Pesti Hírlap, 1927. április (49. évfolyam, 74-97. szám)

1927-04-28 / 95. szám

18 — Elrendelték a bizonyítást a Roboz-fivérek érdekében írt röpirat ügyében. A múlt év szeptem­berében egy röpiratot kezdtek terjeszteni a főváros­ban „A Roboz fivérek negyedfélesztendős kálváriája" fő- és „Csak vádak vannak, bűncselekmény nincs" alcímmel. A röpiraton szerkesztőként Szende István neve állott. A röpirat szerint Roboz Béla és Roboz Imre ártatlanul raboskodnak és a bíróságok nem adnak nekik módot a bizonyításra, az ügyészség pe­dig nem híven idézte a vádiratban Robozék­ cikkeinek tartalmát, a mondatokat eredeti értelmükből kifor­gatta és meghamisította és végül, hogy a Tábla is ártatlanul ítélkezett felettük. A röpiratot elkobozták, az ügyészség pedig az Ítélőtábla és a királyi ügyész­ség sérelmére elkövetett rágalmazás címén indított eljárást Szende István ellen. A büntetőtörvényszék Töreky-tanácsa előtt szerdán a vádlott így véde­kezett: — Két ártatlan emberen akartam segíteni. A Tábla Ítéletében és a vádiratban a közszabadságok olyan súlyos megsértését láttam, hogy kötelességem­nek éreztem a két Robot védelmére kelni. — Miért nem várta meg a Kúria ítéletét? — kérdezi az elnök. — Nem akartam a Kúria Ítéletének prej­udi­kálni. — Nem is hiszem, hogy a maga írása befolyá­solhatta volna a S Kúriát. Az nagyon magasan áll az ön írása felett. — Négy éven át a rágalmak hihetetlen tömegét­­­szórták a Roboz fivérekre, fi­ a közvéleményben hangulatot akartam kelteni, hogy ők nem azok a lázadók, akiknek beállítják őket. — Hanem jó hazafiak, ugy­e?, akik jót akartak tenni hazájukkal, szépen lefestik itt is, ott is, ahol csak alkalom nyílik piszkolyák, alaptalan, gaz dol­gokkal. Ezeket akarta maga védeni — hangzik az elnök szava. — A Kúria ítélete is bizonyítja, hogy ők nem követték el ezeket a dolgokat. Dr. Sebestyén Ernő védő a valódiság bizonyítá­sára vonatkozóan terjesztett elő bizonyítást. Kérte a Roboz fivérek perére vonatkozó iratok beszerzését. Az iratokkal igazolni kívánja, hogy a Kúria nem azokban a bűntettekben mondotta ki bűnösöknek a Roboz fivéreket, mint amelyek címén az ügyészség vádat emelt ellenök és a Kúria a törvényszék és a Tábla ítéleteit megváltoztatva, cselekményeiket jóval enyhébben minősítette. A törvényszék a védő indít­ványának megfelelően elrendelte az iratok beszer­zését és a tárgyalás folytatását május 11-re halasz­totta.­­ Az Anker Biztosító volt vezérigazgatójának keresetét a Tábla is elutasította. A Pesti Hírlap an­nak idején megírta, hogy Fejérváry Ervin kor­mányfőtanácsos, az Anker Általános Biztosító volt vezérigazgatója, egy kétezer­­dollár névértékű Új Lóversenytéri kötvény kiadása iránt keresetet in­dított az Anker Általános Biztosító ellen. Fejérváry a keresetben előadta, hogy a kötvényt letétbe he­lyezte a biztosító pénztáránál. Több lapu kihall­gatása után a törvényszék a keresetet elutasította. Az Ítélőtábla most tárgyalta Fejérváry Ervin fe­lebbezését. A Tábla helybenhagyta a törvényszék elutasító ítéletét, csatlakozva az elsőbíróságnak ahhoz a ténymegállapításához, hogy Fejérváry Er­vin a követelt értékpapírokat a biztosítótól egy iz­ben már megkapta. — 1.Egy felsőbíróság megkívánhat annyi tiszteletet, hogy előtte ilyen hangon ne érveljenek" — figyelmeztette a táblai tanácselnök Lengyel Zoltánt. Az Unghváry-ha­gyaték ügyének szerdai tárgyalásán az ügyvédek foly­tatták felszólalásaikat. Dr. Daróczi Mátyás és dr. Zim­merman Lajos ügyfeleik képviseletében a törvényszék ítéletének helybenhagyását kérték. A kiskorú örökösök árvaszékileg kirendelt ügygondnoka, dr. Bernolák Nán­dor részletesen kiterjeszkedett a sokmilliárdos hagyatéki per minden részletére. A jogi fejtegetések után azt igye­kezett bizonyítani, hogy az osztályos egyezség, amely az árvák érdekeit sértette, nem jött szabályszerűen létre, azt tehát a Tábla semmisítse meg, mint ahogy a törvény­szék is megsemmisítette. Dr. Lengyel Zoltán válaszolt az­után Bernolák Nándornak és olyan élesen aposztrofálta ügyvédi működését, hogy az elnök ismételten rendreuta­sította. Bernolák Nándor többször magából kikelve közbe­kiáltott, hogy hazugság, amit Lengyel Zoltán róla állít. Végül dr. Bak­óczy László táblai tanácselnök erélyes han­gon figyelmeztette Lengyel Zoltánt, hogy tartózkodjék a gyanúsításoktól. Egy felsőbíróság megkívánhat annyi tiszteletet, — mondta Lengyelnek a tanácselnök, — hogy ilyen hangon az előtte folyó tárgyaláson ne érveljenek. A bíróság ugyanis minden befolyás és protekciótól men­tesen a tiszta igazságot keresi. Ha mégegyszer ilyen han­got használ az ügyvéd úr, kénytelen leszek a szót meg­vonni és ügyfeleit más ügyvéd bejelentésére kötelezni. A tárgy­alást különben csütörtökön folytatják. Tekintse meg kiállításunkat a tavaszi árumintavásáron Meinl Gyula m m 9m u •­­mm PESTI HIRLAP 1927 április 28 csütörtök. *­I KÖZGAZDASÁG. Tejellátás a Balatonon. A trianoni hóhérmunka széttéphette Magyaror­szágot, de a benne élő őserőt, amelynek köszönhet­jük 1000 éves létünket, nem tudták elpusztítani. A magyar őserőnek köszönhetjük, hogy a Ba­latonunk, mely hosszú éveken keresztül csupán ter­mészeti szépségünk volt, újabban az őt megillető közgazdasági tényezővé kezd fejlődni. A balatonmenti építkezések, a balatoni utak ki­építése, csatornázás, vízvezeték létesítése és a többi fontos közgazdasági kérdés, melyeket a Balatoni Szövetség évtizedek óta a legerélyesebben szorgal­maz,­­ kezdenek megvalósulni. Természetes, hogy a közgazdasági alkotások, melyek ma még a kezdet stádiumában vannak, a Balaton fürdőhelyeinek elhanyagolt képét egyszerre megváltoztatni nem tudják és nem tudjuk máról­holnapra az évtizedes, sőt évszázados kultúrmunká­val kiépített fürdőhelyekkel sem a versenyt felvenni. Azonban ez ma még nem is lehet célunk. Ma és elő­reláthatólag hosszú időn keresztül még meg kell elégednünk azzal, hogy egyelőre üdülni vágyó kö­zönségünknek tudjunk olyan kellemes otthont nyúj­tani a Balatonon, ahol élvezni tudja a Balaton ter­mészeti szépségeit és higiénikus előnyeit. Ilyen egyszerű, kis jóakarattal megoldható, de következményeiben messze kiható kérdés: a Balaton­nak tejjel való ellátása. Vitán felül áll, hogy a tiszta, megbízható tejjel való ellátás nemcsak a fürdő­helyeknek, de a legkisebb külvárosi háztartásoknak is legelső egészségügyi feltétele. Épen ezért szigorú kormányrendeletek és törvényes intézkedések igye­keznek odahatni, hogy a fogyasztó közönség min­denkor megbízható tejhez juthasson hozzá. A fővá­rosban és vidéki városaink némelyikében az utóbbi években e rendeleteknek a közigazgatási hatóság útján szigorú végrehajtását tapasztaljuk és a követ­kezetes szigorú végrehajtásnak eredménye az, hogy ezekben a városokban évről-évre mind kevesebb mennyiségű hamisított vagy szennyezett tej kerül forgalomba. Sajnálattal kell azonban megállapíta­nunk, hogy a balatoni fürdőhelyek nagy részében e rendeletek és törvényes intézkedések a kellő szigor­ra­ végrehajtva nem voltak és ezért e fürdőhelyeken sokkal megbízhatatlanabb tej került forgalomba, mint a fővárosban. Így sok esetben találkozunk a fürdőhelyeken felvizezett, hamisított tejjel, más ese­tekben a nyaraló közönség a tejkezelésnek a leg­elrettentőbb antihigienikus példájával találkozik: amikor nyitott edényekből az utcán, nyílt piacon, vagy boltajtó előtt mérik ki a tejet, amelybe kimérés közben az utca pora és különböző szennyeződés ke­rül bele, — vagy amikor az árusító ugyanazon ki­mérőkanálból — a tej jóságát bebizonyítandó — végigkóstoltatja a tejet a bizalmatlankodó vevőkkel. Képzeljük el, ily körülmények között a fertőző be­tegségeknek mennyi lehetősége fenyegeti az üdülést, vagy megerősödést kereső fürdőző közönséget. Ez anomáliákkal szemben a közigazgatási hatóságok ez ideig erélyesen nem igen léphettek fel, mert szi­gorú eljárásukkal esetleg veszélyeztették volna az egyes fürdőhelyekre szükséges tejbehozatal mennyi­ségét. E bajokon óhajtott segíteni a Balatoni Gazdák Szövetkezete, amidőn a hazánkban a legnagyobb tej­vállalattal, a Központi Általános Tejcsarnokkal meg­állapodást létesített oly irányban, hogy a Balaton mentén létesít­ett paszteurizáló telepek segítségével igyekszik biztosítani a balatonmenti higiénikus tej­ellátást. Ez az intézkedés azonban egymagában nem elegendő, mert a tejlhamisítás és tej­szennyezés ellen nem nyújt kellő biztosítékot. Mivel azonban a fentiek szerint a fürdőhelye­ken szükséges tejmennyiség most már biztosíttatott, a közigazgatási hatóságokat mi sem gátolhatja meg abban, hogy a megbízható tejellátás érdekében a legszigorúbb intézkedéseket léptessék életbe és e ren­delkezések végrehajtása a legerélyesebben ellenőriz­tessék is. Az eddigi tapasztalatok alapján vélemé­nyem szerint a közigazgatási hatóságok által ki­adandó rendeletekben, melyek a Balaton tejellátásá­ra vonatkoznak, a következő pontoknak kellene fog­laltatniok: 1. Tiltassék el a tejnek utcán való kimérése. Nyilt piacokon csakis cégfelirattal biró zárt palackokban en­gedtessék meg a tej árusítása. 2. Azok az árusok és kereskedők, akik a kis- és nagy tejtermelőktől közvetlenül beszerzett tej­ek árusításával foglalkozni óhajtanak, köteleztessenek a 19.000/1925. Fm. számú rendelet értelmében iparigazolványt, illetve ipar­engedélyt váltani és a tejnek higiénikus kezelésére, hű­tésére és pasztőrözésére megfelelő helyiségben berendez­kedni. Kivételt csakis azokkal szabad tenni, akik vala­mely iparengedélyes tejvállalat (városi tejellátó üzem) bizományosaként az illető vállalat higiénikusan kezelt, pasztőrözött tejét leplombázott kannákból kimérve vagy zárt palackokban árusítják. 3. A szennyeződés és hamisítás szempontjából eltil­tandó volna a tej- és tejtermékekkel való házalás. A ház­hoz szállítás csakis megrendelésre és kizárólag a tejvál­lalatok bizományosaként működő kereskedők és azoknak a termelőknek volna megengedve, akik kizárólag saját termelésű tejüket hozzák forgalomba. 4. A bizományosként működő kereskedők vagy áru­sok köteleztessenek, hogy csak pasztőrözött tejet hozhat­nak forgalomba és üzlethelyiségük előtt olyan táblát kell elhelyezniük, mely jelzi, hogy mely vállalat tejét árusít­ják. Tartoznak ezen árusok és kereskedők, úgyszintén a saját termelésű tejüket forgalomba hozó termelők feltűnő helyen a tejnek mindenkori árát mindenki előtt látha­tóan jelezni. 5. Tekintettel arra, hogy egyes vendéglősök, kávé­sok stb. a tejet, amit vásárolnak, lefölözik és a tejes kávét ebből a lefölözött tejből készítik, — a tejszint pe­dig külön megrendelésre szolgáltatják ki, — elrendelendő volna, hogy tejes kávét kizárólag csakis teljes tejből sza­bad kiszolgáltatni. 6. Mindennemű tej és tejtermék hamisítása az 1995. évi XXXVI t.-c. és ennek végrehajtási utasítása alapján a legszigorúbban büntetendő volna. A Balatoni Szövetség legutóbbi közgyűlésén ki­fejezésre jutott az az óhaj, hogy a legsürgősebben rendezendő kérdések megoldása végett a Balaton mentén az odavaló országgyűlési képviselők a köz­igazgatási hatóságok bevonásával értekezletet tart­sanak erről a kérdésről. Véleményem szerint ez érte­kezletnek a tejellátás kérdésének helyes megoldásá­nál sürgősebb és fontosabb feladata nem volna, és ezért a fentieket az értekezlet résztvevőinek szives figyelmébe ajánlom. m. kir. gazd. főtanácsos. Kereskedelmi mérlegünk további rosszabbodása. Hivatalos kimutatás szerint márciusban 34,5 millió pengővel volt passzív. A passzivitást ebben a hónapban is a behozatal jelentős emelkedése okozta, ami részben összefügg azzal az investiciós tevékeny­séggel, mely az országban folyamatban van. Pél­dául a fabehozatal növekedése az építkezéssel van kapcsolatban. Ez a tétel 11,6 millió pengővel szere­pel márciusban; olyan összeg, mellyel szemben a mi kivitelünknek nincs egy tétele, mely ellensúlyoz­ná, mert az összes állatkivitelünk csak 7 millióval szerepel. Amíg a behozatali többlet átmeneti termé­szetű és belső produktivitásunkat fokozza, addig nem veszedelmes, de jönni kell az időnek, hogy az egyensúly helyreálljon kereskedelmi forgalmunkban. A hivatalos közlés a következő: A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint Magyarország külkereskedelmi forgalma 1927 már­cius havában a következőképen alakult: A március­ban behozott áruk értéke 97.9, a kivitt áruk értéke pedig 63.4 millió pengőt tett ki, a külkereskedelmi mérleg behozatali többlete tehát 34.5 millió pengő volt A folyó év január-március hónapjaiban a külkereskedelmi mérleg a behozatalnál 251.1, a kivitelnél pedig 176.2 millió pen­gővel, 74.9 millió pengő behoza­tali többlettel zárult. A múlt év január—március havában a behozatal 212.2, a kivitel 177.4 millió pengőt tett ki, a behoza­tali többlet tehát 34.8 millió pengő volt. A folyó évi január—márciusi behozatal értékének nagyobb mér­tékű emelkedését különösen a nyers és megmunkált fa, a gyapjúszövetek, a nyers és kikészített bőrök nagyobb behozatala idézte elő, de ezeken kívül más, jelentékeny számú árunál is kisebb-nagyobb emel­kedés mutatkozott. Ezzel szemben a kivitel értéke ugyanolyan színvonalon mozgott, mint a múlt év­ben,­ bár belső összetételében nagy eltolódásokat mutat, amennyiben a vágóállatok, a disznózsír és szalonna, hús, liszt, tengeri és tojás csoportja nagy mértékben visszaesett, a leölt baromfi, rozs, lóhere­ és lucernamag, burgonya és más cikkek pedig emel­kedtek. A tavalyi burgonyatermésből eddig 50.000 vagonnal exportált Ma­gyarország. Angol kereskedők Palesztina,részére magyar vetőburgonyát vásárolnak. Az ősz kezdetén megindult meglehetős nagy burgonyakonjunktúra hatása még némiképen érez­hető a burgonyapiacon. Noha már erősen a vége felé járunk a tavalyi termésű öreg burgonya készletei­nek, a külföldi érdeklődés a magyar burgonya iránt még mindig élénk. Csehország, mely a múltkoriban újólag felemelte a beviteli kontingenst, legújabban ismét többszáz vágon burgonyát vásárolt a szabolcsi és dunántúli termelőknél. A kereskedők véleménye szerint a cseh burgonyavásárlások az idén olyan jól beváltak, hogy kilátás van az idei szezonban a meghosszabbítására, feltéve természetesen, ha az őszi szezonban az áraink továbbra is konveniálnának a cseh nagykereskedelemnek. A gazdák és nagykereskedők számítása szerint a múlt év szeptembere óta nem kevesebb, mint 50.000 vágon burgonyát vittek ki tőlünk a külföldre, dacára annak, hogy a múlt év burgonyatermése mennyisé­gileg jóval kisebb volt az előző évi termésnek. Amíg ugyanis az 1925-ik évben kerek számban 240.000 vagon burgonyánk termett, addig a rákövetkező 1926-ban már csak 181.000 vagont tett k­i a burgonytermé­sünk. Ennek majdnem egyharmadát nélkülözhetjük, vagyis a hazai fogyasztás sérelme nélkül exportál­hatjuk. A fentebb említett 50.000 vagonos kivitel le­számítása után külföldre eladható burgonyakészle­teink most már nem igen lehetnek az országban. Érdemes megemlíteni, hogy ennek a félszázezer vagon burgonyának a kivitele egyes országok sze­rint így oszlott meg: Ausztria, Csehország, Görög­ország, Németország és kisebb mértékben Lengyel­ország. Legtöbbet kivitt tőlünk Ausztria és Görög­ország. A görög piac megszervezése nagyon jó hatás­sal volt a hazai burgonyapiac alakulására. Érdemes megemlíteni, hogy a nagymennyiségű burgonyaexport után most megindult az érdeklődés a külföld részéről a magyar burgonyavetőmag iránt is. A napokban angol kereskedők jártak itt, akik Palesztina részére burgonyavetőgumót vásároltak. Eddig­ többszáz vagonról van szó, melyet elszállíta­nak tőlünk. A szakemberek szerint a magyar gazdák a vetésre alkalmas nemesített és garantált burgonya­gumóból jelentős fölöslegekkel rendelkeznek és így­ a külföldi vásárlások nem esnek a hazai termelés ro­vására. A magyar földeken már mindenütt elvetet­ték az idei burgonyát és amennyiben az időjárás kedvező lesz, a jövő hónap második felében mai­piacra kerülhet a korai friss burgonya legelső sze­désű termése. A A MÁV pályázatot hirdet 570 vágón kátrányolaj, továbbá különféle öblös szállítására, végül összegyűlt ócska anyagok és izzólámpák eladására.

Next