Pesti Hírlap, 1927. április (49. évfolyam, 74-97. szám)

1927-04-01 / 74. szám

4 Tavaszi tárlat a Műcsarnokban (Első közlemény.) A múlt héten megnyílt „Tavaszi szalon" (a Nemzeti Szalonban) egy csöppet sem tévesztendő ösz­sze a Műcsarnok nagy tavaszi tárlatával. Amott is­kolás fiatalok, itt a magyar képzőművészet komoly szereplői szólalnak meg. A tavaszi tárlat régente legfőbb művészi ese­ménye volt a fővárosnak. Ünnepélyes megnyitása divatszemlének is beillett. Ma: legfőképen életszükséglet. A magyar mű­vészsereg annyira megszaporodott, hogy minden leg­kisebb alkalmat megragad a szereplésre. És a Mű­csarnok nagy tárlatai a nagyvásárt pótolják. Régeb­ben csak egy seregben csoportosultak művészeink. Azután egy-két szecesszió vált ki belőlük. Ma any­nyiféle „társaság"-ra és csoportra oszlottak szét, hogy számontartani se tudjuk. És a legszomorúbb ebben az, hogy nem a különféle művészi irányok szerint tagozódtak szét, hanem a gyakoribb szerep­lés üzleti háttere ragaszt össze különféle csoporto­kat. Ha pedig „új irány"-ról van szó, gondoljunk csak a „hut"-ra és égnek áll a hajunk szála. Képzőművészetünkben tehát ma az a helyzet, hogy művészeink körében majdnem olyan tülekedés folyik, mint a football-pályákon. A Műcsarnoknak pl. 13 kiállítási terme van és legutóbb már 12 elismert művészcsoport kért kü­lön kiállítási termet a szereplői számára. Ezek közt olyan csoport, mint a „Magyar Képzőművészek Egyesülete", melynek egymagában majdnem kétszáz tagja van. Mi itt tehát a legsürgősebb teendő? Vagy agyon kell ütni minden második piktort, szobrászt és építészt, vagy ki kell bővíteni a Műcsarnokot, melynek erre a célra már kész tervei vannak. Az Aréna­ út felöl két ,kisebb szobrászati udvar, hat kiállítási teremmel szegélyezve, pompásan egészíte­né ki a mai csarnokot. A Műcsarnok már a székesfővárosé. És ha ez kiszámíthatatlan milliárdokat szór el a Széchenyi­fürdő kibővítése, mennyivel olcsóbban segíthetne művészeinken egy ilyen pótépítkezéssel, mely alig egy-két milliárdba kerülne. A most megnyíló tavaszi tárlatnak ez a legko­molyabb perspektívája. Kérjük a főváros vezetőit, foglalkozzanak ezzel a kérdéssel is. * A tavaszi tárlaton ezúttal nyolc művészi cso­port 756 műtárggyal szerepel. Erőteljesen lépett föl szobrászatunk is, úgyhogy a tárlat látnivalókban igen gazdag. A tárlat megérdemli, hogy két részletben is­mertessük. I. A Magyar Képzőművészek Egyesülete, a Szinyei-Merse Társaság, a „Kéve" és a Paál László Társaság festészeti művei. A két első nagyterem és a két oldalterem az Egyesületé. Reklámmal ez a csoport sohasem dolgozott. A nagyközönség alig tudja létezését. Pedig vérbeli magyarság és komoly alkotás dolgában ez a­­magyar képzőművé­szet gerince. Az ifjú nemzedék igazi értékei is in­kább ide húznak. Annál szomorúbb, hogy ezt a cso­portot a kul­tuszminiszteri­ ügyosztály legjobban negligálja. Hivatalosan alig vesznek tudomást róla, Legi úton az óceánon keresztül. Az óceánfeletti legi­turák száma egyre gyarapodik, ami ékesen szóló bizo­nyítéka a repülőgéptechnika rohamos fejlődésének. Legutóbb — március 17-én és 18-án — Sarmento de Beires portugál aviatikusnak sikerült az óceánt átre­pülnie. Afrika nyugati partjáról indult el két, 450 lóerejű Lorraine—Dietrich-motorral felszerelt Dornier-„Wal"­hydroplánjával s egyhuzamban tette meg az utat a Délamerika keleti partja el­őtt levő Fernando—Woronka szigetig. Képünk de P-Mrcc­ovisiatust mutatja be re­pülőg5...n. Talán maga a kultuszminiszter sem tudja, hogy számban és magyar érzésben ez a legerősebb mű­vész­csoport, melynek kellő szerepet se a képzőmű­vészeti tanácsban, se a nemzetközi tárlatok rendezé­sénél nem adnak. Ott szerepel mindjárt Karlovszky Bertalan. Díszmagyaros Rudnyánszky-portraitja mellett a sa­ját képmása és egy pompás női feje illusztrálja ki­vételes tehetségét, mely az arcformák páratlanul hű megrajzolásában kulminál. Ugyanitt látunk kitűnő arcképeket Sárkány Gyulától,­ Márton Ferenc mű­vészi ceruzarajz-portraitját Merész Gyuláné Coreth Erzsébet grófnőről, Endrey Sándor csodálatosan élethű arcképét Czajlik borkereskedőről (és két szép női fejét), Tury Gyula finom női arcképeit (közte idősebb Vastagh Györgyné finom fejét), Neogrády Lászlónak édesanyjáról meleg művészi szeretettel festett portraitját, Márk Lajos női képmását, Kukán Gézától egy díszmagyaros férfit és egy öreg juhász pompás fejét, Kunwald Cézártól Brentano amerikai követ és neje arcképeit, Nagy Vilmos, Szabó Dezső, Englerth Emil, Hosszú Márton finom fejeit, Bac­ó István jó férfiképmását, dr. Szokol Willibaldtól De Gracia Real vicomte díszruhás alakját. Szép aktok­kal szerepel: Kukán Géza (a ,,Merengő"), Michalo­vits Miklós („fekvő akt"), Szánthó Mária („Ifjú­ság"), Fass Ferencné („Női akt"), Kövér Gyula („Rajongók" című hármas akt-kompozíció); egy nagyobb kompozíciót látunk Kunfy Lajostól, mely „Az anya" címen három részletben ábrázolja a böl­csőtől a sírig az anyaság szerepét. A triptichon leg­szebb része középen a család és legértékesebb rajta a szép magyar típusok. Az anyaságot festi Nádler Róbert is „Még alszik" című szép genre témáján. Kompozícióban figyelemre méltó két kisebb biblikus vászon is, az egyik Nagy Zsiga ,,Golgothá"-ja, a másik Mihalovitstól „Krisztus levétele a keresztről". Genre-kompozícióban igen finom Komáromi Kacz Endre „Uzsonná"-ja, élénk a Lengyel-Reinfuss Ede „Lóvásár"-a és lovas kuruc vitéze, Károly Andor „Nagyvásár"-ja, Muzsinszky Nagy Endre „Bucsu"­ja, izzóan magyaros Juszkó Béla „Répahordás"-a, Eölvedy Gochal Józseftől az „Elbusult legény", Pállya Celesztintől „Megbokrosodott lovak", Gaál Ferenc „Öreg paraszt"-ja, Borzássy Béla „Va­sárnap délután"-ja, Páll Hugó kis „Libapásztor"-a. Táj- és csendéletképekben igen gazdag ez a csoport. Bosznay István finom alkonyatai, Nádler élénk strandfürdője, Kárpáth­y Jenő nagy tátrai tája, Csolnky Dénes öt költői finomságú impressziója, Kemény Nándor igaz téli tája, Makoldy József fi­nom budaörsi részlete, Gy. Takách Béla szép ak­varell tájai, Gimes Laajos, Pádly Aladár, Szabó De­zső, ifj. Radnai Rezső, Berkes Antal, Gulyás Sán­dor, Kiss Kálmán, Sárdy Brutus, Tury Gyula, Pör­ge Gergely, Horváth Béla finom tájhangulatai, a csendéletben Romek Árpád mesteri vásznai (közte a „Gyümölcsök" és a „Fogoly"), Szentgyörgyi Gye­­nes Lajos „Zöld symphoniá"-ja és színes interieur­je, Vitéz Mátyás kitűnő oltárképe, a legfeltűnőbbek. Különálló, igen szép kollekcióval szerepel itt Czencz János, aki 30 művét állította ki, mesteri figurális és tájstúdiumokat. Köztük a finom „Fatime", az „Alvó nő", az „Olvasó leány" és a régi gázgyárról festett érdekes vázlatok. A Szinyei-Merse Társaság a harmadik nagy­teremben szerepel 11 festővel (a szobrászokat kü­lön ismertetjük). Vezérük, Csók István, „Honni soit qui mal y pense" címen egy heverő leányaktot állított ki. A cím nagyon szellemes (sőt az új er­kölcsrendészet óta aktuális is). A megfestés vi­szont Csók finom tónusait hirdeti teljes értékük­ben. Egy másik női aktot Zádor Istvántól látunk „Kék nyakékes nő" címen. Az a művészi érettség jellemzi, mely Zádor minden művét, akár grafiká­ról, akár interieurról vagy képmásról van szó. Mesteri képmásokat látunk Szüle Pétertől, két idő­sebb úrhölgy és egy pápai kamarás színes, kitűnő portraitját. Rippl-Rónai József lágy pasztell női fejei, Kandó László erőteljes Zsilinszky-arcképe, Szőnyi István „Anyaság"-a, Hermán Lipót kom­pozíció-terve, Glatz­­ Oszkártól a „Gyöngyfüzér", Vidovszky Béla olasz tája a feltűnőbb darabok. A Paál László Társaság termében 10 festő szerepel. Vezérük Vesztróczy Manó néhány kisebb tájképpel, Feszty Masa három portrait-fejjel (leg­jobb az önarcképe), Biró József két friss képmás­sal válik ki. Jeges Ernőt legjobban a „Krisztus sírbatétele" c. kompozíciója, Belányi Viktort a „Szerelem" c. krétarajza képviseli eléggé modern szellemben. Még Gara Arnold, Lakatos Artúr és Szigeti Jenő táj- és virágtanulmányai és Csizik Gyula régi rajzmesteri finomságai előtt állunk meg. A „"Kéve"-egyesület 13 festővel szerepel. Vezé­rü­k Szablya-Fridehaus Ferenc női képmással, a­ felesége Lohwag Ernesztin ismert kiváló miniatűre arcképeivel jelent meg. Benkhardt Ágost, a cso­port kitűnő tájfestője, most „Játszadozó cigány­leányok" címen egy akt-kompozíciót állított ki, szépen világító husszinekkel. Megerősödött Friml Géza, meghiggadt Haranglés Jenő is, aki tüzes tem­peramentumát most az állatpiktúrában foglalkoz­tatja. Conrád Gyula is grafika helyett városi lát­képeket fest, túl sok lilával. Rozgonyi Lászlótól szép fejet. Bánát-Sverákról komolyabb tanulmá­nyokat látunk. Örvendetes jelenség, hogy a művészi meg­vadulás nyomai ezúttal alig jelentkeznek. (Kézdi.) PESTI HÍRLAP 1627. Április 1., péntek. Bonyodalmak egy szegedi szobor körül — erkölcsvédelmi alapon. Szeged város társadalma az elmúlt évben szoboremléket állított fel a szegedi közkórház tragikus körülmények között elhunyt igazgatófőor­vosának, dr Boross Józsefnek emlékére, aki repül­­őgépkatasztrófa áldozata lett. Egy pilótatiszt tár­saságában repülőgépkirándulásra ment, célja az volt, hogy a repülés hatását tanulmányozza az emberi idegrendszerre. A gép légörvénybe került és lezuhant, mindkét utasa szörnyet halt. A kiváló se­bész tragikus halála igen nagy részvétet keltett a városban; volt páciensei, kartársai mozgalmat in­dítottak, hogy a város társadalma méltó emlékmű­vel örökítse meg az elhunyt igazgatófőorvos emlé­két. A mozgalom élére igen előkelő szegedi urak állottak, megalakították a szoborbizottságot és a szobor elkészítésére Petri-Pick Lajos, a jónevű szegedi származású szobrászművész vállalkozott. Rövidesen be is mutatta a szoborterv modelljét, amelyet a bizottság egyhangúlag elfogadott és meg­bízta a művészt a szobor elkészítésével. Az emlék­mű az elmúlt év nyarán készült el. A közkórháznak a Kossuth Lajos sugárút felé néző frontján állí­tották fel és a Szegeden megtartott országos orvos­kongresszus keretében leplezték le. Az emlékmű talapzatán fehér márványból ké­szült nőalak van, a hozzáértők szerint gyönyörű művészi alkotás, talapzatában pedig Boross József domborművű arcmása. Közel egy esztendeje áll már ez a szobor a közkórház előtt zavartalanul, most azonban külö­nös bonyodalmak központjába került. Az új er­kölcsrendelet felgyújtotta Szegeden is az erkölcsvé­delmi szenvedélyeket és itt erkölcstelennek találták a szobormű meztelen nőalakját. Jelentkeztek a fe­lelőtlen elemek is és egy éjszaka piszokkal, sárral kenték be a márványszobrot. A kérdés most hivatalos útróa terelődött. A szeged-rókusi római katholikus egyházközség be­adványt intézett a város tanácsához és a szemérem­sértő szobor sürgős elhelyezését kérte azzal az in­dokolással, hogy a szobor, amely közvetlenül cu rókusi templom mellett áll, meztelenségével sérti a templomjáró hívek vallási érzületét. A város hatóságát ez a beadvány kínos hely­zetbe hozta, mert hiszen a szobor ellen a szoborbi­zottság egyetlen tagjának sem volt kifogása, pedig ebben a bizottságban a legelőkelőbb szegedi urak foglaltak helyet. Petri Pick Lajos szegedi szobra: a fájdalom. A szobrot el akarják távolítani, mert ruhátlan nőt ábrázol. 4414 Timero­csokoláné

Next