Pesti Hírlap, 1926. szeptember (48. évfolyam, 198-222. szám)
1926-09-01 / 198. szám
ül Az ezüst herceg. Irta: Alexei losztoj. 7 ÖTÖDIK FEJEZET. Váratlan találkozás. Ha valaki a Moszkva partján lovagolt végig, a kerítés fölött beláthatott Morozoff kertjébe. Virágzó hársfák árnyékolták be a kristálytiszta kis tavat, amely böjti napokon bőven ellátta hallal a bojár házát. Odébb alma-, cseresznye- és szilvafák zöldeltek. A dús gyepen keskeny kis utak kígyóztak végig. Forrón sütött a nap. A csipkerózsa parázslóan piros virágai fölött aranyoshátú bogárkák röpködtek; a hársfák között méhek döngicséltek; a magas fűben cirpeltek a tücskök; a messze vöröslő ribszkebokrok mögött hatalmas napraforgók emelték magasra büszke koronájukat és mintha jól esett volna nekik a forró napsütés simogatása. Morozoff bojár már vagy egy órája szundikált nyárilakában, de Jelena szolgálólányaival kinn ült a kertben virágzó hársfa alatt egy gyeppadon, a kerítés közelében. Könnyű, világoskék selyembársony ruhába volt öltözve, amelyen értékes rubingombok ékeskedtek. A bő, finoman ráncolt muszlimujjakat a könyök fölött drága gyémántokkal kirakott karkötők fogták össze. Ép ilyen hosszú fülbevalók csüngtek le a vállaira; fején igazgyöngyökkel hímzett kokosnikot viselt és finom szattyánbőrből való csizmácskáit aranyhímzés díszítette. Jelena vidámnak látszott. Kacagott és tréfálkozott a leányokkal. — Bojarinva, — szólt hozzá az egyik leány — vedd fel még ezeket a karpereceket is. Olyan szépen illenének a ruhádhoz! — Hagyjátok abba már ezt az örökös cicorpázást! — kötődött Jelena. — Már egy álló órája díszítgettek engem, most már aztán igazán elég szép lehetek. — Igen, de ezt a gyöngyláncot még fel kell próbálnunk, óh igen, bojarinya, csak még ezt az egyet! Akkor aztán igazán olyan leszel, mint egy aranykeretes szentkép! — Ugyan, Pasenska! Szégyeld magad, ilyesmit mondani! — De bojarinya, ha már nem engeded magadat még jobban felékesíteni, akkor talán játszanánk valamit, fogócskát vagy építő játékot. Vagy talán inkább a halakat akarod etetni, vagy hintázni szeretnél? Vagy inkább énekeljünk neked valamit? — Látod Pasenska, énekeljetek nekem valamit, mégpedig azt a dalt, amit a múltkor énekeltetek, málnaszedés közben. — Óh, drága bojarinya, mi szépet találsz abban az énekben? Hiszen az annyira szomorú, nem ilyen vidám napra való az, mint ez a mai! — Nem baj, énekeld csak el, Pasenjka! — Ahogy parancsolod, bojarinya, de azután ne szidj meg engem, ha elszomorít a dal! No lányok, gyertek, énekeljetek velem! A leányok körülállták Pasenjkát és csengő hangon énekelni kezdtek: „Óh, ha fagy nem érné a virágokat, Akkor télen is teljes virágzásban nyithálnak, Ha a bánat nem bilincselné meg a szivet, Akkor nem látnátok engem ilyen szomorúnak: Amint naphosszat az ablaknál könyökölök És kitekintek a távol, messze vidékre . . . Még éjszaka is kisértenek a szomorú álmok, Bolyongok a szobákban, az én új szobáimban, Aggódva fogom össze suhogó kabátomat. Nehogy a szőrméje árulóan megzörrenjen a padlón, Nehogy a gombok csörrenése Felébressze apósomat az álmából És reggel elmesélje a fiának. Neki, aki engem... ad... feleségül választott." Pasenska ránézett a bojarinyára s látta, hogy nagy könnycseppek ragyognak a szemében. Óh, én ostoba! — kiáltott fel rémülten. — Lám, mit csináltam! Miért is engedelmeskedtem a bojarinyának! Most mihez kezdjek? Ha Druzsina Andrejevics meglátja a bojarinya kisírt szemeit, jaj lesz nekünk! „Ti ostobák, — fogja majd mondani nekünk — még csak mulattatni sem tudjátok et!" — Ah, drága szívecskéim, gyertek, sírjatok ti is velem! — mondotta hirtelen Jelena s átkarolta Pasenskát. — Mi bajod van, bojarinya? Miért lettél egyszerre olyan szomorú? — Nem egyszerre szomorodtam el, szivecském! Már reggel óta olyan nehéz a szivem. Mikor ma a hajnali misére harangoztak és láttam az istenfélő embereket a templomba sietni, úgy elnehezedett a szivem ... és még most is szinte majd megszakad ... És még hozzá milyen fényes, ragyogó nap van ma és ez a sok ékszer itt rajtam, amivel felékesítettetek! Vegyétek le a karpereceimet, lányok, szedjétek le a kokosuikomat és fonjátok be a hajamat ugy, mint ahogyan lánykoromban viseltem. — Az Istenért, bojarinya, az nagy bűn lenne! Még hogy befonjuk a hajadat, mint ahogyan ,lánykorodban hordtad! Ha ezt Druzsina Andrejevics hallaná! — Hiszen nem fogja megtudni, lelkecskéim! Azután mindjárt megint feltehetem a kokosnikomat. — Nem, bojarinya! Te parancsolhatsz nekünk akármit, de ezt nem tehetjük meg. Ekkora bűnt nem vehetünk a lelkünkre! — Hát már az is bűn, ha az ember visszaemlékezik a múltra? — gondolta Jelena. — No jól van, — mondotta fennhangon — hát nem fogom levetni a kokosnikomat, de akkor gyere ide, Pasenska, neked fogom úgy befonni a hajadat, mint ahogyan én lánykoromban viseltem. Örömtől kipirulva térdelt le Pasenska úrnője elé. Jelena kibontotta a haját, elosztotta a fürtöket és azután széles, aranyszőke fonatot kezdett fonni. Sok ügyesség kellett ehhez, mert a fonatnak eleinte lazának kellett lennie, hogy rácsosan fedje a nyakat és azután fokozatosan keskenyedve hulljon alá. Jelena serényen dolgozott, ügyesen fonta egymásba a fürtöket és gyöngysorokat is fűzött a fonatok közé. .Végre elkészült, művészi munka volt. Még BUDAPEST, 1926. XLVIII. ÉVFOLYA (16.075) 37 il SZERDA, SZEPTEMBER 1. vlasi JADY TESTVÉREI alftisu Szerkesztőség, 'jkiaefóhivatal As njinmdas / Budapest.V kj/..yiknrt ea$.szsr ut ^TS 47.ftmk Tels^m I2VBI. Fiókkiadóhivatal: Budapest, VIL. Erzsébet kórus L ELŐFIZETÉSI ÁRAK I Egy hóra 50.000 korona, két hóra 95.000 korona, negyedévre 135.000 kot. Egyes szám ára (pályaudvaron is)2000 kor.,vasárnap 4000 kor. Kitli. az előfizetési ér kétszeres. PESTI HIBLA Olcsó az ember. A szerencsétlenségek, balesetek, vonatösszeütközések, robbanások, házbeomlások egymást kergetik, nemcsak Budapesten, de az egész világon. Nem szórványos jelenségekről van szó, hanem tömeges és sorozatos katasztrófákról. Tehát kutatni kell ezeknek az okát is, mert a világegyetemben semmi sem történik ok nélkül. A legtöbb dolognak, amit mi véletlennek mondunk, legfeljebb olyan oka van, amit mi nem tudunk. Az mindenesetre feltűnő, hogy a háború óta szaporodtak meg a szerencsétlenségek és a balesetek. Ez összefüggést jelent. Azóta olcsó az ember. Azóta senki sem törődik a más életével. Azóta sok ember még reflex-mozgásban folytatja a harcát mindenki ellen. A lélektani megfigyelésnek soha sem volt annyi alkalma és szüksége, mint most. Szinte azt lehet mondani, hogy a legtöbb ember lelke átváltozott. A férfiak vadabbá lettek és a nagy bábom óta idegesek és önzők. A nők még legjobban birták idegekkel a nagy izgalmakat. De a mai fiatalok egy teljesen új világot találtak, amelyre nem tudták a lányokat az anyák előkészíteni. A fiatal férfiak életfentartása megnehezült, emiatt a házasságok egyre fogynak és a családi élet nyugalma helyett a jövő bizonytalansága megzavarta kissé az új nemzedék lelki és erkölcsi egyensúlyát. Ugyanekkor az önálló emberekben megfogyatkozott a munkaerő, a pontosság, a szabatosság, a lelkiismeretesség és a kötelességérzet. A népmulatságok helyén vannak olyan erőgépek, amelyek azzal akarják megnyomi az ember erejét, hogy mekkorát tud ütni eg kitömött fejre, vagy milyen erővel tud húzn egy rugóra járó fogantyút. És a rugó hajlása egy óraművön számokban mutatja az erő nagyságát. Ezek primitív játékszerek. De ha kitalálnának valamilyen komoly szerszámot az emberi energia megmérésére, akkor ki lehetne mutatni minden pályán és mindkét nemnél a testi és lelki erőknek általános devalvációját. Ez a legfőbb belső oka, hogy nőtt a fegyelmetlenség mindenütt és ez az egyik oka a balesetek és szerencsétlenségek szaporodásának. Azelőtt legfeljebb az járt bizonytalanul és szédelegve, akinek egy kifeszített drótkötélen kellett egyensúlyozó rúddal végigmenni, ma a legtöbb embernek ilyen bizonytalan drótkötélen kell végigtáncolni és még egy egyensúlyozó rúdja sincs, még a lelki egyensúlya sincs meg. Nem lehet tehát csodálni, hogy az élet szegény kötéltáncosai lebuknak és aztán magukkal rántanak másokat is. Az idegek meglazultak és ezáltal megbízhatatlanokká váltak az emberek. Néhol büntetendő könnyelműséget követnek el a szerencsétlenség okozói. Sok helyen léhaság vagy lelketlenség gázolja el az embereket, másutt a lelketlen spekuláció okoz bajokat. A legújabb kispesti szerencsétlenségnél állítólag az elhamarkodott könnyelmű éritkezés okozta a bajokat. De büntetésekkel és különösen bűnbakok szerzésével nem lehet a bajokat orvosolni. A vonatösszeütközéseknél például legnagyobb szedő' ÍFFL iái VOÍTCÍÍ ', lat fel seidM ar eléggé fogáni a mások életére Hiszen elsősorban a magáét veszélyezteti Tehát csak azt lehet feltenni, hogy nem tud eléggé vigyázni arra és nem képes a régi éberséggel, figyelemmel és erővel szolgálni a maga hivatását. Ilyen fáradt mozdonyvezetők járnak az élet minden sínpárján, azért van olyan sok egyéni kisiklás és tömeges összeütközés. A segítség talán az volna, ha nem terhelnék túl munkával és gonddal az embereket. Ha kevesebb terhe lenne az életnek. Ha minden becsületes munka után hamarább és biztosan elérné minden ember a boldogság állomását.. Ha mindenki jobban szeretné a másik embert. A boldogtalanság, a bánkódás, mérgelődés, civódás, a hivatali és a magánéletben előforduló egyenetlenségek mind erőfogyasztásal járnak és ez megérzik a teljesített munka minőségén,a fegyelem kiilásán és a munkaedv csökkenésén. Tessék megfigyelni akár egy családnak, vagy vállalatnak, akár egy nemzetnek anyagi helyzetet, tessék hozzászámítani lelki szenvedéseit, érzelmi csalódásait, kiábrándulását másokban és önmagában és akkor biztosan meg lehet állapítani, hogy az elért eredmény kisebb és bizonytalanabb. Bizonytalanság, ezzel az egy szóval lehet jellemezni a legtöbb egyén, férfi és nő életét. Ugyancsak a bizonytalanság jelzi a legtöbb vállalatnak sorsát is. Ez a bizonytalanság a magánéletben, a közéletben és a vállalkozónagy egyéni tragedákat Hatomegszerencsétlenséget Ha igazságosan akarunk ítéletet alkotni a szerencsétlenségek és balesetek járványában, akkor az elkövetett hibáknak csak egy bizonyos hányadát lehet az egyének rovására írni, a nagyobb részét a járványszerű idegbeteg on kapja. Az olasz legfelső fascista tanács proklamálni fogja a képviselői kamara megszüntetését. (Tudósítás a 3-ik oldalon.)