Pesti Hírlap, 1926. augusztus (48. évfolyam, 172-197. szám)
1926-08-01 / 172. szám
o kat — mindent. És nehogy valaki azt higyje, hogy oktalan, naiv, képzelgő dilettánsok kontárkodása volt mindez. Nem. Csodálatos készültséggel, fényes dialektikával, kimeríthetetlen elmeéllel, boszorkányos találékonysággal, embertelen erőszakkal, emberfeletti kitartással mindent felforgattak, s mindennek helyébe újat állítottak és hozzá olyan propagandát szerveztek utcán, iskolában, színházban pokoli fáradhatatlansággal, hogy mióta a világ áll, ennyi idő alatt ilyen munkát a világon nemzet, vagy nép még nem végzett. Persze, katonai terror csinálta meg és polgári terror tartja fenn. E munkában látszólag széthullott egy tucat köztársasággá a nagy úri birodalom. De ez csak látszat, mert Moszkva ép oly hatalommal parancsol a kisebb szovjetköztársaságokban, mint parancsolt valamikor a cári hatalom. Sőt a szovjet propagandája be tudta vinni a maga szellemét és befolyását messze a birodalom határain túl is, messzebb, mint a cár diplomáciája. Hiszen ép tegnap jött a híre, hogybehatolt Dél-Kína óriási területeire is, és Kelet-Ázsia északi részén egész Kamcsatkáig terjed a hatalma. A bolosevik-taitásnak hihetetlen propagatív ereje van az ázsiai népekre. Nekem úgy tetszik, az a mozgató szellem rejlik benne, ami a népvándorlásban rejlett, mely a római civilizációt romba döntötte. Az alkohol varázsa rejlik benne. Megrészegíti a tömeget. Hogy a népvándorlás végén és a kijózanodás órájában azután mi alakul ki a deliriumból, az az emberiség históriájának a dolga. De a kezdete részegség, a folytatása kényszerzubbony a részeg emberen, a vége a jövendő rejtelme. A legújabb hírek Moszkvából az első komoly válságát jelentik a szovjetköztársaságnak. Az emberi természet végre is erősebbnek bizonyul kényszerzubbonynál és terrornál egyaránt. Tíz esztendei tapasztalás, úgy látszik, nem tudta az orosz népet beletörni az új világrend alakulataiba. Gondolatban és papiroson tán könnyű volt megalkotni az uj világboldogítás ideálját. De az életbe ültetve az eszmék ezer és ezer akadállyal küzdenek meg. A nép nem őrlődött meg. Az eszme képviselői, a hatalmon lévők hamarabb hajlandók a vele való megalkuvásra. Külsőleg el lehetett pusztítani a régi civilizációt, alkotásait, intézményeit, és ha csak erről lett volna a szó, a szovjet urai tán könnyen diadalmaskodtak volna. De a szovjet nem tárgyak, nem alkotások, nem intézmények ellen indított harcot, hanem az ember ellen, azt akarta kivetkezőztetni abból a mivoltából, amivé évezredekre nyúló évszázadok kialakították. A latin mondás: naturam si furca expellis, tamen usque redibit. Ha vasvillával kergeted ki az emberből a természetét, csak vissza jő mindig. A föld alatt, összeesküvésekkel készült az uj Oroszország s most, hogy megvan, hivatalos képviselete ellen ime újra összeesküvés készül. Nagy tisztogatás folyik Moszkvában. Az elégedetleneket, a gyanúsakat, akiknek úgy tetszik, hogy a szovjetkormány eltér eszmei egyenes útjáról , s kik „ellenforradalmat" szítanak, tömegesen dobálják ki a hatalomból, a hivatalokból. Ha az emberi természetnek kívánatos volna is az a lelketlen egyenlőség, melyet a szovjet hirdet s melyre törekszik, akkor is lehetetlen volna, mert egyenlőség nincsen, csak a rabszolgaságban és a nyomorban. Az pedig, hogy rab és nyomorult legyen, sem az embernek, sem az emberiségnek nem célja. Moszkvának van egy külvárosa, ahova a szovjet eszméi be nem tudtak hatolni, amelyen e kegyetlen szervezet hatalma megtört, de ez az a hely, csak ez maga a nagy Oroszországban, ahol az egyenlőséget elérték az emberek. Ez a városrész a koldusok, a nyomorékok, a tolvajok és rablók tanyája. Ott nem parancsol se rendőr, se semmi közhatóság. Függetlenül, azt mondhatnám teljes autonómiával élvezve él ott az emberek söpredéke békében és biztos rendben. A polgártársak elhagyják nappal vagy éjjel — foglalkozásuk szerint — a tanyát s mikor a gyűjtött alamizsnával, vagy a lopott s rabolt zsákmánnyal visszatérnek, van nagy hejehuja az egész városrészben. A tekintélyek a tolvajok és rablók. Azoknak van becsülete. Különben egyenlők mind: piszkosak, nyomorultak, elkárhozottak. De aki egyszer közéjük keveredett, az nem is szakad el tőlük többé. Sehol a világon más formában az egyenlőséget ily mértékben meg nem lehet találni. Az igaz, hogy viszont ezzelszaiírcíitty sikerett gépembere és géptömege tehetenek." Innen vette Gorkij inspirációját a nálunk is oly nagyon megcsodált darabjához. Az éjjeli menedékhelyhez. Mert a régi Oroszország valóságos irói óriásokat termelt. De az egész irodalomban egy méla, nihilista, ábrándos és álmatag szellem dominál, mely évtizedeken át egész Európa irodalmát bűvös körében tartotta és valósággal forrása lett az uj irodalmi iskoláknak, melyek az orosz injekció nyomán keletkeztek. Dosztojevszkij még a hetvenes években írt némely regényében prófétai ihlettel adja egyegy alakja ajkára a szovjeturalom eszméit és tanításait. De ez az uralom ezeket az írókat is máglyára ítéli. Mert egyik nagyszellemű kritikusa szerint „A költészet nem tükör a polgár kezében, hanem kalapács a proletár öklében." „A költészet az életet nem tükrözi, hanem formálja." És megvannak a proletáruralomnak a maga költői, drámaírói, színészei, filozófusai, esztétikusai, zenészei, építészei, festői és szobrászai. Mind nem azért, hogy gyönyörködtessenek, hogy lelkedet felemeljék, hanem azért, hogy ha nem vagy igazhivő, kalapácsütésekkel megtérítsenek, vagy lebunkózzanak. Egy borzalmas kísérlet mindennek lerombolására, amit Európa kétezer év óta, régibb nemzetek eltűnt ezerévekben alkottak és egy uj világ megteremtésére a réginek helyébe. Ez a forradalom eddig annyi fizikai észelki erővel folyt és oly hathatósan dolgozott, hogy valószínűnek kell tartanunk, hogy a régit úgy ahogy volt, romjaiból többé helyreállítani nem lesz hatalom: az új, a maga brutális idealizmusával és őrjöngő erőszakosságával tartósabban fenn nem állhat. De ha Ázsiát hatalmába keríti az őrület, keletkezik belőle valami harmadik, s akkor igaza lehet a nyugati kultúra halálát hirdető tudósoknak, és kezdődni fog újabb kétezer esztendő számára egy új kultura —• Ázsiában. — Bizony isten! Prokop a termésaranyat kivette a zsákból és gyönyörködött benne. — Hát ezért küzködik a világ? Mennyi könny, bűn és fájdalom születik belőle! Látod, Pavel, szinte utálom . . . — S mégis mennyire szereted! — Mit csinálják? Arany és levegő. Ez az élet.... Ejnye! Vastag verejték csurgott a homlokáról. — Meleged van? — De még milyen! — Nekem is, — törülte le kabátja ujjával a homlokát. — Mintha késsel vagdalnának! — szisszent föl Prokop. — Engem is . . . Egymásra meredtek. — Te, Pavel! — Mi az? — Tudod-e, mért szerette Iván Ivanovics a nyul fejét, éppen a nyul fejét? — Nem . . . — Akkor azt sem tudod, hogy miért vigyorgott, mikor a fejére sújtottál . . . Megmérgezett! Nyögtek már mind a ketten. — A gazember ... most, amikor az ember előtt ... az élet és a boldogság . . . minden örömével ... a rabság után . . . Gúzsba csavarodott Prokop, arcra bujt s karját szétvetette, mintha ölelni akarná még az életet. A bozót halkan zúgott. A nap előbújt a hófelhők mögül. — Meghalok ... — révült el tört szeme az aranydarabon. A rőzsetűz lehamvadt. És a Pavel szeme is alig hunyorgott már. — Szent Szűz, ne hagyj el . ... Hanyatt vetődött és az egekbe bámult. Nyilnak már a mennyek és azok a fekete pontok . . . jönnek már az uráli keselyűk ... Én édes Istenem, bocsáss meg . . . Pavel nem volt rossz, csak megejtette lelkét az arany . . . Az arany! Nézte. Ninini, megmozdul . . . Egy kicsi, púpos ördög! Szétnéz a hómezőben s kitátja pirinyó száját: Éhes! az egész világ belehull . . . PESTI HIRLAP 71 macedóniai forradalmárok Oroszország felé orientálódnak. Belgrád, jul. 31. (A Pesti Hirlap tudósítójának távirata.) A Politika jelenti Bécsből, hogy Protageros tábornok a macedón forradalmi szervezet vezetője, néhány nappal ezelőtt hamis bolgár útlevéllel odaérkezett és az ottani szovjet követségen egy moszkvai külön kiküldöttel tárgyalt a macedóniai szervezet pénzbeli támogatásáról. Míg a bolgár kormány mostanában Anglia felé orientálódik, a macedón forradalmi szervezetek Szovjetoroszországgal keresnek összeköttetést. Ez nem az első eset, hogy a macedóniai forradalmárok Oroszországtól kérnek támogatást. A Milanóban meggyilkolt Ganleff volt az első, aki a szovjet kormánnyal érintkezésbe lépett és ezért halálra ítélték. Megfúsult a pánázsiai kongresszus. London, július 31. Tokiói jelentés szerint a Nagasakiba összehívott pánázsiai kongresszus meghiúsult. Maga Japán, mely a kongresszust kezdeményezte, nyilván nem helyez súlyt megtartására, mert az indiai delegátusok útleveleit nem láttamozták. Japánban az a hír terjedt el, hogy a kongresszus elmaradása angol intervencióra történt. Új gazdasági tárgyalások Németország és Franciaország között. Bécs, július 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Párizsból táviratozzák. Azokon a tárgyalásokon, amelyeket tegnap este kezdtek meg Franciaország és Németország képviselői a két ország mezőgazdasági termékeinek kicserélése végett Franciaország részéről a hadügyminiszter és a földmivelésügyi miniszter képviselői vettek részt. A két ország közeledését szükségesnek tartják úgy gazdasági, mint politikai téren, mert csupán ez nyújthat garanciát arra, hogy az európai béke megszilárdítását sikerül keresztülvinni és megvalósulhat az európai Egyesült Államok megalapításának gondolata is. A tárgyalások részleteiről eddig nem szivárgott ki semmi sem. Beavatot körökben annyit mégis tudni vélnek, hogy a tárgyalások ered-iményeképen Németország a legközelebbi jövőben tenyészállatokat fog szállítani Franciaországnak. . -1926. augusztus 1., vasárnap. Harmincszorosait jegyezték túl a magyar vármegyei kölcsönt. London, júl. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójától.) A Morning Post szerint a magyar vármegyei kölcsönnek az aláírók közé való elosztása sok csalódást fog kelteni, miután a kölcsönt harmincszorosan túljegyezték és ezért a kisebb aláírók jóformán semmit, a nagyobbak pedig a jegyzett összegnek csupán csekély részét kapják meg. A lap, azt írja, hogy ez a túljegyzés a kölcsön közvetlen pénzügyi vonzóerején kívül a magyar újjáépítés ragyogó sikerének tudandó be, amely tetemesen emelte Magyarország nemzetközi hitelét őrült a lengyel szenátus ülésén. Varsó, júl. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A szenátus mai ülésére egy férfi rohant be, aki azt kiabálta, hogy súlyos sérelem érte, és nagy botrányt okozott. Megállapították, hogy az illető Groczinszki volt ezredes, az első lengyel fascista szervezet alapítója és a lengyel légiónak egykori vezető tagja. Megállapították, hogy Groczinszki őrült és nagy erőfeszítéssel az elmegyógyintézetbe szállították. Mellon nem hivatalos ügyben jár el Európában. Newyork, júl. 31. Az Associated Press jelentése szerint Coolidge elnök környezetében hivatalosan kijelentik, hogy Mellon államtitkár nem azért ment Európába, hogy kormányzati ügyekkel foglalkozzék, hanem hogy ilyenektől távol legyen Az államtitkárnak nincs felhatalmazása arra, hogy az adósságok rendezése kérdésében tárgyalásokat folytasson. A kínai nemzeti hadsereg győzelme. London, júl. 31. (Wolff.) A Daily Mail jelenti Pekingből: Csang-Co-Lin és Vu-Pej-Fu tábornokok harminc kilométerre északra Pekingtől Nankau ellen együttes támadást indítottak, amelynél nagy légi haderő is közreműködött. A támadást két dandár lázadása tartóztatta fel. A két brigád végül is a nemzeti hadsereghez pártolt és helyüket hű csapatokkal pótolták. A lapok megerősítik, hogy Csank-Co-Lin és Vu-Pej-Fu között ellentétek jelei mutatkoznak. A fronton igen nagy a titoktartás és tudósítókat nem engednek a vonalakba. A haditerületen éhínség uralkodik. Tokiói lapjelentés azt mondja, hogy Mukdenben hírek vannak arról, hogy Csang-Co-Lint a nemzeti csapatok Nankaunál súlyosan megverték.