Pesti Hírlap, 1925. szeptember (47. évfolyam, 195-219. szám)
1925-09-01 / 195. szám
1925. szeptember 1., kedd, PESTI HÍRLAP Cserkészeink készülődnek a Jamboree-ra. A Pesti Hírlap már jelentette, hogy a Magyar Cserkészszövetség budapesti kerülete szeptember 4—8-ig rendezi első Jamboree-ját az újpesti Népszigeten. A magyar fülnek szokatlan „Jamboree“ szó tavaly nyáron keltett nálunk első ízben érdeklődést, amidőn Kopenhágában 35 nemzet válogatott cserkészcsapatait két héten keresztül látta vendégül Dánia és főként Kopenhága lelkes lakossága. Az idegenszerű kifejezés tulajdonképen összejövetelt jelent, de mivel az egészen sajátságos versenyzést és táborozást jelöli, az elnevezést minden nemzet átvette. Most ismét a cserkészekre irányul az érdeklődés és az idén eddig lezajlott békéscsabai, nyíregyházai, váci, székesfehérvári, szombathelyicserkészkerületek versenyei után sor kerül most a budapesti cserkészek bemutatkozására is. Mindez tulajdonképen előpróbája lesz annak a nagy nemzeti „Jamboree“-nak, amelyre a Magyar Cserkészszövetség 1926. év nyarán az összes magyar cserkészeket közös nagy táborba gyűjti össze. A versenyekben az eddigi nevezések szerint 2000 cserkész száll táborba az újpesti Népszigeten rendes tábori felszereléssel. Szeptember 4-én délután a kísérő rajok, 5-én 7 órakor pedig a versenyző rajok és ezzel megkezdik a versenyeket. A versenyző csapatok 24 kötelező és 7 egyéb versenyszámban indulnak. A „Jamboree“ védnökségeit a Cserkész Nagytanács előkelőségei vállalták és a versenydíjak nagy részét is ők ajánlották fel. A legjobb cserkészraj a Testnevelési Tanács nemzeti színű selyemszalagját nyeri majd el zászlójára. Az ünnepies megnyitó szeptember 5-én, déli 12 órakor zajlik le. A Nagytanácsot Albrecht főherceg és gróf Khuen Héderváry Károly magyar főcserkész képviseli a Cserkész Szövetség vezetőinek kíséretében. A tábori életet derűs élményeivel és a cserkészügyességek előreláthatóan sok érdeklődőt vonzanak majd a versenyek színhelyére. Szerepel a Dániában közkedvelt cserkész fúvószenekar is, lesz rádióhangverseny és a cserkészalkalmatosságok árusítására árusítósátor és cukrászsátor, könyvesbolt, tábori postahivatal áll majd rendelkezésre. A záróünnep keretében a Magyar Főcserkész felavatja az új cserkésztiszteket. A „Jamboree Tanács“ elnökei dr. Hampel Antal ny. államtitkár, dr. Semsey Aladár, Úijpest város polgármestere és Witz Béla cserkészszövetségi orsz. elnök, akik mellett mintegy 40 főből álló versenybírósági, illetve táborvezetőségi tisztikar működik. Vendégek a tábort naponta 9—12 és 3—6 óra között, látogathatják. És igy tovább . . . Ez a harmadik szóáradat, amit Ferenc részint pipatisztitással, részint orrfuvással húz ki. Ezután hosszú szócsatában kiegyeznek, hogy Julanéni levág egy darabkát a szalonnából . . . Ferenc hagyja . . . Most következik ugyanis az ő keresete. A szalonna kevesebb lesz egy stráffal, de viszont az eredeti töredékkel együtt több lenne, tehát ,ula néninek új darabkát kell vágnia az oldalból. Az így elfölöslegesült szelet oldalt kerül, ahol Jula néni már nem látja, onnan azután beugrik a Ferenc tarisznyájába. Vagy egy félórás harc folyik ekkér, a stráf körül. Ferenc pedig négy-öt szeletet zsákmányol észrevétlenül. Jula néni már majd az eszét veszti, hol a mérleget noszogatja, hogy adja hozzá a kicsit, ami a kézben maradt, hol a Ferenc lopni nyulkáló körmét koppantgatja s közben a saját szapora szavára is figyel, hogy minden szó jó helyen találja Ferenc gyöngéit s rajt’ ne feledjen egy makula becsületetse. Ferenc végre felszáll a szekerére . . . Mikor a ló megindul, akkor köszön csak el: — Isten álgya, Jula nőném! . . . Egy kicsit elfizette magát, mert éhen vagyok egy szeletkével , és kihúzza a tarisznyából a zsákmányt. — Ebben is egy másikkal! — Ez már a bal kabátzsebbel kerül elő. — Meg még eggyel! — Ez a jobb nadrágzsebbe húzódott szeletre szól. Jula néni pukkan egyet, mint a pulyka, mikor legfent való haragjában nagyot pönen. Szalad a nagy késsel a szekér után. A kapunál kifullad. ... És ekkor szakad a negyedik szóáradat, amely körülbelül addig tart, amig a vincellér kiért a szőlőbe. _____ Azután a bócsai tanyás jö és kezdődik a glatd elölről. Cegléd város hármas ünnepe. Horthy Miklós kormányzó vasárnap megnyitotta a hármas kulturális ünnepet. „A ceglédiek a vállalkozási kedvnek, a földhöz és a gazdasági munkához való szeretetüknek példaadó jelét adják.“ Szombaton és vasárnap igen nagy, díszes, szinte impozánsnak mondható kulturünnepség zajlott le Cegléden, amely sokkal jobban megmozgatta ennek a színmagyar földmívesvárosnak lakosságát, mint bármely politikai esemény. Aki látta felvonulni a húsz-huszonötezer főre becsülhető, hatalmas tömeget egy tisztán kulturális ünnepség alkalmából, meg kellett változtatnia azt a felfogását, hogy az alföldi magyar városok földmívesnépe minden efajta mozgalommal szemben gyanakvó és közömbös. Cegléd város ettől az ünnepségtől függetlenül is figyelmet, sőt mondhatnánk tanulmányt érdemel. A város maga sokkal rendezettebb, díszesebb, mint például a kiskunsági nagy földművesvárosok. Cegléd lakói évszázadokon keresztül hősies küzdelmet folytattak a homokkal. Ez a rettentő elem a török idők alatt, az alföldi nagy erdőségek kipusztulása után öntötte el a Duna és Tisza közét, Ceglédtől délnyugati irányban egészen Kiskunhalasig. Még félszázaddal ezelőtt is az Alföld televény földjének boldog birtokosai csak szánakozva emlegették azokat a szerencsétleneket, akiket erre a sivatagra vetett balsorsuk. De Cegléd lakói, attól fogva, hogy a város népesült, nekifogtak a homok tervszerű megmunkálásának. Mint hajdan Babilónia lakói a mezopotámiai sivatagot földi paradicsommá változtatták a folyók vizével, ugyanúgy a ceglédiek is okszerű talajmiveléssel, megfelelő növények tenyésztésével, roppant szívós munkával, kitartással meghódították ezt a sivár homokot. úgy látszik, hogy a természettel folytatott küzdelem megedzette a ceglédieket és ez lesz a magyarázata, hogy a nép annyira önérzetes, amellett impulzív természetű és fogékony minden újítás iránt. Ceglédre minden politikai mozgalom hullámai elértek. A lakosság nehéz és dicső tradícióként hordozza az új Magyarország megalkotójának, Kossuth Lajosnak emlékét. Akikre ilyen nagy hagyomány nehezedik, kötelességüknek érzik az állásfoglalást minden új iránnyal szemben. Ezért a város minden időben erős, nem egyszer szenvedélyes politikai küzdelemnek volt színhelye. Elért ide az antiszemitizmus a múlt század nyolcvanas éveiben, de nem hagyták érintetlenül a kurzus hullámai sem. Magyarországon hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy minden kulturális mozgalmat felülről, államilag vagy hatóságilag kezdeményeznek. Cegléd ebben is dicséretreméltó kivétel. A város derék iparosai elhatározták még a múlt esztendőkben, hogy kultúrházat építenek, de nem kérnek segítséget és támogatást senkitől, s legkevésbbé a kormánytól. A lakosság maga adta össze a pénzt, hogy az alapfalakat lerakhassák, a város kőművesei maguk dolgoznak, maguk hordják a téglát és valamennyiüket eltölti az a hit, hogy a magyar kultúra számára épített palota minden idegen támogatás nélkül elkészül. A kultúrünnepség szombaton a késő esteli órákban kezdődött. Hatalmas tömegek járták be a kivilágított várost fáklyákkal és lampionokkal. Fél tizenegy órakor a város iparos dalárdájának közreműködésével ünnepség volt a szabad ég alatt, az épülő kultúrpalotának csonka falai között. A mozgalom jelentőségét Milotay István szerkesztő lendületes és lelkes szavakkal méltatta. Különösen azt hangsúlyozta, hogy a művelődésnek, amely a majdan felépítendő palotából kiárad, demokratikus irányúnak kell lennie, hogy áthassa a lakosság minden rétegét. Ez a csonka épület emlékeztethet bennünket a trianoni Magyarország csonkaságára. Századokkal ezelőtt, amikor Magyarország közepét a török uralom tartotta megszállva, a Felvidék nagy városainak épületei, ezek a gyönyörű gótikus és egyéb építészeti remekek, figyelmeztették őseinket arra, hogy az Alföldet, az ország közepét, vérük hullásával is vissza kell foglalni. Ez a kőbe épített történelem mozgatta az akaratot, a történelem tanulságai szerint, most nekünk is itt az Alföldön meg kell alkotnunk a magyar művelődésnek ugyanolyanszerű kővárait, hogy ezek szüntelenül figyelmeztessenek bennünket a legfőbb és legszentebb honfiúi kötelességre, a tőlünk elragadott területek visszaszerzésére. Utána a város képviselője, Lendvai István, mondott talpraesett és politikától mentes beszédet, melyet azzal fejezett be, hogy a ceglédi ipartestület vasládájába bárcsak el lehetne örökre temetni az elmúlt öt esztendőnek összes gyalázatát és bűneit. Vasárnap reggel a város már a korai órákban mozgalmas képet nyújtott. A különböző társadalmi egyesületek, a vitézek, magyarruhás leányok vonultak fel az utcákon, a szomszédos községek, Csere, Ceglédbercel küldöttségei magyar népviseletben jelentek meg. Délelőtt tíz órakor érkezett meg Horthy Miklós kormányzó különvonata. A kormányzó fogadására megjelentek többek között gróf Csáky Károly honvédelmi miniszter, Preszly Elemér, Pest vármegye főispánja, Agerasztó Tivadar alispán, Lendvai István nemzetgy. képv., Takács József ceglédi ref. lelkész, Koós Mihály, az orsz. mezőgazdasági kamara igazgatója, Balogh Elemér, a Hangya igazgatója és még számoljon. A kormányzót Sárkány Gyula polgármester üdvözölte, kinek üdvözlő szavaira a kormányzó rövid beszédben válaszolt. „Az újjáépítés útja, — mondotta többek között — a nemzet szellemi, fizikai és gazdasági erőinek fejlesztése és egyesítése. A mai hármas ünnepséggel Cegléd város bizonyságát adja nek mindenesetre azonnal táviratoznunk kell, ha ugyan lehet . . ." De a külügyi hivatal majd csak módját ejti . . . Gert az egyetlen örökös. Atyjának halála majd hazasürgeti. Istenem, bárcsak Theda is . . . — megszakította mondatát. — Veled tartok, Hellmuth, Grosz-Ponarda! — S hátrakiáltott: — A kocsimat! A várban ekkor már megfordult az orvos, de csak a halált állapíthatta meg: szélhűdés érte a grófot, aki már évek óta érelmeszesedésben szenvedett. Halála pillanat alatt és fájdalomtalanul végzett vele. Végrendelet nem volt található. Az örökösödést Gert és Theda házassági szerződése révén szabályozottnak kellett elismerni. Gert távol külföldön tartózkodik, Theda Gosslarban a Stahle-szanatórium lakója, érdekein pedig meghatalmazottjaként édesatyja őrködik. Rendeznivaló tehát itt egyelőre tulajdonképen semmi sem volt; a Horn-család pénzügyeit amúgy is Gert intézte, most még csupán a temetés előkészítésével kellett törődnie. Ehhez azonban Alexe tanácsára és segítségére volt szüksége. Telefonált Alexenek. Alexe azonnal elindult s öccsét dolgozószobájában találta. Ez a dolgozószoba— annak az ódon épületnek egyik terme, amely a várkastély megépülése előtt a Horn-család lakóháza volt, most pedig a jószágigazgatóság hajléka, komor, boltozatos helyiség, óriási zárdás cellára emlékeztetett. Az egész, jókora földszintes ház csupa ilyen terem volt, s ezek egy részét magtárnak használták, aminek következményeképen mindenfelé egerek cincogtak, játszadoztak. Hellmuth ezt az óriási zárda-cellát igen, kellet t kasgari vörös. Regény, Irtai Zobeltux Fedor 29 — Holnap Gosslarba rándulok — mondta. — Meg kell győződnöm állapotáról és ki kell vallatnom az orvosát. Ha pedig csakugyan tartós javulásról van szó, azonnal táviratot küldünk Gertnek. Az a csetepaté odaát egy-kettőre véget ér. Akkor aztán Gert mindjárt hazajöhet. Persze, föltéve, hogy Theda teljesen megerősödik. Aminthogy remélem is . . . remélem is . . . Közben mink itt az aknaépítéssel szépen elkészülünk. Nem volna-e kedved egyszer már belekukkantani ebbe a lyukba ? Jó mélyre jutottunk. Az újfajta fúrógépek pompásan beváltak . . . Ebben a pillanatban odaroppant eléjük a grosz-ponari ember, lihegve, verejtékezőn érkezett s a sapkáját lekapva, szinte fuldoklón jelentette: — Jószágkormányzó úr, kérem... a Friedrich küldött . . . merthogy a gróf úr hirtelen . . . hirtelen meghalt. Hellmuth szájából valami ijedt hang szakadt ki. Geisbach is megdöbbenten és megilletődötten állt ott. Aztán kikérdezgették a még mindig lihegő embert, de ez semmi egyebet nem tudott, csak amit Friedrich üzenetül bízott rá. — Visszavágtatok, Ernst bácsi, — mondta Hellmuth. — Istenem, Istenem, ilyen váratlanul! Tegnapelőtt még ott voltam nála, a várban. — Jaj, kedves fiam, miránk, hetvenesekre, bármely pillanatunkban lecsaphat a halál. — És mi lesz most? — Mi lenne? Minden a rendes kerékvágásban halad majd. Te folytatod a jószágigazgatást, mert .