Pesti Hírlap, 1926. április (48. évfolyam, 74-97. szám)
1926-04-01 / 74. szám
4 Pasteur utódainak családját, abból minden lesz, csak francia nem. Tehát Franciaország a győzelem után nem emelkedik, hanem sülyed, jobban mondva most lassan ,jön rá arra, hogy nem ő győzött,hanem Anglia és Amerika. De Ha mindez így van, akkor még mást is kell látnunk, azt, hogy Franciaország pénzzel, fegyverrel és diplomáciával teljesen bele van keveredve a kisantant és Lengyelország hálójába és ez a háló viszi őt és nem ő húzza a hálót. Ez a háló pedig a mi nyakunk körül van s ennélfogva Franciaország felé Vázsonyi Vilmos tisztelt barátom nem orientálódhatik. Ezért nincs más hátra, mint követelni a magyar Locarnót, a trianoni szerződés alapján a tarthatatlan béke elkerülhetetlen megváltoztatásáról meggyőzni a nagyhatalmakat és e nagyhatalmak között elfogadni a két legnagyobbnak, Angliának és Amerikának a karját. Nem ugrándozás ez, tisztelt barátom, hanem a jövőnk! Amerikát említem utoljára. Az Északamerikai Egyesült Államok elnöke, Wilson, volt az, aki a Népszövetséget kitalálta. Menynyit küzdött azért, hogy a párizsi békeszerződésekbe azoknak első része gyanánt okvetlenül bekerüljenek a Népszövetségről szóló rendelkezések. És ma Észak-Amerika nem vesz részt a Népszövetségben, kitagadta ezt a fattyúgyermekét, Dél-Amerika pedig Brazíliával szétrobbantja azt, hogy a tanácsot össze lehessen hívni és mikor mindez megtörténik, akkor jön Washingtonból a távirat, hogy a legilletékesebb szenátorok kijelentik a United Pressnek, hogy a genfi ülésszak utolsó napjainak eseményei igazat adnak azoknak, akik ellenségei a Népszövetségnek, a sok hivatalnak és szövetkezetnek. Most már csak egy utolsó hír hiányzott és ez is megérkezett. A vendéglátó Svájc kijelenti, hogy ő nem akar a nála székelő Népszövetség tanácsában résztvenni. Úgy látszik, jól megismerte a saját vendégét. Ha így haladunk, legközelebb megérjük még azt, hogy a svájciak felmondják a Népszövetségnek a lakást. Az összes nagyképűek hajléktalanokká lesznek. Akkor pedig, kedves olvasóm, kivel most már egy év óta dudáljuk együtt ezt a nótát, mi kimegyünk oda arra az ünnepélyre. Én kiviszem a rákosgődi kitűnő cigányokat és mikor megérkezik a svájci felmondás, az egyjegyűrt kegyelmes uraknak, kik eddig csak drága pénzünket fogyasztották, reggelig fogjuk huzálni azt a nótát, hogy Nem, nem, nem, nem, nem, nem. Nem megyünk mi innen el. Míg a gazda, házigazda Farkasbottal ki nem ver és végül nagybőgőnek fogjuk nézni Trianont. Az új posta-, távirda- és távbeszélő - dijak. Április hó 1-étől a posta-, távirda-, távbeszélődíjakban új tarifa lép életbe és némely vonatkozásban bizonyos díjmérséklések is mutatkoznak. Sajnos, az olcsóbb tarifa nem számol a mai közgazdasági helyzettel és nem igen siet a vajúdó kereskedelem segítségére. Kezdetnek ez is valami, amit a posta vezetőség most nyújt, de a kereskedői világ bizonyára nagy örömmel üdvözölte volna, ha p. o. a helyi levelezés árát — amely túl van az aranyparitáson — mérsékelték volna. Az 1000 (8 fillér) drága. Mérséklést várt volna a kereskedelem különösen a nyomtatványok tarifájában. Ma a legtöbb vállalat körlevelekkel dolgozik, ezeket ezer és ezerszámra adná fel, de a magas tarifa mellett kétszer is meggondolja magát. Nagyon helyes dolog volt a közkedveltségnek örvendő levelezőlapok díjmérséklése. Hiába keressük azonban — különösen az 5 kgr. aluli csomagok olcsóbb tarifáját, pedig ez éppen oly fontos, mint a postautalványok díja, amely majdnem a békebeli mértéket megközelítő összegre szállt alá. A telefonnál a helyi beszélgetések díja és néhány vonatkozásban más díjak is alacsonyabbak lettek, de a bekapcsolási díjak igazságtalan adója még mindig súlyosan nehezedik az előfizetőre. Valamelyes engedményt már mégis tett a vezetőség, de azt hisszük, hogy ma sokkal több állomás szabadul fel, mint ahány új előfizető jelentkezik és egy kis jóakarattal valamennyi új jelentkező — soronkívüli bekapcsolást kaphatna. Ugyancsak méltán várt a közönség díjmérséklést a távirati díjakban, amelyek ma a postai árakhoz viszonyítva is aránytalanul drágábbak a békebeli tarifáknál. A posta, távirda, telefon — tudjuk — ma állami üzem, amelyeket bizonyos mértékben kereskedői szellemben kell vezetni, hogy önmaguk tartsák fenn magukat. De az egészséges kereskedői szellem a forgalom emelésére törekszik, a lüktető gazdasági vérkeringés élénkítésével törekszik a jövedelem nagyobbítására. Mindenesetre elismerés illeti a postavezetőséget, hogy az első lépést megtette. Annyi év után első eset, hogy a tarifaváltozás nem jelent általános tarifaemelést. Április hó 1-től kezdve a posta úgy az alkalmazottaknak, mint a nagyközönségnek a pengőértékszámításhoz való szoktatása céljából, tarifáját kerekes, kifejezhető tételeknél pengeértékben állapította meg és ennek megfelelően új pengeértékű postabélyegeket is ad ki. Egyelőre 4, 8, 16, 20, 32, 40 filléres postabélyegek kerülnek forgalomba. A fillérértékű bélyegekkel egyidejűleg a megfelelő koronaértékű bélyegek is használatban maradnak, utóbbiakat csak az év végével vonják ki a forgalomból. I. Postai dijak: A levél díja a helyi forgalomban: 20 grammig 1000 korona (8 fillér), 20—40 grammig 1500 korona (12 fillér), 40—250 grammig 2000 korona (16 fillér), 250—500 grammig 3000 korona (24 fillér); a távolsági forgalomban 20 grammig 2000 korona (16 fillér), 20—40 grammig 3000 korona (24 fillér), 40—250 grammig 3500 korona (28 fillér), 250—500 grammig 5000 korona (40 fillér). A belföldi forgalomban 500 grammnál súlyosabb levelek nem adhatók fel. — Igen! Borzasztóan haragszik Saraira, Waly al-Dinra és rád. Óh, hogy átkozódott... és nem sajnálja a pénzt, ha bosszújáról van szó! — Miért nem mondtad meg egyszerűen neki, hogy a feleségem vagy? — Azt nem tehettem. — Violet ajka körül mintha valami halvány mosoly játszadozott volna. — Csak annyit mondtam neki, hogy téved, hogy Kraaft a tudtod nélkül kihasznált és nem vagy tolvaj! Persze azonnal azt kérdezte, honnan ismerlek ilyen jól. — És te mit feleltél, szerelmem? — Hogy Newyorkban ismertelek meg és hogy útitársam voltál ... együtt jöttünk át a Marylin Martha Hicksen. Ezzel öntöttem csak aztán igazán olajat a tűzre. — Ezt el tudom képzelni! — Nem, ezt nem tudod elképzelni sem ... Borzasztó volt! Azt mondta, hogy az életére török, öszszejátszom az ellenségeivel. Megfenyegetett, rettentő módon . . . — Megfenyegetett? Fenyegetni mert? — Hudson szemei félelmesen megvillantak. — Mivel fenyegetett ? — Nem engem fenyegetett, a magam személyében! Sokkal rosszabb... És izgatottságtól remegő hangon, sietős szavakkal elmondta, hogyan tett ígéretet az apjának, amikor anyja megszökött hazulról, hogy a házasságával helyre fogja billenteni a mérleget, eléri a trónt, ami miatt ilyen szégyenletesen megalázták apját. Tegnap este aztán azzal fenyegetőzött, hogy beadja a válópert az anyám ellen, hogy sürgönyöz a kalakuttai ügyvédjének. Amikor végül erről lebeszéltem, akkor Hicks kapitány ellen fordult a haragja, mert felvett a hajójára ... — Eh, mit, kedvesem, majd megbékül. — Nem, nem! Ma hallgat... ez nála különösen veszedelmes hangulat. Ismerem már ezt! Nem is tudom, mi lesz ma! — Azt megmondhatom neked. Az lesz, hogy :A levelezőlap díja a helyi forgalomban 500 korona (4 fillér). Az expressdíj a belföldi forgalomban levelekért, értéklevelekért és utalványokért 5000 korona (40 fillér).- A postautalványok díja a belföldi forgalomban a következő: 500.000 koronáig (40 pengő) 3000 korona (24 fillér), 1.000.000 koronáig (80 pengő) 5000 korona (40 fillér), 2.500.000 koronáig (200 pengő) 10.000 korona (80 fillér). Az értéklevelek biztosítási díja a belföldi forgalomban 5.000.000 koronánként vagy ennek töredéke után 5000 koronára (40 fillér) száll le. A csomagokat a belföldi forgalomban a jövőben bérmentetlenül is fel lehet adni. Ez esetben a címzettől beszedendő pótdíj csomagot,kint 2500 korona (20 fillér) A csomagoknál az értéknyilvánítási díj és a biztosítási díj mérsékeltetett. 1.400.000 korona nyilvánított értékig a két díj együtt 5000 korona (40 fillér), 5.000. 000 koronától 9000 korona (72 fillér) stb. Az utalványkifizetési díj úgy a bel-, mint a külföldről érkező postautalvány, távirati utalvány, valamint csekkfizetési utalvány összegének háznál történő kifizetéséért darabonként 500,000 korona (40 pengő) összeg után 1000 korona (8 fillér), ezen felüli összegekért 1500 korona (12 fillér). A kifizetési díj jár,a hivatalban történő kifizetésnél is úgy a bel-, mint a külföldről eredő postautalvány, távirati utavány, valamint csekkfizetési utalvány után- A díj darabonkint 1000 korona (8 fillér). II. Táviratozási dijak: A belföldi forgalomban egy dijszú dija 900 korona, amely azonban 1927 január 1ével 875 koronára (7 fillér) száll le, a helyi forgalomban 450 korona, a táviratlevél dijszavankint 450 korona, a hirlaptávirat dijszavankint 250 korona (2 fillér). A belföldi forgalomban valamenynyi táviratnemnél a legkisebb dij (díjminimum) 9000 korona (72 fillér). Ausztriába egy dijszó dija 1375 korona (11 fillér), Csehszlovákiába, Jugoszláviába és Romániába egy dijszó dija 2000 korona (16 fillér), Lengyelországba és Németországba egy dijszó dija 2500 korona (20 fillér). A szomszédos országokkal való forgalomban a legkisebb dij 9000 koronára (72 fillér) csökken. A. rövidített távirati cím évi nyilvántartási díja Budapesten évi 450.000 korona (36 pengő), vidéken 375.000 korona (30 pengő). III. Távbeszélő dijak: A budapesti hálózatban a főállomások 125.000 korona (10 pengő) havi alapdíjával szemben, a helyi beszélgetések díja 2000 koronáról 1500 koronára (12 fillér), a 0-ás díjévből közvetlenül a budapesti hálózatba bekapcsolt állomások számlált helyi beszélgetéseinek a díja pedig 4000 koronáról 3000 koronára (24 fillér), továbbá a postahivatalok nyilvános állomásairól, valamint a többi nyilvános állomásokról váltott helyi beszélgetések díja — úgy Budapesten, mint a vidéken — 3000 koronáról 2500 koronára (20 fillér) csökkent. Tetemesen kisebb lesz a soronkívüli bekapcsolási díj is, amenynyiben az eddigi 10, 7, 5, illetve 2.000.000 koronás fokozatok helyett a két héten belül bekapcsolásnál 5.000. 000, a két héten túli bekapcsolásnál pedig csak 2.000. 000 koronát (400 pengő, illetve 160 pengő) kell fizetni. A vidéken 100-nál több előfizetővel bíró hálózatokban a főállomás előfizetési díja havi 150,000 koron (12 pengő), a 100-nál kevesebb előfizetővel bíró hálózatokban pedig havi 75,000 korona (6 pengő) lesz az eddigi havi 160, illetve 80,000 koronával szemben. Végül a távolsági forgalomban a beszélgetési díj a IV. díjévben (100—150 kilométer), az eddigi 32.600 koronáról 28.000 koronára (2 pengő 24 fillér) csökken, a többi helyközi díj változatlan maradkozására Langley Hudson vidám, tiszta tekintetével találkozott a pillantása. A fiatalember az utcáról lépett a kertbe. Mint mindig, most is kifogástalanul volt öltözve. Megállt az egyik bokornál, virágot tűzött a gomblyukába, aztán Violethez sietett. — Langley! — kiáltott rá izgatottan Violet — Nem szabad idejönnöd. A villában, mely a pálmák és fuksziák sűrűje mögött feküdt, az Earl reggelije után a könyvtárszobába vonult, ahol elmerült a tőzsdei jelentések olvasásába. Newyorki, londoni, párizsi, kalkuttai és chicagói táviratok hevertek előtte. Ez a reggeli üzleti elfoglaltság rendszerint egy félóra hosszat tartott, úgyhogy pillanatnyilag tiszta volt a levegő. Violet mégis a fiatalember elé szaladt. • — Jó reggelt, kicsi szívem. — Édes Langley, menj el, siess, mielőtt az apám észrevesz! Könyörgöm neked, tedd meg a kedvemért. — A fiatal nő sötét szemei kerekre nyíltak a rémülettől, az ég csodálatos kékje tükröződött benne. — Ennivalóan csinos vagy, szerelmem. Ez a ruha pompásan illik fekete hajadhoz. Egy kis zöld szín hiányzik még. Valami smaragd. Newyorkban veszek majd neked... a pénz nem számít. — Langley, hallgass rám. — Tedd le azt a nagy kerti ollót a kezedből. Meg akarlak csókolni. — De Langley. Te... — elhallgatott, mert a fiatalember forró és szenvedélyes csókjával egyszerűen lezárta az ajkát. — Egy pillanat. Még itt is megcsókollak, így! Nos? Mi történt? — Langley, el kell tűnnöd, rögtön. Az apám tegnap este rettentő dühös volt. Menekülj, az istenért! — Hagyd már az öreget. — De hallgass ide! Táviratozott Newyorkba. — Tudom. Az angol követségnek, az elfogatóparancs miatt . . . az apád fogadni fogja a te hódoló, szerény rabszolgádat, Langley Hudsont és meghallgatja az előterjesztéseit. És pedig azonnal! Menj, kicsi szíveim és szólj neki, hogy beszélni akarok vele. — Megörültél, Langley? — Eredj, kedvesem. Majd később megmagyarázok mindent. — Meg fog ölni, nem engedlek a szeme elé. — Ne gyerekeskedj. Ha nem megy, akkor magam keresem fel. Nézz ide. És Violet minden tiltakozása ellenére tölcsért formált a kezéből s szentori hangon kiáltotta: — Halló Mylord of Knuleswold! — Ki az? Mi az ördögöt akar? — hangzott a házból az ingerült, durva kérdés. — Telefonbeszélgetés Newyorkból, Ázsiából, Afrikából a karavánútról. A következő pillanatban megjelent az öreg Earl, az emeleti ablakban. Eleinte hunyorgott az erős napsütésben, de aztán felismerte Hudsont. A fejét félrekapta meglepetésében, perceken át hangtalanul tátogott, míg végre rettentő kiáltásban robbant ki a dühe: — Damn! Az ördögbe!... Maga tolvaj, elvetemedett gazember! Várjon csak, mig lejövök. — Ne fáradjon, öregúr, én jövök fel, — kiáltotta jókedvűen Hudson. Az Earl keze eltűnt pillanatra az ablak mellett s mikor újra láthatóvá lett, revolver ezüstös csöve csillogott benne. — Apa, apa, ne jöjj! — sikoltott Violet. Langley Hudson nevetve, csengő hangon kiáltott rá: — Ez nem filmfelvétel, öregúr. Tegye el azt az ágyút! Itt nem hatásos jelenetekre van szükség, ez nem líla, hanem egyszerű üzlet . . . Micsoda ön, üzletember, vagy drámai hős? Készítse inkább elő a szivarosdobozt, mindjárt fenn leszek a szobájában. (Folytatjuk.) PESTI HÍRLAP 1926 Április 1., csütörtök 1