Pesti Hírlap, 1927. április (49. évfolyam, 74-97. szám)

1927-04-01 / 74. szám

1927 április 1., péntek. PESTI FIR LAP Dr. Polónyi Dezső nyilatkozata a Margitsziget ügyéről. A Szent Margitsziget ügyének egyik legala­posabb ismerője dr. Polónyi Dezső. Hozzá fordul­tunk, hogy pártatlan véleményt kapjunk a Köz­munkatanács ismeretes pénzügyi műveletéről. Dr. Polónyi a következőket mondta: — A tegnapi törvényhatósági bizottsági köz­gyűlésen észlelt jelenségek arra utalnak, hogy a bizottsági tagok és így feltehetőleg a közönség te­kintélyes része is úgy a Közmunkatanács jogköre és helyzete tekintetében, mint pedig a szentmargit­szigeti kérdés jelentőségét illetően bizonyos mér­tékű fogalomzavarban szenved. Még maga az in­terpelláló dr. Bedő Mór tisztelt barátom is, kinek felsorolásában kétségkívül igen érdekes adatok vol­tak, megengedte magának, hogy a Közmunkata­nácsról lekicsinylő humor alkalmazásával beszél­jen és ezzel a kérdés jelentőségét nem ismerő bi­zottsági tagok tetszésnyilvánítását szerezze meg. — Mélyen sajnálom, hogy szemoperációm miatt öt hét óta el vagyok zárva az írás, olvasástól s így felvilágosításaimat kizárólag emlékezet alap­ján kell élőszóval megadnom, holott a kérdés meg­érdemelné a szakszerű és alapos kidolgozást. Re­mélem azonban, hogy igy is be tudom állítani a helyes nézőpontokat. — Idősb gróf Andrássy Gyula kormánya 1870-ben angol mintára alakította meg a Fővárosi Pénzalapot és az 1870. évi X-ik törvénycikk 10. §-a „Fővárosi Közmunkák Tanácsa" címmel köz­hatóságot rendelt felállítani, melynek kötelességévé tette a többi között a Fővárosi Pénzalap kezelését és annak képviseletét. Ennek szervezete és hatás­­­köre igen sikerülten oldotta meg azt a problémát, hogy miként lehet egyes olyan kérdésekben, ame­lyek kétségkívül a központi kormányzat hatásköre alá tartoznak, a főváros közönségének beleszólását biztosítani. A fővárosnak ugyanis a többi törvény­hatóságoktól eltérő különleges közjogi helyzete van, mert itt számtalan olyan ügy kerül felszínre, melyek nemcsak helyi, hanem országos érdekűek. Így például csak röviden utalva néhány fontosabb kérdésre, bizonyos az, hogy a kereskedelemnek és iparnak országos érdekeit érintik a hidak, a kikö­tők, a pályaudvarok elhelyezésének és felépítésé­r­ek kérdései. Teljességgel lehetetlen lenne, hogy ha ezeknek a kérdéseknek kezelése nem bízatnék valamelyes különleges szervre, akkor a miniszteri felelősség elvének sérelmére a központi kormány ezeket a saját kezéből kiadja és a főváros autonó­miájának átengedje. Amidőn tehát a törvény egy külön közhatósági szervet létesített az ilynemű kér­dések intézésére és pedig olyat, amelyben a fővá­ros közönsége paritásos alapon vehet részt, akkor a központi kormányzat rendelkezési jogának ki­sebbítésével a főváros közönsége javára biztosí­totta azt a­ jogot, hogy részt vehessen ezeknek in­tézésében. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa ezek szerint nem az autonómiának kisebbítése, hanem ellenkezőleg annak kiterjesztése. Ehhez még hozzáteendő az, hogy annak idején a­ Fővárosi Pénzalap létesítése kizárólag állami vagyonból történt és ahhoz a főváros közönsége egyetlen fil­lérrel hozzá nem járult. Aki ezenfelül bővebb in­formációt óhajt magának szerezni, olvassa el néhai atyámnak e tárgyban szerkesztett és nyomtatás­ban is megjelent emlékiratát, amelyben minden részletre kiterjed­őleg bőséges felvilágosítást nyer.­­ Ami már most a Szent Margitsziget kér­­­dését illeti, ezt lehetetlen a nélkül ismertetni, hogy ismétlésekbe ne bocsátkozzunk. A kormány 1908-ban megvásárolta a szigetet és annak tulaj­donjogát a Fővárosi Pénzalap javára kebeleztette be. A Közmunkatanácsnak azonban nem volt ele­gendő­ anyagi eszköze arra, hogy a szükséges be­fektetéseket eszközölje és így biztosítsa és rentá­bilisan fenntarthassa annak törvényileg meghatá­rozott nyilvános kertjellegét. Ezért határozta el a­ Közmunkatanács a bérbeadást, amit az 1912-iki kormány sajnosan panamacélokra aknázott ki, amennyiben a bérbevevő társaságtól kb. 10 millió aranykoronát vett át pártkasszacélokra. A társaság ezt a befizetést szívesen teljesítette, mert számítását a kormány által engedélyezett játékbankra alapí­totta. Jött azonban egy másik kormány és a játék­bankból nem lett semmi. Természetes, hogy a tár­saság tönkrement és vállalt befektetési kötelezettsé­géből úgyszólván semmit sem tudott teljesíteni. Közbejött a háború is, amelynek révén az a tár­saság, amellyel szemben az akkori kormányzatnak a történtek miatt nem volt elég erkölcsi ereje fel­lépni, pusztulni engedte a szigetet és csak azon iparkodott, hogy kisebb átmeneti befektetések révén mennél több pillanatnyi üzleti hasznot tudjon be­lőle kivonni. Wekerle Sándor miniszterelnök az­után néhai atyámat azzal a speciális megbízatással nevezte ki közmunkatanácsi elnökké, hogy a köz­érdek megóvása céljából a bérleti szerződést szün­tesse meg. Sokat lehetne beszélni arról, hogy ez miért nem sikerülhetett azonnal. Atyám halála után a bérlőtársaság részvényei sokszor piacon voltak és többször gazdát cseréltek. 1922-ben a bérlőtársa­ságnak sikerült rendkívül előnyös változtatásokat kieszközölni a bérleti szerződésen. Hogy milyen mértékű kötelezettségektől szabadultak meg ellen­érték nélkül, ezt annak idején előterjesztette inter­pellációmban, melyre választ mai napig sem kap­tam, felsoroltam. — Itt közbevetőleg egy jóleső, kedves köteles­séget kell teljesítenem. Közvetlen tényekből szerez­tem meggyőződést arról, hogy Czabalay Kálmán úr, a Közmunkák Tanácsának jelenlegi vezetője, minden vonatkozásban a legtisztább közérdektől áthatva állandóan azon fáradozott, hogy a szigeti állapotokon a főváros közönségének érdekében álló változtatásokat keresztülvihesse. Még hozzá kell tennem ehhez, amit hazai viszonyaink mellett csak örömmel regisztrálhatunk, hogy az elnök­helyettes úr puritán becsületessége, szorgalma és jóakaratú igyekezete valamennyiünknek legtelje­sebb háláját és elismerését érdemelheti ki. Őszintén szólva, nekem csupán az volt az aggodalmam, hogy kellő pénzügyi és könyvviteli technikai képesség­gel nem bírván, jóhiszeműleg áldozata lehet a bérlőtársaság üzletileg minden hájjal megkent ve­zetőinek. Az elnökhelyettes úr azonban kijátszotta aggodalmaimat, mert kiegészítette magát ilyen irányban is és támogatást nyert olyan helyről, amelynek pénzügyi gyakorlottsága megnyugtató. — E helyütt egy titkot kell elárulnom — még akkor is, ha ezt az elnökhelyettes úr rossz­néven fogja venni, ő ugyanis tisztában volt a bérlőtársaság szerződésszegéseivel és minden igye­kezete azon volt, hogy a szerződést — ha kell, bírói úton is felbontassa. E célból hivatalos felhívásban három helyről jogi szakvéleményt kért be. A Kincs­tári Jogügyi Igazgatóság rövid néhány soros mun­kájában azt a véleményt nyilvánította, hogy a bérlőtársaság szerződésszegése nem lenne perrend­szerűleg igazolható. Dr. Metzler Gusztáv kiváló kollégám kidolgozott véleményének konklúziója az volt, hogy a bírói lépések folyamatba tétele előtt a bérlőt­ársaságnak utólagos teljesítésre határ­időt kell szabni. Ezekkel szemben egyedül állott az én jogvéleményem, melyben azt az álláspontot fog­laltam el, hogy a fennforgó szerződésszegések miatt bírói jogsegélyt kell igénybe venni. Ilyen helyzetben az elnökhelyettes úr nem tudta szándé­kát keresztülvinni és ezért kénytelen volt a köz érdekeinek megóvása céljából más utakat keresni. Az eredmény ismeretes. Valószínűnek tartota, hogy ha a kormányzat az elnökhelyettes úrnak arra adott volna utasítást, hogy előzőleg létesse folya­matba a szerződés megszüntetése iránti pert, akkor a részvénytöbbséget esetleg olcsóbban lehetett volna megvásárolni. Lehetne ezzel kapcsolatban még több fontos jelenséget is felhívni, azonban ezektől kénytelen vagyok eltekinteni, mert nem kí­vánom befejezéshez közeledő sajtópereim számát szaporítani. Rendkívül fontosnak tartom a köz­érdek szempontjából annak mérlegelését, hogy a részvények megvásárlása által a Közmunkatanács az összes melléküzemeknek tulajdonjogát is 100 százalékban megszerezte. Ugy látszik ugyanis, hogy ezeknek jövedelmezősége biztosítani fogja a vétel rentabilitását s igy lehetővé teszi, hogy a Köz­munkatanács az üzleti exploitálási érdekekkel szemben fokozottabb mértékben érvényesíthesse a főváros közönségének érdekeit.­­ Többször megokolt jogi meggyőződésem az, hogy tör­vényellenes panama volt annak idején a bérbeadás és csak az illetékes körök tájékozat­lansága folytán történhetett a bérleti szerződésnek a bérlőtársaság javára történt megváltoztatása. A mostani tranzakció azt bizonyítja, hogy ezeket az anomáliákat akarták megszüntetni és ezt a lehető­ség által adva volt módon cselekedték. Lehet, hogy drágán, de mindenesetre úgy, hogy a főváros kö­zönségének örvendetesen kell tudomásul vennie a csupán üzleti exploitálási érdekeket kultiváló és állandóan csak üzérkedő társaság elmozdítását. Bethlen miniszterelnök a szövetkezeteknél történt visszaélésekről. Készül a részvényjog reformja.­­ Erdélyi Aladár bejelentette, hogy Schnetzer Ferenc 9 milliárd végkielégítést követel a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetétől. — „Államtitkárok egymilliárdos évi jövedelme." Az egységes párt csütörtökön este értekezletet tartott, amelyen gróf Bethlen István miniszterelnök s a kormány több tagja is megjelent. Az értekezleten Erdélyi Aladár az államilag támogatott szövetkeze­tek működését bírálta és fölemlítette, hogy egyes altruisztikus és államilag támogatott szövetkezetek olyan súlyos szerződéseket kötnek a szövetkezet ve­zetőivel, amelyek az egész intézményt válságba so­dorják. Megtörténik az, hogy egyes vezetők a rész­vényeket összevásárolják, ezáltal maguknak többsé­get szereznek s ennek révén olyan visszaéléseket követnek el, amelyeket a kormány nem nézhet tét­lenül. Hivatkozik a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetére, ahol a vezérigazgatónak súlyos szer­­ződése óriási megdöbbenést keltett. (Felkiáltások: Ki az? Schwetzer Ferenc.) A Szövetkezet vezérigaz­gatójának, aki most nyugalomba vonul, 9 milliárd végkielégítést kell kifizetni. (Zajos felkiáltások: Hallatlan!) Meg kell akadályozni, hogy ilyen bot­rányos esetek előfordulhassanak és köztisztviselők pénzéből szerzett vagyont ilyen módon elpocsékol­janak. Törvényhozási úton kell rendezni a kérdést. Ezután báró Perényi Zsigmond vette védel­mébe Gaal Gasztonnal szemben a Közalkalmazot­tak Orzzágos Gazdasági Szövetkezetét. A szövetke­zetnek nem 12, hanem 8 igazgatója van. Az igazga­tók nem 136 millió forgalmi jutalékot kapnak, ha­nem három igazgató kapott 130 millió korona juta­lékot. A szövetkezet a honvédelmi minisztérium ré­szére az Attila-akciót létesítette sokkal olcsóbb rész­letfizetés mellett, mint a kereskedők készpénzfizetés mellett. A pártot arra kéri, hogy fentartással fogadja mindazt, amit Gaal Gaszton mond. Gróf Bethlen István miniszterelnök kijelenti, hogy a részvényjog reformja legközelebb a kép­viselőház elé kerül. Ezzel kapcsolatban megfontolás tárgyává kell tenni a szövetkezeti jog kérdését is. Nem akar szövetkezeteket említeni, de valóban tör­téntek visszaélések, bizonyos csoportok összevásá­rolták a részvényeket s lassan kint az altruisztikus alakulatból olyan alakulatot csináltak, amely köze­lebb állt a részvénytársasághoz. Ezt lehetetlenné kell tenni, mert visszaélésekre vezethet. Az utolsó hónapokban pro és kontra mozgalom indult meg, amely fel akarta eleveníteni az áldatlan viszályt az érdekeltségek és szövetkezetek között. A kormány egyenlő mértékkel kíván mérni s a panaszokat vizsgálat tárgyává teszi. Döntés csak ennek befejezése után várható. Az inflációs idők­ben a kormány valóban támogatta a szövetkezete­ket, de csakis a közérdeket tartotta ebben szem előtt. Ugyanakkor azonban, ha a szövetkezeteknél akár állami tisztviselő, akár képviselő díjazással járó funkciót vállalt, a kormány mindig figyelembe vette azt, vajon közérdekből történik-e ez. Termé­szetes, hogy az ilyen állásvállalások könnyen ferde megítélés tárgyai lehetnek s az illetőt vádakkal — s mint ezt könnyen ki szokták mondani —, kimon­dottan panamavádakkal illetik. Igen óvatosan kell fogadni ezekben a közlésekben a lapok közlemé­nyeit s azt, amit egyes ellenzéki képviselők leg­gyakrabban nem az ügy érdekében, hanem zavar­keltés céljából hoznak elő. Kéri a pártot, hogy le­gyen rigorózus ezekben a kérdésekben. Végül gróf Bethlen István miniszterelnök be­jelentette, hogy a közeli napokban Rómába utazik. Almásy László elnök a párt nevében szerencsét kívánt a miniszterelnöknek útjához. „Államtitkárok milliárdos évi jövedelme." Gaál Gaszton a képviselőház mai ülésén a költségvetési vitában tartott felszólalása során új­ból szóvátette az állami tisztviselők karácsonyi aján­dékának kérdését és elmondotta, hogy nemcsak ka­rácsonykor kapnak az államtitkárok és magasrangú tisztviselők jutalmakat, hanem negyedévenként is rendszeres kiosztások vannak és „egyik-másik ál­lamtitkár az állásoknak olyan halmazát gyűjti a maga személyére, hogy évi jövedelme majdnem meg­közelíti az egy milliárdot". Gaal Gasztonnak ez a kijelentése nagy feltű­nést keltett és a kormány politikai államtitkárai csütörtökön este az egységes párt klubjában tanács­kozásra ültek össze, hogy Gaal Gaszton állításával szemben milyen magatartást tanúsítsanak. A meg­beszélésen elhatározták, hogy Gaal Gaszton kije­lentésére az államtitkári kar egyik tagja meg fogja adni a választ. Olaszország hajlandó tárgyalni Jugoszláviával a tiranai egyezményről. Milánó, márc. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A Corriere della Sera célzást tesz arra, hogy az olasz kormány hajlandó Belgráddal a tiranai egyez­ményről közvetlenül tárgyalni, ha Jugoszlávia előző­leg ratifikálja a nettunoi szerződést. Mussolini külön­ben eddig még nem adott hivatalosan választ.­ ­ Mit kapott Anglia jóvátétel fejében? London, márc. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Kennworthy képviselő kérdésére Churchill ma délután az alsóházban kijelentette, hogy Anglia Németországtól ötvenöt millió fontot kapott­ az angol megszálló hadsereg költségeire és harminchárom mil­lió fontot jóvátétel fejében. Bulgária százharminchá­roon ezer fontot fizetett megszállási költség fejében, jóvátételre pedig huszonnyolcezer fontot törlesztett. Ausztria és Magyarország eddig nem fizetett jóváté­

Next