meg akartam gátolni azt, hogy magyar tisztek az ügybe belekevertessenek. Alapos megfontolás után a vádat visszavontam. Azon hiszemben tettem ezt, mert az volt a felfogásom, hogy a hivatalos fórumok a kép­ről tudomást szerezvén, legalább is lefoglalják. — Ugyanezen ügyben 1922 nyarán interpellá­ciót jegyeztem be a nemzetgyűléshez. Címe­­volt: Interpelláció a székesfehérvári királyi ügyészség sé­relmes határozata tárgyában az igazságügy mi­ni­s­z­terhez. Az igazságügyminiszter azonban reparációt ígért, több képviselő Sipost érdekében közbelépett és én elálltam az interpellációtól. Ez­ az igazság és állítson bárki mást, nem mond valót. Tiltakozom az ellen, hogy valaki engem a Pálma-képügyben más vonatkozásban megnevezzen. Hogy a Palma-kép a székesfehérvári múzeumból mi­ként került vándorút­jár­a, azt nem tudom, kétségte­len azonban, hogy a hatóságok közül valaki hibás. A kép állítólag Hollandiában van. A rendőrség még nem indított külön nyomo­zás a Jacopo di Palma-kép u­tán. Dr. Kovács Béla nem akar semmit sem­ közölni arról, hogy vizérre járt külföldön, csak annyit mondott, hogy Párizsban tár­gyalt egy amerikai pénzcsoporttal. A képet azonban Párizsból elvitte és máshol is kínálta eladásra. Ko­vács Béla útleveléből mindenesetre kitűnne hogy az ügyvéd merre járt, de az útlevelet nem akarja az ügyvéd előadni. Hír szerint Párizsban tudta meg Kovács Béla, hogy Budapesten a kormány érdeklődik a Jacopo di Palma-kép iránt és ekkor gyorsan Hollandiába vitte azt. Állítólag a kép ezidőszerint Hollandiában van. A kormány megtudta, hol a kép. A Jacopo di Palma-kép ügyében illetékes hely­ről a következőket közlik: — Dr. Kovács Béla a mai esti lapok szerint azt a benyomást óhajtja kelteni, mintha tőle valamely, nyilatkozat aláírását kívánták volna; ezt a nyilat­kozatot állítólag a vizsgálóbírónál tették eléje s ebben kijelenti, hogy hajlandó megnevezni a Pálma-kép rejtekhelyét, ha ennek ellenében őt szabadlábra he­lyezik. Ezzel szemben illetékes helyen megállapítják, hogy dr. Kovács jogi képviselője fordult a pénzügy­minisztériumhoz aláírt nyilatkozattal, amelyben Ko­vács a többi közt kijelenti, hogy minden feltétel nél­kül közli a kép rejtekhelyét s azt a kérelmet terjeszti elő, hogy ezzel szemben a minisztérium bizonyos nyi­latkozatot tegyen. A pénzügyminiszter azonban, mint ismeretes, több ízben kijelentette, hogy alkuba erről a kérdésről nem óhajt bocsátkozni és csak abban az esetben lett volna hajlandó nyilatkozatot tenni arról, hogy dr. Kovács eleget tett állampolgári kötelességének, ha a kép már minden akadály nélkül az állam rendelke­zésére áll. Mindez azonban ma már tárgytalan. A kormány ugyanis ma egyik követségünk­től értesítést kapott, amely szerint a kormány által néhány nap előtt külképviseleteink út­ján a külföldön közzétett fölszólításnak fo­ganatja lett, amennyiben az az előkelő kül­földi cég, amelynél a kép le van téve, köte­lességszerűen és korrektül bejelentette, hogy a Palma-kép nála van letétben. Az ügy ezzel új fázisba jutott és a kincstár ter­­mészetesen érvényesíteni fogja, jogait,­­ .

Next