Pesti Hírlap, 1927. április (49. évfolyam, 74-97. szám)

1927-04-01 / 74. szám

derűi annak. Hogy a szakszervezeteknek nem szabad a tagok egyenkénti ajánlkozása nélkül azokra politikai célokra fizetéseket kiróni, az épen olyan hatálytalan tilalom lesz, mint az ú. n. szolidaritási sztrájkok eltiltása, mert hát mi sem könnyebb, mint külön differenciákat fölidézni munkások és munkaadók között. Az új angol szakszervezeti törvényjavaslatnak egyetlen pontja van — amennyire részletei ed­dig ismeretesek —, mely gyakorlatilag is vég­rehajtható: a sztrájkőrségek és a munkások lakásukban való felkeresésének a Sztrájkfel­ügyelők által való tilalma. Sok célja ugyan ennek­­nincs nagy tömegeket felölelő sztrájkok esetén, de ez mégis olyan intézkedés, mely ha kellő eréllyel alkalmaztatik, a helyzet enyhíté­sére, illetőleg elfajulásának és az olyakor szo­kásos terrornak megakadályozására alkalmas. Végeredményében ez az új angol törvény­javaslat — sajnos — nemcsak haladást nem jelent a szociálpolitikában, hanem visszafejlő­dést. Az adott helyzetben azonban érthető, mert a társadalom védekezésre, az állami rend biz­tosításra szorul. Ez pedig — szociálpolitika ide, szociálpolitika oda — elemi kötelesség. A létfen tartás ösztöne parancsolja a polgári alapokon felépült államoknak. Ez a reákény­szerített harcoknak természetes folyománya. Mint jelenség legkevésbbé sem örvendetes, mint következmény azonban szükségszerű. A szociáldemokrata alapon szervezett munkásság­i­­nak legkevésbbé érdeke az ilyen, helyzetek te­remtése. Az életfelfogások és világnéz­etek kü­­­­lönbözőségéből ez nem okvetlenül következik. Ma és még nagyon-nagyon soká elkerülhetők az oly mérvű­ összeütközések, melyeknek követ­kezményei képen a polgári társadalomnak vé­delmi eszközökre­ van szüksége. Persze, ehhez­­józan mérsékletre van szükség. Bizalmatlansági indítvány a cseh­ kormány ellen. Prága, márc. 31. A német szociáldemokrata képviselők ma elhatározták, hogy a katonák vá­lasztójogáról szóló törvényjavaslat miatt bizalmat­lansági indítványt nyújtanak be a kormány ellen és felkérik a többi ellenzéki pártot, hogy ehhez az indítványhoz csatlakozzanak. / A magyar­-cseh szerződés végleges szövegét Budapesten állapítják meg. Prága, márc. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Mivel a csehl-magyar kereskedelmi szerző­dés szövege néhány olyan pontot tartalmaz, amely­nek értelmezése körül félreértések támadhatnak, a jövő héten Budapesten még egy konferenciát tarta­nak, amelyek a szerződés szövegét véglegesen meg­állapítják, gyorsan mellette termett. A fekete ló zablásáról sű­rű fehér hab hullott a földre. Bámulatos ügyességgel, hosszú küzdelem után végre egyszer sikerült Ah­­metnek hirtelen a leány mögé kerülni; két karjával átfogta a leány derekát és egy h­osszú, erős csókot nyomott az ajakára. — Ahi, all, ah!... — ujjongott lelkesen a tö­meg. A fiatal leány és Ad­mnet gyors vágtatással, egyenesen Kondorov tábornok elé lovagoltak. A tábornok intett ,Juldasev és Izmailetdinov felé. A győző és legyőzött a küzdelem hevétől égő, örömtől ragyogó arccal járultak az előkelő aggastyán elé, hogy a kitűzött jutalmat átvegyék. A tömeg a sátrak és tüzek felé igyekezve szét­oszlott. A nagy térség üres lett. Csak az európaiak csoportja maradt együtt. Anitskov Fannihoz lovagolt. — Nos, Feodossia Nikolajevna, tetszett önnek a kirgiz lóverseny és lovasjáték? — Oh igen, különösen ez a lány ... ..a far­kas" elragadóan bájos volt. — Mit gondol, ne próbálnánk meg mi ketten is ezt? Gyerekes pajkosság csillogott Anitskov szemé­ben s a választ megérthette Fanni mosolygó ar­cából. — Nos, Fanni Nikolajevna, — ugratta a lányt a tábornok — kezdje meg, én leszek első üldözője. — Kegyelmes uram, — szólt közbe Pervukhin — csak hajszolja a farkast először a fiatalság, az­után fogjunk hozzá ,mi és győzzük le. Fanni körülnézett. Mindenki mosolyogva né­zett rá. — Tényleg, Fanni nagyszerűen megállná a helyét, — mondta Pervukhinné. — Csak arra az egyre kérem, hogy ne üssön az arcomba! — mondá Anitskov és vagy háromszáz lépést előre vágtatott, hogy onnan támadja meg a „farkast". Fanni nem bírta tovább. Ébredő nőiességén felülkerekedett kérkedő elbizakodottsága és örült vágtatással a tér közepére lovagolt. Amint a kirgizek észrevették, hogy új játék kezdődik, megint összeverődtek. Ápolt, sötétbarna Axai lova hátán Fanni pompásan ült és ahogyan végiggaloppozott a mezőn, ahogy lovát kormá­nyozta, a kirgizek kíváncsisága nyomban felébredt, izgatottan figyeltek és hamarosan már fogadásokat kötöttek, hogy melyik ügyesebb „farkas", — az orosz vagy a kirgiz. A győztes kirgiz pár is megállt, hogy az orosz leányt megbámulják. Anitskov első támadása nem sikerült, fiatal inas Almanzorja nem ügyelt eléggé a gazdájára és elszáguldott Fanni mellett. — Telivér nem jó erre a játékra, — mondta Kondorov tábornok. — Könnyű, ügyes ló­ kell­ehez, ezt nyomban látni. Na tessék, már meg is kapta a magáét, — kiáltott fel. Fanni korbácsa fütyülve su­hogott Anitskov hátán. Anitskov ezzel elvesztette a játszmát és őt az ezred segédtisztje váltotta le, csodás szép hollófekete kancáján. Érthetetlen féltékenységgel és izgalommal szí­vében figyelte Iván Pavlovics a játék váltakozó ké­peit. A hadsegéd kancája a lovasa térdének legeny­hébb nyomására és a legkisebb zablamozdulatra is rögtön engedelmeskedett és a legveszélyesebb hely­zeteket páratlan ügyességgel kerülte ki, kecsesen ha­jolt hol jobbra, hol balra, megtorpant, hátraugrott. Fanni párszor már nagyon közel volt ahhoz, hogy megadja magát. Arca égett, szemei szikráztak, de azért minden idegszálával éberen figyelt. Az első pár, a kirgiz lányka meg a csinos kirgiz legény szí­nes és vidám megjelenésükkel, vad és merész for­dulataikkal pompás látványt nyújtottak, igaz, ezek azonban még szebbek voltak, minden mozdulatuk plasztikus, minden összecsapásuk csupa szépség és izgalom. A hadsegéd párszor már nagyon közel volt ahhoz, hogy Fannit átkarolja és megcsókolja; s ilyenkor Iván Pavlovicsnak görcsösen öszehúzódott és hevesebben dobogott a szive . . . és csaknem gyű­lölte legjobb barátját, a szép hadsegédet. — Ah­, ez gyönyörű tüneményes! Nézze csak, Pavel Pavlovics, —­ fordult a tábornokhoz Pervukhinné, miközben lovaglókeztyüs kis kezével idegesen rángatta a kantárszárat. — Mit gondol, legyőzi a kis Fannit? . . ..Ali! (Folytatjuk.) UL­­­i gy.­PEST! HÍRL­AP 1927 április 1. péntek. Gróf Klebelsberg Kuno Milanóban. „Trianonban sok mindent elvehettek Magyarországtól, de nem foszthatták meg kultúrájától." Milano, márc. 31. Gróf Klebelsberg Kunó köz­oktatásügyi miniszter szerdán délelőtt gróf Durini di Monza, budapesti olasz követ és Pézel Tibor mila­nói magyar konzul kíséretében automobilon Monzá­ba ment, ahol megtekintette a nemzetközi iparmű­vészeti kiállítást. A kiállítás bejáratánál a kiállítás bizottsága és a polgármester fogadta. Marangoni kiállítási igazgató meleg szavakban üdvözölte a mi­nisztert. A társaság különösen a kiállítás magyar termeiben időzött huzamosabb ideig. Délben a budapesti követ bátyja, Luigi Durini di Monza, látta vendégül ebédre a minisztert. Az ebédre számos arisztokrata is hivatalos volt. Este Milanóban, a Scala-színházon gróf Kle­belsberg tiszeletére díszelőadás volt. Toscanini ve­zénylésével a Lamermori Lucia került színre kitűnő előadásban. Az az előadás, amelyet gróf Klebelsberg a Circolo Filologico-ban tartott, rendkívül ünnepé­les keretek között folyt le. A termet zsúfolásig meg­töltötte az előkelő közönség, amelynek soraiban ott voltak Belloni volt miniszter, podeszta, a milá­nói szenátorok, az egyetem rektora, a város pre­fektusa, továbbá Fabri tartományi elnök, Fabani törvényszéki elnök, Galiati Monsignore, az Ambro­­­siana igazgatója, az egyetem tanári kara és a vá­ros szine-java. A szónoki emelvény mögött fascista diszőrség állott. A falakat az olasz és a magyar zászlók diszitették. A közönség lelkes tapssal köszöntötte meg­érkezésekor gróf Klebelsberg Kunót. Mangiagatti szenátor beszédében idézte Petőfit s megemlékezett az aradi vértanukról, majd meleg hangon üdvö­zölte Klebelsberget, utalva azokra a kapcsolatokra, amelyek a múltban a két országot egymáshoz fűz­ték. Gróf Klebelsberg Kunó előadását rendkívül nagy figyelemmel hallgatták meg. A beszédet gyak­ran szakította félbe a tetszés zaja. Amikor befeje­zésül gróf Klebelsberg Kunó emelt hangon hir­dette, hogy Trianonban sok­ mindent elvehettek Ma­gyarországtól,­­ de nem foszthatták meg kultúrájá­tól, tüntető tapsvihar csattant fel. Az előadással a milánói lapok igen részlete­sen foglalkoznak és teljes megértéssel méltatják azt a munkát, amelyet gróf Klebelsberg Kunó Olaszország és Magyarország kulturális kapcso­latainak kiépítése érdekében kezdeményezett. Milánó, márc. 31. Gróf Klebelsberg Kunó abban a táviratban, amelyet a Popolo d'Italia szerkesztő­ségében a csütörtökre virradó éjszakán tett látoga­tása alkalmával Mussolini miniszterelnökhöz inté­zett, kijelenti, hogy mielőtt elhagyja Olaszorszá­got, a maga és a magyar nemzet nevében meleg üdvözletét és a hála kifejezését tolmácsolja arról az íróasztalról, abból a szobából, ahonnan az új Itália megteremtője sasröptére elindult. Csütörtök délelőtt a milanói magyarok Hann főkonzulnak, a Magyar Egyesület elnökének és dr. Gallia alelnöknek veztésével búcsútisztelgésen je­lentek meg a miniszternél. Gróf Klebelsberg déli 12 órakor feleségével és Sváb Gyula államtitkárral, dr. Haász Aladár miniszteri osztálytanácsos és Gerevich Tibor egyetemi tanár kíséretében auto­mobilon Com­óba utazott. A minisztert elkísérte Me­rangoni, a monzai kiállítás igazgatója is. Comó­ban a miniszter és kísérete megtekinti Ravasi mű­vészi selyemgyárát, ebéd után automobilon folytat­ja útját Chiassóba, onnan pedig Svájcba, Kínában terjed a forradalmi mozgalom. Az angol-japán-amerikai tárgyalások. — Anglia még mindig hajlandó megegyezni a kantoni kormánnyal. London, márc. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) A londoni diplomáciai köröket az utób­bi időben jóformán csak a fenyegetővé vált kínai ese­mények foglalkoztatják. A London, Tokió és Wa­shington között folytatott tárgyalások hivatalos nyi­latkozat szerint elvi megállapodással végződtek. A Londonba érkezett legújabb jelentések szerint a forra­dalmi mozgalom Mandzsúriára is átterjedt és a kül­földiek m­ár hozzáfogtak Malaien kiürítés­éhez. Cse-Kiangban tovább tartanak a fosztogatások s az ottlakó angolok Sanghaiba menekültek. London, márc. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Hivatalos helyen megerősítik, hogy a nan­kingi események alkalmával kárt szenvedett hatal­mak kártérítést követelnek a kantoni kormánytól, a Nankingban elesettek hozzátartozói részére. A sang­haji idegen telepekről az angolok csak a többi fia­——•——— Ili III­­­IIIIWMWI talmakkal közösen hajlandók tárgyalni. Anglia még a mostani helyzetben is hajlandó a megegyezést elő­segíteni azzal, hogy a kantoni kormány jogosult igé­nyeit elismeri. London, márc. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Nankingban a helyzet továbbra is feszült. Sanghaiban a munkások körében nagy a nyugtalan­ság Fegyveres csőcselék­n­k­ több ízben kísérletet tett a francia telep megtámadására. Az idegenellenes han­gulat miatt az amerikai kormány elhatározta, hogy a misszionáriusokat is visszarendeli Kínából. Párizs, márc. 31. (Havas.) A külügyminiszter 9 óra 21 perckor (francia idő szerint) kelt távira­tot kapott Sanghaiból, amely szerint az angolok és amerikaiak utasítást kaptak, hogy a Jang-Cse-Kiang felső völgyét ürítsék ki. A távirat nem tesz említést a sanghaji francia, koncessziós területen állítólag történt incidensekről, frazire tengernagy éjszaka érkezett távirata azt jelenti, hogy Sanghajban a francia koncessziós területen a helyzet nyugodt. — A felvidéki magyar­ keresztényszocialisták ülése. Léva, márc. 31. Az országos magyar keresz­tényszocialista párt vezetősége tegnap ülést tartott, amelyen dr. Szüllő Géza országos pártelnök a többi között ezeket­ mondotta: " A cseh állam csak fegyverek erejére tá­maszkodva akarja a nemzetiségek között nem a bé­két, hanem azt a csendet megteremteni, amely csak látszólagos csend, az elnyomott indulatok hangta­lansága csupán. Ebben a kormányzatban részt vesz­nek a tótok közül a néppártiak és a magyarok közül támogatják pozícióját a magyar nemzeti párt, de ebben a kormányzatban és ennek az államnak éle­tében őszintén nem vesznek részt sem a tótok, sem a magyarok. Bennünk, keresztényszocialistákban levő politikai erudícióban találhatja meg legerősebb barátját és szövetségesét a tótság és ez az oka an­nak, hogy ma itt is mi pártunk tót osztálya újult erővel kibontja a Hlinkáék által begöngyölt auto­nómia-lobogót. fiz Mhrei*"tt®y foglalkoztatta ismét az osztrák nemzetgyűlést. Bécs, márc. 31. Alk­er volt pénzügyminiszter bécsi, illetve ausztriai tartózkodásának ügye foglal­koztatta ma a nemzetgyűlés plénumát. Az ügyet szo­ciáldemokrata oldalról hozták szóba a kincstári je­gyekről szóló törvény tárgyalása soránn. Seipel szö­vetségi kancellár nyomban válaszolt a felszólalásra és közölte, h­ogy dr. Ahrer Bécsb­e megérkezve látoga­tást tett fiára­.. Amikor a szövetségi kancellár meg­kérdezte, vájjon nem akar-e Ahrer megfelelően fel­lépni e szemrehányások és gyanúsítások ellen, Ahrer azt, válaszolta, hogy e pillanatban ezt nem teheti meg. F­zt csupán per útján tehetné meg, ami azon­ban az idő rövidsége miatt nem áll módjában, mert sürgősen vissza kell térnie Amerikába.

Next