Pesti Hírlap, 1926. augusztus (48. évfolyam, 172-197. szám)

1926-08-01 / 172. szám

o­ kat — mindent. És nehogy valaki azt higyje, hogy oktalan, naiv, képzelgő dilettánsok kon­tárkodása volt mindez. Nem. Csodálatos ké­szültséggel, fényes dialektikával, kimeríthetet­len elmeéllel, boszorkányos találékonysággal, embertelen erőszakkal, emberfeletti kitartás­sal mindent felforgattak, s mindennek helyébe újat állítottak és hozzá olyan propagandát szerveztek utcán, iskolában, színházban pokoli fáradhatatlansággal, hogy mióta a világ áll, ennyi idő alatt ilyen munkát a világon nem­zet, vagy nép még nem végzett. Persze, kato­nai terror csinálta meg és polgári terror tartja fenn. E munkában látszólag széthullott egy tucat köztársasággá a nagy úri birodalom. De ez csak látszat, mert Moszkva ép oly hatalom­mal parancsol a kisebb szovjetköztársaságok­ban, mint parancsolt valamikor a cári hatalom. Sőt a szovjet propagandája be tudta vinni a maga szellemét és befolyását messze a biroda­lom határain túl is, messzebb, mint a cár diplo­máciája. Hiszen ép tegnap jött a híre, hogy­­behatolt Dél-Kína óriási területeire is, és Ke­let-Ázsia északi részén egész Kamcsatkáig ter­jed a hatalma. A bolosevik-tai­tásnak hihetetlen pro­pagatív ereje van az ázsiai népekre. Nekem úgy tetszik, az a mozgató szellem rejlik benne, ami a népvándorlásban rejlett, mely a római civilizációt romba döntötte. Az alkohol va­rázsa rejlik benne. Megrészegíti a tömeget. Hogy a népvándorlás végén és a kijózanodás órájában azután mi alakul ki a deliriumból, az az emberiség históriájának a dolga. De a kez­dete részegség, a folytatása kényszerzubbony a részeg emberen, a vége a jövendő rejtelme. A legújabb hírek Moszkvából az első komoly válságát jelentik a szovjetköztársa­ságnak. Az emberi természet végre is erősebb­nek bizonyul kényszerzubbonynál és terror­nál egyaránt. Tíz esztendei tapasztalás, úgy látszik, nem tudta az orosz népet beletörni az új világrend alakulataiba. Gondolatban és pa­piroson tán könnyű volt megalkotni az uj vi­lágboldogítás ideálját. De az életbe ültetve az eszmék ezer és ezer akadállyal küzdenek meg. A nép nem őrlődött meg. Az eszme képviselői, a hatalmon lévők hamarabb hajlandók a vele való megalkuvásra. Külsőleg el lehetett pusz­títani a régi civilizációt, alkotásait, intézmé­nyeit, és ha csak erről lett volna a szó, a szov­jet urai tán könnyen diadalmaskodtak volna. De a szovjet nem tárgyak, nem alkotások, nem intézmények ellen indított harcot, hanem az ember ellen, azt akarta kivetkezőztetni abból a mivoltából, amivé évezredekre nyúló évszá­zadok kialakították. A latin mondás: naturam si furca expellis, tamen usque redibit. Ha vas­villával kergeted ki az emberből a természetét, csak vissza jő mindig. A föld alatt, összeeskü­vésekkel készült az uj Oroszország s most, hogy megvan, hivatalos képviselete ellen ime újra összeesküvés készül. Nagy tisztogatás folyik Moszkvában. Az elégedetleneket, a gya­núsakat, akiknek úgy tetszik, hogy a szovjet­kormány eltér eszmei egyenes útjáról , s kik „ellenforradalmat" szítanak, tömegesen dobál­ják ki a hatalomból, a hivatalokból. Ha az emberi természetnek kívánatos volna is az a lelketlen egyenlőség, melyet a szovjet hirdet s melyre törekszik, akkor is le­hetetlen volna, mert egyenlőség nincsen, csak a rabszolgaságban és a nyomorban. Az pedig, hogy rab és nyomorult legyen, sem az ember­nek, sem az emberiségnek nem célja. Moszkvá­nak van egy külvárosa, ahova a szovjet esz­méi be nem tudtak hatolni, amelyen e kegyet­len szervezet hatalma megtört, de ez az a hely, csak ez maga a nagy Oroszországban, ahol az egyenlőséget elérték az emberek. Ez a város­rész a koldusok, a nyomorékok, a tolvajok és rablók tanyája. Ott nem parancsol se rendőr, se semmi közhatóság. Függetlenül, azt mond­hatnám teljes autonómiával élvezve él ott az emberek söpredéke békében és biztos rendben. A polgártársak elhagyják nappal vagy éjjel —­ foglalkozásuk szerint — a tanyát s mikor a gyűjtött alamizsnával, vagy a lopott s rabolt zsákmánnyal visszatérnek, van nagy hej­eh­uja az egész városrészben. A tekintélyek a tolva­jok és rablók. Azoknak van becsülete. Külön­ben egyenlők mind: piszkosak, nyomorultak, elkárhozottak. De aki egyszer közéjük kevere­dett, az nem is szakad el tőlük többé. Sehol a világon más formában az egyenlőséget ily mér­tékben meg nem lehet találni. Az igaz, hogy viszont ezzel­­szaiírcíitty sikerett gépembere és géptömege tehetenek­." Innen vette Gorkij in­spirációját a nálunk is oly nagyon megcso­dált darabjához. Az éjjeli menedékhelyhez. Mert a régi Oroszország valóságos irói óriá­sokat termelt. De az egész irodalomban egy méla, nihilista, ábrándos és álmatag szellem dominál, mely évtizedeken át egész Európa irodalmát bűvös körében tartotta és valóság­gal forrása lett az uj irodalmi iskoláknak, me­­lyek az orosz injekció nyomán keletkeztek. Dosztojevszkij még a hetvenes években írt né­mely regényében prófétai ihlettel adja egy­egy alakja ajkára a szovjeturalom eszméit és tanításait. De ez az uralom ezeket az írókat is máglyára ítéli. Mert egyik nagyszellemű kri­tikusa szerint „A költészet nem tükör a pol­gár kezében, hanem kalapács a proletár öklé­ben." „A költészet az életet nem tükrözi, hanem formálja." És megvannak a proletáruralom­nak a maga költői, drámaírói, színészei, filozó­fusai, esztétikusai, zenészei, építészei, festői és szobrászai. Mind nem azért, hogy gyönyör­ködtessenek, hogy lelkedet felemeljék, hanem azért, h­ogy­ ha nem vagy igazhivő, kalapács­ütésekkel megtérítsenek, vagy lebunkózzanak. Egy borzalmas kísérlet mindennek lerombo­lására, amit Európa kétezer év óta, régibb nemzetek eltűnt ezerévekben alkottak és egy uj világ megteremtésére a réginek helyébe. Ez a forradalom eddig annyi fizikai és­­zel­k­i erővel folyt és oly hathatósan dolgozott, hogy valószínűnek kell tartanunk, hogy a régit úgy ahogy volt, romjaiból többé helyreállítani nem lesz hatalom: az új, a maga brutális idealizmu­sával és őrjöngő erőszakosságával tartósabban fenn nem állhat. De ha Ázsiát hatalmába ke­ríti az őrület, keletkezik belőle valami harma­dik, s akkor igaza lehet a nyugati kultúra ha­lálát hirdető tudósoknak, és kezdődni fog újabb kétezer esztendő számára egy új kultura —• Ázsiában. — Bizony isten! Prokop a termésaranyat kivette a zsákból és gyönyörködött benne. — Hát ezért küzködik a világ? Mennyi könny, bűn és fájdalom születik belőle! Látod, Pavel, szin­te utálom . . . — S mégis mennyire szereted! — Mit csinálják? Arany és levegő. Ez az élet.... Ejnye! Vastag verejték csurgott a homlokáról. — Meleged van? — De még milyen! — Nekem is, — törülte le kabátja ujjával a homlokát. — Mintha késsel vagdalnának! — szisszent föl Prokop. — Engem is . . . Egymásra meredtek. — Te, Pavel! — Mi az?­ — Tudod-e, mért szerette Iván Ivanovics a nyul fejét, éppen a nyul fejét? — Nem . . . — Akkor azt sem tudod, hogy miért vigyor­gott, mikor a fejére sújtottál . . . Megmérgezett! Nyögtek már mind a ketten. — A gazember ... most, amikor az ember előtt ... az élet és a boldogság . . . minden örömé­vel ... a rabság után . . . Gúzsba csavarodott Prokop, arcra bujt s kar­ját szétvetette, mintha ölelni akarná még az életet. A bozót halkan zúgott. A nap előbújt a hófelhők mögül. — Meghalok ... — révült el tört szeme az aranydarabon. A rőzsetűz lehamvadt. És a Pavel szeme is alig hunyorgott már. — Szent Szűz, ne hagyj el . ... Hanyatt vetődött és az egekbe bámult. Nyil­nak már a mennyek és azok a fekete pontok . . . jönnek már az uráli keselyűk ... Én édes Iste­nem, bocsáss meg . . . Pavel nem volt rossz, csak megejtette lelkét az arany . . . Az arany! Nézte. Ninini, megmozdul . . . Egy kicsi, púpos ördög! Szétnéz a hómezőben s kitátja pirinyó száját: Éhes! az egész világ belehull . . . PESTI HIRLAP 71 macedóniai forradalmárok­­ Oroszország felé orientálódnak.­­ Belgrád, jul. 31. (A Pesti Hirlap tudósítójának távirata.) A Politika jelenti Bécsből, hogy Prota­geros tábornok a macedón forradalmi szervezet ve­zetője, néhány nappal ezelőtt hamis bolgár útlevél­lel odaérkezett és az ottani szovjet követségen egy moszkvai külön kiküldöttel tárgyalt a macedóniai szervezet pénzbeli támogatásáról. Míg a bolgár kor­mány mostanában Anglia felé orientálódik, a mace­dón forradalmi szervezetek Szovjetoroszországgal keresnek összeköttetést. Ez nem az első eset, hogy a macedóniai forradalmárok Oroszországtól kérnek támogatást. A Milanóban meggyilkolt Ganleff volt az első, aki a szovjet kormánnyal érintkezésbe lé­pett és ezért halálra ítélték. Megfúsult a pánázsiai kon­gresszus. London, július 31. Tokiói jelentés szerint a Na­gasakiba összehívott pánázsiai kongresszus meg­hiúsult. Maga Japán, mely a kongresszust kezdemé­nyezte, nyilván nem helyez súlyt megtartására, mert az indiai delegátusok útleveleit nem láttamozták. Japánban az a hír terjedt el, hogy a kongresszus elmaradása angol intervencióra történt. Új gazdasági tárgyalások Németország és Franciaország között. Bécs, július 31. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) Párizsból táviratozzák. Azokon a tárgyalásokon, amelyeket tegnap este kezdtek meg Franciaország és Németország képviselői a két or­szág mezőgazdasági termékeinek kicserélése végett Franciaország részéről a hadügyminiszter és a föld­mivelésügyi miniszter képviselői vettek részt. A két ország közeledését szükségesnek tartják úgy gazdasági, mint politikai téren, mert csupán ez nyújthat garanciát arra, hogy az európai béke megszilárdítását sikerül keresztülvinni és megvaló­sulhat az európai Egyesült­ Államok megalapításá­nak gondolata is. A tárgyalások részleteiről eddig nem szivárgott ki semmi sem. Beavatot körökben annyit mégis tudni vélnek, hogy a tárgyalások ered-i­ményeképen Németország a legközelebbi jövőben­­ tenyészállatokat fog szállítani Franciaországnak. .­­ -1926. augusztus 1., vasárnap. Harmincszorosait jegyezték túl a magyar vármegyei kölcsönt. London, júl. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójától.) A Morning Post szerint a magyar vármegyei köl­csönnek az aláírók közé való elosztása sok csalódást fog kelteni, miután a kölcsönt harmincszorosan túl­jegyezték és ezért a kisebb aláírók jóformán semmit, a nagyobbak pedig a jegyzett összegnek csupán cse­kély részét kapják meg. A lap, azt írja, hogy ez a túljegyzés a kölcsön közvetlen pénzügyi vonzóerején kívül a magyar újjáépítés ragyogó sikerének tudandó be, amely tetemesen emelte Magyarország nemzet­­közi hitelét őrült a lengyel szenátus ülésén. Varsó, júl. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A szenátus mai ülésére egy férfi rohant be, aki azt kiabálta, hogy súlyos sérelem érte, és nagy botrányt okozott. Megállapították, hogy az illető Groczinszki volt ezredes, az első lengyel fas­cista szervezet alapítója és a lengyel légiónak egy­kori vezető tagja. Megállapították, hogy Groczin­szki őrült és nagy erőfeszítéssel az elmegyógyinté­zetbe szállították. Mellon nem hivatalos ügyben jár el Európában. Newyork, júl. 31. Az Associated Press jelentése szerint Coolidge elnök környezetében hivatalosan kijelentik, hogy Mellon államtitkár nem azért ment Európába, hogy kormányzati ügyekkel fog­lalkozzék, hanem hogy ilyenektől távol legyen Az államtitkárnak nincs felhatalmazása arra, hogy az adósságok rendezése kérdésében tárgyalásokat folytasson. A kínai nemzeti hadsereg győzelme. London, júl. 31. (Wolff.) A Daily Mail jelenti Pekingből: Csang-Co-Lin és Vu-Pej-Fu táborno­kok harminc kilométerre északra Pekingtől Nan­kau ellen együttes támadást indítottak, amelynél nagy légi haderő is közreműködött. A támadást két dandár lázadása tartóztatta fel. A két brigád végül is a nemzeti hadsereghez pártolt és helyüket hű csapatokkal pótolták. A lapok megerősítik, hogy Csank-Co-Lin és Vu-Pej-Fu között ellentétek jelei mutatkoznak. A fronton igen nagy a titoktartás és tudósítókat nem engednek a vonalakba. A hadite­rületen éhínség uralkodik. Tokiói lap­jelentés azt mondja, hogy Mukdenben hírek vannak arról, hogy Csang-Co-Lint a nemzeti csapatok Nankau­nál súlyosan megverték.

Next