Pesti Hírlap, 1924. október (46. évfolyam, 205-231. szám)
1924-10-01 / 205. szám
1924. október 1., szénia. PESTI HÍRLAP LXVI. M Ringszínház katasztrófája. A színházi katasztrófák történetében páratlan az a szerencsétlenség, amelynek 1881-ben a bécsi Ring-színház áldozatául esett. A katasztrófa a királyt is mélyen megrendítette s az uralkodó ez ügyben szigorú vizsgálatt indíttatott. Kiderült, hogy Jaunert, a Ringszínház igazgatóját, terheli a felelősség", akit fogházbüntetésre is ítéltek. A szász király közbevetette magát Jauner érdekében, hogy fogházbüntetését pénzbüntetésre változtassa át. De a király utal arra, hogy a szerencsétlenséget, amelynek annyi emberélet esett áldozatául, Jauner könnyelműsége idézte elő s ezért csak azt helyezi kilátásba barátjának, a szász királynak, hogy ha a színigazgató büntetése egy részét már kitöltötte, meg fog neki kegyelmezni. Nagyon sajnálom, hogy szíves soraidban nyilvánított kivánságodnak. Jauner volt színigazaatót illetőleg, nem tehetek egészében eledet. Tegnapelőtt átadta kérvényét, hogy kernelemből fogházbüntetését változtassam át pénzbüntetésre. Bármennyire is ismerem az ő szeplőtlen múltját, valamint derék atyjának méltánylást érdemlő személyét, és oly derék fivéreit, akik közül egyik magasabb állást tölt be a belügyminisztériumban, mégis azt hiszem, hogy a megkegyelmezés nem volna összeegyeztethető az igazságossággal és az én kötelességemmel. A katasztrófának a nagysága és borzalmassága, amelynek annni ember esett áldozattá és h mornak a könnyelműsége, megtorlást követelnek, amelyet a közvélemény és az én érzésem sem találna meg egyszerű pénzbüntetésben Na Jauner rövid büntetésének egy részét már leülte, akkor lehetséges lesz, hogy a hátralévő részt elengedjem és ez az én szándékom is. Büntetésének ezt a megrövidítését csak a Te közbelépésednek köszönheti, mert enélkül ebben az esetben aligha mutathattam volna engedékenységet. Irigylem Rudolfot a szerencséért, hogy téged Berlinben láthat és a magam személyét illetőleg csak ősszel számíthatok arra az örömre, hogy veled együtt lehetek, remélhetőleg kedvezőbb időjárási viszonyok között, mint a múlt évben. Az eddig oly enyhe tél folyamán a vad nem szenvedett és így A politikai világhelyzet is azt engedi remélni. Ring szinház égése, hogy zavartalanul szentelhetjük magunkat vadászgyönyöreinknek. Amennyiben kérlek, hogy Carolát legszivélyesebben üdvözöld, maradok hű rokonod és barátod Ferenc József. (Folyteitjuft a csütört&fon számban.) an Wien, 1ÖS3 február 21. Kedves Albert! A vén kalóz kincse. Irta JSeffény. Jac/e London — Sok mondanivalóm volna, — fordult a rendőrfőnökhöz, — de majd négyszemközt... A halottak ajtaján kopogtattam és találkoztam olyan halottakkal, akik négyszáz esztendő alatt nem váltak porrá... Láttam őket másodszor is meghalni... Elveszett Lelkekkel paroláztam és belenéztem a Világ Tükrébe... Minderről majd hosszan fogok mesélni önnek, kedves rendőri ernök úr, harákerül a sor... Gazdaggá teszem! — Agavepálinkát ivott? — kérdezte bizalmatlanul a rendőrfőnök. , — Nem ittam egyebet, mint vizet, mióta SanAntonioból elindultam. De most hazamegyek és iszom, aztán lemosom magamról ezt a sok piszkot és tisztességesen felöltözöm. Torres mégse mehetett egyenesen haza ... Egy rongyos indiánkölyök szaladt utána és borítékot nyújtott át neki. A boríték ismerős volt Torresnek. "A panamai kormány ilyen borítékban szokta küldeni dróttalan táviratait. Csakugyan: Regantól jött. „Rendben van. Tartsa távol még három Hétig, ötvenezer, ha sikerül." Torres ceruzát kért a fiútól s ráírta a választ a boríték hátára. ..Küldje a pénzt. Soha többé nem jön vissza a berniekből. Odaveszett." Még két esemény késleltette Torres fürdését. Épen, mikor az öreg Rodriguez Fernandez ékszeresboltjába akart belépni, meglátta a vén Maya-főpapot, akivel utoljára a Maya-hegyekben találkozott Torres úgy megijedt, mintha kísértetet látna, mert biztosra vette, hogy az öreg ott fulladt meg az Istenek Csarnokában. Mint az imént a rendőrfőnök Torres láttára, úgy ugrott hátra most Torres az öreg ember láttán. — Menj innen. — mondta. — Takarodj, ts nyugtalan vén ember. Szellem vagy. A tested ott fekszik a hegy belsejében, ahol belefulladtál a vízbe... Kísértet vagy. Menj innen, mert nem szeretnék egy kísértetet megverni. De a kísértet megragadta Torres kezét és erősen szorította. Torres kénytelen volt meggyőződni, róla, hogy húsból és vérből való ember. — Pénzt, — motyogta az öreg. — Adj nekem pénzt. Kölcsön . Visszafizetem. Hiszen már tudom a Maya-kincsek titkát. A fiam ott veszett el a hegy belsejében. A Gringok is odavesztek... Segíts kiszabadítani a fiamat. Én megelégszem a fiammal, a kincseket mind neked adom. De embereket kell magunkkal vinni és a fehérek csodálatos porával lyukat kell szakítani a hegyoldalban, hogy a víz kifolyhasson. A fiam nem fulladt meg. A víz foglyul tartja abban a teremben, ahol a drágakőszemű Chia és Hratzi állnak. Az ő zöld és vörös szemük egymagában fölér a világ valamennyi csodálatos porával, amivel a fehérek sziklát szoktak repeszteni... Adj nekem pénzt, hogy megvehessem a csodatévő port. De Alvarez Torres furcsa ember volt. Valami megmagyarázhatatlan ellenszenvvel viseltetett minden olyan dologgal szemben, ami neki pénzébe került. És minél gazdagabb lett, annál nagyobb lett az ellenszenve. — Pénzt! — mondta és haragosan lökte félre az öreget Fernandez ajtajából. — Honnan vennék én pénzt! Nem látod, hogy olyan rongyos vagyok, mint valami koldus. Magamra sincs pénzem, nemhogy neked adhatnék, öreg. Különben is te vezetted a fiadat, a Maya-hegybe, nem én. A te lelkeden szárad a fiad halála. Én nem tehetek róla, hogy belezuhant az üregbe, amelyet Chia lába takart s amelyet a te őseid ástak, nem az enyémek. Az öreg tovább könyörgött a pénzért, hogy dinamitot vehessen rajta. De Torres olyan durván lökte félre, hogy gyönge lába fölmondta a szolgálatot s végigzuhant a kövön. Rodriguez Fernandez boltja kicsi volt piszkos. A keskeny és piszkos pulton csak egyetlenegy keskeny és piszkos üvegszekrény állt. A boltban évtizedek óta gyűlt a por, senki se tisztogatta. Egerek és patkányok bujkáltak a fal repedéseiben s minden sarok tele volt pókhálóval. A mennyezeten hatalmas, hét arasz hosszú százlábú mászott. Torrese rémülten ugrott félre, nehogy a szörnyeteg a fejére üssék. Mint egy óriási pók valamelyik sarokból előkerült Fernandez is. Olyan volt, mint Shylock egy harmadrangú Shakespeare-szinnadon. Recsegő hangon üdvözölte Torrest és alázatosan megkérdezte, mivel lehet szolgálatára. Torres kivett a zsebéből vagy egy tucat drágakövet, kiválasztotta a legkisebbet, szó nélkül odatartotta az ékszerész elé, a többit pedig visszacsúsztatta a zsebébe. — Szegény ember vagyok, — siránkozott az öreg, de Torres jól látta, milyen mohón nézi a követ. Aztán letette a kezéből, mintha nem sokat érne és kérdően nézett Torresre. Torres várt. — Ha nem tévedek. Senor Torres azt szeretné tudni, mit ér ez a kő, — szólalt meg végre az öreg. Torres bólintott. — Kicsi kő, uram. Csiszolatlan. Nem tökéletes. S a csiszolás után alig marad belőle. 51 ft „A magyaroknak nem volt részük a világháború felidézésében." Magyar Képviselők és közgazdászok Mussolini olasz miniszterelnöknél. Mussolini olasz miniszterelnök, amint ismeretes, Rómában fogadta a magyar képviselőket és közgazdászokat, akik vasárnap érkeztek vissza két hétig tartó olaszországi tanulmányútjukról. Almássy László, az egységes párt ügyvezető alelnöke, aki a vezetője volt a kis magyar társaságnak, a magyaroknak Mussolinival való találkozásáról a következőket mondotta: — Mussolini miniszterelnöknél való fogadtatásunk mindnyájunk számára igen emlékezetes marad. A miniszterelnöki palotában fogadott bennünket a miniszterelnök, az olasz igazságügyminiszter jelenlétében. A magyar képviselők nevében Puky Endre üdvözölte olasz nyelven Mussolinit. A sokat emlegetett erélyes olasz miniszterelnök középtermetű, magas homlokú, villogó szemű, sápadt arcú férfiú. Külsőségeit talán így lehetne röviden kifejezni. Amidőn találkoztunk vele, a terem közepén állt, szemben velünk, katonásan összeszorított lábakkal és a mellén karbatett kezekkel. Szinte vizsgálódás: menő figyelemmel hallgatta Puky üdvözlő beszédét, amelynek első mondatánál néhány szót közbe is szólt. Szónokunk beszéde folyamán, ennek csaknem minden egyes kijelentésénél helyeslőleg bólintott. Azt mondják, az a szokása, hogy hasonló alkalmakkor nyiltan kifejezést ad tetszésének, vagy nemtetszésének. Az üdvözlő beszédre igen lassú tempóban és halkan válaszolt. Mondatról-mondatra tolmácsoltatta szavait. Legnagyobb hatással az a kijelentése volt reánk, tisztában van avval, hogy a magyaroknak a világháború felidézésében semmi részük nem volt. Kedves, befejező momentuma volt a fogadtatásnak, amikor beszéde után titkárjával fényképészt hivatott és velünk együtt lefényképeztette magát. Az olasz lapok Mussolini beszédével behatóan foglalkoztak és leközölték a fényképfelvételt is. — A Mussolini miniszterelnöknél történt fogadtatásunk után a pápa fogadott bennünket. A fogadtatásnál jelen voltak a Rómában tartózkodó magyarok is. A pápai fogadtatás után sürgönyt küldtünk Csernoch János bíboros hercegprímásnak.— Szeptember 22-én, este, utaztunk el Rómából. Egyenesen Velencébe mentünk, ahol a királyi biztos vacsorát adott tiszteletünkre. Rémei ország felvétele ~ Plépszövetségen. Párizs, szept. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Arról a memorandumol, amelyet a német nagykövet tegnap átnyújtott, a Petit Párisien azt írja, hogy ez az öt gépírásos oldalra terjedő jegyzék nem azoknak a feltételeknek felsorolásából áll, "amelyekhez a birodalom a Népszövetségbe való belépét köti és nem is kérdőív. Inkább azokra a kérdésekre vonatkozó általános expozénak lehet tekinteni, amelyekben. Németország felvilágosítást kíván. Így Németország elsősorban azt kívánja, hogy a Népszövetségben egyenjogú legyen a többi főhatalmaklól. Azt kérdi még a birodalmi kormány, hogy Németország csatlakozása megkönnyítené-e bizonyos problémáknak, mint például a felsősziléziai, a saarvidéki problémának és a katonai ellenőrzésnek megoldását. Végül annak biztosítását kívánja a birodalmi kormány, hogy a Népszövetségbe való belépés ne kényszerítse olyan intézkedésekre, amelyek a német-orosz szerződéssel ellentétben állanak. Németország evvel kapcsolatban ezt a kívánságát, juttatja kifejezésre, hogy Oroszországot mielőbb vegyék fel a Népszövetség tagjai közé.