Pesti Hírlap, 1926. május (48. évfolyam, 98-120. szám)

1926-05-01 / 98. szám

1926. május 1., szombat. PESTI HIRLAP lyen intézkedésekkel akarja a kormány a széntermelés válságát enyhíteni? A­lValk­ó Lajos kereskedelmi miniszter pénte­k i este, közvetlenül a nemzetgyűlés ülésének bc­^•.-zése előtt, magához kérette Peyer Károlyt, a ^Rigászszakszervezet titkárát, aki előtt részletesen imertette azokat az intézkedéseket, amelyeket a k­ormány a széntermelés válságának enyhítése ér­dekében már folyamatba tett. Ezek az intézkedések a következők-I. Felemelik a külföldi szén illetékét. II. A Máv. na­gyobb mennyiséget vesz át a termelt szénből, pl. Revízió alá vert­e a szénszállítás vasúti tarifáját A kereskedelmi miniszter közölte még Peyer­rel, hogy ezeket az intézkedéseket minden részle­tükben megbeszélte már az illetékes szakreferen­sekkel, tehát tulajdonképen már folyamatba tett in­tézkedésekről van szó. A miniszter annál inkább is reméli, hogy ezek az intézkedések alkalmasak lesz­nek a széntermelés válságának enyh­ítésére, mert egészen rövid időn belül a már régebb idő óta kilá­tásba helyezett munkálatok megkezdése elől is el­hárítja a kormány az akadályokat. A angol szénbányászok p éttyeken éji©­ kimondták a sztrájkot. Angliát általános sztrájk fenyegeti. London, ápr. 30. Hivatalosan kí­zlik­, hogy a ssánvíuság volgában nem sikerült a megegyezés. A sztrájk éjfélkor megkezdődik. Az elmúlt esztendő júliusában, amikor az an­gol szénbányászok sztrájkra készültek, olyan meg­egyezés jött létre a kormány és a munkásvezetők között, hogy a bányatulajdonosok megadják a m­ -.likasuknak a követelt bért, de az 11.­ módon elő­ál­ló deficitet az állam­ fizeti. Első ízben fordult elő Angolországban, hogy a kormány magánvállalat­nak direkt pénzsegélyt juttatott. A megegyezést ab­ban a reményben kötötték meg, hogy a gazdasági viszonyok rövidesen megjavulnak és a bányatulaj­donosok ismét abban a helyzetben lesznek, hogy a maguk erejéből rendesen fizethetik munkásaikat. Az angol kormány hatalmas összeget, mintegy 24 millió fontot fizetett rá a múlt év augusztus elsejé­től mostanáig a szénbányavállalatokra. A Baldwin-kormány pár hónappal ezelőtt el­határozta, hogy ennek a tarthatatlan állapotnak április 30-án véget vet és evégből szakértő bizottsá­got küldött ki a kérdés tüzetes tanulmányozására Sir Herbert Samuel elnökletével.. A bizottság hosz­szasabi­ tárgyalások után meghozta döntését és ki­mondotta, hogy a szénbányáikra az állam nem fizet­het rá tovább és ugyanakkor megtagadta a munká­sok vezetőinek azt a követelését, hogy a bányákat­­vegyék köztulajdonba, mert (az ő felfogásuk sze­rint) a szénkrízisben ez az egyetlen lehetséges meg­oldás. A munkások és munkaadók helyzete egy­aránt súlyos. A szénbányászok ma mindössze 40 shillinget keresnek hetenként, ami túl csekély ösz­szeg azóta, hogy az aranystandard behozatala a megélhetést megdrágította. De a munkaadóknak is megvannak a maguk súlyos bajai. A békebeli 88 millió tonnáról 60 millió tonnára csökkent Angol­ország szénkivitele. A munkaadók megbízottai a tárgyalások alkalmával nagyon engedékenyeknek mutatkoztak, belementek volna még abba is, hogy a munkásokkal esetleg vállalataik tiszta jövedelmé­nek szétosztásáról tárgyaljanak, de viszont leghatá­rozottabban követelték a mostani hétórás munkaidő fölemelését. De a munkások vezetői erről hallani sem akarnak. Háromszázezer főre rúg ma a munka­nélküli szénbányászok száma, s a munkaidő föl­emelése, szerintük, a munkanélküliek számát sza­porítaná. A bányatulajdonosok az elmúlt napokban a nyolcórás munkaidő mellett a béremelést is fel­ajánlották, de a munkások ezt is visszautasították. Angolország tehát szénbányászsztrájk előtt áll, ami magában is súlyos csapás, de ezt még súlyosbítja egyéb munkáscsoportok szolidaritása a szénbányászokkal. Szó van arról, hogy abban a pillanatban, amikor a bányászok sztrájkja meg­kezdődik, a velük szolidáris csoportok, a fém­munkások, a gépészek és a szállítómunkások szin­tén félbehagyják a munkát s akkor Angolország egész gazdasági vérkeringése megbénul. Ezt a magában is súlyos állapotot még tetézi az, hogy itt nem egyszerű bérharcról van szó, hanem en­nél sokkal többről: társadalmi forradalomról, melynek az a végcélja, hogy az angol szénbánya­vállalatokat köztulajdonba vegyék. Ezt a követe­lést hangoztatták az angol szénbányászok egyik gyűlésükön és ez a követelés mint az angol mun­káspárt programmjának egyik sarkalatos pontja szerepel. A konfliktust az utolsó pillanatban nem tudták elsimítani és most, ha a munkások szociali­záló terveit a Baldwin-kormány nem lesz képes va­lami úton-módon mellékvágányra terelni, Angolor­szág könnyen megérheti történelmének legsúlyosabb társadalmi és gazdasági válságát. Visszautasítják a módosított ajánlatot. London, ápr. 30. A bányászok képviselői vissza­utasították a szénbányatulajdonosoknak módosított ajánlatát. A szakszervezeti hattyavalés szolidáris a bányászokkal. London, ápr. 30. Az egész sajtó kiemeli a szén­ipari tárgyalások helyzetének komoly voltát, tekin­tettel arra a tényre, hogy a tegnapi késő éjjeli órá­kig tartó értekezleten nem sikerült a vitás kérdése­ket megoldani és arra, hogy a széniparnak nyúj­tandó állami támogatások érvénye ma éjfélkor meg­szűnik. A Daily News szerint Baldwin a bányász­vezérek előtt kijelentette, hogy a bányatulajdonosok valószínűleg hajlandók lesznek a nyolcórai munka­idő elve alapján az 1914. évi standardot legalábbis 21 százalékkal felülmúló bért felajánlani a jelen­legi 33 százalékos többlet helyett. A bányászok nézete szerint ez a javaslat teljesen elfogadhatatlan és a helyzetet a legpesszimisztikusabban ítélik meg. A Daily Chronicle jelzi, hogy a lehetőséghez képest tovább is állami támogatásban fogják része­síteni a szénipart, hogy ilyen módon elkerüljék a munka beszüntetését, ami ma éjfélkor következnék be. Az ötmillió munkást számláló szakszervezeti nagygyűlés, amely tegnap teljes támogatást ígért a bányászok számára, ma újból összeül, hogy a szén­tárgyalások meghiúsulása esetére mérlegelje a tün­tető sztrájk elrendelésének kérdését. Baldwin közvetítő javaslata, London, ápr. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Baldwin azt a javaslatot fogja tenni, hogy a bányatulajdonosok a fölmondást egy hétre vonják vissza és vegyenek föl kölcsönt, amelynek harmadré­szét ők, harmadrészét a kormány és harmadrészét a munkások garantálnák. Ez a kölcsön a kormányszub­venció megszűnése után előálló bérdifferenciák fede­zésére szolgálna. A kormány este a válságos helyzetre való tekintettel rendkívüli minisztertanácsot tart. A mai nap eseménye az, h­ogy a bányamunkások hosz­szabb tárgyalás után a munkaadók újabb javaslatait elutasították. A kormány egyelőre arra törekszik, hogy a felek között fegyverszünetet hozzon létre. Koronatanács Londonban, London, április 30. György király este Newmar­ketból visszatért a Buckingham-palotába, hogy a ko­ronatanács ülésén elnököljön. Az ülésen részt vett a belügyminiszter is. Oroszország biztonsági szerződést ajánlott a francia kormánynak. Berlin, ápr. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Mint Párizsból jelentik, Oroszország felaján­lotta a francia kormánynak a semlegességi és biz­tonság szerződés megkötését. Ez az ajánlat azonban olyanformán történt, hogy a jelenlegi francia-orosz tárgyalások folyamán Rakowsky párizsi orosz nagy­követ említést tett a francia-orosz semlegességi szer­ződés megkötésének lehetőségéről. A francia kormány egyáltalán nem utasította vissza az ajánlatot, de az erre vonatkozó megbeszélések még nem tekinthetők tárgyalás jellegűeknek. 3 Stresemann nyilatkozata Németország külpolitiká­járól. Berlin, április 30. Stresemann birodalmi kül­ügyminiszter a Berliner Tageblatt tudósítójával folytatott beszélgetésében az orosz-német szerző­désről a következőket mondta: A német külpoliti­kának elsősorban békepolitikának kell lennie, még­pedig minden irányban. Nyugat és Kelet közti kül­politikánkban ezt a politikát mindig teljes világos­sággal követtük s fogjuk követni a jövőben is. Bé­kepolitikánk útját jelzi a Dawes-terv, Locarnó és a Nemzetek Szövetségébe való jelentkezés. Az út kü­lönösen Nyugat felé nagyon fáradságos volt, míg az oroszországi kapcsolatok kiépítése a rapallói szerződés hasznavehető alapján nem volt nehéz. Locarnó után az új helyzetnek megfelelően foglal­koznunk kellett avval, hogy Oroszországgal való viszonyunk kiépítését az új helyzettel összhangba hozzuk. A német kormány képviselőt küldött a leszerelési konferenciára. Berlin, ápr. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A birodalmi kormány volt washingtoni nagykövetét, gróf Bernstorffot, nevezte ki Németor­szágnak a leszerelési előkészítő konferencián való képviselőjévé. Gróf Bernstorff missziójára vonatko­zóan a sajtó előtt úgy nyilatkozott, hogy a Népszö­vetségnek minden kísérlete eddig a leszerelés gya­korlati keresztülvitelére sikertelen maradt, úgy h­ogy a jövő konferencia elé is csak kétséggel lehet tekin­teni. Nem várható, hogy minden állam azonnal le­szereljen olyan mértékben, mint azt Németország tette. A német kormány reméli, hogy a konferencián sikerül több nemzetet rábírni a leszerelésre bizonyos létszámig, amit szerződésileg fognak megállapítani. Ha ez az első és döntő lépés megtörténnék, nagy elő­haladásnak volna tekinthető a világ általános le­szerelése tekintetében. A jobboldali sajtó gróf Berns­torff megbízásával nincs megelégedve. „Az angol politikában titok nincs" — mont­ja Chamberlain. London, április 30. Chamberlain külügyminisz­ter egy konzervatív női gyűlésen beszédet mondott és a többek között a következő kijelentéseket tette: Az angol politikában titok nincs. Ha ez az ország bármikor is valami kötelezettséget vállal, ez csak minden politikailag érett férj és nő tudtával és hoz­zájárulásával történik meg. A francia elnöknek londoni látogatásáról Cham­berlain a következőket mondta: Angliának Francia­ország iránti szoros és szívélyes barátsága, valamint Olaszországgal való megegyezése és együttműködése azok az alapok, amelyeken Németországgal és a többi volt ellenséggel a kiengesztelődés felépülhet és fel is kell épülnie. Nem vagyok még abban a helyzetben, hogy megfontolt ítéletet mondhassak a német-orosz szer­ződés szövegéről és a hozzácsatolt jegyzékről. Ta­nulmányozni fogom ezt az okmányt s bízom a né­met miniszterek jóhiszeműségében, akik, még mi­előtt a szerződés szövegéről bármit tudtunk volna, biztosítottak bennünket, hogy semmi olyat nem tesznek, ami a Locarnóban létrejött megegyezések­kel összeegyeztethetetlen volna. Az olasz kormány teljesíti Magyarországnak a fiumei kikötőre vonatkozó kérelmét. Róma, ápr. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Az itteni távirati ügynökség jelentése szerint Magyarország képviselői az adriai olasz és magyar vonalak tarifáinak megállapítására vonat­kozó tárgyalások során annak a kívánságuknak adtak kifejezést, hogy Fiuméban ugyanolyan zó­nát biztosítsanak Magyarország részére a kikötő­ben, mint aminőt Jugoszlávia kapott. Mértékadó politikai körökben úgy tudják, hogy az olasz kor­mány Magyarországnak ezt a kívánságát teljesíteni fogja. Francia minisztertanács a marokkói béketárgyalásokról. Párizs, ápr. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Ma délután Briand elnöklésével konferen­cia volt, amely a marokkói béketárgyalással foglal­kozott. A konferencián Painlevé és Petain is részt­vett. Az értekezlet a hadműveletek újrafelvét­elének lehetőségével foglalkozott. A konferencia befejezése után Painlevé a sajtó számára az alábbi közlést tette: Teljesítettük Abd el Krim kiküldötteinek kérését és Udzsdába küldött táviratban intézkedtünk, hogy en­gedjék meg a rifeknek, hogy újabb utasítások be­szerzése végett vezetőikhez menjenek. Visszatérésükre és végleges javaslataiknak közlésére május 3-ikát állapítottuk meg határidőül, legvégső terminusnak pedig máj­us 4-ikét. Mi a magunk részéről nem en­gedhetünk többet, az engedékenységben úgyis elmen­tünk már addig a végső határig, ami méltóságunk­kal összeegyeztethető volt.

Next