Pesti Hírlap, 1927. március (49. évfolyam, 48-73. szám)
1927-02-16 / 61. szám
6 PESTI HÍRLAP 1987 március 16 szerda. A jénai csoda Budapesten. A Stella Csillagászati Egyesület nálunk is felállítja a Zelss-planetáriumot. Akik tavaly vagy tavalyelőtt Németországban jártak, bizonyára hallották hírét a jénai csodának, a ZelsS-féle planetáriumnak, hiszen két év óta mesz-6tte földről szinte zarándokolnak az emberek, hogy megnézzék a tudománynak és a technikának ezt a gyönyörű alkotását. Ma már hat német városban készen van a planetárium, még ötben a közeljövőben állítják fel s valószínűleg még az idén elkészül a bécsi is, bizonyságául annak, hogy „a mesterséges égbolt" mindenkit lenyűgöz, aki meglátja, s hovatovább el sem lehet nélküle a kultúra. Most arról értesülünk, hogy nálunk is megindult a mozgalom a planetárium felállítása érdekében s a kezdeményezés érdeme a Stella csillagászati egyesületé, mely pár esztendős fennállása óta máris oly sokat tett a csillagászat népszerűsítése érdekében. Hogyan született meg a planetárium? Még a háború előtt történt, hogy a müncheni Deutsches Museum igazgatója, dr. Miller elhatározta, hogy a múzeuma újjáépítésének alkalmát felhasználja és egy új, nagy planetáriumot építtet, mely szemléltető triódon mutatja be nagyobbszámú hallgatóság előtt is a csillagos ég és a bolygók mozgását. Egy hatalmas forgó kupolára gondolt, melynek belső felülete ábrázolja a csillagos eget s ez előtt karokból és csuklókból álló szerkezet mozgatja a bolygókat jelző kis korongokat. A cél az volt, hogy a planetáriummal egyetlen óra lefolyása alatt be lehessen mutatni az égnek egész évi mozgását. Dr. Miller megrendelte az általa elgondolt planetáriumot a Zeiss-gyárban, ahol már a háború előtt megpróbálkoztak ennek a problémának a megoldásával, azonban kielégítő eredmény nélkül, sőt szinte annak a megállapításával, hogy az addig használt eszközök segítségével nem is igen remélhető egy minden tekintetben szemléltető mesterséges égbolt megteremtése. A Zeiss-gyár egyik mérnökének, dr. Bauerfeldnek jutott eszébe a megoldásnak egy olyan lehetősége, melyet azután a háború után teljes sikerrel valósítottak is meg. Bauersfeld elhagyta a forgatható kupolát, mely sehogysem volt technikailag kivihető s azt a tervet vetette fel, hogy ugy a csillagok mozgását, mint a bolygókét vetítsék a kupola belső felületére. 1918 ban kezdtek hozzá a terv megvalósításához a öt évi kemény munka után elkészült a jénai gyár Tetején a München számára készült első Zeiss-planetárium, melynek sikere világraszóló szenzáció lett. A vetített ég. A Zeiss-planetárium alapelve a következőkben foglalható össze: A félgömb alakú, belül fehérre meszelt kupola jelzi az égboltot. Középen van a vetítő készülék, mely rávetíti az elsötétített teremekben a csillagokat s a bolygókat, azok napi és évi mozgásának hű utánzásával. Mikor belép az ember a Zeiss-planetáriumba, a csalódás tökéletes. Mintha csakugyan a szabad ég alatt lenne az ember, az igazi csillagokkal teleszórt égboltozattal a feje fölött s ez a mesterséges ég csak abban különbözik az igazitól, hogy gyorsabban mozog, sőt a mozgását tetszés szerint gyorsíthatjuk is, ha akarjuk. Mint mondottuk, a kupola belső felülete fehér s erre a fehér felületre a középről vetíti ki a bonyolult vetítő szerkezet az egész eget. Az állócsillagok mozgásának szemléltetése nem okoz nagy nehézséget, mert hiszen ez a mozgás tökéletesen egyenletes, mint a földnek tengelye körüli forgása. Ezt a földforgást kell csak utánoznia az egész vetítő berendezésnek, hogy kelet felől felkeljenek a csillagok s átvonulva az égbolton, nyugaton lenyugodjanak. A vetítő forgási tengelyének tehát párhuzamosan kell állnia a föld tengelyével, vagyis a vízszintes síkhoz akkora szöggel hajolnia, amekkora annak a helynek a földrajzi szélessége, ahol a planetáriumot felállították. Az állócsillagok kivetítésére egy 50 centiméter átmérőjű gömbalakú vetítő készülék szolgál, melyen tulajdonképen 31 vetítőgép vetíti a csillagokat, diapozitív lemezekről, ezeken kívül tizennégy a Tejutat, összesen 4500 állócsillag van a diapozitíveken, vagyis valamennyi szabad szemmel látható csillag ott van a planetárium egén is. A csillagok különböző fényességét korongjaik nagysága jelzi. A bolygók mozgása. Szinte lehetetlennek látszó feladat volt a bolygók bonyolult mozgásának vetítőgépen való megcsinálása. Az állócsillagok a valóságban is úgy mozognak, mintha oda lennének erősítve a szilárd égboltra, a bolygók azonban valamennyien önállóan keringenek a Nap körül. Miután azonban a bolygók épúgy részt vesznek az ég napi mozgásában, mint az állócsillagok, ezt a mozgásukat is utánoztatni kellett a géppel. Közös mechanizmussal nem is lehet valamennyi bolygó mozgását elvégeztetni s ezért a Zeiss-planetáriumban minden bolygó, a Nap és a Hold számára külön mechanizmus és külön vetítőkészülék dolgozik, rászerelve a planetárium főtengelyére. Ezek a mechanizmusok egymástól függetlenül működnek, mindegyikben megvan a Nap, a Föld és egy-egy bolygó miniatűr rendszere, mely szabályosan végzi ugyanazt a mozgást, mint a valóságban az égitestek s minden pillanatban kivetíti az illető bolygó képét az égre. Legegyszerűbb természetesen a Nap vetítése, mely szabályos kört írt le évenkint az állócsillagok között, legbonyolultabb a Holdé, melynek még fényváltozásait is utánozni kell Mit mutat a planetárium? A planetárium egész vetítő szerkezetének kétféle forgása van. Egyik a napi mozgást mutatja be, másik az évit. A planetárium-nap lehet 4 perc, 2 perc, vagy 50 másodperc, aszerint, amilyen sebességgel forgattatjuk a motorral a csillagvezitőt, mig a bolygók mozgását szemléltető évi mozgásnak 4 perc, 1 perc vagy 7 másodperc a sebessége. A két mozgást egymástól függetlenül lehet vezérelni s igy minden elképzelhető hatást el lehet érni velük. Már maga az is rendkivül érdekes, mikor az égbolt egy teljes napi mozgását négy perc alatt látjuk lefolyni szemünk előtt, hiszen a valóságban sohasem figyelhetjük meg teljes huszonnégy órán keresztül ezt a mozgást. A planetáriumban azonkívül nappal sem homályosodnak el egészen a csillagok s így a Nap útját is figyelemmel lehet kísérni közöttük. Ha az évi mozgást 4 perces sebességgel hajtatjuk, akkor a Nap négy perc alatt végzi el egyszeri keringését a föld körül. Ez idő alatt a Merkur 58, a Vénusz 148 másodperc alatt végzik el egy-egy keringésüket a Nap körül, míg a külső bolygóknak, a Marsnak 12, a Jupiternek 47.2 percre, a Saturnusnak 2 óra 56 percre van szükségük egy-egy körforgás elvégzéséhez. A legkisebb évi mozgás a hat másodperc, amit akkor használnak, ha nagyon hosszú idő alatt végbemenő égi tüneményeket akarunk szemlélteni. A Föld sarkai például nem mutatnak az égboltnak mindig ugyanarra a helyére, hanem 26.000 esztendő alatt elvégeznek egy körforgást az állatöv sarkai körül. Ez a ptolemeusi év. Így aztán mindig más és más állócsillagok kerülnek az északi sark helyére s a planetáriummal könnyen be lehet mutatni, hogy az évezredek alatt milyen csillagok kerülnek majd sorra, illetve, hogy évezredekkel ezelőtt milyen csillagok voltak sarkcsillagjaink. Így például körülbelül 13.000 esztendő múlva a Lant csillagkép Végára lesz a sarkcsillag, ugyanakkor a déli félteke Dén Kereszt csillagképe, mely ma mindig a látóhatárunk alatt van, a mi földrajzi szélességünk alatt is látható lesz télen. Az Orion, mely ma télen látható, akkor nyári csillagzat lesz, de alig emelkedik a látóhatár fölé. Ha a planetáriumot a legnagyobbsebességgel forgatjuk, akkor 50 óra alatt mutatja végig ezt a 26.000 esztendős periódust. A budapesti planetárium kérdése: 5 • 1 A hadicsel. Iztat 8. Bokor Malvin Kedvesem, várj egy kicsit, míg letörlöm a könnyeimet Mert erre az esetre lehetetlen szívszaggató zokogás nélkül gondolni . . . Úgy kezdődött, hogy kedves apám azzal jött haza: ma este vacsoránál bemutat egy fiatal urat, aki neki nagyon, de nagyon tetszik. Kedves apám ízlése iránt mély bizalmatlansággal viseltetem. Bizalmatlanságom eredete kora ifjúságomra nyúlik vissza, mikor azt akarta velem elhitetni, hogy a köménymagos leves és a sárgarépa-püré a két legjobb étel a világon öt éven aluli hölgyek számára. Azóta is több ízben tapasztaltam, hogy az ö ízlése szerinti ifjak ugy viszonylatiak az én ízlésem szerintiekhez, mint a sárgarépásd telék az ananászparféhoz. Ellenséges érzületem még jobban megnövekedett, mikor megtudtam: ki ő? Ő a konkurrens nyershörceg egyetlen gyermeke és örököse. Kedves atyám — így gondolkodtam — fel akar engem áldozni a konkurrencia oltárán. Két szomszédvárt akar velem játszani, mint az Ohnet-regényekben. Bennem azonban a legcsekélyebb hajlandóság sincs meg arra, hogy az ősi család érdekeiért kössek dinasztikus házasságot Ehhez még nem elég régen vagyunk méltóságosok. A nyílt ellenkezéssel semmire sem mentem volna. Kedves atyám, középkori zsarnokallűrjeihez képest, nem riad vissza a testi fenyítéktől sem. Viszont, ha úgy teszek, mintha azonnal alávetném magamat a parancsának, gyanút fog. Nagyon is jól ismer. Kissé nyafogtam tehát és végre, dacosan, de megtörten elvonultam öltözködni. A haditervem akkor már készen volt. Sokszor elmondtam már neked, mi volt a kedvenc mulatságunk — enyém, meg az én drága Sally nénémé, akit tőlem olyan messzire vittek férjhez —, ha nagyon nem tetszett nekünk valakinek a társasága. Ezt a mulatságunkat úgy neveztük, hogy ..adni a butát". Hihetetlen tökéletességre vittük ebben a művészetben: néha már nem is butáknak látszottunk, hanem reménytelen hülyéknek, olyanoknak, akik a Frimben is két év alatt végeznek el egyévi tananyagot Kiszemelt áldozatunk rendesen eszeveszetten menekült a közelünkből s a rokonságban suttogni kezdték, hogy mind a ketten az anyai nagybátyánkra ütöttünk, aki, szegény, már tizenöt éve kifelejti a mondataiból az állítmányt s épen ezért állandóan irodalmi kísérletekkel foglalkozik. Mióta Sally férjhez ment, nem gyakoroltam a művészetemet; tudja Isten, az egésznek nincs semmi zamatja, ha a végén nem lehet valakivel jól összenevetni . . . Most azonban, látván, hogy kedves apám ezt az ifjút kit nyakamba óhajt varrni, sokkal komolyabban veszi a többinél, elhatároztam, hogy kipróbálom, nem rozsdásodtak-e még meg a fegyvereim . . . Kezdtem azon, hogy amíg a hallból az asztalig értem, egyetlen egyszer sem néztem fel és meg is botlottam a szőnyegben, sőt el is estem volna, ha „ö" meg nem fog. Bután vihogtam és nem köszöntem meg a segítségét. Éreztem, hogy kedves atyám vasvillaszemeket vet rám, én azonban rendületlenül a tányéromra meredtem és bambán vigyorogva válaszoltam igennel és nemmel a szomszédom minden kérdésére. Kivételt csak egyes fontos esetekben tettem, mikor ugyanis alkalmam volt valami hajmeresztő butaságot mondani. Például azt kérdezte, hogy szeretem-e Shaw-t? Erre én szendén feleltem: — Az nem Shaw, hanem shaw-girl és nekem nem illik odanézni, mikor mutogatják . . . Később azt mondta, hogy az arcom olyan csinos, hogy bátran elmehetnék moziszínésznőnek. Erre azt mondtam neki, hogy az lehetetlen, mert nem hasonlítok senkire, de van egy ismerősöm, az tel-Nálunk, mint említettük, a Stella csillagászati egyesület foglalkozik a planetárium felállításának kérdésével, ámbár egyelőre még az a kérdés sincs tisztázva, hogy ki vállalja a felállítás költségeit, az állam-e, vagy a város? Németországban mindenütt az érdekelt városok siettek megszerezni ezt a nevezetességnek számítható planetáriumot. Értesülésünk szerint a főváros sem idegenkedik a tervtől s valószínű, hogy esetleg állami támogatás nélkül is felépítteti a planetáriumo, melynek bizonyára minálunk is annyi csodálója akad, mint Németországban, hiszen például Jénába az első esztendő alatt más városokból 60.000 ember ment megnézni a jénai csodát. Jesen olyan arcú, mint Tigi — tudod, az a szép fahár buldogg, aki a Buster Brownnal játszik —, még monokli is van a szemén, de neki fel kell venni, a Tiginek pedig mindjárt odaszületett, hacsak ez nem lesz baj. Végül kijelentettem, hogy a múltkor megnéztem kedves apámmal a Bánk bánt, de nem értettem meg, tulajdonképen, mi is volt a baj azzal a Melindával? Erre már felnéztem az arcára, hogy lássam a hatást és végem volt! Mit mondjak neked róla, Nusikám? Ha azt mondom, hogy a legszebb ember, akit valaha láttam, keveset" mondok. Ha azt mondom: olyan előkelő, mint egy angol lord — hát megsértem! Nem a lordot: öt. Csak azt mondhatom, hogy ő volt az, akit huszonnégy éves szende lánykoromig mindig kerestem és igazán nem gondoltam volna, hogy a nyersbőrszakmán belül fogom megtalálni . . . Barna bőre van, szénfekete, fényes haja, éles, férfias profilja és világoskék szeme . . . Meghalok, Nusi! S mindez még semmi mozdulatainak finomsága, keresetlen eleganciája és a mosolygása — ó, a mosolygása! — mellett. Kedves apámat ez egyszer cserbenhagyta az ítélőképessége, mert ez a fiú csakugyan elragadó fiú volt . . . Hadállásomat egyszerre feladtam. Megszűntem egyszerre buta lenni. Kiléptem az elmelassúsági versenyből. Ellenben előszedtem minden fegyveremet, amelyet eddig csak nekem tetsző — vagyis szépnevű, de állástalan — ifjakkal szemben szoktam győzedelmesen alkalmazni . . . Mit mondjak neked? Elragadó voltam . . . Kacéran mosolyogtam a szemébe. Besztegettem és nevettem, mint egy tündér, vagy mint egy operett,szubrett . . . S lassanként, mert az átmenetre kissé ügyelnem kellett, meg is okosodtam: a vacsora vége felé már a képzelhető legintellektuálisabb és legegyénibb véleményt mondtam a modern francia költészetről és a dráma dekadenciájáról is .