Pesti Hírlap, 1926. június (48. évfolyam, 121-144. szám)
1926-06-01 / 121. szám
1926. junius 1., kedd. PESTI HÍRLAP 3 Gsah aknamunka a tranom A párizsi lapok dühös támadásai Magyarország ellen a bankper itélete miatt. — 4 sem is feltűnést keltő cikke. — Angol jelentés szerint a francia kormány lépéseket tesz Budapesten. Már idestova majdnem egy hete, hogy a magyar bíróság kimondotta ítéletét a frankhamisítási perben. A külföldi sajtó ezt az ítéletet tudomásul vette és a legjobban érdekelt francia sajtó sem talált kifogásolni valót benne. Legfölebb a legszélsőbb baloldalon álló pártok orgánumai duzzogtak egykét napig. De nagyobb hullámokat ezeknek a kritikája sem vert fel a francia fővárosban. Prágában, ahonnan a frankper kipattanása után a legjobban keverték ellenünk a gyűlöletet, szintén megnyugodni látszottak a magyar bíróság ítéletében, sőt Benes cseh félhivatalosa a legnagyobb objektivitással állapította meg, hogy ez az ítélet elég súlyos. Közel hét napja tehát a külföld nem foglalkozott többé ezzel a szerencsétlen kérdéssel és ugy látszott, hogy ez az ügy elvesztette aktualitását. Ma aztán majdnem egyidőben azzal, hogy gróf Bethlen István, Magyarország miniszterelnöke, Genfbe érkezett, hirtelen fellobbant ismét a vádak özöne a francia sajtóban, egészen váratlanul és meglepő módon. Meglepő módon azért, mert hiszen ennek a sajtónak az állásfoglalása mint mindenütt a világon, akkor volt aktuális, mikor Budapesten elhangzott a bíróság ítélete. De hét napig hallgatni és akkor hirtelen és rosszakaratú szenvedéllyel ismét felkavarni ezt a kérdést, ez szokatlan és ennek a hátterében kétségkívül nagyon gonosz szándékok rejtőznek ellenségeink részéről. Nem sokáig kell kutatni, hogy rájöjjön az ember ennek a fertelmes aknamunkának a kutforrására. Ugyanaz akéz szitja ma is ellenünk a gyűlöletet, amely kéz már a frankhamisítás kipattanásakor gigászi munkát végzett Párizsban és amelynek fészke Prága, a cseh főváros. A csehek -úgy tettek az ítélet kihirdetése után, mintha kisebb dolguk is nagyobb volna mint a frankhamisítás ügye és ismételjük, épen a külügyi kormányhoz közelálló sajtó napirendre tért a szomorú esemény fölött. Ezt úgy látszik ravasz célzattal tette, hogy szép csendben a kulisszák mögött, annál hatásosabb tűzijátékot rendezzen abban a pillanatban, amikor gróf Bethlen István a Népszövetség ülésére Genfbe érkezik. A kisantantnak a frankhamisítása tudvalevőleg kapóra jött. Magyarország ellen szórt állandó vádjait már némi kétkedéssel fogadták Nyugat-Európában. Nagyon jól tudták Londonban, Párizsban és Rómában, hogy a kisantant megszervezte sajtóját ama bizonyos közös sajtókonferencián, kimondottan azzal a céllal, hogy egységes rohamokat intézzenek Magyarország ellen. Rágalmaik és gyanúsításaik azonban a legtöbb esetben hatástalanok voltak, mindaddig, míg mi magunk nem szolgáltattunk nekik támadási felületet. Ezt ők most alaposan kihasználják és bebizonyítani igyekeznek egész Európának, hogy mennyire igazuk volt nekik, amikor Magyarországot odaállították, mint Közép-Európa békéjének a legnagyobb ellenségét.. Az eszközökben nem válogattak, ezt mutatja a francia sajtó példátlan és igazságtalan támadása Magyarország ellen, amelyet kétségkívül — ezt elismerjük — nagyon ügyesen irányítottak. A francia sajtónak talán kapóra is jött a Prágából lanszírozott aknatámadás, mert a baloldali blokk sehogy sincs megelégedve a Briand-kormány politikájával, amelyet a reakció felé orientálódónak tart és így a frankkérdésen keresztül nemcsak nekünk magyaroknak, hanem Briandnak is igyekeznek néhány vágást adni. Ez, úgy látszik, megkönynyítette még jobban a kisantant sajtójának rágalmazó hadjáratát, mert csak irgy képzelhető el ennek a pergőtűz-szerű aknatámadásnak egyöntetűsége, amely még jobbár, mint eddig, igyekszik befeketíteni a vitást előtt a rorsüldözött magyar nemzetet. Itt adjuk csokorba foglalva a francia sajtócikkeit: Párizs, máj. 31. (Havas.) Sauerwein a Matinban gróf Bethlen István genfi utazásával kapcsolatban azt írja, hogy a frankperben érdekelt kormányok nincsenek megelégedve avval a móddal, ahogyan a frankper főtárgyalása lefolyt. Sauerwein tiltakozik Barossnak és Szörtseynek, a két fő bűntársnak felmentése ellen. Tiltakozik az ellen is, hogy enyhítő körülményeket vettek figyelembe Windischgraetz vára, még pedig gróf Bethlen közbelépésére. A miniszterelnök evvel vétett ama tartózkodás elen, amelyet egy kormány fejének szem előtt kell tartanii. Sauerwein botrányosnak mondja, hogy fontos tanukat nem hallgattak ki és hogy Telekit, valamint Zadravetzet nem helyezték vád alá. Hozzáteszi, hogy Jankovics naplóját egyáltalán nem vették számba. Bizonyos, hogy a főtárgyalást avval a szilárd elhatározással vezették hogy az igazságot elleplezzék. A francia kormány — írja végül Sauerwein — január elseje óta minden részletében tájékozva van az 11 miről, — hála Clinchant, miniszter buzgalmának és Renoist, valamint munkatársai szorgos vizsgálatainak. Sauerwein botrányosnak mondja különösen Rába és Gerő szabadlábra helyezését. Rábát szerinte a vizsgálat folyamán kényszerítették terhelő vallomásának visszavonására. Maga gróf Bethlen István a tárgyalás folyamán megfeledkezett a kormányelnököt kötelező tartózkodásról és Windischgraetzet gentlemannek mondotta. Ennek a közbelépésnek köszönhető, hogy Windischgraetznél enyhítő kirülntténytiket tudtak be. Egyébként Töreky elnök a legfontosabb kérdéseknél teljes nyugalommal egyenesen felbátorította a fővádlottakat a vallomás megtagadására. A Homme Libre a következőket írja. Ha igaz az, hogy Bethlen avval a reménnyel utazott Genfbe, hogy megszüntetteti Magyarország pénzügyi ellenőrzését, akkor azt kell mondani, hogy valóban különös cinizmus kell ehhez a reménykedéshez a frankperben hozott botrányos ítélet után. Mind szélesebb körű az általános tiltakozás az Ítélet ellen. Már az angol és az amerikai lapok is megrótják az Ítéletet. Magyarország nem tesz semmit, hogy megbékítse ezt az elégedetlenséget. Az Oeuvre kifejti, hogy az Ítélettel még nem ért véget a frankügy. Clinchant budapesti francia követ felnyitja Briand szemét és feltárja előtte az összeesküvésnek fontosságát, melyet Budapesten szőttek Franciaország ellen (?), a trianoni szerződés ellen és a béke ellen. Minden okmányt közölni fognak, hogy világosságot derítsenek arra a támogatásra, amelyet Windischgraetz élvezett. Párizs, máj. 31. (Havas.) A Temps „A magyar botrány és a Népszövetség" című cikkében a következőket, írja : Az az igyekezet, hogy a bűnösöket megmentsék, vagy hogy számukra mentségeket találjanak, nem veszett másra, mint a magyar igazságszolgáltatás és a Bethlen-kormány tekintélyének kompromittálsára. A kormány felelőssége a frankügyben a tényállás szerint meglehetősen súlyosnak látszik. Lehetetlen megengedni, hogy a budapesti ítélet pontot tegyen mindennek a végére. Az ügy magától is újból talpraugrik. Lehetetlenség, hogy igazi jellegétől, amely velejében politikai, megfosszák. A Temps szerint a német monarchista szervezeteknek a német fajvédőkkel egyetértésben folytatott üzleteiről van szó, amelynek az a célja, hogy erőszakos csinyt rendezzenek a békeszerződések által Középeurópában megteremtett állapotok ellen. A Népszövetség nem maradhat közömbös ezzel a helyzettel szemben. Semmi csodálni való sincs abban, ha a prágai kormány, amelynek mindenki másnál több oka van (?) a budapesti üzelmek figyelemmel kísérésére, mert hiszen az ő pénzét is hamisították Magyarországon, s most arra gondol, hogy az ügyet a Népszövetségi Tanács elé vigye. Bizonyos, hogy nemzetközi szempontból intézkedéseket kell tenni mindazok ellen, akik ilyen bűnös vállalkozásokkal akarnak csorbát ejteni egyes államok hitelén. Ami Windischgraetz és társai üzemeinek politikai következményeit illeti, az bizony,a3, hogy a Bethlen-kormány helyzete megnehezült, sőt kínossá vált. Bethlen mindenesetre számot vethet majd azzal Genfben, hogy magának a magyar népnek érdekében, amely első áldozata a béke és a tisztesség ellen annyi fontos személyiség által elkövetett üzelmeknek. • Magyarországra most az a feladat hárul, hogy jóhiszeműségének érzetében hatalmas erőfeszítést tegyen, mert csak így szerezheti vissza Európa bizalmát. •Beigei vélemény a franciák magatartásáról, London, máj. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A frankhamisítási hímpör budapesti tárgyalásával az angol sajtó eddig egyáltalán nem foglakozott. Ma a Daily Herald párizsi távirat nyomán azt jelenti, hogy a francia kormány nem ért egyet a hímpör kimenetelével és emiatt valószínűleg előterjesztéssel él a magyar kormánynál. A Daily Herald szerint a prágai kormány is úgy határozott, hogy nem engedi ezt az ügyet pihenni, mert Prágában sincsenek megelégedve azzal, hogy herceg Windischgraetzet állítsák oda az egyetlen bűnösként, míg más magasrangú személyiségek a büntetés alól szabadul t Heu-Heu. Irta: Stider Haigurd. 36 — Szóval minden a zsiliptől függ, Dramana? kérdeztem. — Igen, lord! A városnak és Heu-Heu barlangjának biztonsága teljesen a zsiliptől függ Ha mégis történne valami és az áradás behatolna a szigetre, mindenki a hegyre menekülne. Csakhogy ebben az esetben a megművelt földek egy időre elpusztulnának, nagy ínség következne, amelynek tartama alatt a népnek a szárazföldről kellene gabonát szereznie, vagy hozzá kellene nyúlnia azokhoz a készletekhez, amelyeket domboldalakba és gödrökbe raktároztak el háború vagy ostrom idejére. A magyarázatokat megköszönve, még egy utolsó pillantást vetettem a sziklalapra vésett skálára, amelyen a rovátkák már teljesen a víz alá kerültek, mutatva, hogy az áradás még mindig rohamosan nőtt. Azután visszatértünk a házba, hogy együnk valamit és kipihenjük magunkat. A házba érkezve, Dramana magunkra hagyott minket, megígérve, hogy alkonyatkor újra visszatér hozzánk. Mielőtt kiment volna a szobából, a lelkére kötöttem, jöjjön vissza minél előbb. Ezt a kérést persze nem indokoltam meg. Reánk tulajdonképen közömbös volt, hogy visszajön-e vagy sem, mert már mindent megtudtam tőle, amire kíváncsi lehettem, minthogy azonban katasztrófát akartam előidézni, szerettem volna neki a menekülésre módot nyújtani, elvégre jóbarátunk volt, aki gyűlölte Dadiát, Heu-Heut és szerette testvérét, Sabeelát. Hans udvariasan az ajtóig kísérte Dramanát, akinek félszegen és ügyetlenül igyekezett segédkezni levélből készült esőköpenye fölvételében. Az eső ugyanis, amely sétánk közben csaknem teljesen elállt, most újult erővel zuhogott. Étkezés után, bezárt ajtók mögött, Hansszal tanácskozni kezdtünk. — Nos, mit csináljunk, Hans? — kérdeztem, alkalmat akarva nyújtani Hansnak, hogy kifejtse véleményét és haditervét. —"Azt hiszem, szabid, a következőket kell csinálnunk, — felelte Hans. — Ha beesteledik, ki kell osonnunk és el kell rejtőznünk az álozás sziklájához vezető lépcsők közetében. Amikor azután a csónak jön, partraszállítják és a sziklához kötözik a a menyasszonyt, lady Sabeelát, a csónakhoz kell csúsznunk és visszaevezni a walloo-városba. — Dehát ezzel nem mentenék meg lady Sabeelát, Hans! — feleltem méltatlankodva. — Nem, szahib! Én nem is töröm a fejem lady Sabeela miatt, akiről, azt hiszem, boldog lesz Heu-Heuval. Így azonban megmenekülhetnénk mink, ámbár néhány dolgunkat valószínűleg itt kellene hagynunk. Ha pedig Issicore és a többiek meg akarják menteni lady Sabeelát, tegyék ezt meg maguk, ne legyenek annyira gyávák és ne ijedjenek meg egy ócska kőszobortól. — Hallgass ide, Hans! — mondottam. — Erre a szigetre azért jöttünk, hogy Zikali számára néhány bűzös levelet szerezzünk és hogy megmentsük lady Sabeelát, aki áldozata lesz népe ostobaságának és istentelenségének. Az első célt már elértük, most a másikon van a sor, valósítsuk meg ezt a tervet is. Véleményem szerint meg kell mentenünk azt a szerencsétlen asszonyt, még ha életünkbe kerül is. — Jól van, szahib! Vártam, hogy a szahib ezt fogja mondani, mert hiszen mindannyian bolondok vagyunk, csak egyiknek ez, másiknak az a rögeszméje ... És senki sem irthatja ki szívéből az ostobaságot, melyet őseitől örökölt... Tehát, mert szahib bolond, vagy mert szerelmes lady Sabeelába, aki olyan nagyon-nagyon szép, másik tervet kell kieszelnünk és igyekeznünk kell, hogy annak megvalósítása lehetőleg életünkbe ne kerüljön ... — Micsoda tervet? — kérdeztem, figyelmen kívül hagyva Hans gúnyos szavait. — Nem tudom, szabid! — mondta, a tetőre bámulva. — De biztos vagyok benne, hogy ha valamit ittam volna, mindjárt eszembe jutna egy megoldás. Dehát ez a sok nedvesség köddel borította be az agyamat, mert a gyomrom is vízzel van tele... Azt hiszem, szabid, amikor a félszerben jártunk, azt mondta, hogy ha az a közsilip eltörne, a tó vize elárasztaná a szigetet és Heu-Heu barlangját, ahová este összegyűlnek majd az összes papok és feleségeik? — Úgy van, Hans, valószínűleg így lesz, még pedig nagyon hamarosan. Ha pedig a víz befelé kezd áramlani, bizonyára elrepeszti a zsilip két oldalán levő kőfalakat és a nyílás rövidesen olyan szélessé lesz, hogy csaknem pillanatok alatt víz alá kerül itt minden, annál is inkább, mert hiszen most is hatalmasan zuhog az eső. — Hát akkor csak le kell ereszteni a zsilipet, szabid. Mivel pedig ehhez kettőnknek nincsen elég ereink, segítségül kell hívnunk — és ezzel zsákjából előhúzta a két font, angliai szokás szerint ónpalackokba zárt puskaport — ezt. Heu-Heu papjai engem úgyis a Tüzek Urának hívnak, így hát egészen természetesnek tarthatják majd a dolgot, — tette hozzá vigyorogva. — Eddig minden rendben lenne, Hans, — feleltem bólintva, — csak az a kérdés, hogyan csináljuk ezt. — A puskaporos palackokat szorosan be kell helyeznünk a kövek alatti nyílásba és kis kövek segítségével kell odarögzítenünk. Azután az egészet iszappal vastagon be kell vakolnunk, hogy — tette hozzá jelentősen vigyorogva — kényelmesen dolgozhasson a puskapor. Előbb persze lyukakat kell vágnunk az ónpalackba és ezeken keresztül kanócot kell vezetnünk a puskaporhoz. Igen ám, dehát hogyan csináljunk kanócot? Körülnéztem. Szobánkban, egy polcon, álltak azok az agyaglámpák, amelyeket éjszaka használtunk. Mellettük egy tekercs szárított rostokból font lámpabél-tekercs hevert. — Itt van a kanóc anyaga! — mondottam. A lámpákban talált olajszerű készítményhez bőségesen puskaport vegyítettünk és azután ebbe a keverékbe beáztattuk a tekercset. Félórán belül — jól figyeljetek! — két pompás kanócunk volt. Ilyenirányú gyakorlatom mellett nem volt nehéz kiszámítanom, hogy a kanócok a puskapor eléréséig teljes öt percig fognak égni. Ebben a percben egyelőre nem tehettünk egyebet. •— Rendben van, szabid, mindez nagyon szép! — mondta Hans, miután befejeztük a kanóc készítését és elrejtettük a kész gyutacsokat. — Tegyük föl, hogy a gél tényleg leesik, a víz betódul, minden nagyon simán megy, hogyan jutunk mink száraz helyre a szigetről? Ha sikerül is a vízbe bele-