Pesti Hírlap, 1926. szeptember (48. évfolyam, 198-222. szám)

1926-09-24 / 217. szám

1926 szeptember 25 . szombat PESTI HÍRLAP MOZI. Lady Windermere legyezője. A Corvin Színház új műsora. A filmre feldolgozott színpadi alkotások min­dig bizonyos előzetes aggodalommal töltik el a mozi komoly látogatóját, mert míg a regény a legjobb anyag filmje, a színdarab ép azt veszti el a vásznon, ami legfőbb hatóereje: a szavak vadászát. Különösen állhat ez egy Wilde Oscar-szinműre, hiszen senki jobban nem értett hozzá a világirodalomban — ta­lán d'Annunzio kivételével —, hogy szavakkal ho­gyan lehet hódítani és hódítani. "W­ilde előkelő tár­sadalmi miliőből vett színműve, a Lady Windermere legyezője, mint színdarab Sardou és Dumas együt­tes hatását érezteti, arisztokratikus bájt és elegan­ciát ad neki azonban Wilde ragyogó stílusa. Ho­gyan lehet tehát ezt a művet, mely a szó orchidea­illatától és bűvös mécsfényétől csillog, vásznon, né­mán, hatással kihozni? A feleletet megadja rá a nyolcfelvonásos film maga, mely a Corvin-színház idei szezonjának legjobb filmje; benne hagyták az eredeti mű hatásos izgalmát, Sardou-i feszültségét, Dumas-i akcióbőségét, a szavak elegáns és szikrázó varázsa helyébe pedig a színészi munka eleganciá­ját és ötletes finomságát tették. Az összhatás kitű­nő. Igaz érdeklődéssel lehet kísérni ennek a nagy­szerű miliőben játszó históriának forróan izzó for­dulatait, az anyai önfeláldozás nagyszerűségéről írt és ezúttal képekbe ömlő diadaléneket, magjában a ragyogó s igazán Wilde-i ötlettel, a sorsdöntő legyező esetével. A rendezés Lubitsch mester mű­ve s méltó a világhírű német rendezőhöz; grandió­zitás felé tör ebben a művében is. Szép, tiszta fel­vételekben látjuk játszani Ronald Colmant, aki a filmen afféle Vígszínházba illő játékstílust képvisel; egyike ma a legöntudatosabb és legtisztább művészi eszközökkel élő filmszínészeknek. Irene Rich-nél meghatóbb módon drámai hatást nehéz lenne filmen elérni és a tehetséges Mc­Avoy egészíti ki az együt­test, amelynek a bemutatón feltétlen sikere volt. A másik film Villám bosszúja. Minthogy az amerikaiak, úgy látszik, nem unják meg ezeknek a vadnyugati históriáknak a szakadatlan gyártását, nekünk sincs rá különösebb okunk, hogy unjuk. Néhány remek természetes szépségű felvétel örven­deztet benne. Az ügyes Jack Hoxie filmjéről külön­ben sok újat nem mondhatunk. Buster a nagypapá­nál, ez a kedves gyerekburleszk öregbiti e furcsa, szőke gyermeknek és originális tehetségű kutyájá­nak, Tiginek népszerűségét, ba. A montmartrei táncosnő. Az aranyosszivü mostoha. A Décsi- mozi premierje. Két nagy filmet, egy amerikait és egy franciát mutat be a Décsi-mozi új műsora és mindkét filmet bátran nevezhetnők „elbeszélő-film"-nek, amivel a legkifejezőbben jellemeztük. Ez a jellemzés nem szol­gál teljesen e filmek dicséretére, mert hiszen a fim­nek elsősorban „filmszerű"-nek kell lennie és csak másodsorban lehet regény, novella vagy életszerű, de bizonyos az, hogy ezen a műfajon, az „elbeszélő­film" műfaján belül, mindkettő értékes, szép és ko­moly filmtermék. Az egyik, A montmontrei táncos­nő, főként főszereplőinek kitűnő játékbeli kvalitásai­val hat, mert hiszen a nemrég elhunyt Barbara La Marr és a legkitűnőbb filmszínészek egyike, Lewis Stone valóban olyan partnerek, akik nem minden­napi alakítást produkálnak ezen az egyébként igen diszkrét c­­elekményű filmen. A másik kép, Az aranyszívű mostoha, a vérbeli érzelmes történet kis és nagy gyermekek számára, olyan életszerű­séggel megalkotva, hogy még a szkeptikus nézőnek is könny áll a szemébe, a különben is érzelmesen diszponált néző pedig legédesebb, legőszintébb köny­nyeit sírhatja el rajta. Három csodálatos szirészi ösztönű gyermek játssza a film főszerepét, köztük a már ismert kis Claudinet, aki bátran felveheti a­­versenyt népszerű kollegájával, Jackie Coogannel. i (-y­). Táncosnő és a nagyher Longislandi csempészen. A Kamara bemutatója. A nagy tömegek fantáziáját mindig izgatta az olyan történet, amelyet a közelmúlt udvari krónikái elég sűrűn produkáltak, mikor valamely királyi ház ragyogó hercegi sarja beleszeret valami polgárlány­ba, esetleg színpadi szépségbe, s olyan esetben, mi­kor a fejedelmi herceg egyben várományosa is a trónnak, a legnagyobb izgalmaknak tette ki királyi szüleit, a diplomáciát, minisztereket és józan haza­fiakat, akik az ország sorsát látják kockán egy vakmerő és kalandos házasság által. De ennek a vi­­dám nyolcfelvonásos szerelmi kalandnak nagyher­cegi hőse, ott hagy fejedelmi udvart, eljegyzett sző­ke hercegkisasszonyt, hogy, megkeresse a maga ra­jongó szivű táncosnőjét, akit Berlinnek jéghideg és mégis annyira forró ege alatt tanult megszeretni. A nagy női főszerepben Lucy Durain, aki Bu­dapestről indult a siker útjára, szépségé­nek teljes fegyverzetét és pompásra érett drámai művészetét viszi harcba a kedves, köl­t­­ői, de késhegyig kiélezett jelenetek során, a filmjá­ték sikere érdekében. Méltó partnere Willy Fritsch, ez a fiatal német színész, aki alig egy-két éve szere­pel a filmen, de eleganciájával s vonzó és közvetlen játékával sok hívet szerzett már magának. A rende­zés ereje különösen a nagy tömegjelenetekben ér­vényesül. A Kamara másik újdonsága: Longislandi csem­pészek, kalandorfilm­, de a finomabb és vidámabb fajtából. A történet sohasem árad túl a valószínűség mesgyéjén. A főszerepben Richard Talmadge re­mekel. sz. j. A hazugság vára. — Szerelem bíborban. A Royal-Apollo és Corso-mozgó bemutató előadása. Lagerlöf Zelmának, a svédek világhirű írónő­jének, egyik legdrámaibb és legemberibb regénye: „A császár" című. Ez a tragikus és helyenként de­rűsen idillikus regény jelenik meg a vásznon „A hazugság vára" című filmdrámában, amelyet csütör­tökön mutatott be ez a két mozi. A zseniális drá­mát két congeniális filmművész, Norma Shearer és Lon Chaney bravúros alakítása valóságos élménnyé avatja. Minden mozdulatuk, arcuknak és tekintetük­nek minden vonása és villanása kifejező tolmácsa a költőnő szavainak. A rendkívül mozgalmas cselek­mény jellemző tükre a skandináv nép puritán és naiv lelkének. A „Szerelem a bíborban" szatirikus dráma, grimasz a politikából házasító és házasodó uralko­dók felé. Vakmerő meseszövése gyakran jár közel a valószerűség legszélsőbb határához, de egy szeren­csés fordulat mindig helyreállítja az egyensúlyt és előbbre viszi a darabot. Eleanor Bordman és Con­rad Nagel játsszák a vezető szerepeket, de szinte em­berfölötti munkát végzett a rendező is, aki a hatal­mas forradalmi jeleneteket és egyéb tömegjelenése­ket megdöbbentő realizmussal varázsolta a felvevő­gép elé. A rendkívül izgalmas cselekményt gyakran szakítják félbe derűs momentumok, amelyek szer­vesen hozzátartoznak a darabhoz. Aktuális képek és pompás amerikai természeti fölvételek egészítik ki a pompás új műsort. Sb. Három arc kelet felé. Bemutató a Rádius­ Színházban. Háborús történet? Nem. Csupán a cselekmény kerete súrolja a háborús borzalmakat. Sejtelmes, halálra elszánt szervezet: a kémcsapatok láthatat­lan lánca fonódik a bravúros fordulatokkal teleszőtt történetre, amely mégis eredetibb, sikerültebb, az idegcsigázó hatásokra vadászó és többnyire olcsó sikerrel megelégedő kalandor- vagy detektív-képek­nél. A színészi, valamint a szcenírozó munka, főké­pen pedig a rendezői találékonyság szerencsés ve­gyüléke a Radius új filmje, esetleg valamivel még több is: egy túlkulturált rendező-elme felfrissülése egy magasabb célokat ugyan nem kergető, de száz­felé ágazó, újra és újra meglepő feladatban. Annyi világhíres film alkotója: Cecil B. de Mille, a Három arc kelet felé című filmnek is ösztönös lelke, míg Jetta Goudal, a merész német-angol kémnő alakí­tója, különös szépségével, egy-egy megrebbenő szem­pillantásával, hajlékony alakjának pillanatnyi rez­dülésével méltóan igyekszik teljesíteni sokszínű, egész és igaz tehetséget követelő szerepének sokszor alig megoldható kívánságait. Talán halmozódnak a valószínűtlenségek, némelyik fordulat rugója esetleg homályban rejtőzködik a lepergetés után is, — a film egyik-másik, egyébként mélytartalmú és meg­indító részletfoszlányát is megkurtíthatja a drama­turg ollója, teljes egészében azonban ez a film­ kitűnő. A híres-neves amerikai rendező készítette a Sólyomszem című képet; az előnyösen ismert Rod la Roque küzködik a Fehér Sas fiának alakjában. (r. I.) 4 - - - « » • -ízk UFA-OMNiA - OMNiA-UFA 15 Bubi vagy nem bubi? — A tánc mámora. A Palace filmszínház premierje. Bubi vagy nem bubi?! Hát bizony ez fogas kérdés, a nők szempontjából bizonyára fontosabb, mint a tangeri probléma. Ez elé a súlyos választás elé állítják Marie Prevost-t. Két kérője van: az egyik konzervatív, ragaszkodik a hosszú hajhoz, a másik a mai charlestont járó modern fiatalság megszemé­lyesítője, kinek a bubifrizura az ideálja. A bonyo­dalom során a nő egy harmadik, külsőségekhez nem ragaszkodó férfinak nyújtja a kezét, akinek mindegy, akár bubi, akár „Csillag Anna". Termé­szetesen, mint amerikai filmhez, hozzátartozik egy rablóbanda tevékenykedése is, mely részben komoly, részben tréfás jelentekkel tarkítja a filmet. Marie Pre­vost bájosan játssza meg habozó szerepét, a nőét, kinek a férfiak ízléséhez kell igazodnia. Luise Fa­zenda groteszk humorral alakítja a külvárosi rassz­leány típusát. A másik darab felvonásai egy szép táncosnő szerelmi regényét pergetik le a vásznon. Liane Haid megmutatja, hogy nemcsak a szerepét alakítja kitűnően, hanem táncolni is elsőrangúan tud. Hogy a történet sablonos volta eszünkbe sem jut — az az ő művészi játékának köszönhető. (V.) TÖRVÉNYKEZÉS. — Óvadéksikkasztásért hat hónapi börtön. Hó­napokkal ezelőtt bezárták a Rákóczi-úti Mátyás ki­rály-kávéházat. Alig húzták le a redőnyöket, az al­kalmazottak máris feljelentést tettek­ Pollák Her­manné tulajdonos ellen. Elpanaszolták, hogy Pol­lákné nem fizette vissza az alkalmazottak óvadékát. Sikkasztás bűntette címén indult meg Pollák Her­manné ellen az eljárás, akit csütörtökön vont fele­lősségre dr. Fehér Róbert táblabíró. Pollákné azzal védekezett, hogy az alkalmazottak beleegyezésüket adták az óvadéknak üzleti célokra való felhaszná­lására. Tanuként kihallgatta a biróság az alkalma­zottakat, akik azonban, megcáfolták Polláknénak ezt az állítását. A biróság bűnösnek­ mondotta ki Pollák Hermannét sikkasztás bűntettében és ezért hat hónapi börtönbüntetésre ítélte. — Árdrágítás olyat felszámítani, ami nincs az étlapon. Horváth Márkus hirdetési iroda tulajdonos árdrágítás miatt tett följelentést Sebes Andor, a Britannia-étterem bérlője ellen. Följelentésében elő­adja, hogy ez év januárjában feleségével együtt be­tért a Britannia éttermébe, ahol egy nagy menüt rendelt nyolcvanezer koronáért. A menüt a feleségé­vel együtt fogyasztotta el, de amikor fizetésre ke­rült a sor, a főpincér a nyolcvanezer koronán felül még tizenötezer koronát számított fel azon a címen, hogy két személyre kellett teríteni. A bíróság bűnös­nek­ mondotta ki Sebes Andort árdrágítás vissza­élés bűntettében és ezért ötmillió korona pénzbün­tetésre ítélte. Az ítélet megokolása szerint a vendég­lősnek nincs joga olyat felszámítani, ami nincs az étlapon feltüntetve. — Egy meztelen táncosnő zsarolási ügye. Furcsa zsarolási pert tárgyalt csütörtökön a büntetőtörvényszék Zakariás-tanácsa. A vádlottak padján egy negyven éves asszony, Steiner Andorné ült, aki valamikor meztelen tán­cosnő volt, majd festők modellje lett. Amikor rosszul ment a sora,­­egy régi ismerőséhez, Szojka Annához költözött, akinél négy évig lakott. A múlt évben Steinerné elköltö­zött a tömegszállásról, de néhány nappal később már leve­let küldött Szoj­ka Annának. „Édes Anna néni! — hangzott a levél — a maga lakása egy megfertőzött odú. Meztelen táncosnő voltam, de a maga lakásának a férgei egész életemre tönkretettek. Hogy betegségemből kigyógyuljak, sok pénzre van szük­ségem és ezért maga tartozik nekem kártérítéssel. Édes Anna néni, ha holnap délig nem hoz nekem a kávémérés­be kétmillió koronát, akkor a kapitányságra megyek és lezáratom a maga férges lakását." A kedves Anna néni, úgy látszik, nem sokat hederí­tett erre a levélre. H­árom nap múlva azután ujabb levél érkezett Szojka Annához. A levél feladója megint Steiner Andorné volt. Ez az ujabb levél igy hangzott: , , Édes Anna néni! Maga ügyet sem vetett soraimra. Hát azt hiszi, hogy ez csak úgy megy. Ha holnap délig nem kapom meg a pénzt, de most már nem kétmillió, hanem hárommillió koronát, akkor öt évre börtönbe csukatom." Szojka Anna ezt a levelet már komolyan vette. Azon­nal a rendőrségre ment, ahol a levelek elolvasása után egy detektívet adtak mellé. A Baross­ utcai kávémérésben Szojka Anna tárgyalni kezdett Steiner Andornéval, aki továbbra is követelte a férgek marásának kártérítéséül a hárommillió koronát Ekkor előlépett a detektív, előállította a főkapi­tányságra a meztelen táncosnőt és zsarolás vétsége címén megindították ellene az eljárást . Miért akarta maga azt a szegény öregasszonyt megzsarolni, amikor maga örökölt is — kérdezte a régmúlt idők meztelen táncosnőjétől az elnök. — Az tény, hogy örököltem — válaszolta Steinerre­k, de mindössze ötszázötvenezer koronát. A károm azon­ban, amit a férges lakás okozott, meghaladta a kétmilliót és ezt a kárt Szojka Annának kell megtérítenie. Szojka Annát tanuként hallgatta ki a bíróság. Felhá­borodva tiltakozott az ellen, hogy a lakása férges lenne. — Tizenegy ágyat tartok — mondja — és mindig valamennyit elfoglalják az albérlők. Még soha senki sem panaszkodott a férgek mi­att. Dr. Kulmann Sándor királyi ügyész vádbeszédében kérte a zsaroló meztelen táncosnő megbüntetését. A bíróság bűnösnek ia mondotta ki Steiner Andornét zsarolás kísér­letének vétségében és ezért ötszázezer korona pénzbünte­tésre itélte. Az ítéletben az ügyész és­ a vádlott asszony megnyugodott és igy az mindjárt jogerős lett.

Next