Pesti Hírlap, 1927. július (49. évfolyam, 146-172. szám)

1927-07-10 / 154. szám

14­­ ,­iamai min­ im Törzs Jenő a választott bíróság előtt. Azokat a bonyodalmakat, amelyek Törzs Jenő szerződése körül keletkeztek, tulajdonképpen Lukács Pál idézte elő. Lukács ugyanis bejelentette a Víg­színháznak, hogy egyik hollywoodi filmgyárral szerződést kötött és így a jövő évadban nem állhat a Vígszínház rendelkezésére. A Vígszính­áznak Lu­kács utódjáról kellett gondoskodnia és ezért kezdett tárgyalást Törzs Jenővel, aki a tárgyalások kezde­tén még nem állapodott meg a Magyar­ Színházzal Időközben ez az utóbbi megállapodás írásos formá­ban megtörtént, de a Vígszínház azt vitatta, hogy Törzzsel szóbelileg már korábban megállapodott és Törzsöt ez a szóbeli szerződés a Vígszínházhoz köti. Most már ilyen irányban folytatódtak a tárgyalások a két színház között és választott bíróság elé vitték Törzs szóbeli és írásos szerződése ügyét, mivel az egyezkedés nem sikerült. A választott bíróság szombaton délután ült egybe a Vígszínházban, a színigazgatók szövet­s­ége hivatalos helyiségében. A választott bíróságban Ko­vács Marcell ny. kúriai bíró elnökölt­ tagjai­­által:: Roboz Imre, a Vígszínház igazgatója és dr. J­olitis Jenő a Magyar Színház igazgatója kép­viselet­ében Beöthy László és Szász János igazgatók, illetve Oday Árpád és Stella Gyula színészbírák. A jegyzőköny­vet dr. Molnár Dezső, a színészszövetség igazgatója vezette, megjelent, a két érdekelt igazgató, valamint Törzs Jenő is, továbbá dr. Erdő Mór a felperes, i­r. Schöngut Emil ügyvéd az alperes jogi képviselője­­ként.­­ A Vígszínház igazgatóságának állásfoglalását a háromnegyed öt órakor megnyitott tárgyaláson dr. Brdő Mór terjesztette elő és kérte a választott bíróságot, hogy mondja ki érvényesnek azt a szóllemi megállapodást amelyet Roboz Imre kötött Törzs Jenővel. Az „alperes" képviseletében dr. Sch­öngut Emil ügyvéd elmondotta, hogy Törzs nem kötött végleges megállapodást Robozzal. A művész ugyanis nem egyezett bele abba, hogy opciót adjon az 1928—29-ik sziniévadra is és előzően még családjával akarta megbeszélni a vígszínházi szerződést. Roboz Imre, azt hangoztatta, hogy Törzs Jenő­vel végleges szerződést kötött. Törzs Jenő is fölszólalt. — Amikor Roboz Imre nekem kezet nyújtott szóbeli megállapodásunk megpecsételésére — mon­dotta —, én a kezét nem fogadtam el és az említett feltételekre hivatkoztam. Tanúképen kihallgatták dr. Molnár Dezsőt is, a többi tanúkihallgatásokat pedig mellőzték. Még a bíróság tagjai intéztek kérdéseket a felekhez, majd az ügyvédek terjesztették elő záróindítványukat. A bíróság visszavonult és háromnegyedórás ta­nácskozás után este hét órakor hirdette ki, hogy Törzs Jenő megesketését rendeli el vallomására, am­it a járásbíróság foganatosít és majd az eskü ki­vétele után hozza meg végzését. Törzs Jenő esküjére alkalmasint nem kerül sor, mert azzal, hogy a választott biróság Törzsöt bo­csátotta esküre, voltaképpen már elutasította a Vígszínház keresetét. mi immunét IPIIIHH"1—flf I II« —!•••« II1— in ••IIIIII IIIIII IMBIP II III II Színházak és mozik együttműködése. Amikor a mozik sorra kinyíltak Budapesten és mindjobban elszaporodtak, nagy volt az elkese­redés a színházak között. A mozik ugyanis rend­kívül nagy reklámmal dolgoztak és bizony a leg­több színigazgató a maga rossz üzleti eredményét a mozik rovására írta . . . Közben azonban a mozik olyannyira elszaporodtak, hogy már-már egymást falják föl. Hogy ezt a valamiképpen elkerüljék, vagy legalább is, hogy minél később történjék meg, az elmúlt szezon során a reklámozást szorították szű­kebb korlátok közé . . . Most már az történt, hogy pár nappal ezelőtt a pesti mozisoknak egyik főem­beréhez statisztikát juttatott el valaki. A statisztika kimutatja, hogy mit spóroltak meg az idén a mozi­sok, de ugyanakkor szembeállítja azt a tételt, ami­vel a mozik jövedelme az idén csökkent. Az illető ezt a statisztikát bizalmasan kezeli, de azért nyilat­kozatot máris tett róla. — A statisztika — mondta — szerintem olyan, mint a babona. Ki hisz benne, ki nem. Én például nem hisek. Elismerem, hogy a mozik amit az idén a vámon megspóroltak, a réven elvesztették. De legalább kevesebb az adósságunk, mert hogy reklámozás tényleges mínuszt jelent, míg bizonyos pénztári bevétel-elmaradás nem! Kijelentem, hogy ha ez a statisztika színtiszta valóság lenne, még akkor se térnénk át a jövő szezonban a korábbi évek vad reklámozására. Megvallom különben, hogy a mozik jövedelmének megcsappanását nem annyira a kevesebb reklámban, mint inkább abban látom, hogy a színházak siettek a lapok hasábjain elfoglalni azt a helyet, amit mi, mozik nem vettünk igénybe. Nem vette észre? A színházak az idén alig kommünikéztek, ellenben hirdettek, mintha mozik lennének. És pedig, el kell ismerni, eredménnyel. Az elmúlt szezonban nagy általánosságban a szín­házak rendkívül nagy eredményeket értek el, amit jórészt a mozirendszerű hirdetéseknek köszön­hetnek. — Nem kevésbbé érdekes — folytatta infor­mátorunk — az a statisztika, mely azt mutatja ki, hogy a színházak az idén, a moziknál 33 százalék­kal vettek be többet, mint tavaly . . . Nem tagadom, hogy keresem az alkalmat, hogy kimutassam a színigazgató urak előtt: ez a 33 százalék nem fe­nékig tejfel. Hogy elérkezett az ideje a színházak és a mozik együttműködésének. Ma már a színház­ nem nézi le a mozit. Ma már joggal állítja a mozi, hogy egyenrangúnak érzi magát a színházzal. Egyenrangú kultúrtényező a színház és a mozi. Nincs hát abban semmi restelleni való, hogy ha azt fogom indítványozni, üljenek össze a színházak és mozik direktorai. Legyen egy közös egyesületük, amelyben megbeszéljék az összes függő kérdéseket, így a reklámozás ügyét is. — Már dolgozom ezen az idevágó tervezeten, amit, elárulhatom, legelőször ahhoz a pesti direk­torhoz juttatok el, aki még nemrégiben a moziszak­mának egyik nagy erőssége volt, de akinek vezető­szerepe a színházak között mindinkább kidombo­rodik. (Az angol sajtó elismerése Bartók Bélának.) Londonból jelentik: Az angol sajtó nagy figyelem­mel kiséri a frankfurti zeneünnepélyt s egyhangúlag kiemeli, hogy az ünnepély fénypontja Bartók Béla zongorahangversenye volt, amelyet maga a szerző adott elő. A Daily Telegraph ezeket írja: Bartók Béla hírneve ma igen nagy; nemcsak Magyarországon, hanem mindenütt a modern zenei gondolat vezéré­nek ismerik el, tehetsége felül áll m­iden kétségen. Hangszerét mesterien kezeli, ami legjobb bizonyítéka annak, hogy zenéje tulajdonképen a zongorában gyökerezik. Új mesterjáték és új összhang hirdetője, amely a zongorán érvényesül legjobban. — A Daily Mail ezeket írja: Londonban is meg kell hallgatni ezt a darabot, amelynek zenei vadsága mély benyo­mást tett. — A Times szerint Bartók játéka a gondo­latokban gazdag szerző játéka. A mű lendületes, a körvonalak egyszerűek, a témák kitűnően érvénye­sülnek . (Új színház Győrött.) Győr város tanácsa a napokban dönt véglegesen az új színház építésének terve felett. Valószínű, hogy a közgyűlés megsza­vazza az új színház építését, és ebben az esetben Vágó László építész tervei szerint azonnal megkez­dik a munkát. A terv szerint decemberre teljesen készen állana az új győri színház. * (Hevesi Sándor ünneplése az angol Pen-klub­ban.) Londonból jelentik: Hevesi Sándornak, a ma­gyar Nemzeti Színház Londonban időző igazgatójá­nak tiszteletére az angol Pen-klub John Galsworthy ülnöklésével lakomát adott, amelyen az angol dráma­írók, szépírók és művészek nagy számban vettek részt. John Galsworthy a­ vendégre mondott felkö­szöntőjében a legnagyobb elismeréssel adózott a ma­gyar színművészetnek. Legutóbb — mondotta — személyesen járt Budapesten. Mindaz, amit ott lá­tott és tapasztalt, igazi lelkesedéssel töltötte el őt a magyar művelődés iránt. Különösen a magyar drá­mai művészet áll ott európai fokon. Az angolok büszke örömmel nézhetik azt a Shakespeare-kultuszt, amely Magyarországon virágzik. A felköszöntőre vá­laszolva Hevesi igazgató köszönetet mondott azért a megtiszteltetésért, amelyben őt részesítették és amelyet a magyar színházi világ megtiszteltetésének tekint. A magyar kultúra értékelése Magyarországra nézve annál fontosabb, miután a teljesen lefegyver­zett ország kizárólag szellemi fegyvereinek fölényére van most utalva. Kelet és Nyugat küszöbén Magyar­országnak sokszor jutott az a szerep, hogy bástyája legyen a nyugati művelődésnek a Kelet előretörésé­vel szemben. Ezt a szerepét a legnagyobb önfeláldo­zással töltötte be, de kevés hálát tapasztalt érte. A Pen-klub eszményei egyben Magyarország eszmé­nyei, mert a kölcsönös megértés egyetlen útja, ha a nemzetek kulturális egyéniségének fentartása mel­lett megtalálják a szellemi együttműködés közös alapját. Ha a nemzetek szellemi téren valamikor megértik egymást, akkor remélni lehet, hogy meg­gyógyítják azokat a sebeket is, amelyeket a háború és az igazságtalan béke ütött Magyarország testén. Ezután báró Bubido-Zichy Iván londoni magyar kö­vet szólalt fel, aki pohárköszöntőjében a magyar kulturvilág háláját tolmácsolta a Nyugatról jövő szellemi ösztönzésekért. A magyar Nemzeti Színház már gyermekkorától kezdve Shakespeare hagyomá­nyain nőtt nagyra. Shakespeare is, mint hőse, Lear király, gazdagon elárasztotta kincseivel leányát, a budapesti Nemzeti Színházat. De ő nem aratott há­látlanságot: a budapesti Nemzeti Színház hű leánya maradt, amely mindig megőrzi hálás szeretetét szel­lemi atyja iránt, valamint Shakespeare utódai, a modern ang­ol drámaírók iránt. A nagy tetszéssel fogadott felköszöntők után a jelenlevők melegen él­tették a magyar színművészetet. * (Szezon után, szezon előtt.) Megtörtént a szín­házak záporpróbája, amely akkor jelenti a szezon­vég legbiztosabb tünetét, amikor az igazi egekből nem hull alá zápor, hacsak a kánikula tűzzápora nem. A jövő héten már csak két színháza lesz Buda­pestnek, az egyik a jobb-, másik a balparton, és ez- s zel megkezdődik a hivatalos színházi nyár. Szezon után és új szezon előtt, illik egy kissé visszatekin­tenünk az elmúlt színházi esztendőre, megkísérelve, hogy egyenlegéből következtetéseket vonjunk le a jövő esztendőre. Rögtön megállapíthatjuk, hogy az elmúlt esz­tendő, a javulás határozott tüneteit mu­tatja. A néhány év előtt oly élénk színházi kon­junktúrát, két szezonon át a dekonjunktúra legsö­tétebb napjai követték. Az emberekben, ki tudja mi­től, megrendült a hit a színház művészete iránt, olyannyira, hogy valóságos „theatrofóbiá"-nak, szin­háziszonynak lehettünk megdöbbent tanúi. A szín­házak tanácstalanul állottak szemben ezzel a me­rőben újszerű jelenséggel, és ebben a tanácstalan­ságban ide-oda kapkodtak, minden színpadi hagyo­mány és minden művészet rovására, a közönség kegyét keresve mindenáron. És a közönség, minél jobban bókolt előtte a színházi politika, annál tá­volabbra húzódott a színházaktól. És amikor a helyzet már-már tarthatatlanná vált, jött az idei szezon új légáramlata, amely, ha korántsem jelenti még azt, mintha a színházi szezon hajója újból dagadó vitorlákkal repülne a konjunktúra hullá­main, mégis már bizonyos enyhítő fuvallatot jelent a katasztrofális szélcsendben. Voltak az idén nagy si­kerek, nagy bukások minden színházban, de két­három éve viszont majdnem csak bukások voltak. A Vígszínház, előző kedvezőtlenebb szezonja után, kilenc darabbal úszta meg, igen kedvező starttal, az esztendőt. A Magyar Színház­nak nagy sikerei voltak, az előző szezonban tönkrement Belvárosi Színház, Beöthy László-­al az élén, újra harcba­vonult, és pedig kimondottan nagy sikerekkel. A Nemzeti Színház­nak aránylag kielégítő szezonja volt, fellendült azonban a Kamara Színház népsze­rűsége, amelynek több nagy sikert hozott az elmúlt szezon. Éppígy az Operaház, amelynek rég nem­ volt olyan szerencsés mérlege, mint a mostani, a Városi Színház pedig szintén nem panaszkodhatik, a Király­ Színház és a Fővárosi Operettszínház is sikereket könyvelhet el. Mármost, hogy ebből a végre valahára bekövetkezett „javuló tendenciák­ból, a jövő szezon fokozottabb javulására lehet-e következtetni, az egyelőre még merész prognózis volna. Minden azon múlik, hogy milyenek lesznek a bemutatott darabok, mert a közönségnek néhány esztendővel ezelőtt tapasztalt elhidegülése a szín­házak iránt, csak részben volt a pénzhiány ered­ménye. Jórészt a darabhiány, a jó darabok hiánya, majd pedig a túlságos sikerhajhászás volt a rész­vétlenség és közöny okozója. Egy bizonyos: ha a színházak igazgatóságai erős kézzel ragadják meg a végre valahára megindult hajó kormányát, el­találva azt a szerencsés középutat, mely a túlságos irodalom Scyllája, másik részről viszont a túlságos sikerhajhászat Charybdise közt vezet, akkor a szín­ház, úgyis mint művészet, úgyis mint üzlet, újból azzá válik, ami valaha volt: kultúrává a nemzet és virágzó vállalkozássá a színházi érdekeltségek szem­pontjából. * (Szerződtetés.) Jakab Irén operaénekesnőt, ki a Városi Színházban, valamint a Városi Színház együttesével Miskolcon is a közönség és sajtó teljes elismerése mellett mutatkozott be, a Városi Színház tagjai sorába szerződtette. JARDIN DE PARIS ! - TELEFON: 1. 388 31.­­ Naponta TILDA ÉS LEÉ, cs 20 attrakció !! rí Kedd, csütörtök, szombat sárira reszel 5 éraítor. Ifj lll|iHlWWWIimillHHIil IIIIIIIIBIIIIill>i||IWIBIIIIIIIIilillli111 WIBIIIIlllllllli 'I PESTI HÍRLAP _ 1927. ftilfus ÍO., vasárnap. János bácsi színházat vett­e ma utoljára. A szezonvég színházi szenzációját, a Belvárosi Színház diadalmas sikerű nyári kabaréját e sze­zonban ma, vasárnap este játsszák utolszor Rózsahegyi Kálmán, Kabos Gyula, Honthy Hanna, Makay Margit, Gózon, Delly, Sugár és az egész re­mek együttes. A színház nyári szünete augusztus­ 13-ig tart, amikor e rendkívüli sikerű kabaréval nyílnak ismét a színház kapui a premier ragyogó szereposztásá­ban. A Borcsa Amerikában 28—35-ik előadás-sorozata. FEDÁK SÁRI, Petheő Attila, Babochay Erzsi, Boross Géza és Berczy Gézával — minden este a Buda­i Színkörben. Pénztári telefon: T. 287—50. * (Tízezer ember látta eddig) a Schlesinger-fiú esete — Lefkovics Katóval, szenzációs sikerű pesti operettel. Oly nagy és jó híre van Feld Mátyás diadalmas és káprázatos fénnyel kiállított darabjá­nak, hogy jövő heti előadásaira az ország minden részéből tömegesen jegyeznek elő jegyeket. Tom­boló taps és tetszés kíséri minden este Somogyi Nusi, Latabár Árpád és Sarkadi Aladárnak minden kép­zeletét felülmúló hallatlanul mulatságos jeleneteit. E három nagyszerű művész több szenzációs tánc és énekszámát esténkint 7—8-szor is megismételteti!*" Természetesen e szenzációs sikerű újdonság a jövő hét minden estéjén is szinre kerül. Ma, vasárnap d. u. 1 órakor is­, mérsékelt helyárakkal van mű­soron. Ma, vasárnap délután­­ és este 8 órakor a Schlesin­ger-fió esete Lefkovics Katóval kerül színre a Buda­pesti Színházban. A délutáni előadás minden láto­gatója a legszebb énekszövegeket tartalmazó emlék­lapot kapja. * (A Jardin de Paris) remek műsorában Tilda és Leó a világhírű táncosok még csak 8 napig lép­nek fel. Ma, vasárnap délután RÓZSAHEGYI KÁLMÁN és MOLNÁR ARANKÁVAL a CIGÁNY kerül szinre a Budai Színkörben. A helyárak mérsékeltek. * (Magyar művészek külföldi szerződése.) A most lezajlott párizsi színházi kongresszus és ven­­­dégjátékok alkalmából több színház megbízásából Párizsban járt. Kun Imre, a „Koncert" hangverseny­vállalat igazgatója, ki nemcsak a legérdekesebb színházi és hangversenyszámokat kötötte le Buda­pest számára a jövő szezonra, hanem sikerült több kiváló magyar művészt Párizsba, Olaszországba és Amerikába leszerződtetnie.

Next