Pesti Hírlap, 1925. november (47. évfolyam, 247-271. szám)

1925-11-01 / 247. szám

1925. november 1., vasárnap. PESTI HÍRLAP 3 Krónikák könyvéből. Irta: Urmánczy Nándor. 1. És lehajtá őszülő fejét az őszi deres alkonyulatban. És újszerű szókkal vegyité ke­sergő beszédét. 2. Elég volt Uram a hamis ünnepségek­ből és diszes előadásokból. Rókahajszolásból, hegyiversenyekből. Szarvasbőgésből. 3. Elég volt Uram a sáfárokból. A takart önzésből és a földig való megalázkodásból. 4. Elég volt Uram a törvényekből és ren­deletekből. És a hivatlanok hivalkodásából. 1­. Elég Uram a kiegészítésekből, módosí­tásokból, és visszacsinálásokból. Amikkel még nehezítenek rajtunk.­­6. Elég volt Uram az éretlenek és nem­zetrontók fórumából. És a tolakodók sokadal­mából. 7. Elég volt Uram az írnokok és egyéb tisztséget viselők koplalásából. És a nyuga­lomba küldöttek éhhalálából. 8. Elég volt Uram a főtanácsosok és ta­nácsosok szaporaságából. És a felmondásban levők aggságából. 9. Elég volt Uram a kétségbeesettek és öngyilkosok mindennapi listájából. És a nép­bolonditók új ruháiból. 10. Elég volt Uram a könnyűek nehéz faj­súlyából. És a jók hátramozdításából. 11. Elég volt Uram a kü­lországiak imá­dásából. És a magunkéinak lebecsüléséből. 12. Elég volt Uram a követekből. És a­ külső ügyek sikeres szolgálatából és fényessé­géből. 13. Elég volt Uram az adók fokozatossá­gából. És az adószedők buzgalmából. 14. Elég volt Uram a hajlékok enyhén változó bértábláiból. És a háziurak küldöttsé­geiből. 15. Elég volt Uram a drágaság letörésé­től. És a szipolyozok gépszekereinek bűzéből. 16. Elég volt Uram a sikkasztók légiójá­ból. És a szabadlábra helyezettek boldogsá­gából. 17. Elég volt Uram a szanálásból. És a sokféle sóhivatalokhoz való kétes utazásokból. 18. Elég volt Uram a gondtalanok nem­bánomságából. És a hitegetések és hazugságok bokrétáiból. 19. Elég volt Uram az oktalan és magtalan Beszédekből És a kényelmes tétlenség hamis igazolásából. 20. Elég volt Uram a gyengeség köpenye­gébe való kapaszkodásból. A kishitűség nagy­ranövesztésének undok bűnéből. 21. Elég volt Uram a tömjénből, mirhából. És a gyermekek sápadt arcából. 22. Elég volt Uram az eddig elért közéleti tisztaságból. És a kisded játékokból. 23. Elég volt Uram a gyávák hatalmából. És a mi szégyenünk megduzzadásából. 24. Elég volt Uram a­ márvány tűzhely melletti édes szendergésből. És a két hüvelyk­ujjal való csendes malmozásból. 25. Elég volt Uram a sült galambokból. És a sületlenségekből, ami naponta kijár mi­nékünk. 26. Elég volt Uram a bölcsek mértékéből. És a fejeknek és falaknak együttes emlegeté­séből. 27. Elég volt Uram a szomszédok gazsá­gaiból. És népednek pusztulásából. 28. Elég volt Uram a cserebogarak és sás­kák szüreteléséből. És a vadak szakadatlan prédatevéséből. 29. Elég volt Uram a te türelmedből. És a mi keserves vezeklésünkből. 30. És legyen elég e gyarló beszédből. Mert a fősáfárok és alsáfárok közül senki­­ sem szokta magára venni az intelmeket. És néped­nek gyásznapjait és keserves esztendeit hi­á­bavalóságban emésztik tovább. 31. És ekkor őszülő fejét továbbra is le­hajtván, elnémul a panaszos ajka az őszi, deres alkonyulatban. És az Úr szemeivel sokáig nézte a hallgatót. 32. És magában tünődék az Úr, az erős Isten. Vájjon hol vétette el művét? Hogy a legtökéletesebb teremtményei a legtökélet­esnebbek!­ ­ A protestáns egyházak emlékünnepe. Raffay püspök a katholikusokkal való együttműködés szükségét hangoztatta. A református és evangélikus egyházak októ­ber 31-iki emlékünnepe az idén mozgalmasabb és nagyobb szabású volt az eddigieknél. Délelőtt isten­tiszteletet tartottak az összes protestáns templomok­ban, szombaton délután pedig a protestáns egyhá­zak a régi képviselőház üléstermében közös emlék­ünnepélyt rendeztek. A régi képviselőház ülésterme és karzatai zsú­folásig megteltek a nagy számban megjelent részt­vevőkkel. A megnyitó beszédet báró Kaas Albert nemzetgyűlési képviselő, a Luther-szövetség elnöke mondotta. Raffay beszéde. A közönség zsoltáréneke után pedig Raffay Sándor evangélikus püspök mondott ünnepi beszé­det. Hangsúlyozta, hogy a reformációs emlékünne­pély „seregszemle és ősei hadgyakorlat.11 A kaatho­likus nagygyűlés is ennek nevezte el nagygyűlését. Mi is seregszemlére és őszi hadgyakorlatra jöttünk össze most, a reformáció emlékünnepélyén, ürömmel állapítom meg a mi ünnepi hangulatunknak eme­léseképen, hogy az idei katholikus nagygyűlés hangja egészen más volt, mint az elmúlt eszten­dőké. A régi nagygyűlések hangja sokszor érin­tette fájdalmasan a mi lelkünket és igen sokszor a méltatlan szégyenkezésnek és a haragnak a pírját vonta fel mindnyájunk arcára. Az idén katholikus testvéreink megtalálták azt a t­est­véri hangot, amely a mi táborunkban is a jóleső bizakodás és az édes reménykedés biztató érzését kelti fel. Mi is kész szívvel harcolunk egy új, boldo­gabb jövendőért. Négy évszázad hulló könnye és vére tanúi, hogy hűséggel megálltuk­­helyünket. A szociális kérdésekben a mi meggyőződésünk is a­z, hogy a krisztusi erkölcs és a krisztusi igazságok uralma és diadala nélkül boldog társadalmi életet semmiféle hatalom és akarat teremteni nem képes. Egy boldogabb társadalom kiépítésében mi sziven készséggel társulunk azokkal, akik a megkezdett munkát folytatni kívánják és az eszmét diadalra óhajtják juttatni. szent igéit. Bele kell hatolniok az evangélium titkaiba, akkor majd nem szégyeníten­ek meg bennünket többé az eretnekségnek a bélyegével. Közös célunk dia­dalra juttatni Krisztus igazságát egyesekben, a tár­sadalomban, hogy legyen ismét, amint volt egy ez­red éven át a keresztyén igazság és keresztyén er­kölcs ennek a népnek legdrágább kincse, szegény hazánknak legfőbb támasza, legnagyobb erőssége, új jövendőnknek álmodott szent diadala. A közönség zsoltáréneke után D. Filllkrug, az Európai Protestáns Belmissziós Szövetség főtit­kára, tolmácsolta a németországi protestánsok üdvözletét. Értékes hit történeti előadása után Imre Sándor egyetemi tanár fejtegette, hogy az emberi­ség életében mit jelent a reformáció. Beszélt a pro­testáns egységről, majd pedig arról, hogy a magyar protestantizmus szent célja és vágya visszanyerni hazánk régi határait és nagyságát. A záróimát Józan Miklós unitárius püspöki vikárius mondotta, mely után az ünnepség a Him­nus eléneklésével ért véget. Ismerjenek meg bennünket jobban. Révész István prelátus azt mondotta, hogy az ajkak békét hirdetnek, de a kezek az éket faragják a magyar egyházak közé. Ha a katholikusok ismer­nének bennünket és igaz tanításainkat, nem csúfol­nának ma is eretnekeknek. Aki minket krisztusi ta­nításainkért csúfol, az magát az urat csúfolja meg. Ismerjenek meg bennünket jobban, bele kell hatol­niok az evangélium tanításaiba és meg kell jobban ismerniök Krisztus tanításait, akkor majd nem fog­nak bennünket megítélni. Azért ítélnek el bennünket, mert azt valljuk az evangéliumi tanítás alapján, hogy egyházunk nem biztosító részvénytársaság, amely az örök életre utalványokat ad, hanem a hí­vőknek a közössége, akiknek lelke összenőtt Isten szent akaratával, hogy megdicsőítse e földön az­t Gróf Tisza István halálának évfordulója. A kegyelet impozáns megnyilvánulása mellett tartotta meg a Tisza István-emlékbizottság és a Tisza István-kör szokásos gyászünnepélyét gróf Tisza Ist­ván mártírhalálának évfordulóján. A kör nagyterme zsúfolásig megtelt társadalmi és politikai életünk kitűnőségeivel. Az elnöki emelvényen Berzeviczy Al­bert ült, jobbra tőle Lukács László, balra Balogh Jenő. Az ünnepséget Berzeviczy Albert nyitotta meg. Többek között a következőket mondotta: — Azóta, hogy tavaly összejöttünk, a geszti sír­bolt új lakót fogadott magába, Tisza Ilonát, azt a magyar nőt, aki a legmegértőbb osztályosa volt Tisza Istvánnak. Ott állott férje mellett, amikor az országrontás pribékjeinek gyilkos csöve elé kitárta keblét és karjai közt lehelte ki a nagy férfiú nemes lelkét. Most, hogy a kegyelet, a fájdalom és a cso­dálat, — ami akkor alig mert megnyilatkozni — az egész nemzet lelkében visszhangra talál, a bána­tos özvegy teljesítette küldetését, odaszállott férje mellé a sírba. A kegyelet megünneplésében részt vesz az egész ország. Kiadtuk az idén is a Tisza István­emlékkönyvet, amelyben többek között Tisza István a következőket írja: „A legjobb reménnyel nézek a jövőbe, persze azért borzasztó a győztes háború is."­­ Ezerkilenc­száztizennégy augusztus 26-á­i kellek e sorok: „Az én lelkemben nyomort, szenvedést, pusztulást jelent minden háború, vérkiontást, ártatlan asszonyok és gyermekek szenvedését. Elkeserít, hogy ilyen nagy háború intézésében van részem. Lelkiismeretem azon­ban nyugodt, már nyakunkon volt a hurok, amelyet ha most el nem vágunk, alkalmasabb időben megfoj­tott volna bennünket." „Győzelem esetén — írja augusztus 30-án Tisza István Burián Károlynak — oda szeretnék hatni, hogy a béke azonnali megkötésének feltétele mellett aránylag mérsékelt feltételekre igyekezzünk rávenni a németeket. Sohasem álmodtam arról, hogy Német­ország nélkül kössünk békét." Tisza István igazsá­gának napja felkelőben van és azoknak a hívőknek a kis serege, akik az ő összeomlásakor könnyeket nem mertek hullatni, ma az egész nemzet javát egyesítő táborrá gyarapodott. Ezután ,Weichert Miklós apátplébános mondta el ünnepi beszédét — Koszorúmat vidékről hoztam —, mondta — tehát nem művirágokból fontam azt, hanem a szűzi föld és a tarka mező legszebb virágaiból. Arról az áldott vidékről, ahol kevesebb a zaj és lárma, de an­nál több a csend és hasznos foglalkozás. Ennek a vidéknek koszorúját hoztam én ma és vele az egy­szerű s becsületes nép háláját és hódolatát annak, aki őt ugy szerette. — Tisza nem azért lett naggyá, mert szeret­ték. Tiszát azért szerették, mert nagy volt. Nagysá­gát azonban tettei hirdették, de nem ő maga. Őt nem lehet külön jellemezni mint írót, mint szónokot, mint államférfiút, mint családapát, őróla csak mint Tisza Istvánról lehet beszélni. Valaki azt mondta róla: „igazi római jellem", én­ ennél sokkal többet mondok: „igazi magyar karakter", akinek elvei van­nak és nem rögeszméi, és aki elvei mellett kitart egész haláláig. A mélyhatású beszéd után Berzeviczy Albert köszönő szavaival véget ért az ünnepség. A miskolci ünnep, Miskolcon báró Bottlik István volt államtitkár méltatta a nap emlékének jelentőségét a református templomban tartott ünnepségen. — Ez az emlékünnep — mondotta — nemcsak tisztelete a múltnak, hanem erőgyűjtés a jelenre és ígéret a jövőre. Évszázadok dicsősége, véres már­tíriuma, öröme és szenvedése szentelte meg ezt a forrást, amelynek vize soha nem zavarodott meg, mert az isteni igazság mélységeiből fakad. Amint a múltban az erőszak kemény megpróbáltatásai meg nem semmisíthették a kálvinizmust, ugyanúgy nem fogják megsemmisíthetni az elvakultság fegyverei­vel vívott mostani harcok sem. A bolsevizmus az állami és társadalmi rendet felborulással fenyegeti, megtámadva mindent, ami tartalmat ad az életnek. Kálvin tanítványai el vannak határozva arra, hogy a démoni lelkek ellen felveszik a harcot a krisztusi igazságok hirdetésével.­­ A magyar történelem legelfogultabb bírá­lója sem vonhatja kétségbe, hogy a reformáció küz­delmei mindenkor egyek voltak a magyar szabad­ságért folyó küzdelemmel. Ez nem véletlen, hanem a kálvini vallás sajátosságából folyó következetes­ség. A református vallás szervezete, az autonómia alapján épülvén fel, csak a politikai szabadság lég­körében érvényesülhet. Ezért volt a kálvinisták jel­szava mindig: szabad egyház szabad államban. A­ református magyarságot a sors ismét nagy feladat elé állította. Feladata pedig az, hogy azokat az ér­tékeket, amelyeket Kálvin tanításaiban bízunk, a vallás és a haza védelmében harcba vessük. Ebben a munkánkban vezérlő csillagunk a hit, mely az írás szavai szerint „meghalt önmagában, ha cselekedeti nincsenek". Vass miniszter Olaszországba utazik. Vass József népjóléti miniszter, mint értesü­lünk, november 8—10-ike táján Olaszországba üteg­eik. A miniszter három hétre tervezi olaszországi tartózkodását s ennek nagy részét Rómában tölti. A volt osztrák-magyar monarchia államadósságainak felosztása. November 3-án kezdődik meg Prágában az az értekezlet, amely a volt osztrák-magyar monarchia államadósságainak felosztásával foglalkozik. A ma­gyar kormányt az értekezleten Zsigmondy Kálmán pénzügyminisztériumi miniszteri tanácsos és Pár­niczky Ede pénzügyminisztériumi miniszteri osztály­tanácsos képvisli.

Next