Pesti Hírlap, 1927. július (49. évfolyam, 146-172. szám)

1927-07-01 / 146. szám

G PESTI HÍRl­AP 1927. in­liu 1. péntek: E­lastland és Hegenberger megérkeztek Sanfranciscóból a Csendes Óceánon át Honoluluba Huszonöt óra 43 perc alatt tették meg a 2400 mérföldes rekordutat. Mailland és Hegenberger amerikai pilótahad­nagyok, akik katonai repülőgépen kedden reggel indultak el Sanfranciscoból a Csendes Óceánon át Honoluluba, szerdán délelőtt 11 órakor szeren­csés utazás után leszálltak. Pontosan a Hawai-szi­getekhez tartozó Oahu szigeten értek célt. Sanfrancisco és Honolulu között a távolság ?400 mérföld. Ezt az utat, amely az eddig megtett leghosszabb tengerfeletti út. 25 óra és 13 perc alatt tették meg a repülők. Amikor Maitland Honoluluban földreszállt, Byrd már 600 mérföldnyi utat tett meg. A repülőket, szerencsés leszállásuk után nagy lelkesedéssel üdvözölték. Coolidge elnök a washing­toni kormány és a polgármester üdvözlő táviratokat küldtek. Nem sokkal később megérkezett az óceánon át Byrd üdvözlő távirata is. Honolului jelentés szerint Maitland és Hegen­berger útjukról a következőket mondták: — Egyenes irányban repültünk és a csillagok állása alapján tájékozódtunk. Amikor leszállottunk, még 800 mérföldnyi útra elegendő üzemi anyagunk volt. Kedvezőtlen időjárási viszonyokkal kellett küzdeni. Éjjel mintegy 10.000 láb magasságban re­pültünk, hogy a felhők fölé kerüljünk és láthassuk a csillagokat. Nappal 300 láb magasságban repül­tünk. Nem tudtuk mindig, hogy hol vagyunk, az irányt azonban sohasem tévesztettük el San franciscói jelentés szerint — amint a So­noma gőzös drótnélküli távirata közli — Maitland és Hegenberger hadnagyok repülőgépe délután 2 óra 44 perckor találkozott útjában a hajóval, körül­belül 750 mérföldre a kaliforniai tengerparttól. Az ég felhős volt, helyenként eső esett. A szél észak­nyugati irányban fújt, sebessége óránként 30 mér­földet tett ki. Maitland és Hegenberger útjukban szorgosan kutattak Nungesser és Coli után. A washingtoni hadügyi hivatal úgy határo­zott, hogy a két repülőhadnagy nem fog visszare­pülni az­­Egyesült­ Államokba. Repülőgépük Hawai­ban m marad és az egyes szigetek közt fog közle­kedni. A kormányzó és Coolidge táviratváltása. Horthy Miklós kormányzó az Amerikai Egye­sült­ Államok elnökéhez Chamberlain és társának Budapesten történt látogatása alkalmával a követ­kező táviratot intézte: „Az Amerikai Egyesült­ Államok elnökének, Washington. Engedje meg, hogy Chamberlinnek, az Óceán dicsőséges meghódítójának és társának, Levinenek Budapesten tett látogatása alkalmából legszívélyesebb üdvözletemet küldjem, azzal a ki­­­­vánsággal, hogy az amerikai energia világraszóló dicsősége és sikere erősítse a nemzeteinket egyesí­tő szálakat." A táviratra az Amerikai Egyesült­ Á­llamok el­nökétől a következő távirati válás­ érkezett: „Horthy Miklós kormányzó úr öröméltóságá­nak, Budapest. Köszönöm a szíves üdvözlést Cham­berlin és Levine látogatása alkalmából és a ked­ves fogad­t­­ást, amelyben Magyarországon részük volt. Megragadom­ egyutal ezt az alkalmat, hogy Önnek és a­ magyar népnek személyes jókívánságai­mat kifejezzem." Chamberlin és Levine megérkeztek Párizsba. Párizs, jún. 30. Chamberlin és Levine kedden Varsóból tovább repültek Zürich felé, ahová a késő esti órákban várták megérkezésüket. Az éjjeli órák­ban nagy izgalom volt Zürichben, mert a repülőkről semmi hír nem érkezett — s amint arról beszámol­tunk — attól tartottak, hogy Chamberlinéket út­jukban szerencsétlenség érte. Erre az elterjedt hírre rövidesen rácáfolt az a tény, hogy reggel 9 óra után akadálytalanul leszálltak Zürichben. Rövid ott tar­tózkodás után folytatták útjukat Párizs felé s csü­törtökön délután­­kevéssel n­égy óra után leszálltak a le bourge" repülőtéren. Emléktáblaleleplezés Lindbergh megérkezésének emlékére. Párizs, jun. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A repülőtéren délután egy órakor nagy tömeg várta Chamberlint és Levinet, akik azonban csak öt óra után érkeztek meg. Mindjárt meg­érkezésük után leleplezték azt az emléktáblát, ame­lyet a repülőtéren Lindberg megérkezésének emlé­kére helyeztek el. A tábla szövege a következő: „Lindberg itt szállt le 1927 május 22-ikén". Lindbergh San-Louisba repült. Newyorkból jelentik: Lindbergh San-Louis­ba repült. Itt rendbehozzák óceánrepü­lő gépét, ame­lyen Lindbergh Ottawába megy, hogy részt vegyen a kanadai államszövetség megalapításának jubi­leumi ünnepélyén. Antoni olasz repülő új magassági világrekordja. Rómából jelentik: A párizsi nemzetközi re­pülőszövetség elismerte Antonini olasz repülő új magassági világrekordját, amelyet a múlt hónap folyamán a Milánó közelében le­vő malpensai re­pülőtéren állított fel kétezer kilogramm megterhe­léssel, amidőn 6262 méter magasságot ért­ el. A „Times" a románok basáskodása ellen. Uj angol hang a magyarság mellett. — A regátbeli „alantas balkáni színvonal". Erdélyi választási zsarnokok. Alig jelent meg lord Bothermere cikke a Daily Manben, uj angol hang szólal meg a magyar igaz­ság védelmében. A Times június 23. számában, a Litterary Supp­lement harmadik oldalán hosszú, tárgyilagosságá­ban is rendkívül kemény cikk lát napvilágot a romá­nok erdélyi sáfárkodásáról. Az alkalmat az szolgál­tatja, hogy most került az angol könyvpiacra Szász Zsombor „The minority in Roumainian Transylvania" cím­ű könyve. A Times a könyvismertetés keretében azonban határozottan állást is foglal, hangsúlyozva, hogy a benne foglalt tények közismertek, megálla­pítja, hogy a románok fronttámadást intéznek a ma­gyarság nyelve, szabadsága és vallása ellen, kormá­nyozni képtelenek s egyáltalán nem­ váltották be azokat a reményeket, melyeket egyes államférfiak hozzájuk fűztek. Úgy látszik, az igazság úton van. Egyelőre még útjában is van sokaknak. De a történelem föltartóz­tathatlanul halad előre. Mi, magyarok, hálás szív­vel fogadjuk az igazságért küzdő, nemes angol nép­nek — a gentleman-ok népének — fölszólalását, me­lyet ép tárgyilagossága, nem hisztérikus, nyugodt hangja tesz érdekessé és jelentőssé. A Times előbb ismerteti a történelmi előzménye­ket. Elmondja, hogy vagy hatvan évvel ezelőtt a ro­mánok divatos, demokratikus alkotmánnyal látták el önmagukat. Erdélyi szomszédjaiknak kevésbé de­mokratikus elméletük volt, de a gyakorlatban mo­dernebb. Itt legalább nagy polgári és vallási szabad­ság volt. Aztán a hadiszerencse az erdélyi hegyi­lakókat az alföldi románok közigazgatása és kor­mányrendszere alá hajtotta. Majd ezt olvassuk: „A könyv leírja, hogy hangolják most össze a két civilizációt, hogy igyekszenek lerántani az erdélyi magyar kormányrendszert a regdibeli alantas balkáni színvonalra. Szász úr bőséges bizonyítékokkal tá­masztja alá, amit ír, főkép román forrásokból merít, de hellyel-közzel külföldi tanuk megfigyelésére is hi­vatkozik. Noha annak legnagyobb része, amit fölemnít, különböző írók munkáiból már ismeretes, munkája a bizonyítékok legteljesebb tárának tekinthető arra vo­natkozólag, hogy a román kormányrendszer meny­nyire képtelen, mennyire nem igazolja azoknak az államférfiaknak reményeit, akik felelősek azért, hogy az erdélyi kisebbségeket hatalmuk alá hajtották A Times valóságos vádiratot ír a román kor­mányrendszer ellen ezekkel a szavakkal: „Ez a kormányrendszer egyenesen fronttáma­dást intézett új alattvalóinak nyelve, szabadsága és vallása ellen, amennyiben egyrészt románosítani akarja őket, másrészt nem törődve a törvénnyel, a békeszerződéssel, a vallásukkal, csak a görög-keleti egyházat pártfogolja. Egyes köztisztviselők tudatlan­ságukban képtelenek megérteni olyan társadalmat, melyben a keresztények nem tartoznak mind a görög­keleti egyház kötelékébe, nem bírják felf­ogni, hogy valaki más nyelvet is használhat, mint a románt, anélkül, hogy ezáltal felségárulást ne követne el a román király ellen. Minthogy a kormányzás így gon­dolkozik, olyan intézkedést tett, mely egyaránt üldözi a római katholikusokat, görög­ kattolikusokat, refor­mátusokat, unitáriusokat, baptiszt­kat s mindenféle vallású magyarok és németek nvevi és közoktatási jogait megcsorbitja. De ez nem miden: durva me­rényletet követtek el az egyes emberek személyes sza­badsága ellen, sokakat önkényesen letartóztattak, ütöttek vertek, tüzes vassal kínoztak a közigazgatási önkényuralom jóváhagyásával s ha a szenvedők or­voslást kerestek a törvényszéknél, a tárgyalást rend­szerint halogatták, gyakran nem is tartoták meg s többnyire annyira megnehezítették nyelvi tilalmak­kal, hogy a közrendű ember képtelen volt védekezni. „Aztán, mikor abban reménykedtek a kisebb­­ségek, hogy majd a választási urnáknál lelik meg igazukat, kiderült, hogy a regát-beli kipróbált válasz­tási rendszer, balkáni légkörével együtt, bevonult Er­délybe is. Képviselő­nek lépni föl itt annyi, mint va­lami borzalmas társasjátékot játszani. A kisebbségi, illetve az ellenzéki jelöltnek farkasszemet kell néznie a választási elnökkel, k kell neki igazolnia, hogy azok, akik ajánlották, részint nem ismeretlenek a rendőr­ség előtt, de részint nem is túlontúl ismertek előtte, hogy aláírásaik hasonlítanak is az aláírásaikhoz, meg nem is, hogy nevüket nem mind egyféle színű tintával írták alá, viszont, hogy nevüket nem külön­böző színű tintával írták alá (ez városok szerint vál­takozik), hogy a jelöltnek van igazolványa, mely ép­elméjűséget bizonyítja, vagy azt, hogy nem tart fenn bordélyházat, hogy az ajánlási ív az illető helyen van keltezve s hogy a jelölt sajátkezüleg írta-e alá a nevét. Az 1927-iki márciusi választáson egy képvi­selőjelölt­ ajánlási ívét azért nem fogadták el, mert neve mellé nem írták „gróf", noha Románia a címe­­ket hivatalosan eltörölte." ..Ha a képviselőjelölést sok huza­vona után el­fogadták, az ellenzéki jelölt végre választás alá­ kerül­het, amennyiben közben a választási elnök nem tar­tóztatja le, nem hurcoltatja el választókerületéből, vagy önkényesen nem semmisíti meg jelölését. Ha el­kerülte ezeket a csapásokat, akkor tilos plakátokat ragasztatnia, vagy beszédet tartani a gyűlésen, vagy csak egy ellenzéki újságot is föladnia a postán, ha pedig ellenfelei a nevében nem tettek közé lázító röp­iratot, hogy tömlöcbe juttassák, a rendőrség — amint meg is történt — még mindig lefoglalhatja a válasz­tási urnákat, megsemmisítheti a nevére leadott, sza­vazatokat s ellenfele javára irathatja. Ezt a román hatóságok néha oly gyökeresen intézik el, hogy „hi­vatalosan" kétszer annyian szavaznak le, mint ameny­­nyi választó van az egész kerületben." Mindezt nem mi írjuk, hanem a legnagyobb, legtekintélyesebb lap, a londoni Times. A szörnyű lis­tát­­is adatokkal is ki tudnók egészíteni. Itt mind­össze az angol szöveget mutattuk be olvasóinknak, hogy lássák, mint tükröződik vissza az igazság ide­gen tükörben is s a jogaiért küzdő magyarság érezze, hogy ma már nincs­ egyedül. Kelety Dénes, az államvasutak elnökigazgatója nyugalomba vonul. Hosszabb ideje emlegetik, hogy Kelety Dénes államtitkár, az Államvasutak elnökigazgatója, meg­válik állásától. A hír most valóra vált, amennyiben Kelety Dénes ma délután átnyújtotta Herrmann Miksa kereskedelmi miniszternek nyugdíjaztatási kérvényét és holnapután szabadságra megy, amely­ről már nem is tér vissza a vasúthoz. A távozó elnök a napokban fogadja az Államvasutak tisztviselői ka­rát és elbúcsúzik tőlük s ez alkalommal vissza fog tekinteni az elmúlt évek munkájára, az Államvas­utak reorganizálására. Kelety Dénes már a múlt esztendőben betöltötte teljes szolgálati idejét az Ál­lamvasutnál és a minisztertanács kiváló érdemeire és jeles képességeire való tekintettel tartotta vissza még egy esztendőre. A MÁV távozó elnöke elfoglalja az IBUSz elnöki állását, amely intézmény az idegen­forgalom emelésére hivatott és szintén az Államvas­utak érdekköréhez tartozik. Kelety Dénes távozását a MÁV­ elnökigazgatói székéből őszinte sajnálattal vette tudomásul az ál­lamvasút tisztviselői kara s azok a gazdasági fakto­rok, amelyek az államvasúttal szorosabb érintke­zést tartanak fenn. Kelety Dénes 1919 őszén lett az államvasutak elnökigazgatója, amikor a háború, a forradalmak és a román megszállás pusztításai után a magyar vasút a szó szoros értelmében le volt ron­gyolódva és ki volt fosztva. Rendkívül nehéz feladat, várt arra, aki az Államvasutak élére került, jófor­mán teljesen a semmiből kellett újjá teremteni a csonka ország vasúti üzemét. Kelety Dénes ezt a fel­adatot rendkívüli eréllyel, ügyességgel és szakava­tottsággal hajtotta végre és pár év alatt, az állam­vasutakat újra régi nívójára emelte. Néhány esz­tendő alatt befejezte a vasút egész üzemének rekon­strukcióját, 1925 óta pedig esztendőről esztendőre nagyobb beruházásokkal tökéletessítette a vasút fel­szerelését. Kelety Dénes utódjának személyére nézve ille­tékes helyen még nem történt döntés. Az elnökigaz­gatói teendőket egyelőre Horánszky Gyula, a MÁV forgalmi főosztályának igazgatója, a vasút rangban legidősebb tisztviselője, látja el.

Next