Pesti Hírlap, 1924. október (46. évfolyam, 205-231. szám)

1924-10-01 / 205. szám

1924. október 1., szénia. PESTI HÍRLAP LXVI. M Ringszínház katasztrófája. A színházi katasztrófák történetében párat­lan az a szerencsétlenség, amelynek 1881-ben a bécsi Ring-színház áldozatául esett. A katasztrófa a királyt is mélyen megrendí­tette s az uralkodó ez ügyben szigorú vizsgálatt indíttatott. Kiderült, hogy Jaunert, a Ring­színház igazgatóját, terheli a felelősség", akit fogházbünte­tésre is ítéltek. A szász király közbevetette magát Jauner ér­dekében, hogy fogházbünte­tését pénzbüntetésre változ­tassa át. De a király utal arra, hogy a szerencsétlenséget, a­melynek annyi emberélet esett áldozatául, Jauner­­ könnyel­műsége idézte elő s ezért csak azt helyezi kilátásba barátjá­nak, a szász királynak, hogy ha a színigazgató büntetése egy részét már kitöltötte, me­g fog­ neki kegyelmezni. Nagyon sajnálom, hogy szí­ves soraidban nyilvánított ki­vánságodnak. Jauner volt szín­­igazaatót illetőleg, nem tehetek egészében eledet. T­egnapelőtt átadta kérvényét, hogy kerne­lemből fogházbüntetését vál­toztassam át pénzbüntetésre. Bármennyire is ismerem az ő szeplőtlen múltját, valamint derék atyjának méltánylást érdemlő személyét, és oly de­rék fivéreit, akik közül egyik magasabb állást tölt be a bel­ügyminisztériumban, mégis azt hiszem, hogy a megkegyelme­zés nem volna összeegyeztet­hető az igazságossággal és az én kötelességemmel. A kata­sztrófának a nagysága és bor­­zalmassága, amelynek ann­ni ember esett áldozattá és h­­ m­­ornak a könnyelműsége, meg­torlást követelnek, amelyet a közvélemény és az én érzésem sem találna meg egyszerű pénzbüntetésben N­a Jauner rövid büntetésének egy részét már leülte, akkor lehetséges lesz, hogy a hátralévő ré­szt elengedjem és ez az én szándékom is. Büntetésé­nek ezt a megrövidítését csak a Te közbelépésed­nek köszönheti, mert enélkül ebben az esetben aligha mutathattam volna engedékenységet. Irigy­lem Rudolfot a szerencséért, hogy téged Berlinben láthat és a magam személyét illetőleg csak ősszel számíthatok arra az örömre, hogy veled együtt lehetek, remélhetőleg kedvezőbb időjárási viszo­nyok között, mint a múlt évben. Az eddig oly enyhe tél folyamán a vad nem­ szenvedett és így A politikai világhelyzet is azt engedi remélni. Ring szinház égése, hogy zavartalanul szentelhetjük magunkat va­dászgyönyörein­k­nek. Amennyiben kérlek, hogy Carolát legszivé­lyesebben üdvözöld, maradok hű rokonod és barátod Ferenc József. (Folyteitjuft a csütö­rt&fon számban.) an Wien, 1ÖS3 február 21. Kedves Albert! A vén kalóz kincse. Irta JSeffény. Jac/e London — Sok mondanivalóm volna, — fordult a rendőrfőnökhöz, — de majd négyszemközt... A halottak ajtaján kopogtattam és találkoztam olyan halottakkal, akik négyszáz esztendő alatt nem vál­tak porrá... Láttam őket másodszor is meghalni... Elveszett Lelkekkel paroláztam és belenéztem a Világ Tükrébe... Minderről majd hosszan fogok mesélni önnek, kedves rendőri ernök úr, ha­­rákerül a sor... Gazdaggá teszem! — Agavepálinkát ivott? — kérdezte bizalmat­lanul a rendőrfőnök. , — Nem ittam egyebet, mint vizet, mióta San­­Antonioból elindultam. De most hazamegyek és iszom, aztán lemosom magamról ezt a sok piszkot és tisztességesen felöltözöm. Torres mégse mehetett egyenesen haza ... Egy rongyos indiánkölyök szaladt utána és borítékot nyújtott át neki. A boríték ismerős volt Torresnek. "A panamai kormány ilyen borítékban szokta kül­deni dróttalan táviratait. Csakugyan: Regantól jött. „Rendben van. Tartsa távol még három Hétig, ötvenezer, ha sikerül." Torres ceruzát kért a fiútól s ráírta a választ a boríték hátára. ..Küldje a pénzt. Soha többé nem jön vissza a berniekből. Odaveszett." Még két esemény késleltette Torres fürdését. Épen, mikor az öreg Rodriguez Fernandez éksze­resboltjába akart belépni, meglátta a vén Maya-fő­papot, akivel utoljára a Maya-hegyekben találko­zott Torres úgy megijedt, mintha kísértetet látna, mert biztosra vette, hogy az öreg ott fulladt meg az Istenek Csarnokában. Mint az imént a rendőr­főnök Torres láttára, úgy ugrott hátra most Torres az öreg ember láttán. — Menj innen. — mondta. — Takarodj, ts nyugtalan vén ember. Szellem vagy. A tested ott fekszik a hegy belsejében, ahol belefulladtál a vízbe... Kísértet vagy. Menj innen, mert nem sze­retnék egy kísértetet megverni. De a kísértet megragadta Torres kezét és erő­sen szorította. Torres kénytelen volt meggyőződni, róla, hogy húsból és vérből való ember. — Pénzt, — motyogta az öreg. — Adj ne­kem pénzt. Kölcsön . Visszafizetem. Hiszen már tudom a Maya-kincsek titkát. A fiam ott veszett el a hegy belsejében. A Gringok is odavesztek... Segíts kiszabadítani a fiamat. Én megelégszem a fiammal, a kincseket mind neked adom. De embere­ket kell magunkkal vinni és a fehérek csodálatos porával lyukat kell szakítani a hegyoldalban, hogy a víz kifolyhasson. A fiam nem fulladt meg. A víz foglyul tartja abban a teremben, ahol a drágakő­szemű Chia és Hratzi állnak. Az ő zöld és vörös szemük egymagában fölér a világ valamennyi csodálatos porával, amivel a fehérek sziklát szok­tak repeszteni... Adj nekem pénzt, hogy megve­hessem a csodatévő port. De Alvarez Torres furcsa ember volt. Valami megmagyarázhatatlan ellenszenvvel viseltetett min­den olyan dologgal szemben, ami neki pénzébe ke­rült. És minél gazdagabb lett, annál nagyobb lett az ellenszenve. — Pénzt! — mondta és haragosan lökte félre az öreget Fernandez ajtajából. — Honnan vennék én pénzt! Nem látod­, hogy olyan rongyos vagyok, mint valami koldus. Magamra sincs pénzem, nem­hogy neked adhatnék, öreg. Különben is te vezetted a fiadat, a Maya-hegybe, nem én. A te lelkeden szá­rad a fiad halála. Én nem tehetek róla, hogy bele­zuhant az üregbe, amelyet Chia lába takart s ame­lyet a te őseid ástak, nem az enyémek. Az öreg tovább könyörgött a pénzért, hogy dinamitot vehessen rajta. De Torres olyan durván lökte félre, hogy gyönge lába fölmondta a szolgála­tot s végigzuhant a kövön. Rodriguez Fernandez boltja kicsi volt pisz­kos. A keskeny és piszkos pulton csak egyetlenegy keskeny és piszkos üvegszekrény állt. A boltban év­tizedek óta gyűlt a por, senki se tisztogatta. Egerek és patkányok bujkáltak a fal repedéseiben s min­den sarok tele volt pókhálóval. A mennyezeten hatal­mas, hét arasz hosszú százlábú mászott. Torrese ré­mülten ugrott félre, nehogy a szörnyeteg a fejére üssék. Mint egy óriási pók valamelyik sarokból előkerült Fernandez is. Olyan volt, mint Shylock egy harmadrangú Shakespeare-szinnadon. Recsegő hangon üdvözölte Torrest és alázato­san megkérdezte, mivel lehet szolgálatára. Torres kivett a zsebéből vagy egy tucat drágakövet, kivá­lasztotta a legkisebbet, szó nélkül odatartotta az ék­szerész elé, a többit pedig visszacsúsztatta a zse­bébe. — Szegény ember vagyok, — siránkozott az öreg, de Torres jól látta, milyen mohón nézi a követ. Aztán letette a kezéből, mintha nem sokat érne és kérdően nézett Torres­re. Torres várt. — Ha nem tévedek. Senor Torres azt szeretné tudni, mit ér ez a kő, — szólalt meg végre az öreg. Torres bólintott. — Kicsi kő, uram. Csiszolatlan. Nem tökéle­tes. S a csiszolás után alig marad belőle. 51 ft „A magyaroknak nem volt részük a világháború felidézésében." Magyar Képviselők és közgazdászok Mussolini olasz miniszterelnöknél. Mussolini olasz miniszterelnök, amint ismere­tes, Rómában fogadta a magyar képviselőket és köz­gazdászokat, akik vasárnap érkeztek vissza két hétig tartó olaszországi tanulmányútjukról. Almássy László, az egységes párt ügyvezető alelnöke, aki a ve­zetője volt a kis magyar társaságnak, a magyarok­nak Mussolinival való találkozásáról a következőket mondotta: — Mussolini miniszterelnöknél való fogadtatá­sunk mindnyájunk számára igen emlékezetes marad. A miniszterelnöki palotában fogadott bennünket a miniszterelnök, az olasz igazságügyminiszter jelen­létében. A magyar képviselők nevében Puky Endre üdvözölte olasz nyelven Mussolinit. A sokat emlege­tett erélyes olasz miniszterelnök középtermetű, ma­gas homlokú, villogó szemű, sápadt arcú férfiú. Kül­sőségeit talán így lehetne röviden kifejezni. Amidőn találkoztunk vele, a terem közepén állt, szemben ve­lünk, katonásan összeszorított lábakkal és a mellén karbatett kezekkel. Szinte vizsgálódás:­ menő figye­lemmel hallgatta Puky üdvözlő beszédét, amelynek első mondatánál néhány szót közbe is szólt. Szóno­kunk beszéde folyamán, ennek csaknem minden egyes kijelentésénél helyeslőleg bólintott. Azt mond­ják, az a szokása, hogy hasonló alkalmakkor nyiltan kifejezést ad­ tetszésének, vagy nemtetszésének. Az üdvözlő beszédre igen lassú tempóban és halkan válaszolt. Mondatról-mondatra tolmác­soltatta­­ sza­vait. Legnagyobb hatással az a kijelentése volt re­ánk, tisztában van avval, hogy a magyaroknak a vi­lágháború felidézésében semmi részük­ nem volt. Ked­ves, befejező momentuma volt a fogadtatásnak, ami­kor beszéde után titkárjával fényképészt hivatott és velünk együtt lefényképeztette magát. Az olasz la­pok Mussolini beszédével behatóan foglalkoztak és leközölték a fényképfelvételt is. — A Mussolini miniszterelnöknél történt fogad­tatásunk után a pápa fogadott bennünket. A fogad­tatásnál jelen voltak a Rómába­n tartózkodó magya­rok is. A pápai fogadtatás után sürgönyt küldtünk Csernoch János bíboros hercegprímásnak.­­— Szeptember 22-én, este, utaztunk el Rómából. Egyenesen Velencébe mentünk, ahol a királyi biztos vacsorát adott tiszteletünkre. Rémei or­szág felvétele ~ Plépszövetségen. Párizs, szept. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Arról a memorandumol, amelyet a német nagykövet tegnap átnyújtott, a Petit Párisien azt írja, hogy ez az öt gépírásos oldalra terjedő jegyzék nem azoknak a feltételeknek felsorolásából áll, "amelyek­hez a birodalom a Népszövetségbe való belép­é­t köti és nem is kérdőív. Inkább azokra a kérdésekre vo­natkozó általános expozénak lehet tekinteni, amelyek­ben. Németország felvilágosítást kíván. Így Németor­szág elsősorban azt kívánja, hogy a Népszövetségben egyenjogú legyen a többi főhatalmaklól. Azt kérdi még a birodalmi kormány, hogy Németország csatla­kozása megkönnyítené-e bizonyos problémáknak, mint például a felsősziléziai, a saarvidéki problémá­nak és a katonai ellenőrzésnek megoldását. Végül an­nak biztosítását kívánja a birodalmi kormány, hogy a Népszövetségbe való belépés ne kényszerítse olyan intézkedésekre, amelyek a német-orosz szerződéssel ellentétben állanak. Németország evvel kapcsolatban ezt a kívánságát, juttatja kifejezésre, hogy Oroszor­szágot mielőbb vegyék fel a Népszövetség tagjai közé.

Next