Pesti Hírlap, 1926. augusztus (48. évfolyam, 172-197. szám)

1926-08-01 / 172. szám

k szaporítása, ezeknek megfelelő felszerelése, tangaz­daságok állatállományának feljavítása, valamint ezeknek­ mezőgazdasági gépekkel való ellátása, a tangazdaságok szikes területeinek feljavítása és végül a gazdatársadalom által mind sűrűbben han­goztatott kívánalom kielégítéseként, mezőgazdasági középfokú szakiskola létesítése. E porgramm végrehajtása hivatva lesz hatékonyan előmozdttlani a mezőgazdasági oktatás intenzitását s a mezőgaz­dasági oktatás körébe a kisexisztenciák miegyelő szakképzettségének bevonását. — Említésre méltó a földm­unkásszövetkezetek­nek nyújtandó kölcsön céljaira igénybevenni kívánt 14 milliárd 500 millió korona. E földmunkásvállal­kozó szövetkezetek az Országos Központi Hitelszö­vetkezet kebelében szerveztettek oly célból, hogy a szövetkezetek munkavállalkozásokban résztvehes­senek s ezáltal a tagok kereseti lehetőségei javíttas­sanak. Ez időszerint tíz ily szövetkezet tagja az Országos Központi Hitelszövetkezetnek, a szövet­kezetek földmunkás (kubikos) taglétszáma körülbe­lül 4000. Az eddigi vállalkozások minden tekintet­ben igazolták a szövetkezetek életrevalóságát.­­ Mintegy 10 milliárd koronányi összeg fog felhasználtatni a mezőgazdasági kísérletügyi intéz­mények fejlesztésére s a kísérleti gazdaságok fel­szerelésére. Itt elsősorban pótolni kell a kísérletügyi intézmények berendezését, műszereit, mert a há­ború kitörése óta a kísérletügy jelentékenyen fej­lődött s eddig, sajnos, nem volt mód arra, hogy e jelentékeny anyagi áldozatokat igénylő műszaki berendezések beszerezhetők, illetőleg a hiányok pó­tolhatók lettek volna. A hasznos beruházások­­között fel lehet még említeni a borértékesítés megszervezésére előirány­zott mintegy hét milliárd koronát,­ amelynek fel­használásával lehetővé fog tétetni a magyar bornak külföldön jelentékenyebb ménben való elhelyezése. E téren minden lehetőt meg kell tenni arra, hogy a magyar bor régi jó hírneve a külföldi piacokon helyreállíttassák, a magyar bor iránti külföldi ke­reslet fokoztassék s ezáltal lehetővé váljon a magyar borfeleslegeknek külföldön való elhelyezése. E cél­elérése érdekében a külföld oly nagyobb városaiban, hol a magyar bornak eddig is piaca volt, propagan­da borház létesíttetnék. Ily propaganda borház ez idő szerint Bécsben s Varsóban már működik s terv­be van véve, hogy még az ősz folyamán megnyitha­tó lesz Kopenhágában és Berlinben.­­ A mezőgazdasági népesség művelődésének előmozdítása céljából a hasznos beruházások kö­zött szerepel 14 milliárd korona népházak­ létesítés­­ére. A népház célja, hogy abban helyet kapjon mindazon intézmény, amely hivatva van arra, hogy elsősorban a község munkásnépének előrehaladá­sát szolgálja s anyagi helyzetének "javítását" előmoz­dítsa. Kulturális és szociális szempontok teszik te­hát indokolttá, hogy minél több faluban létesüljön ily népház s miután a községek erre a legtöbb eset­ben önerejükből nem képesek, a népházak létesítése államsegély engedélyezésével előmozdíttassék.­­ A közös legelők feljavítása terén nagyobb akciót kívánok kifejteni. A volt úrbéres telkesgaz­dáknak, a községeknek, közbirtokosoknak, osztatlan közös legelőterülete egy millió százezer katasztrális holdat tett ki. Ezek a közös legelők eddig teljesen elhanyagolt állapotban voltak és igér nem felelhettek meg teljesen a rendeltetésük céljainak. Rendkívül fontos közgazdasági érdekek fűződnek ahhoz, hogy ezek az osztatlan közös legelőterületek megfelelő kárba hozassanak. E célból minden gazdasági fel­ügyelőség területén megfelelő gépeket fogunk elhe­lyezni, közös használatra, hogy ezek a legelők min­den tavasszal minden gyomtól "megtisztíttatva, réz­gyaluval elegyengetve, tüskés hengerrel és vasfogas­sal felhasogatva, a talajviszonyoknak megfelelő fű­maggal bevetve és így rendbehozva szolgálják a le­geltetés céljait. Mert nem lehet közömbös reánk nézve, hogy az osztatlan legelőterület holdankint egy vagy négy darab állatot képes-e eltartani? Az itt felsoroltakon kívül a hasznos beruhá­zásokra engedélyezett összegekből jelentékeny ösz­szegek fognak felhasználtatni a tejszövetkezetek fejlesztésére, államerdészeti beruházásra, kertészet fejlesztésére, stb. Mind olyan célra tehát, melyek a földművelésügyi tárca legjelentősebb feladatai kö­zé tartoznak s mely feladatok hosszú időn át, a megfelelő anyagi eszközök hiányában, nem voltak megvalósíthatók. Annál örvendetesebb, hogy a há­borús évek s főleg az azokat követő esztendők tes­pedése (melynek oka egyedül az ország nehéz pénzügyi helyzete volt) immár minden jel­ szerint véget ért és ismét lehetővé válik a földmivelésügyi politika terén is azon tervek és feladatok megvaló­sítása, melyek elsősorban vannak hivatva biztosí­tani a csonka ország gazdasági boldogulását. Mialatt ez a beszélgetés folyik, odakinn az ólmos­szürke égből lassú szitálással megered az eső. Hideg van, akárcsak késő őszidőben. Most, július végén, amikor a legtüzesebben és a legmelegebben kellene sütnie a napnak, hogy ki ne csírázzék a learatott gabona és meg­érjenek azok a kapások, amelyekről a miniszter beszélt. Bajos, szörnyen bajos mesterség az, amíg a dolgos em­beri kéz a földből kicsikarja az Isten áldását. Milyen kár, hogy nem Mayer János parancsolja meg, melyik napra milyen legyen az idő! Benda Jenő: A salzburgi hegység titka. Szerencsétlenség vagy biztosítási csalás? — Hogy bírták rá az áldozatot a biztosításra? — A tettesek előzetes terepszemléje.­­ A Pesti Hirlap tudósítójától. — Salzburg, jul. 31. Mindjobban világosság derül a salzburgi hegyekben történt titokzatos esetre, amelyről a Pesti Hírlap már hírt adott. Mindjobban megszaporodnak a gyam­okok, sőt nemcsak a gya­m­okok, de a bizonyítékok, hogy nem véletlen tu­rista-szerencsétlenség, de előre megfontolt szándék­kal elkövetett gyilkosság történt: Payrleitner Ká­roly fogtechnikus cinkostársaival­­,Adalbert testvé­rével és Schwartz Ferenc kereskedelmi alkalmazot­tal kirándulásra csalták k­ áldozatukat,. Berger And­rás fogtechnikust, a Schafberg vidékére és ott le­taszították a mélységbe, miután életét előbb bebiz­tosították. Még ez év május havában történt,­ hogy a négy­­férfi, a Payrleitner-fivérek és és Schwartz Fe­renc elindultak a végzetes kirándulásra. Eugendorf állomásról mentek a salzkammerguti helyi érdekű vasúton Schar­lingbe, s számos tanú akadt már rá, akik látták, hogy társai Bergert erősen biztatták az ivásra. Ezt vallja a kocsmáros s a kirándulók is, akik még azt is állítják, hogy Berger sörébe társai lopva pálinkát öntöttek. A nyomozást kiter­jesztik arra is, nem volt-e az a pálinka méreg? A nyomozás kiderítette, hogy bár eredetileg fényképfelvételeket akartak csinálni, mégis elke­rülték a helyet, ami erre a legalkalmasabb. Fölmász­tak a csúcsra, amelynek tetején alig fér el néhány ember s amely hatvan méternyire magaslik föl s lábánál hegyi patak rohan tova. Ott kártyázni kezdtek, amikor­­is Payrleitner Károly rábírta Ber­gert, fotografálja le a gyönyörű kilátást. Berger erre a csúcs­ szélére ment, ahonnan állítólag lezu­hant. Mint jelentettük, a scharflingi kórházba vit­ték, ahol kiszenvedett. Kiderült már az is, hogy pár nappal az eset után Payrleitner Károly fölkereste Zechner Vilma fogtechnikusnőt, aki jelenleg állás nélkül van, az­zal, hogy öt milliót kereshet, ha kiadja magát a szerencsétlenül járt Berger András menyasszonyá­nak és fölveszi a biztosító intézetnél a menyasz­szonynak járó biztosítási összeget. A lány vállal­kozott is erre a szerepre s Payrleitner társaságá­ban fölkeresték a Phönix biztosító intézet linzi fiók­­ját. Az izgatottság, türelmetlenség, amivel a biztosí­tási összeg kifizetését követelték, feltűnt a tisztvise­lőknek. Ki is fizettek nekik 4000 schillinget előlegbe. De két nap múlva Payrleitner ismét jelentkezett az állítólagos menyasszonnyal, nem akartak tágítani, míg nekik az egész 800 milliót ki nem fizetik. Ez még feltűnőbb volt s az intézet kiküldte hivatalno­kát a Szerencsétlenség színhelyére, mint Berger lakóhelyére, Mattinghausenbe. Azok alapján, ami­ket a tisztviselő megtudott, a Phönix megtette föl­jelentését az ügyészségnél, amely a nyomozással a csendőrséget bízta meg . Még gyanúsabbá teszi Payrleitner szerepét az az eljárás is, hogy bírta rá kiszemelt áldozatát a biztosításra? Bizalmasan közölte ugyanis vele, hogy tör­vénytelen gyermeke van, amelynek sorsáról gondoskodni akar, de úgy, hogy arról felesége ne tudjon. Ezt biztosítás útján akarja eszközölni. A kötvényt ezért Berger menyasszonya nevére kellene kiálltani. A fogtechnikus hajlandó volt erre a ba­ráti szívességre. A biztosítás így létre­jött. Két köt­vényt állítottak ki: 30.000 aranykoronáról megölés esetére, 30.000 aranykoronát pedig balesetre. Legsúlyosabb bizonyíték azonban a bűnszövet­kezet ellen az, hogy a vizsgálat azt is megállapította, hogy a két Payrleitner-testvér tizennégy nappal a szerencsétlenség előtt fölkeresték azt a helyet, bizo­nyára azért, hogy terepszemlét tartsanak, alkal­mas-e az a bűntény elkövetésére? A gonosz kiszámítottsággal elkövetett bűn­ténnyel gyanúsítottak egyelőre konokul tagadnak mindent s megmaradnak amellett az állításuk mel­lett, hogy Berger András fotográfus­ szenvedélyének esett áldozatául. A vizsgálat nagy buzgalommal fo­lyik tovább. Hány ügyvéd, orvos és mérnök él Budapesten? A lakosság tíz százaléka működik diplomás pályán. A Pesti Hírlap tudósítójától. - A hatvankét házból álló Lónyay­ utcán ötvenhét budapesti gyakorló-orvos rendelője sorakozik egy­más mellett. Máshol találkozunk házakkal, melyek­ben tíz-tizenöt ügyvédi iroda zsúfolódik a különböző és egyazon emeleteken. Ismét máshol azt látjuk, hogy ugyanilyen arányú sűrűségben következnek egymásután a mérnöki irodák, különösen Budán, az első kerületben. Külön-külön is feltűnő lenne ez az állapot, így együtt azonban megdöb­lentő erővel hat a figyelmes szemlélőre. Különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy Magyarországon ma nincs olyan diplomát kivonó lateiner-pálya, amely az utóbbi években és évtizedek­ben ne termelt volna ki ijesztő számú proletariátust a maga soraiból. Ügyvéd, orvos, mérnök egyaránt tele van na­gyon is jogosult panasszal a pálya túlzsúfoltsága és az ebből, valamint a súlyos gazdasági helyzetből ere­dő megélhetési nehézségek miatt. Ismételten hang­súlyoznunk kell, hogy ezek a panaszok n­agyrészt tel­jesen jogosultak. Az ügyvédek, orvosok és mérnökök k­özül igen sokan alig érik el a havi egy-kétm­illiós jövedelmet és a szó szorosan vett értelmében nyomo­rogni kénytelenek. Ez a helyzet adja meg a szomo­rú aktualitást annak a kérdésnek, hogy hány ember él, illetve igyekszik megélni Budapesten, a lerongyolt ország lerongyolt fővárosában, a diplomájából? Az­ alább következő számadatokban egyáltalán nincsenek benne azok, akik már lemondottak a pá­lyájukon tapasztalható reménytelen küzdelemről és most ügynökösködéssel, njomsan kitanult mestersé­gek segítségével vagy a kereskedelemben igyekeznek megtalálni a boldogulás­­útjait. Ugyancsak nem vet­tük fel­ a statisztikai adatok sorába azokat, akik diplomájukat arra használták fel, hogy­ ennek se­­­­gítségével valamely közhivatalban, minisztériumok­ban, MÁV-nál, nagyobb gyárakban és kereskedelmi vállalatokban­­ helyezkedjenek­­ el. Ezek beszámításá­val a számok talán megkétszereződnének, mert nap­ról -napra­­ többen határozzák el magukat pályavá­l­toztatásra. Az itt következő pár statisztikai adat szi­gorúan csak­­ azt mutatja, hogy hányan igyekeznek diplomájuk révén, magángyakorlat folytatásával biztosítani megélhetésüket az ügyvédi, orvosi és mér­nöki pályán ma? ' ! " A budapesti ügyvédi kamara tagnyilvántartása, szerint Budapest területén békében, 1913 végén. 2390 gyakorló ügyvéd működött, 1294 ügyvédjelölt segéd­letével. A múlt év végén pedig már 32­7 gyakorló­ügyvédet jegyzett be tagjai­ sorába­­ az ügyvédi ka­mara. Viszont a szomorú és kilátástalan jövőre való tekintettel sikerült „leépíteni" az üg­yvédjelöltek szá­mát 612-re, ami azonban még mindig igen nagy szám és jelentékeny túlprodukciónak felel meg az agyonzsúfolt ügyvédi pályán, amely a legutolsó bé­keévhez viszonyítva, nyolcszázhuszonhat főnyi sza­porodást mutat fel, holott az ország időközben te­rülete egyharmadára csökkent. Általában ez a területcsökkenés, szóval a há­ború szerencsétlen befejezése sodorta válságba mind a három diplomás pályát. Hiszen tekintetbe kell vennünk, hogy az összeszűkült ország területére még másik három egyetem szorult: a debreceni, pécsi és szegedi egyetemek, amelyek a­ vidéket túlontúl el­látják az e téren szükséges munkaerőkkel. Budapest jelentősége így e tekintetben még külön is korláto­zódott. A budapesti gyakorló­orvosok számarányában a békéhez viszonyítva, nem állt be jelentős változás. Az orvosszövetség tagjainak száma békében is há­romezer körül ingadozott és ma sem haladja meg túlságosan ezt a számot. Dr. Grosch Károly, a Bu­dapesti Orvosszövetség főtitkára, viszont ezzel szem­ben hivatkozik arra, hogy akkor még egy húszmil­liós ország központja volt Budapest, ma pedig leg­feljebb nyolcmilliós népességet számolhatunk. És ak­kor még nem akadályozta lakáshiány is az orvosok vidéken való letelepedését, ha Budapesten semmiké­pen sem sikerült e­xisztenciát teremteniük a maguk számára. Ma azonban vidéken lakáshiány fogadja az elhelyezkedni akaró fiatal orvost, a szomorú gaz­dasági helyzet melle­tt pedig az utazás is megdrá­gult, úgyhogy a vidéki betegek nem igen képesek gyógykezeltetés céljából olyart könnyedén felutazni Budapestre, mint a múltban. A mérnökkamara Budapesten, az idő szerint 2393 tagot számlál. A szervezés munkáját azonban még nem fejezték be, mert a kamara csak az 1923-as törvény alapján kezdte meg működését. A kamara titkárságának véleménye szerint még jó pár száz le­het azoknak a mérnököknek a száma, akik — legna­gyobbrészt a rossz gazdasági helyzet, a kereseti vi­szonyok és az elhelyezkedés nehézségei miatt — ed­dig nem léptek be a mérnökkamara tagjainak so­rába. Legtöbb mérnöki iroda található az első kerü­letben, ahol 519 mérnök lakik, illetve rendezte be irodáját. Egyébként a válság a mérnököket sem kímélte meg. Az építés csak most kezd kissé megindulni, sok gyár áll, az utak építése még messze van, erdő­inket elvesztettük, bányáink alig vannak — a mér­nökök munkája így az, utóbbi években legnagyobb­részt a földreform munkálataira szorítkozott. Mindent összevetve tehát kereken 9252 ember, illetve család igyekszik megélni ma csak a diplomá­jából, ami azt jelenti, hogy Budapest lakosságának majdnem, tíz százaléka ügyvéd, orvos vagy mérnök­ember. Ez igen szép eredmény kulturális szempont­ból, de a kilencszázezret alig meghaladó népességű Budapest ilyen tömegű diplomával rendelkező pol­gárt még boldogabb időkben is csak nagyon nehezen tudna eltartani.

Next