Pesti Hírlap, 1926. április (48. évfolyam, 74-97. szám)

1926-04-01 / 74. szám

4 Pasteur utódainak családját, abból minden lesz, csak francia nem. Tehát Franciaország a győzelem után nem emelkedik, hanem sülyed, jobban mondva most lassan ,jön rá arra, hogy nem ő győzött,hanem Anglia és Amerika. De Ha mindez így van, akkor még mást is kell lát­nunk, azt, hogy Franciaország pénzzel, fegyverrel és diplomáciával teljesen bele van keveredve a kisantant és Lengyelország háló­jába és ez a háló viszi őt és nem ő húzza a há­lót. Ez a háló pedig a mi nyakunk körül van s ennélfogva Franciaország felé Vázsonyi Vil­mos tisztelt barátom nem orientálódhatik. Ezért nincs más hátra, mint követelni a ma­gyar Locarnót, a trianoni szerződés alapján a tarthatatlan béke elkerülhetetlen megváltozta­tásáról meggyőzni a nagyhatalmakat és e nagyhatalmak között elfogadni a két legna­gyobbnak, Angliának és Amerikának a kar­ját. Nem ugrándozás ez, tisztelt barátom, ha­nem a jövőnk! Amerikát említem utoljára. Az Észak­­amerikai Egyesült­ Államok elnöke, Wilson, volt az, aki a Népszövetséget kitalálta. Meny­nyit küzdött azért, hogy a párizsi békeszerző­désekbe azoknak első része gyanánt okvetlenül bekerüljenek a Népszövetségről szóló rendelke­zések. És ma Észak-Amerika nem vesz részt a Népszövetségben, kitagadta ezt a fattyú­­gyermekét, Dél-Amerika pedig Brazíliával szétrobbantja azt, hogy a tanácsot össze lehes­sen hívni és mikor mindez megtörténik, akkor jön Washingtonból a távirat, hogy a legilleté­kesebb szenátorok kijelentik a United Press­­nek, hogy a genfi ülésszak utolsó napjainak eseményei igazat adnak azoknak, akik ellen­­ségei a Népszövetségnek, a sok hivatalnak és szövetkezetnek. Most már csak egy utolsó hír hiányzott és ez is megér­kezett. A vendéglátó Svájc kijelenti, hogy ő nem akar a nála székelő Népszövetség tanácsában résztvenni. Úgy lát­szik, jól megismerte a saját vendégét. Ha így haladunk, legközelebb megérjük még azt, hogy a svájciak felmondják a Népszövetségnek a lakást. Az összes nagyképűek hajléktalanokká lesznek. Akkor pedig, kedves olvasóm, kivel most már egy év óta dudáljuk együtt ezt a nó­tát, mi kimegyünk oda arra az ünnepélyre. Én kiviszem a rákosgődi kitűnő cigányokat és mi­kor megérkezik a svájci felmondás, az egyje­gyűrt kegyelmes uraknak, kik eddig csak drága pénzünket fogyasztották, reggelig fogjuk hu­­zálni azt a nótát, hogy Nem, nem, nem, nem, nem, nem. Nem megyünk mi innen el. Míg a gazda, házigazda Farkasbottal ki nem ver és végül nagybőgőnek fogjuk nézni Trianont. Az új posta-, távirda- és távbeszélő - dijak. Április hó 1-étől a posta-, távirda-, távbeszélő­díjakban új tarifa lép életbe és némely vonatkozás­ban bizonyos díjmérséklések is mutatkoznak. Saj­nos, az olcsóbb tarifa nem számol a mai közgazda­sági helyzettel és nem igen siet a vajúdó kereskede­lem segítségére. Kezdetnek ez is valami, amit a posta vezetőség most nyújt, de a kereskedői világ bizonyára nagy örömmel üdvözölte volna, ha p. o. a helyi levelezés árát — amely túl van az arany­paritáson — mérsékelték volna. Az 1000 (8 fillér) drága. Mérséklést várt volna a kereskedelem külö­nösen a nyomtatványok tarifájában. Ma a legtöbb vállalat körlevelekkel dolgozik, ezeket ezer és ezer­számra adná fel, de a magas tarifa mellett kétszer is meggondolja magát. Nagyon helyes dolog volt a közkedveltségnek örvendő levelezőlapok díjmérsék­lése. Hiába keressük azonban — különösen az 5 kgr. aluli csomagok olcsóbb tarifáját, pedig ez ép­pen oly fontos, mint a postautalványok díja, amely majdnem a békebeli mértéket megközelítő összegre szállt alá. A telefonnál a helyi beszélgetések díja és néhány vonatkozásban más díjak is alacsonyabbak lettek, de a bekapcsolási díjak igazságtalan adója még mindig súlyosan nehezedik az előfizetőre. Vala­melyes engedményt már mégis tett a vezetőség, de azt hisszük, hogy ma s­okkal több állomás szabadul fel, mint ahány új előfizető jelentkezik és egy kis jóakarattal valamennyi új jelentkező — soronkívüli bekapcsolást kaphatna. Ugyancsak méltán várt a közönség díjmérséklést a távirati díjakban, amelyek ma a postai árakhoz viszonyítva is aránytalanul drágábbak a békebeli tarifáknál. A posta, távirda, telefon — tudjuk — ma álla­mi ü­zem­, amelyeket bizonyos mértékben kereskedői szellemben kell vezetni, hogy önmaguk tartsák fenn magukat. De az egészséges kereskedői szellem a forgalom emelésére törekszik, a lüktető gazdasági vérkeringés élénkítésével törekszik a jövedelem na­­gyobbítására. Mindenesetre elismerés illeti a postavezetősé­­get, h­ogy az első lépést megtette. Annyi év után első eset, hogy a tarifaváltozás nem jelent általános ta­rifaemelést. Április hó 1-től kezdve a posta úgy az alkalma­zottaknak, mint a nagyközönségnek a pengőérték­­számításhoz való szoktatása céljából, tarifáját kere­kes, kifejezhető tételeknél pengeértékben állapította meg és ennek megfelelően új pengeértékű postabélye­­geket is ad ki. Egyelőre 4, 8, 16, 20, 32, 40 filléres postabélyegek kerülnek forgalomba. A fillérértékű bé­lyegekkel egyidejűleg a megfelelő koronaértékű­ bé­lyegek is használatban maradnak, utóbbiakat csak az év végével vonják ki a forgalomból. I. Postai dijak: A levél díja a helyi forgalom­ban: 20 grammig 1000 korona (8 fillér), 20—40 grammig 1500 korona (12 fillér), 40—250 grammig 2000 korona (16 fillér), 250—500 grammig 3000 ko­rona (24 fillér); a távolsági forgalomban 20 grammig 2000 korona (16 fillér), 20—40 grammig 3000 korona (24 fillér), 40—250 grammig 3500 korona (28 fillér), 250—500 grammig 5000 korona (40 fillér). A belföldi forgalomban 500 grammnál súlyosabb levelek nem adhatók fel. — Igen! Borzasztóan haragszik Saraira, Waly al-Dinra és rád. Óh, hogy átkozódott... és nem sajnálja a pénzt, ha bosszújáról van szó! — Miért nem mondtad meg egyszerűen neki, hogy a feleségem vagy? — Azt nem tehettem. — Violet ajka körül mintha valami halvány mosoly játszadozott volna. — Csak annyit mondtam neki, hogy téved, hogy Kraaft a tudtod nélkül kihasznált és nem vagy tol­vaj! Persze azonnal azt kérdezte, honnan ismerlek ilyen jól. — És te mit feleltél, szerelmem? — Hogy Newyorkban ismertelek meg és hogy útitársam voltál ... együtt jöttünk át a Marylin Martha Hicksen. Ezzel öntöttem csak aztán igazán olajat a tűzre. — Ezt el tudom képzelni! — Nem, ezt nem tudod elképzelni sem ... Bor­zasztó volt! Azt mondta, hogy az életére török, ösz­­szejátszom az ellenségeivel. Megfenyegetett, rettentő módon . . . — Megfenyegetett? Fenyegetni mert? — Hud­son szemei félelmesen megvillantak. — Mivel fenye­getett ? — Nem engem fenyegetett, a magam személyé­ben! Sokkal rosszabb... És izgatottságtól remegő hangon, sietős sza­vakkal elmondta, hogyan tett ígéretet az apjának, amikor anyja megszökött hazulról, hogy a házas­ságával helyre fogja billenteni a mérleget, eléri a trónt, ami miatt ilyen szégyenletesen megalázták apját. Tegnap este aztán azzal fenyegetőzött, hogy beadja a válópert az anyám ellen, hogy sürgönyöz a kalakuttai ügyvédjének. Amikor végül erről lebe­széltem, akkor Hicks kapitány ellen fordult a ha­ragja, mert felvett a hajójára ... — Eh, mit, kedvesem, majd megbékül. — Nem, nem! Ma hallgat... ez nála különö­sen veszedelmes hangulat. Ismerem már ezt! Nem is tudom, mi lesz ma! — Azt megmondhatom neked. Az lesz, hogy :A levelezőlap díja a helyi forgalomban 500 ko­rona (4 fillér). Az expressdíj a belföldi forgalomban leve­lekért, értéklevelekért és utalványokért 5000 korona (40 fillér).-­­ A postautalványok díja a belföldi forgalomban a következő: 500.000 koronáig (40 pengő) 3000 ko­rona (24 fillér), 1.000.000 koronáig (80 pengő) 5000 korona (40 fillér), 2.500.000 koronáig (200 pengő) 10.000 korona (80 fillér). Az értéklevelek biztosítási díja a belföldi forga­lomban 5.000.000 koronánként vagy ennek töredéke után 5000 koronára (40 fillér) száll le. A csomagokat a belföldi forgalomban a jövőben bérmentetlenül is fel lehet adni. Ez esetben a címzettől beszedendő pót­­díj csomagot,kint 2500 korona (20 fillér) A csomagoknál az értéknyilvánítási díj és a biz­tosítási díj mérsékeltetett. 1.400.000 korona nyilvání­tott értékig a két díj együtt 5000 korona (40 fillér), 5.000. 000 koronától 9000 korona (72 fillér) stb. Az utalványkifizetési díj úgy a bel-, mint a külföldről érkező postautalvány, távirati utalvány, valamint csekkfizetési utalvány összegének háznál történő kifizetéséért darabonként 500,000 korona (40 pengő) összeg után 1000 korona (8 fillér), ezen felüli összegekért 1500 korona (12 fillér). A kifizetési díj jár,a hivatalban történő kifizetésnél is úgy a bel-, mint a külföldről eredő postautalvány, távirati ut­a­­vány, valamint csekkfizetési utalvány után- A díj darabonkint 1000 korona (8 fillér). II. Táviratozási dijak: A belföldi forgalomban egy dijszú dija 900­ korona, amely azonban 1927 ja­nuár 1­ével 875 koronára (7 fillér) száll le, a helyi forgalomban 450 korona, a táviratlevél dijszavan­­kint 450 korona, a hirlaptávirat dijszavankint 250 korona (2 fillér). A belföldi forgalomban valameny­­nyi táviratnemnél a legkisebb dij (díjminimum) 9000 korona (72 fillér). Ausztriába egy dijszó dija 1375 korona (11 fillér), Csehszlovákiába, Jugoszláviába és Romániába egy dijszó dija 2000 korona (16 fillér), Lengyelor­szágba és Németországba egy dijszó dija 2500 korona (20 fillér). A szomszédos országokkal való forgalom­ban a legkisebb dij 9000 koronára (72 fillér) csök­ken. A­. rövidített távirati cím évi nyilvántartási díja Budapesten évi 450.000 korona (36 pengő), vidéken 375.000 korona (30 pengő). III. Távbeszélő dijak: A budapesti hálózatban a főállomások 125.000 korona (10 pengő) havi alap­díjával szemben,­ a helyi beszélgetések díja 2000 koro­náról 1500 koronára (12 fillér), a 0-ás díjévből köz­vetlenül a budapesti hálózatba bekapcsolt állomások számlált helyi beszélgetéseinek a díja pedig 4000 ko­ronáról 3000 koronára (24 fillér), továbbá a posta­­hivatalok nyilvános állomásairól, valamint a többi nyilvános állomásokról váltott helyi beszélgetések díja — úgy Budapesten, mint a vidéken — 3000 ko­ronáról 2500 koronára (20 fillér) csökkent. Tetemesen kisebb lesz a soronkívüli bekapcsolási díj is, ameny­­nyiben az eddigi 10, 7, 5, illetve 2.000.000 koronás fo­kozatok helyett a két héten belül bekapcsolásnál 5.000. 000, a két héten túli bekapcsolásnál pedig csak 2.000. 000 koronát (400 pengő, illetve 160 pengő) kell fizetni. A vidéken 100-nál több előfizetővel bíró háló­zatokban a főállomás előfizetési díja havi 150,000 ko­ron (12 pengő), a 100-nál kevesebb előfizetővel bíró hálózatokban pedig havi 75,000 korona (6 pengő) lesz az eddigi havi 160, illetve 80,000 koronával szemben. Végül a távolsági forgalomban a beszélgetési díj a IV. díjévben (100—150 kilométer), az eddigi 32.600 koronáról 28.000 koronára (2 pengő 24 fillér) csökken, a többi helyközi díj változatlan marad­­kozására Langley Hudson vidám, tiszta tekintetével találkozott a pillantása. A fiatalember az utcáról lé­pett a kertbe. Mint mindig, most is kifogástalanul volt öltöz­ve. Megállt az egyik bokornál, virágot tűzött a gomblyukába, aztán Violethez sietett. — Langley! — kiáltott rá izgatottan Violet — Nem szabad idejönnöd. A villában, mely a pálmák és fuksziák sűrűje mögött feküdt, az Earl reggelije után a könyvtár­­szobába vonult, ahol elmerült a tőzsdei jelentések olvasásába. Newyorki, londoni, párizsi, kalkuttai és chicagói táviratok hevertek előtte. Ez a reggeli üzleti elfoglaltság rendszerint egy félóra hosszat tar­tott, úgyhogy pillanatnyilag tiszta volt a levegő. Violet mégis a fiatalember elé szaladt. • — Jó reggelt, kicsi szívem. — Édes Langley, menj el, siess, mielőtt az apám észrevesz! Könyörgöm neked, tedd meg a ked­vemért. — A fiatal nő sötét szemei kerekre nyíltak a rémülettől, az ég csodálatos kékje tükröződött benne. — Ennivalóan csinos vagy, szerelmem. Ez a ruha pompásan illik fekete hajadhoz. Egy kis zöld szín hiányzik még. Valami smaragd. Newyorkban veszek majd neked... a pénz nem számít. — Langley, hallgass rám. — Tedd le azt a nagy kerti ollót a kezedből. Meg akarlak csókolni. — De Langley. Te... — elhallgatott, mert a fiatalember forró és szenvedélyes csókjával egysze­rűen lezárta az ajkát. — Egy pillanat. Még itt is megcsókollak, így! Nos? Mi történt? — Langley, el kell tűnnöd, rögtön. Az apám tegnap este rettentő dühös volt. Menekülj, az is­tenért! — Hagyd már az öreget. — De hallgass ide! Táviratozott Newyorkba. — Tudom. Az angol követségnek, az elfogató­parancs miatt . . . az apád fogadni fogja a te hódoló, szerény rabszol­gádat, Langley Hudsont és meghallgatja az előter­jesztéseit. És pedig azonnal! Menj, kicsi szíveim és szólj neki, hogy beszélni akarok vele. — Megörültél, Langley? — Eredj, kedvesem. Majd később megmagya­rázok mindent. — Meg fog ölni, nem engedlek a szeme elé. — Ne gyerekeskedj. Ha nem megy, akkor ma­gam keresem fel. Nézz ide. És Violet minden tiltakozása ellenére tölcsért formált a kezéből s szentori hangon kiáltotta: — Halló Mylord of Knuleswold! — Ki az? Mi az ördögöt akar? — hangzott a házból az ingerült, durva kérdés. — Telefonbeszélgetés Newyorkból, Ázsiából, Afrikából a karavánútról. A következő pillanatban megjelent az öreg Earl, az emeleti ablakban. Eleinte hunyorgott az erős napsütésben, de aztán felismerte Hudsont. A fejét félrekapta meglepetésében, perceken át hang­talanul tátogott, míg végre rettentő kiáltásban rob­bant ki a dühe: — Damn! Az ördögbe!... Maga tolvaj, elve­temedett gazember! Várjon csak, mig lejövök. — Ne fáradjon, öregúr, én jövök fel, — kiál­totta jókedvűen Hudson. Az Earl keze eltűnt pillanatra az ablak mel­lett s mikor újra láthatóvá lett, revolver ezüstös csö­ve csillogott benne. — Apa, apa, ne jöjj! — sikoltott Violet. Langley Hudson nevetve, csengő hangon kiál­tott rá: — Ez nem filmfelvétel, öregúr. Tegye el azt az ágyút! Itt nem hatásos jelenetekre van szükség, ez nem líla, hanem egyszerű üzlet . . . Micsoda ön, üzletember, vagy drámai hős? Készítse inkább elő a szivarosdobozt, mindjárt fenn leszek a szobá­jában. (Folytatjuk.) PESTI HÍRLAP 1926 Április 1., csütörtök 1

Next