Pesti Hírlap, 1924. október (46. évfolyam, 205-231. szám)

1924-10-01 / 205. szám

PESTI HÍRLAP REaEKSZ mS3EK 1924. oktober 1., szerda. ii nyomozást rendelt el a rendkívüli mSuSsifer­tanács a csongrádi ^©mfeamerésiiírei ügyében. A birói iléiai elsen elhangzott kifogások elatt perorvosla! utján birálhatók el. — Pes'ivy i^assSgusyniniszter *eiüaye£etí v.zsgálatot índit a szolnoki törvényszék ellen. — Csáky honvédelmi miniszter panasza « csendőrtanuk meg nem esketése miatt. — Rakovszky belügyminiszter kért garanciairól nem tárgyal­ a minisztertanács. — Sem Rakovszky, sem Pesthy nem mondanak le. Korányi pénzügyminiszter bemutatta az aranykövfség¥e fést A kormány t­agjai ma este gróf Bethlen István miniszterelnök elnöklésével rendkívüli miniszter­tanácsot tartottak, amely fontos reszortügyeken kí­vül foglalkozott a csongrádi bombamerénylet peré­ben hozott bírói ítélet politikai és igazságszolgálta­tási bonyodalmaival is. Rakovszky Iván belügymi­niszter tegnapi nyilatkozatában ugyanis kijelentette, hogy a közrend fenntartásáért csak úgy vállalhatja a felelősséget, ha biztosítékot nyer arra, hogy a jö­vőben a rendészeti hatóságokat nem fogják olyan támadások érni, amilyenek a szom­orú bíróság termé­ben és a meghozott ítélet indokolásában érték. A mai rendkívüli minisztertanács feladata volt, hogy meg­állapítsa — a bírói függetlenség érintése nélkül — azokat a garanciákat, amelyek hasonló esetek meg­ismétlődését kizárják. A minisztertanács Pesthy Pál igazságügyminisz­ter rövid előterjesztése kapcsán tárgyalta a kérdést és gróf Bethlen István miniszterelnöknek sikerült ki­küszöbölni azokat az ellentéteket, amelyek e kérdés körül a belügyminiszter és az igazságügyminiszter között keletkeztek. A minisztertanács megállapodásában nincs szó olyan garanciákról, amilyeneket Ra­kovszky belügyminiszter tegnapi nyilatkoza­tában követelt, s amilyen garanciákat kormánypárti körök felfo­gása szerint csak igen mélyreható és radikális kor­mányintézkedésekkel lehetett volna biztosítani. A mi­nisztertanács határozata pusztán­ arra vonatkozik, hogy az igazságügyminiszter a bíróságok fölött gyakorolt felügyeleti jogával élve meg fogja vizsgálni a szolnoki törvényszéki tárgyalás lefolyását és meg fogja állapítani, milyen mulasztások történ­tek a bírói eljárás során, amelyek miattt a perrend­tartás alapján a bíróság eljárásával szemlén revízió­nak van helye. Rakovszky Iván belügyminiszter, — a minisz­tertanácstól kapott félhivatalos értesüléseink sze­rint —, szintén hozzájárult ehhez a megállapodás­hoz és az ő részéről — legalább is egyelőre — nem lesznek egyéb konzekvenciái a szolnoki ítéletnek. A bombaperben hozott ítélet a perorvoslat útján van, amely az igazságügyminiszter eljárásával párhuza­mosan halad előre a maga útján. Van azonban a minisztertanács határozatának egy másik, és az ügy érdemléte igen fontos momen­tuma is, nevezetesen az, hogy a kormány elrendelte a nyomozás tovább­folytatását a csongrádi bombamerénylet ügyében. Ezt azt jelenti, hogy majdnem tel­jesen új nyomozás indul meg a tettesek fel­kutatására. A minisztertanács e tekintetben megadta az utasí­tást Rakovszky Iván belügyminiszternek. Hír sze­rint az új nyomozásban, amely a legközelebbi órák­ban teljes erővel megindul, a budapesti államrend­őrség is részt fog venni. A rendkívüli minisztertanácsról, amely dél­— Mennyit ér? — kérdezte Torres türelmet­lenül. — Szegény ember vagyok, urram . . . — Nem mondtam, hogy vegye meg. Vén bo­lond. De ha már erről beszélünk, hát mennyit adna érte? — Amint mondtam, uram, nagyon szegény ember vagyok. Van olyan nap, hogy nem adhatok ki tiz centávot egy darab halra. S van olyan nap, hogy nem ihatom egy pohárra valót abból az olcsó vörösborból, amelyet inaskoromban, Barcelonában minden nap megengedhettem magamnak... Olyan­­ szegény vagyok, hogy nem vásárolhatok értékes­­ ékszereket. — Úgy se, ha haszonnal adja el? — vágott­a közbe Torres. — Ha biztosan megkapom a hasznomat, — fe­csegett az öreg, — akkor igen, de szegény lévén, nagyon keveset fizethetek, uram. — Fölemelte én hosszasan, gondosan vizsgálgatta a követ. — Ezért — kezdte akadozva, — adhatnék . . . de kérem uram, vegye tekintetbe, hogy nagyon szegény ember vagyok... Nem ettem ma egyebet, mint esni kanál hagymalevest és a reggeli kávémat egy darab kenyérrel ... — Az Isten áldja meg, mennyit ad érte? —• mennydörgött Torres. — ötszáz dollárt — de hasznom aligha lesz rajta — — — Aranyat? — Mexikóit, uram. — volt a felelet. — Min­den üzletet mexikóiban kötünk. Torres tudta, hogy hazudik s ugy tett, mintha vissza akarná venni a követ. De a­z öreg elhúzta a kezét, melyben a kim­et szorongatta. (Folytatjuk.) után hat órakor kezdődött és este tízig tartott, a következőket részleteket sikerült megtudnunk: — Gróf Bethlen István miniszterelnök, aki ma átvette a minisz­erelnökség ügyeinek vezetését, dél­utánra rendkívüli minisztertanácsra hivatta össze a kabinetet, hogy a távollétében felmerült fontosabb kérdésekről magát informáltassa. A miniszterek mindenekelőtt a fontosabb reszort-ügyekről tettek jelentést. Ezek után báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter is­mertette az 1924—25. évre szóló arany alapon készült állami költségvetést, amelyet már a délelőtt folyamán részletesen letár­gyalt a miniszterelnökkel. A minisztertanácsnak ezen a részén részt vettek Szabóky Alajos és Vargha Imre pénzügyi államtitkárok, és dr. Jakab Oszkár miniszteri tanácsos, a pénzügyminisztérium költség­vetési osztályának vezetője, is. Korányi pénzügymi­niszter és a szakreferensek behatóan ismertették az arany-költségvetés tételeit, s a minisztertanács meg­adta a felhatalmazást a pénzügyminiszternek, hogy azt a nemzetgyűlés elé terjessze. A pénzügyminiszter az első ülések egyikén beterjeszti a Házban az arany­budgetet. A minisztertanács tanácskozási idejének jóré­sze a költségvetés és a fon­osabb reszortügyek tár­gyalásával telt el, és csak azután került a sor a csongrádi bombaperben hozott ítéletre. A miniszter­tanács ebben az ügyben hosszabb vita után a követ­kező álláspontra helyezkedett: " A minisztertanács megállapítja, hogy a bírói ítélet ellen elhangzott kifogások és aggályok csupán a törvényben biztosított perorvoslat útján bírálhatók el. Ez a jelen esetben meg is történt, miután a közvádat képviselő királyi ügyész az ítélet ellen felebbezést jelentett be. A miniszter­tanács ennek folytán megállapítja hogy egyéb intézkedésre nincsen szükség. Érdekes pikantériája volt a minisztertanácsban ekörül lefolyt vitának, az a jelenet, amikor gróf Csáky Károly honvédelmi miniszter mindjárt a kér­dés tárgyalása elején — felállott és a következőket közölte: — Bejelentem, hogy a szolnoki törvényszéki tárgyaláson észlelt egyes jelenségek miatt írásbeli panasszal éltem az igazságügyminiszter úrhoz. Amint értesülünk, a honvédelmi miniszter pa­naszában azt teszi szóvá, hogy a bíróság milyen el­járást tanúsított a tárgyaláson kihallgatott katonai személyekkel szemben. Hír szerint arról van szó, hogy a törvényszék azokat a csendőrtanukat, akik a vádlottakra terhelően vallottak, nem eskette meg val­lomásukra, míg evvel szemben például egy parasztgyereket, aki az egyik csendőr ellen vallott és a vádlottakra ked­vezően, megeskette vallomására.. A belügyminiszter a bírói ítélet indokolásából és a belügyminisztériumi, valamint rendőri közegek­kel szemben tanúsított eljárás tényállásának teljes felderítése után ugyancsak panasszal fog fordulni az igazságügyminiszterhez. Pesthy Pál igazságügyminiszter mindkét esetben el fogja rendelni a felügyeleti vizs­gálatot és annak eredményéhez képest megteszi a szükséges intézkedéseket. Az igazságügyminiszternek tudvale­vőleg törvényben biztosított joga, mint a bíróságok főfelügyeleti hatóságának, hogy a bíróságok műkö­dését a perrend szempontjából „felügyeleti vizsgálat tárgyává" tegye. Ez nem beavatkozás a bíróság ítél­kezésébe, hanem egyszerűen a bírói funkciónak fe­lülvizsgálása a perrend szempontjából. Enélkül fel­ügyeleti hatásköre illuzórius volna. Egyébként az a joga bárkinek megvan, hogy panasszal fordulhat az eljáró bíróság ellen, amennyiben nem perrendsze­rűen járt el s az ilyen panaszokat az igazságügy­miniszter mindenkor felügyeleti vizsgálat tárgyává teszi. Az eljárás eredménye az lehet, hogy a bíró ellen fegyelmi vizsgálat indul meg, vagy esetleg a bíró conduit-listáján a minősítésben marad nyoma a vizsgálat megállapításá­nak. A minisztertanács végül megállapította, hogy „miután az elsőfokú ítélet a vádlottakat föl­mentette, a nyomozás a tettesek felkutatása iránt tovább folyik." A minisztertanácsnak ezzel a határozatával, mint a kormány köréből informálnak bennünket — eltűnt az az ellentét, amely az igazságügy­miniszter és a belügyminiszter között fenn­állott. Az ügynek semmiféle politikai konzekvenciája nincs, sem Rakovszky belügyminiszter, sem pedig Pesthy igazságügyminiszter nem mond le állásáról. Hang­súlyozzák azt is, hogy Rakovszky Iván belügymi­niszter tegnapi nyilatkozatában nem, a bíróság íté­letét vette bírálat alá, hanem a bíróság eljárásának egyes fázisait és az indokolás egyes kitételeit. — Egy minisztertől, akinek az ország közügyei­ért kell viselni a felősséget — mondja Rakovszky belügyminiszter újabb nyilatkozatában —, nem lehet elvitatni azt a jogot, hogy a reszortját érintő kérdésekre vonatkozólag a bíróság eljárását — tehát nem ítéletét! — ha szükségesnek találja, szóvá ne tegye és reszortja érdekében ne igyekezzék megfelelő korrekciókat biztosítani. A válság tehát egyelőre elsimult és a szolnoki ítélet a perorvoslat, valamint az igaz­ságügyminiszter felügyeleti vizsgálata útjára tere­lődött. Az ellenzék körében a kérdésnek ilyetén meg­oldásával nincsenek megelégedve és mint értesülünk, a nemzetgyűlés legelső ülésén szóváteszik az ügyet, főleg Rakovszky Iván belügyminiszter magatartá­sát, aki egyik nap garanciákat követelt bizonyos a közrendre veszélyes igazságügyi jelenségekkel szem­ben, amely biztosítékok nélkül az ország közrendjé­ért nem tudná a felelősséget vállalni, a másik na­pon pedig elfogadta a minisztertanácsnak egy olyan döntését, amely a kért garanciákat nem adja meg neki. « Az ellenzék Rakovszky belügyminiszter lemondását várja. A késő éjjeli órákban jól értesült ellenzéki for­rásból a következőket közlik velünk: — A mai minisztertanácson a csongrádi ügy körül támadt bonyodalom nem nyert végleges meg­oldást. Rakovszky belügyminiszter, ha momentá­­ nem is mondott le, aligha maradhat meg állásában, miután a minisztertanács nem volt hajlandó neki olyan garanciákat nyújtani, amilyeneket követelt. A nemzetgyűlésen már csak inkonzekvens, magatar­tása miatt is éles kritikában fog részesülni. Az ellen­zék egyébként rá fog világítani a bajok eredeti kür­ forrására és azok orvoslását fogja követelni. A vál­ság csak elodázódott, de nem múlt el; ezt megerősíti Vass József népjóléti miniszternek a minisztertanács után tett következő kijelentése is: — Egyelőre nincs baj . . . A Népszövetség tanácsa végleg döntött a mossuli kérdésben. Megegyezés a japánokkal a döntőbirósági jegyzőkönyvre nézve. A Népszövetség keddi tanácsülése meghozta a végleges döntést a lausannei konferencia óta húzódó mossuli-kérdésben. A Mossulvidéki dúsgazdag petró­leummezők birtokáért három hatalom verseng. 1916-ban, amikor az antant-államok elhatározták Török­ország felosztását, a mossuli területet Franciaor­szágnak ígérték. Később azonban sikerült az ango­loknak Izsakban megvetni a lábukat, s ettől fogva hallani sem akartak arról, hogy ez a kimeríthetetlen kincsesbánya, melynek birtokáért a háború előtt Né­metországgal versengtek, más legyen, mint Anglia érdekeltsége. A béketárgyalások folyamán az ango­lok meg is kapták a Földközi-tenger és Perzsia kö­zött elterülő új hadizsákmány legnagyobb részét, a franciák pedig Kilikiát vették birtokukba. A törökök győzelmes nemzeti mozgalma, a francia fenhatóság­nak véget vetett, de kárpótlásul Kilikiáért elismer­ték Észak-Szíriára való jogait. Amerika a független örmény állam megalapításával igyekezett a gazdag zsákmány közelébe férkőzni. A lausannei konferen­cia Franciaország igényeit jóváhagyta, de ugyanak­kor olyan megegyezés is jött létre, hogy Törökország igényt tarthat a mossuli kormányzóságra. Itt ütkö­zött össze Törökország a petróleum-kincset féltő An­golországgal. Azóta több ízben összeültek Törökor­szág és Anglia megbízottai, hogy megállapítsák, hogy hol legyen a mossuli vilajet és Izar között a határ. A konstantinápolyi tanácskozásokon (1924 május 19—június 6-ig) úgy egyeztek meg, hogy a vitás kérdést a Népszövetség elé terjesztik és mind­két fél megnyugszik abban a megoldásban, amelyet a népszövetségi tanács javasol. Genfből jelentik: A Nemzetek Szövetségének ta­nácsa mai nyilvános ülésén elintézte a mossuli kér­dést, mert sikerült megegyezésre jutni a brit és a tö­rök kormány képviselőivel Miután Parmoor lord és Fethy bég is egyaránt megerősítették a tanács előtt azt az elhatározásukat, hogy a nemzetek szövetségének szabad kezet enged­nek, a tanács úgy döntött, hogy háromtagú bizott­ságot nevez ki a kérdés megvizsgálására. Ez a bi­zottság a helyszínen fog vizsgálatot tartani. Mind a két fél kötelezi magát, hogy a status quo-t tiszteletben tartja és tartózkodik mindenféle katonai, vagy más rendszabálytól. A népszövetségi közgyűlés napirendjére még mindig nem lehetett kitűzni a döntőbírósági jegyző­könyvet, amelynek tárgyalását minden oldalról olyan nagy várakozás előzi meg. Ma két kisebb ügyet tárgyaltak. Az egyik az olasz kormány aján­lata volt a Rómában létesítendő magánjogi nemzet­közi intézet tárgyában, a másik az állandó nemzet­közi törvényszék bírósági jegyzőinek nyugdíjazása. A népszövetségi titkárság körében híte jár, hogy annak a bizottságnak, amelyben Sir Cecil Hurst, Louc­eur, Scialoja, Fernandez és Adatoi foglalnak helyet, sikerült a döntőbírósági és leszerelési jegyző­könyvhöz benyújtott japán pótindítvány tekintetében megyezésre jutnia. Hátra van még a brit korona­gyarmatok hozzájárulása. Sizanyó:orsz­ág katonai helyzete szed­vezi,Sitsve tárisu­lt JM.ss­ nokisóban. Párizs, szept. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A Fabra-ügynökség levelezője beszélgetést folytatott Primo de Rivera spanyol diktátorral, aki kijelentette, hogy meggyőződése szerint a rnfskabilok ellenállása Marokkóban kimerült és a katonai hely­zet Spanyolország számára gyors és kedvező megol­dáshoz közeledik. A spanyol belpolitikai helyzetre vo­natkozólag azt a reményét hangsúlyozta, hogy a di­rektórium talán már egy éven belül átadhatja helyét rendes kormánynak, amelynek ismét együtt kell mű­ködnie a parlamenttel.

Next