Pesti Hírlap, 1926. július (48. évfolyam, 145-171. szám)

1926-07-01 / 145. szám

, hogy visszaadják autonómiáját, nem téveszt­heti meg az embert. Mikor megvolt az autonó­miája, züllésnek indult, mert abban a formá­ban már nem tudott komolyabb szolgálatot tenni, az idő túlrepült rajta. Mióta nincsen autonómiája, újra éled és fontos szerepet tölt be zeneoktatásunk mezején. Mikor államosi­­sították, ezt, sajnos, Zichy Géza grófnak sú­lyos sérelmeivel tudták csak megcsinálni. De visszacsinálni, csak nagyszerűen lendült zenei életünk súlyos sérelmeivel lehet. Ha Zichy Géza emlékének tartozunk valamivel, ám ró­juk le tartozásunkat a zene érdeke sérelme nélkül, sőt a magyar zenei törekvések becsü­letes és kegyeletes szolgálatával, tegyük a já­tékrendre az ő ambícióval megirt operái közül a javát és ünnepeljük emlékét időnként azzal, hogy dicsőségét, szellemét, tehetségét s érde­meit ezen a hozzá legillőbb módon ünnepelve a sérelmekért, melyeket szenvedett, kiengesz­teljük. Gróf Klebelsberg Kuno, Zsitvay Tibor és Almásy László a társadalmi osz­tályok harmonikus együttműködésének szükségességét hirdetik. Nagymaros község képviselőtestülete nemrég egyhangú határozattal a község díszpolgárává vá­lasztotta dr. Karafiáth Jenőt. A díszpolgári okleve­let vasárnap adták át Karafiáthnak ünnepi közgyű­lés keretében, amelyen résztvett gróf Klebelsberg Kuno kultuszminiszter, Zsitvay Tibor, a nemzet­gyűlés alelnöke, Almásy László, az egységes­ párt ügyvezető­ alelnöke, valamint az egységes-párt több tagja is. Dr. Karafiáthot Labancz László reformá­tus lelkész üdvözölte, majd átnyújtotta neki a dísz­polgári díszoklevelet. Karafiáth köszönő válasza után gróf Klebelsberg Kuno miniszter fogadta a község küldöttségét. Délután közebéd volt, majd Karafiáth Jenő megtartotta beszámolóját. Hangsúlyozta, hogy poli­tikai pártállására való tekintet nélkül ezentúl is tiszta lélekkel kívánja szolgálni kerületének és vá­lasztóközönségének érdekeit. Ezután hosszasan méltatta gróf Bethlen István politikájának jelentő­ségét és legutóbbi genfi tanácskozásának eredmé­nyeit. Gróf Klebelsberg Kuno miniszter felszólalá­sában rámutatott arra, hogy azt, vájjon viszonyaink jók-e vagy rosszak, csak úgy lehet megítélni, ha helyzetünket a körü­­löttünk lévő országok viszonyaival hasonlít­juk össze. Csak kevesen vannak, akik azt mondhat­ják, hogy náluk jobban mennek a dolgok, mint ná­lunk. Franciaországban, amely nem tartozik a le­győzött államok közé és nem vesztette el területének kétharmadát, Caillaux pénzügyminiszter bejelen­tette, hogy a közalkalmazottaknak egész sorát lesz kénytelen elbocsátani és beszédében a súlyos adók — Azt mondtam, ami igaz, — felelt­e Fáni ko­nokul. — Ő csábította magát. — És most azt a szegény lányt bántják ! Meg­szégyenítik, kidobják én miattam! — kiáltott Zol­­tika egészen kikelve magából. És ez maga miatt. Fáni nem tudta, mit szóljon. Nem bírta állni Zolti haragját, egészen meg volt zavarodva. Csak a kötényét rángatta ijedten és legjobban szeretett volna akárhol másutt lenni, mint az urfi szobájá­ban. Zoltika most egyenesen elébe állott és villámló szemekkel kiabált: — Most menjen innen! Látni sem akarom magát! Fáni megtörten fordult ki a szobából. Már megbánt mindent, már belátta, hogy kár volt tenni, amit tett, kár volt magára haragítani ezt a kedves, szép fiút. Juci a konyhában gúnyosan mosolygott rá. — Az urfi szépen megköszönte magának, — mondta csípősen. — Szép dolog a hallgatózás, — felelt csende­sen Fáni. __Kellett is hallgatózni! Az udvarra kihallat­szott, amint kiabált, — szólt Juci. Hetykén tette hozzá: — Itt maradok a házban. Az első emeleten a a tanácsosné méltósága szívesen felfogad akár még ma. Ott legalább nincs fiatal úr, aki miatt . . . Hogy Fáni nem szólt egy szót se, szemtelenül folytatta tovább: — Maguk meg fogadjanak fel valami vén ska­tulyát, ha már olyan nagyon féltik azt az ártatlan szép urnit. Fáni nem bírta hallgatni ezt a beszédet. Ott hagyta Jucit a konyhában, bement a szobájába. Csöndesen sírt. Sokáig kotorázott a fiókjában, elő­keresett egy régi fényképet, egy nagyon szép, pu­fók, okos szemű kis fiút ábrázolt. Nézte sokáig, a könnyei hulladoztak a képre. Nagy gyász volt a szí­vében, úgy érezte, mintha ez a szép kis fiú meghalt volna, most, egy órával ezelőtt. Icamboa titka• fantasztikus regény írta: Leleszy Béla. Átkozott dolog, hogy épen a West­ Vir­giniát találtam a bom­bayi kikötőben, minő más lenne a sor­som, ha valami más hajóra léphettem volna föl. Amíg így töprengtem és elégedetlenkedtem, ko­pogást hallottam a kabinom ajtaján. Valaki be akart jönni. Millicentre gondoltam, vagy Adam Knightra, mert hiszen éjszakai támadóim bizonyára most is bejelentés nélkül kísérelték volna meg a benyo­mulást. — Tessék! — kiáltottam és eltoltam a reteszt az ajtózárról. Peter Molton lépett be, remegve az izgalomtól. Villámgyorsan becsapta maga után az ajtót, rávágta a reteszt és anélkül, hogy egyetlen hangot adott volna, elrántott a kerek ablaknyílás mellől. — Vigyázzon! Vigyázzon! — mormogta re­kedten. — Sehol sincs biztonságban a West­ Virgi­­nián. Kimerülten rogyott le mellém. Vizet és whis­kyt adtam neki, ápolgattam és elmosolyodtam azon, minő segítőim vannak. Még nekem kell biztatnom és lábraállítanom őket. — Nem bírom az izgalmakat, bocsásson meg, Harry Gillow, — dadogta. — Látom, Peter Molton. Riadtan vágott közbe: — Frank Tighe! Kérem, nagyon kérem, ne nevezzen engem se most, sem pedig máskor, sehol se Peter Mantonnak. Rettenetes név a Molton-név és én nagyon tartok tőle, hogy összetéveszthetnek a testvéremmel. A nagy mossouli botrány után fölvet­tem a Frank Tighe nevet. Most ragaszkodnom kell hozzá, hiszen az életem függhet tőle! Megint mosolyra húzódott a szájam. — Azt hiszem, túlozza a világ gyűlöletét a Molton-név iránt. Megreszketett. A félelme kezdett rám is átszi-­­várogni. Eltakarta az arcát. — David Molton volt a családunk szemefénye. A büszkesége. Nagyon sokat vártunk tőle! És most? Eddig csak egyetlenegyszer volt alkalmam szót váltani Peter Moltonnal és akkor megelégedtem az­zal, hogy elmondtam a mossouri munkáslázadás harcait. Csak pár szó volt, azt hittem, úgyse fontos a többi. De most kezdtem érezni, hogy Peter Molton hálája és remegő félelme mögött ott leskelődik va­lami. A vállára tettem a kezem. — Frank Tighe, köszönöm a figyelmeztetést. Vi­gyázni fogok, ezt megígérhetem. Többet, azt hiszem, egyelőre úgy sem tehetek. Megragadta a kezem. — De igen. Harry Gillow, aki David Molton mellett kitartott az utolsó pillanatokban is, tudja hogy David Molton örült volt-e vagy sem? A szemembe nézett és én visszariadtam az újr meg újra fölbukkanó szörnyű gyanú előtt. Határo­zott, éles hangom megremegett. — Frank Tighe! Az ön bátyja egyike volt a világ legvakmerőbb és legnagyobb tudósainak. Fölemeltem Peter Molton lehajtott fejét, s ráncos arcon könnyek szivárogtak végig. Megren­dített a dolog és zavarba hozott. — A hulli partokon egy nagyon öreg asszony hagytam, Harry Gillow. David Molton anyját, az édesanyámat, — mondta csöndesen. — Értem. — Megígértem neki, hogy mindennek utána­járok. Mossoulból jövök hazafelé, de ott vad zűr­zavarban beszéltek össze-vissza mindenféle rémek históriát. Mit tett hát ő? Beláttam­, tehetetlen va­gyok, sohase fogom kibogozni a borzalmak cs máját. Fürkészve nézett rám, aztán folytatta. A PESTI HÍRLAP 1926. július 1.. csütörtöki árnyékát vetette elő. Hangsúlyozta, hogy a munka nehezebb részén túl vagyunk, az állam pénzügyeit bámulatos erőfeszítéssel rendbehoztuk, s most elér­keztünk az alkotások idejéhez, amelyeknek két irányban kell történniük, rekonstruálnunk kell művelődésünket és gazdasági életünket. Ismertette, hogy a miniszterelnök a termelés megkönnyítése és az értékesítés megszervezése érdekében program­­mot dolgozott ki, amelynek végrehajtásához hozzá­értő munkatársakra van szüksége. A személyeske­dés és becsmérlés terére csak az lép, aki valamely ügy érdeméhez tárgyilagosan hozzászólni nem tud. Lármás emberek az ország ügyét előre nem viszik. Zsitvay Tibor és Almásy László felszólalá­saikban a társadalmi osztályok harmonikus együtt­működésének és az összefogásnak szükségére mu­tattak rá. A biharkeresztesi választási küzdelem­ Debrecenből jelentik, hogy a Könyves Lajos halálával megüresedett biharkeresztesi kerületben július 12-ére tűzték ki a választást. Mayer János földművelésügyi miniszter szombaton Biharkeresz­­tesre érkezik és a helyszínen dönt afölött, hogy a kisgazdapárt és így természetesen az egységespárt is báró Feilitzsch Bertholdot, vagy Hegyesi Károly kisgazda-jelöltet támogatja-e a választáson? Né­hány nappal ezelőtt Szabó Sándor egységespárti képviselő elnöklete alatt több kisgazda-képviselő je­lenlétében Biharkeresztesen értekezlet volt, amely a kisgazdák jelöltjéül Hegyesi Károly jelölte ki, időközben azonban megjelent a választókerületben báró Feilitzsch Berthold is, aki elsősorban Böször­mény község 1100 szavazójára támaszkodik. Min­den jel arra vall, hogy az egységes párt és így a kis­gazdapárt hivatalos jelöltje is báró Feilitzsch lesz. Parlamenti körökben azt mondják, hogy még a szociáldemokraták hozzájárulása esetén sem lehetne bizonyosat mondani a törvényjavaslat sorsáról mert a végleges szavazásnál kétharmad többség szükséges s ennélfogva a Ház népessége döntő jelentőségű lesz. Jelöltet Al­ít a Kispolgárok Országos Pártja is, Szilágyi Zoltán, a párt igazgatója személyében, aki szombaton akarja megkezdeni kortesutját bátyja, Szilágyi Lajos nemzetgyűlési képviselő társaságá­ban. Amennyiben Szilágyi Zoltán jelöltetése nem si­kerülne, maga Szilágyi Lajos lépne föl jelöltként és venné föl a küzdelmet a kormánypárti jelölttel a bi­harkeresztesi mandátumért. At román liberálisok megkezdik a parlamenti harcot a kormány ellen. Bukarest, jan. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A liberális párt a Victorulban bejelenti, hogy mint ellenzéki párt, most már megkezdi a harcot minden alkotmányos eszközzel a kormány ellen. A pártvezetőség új demokratikus munka­­programmot dolgozott ki. Elhatározták, hogy a Cuza tanár által propagált antiszemitizmussal szembe helyezkednek. Smith főbiztos búcsúlevele a magyar sajtóhoz. Smith Jeremiás népszövetségi főbiztos a ma-­­gyar sajtóhoz a következő búcsúlevelet intézte: Mielőtt Magyarországot elhagynám, a ma­gyar sajtó útján kívánnék az egész magyar nem­zetnek köszönetet mondani azért az előzékeny­ségért és szívességért, amellyel engem ebben az országban fogadtak Ez a szíves fogadtatás nagy hálával tölt é­­s azt sohasem fogom elfelejteni. Magyarországi tartózkodásomra mindig a legnagyobb örömm fogok visszagondolni. Az ország jövőjét mind a legéberebb érdeklődéssel fogom kísérni és enne az országnak minden elképzelhető jót és sok sz­rencsét kívánok . Amikor először jöttem Magyarországra, an­nak a meggyőződésemnek adtam kifejezést, hogy a magyar nemzet reménnyel és bizalommal néz­het a jövő elé. Nehézségek mindig lesznek, de meggyőződésem, hogy ezeket bátran és eredmé­nyesen fogja leküzdeni. Az utolsó jelentésemben, mely már elké­szült és a rendes időben, azaz július 20-ika felé fog megjelenni, bővebben foglalkozom a jövőre nyíló kilátásokkal. Amidőn a magyar nemzettől búcsúzom, kö­szönetet akarok mondani a magyar sajtónak azért a megértésért, amelyet velem szemben mindvégig tanúsított és azért a támogatásért, amelyben en­gem részesített. Gróf Bethlen István miniszterelnök — Kecskemét díszpolgára. Kecskemétről jelentik, hogy a város törvény­hatósága szerdán tartotta meg Fáy István elnöklete alatt e havi rendes közgyűlését, amelynek első tár­gya dr. Iványosi Szabó László és társainak az az indítványa volt, hogy a város gróf Bethlen István miniszterelnököt az ország újjáépítése körül szer­zett érdemeinek elismeréséül díszpolgárául válassza. A gyűlés egyhangú állásfoglalását kellemetlenül megzavarta dr. Nagy László bizottsági tag felszó­lalása. Nagy László ugyanis a közgyűlés állandó tiltakozása közben a javaslat ellen foglalt állást. Borbély József kisgazda élesen szembehelyezkedett Nagy László felszólalásával. Utalt arra, hogy dr. Nagy, aki nemrég telepedett meg Kecskeméten, az összeomlás után, Szatmár piacán üdvözölte Pogány József és Böhm Vilmos népbiztosokat. Nagy íjász­lót ismételt közbeszólásai miatt a közgyűlés két íz­ben is széksértési kereset alá vonta és kétszer egy­millió korona bírsággal sújtotta. Ez az első eset, hogy Kecskemét közgyűlésén széksértési keresetet kellett valaki ellen alkalmazni. A szavazás során egyébként Nagy László magára maradt és az ő egyetlen szavazatával szem­ben, százkét szavazattal tette magáévá a közgyűlés Iványosi Szabó László indítványát.

Next