Pesti Hírlap, 1924. október (46. évfolyam, 205-231. szám)
1924-10-01 / 205. szám
PESTI HÍRLAP REaEKSZ mS3EK 1924. oktober 1., szerda. ii nyomozást rendelt el a rendkívüli mSuSsifertanács a csongrádi ^©mfeamerésiiírei ügyében. A birói iléiai elsen elhangzott kifogások elatt perorvosla! utján birálhatók el. — Pes'ivy i^assSgusyniniszter *eiüaye£etí v.zsgálatot índit a szolnoki törvényszék ellen. — Csáky honvédelmi miniszter panasza « csendőrtanuk meg nem esketése miatt. — Rakovszky belügyminiszter kért garanciairól nem tárgyal a minisztertanács. — Sem Rakovszky, sem Pesthy nem mondanak le. Korányi pénzügyminiszter bemutatta az aranykövfség¥e fést A kormány tagjai ma este gróf Bethlen István miniszterelnök elnöklésével rendkívüli minisztertanácsot tartottak, amely fontos reszortügyeken kívül foglalkozott a csongrádi bombamerénylet perében hozott bírói ítélet politikai és igazságszolgáltatási bonyodalmaival is. Rakovszky Iván belügyminiszter tegnapi nyilatkozatában ugyanis kijelentette, hogy a közrend fenntartásáért csak úgy vállalhatja a felelősséget, ha biztosítékot nyer arra, hogy a jövőben a rendészeti hatóságokat nem fogják olyan támadások érni, amilyenek a szomorú bíróság termében és a meghozott ítélet indokolásában érték. A mai rendkívüli minisztertanács feladata volt, hogy megállapítsa — a bírói függetlenség érintése nélkül — azokat a garanciákat, amelyek hasonló esetek megismétlődését kizárják. A minisztertanács Pesthy Pál igazságügyminiszter rövid előterjesztése kapcsán tárgyalta a kérdést és gróf Bethlen István miniszterelnöknek sikerült kiküszöbölni azokat az ellentéteket, amelyek e kérdés körül a belügyminiszter és az igazságügyminiszter között keletkeztek. A minisztertanács megállapodásában nincs szó olyan garanciákról, amilyeneket Rakovszky belügyminiszter tegnapi nyilatkozatában követelt, s amilyen garanciákat kormánypárti körök felfogása szerint csak igen mélyreható és radikális kormányintézkedésekkel lehetett volna biztosítani. A minisztertanács határozata pusztán arra vonatkozik, hogy az igazságügyminiszter a bíróságok fölött gyakorolt felügyeleti jogával élve meg fogja vizsgálni a szolnoki törvényszéki tárgyalás lefolyását és meg fogja állapítani, milyen mulasztások történtek a bírói eljárás során, amelyek miattt a perrendtartás alapján a bíróság eljárásával szemlén revíziónak van helye. Rakovszky Iván belügyminiszter, — a minisztertanácstól kapott félhivatalos értesüléseink szerint —, szintén hozzájárult ehhez a megállapodáshoz és az ő részéről — legalább is egyelőre — nem lesznek egyéb konzekvenciái a szolnoki ítéletnek. A bombaperben hozott ítélet a perorvoslat útján van, amely az igazságügyminiszter eljárásával párhuzamosan halad előre a maga útján. Van azonban a minisztertanács határozatának egy másik, és az ügy érdemléte igen fontos momentuma is, nevezetesen az, hogy a kormány elrendelte a nyomozás továbbfolytatását a csongrádi bombamerénylet ügyében. Ezt azt jelenti, hogy majdnem teljesen új nyomozás indul meg a tettesek felkutatására. A minisztertanács e tekintetben megadta az utasítást Rakovszky Iván belügyminiszternek. Hír szerint az új nyomozásban, amely a legközelebbi órákban teljes erővel megindul, a budapesti államrendőrség is részt fog venni. A rendkívüli minisztertanácsról, amely dél— Mennyit ér? — kérdezte Torres türelmetlenül. — Szegény ember vagyok, urram . . . — Nem mondtam, hogy vegye meg. Vén bolond. De ha már erről beszélünk, hát mennyit adna érte? — Amint mondtam, uram, nagyon szegény ember vagyok. Van olyan nap, hogy nem adhatok ki tiz centávot egy darab halra. S van olyan nap, hogy nem ihatom egy pohárra valót abból az olcsó vörösborból, amelyet inaskoromban, Barcelonában minden nap megengedhettem magamnak... Olyan szegény vagyok, hogy nem vásárolhatok értékes ékszereket. — Úgy se, ha haszonnal adja el? — vágotta közbe Torres. — Ha biztosan megkapom a hasznomat, — fecsegett az öreg, — akkor igen, de szegény lévén, nagyon keveset fizethetek, uram. — Fölemelte én hosszasan, gondosan vizsgálgatta a követ. — Ezért — kezdte akadozva, — adhatnék . . . de kérem uram, vegye tekintetbe, hogy nagyon szegény ember vagyok... Nem ettem ma egyebet, mint esni kanál hagymalevest és a reggeli kávémat egy darab kenyérrel ... — Az Isten áldja meg, mennyit ad érte? —• mennydörgött Torres. — ötszáz dollárt — de hasznom aligha lesz rajta — — — Aranyat? — Mexikóit, uram. — volt a felelet. — Minden üzletet mexikóiban kötünk. Torres tudta, hogy hazudik s ugy tett, mintha vissza akarná venni a követ. De az öreg elhúzta a kezét, melyben a kimet szorongatta. (Folytatjuk.) után hat órakor kezdődött és este tízig tartott, a következőket részleteket sikerült megtudnunk: — Gróf Bethlen István miniszterelnök, aki ma átvette a miniszerelnökség ügyeinek vezetését, délutánra rendkívüli minisztertanácsra hivatta össze a kabinetet, hogy a távollétében felmerült fontosabb kérdésekről magát informáltassa. A miniszterek mindenekelőtt a fontosabb reszort-ügyekről tettek jelentést. Ezek után báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter ismertette az 1924—25. évre szóló arany alapon készült állami költségvetést, amelyet már a délelőtt folyamán részletesen letárgyalt a miniszterelnökkel. A minisztertanácsnak ezen a részén részt vettek Szabóky Alajos és Vargha Imre pénzügyi államtitkárok, és dr. Jakab Oszkár miniszteri tanácsos, a pénzügyminisztérium költségvetési osztályának vezetője, is. Korányi pénzügyminiszter és a szakreferensek behatóan ismertették az arany-költségvetés tételeit, s a minisztertanács megadta a felhatalmazást a pénzügyminiszternek, hogy azt a nemzetgyűlés elé terjessze. A pénzügyminiszter az első ülések egyikén beterjeszti a Házban az aranybudgetet. A minisztertanács tanácskozási idejének jórésze a költségvetés és a fonosabb reszortügyek tárgyalásával telt el, és csak azután került a sor a csongrádi bombaperben hozott ítéletre. A minisztertanács ebben az ügyben hosszabb vita után a következő álláspontra helyezkedett: " A minisztertanács megállapítja, hogy a bírói ítélet ellen elhangzott kifogások és aggályok csupán a törvényben biztosított perorvoslat útján bírálhatók el. Ez a jelen esetben meg is történt, miután a közvádat képviselő királyi ügyész az ítélet ellen felebbezést jelentett be. A minisztertanács ennek folytán megállapítja hogy egyéb intézkedésre nincsen szükség. Érdekes pikantériája volt a minisztertanácsban ekörül lefolyt vitának, az a jelenet, amikor gróf Csáky Károly honvédelmi miniszter mindjárt a kérdés tárgyalása elején — felállott és a következőket közölte: — Bejelentem, hogy a szolnoki törvényszéki tárgyaláson észlelt egyes jelenségek miatt írásbeli panasszal éltem az igazságügyminiszter úrhoz. Amint értesülünk, a honvédelmi miniszter panaszában azt teszi szóvá, hogy a bíróság milyen eljárást tanúsított a tárgyaláson kihallgatott katonai személyekkel szemben. Hír szerint arról van szó, hogy a törvényszék azokat a csendőrtanukat, akik a vádlottakra terhelően vallottak, nem eskette meg vallomásukra, míg evvel szemben például egy parasztgyereket, aki az egyik csendőr ellen vallott és a vádlottakra kedvezően, megeskette vallomására.. A belügyminiszter a bírói ítélet indokolásából és a belügyminisztériumi, valamint rendőri közegekkel szemben tanúsított eljárás tényállásának teljes felderítése után ugyancsak panasszal fog fordulni az igazságügyminiszterhez. Pesthy Pál igazságügyminiszter mindkét esetben el fogja rendelni a felügyeleti vizsgálatot és annak eredményéhez képest megteszi a szükséges intézkedéseket. Az igazságügyminiszternek tudvalevőleg törvényben biztosított joga, mint a bíróságok főfelügyeleti hatóságának, hogy a bíróságok működését a perrend szempontjából „felügyeleti vizsgálat tárgyává" tegye. Ez nem beavatkozás a bíróság ítélkezésébe, hanem egyszerűen a bírói funkciónak felülvizsgálása a perrend szempontjából. Enélkül felügyeleti hatásköre illuzórius volna. Egyébként az a joga bárkinek megvan, hogy panasszal fordulhat az eljáró bíróság ellen, amennyiben nem perrendszerűen járt el s az ilyen panaszokat az igazságügyminiszter mindenkor felügyeleti vizsgálat tárgyává teszi. Az eljárás eredménye az lehet, hogy a bíró ellen fegyelmi vizsgálat indul meg, vagy esetleg a bíró conduit-listáján a minősítésben marad nyoma a vizsgálat megállapításának. A minisztertanács végül megállapította, hogy „miután az elsőfokú ítélet a vádlottakat fölmentette, a nyomozás a tettesek felkutatása iránt tovább folyik." A minisztertanácsnak ezzel a határozatával, mint a kormány köréből informálnak bennünket — eltűnt az az ellentét, amely az igazságügyminiszter és a belügyminiszter között fennállott. Az ügynek semmiféle politikai konzekvenciája nincs, sem Rakovszky belügyminiszter, sem pedig Pesthy igazságügyminiszter nem mond le állásáról. Hangsúlyozzák azt is, hogy Rakovszky Iván belügyminiszter tegnapi nyilatkozatában nem, a bíróság ítéletét vette bírálat alá, hanem a bíróság eljárásának egyes fázisait és az indokolás egyes kitételeit. — Egy minisztertől, akinek az ország közügyeiért kell viselni a felősséget — mondja Rakovszky belügyminiszter újabb nyilatkozatában —, nem lehet elvitatni azt a jogot, hogy a reszortját érintő kérdésekre vonatkozólag a bíróság eljárását — tehát nem ítéletét! — ha szükségesnek találja, szóvá ne tegye és reszortja érdekében ne igyekezzék megfelelő korrekciókat biztosítani. A válság tehát egyelőre elsimult és a szolnoki ítélet a perorvoslat, valamint az igazságügyminiszter felügyeleti vizsgálata útjára terelődött. Az ellenzék körében a kérdésnek ilyetén megoldásával nincsenek megelégedve és mint értesülünk, a nemzetgyűlés legelső ülésén szóváteszik az ügyet, főleg Rakovszky Iván belügyminiszter magatartását, aki egyik nap garanciákat követelt bizonyos a közrendre veszélyes igazságügyi jelenségekkel szemben, amely biztosítékok nélkül az ország közrendjéért nem tudná a felelősséget vállalni, a másik napon pedig elfogadta a minisztertanácsnak egy olyan döntését, amely a kért garanciákat nem adja meg neki. « Az ellenzék Rakovszky belügyminiszter lemondását várja. A késő éjjeli órákban jól értesült ellenzéki forrásból a következőket közlik velünk: — A mai minisztertanácson a csongrádi ügy körül támadt bonyodalom nem nyert végleges megoldást. Rakovszky belügyminiszter, ha momentá nem is mondott le, aligha maradhat meg állásában, miután a minisztertanács nem volt hajlandó neki olyan garanciákat nyújtani, amilyeneket követelt. A nemzetgyűlésen már csak inkonzekvens, magatartása miatt is éles kritikában fog részesülni. Az ellenzék egyébként rá fog világítani a bajok eredeti kür forrására és azok orvoslását fogja követelni. A válság csak elodázódott, de nem múlt el; ezt megerősíti Vass József népjóléti miniszternek a minisztertanács után tett következő kijelentése is: — Egyelőre nincs baj . . . A Népszövetség tanácsa végleg döntött a mossuli kérdésben. Megegyezés a japánokkal a döntőbirósági jegyzőkönyvre nézve. A Népszövetség keddi tanácsülése meghozta a végleges döntést a lausannei konferencia óta húzódó mossuli-kérdésben. A Mossulvidéki dúsgazdag petróleummezők birtokáért három hatalom verseng. 1916-ban, amikor az antant-államok elhatározták Törökország felosztását, a mossuli területet Franciaországnak ígérték. Később azonban sikerült az angoloknak Izsakban megvetni a lábukat, s ettől fogva hallani sem akartak arról, hogy ez a kimeríthetetlen kincsesbánya, melynek birtokáért a háború előtt Németországgal versengtek, más legyen, mint Anglia érdekeltsége. A béketárgyalások folyamán az angolok meg is kapták a Földközi-tenger és Perzsia között elterülő új hadizsákmány legnagyobb részét, a franciák pedig Kilikiát vették birtokukba. A törökök győzelmes nemzeti mozgalma, a francia fenhatóságnak véget vetett, de kárpótlásul Kilikiáért elismerték Észak-Szíriára való jogait. Amerika a független örmény állam megalapításával igyekezett a gazdag zsákmány közelébe férkőzni. A lausannei konferencia Franciaország igényeit jóváhagyta, de ugyanakkor olyan megegyezés is jött létre, hogy Törökország igényt tarthat a mossuli kormányzóságra. Itt ütközött össze Törökország a petróleum-kincset féltő Angolországgal. Azóta több ízben összeültek Törökország és Anglia megbízottai, hogy megállapítsák, hogy hol legyen a mossuli vilajet és Izar között a határ. A konstantinápolyi tanácskozásokon (1924 május 19—június 6-ig) úgy egyeztek meg, hogy a vitás kérdést a Népszövetség elé terjesztik és mindkét fél megnyugszik abban a megoldásban, amelyet a népszövetségi tanács javasol. Genfből jelentik: A Nemzetek Szövetségének tanácsa mai nyilvános ülésén elintézte a mossuli kérdést, mert sikerült megegyezésre jutni a brit és a török kormány képviselőivel Miután Parmoor lord és Fethy bég is egyaránt megerősítették a tanács előtt azt az elhatározásukat, hogy a nemzetek szövetségének szabad kezet engednek, a tanács úgy döntött, hogy háromtagú bizottságot nevez ki a kérdés megvizsgálására. Ez a bizottság a helyszínen fog vizsgálatot tartani. Mind a két fél kötelezi magát, hogy a status quo-t tiszteletben tartja és tartózkodik mindenféle katonai, vagy más rendszabálytól. A népszövetségi közgyűlés napirendjére még mindig nem lehetett kitűzni a döntőbírósági jegyzőkönyvet, amelynek tárgyalását minden oldalról olyan nagy várakozás előzi meg. Ma két kisebb ügyet tárgyaltak. Az egyik az olasz kormány ajánlata volt a Rómában létesítendő magánjogi nemzetközi intézet tárgyában, a másik az állandó nemzetközi törvényszék bírósági jegyzőinek nyugdíjazása. A népszövetségi titkárság körében híte jár, hogy annak a bizottságnak, amelyben Sir Cecil Hurst, Louceur, Scialoja, Fernandez és Adatoi foglalnak helyet, sikerült a döntőbírósági és leszerelési jegyzőkönyvhöz benyújtott japán pótindítvány tekintetében megyezésre jutnia. Hátra van még a brit koronagyarmatok hozzájárulása. Sizanyó:ország katonai helyzete szedvezi,Sitsve tárisult JM.ss nokisóban. Párizs, szept. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A Fabra-ügynökség levelezője beszélgetést folytatott Primo de Rivera spanyol diktátorral, aki kijelentette, hogy meggyőződése szerint a rnfskabilok ellenállása Marokkóban kimerült és a katonai helyzet Spanyolország számára gyors és kedvező megoldáshoz közeledik. A spanyol belpolitikai helyzetre vonatkozólag azt a reményét hangsúlyozta, hogy a direktórium talán már egy éven belül átadhatja helyét rendes kormánynak, amelynek ismét együtt kell működnie a parlamenttel.