Pesti Hírlap, 1924. augusztus (46. évfolyam, 156-180. szám)
1924-08-08 / 162. szám
1924. augusztus 8., péntek". PESTI HÍRLAP Felfedezték a Pálma-kép rejtekhelyét. Jelentkezett a kép külföldi letétbevevője. A kép állítólag Hollandiában van. — Markó Elek építész ellen is megindult az eljárás. — Hogy került a kép Magyarországba? A bonyodalmas oltárkép históriája nem várt hullámokat vet, az ügy mind élesebbre dagad. A kép megkerült és a kormány ma már tudja rejtekhelyét, mert külföldi képviseleteink felhívására jelentkezett az az előkelő külföldi cég, amelynél Kovács a képet letétbe helyezte. Ez a körülmény új fázisba juttatta az egész ügyet. A büntetőútra terelt része a dolognak csütörtökön ismét fordulatos volt. A kora délelőtti órákban még úgy látszott, hogy délre befejeződik az ügy, dr. Kovács Béla ügyvéd megmondja, hogy melyik külföldi városba helyezte letétbe a képen, később azonban a szituáció megváltozott és a csütörtöki nap eredménytelenül múlott el. Megírtuk a Pesti Hírlap csütörtöki számában, hogy Kovács Béla olyan értelmű meghatalmazást adott védőjének, dr. Csillag Gyula ügyvédnek, hogy igyekezzen a pénzügyminisztériummal békés megállapodást létesíteni: ő megmondja, hogy hol van a kép, a minisztérium viszont vonja vissza feljelentését, s azután majd elintézik az ügy magánjogi részét. Csütörtök délben a vizsgálóbíró maga elé vezettette a fogházból dr. Kovács Bélát és egy nyilatkozatot tett elé, amelyben az áll, hogy a minden feltétel nélkül megmondja, hol rejtette el a képet. A vizsgálóbíró kilátásba helyezte, hogy ha a nyilatkozatot aláírja és a kép rejtekhelyét elárulja, akkor kiszabadulhat. Kovács Béla a nyilatkozatot nem írta alá, mégpedig arra való hivatkozással, hogy előbb helyezzék szabadlábra, mert ha most írja alá a nyilatkozatot, amikor a háta mögött fogházőr áll, akkor ennek olyan látszata lenne, mintha vele szemben erőszakot alkalmaztak volna. Kérte Kovács Béla a vizsgálóbírót, hogy helyezzék szabadlábra, térítsék meg készkiadásait és rögtön megoldódik az egész bonyodalmas história. így a békésnek látszó megegyezés lehetősége felborult. Mivel Kovács Béla a vizsgálati fogság ellen felfolyamodást jelentett be, a bűnügyi iratok a vádtanácshoz kerülnek. A gyanúsítottak száma ma már kettőre szaporodott, mert a vizsgálóbíró Markó Elek építész, a kőműves ipartársulat elnöke ellen is elrendelte a vizsgálatot, mégpedig orgazdaság bűntettében való bűnsegédi bűnrészesség címén. Kovács Béla ugyanis, amikor a képet márkusfalvi Simon Gyula tábornoktól megvásárolta, nem vitette budai lakására, hanem Markó építész pohány-utcai lakásán helyezte el. Az építésznél járt egy detektív június 12-én és lefoglalta a lelakatolt ládát, abban a hiszemben, hogy a ládában van a kép is. Július 20-án azután Kovács Béla a sépet a szabályszerű kiviteli engedéllyel külföldre szállította és Kovács Bélával együtt utazott külföldre Markó építész is. Markó Elek a vizsgálóbíró előtt hangoztatta, hogy neki az egész ügyhöz semmi köze sincs. Dr. Székely Ágoston ügyvéd, Markó Elek jogtanácsosa, így adja elő Markó szerepét: — Dr. Kovács Béla megkérte ügyfelemet, mint régi jó ismerősét, engedje meg, hogy a gondnoksága alatt levő ház nagytermében egy 6 méter hosszú képet elhelyezzetni, hogy azt ott az állam által kiküldött szakértői bizottság dr. Petrovics Elek államtitkár, a szépművészeti múzeum igazgatójának vezetésével megvizsgálja. Ezt ügyfelem minden anyagi érdeknélkül, pusztán barátságból és szívességből megengedte. Mivel állami vizsgálatiól volt szó, ügyfelem előtt nem is lehetett gyanús a dolog. Ennek megtörténte után dr. Kovács a képet elvitette s ezért, midőn az eljáró detektív lefoglalta a lelakatolt ládát, a kép már nem volt benne. Amidőn dr. Kovács a képet elvitette és amidőn a láda lefoglaltatott, ügyfelem nem volt itthon, hanem külföldön tanulmányúton volt, s ezért ezekről nem is tudott. A vizsgálat ügyfelem fenti szerepét tisztázni is fogja. Ez jelenleg a bűnügyi helyzet. Kovács Béla a vizsgálóbíró által eléje terjesztett nyilatkozatot nem írta alá, védője azonban még csütörtök délben is tárgyalt. Dr. Csillag Gyula védőügyvéd ugyanis csütörtök délben felkereste a kincstári jogügyi igazgatóságot, mint amelytől a pénzügyminisztérium is jogi véleményt kért. A kincstári jogügyi igazgatóság tárgyalásaiba bevonták dr. PolányiAladár főügyész-helyettest, a budapesti királyi ügyészség ez idő szerinti vezetőjét is. A jogügyi igazgatóság is arra az álláspontra helyezkedett, hogy Kovács Bélának mindenekelőtt meg kell mondania, hogy hol van a kép. Ha azután az állam közegei a képet a mondott helyen átvették és kétségtelenül megállapítják, hogy a keresett festményről van szó, lehet beszélni a bűnügyi eljárás megszüntetéséről, a költségek és más kiadások megtérítéséről. Csillag Gyula védő ezt a megoldást nem fogadta el. Kovács Béla védője, Csillag Gyula, pénteken fogja benyújtani a büntetőtörvényszék vádtanácsához címzett felfolyamodását. Ebben a vizsgálati fogság megszüntetését és dr. Ko-Kovács Béla azonnali szabadlábra helyezését kéri • Dr. Csillag Gyula közölte a Pesti Hírlap munkatársával, hogy felfolyamodásában részletesen ki fog terjeszkedni arra a jogi abszurdumra, amely e tanügyben kialakult, hogy t. i. letartóztatják védencét orgazdaság bűntette címén, eljárást indítanak Markó építész ellen orgazdaságban való bűnsegédi bűnrészesség címén, ellenben nem indítanak eljárást abban az irányban, hogy ha van orgazda, akkor kell lenni tolvajnak is. — Ki fogom fejteni felfolyamodásomban — mondotta a védőügyvéd — hogy nem helytálló a vizsgálóbíró végzésének az az indokolása, amely szerint Kovács Bélának tudnia kellett arról, hogy olyan dolgot vásárol meg, amely nem képezheti magántulajdon tárgyát. A vizsgálóbíró azt mondja, hogy a kép rendeltetetéséből is következtetni lehetett arra, hogy ez nem lehet magántulajdon. De kérdem, hogyha Kovács Bélának ezt tudnia kellett, miért nem kellett tudnia azoknak az állami közegeknek, akiknek hivatalos asszisztenciája mellett kapta meg a legnagyobb szabályszerűséggel Kovács Béla a kiviteli engedélyt'' A kiviteli engedély kiadása előtt megtekintette a képet és hivatalos szakvéleményt szolgáltatott dr. Petrovich Elek, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, és dr. Takács Zoltán, ugyanennek a múzeumnak az igazgatóőre. Mindketten rávezették a kiszállítási engedélyt kérő okmányra, hogy Jacopo di Palma festményének a külföldre való szállítása engedélyezhető. Miért nem kellett ezeknek a hivatásos szakértőknek tudni azt, hogy mi ennek a képnek a rendeltetése és miért kelljen tudnia azt egy, az ilyen dolgokban nem járatos és nem szakértő ügyvédnek? De Kovács Béla tovább ment óvatosságában és mielőtt a képet megvásárolta, megkérdezte Térey Gábortól, a Szépművészeti Múzeum igazgatójától, hogy egyáltalán megvásárolhatja-e a képet. Térey Gábor sem közölte vele, hogy ez a kép „rendeltetésénél fogva nem lehet magántulajdon tárgya." Az állam is haszonrészesedést kötött ki magának e kép eladásából és ezt is ki fogom fejteni a felfolyamodásomban. Mégpedig ott van az állami haszonrészesedés, hogy csak azzal a feltétellel kapta meg a legszabályszerűbb úton Kovács Béla a kiviteli engedélyt, ha a vételárból befolyó devizákat a hivatalos árfolyamon a Nemzeti Bank rendelkezésére bocsátja. Ha mindezeket kifejtem, nem kételkedem abban, amiben ezen indokolás nélkül is hiszek, hogy tudniillik a vádtanács szabadlábra fogja helyezni Kovács Bélát. A képet az ágyutűzből kimentő főhadnagy nyilatkozata. Csütörtökön is a legélénkebb érdeklődés tárgya volt Budapesten a queroi székesegyházból körülményes módon Magyarországra került hatalmas oltárkép ügye. Mindenütt csak erről beszéltek, a kép körül kialakult furcsa és érdekes bonyodalmakról és természetesen élénk szóbeszéd tárgya volt az is, hogy került a kép Magyarországba és hogy került Kovács Béla tulajdonába. Megszólalt Inándy Imre szolgálaton kívüli főhadnagy, aki 1918 tavaszán a queroi székesegyházból a képet kimentette. Elmondotta a főhadnagy, hogy 1918 ápri havában fedezte fel a queroi templom főkapuja felett a G. di Palma 1612 jelzésű festményt, melyet ugyanaz éjszaka élete kockáztatásával négy katona segítsége mellett hozott el az állandó olasz tűz alatt tartott templomból. Értékes leletéről ezután jelentést tett Siposs tábornoknak, kinek egyúttal bejelentette, hogy ugy ő, mint négy segítőtársa azt kívánják, hogy a kép végleges intézkedésig a székesfehérvári múzeumba kerüljön letétre. Siposs ezt tudomásul is vette. Mióta azonban nyilvánosságra került a festmény körül támadt bonyodalom, a főhadnagyot több ízben felkeresték azok a katonák, kik neki a kép megmentésében segédkeztek és felelősségre vonták, hogy a múzeumban való elhelyezés helyett a festményt értékesítették. Inándy alig bírta volt katonáit meggyőzni arról, hogy ő nem részesült anyagi előnyökben és egyúttal felvilágosította őket, hogy a trianoni békeszerződés szerint a képet amúgy is vissza kell adni Olaszországnak és hogy aki ebben a magyar államot megakadályozza, az bűncselekményt követ el. A főhadnagy kijelenti azt is, hogy Siposs tábornoknak a kép fölött egy pillanatig sem volt rendelkezési joga, mert ennek helye attól kezdve hogy a queroi templomból elkerült, csakis a székesfehérvári múzeumban volt. Hogy innen mi módon került vissza, az a tábornok birtokába, azt nem tudja. A székesfehérvári törvényszéknek az az állítólagos ítélete, mely a tábornok lakásán látható műkincsekre vonatkozott, semmi esetre sem terjedhetett ki a Pálma-képre, melyről megtalálói határozottan kijelentették, hogy ez a székesfehérvári múzeumban kerüljön elhelyezésre. Ha azonban a tábornok ennek ellenére is más célokra akarta felhasználni a képet, akkor erről kötelessége lett volna a megtaláló hozzájárulását kikérni, ami azonban nem történt meg. Inándy főhadnagy kijelentette végül, hogy Sréter István nyugalmazott tábornok, volt honvédelmi miniszter, jól ismeri az ügyet és erről felvilágosítást is tudna adni. Mit mond Sréter volt hadügyminiszter. A Magyar Hírlap csütörtök déli számában azután Sréter, István volt honvédelmi miniszter rendetesen nyilatkozott is a Jacopo di Pálma-kép ügyéről. Sréter tábornok mindenekelőtt megcáfolja azt az elterjedt hírt, mintha ő lopásért feljelentette volna márkusfalvi Siposs Gyula tábornokot. — Én soha Siposst lopással nem vádoltam — mondja a tábornok —, hanem a diktatúra bukása után a tiszti igazoló eljárás folyamán Siposs ezredes kommün alatti magatartására nézve tettem jelentést. E jelentésemből kifolyólag Siposs ellen megindult a becsületügyi eljárás, amelyet később, amikor már miniszter voltam, a polgári bíróság kezére akartak átjátszani. Ezt megtiltottam, mert az volt a véleményem, hogy szennyesét ki-ki saját házában mossa és a katonai igazolás nem tartozik ,a polgári bírósághoz. Később azonban az ügy mégis a polgári bíróság elé került és a székesfehérvári királyi ügyészség minden tanúkihallgatást mellőzve, Siposs ezredes ellen elejtette a vádat. Az ügyészség vádelejtő határozatát helyt nem állónak, sérelmesnek tartottam és az igazságügyminiszterhez fordulva kértem annak felülvizsgálását. Egyidejűleg, miután a becsületügyi vizsgálat folyamán a legelőkelőbb tanúk velem szemben tett kijelentésüket megmásították és mert Siposs ezredes a sérelmes ügyészi határozat alapján minden tanú ellen rágalmazást és becsületsértési vádat emelt, követeltem, hogy az a láda, amely mint Siposs magánletétje, a székesfehérvári múzeumban volt, hivatalosan felbontassék. Ezt azért tettem, mert rászorítottak a legerélyesebb védekezésre. Ekkor sült ki, hogy abban a ládában a Palma-féle kép van. Erről tudomást szerezve, — mondotta Sréter tábornok — rögtön jelentkeztem a külügyminisztérium olasz referensénél, előadtam az egész ügyet és kértem, hogy tegyenek további lépéseket. A Siposs ellen megindított rágalmazási és becsületsértési per befejezésre nem került, épen azért, mert nem kívántam, hogy az egész Palma-ügy a nagy nyilvánosság előtt tárgyaltassék és különösen mert meg akartam gátolni azt, hogy magyar tisztek az ügybe belekevertessenek. Alapos megfontolás után a vádat visszavontam. Azon hiszemben tettem ezt, mert az volt a felfogásom, hogy a hivatalos fórumok a képről tudomást szerezvén, legalább is lefoglalják. — Ugyanezen ügyben 1922 nyarán interpellációt jegyeztem be a nemzetgyűléshez. Címevolt: Interpelláció a székesfehérvári királyi ügyészség sérelmes határozata tárgyában az igazságügy miniszterhez. Az igazságügyminiszter azonban reparációt ígért, több képviselő Sipost érdekében közbelépett és én elálltam az interpellációtól. Ez az igazság és állítson bárki mást, nem mond valót. Tiltakozom az ellen, hogy valaki engem a Pálma-képügyben más vonatkozásban megnevezzen. Hogy a Palma-kép a székesfehérvári múzeumból miként került vándorútjára, azt nem tudom, kétségtelen azonban, hogy a hatóságok közül valaki hibás. A kép állítólag Hollandiában van. A rendőrség még nem indított külön nyomozás a Jacopo di Palma-kép után. Dr. Kovács Béla nem akar semmit sem közölni arról, hogy vizérre járt külföldön, csak annyit mondott, hogy Párizsban tárgyalt egy amerikai pénzcsoporttal. A képet azonban Párizsból elvitte és máshol is kínálta eladásra. Kovács Béla útleveléből mindenesetre kitűnne hogy az ügyvéd merre járt, de az útlevelet nem akarja az ügyvéd előadni. Hír szerint Párizsban tudta meg Kovács Béla, hogy Budapesten a kormány érdeklődik a Jacopo di Palma-kép iránt és ekkor gyorsan Hollandiába vitte azt. Állítólag a kép ezidőszerint Hollandiában van. A kormány megtudta, hol a kép. A Jacopo di Palma-kép ügyében illetékes helyről a következőket közlik: — Dr. Kovács Béla a mai esti lapok szerint azt a benyomást óhajtja kelteni, mintha tőle valamely, nyilatkozat aláírását kívánták volna; ezt a nyilatkozatot állítólag a vizsgálóbírónál tették eléje s ebben kijelenti, hogy hajlandó megnevezni a Pálma-kép rejtekhelyét, ha ennek ellenében őt szabadlábra helyezik. Ezzel szemben illetékes helyen megállapítják, hogy dr. Kovács jogi képviselője fordult a pénzügyminisztériumhoz aláírt nyilatkozattal, amelyben Kovács a többi közt kijelenti, hogy minden feltétel nélkül közli a kép rejtekhelyét s azt a kérelmet terjeszti elő, hogy ezzel szemben a minisztérium bizonyos nyilatkozatot tegyen. A pénzügyminiszter azonban, mint ismeretes, több ízben kijelentette, hogy alkuba erről a kérdésről nem óhajt bocsátkozni és csak abban az esetben lett volna hajlandó nyilatkozatot tenni arról, hogy dr. Kovács eleget tett állampolgári kötelességének, ha a kép már minden akadály nélkül az állam rendelkezésére áll. Mindez azonban ma már tárgytalan. A kormány ugyanis ma egyik követségünktől értesítést kapott, amely szerint a kormány által néhány nap előtt külképviseleteink útján a külföldön közzétett fölszólításnak foganatja lett, amennyiben az az előkelő külföldi cég, amelynél a kép le van téve, kötelességszerűen és korrektül bejelentette, hogy a Palma-kép nála van letétben. Az ügy ezzel új fázisba jutott és a kincstár természetesen érvényesíteni fogja, jogait, .