Pesti Hírlap, 1927. augusztus (49. évfolyam, 173-196. szám)
1927-08-19 / 187. szám
re® lo PESTI HIRLAP 1927. augusztus 19, péntek. SZÍNHÁZ és zene. A Pesti Hirap olcsó jegyakciója. Tekintettel arra, hogy a Lehesinger fiú esete •Jj'fkovics Katóval jegyakciónk keretében is nagy ér deklődésre talál , már mától kezdve árusítjuk a vélse.i jegyeket is Még pedig szerda és péntek v.ére, valamint vasárnap délutánra. A Beke'ow-cirkusz szenzációs műsorát, mint íitát említettük, jövő kedden megismételjük SZOMBAT (augusztus 20.) Budapesti Szinház. Schlesinger fia esete .Lefkovics Katóval. Kezdete 4-kor. VASÁRNAP (augusztus 21.) Budapesti Szinház. Schlesinger fiu esete Lefkovics Katóval. Kezdete 4-kor. 1 órakor. KEDD (augusztus 23.) pekdow-Cirkusz. Nagy diszellatás. Kezdete 8 órakor. SZERDA (augusztus 24.) Budapesti Szinház. Schlesinger fiu esete Lefkovics Katóval. Kezdete 8 órakor. PÉNTEK (augusztus 26.) Budapesti Színház. Schlesinger fiu esete Lefkovics Katóval. Kezdete 8 órakor. VASÁRNAP (augusztus 23.) Budapesti Színház. Schlesinger fiu esete Lefkovicz Katóval. Kezdete 4-kor. AKI 6000 Korona értékben a Pesti Hirlap tő- és Bonkiadó-a M 1 hivatalai V.. Vilmos császár-út 78., VIL. Erzaék» körút 1.1., Krisztina-körut 1II., II Margil-körút AMELYET 6/b. VI . Andrássy-út «.. Újpest, István-út 1 « Kispest, Kossuth-tér 11. szám' szui'láz]i»?) valamint könyvvásárlásnál a vásárolt lelyek, illetve HIU könyvek árába a kedvezmény értéke erejéig betud. Előfizetőknek nem kell a bonokat beszolgáltatnak, MILLER példányonként vásárlóknak igen. Érvényes ésrti hónapig . Egy öreg kritikus emlékeiből. A metr. Operaház régi hírességei. Odry Lehel. Régi kimagasló alakja a magyar operaszinpadnak. Amikor az uj Operaház megnyitó előadásán 1884 szeptember 27-ikén elénekelte hatalmas Petur bán-ját, már húsz év dicsőséges művészi múltja állott mögötte. Mert Odry Lehel már 1863 óta szolgálta a Nemzeti Színház színpadán a magyar opera művészetet. De művészetének fénykorát bár az uj Operaházban élvezhettük. Az Operaháznak legférfiasabb énekese és színésze volt. Hatalmas, érces baritonjának csodálatosan szívhez szóló tümbreje volt és egyaránt megfogta a hallgató lelkét heroikus és liral szerepekben is. De szuverén módon uralkodott a hallgató fantáziáján, mert el tudta vele hitetni, hogy az előtte Ábrázolt alak éi. Odry a Bolyó hollandit, Jagot, Brist, Lothariut nem játszotta, ő maga volt az illető alak. Odry Lehelben egyesült a nagy énekes, és még i tigyobb színésszel. Amikor nagyszerű hangja már kezdett veszíteni erejéből és fényéből, sok oldalról felhangzott a kívánság, hogy Odry a Németi Színház színpadán folytassa működését. Ő lett volna kétségkívül a magyar színjátszás legnagyobb Shakespeare-színésze. De ő ezt a helyet átadta nagy tehetsége egyik örökösének, Árpád fiának. Azt a Hamletet, amelyet Odry Lehel az Operaház scínpidín érelelt és amelynek drámai alakítását a Nemzeti Színházban bámulhattuk volna, •most Ordy Árpád zseniális alakításában élvezzük. Odry Lehel alakításait a leghatalmasabb drámaiasság tüzelte Thomas Mignon-jában van egy híres lírai szerep: Lothario, az Öreg hárfás, a fájdalomtól elméjében megzavarodott gróf Cipriani, aki a világon ,.. bolyongva keresi elvesztett (elrabolt) leányát, Mignont. Szivettépően hangzott Odry-Lothario bánatos panaza, sajnáltuk őt, sírtunk vele, amikor azután jött egy kis jelenet és Odry-Lothario két szóval félelmes ura lett a színpadnak, démona a darabnak. Amikor a tó partján bolyongó Mignont visszatartja attól, hogy a boldogtalan szerelemtől szenvedő gyermek a vízbe dobja magát, és Mignon féltékenységében kívánja, bárcsak a " színpadot, amelyen vetélytársnője játszik, elpusztítaná a tűz. Lothario felkiált: A Hír! A tűz! Ahogy ez a két tó Odry ajkáról vére mennydörgött a színpadon, •iníifácíon, ub '..." bevilágított az eszelős öreg agyára, a szerető apa szivébe, az egy oly idegrázó, itábortouíutó drú. 1í akcentus volt, hogy aki egyezer halon, a legssínubb megrázkódtatás soha nem maló emléket vitte magával a színházból. 1 merek régi operalátogató.cat, akiknek az egész .Mignonból nem maradt más mc-mint Sigrid Arnolrson bájos megjelel.c Strek és ennek a démoni lkiálásnak az er.-.léke. O'ry Lehel minden alakit,a felejthetetlen b-tnyfomást tett a hallgatóra. Odry volt a Bolygó housz.di egyetlen mavar személyes'tője, kinek alakításából kisugárzott az a démoni varázs amelynek Senta áldozaul esik. ő volt a ghösiesebb Escanfilló, a legnemesebb St. Bris, a /i félelmetesebb Jago. Mint ember, Odry Lehel mintaképe volt az ,azt miagyar nemes urnák. Sziklaszilárd, kristálytiszta jelleme, neme- gordolkodva, példátlanul jó -zive mindenkit szemeteljen hódolatra kaszté ett, aki körébe kérdi. Újpestnek, ahol palotaszemű házában hosszú éveken át élt, mondhatom, ő volt koronázatlan király. Fiai közül Zuárd, Árpád, Attila, a híres sporbajnok, mind örökölték atyjuk művészi tehetségét, jelene- és íziviságát. Nyugijazatca után Odry még éveken át nagyobb vidéki színpadokon, Aradon, Pozsonyban keresett művészi eoglaltságot. A színpad, a művészet volt éltető eleme. Hosszú évtizedeken át szolgálta lelkemedérsíd, a magyar művészetet, és mégis túlkorán veszitetik őt el. lakáss Mt'Alv. Az egész világ „Misi''-je. Alig volt a magyar r-finstaának művésze, aki a mindenkori igazgatóságoknál, a kollégák között, a sajtóban, a közönség körében olyan közkedveltségnek örvendett volna, mint Takáts Mihály, a m. kir. Operaház legmagyarabb énekművésze. Nem is volt kedvesebb, szeretetreméltóbb urifiú, nemesebb barát, jobb kollega, vidámabb pajtás, mint Takáts Mihály. De tehetségesebb, komolyabb magyar énekes sem. Előbb , a szószékről akarta Isten nagyságát hirdetni. Klerikus volt. De csakhamar rájött, hogy ennek a hivatásnak nem igen felelt meg az ő erősen világi temperamentuma. De mint a szépség kultuszának papja 13, istentiszteletet végzett. A nyolcvanas évek elején került ki a Zeneakadémiából és az Andrássyúti palota megnyitásakor, 1884-ben ösztöndíjas tagja volt az intézetnek. Az akkori vezetőség nem igen ismerte fel istenadta tehetségét és a német Mahler Gusztávnak kellett jönnie, hogy felfedezze a Takács Mihályban szunnyadó nagy művészi kvalitásokat. Mindjárt legelső újdonságát, amellyel bemutatkozik, a ,,Granadai éji szállás"-t, Takáts Mihályra és Ábrányi V. Margitra, akinek nagyszerű szubrett-t ehe'ségét eddig parlagon hevertették, építi fel. Takács Miska rövid időn belül a magyar opera legkiválóbb játék- és jellembartlonává fejlődik és lassankint meghódítja magának a bősbariton szerepkört is. Minden fellépése művészi gyönyörűség. Meghódít magának minden stílust, Verdiét épúgy, mint Meyerbeerét, Mozartét épúgy, mint Wagnerét. Sőt egy teljesen újat is alkot: a magyar deklamatorikus stílust. Mert ő minden stílusnak a formai, ritmikai sajátosságával, még a Wagner-féle „Sprechgesang"-gal is egyesíteni tudta a magyar nyelv sajátos, gyönyörű melódiáját. Mert az olasz nyelv mellett, amely maga tiszta muzsika, Európa összes nyelvei közül a magyar nyelvben rezeg a legszebb, legédesebb melódia. De a nyelvnek ezt a zenei lelkét kiérezni, a különböző művészi stílusokkal összeforrasztani, az csak a legnagyobb énekművésznek van megadva. És egy ilyen nagy művészünk volt Takáts Mihály. Takáts Mihály páratlanul szép orgánuma egy oly csodáltosan magas és fényes tenorbariton volt, hogy Mahler Gusztáv majdnem Wagner-hőstenort nevelt belőle. Takáts Mihály az á-t oly könnyedséggel ütötte meg, mint más baritonista az e-t. És mivel a legtöbb Wagner tenorszerep nem megy túl az á-n és mivel a „Walkür" Siegmundja Wagner legmélyebb fekvésű tenorszerepe, Mahler, a híres Walkür-bemutatónál Siegmund szerepét eredetileg Takáts Mihálynak akarta kiosztani. Takáts bírta volna a szerepet, sokkal fényesebben, mint a bécsi opera szintén baritonistából tenorrá fejlesztett Schmedel Erikje. De Mahler és Takáts is még idejekorán meggondolták a dolgot. Takáts Miska, mint a magyar színpadi énekművészet Titta Ruffoja, a baritonista szerepkörben sokkal nagyobb értéke lett a magyar Operaháznak és a magyar énekművészetnek, semmint kierőszakolt tenorista lehetett volna. A hőstenor szerepkörre különben alakja sem predesztinálta. Takáts Miska kiváló szerepeit felsorolni annyi lenne, mint gyöngyszemeket fonálra fűzni. Csak művészetének nagyméretűségét, skálájának széles ívelését akarom jelezni, ha utalok az ő barreutszerű Wolframjára, Telramundjára, Alberichiére, Don Juanjára, Titta Ruffot megelőző Sevillai borbélyára, Leroux felülmúlhatatlan Csavargájára, Puccini ideális tökéletességű Marcelljére, a modern operaszínpad legzseniálisabb bohémfigurára. Hogy Takáts Misi torkában milyen gyönyörű tenor lappangott, arról egy ízben a függöny mögött tett bizonyságot. A sok kisegítő tenoristak között, akiket az Operaház igazgatósága vendégszereplésre meghívott, volt egy kopottabb hangú német, állítólagos tenorista is. A szerencsésennek a Troubadurban kellet volna bemutatkoznia. Előadás előtt már jajveszékelt a karmester előtt: — Mester, hogy fog ez ma menni. Nem vagyok jól diszponálva, pedig nagyon szeretném a stretát az eredeti c-ben énekelni. — Ne okozzon ez önnek gondot — szólt a dirigens. — Akárhány nagy tenorista b-ben énekli a strettát. jobban hangzik egy fényes, erős b, mint egy csenevésze. Csak ne forszírozza a dolgot, különben úgy jár, mint a múlt héten a mi olasz Manriconi. — Ne ijesszen kérem. Hát mi volt avval a kollegával? — Hát kérem, ennek az urnak (az illető művész Prevost Henry volt és a szóbanforgó Troubadur-előadás egyik legkínosabb élményem az Operaházban) egy érces D is van a torkában. De a múlt héten nem volt diszponálva. Gondolta, majd egy kis energiával kihozza a c-t, nekimegy a strettára, és kivág egy gixert, hogy az egész nézőtér kínosan felszisszent. Követeli a Stretta megismétlését, hogy kiköszörülje a csorbát, összeszedi minden erejét, az eredmény egy még hatalmasabb gixer. Harmadszor is meg akarja próbálni, de akkor már nem álltam kötélnek. „Elkeseredésében mi telhetett tőle , nekiment az egyik oldaldíszletnek és kardjával dühösen kettéhasította." Hát gondolja meg a dolgot és a Cavatinánál jelezze nekem egy gesztussal, hogy az eredeti, vagy a transzponált hangnemben óhajtja-e a stretát énekelni. A vendégművész bemegy az öltözőjébe és kezdi a torkát köszörülni. Egy lassú skálában göngyölgeti a hangját f-ig. Elég döcögősen megy a dolog. A szomszéd öltözőben felcsendül egy hang. Valaki sima allegróban megismétli a frázist és bevégzi egy fényes g-vel. A jó tenorista bosszankodik és megismétli a skálát szintén a g-ig. Szomszédja rádupláz egy ragyogó á-val. A vendégművész most próbálkozik a Suettával. Előbb b-ben összeszedi minden erejét és szerencsésen megüti a b-t. Most megpróbálja az eredeti hangnemben Ne adj Lzon, hogy sikerüljön. A karmester elbeszélése még bizonytalanabbá tette. Négyszer-ötször is nekimegy, a c helyett valami artikulátlan sípoló zörej jön ki a torkából. Most a szomszéd öltözőben levő valaki is rágyújt a Strettára és kétszer egymásután kivág egy oly fényes c-t, hogy a vendégművész nyitva felejti a száját. Beront a szomszéd öltözőbe. Ott egy kisebb termetű úr éppen festi magát. — Bocsánat, uram, hogy így berontok. Nevem ! Csak azt akartam kérdezni, ma este ön énekli Mabíkot, vagy én? — Már csak ön, tisztelt kartárs — felelt Takáts Misi. — Én „csak" Luna grófot éneklem. — Kedves uram, az Isten is megáldja, legalább a strettát énekelje helyettem. A nagynevű tenorista természetesen b-ben énekelte a strettát. Elég rosszul. A függöny előtt — mert udvariasságból a magyar kir. Operaházban egyszer -kétszer mindenkit kihívnak — a vendégművész a netán szabadkőműves kritikusok előtt magát a megfelelő gesztusokkal szintén szabadkőművesnek jelezte. De a budapesti Beckmesserek azonban az ilyenfajta művészi testvériességet nem respektálják. A tenorista másnap már felhasználta térfijegyét. Mit is csináljon ő egy olyan színpadon, ahol a baritonistának szebb és főleg biztosabb c-je van, mint neki. Dr. Diósy Béla. * (Az Elnémult harangok fölujitása.) Még ugyan mindig nem bizonyos, hogy Rákosi Viktor remekének közeli fölujitása a Városi Színház vagy a Budai Színkör színpadán fog-e lezajlani, az előkészületek azonban máris arra vallanak, hogy az előadás méltó lesz a darabhoz és az alkalomhoz, ami ezt a ritka érdekes és szép darabot új életre hívja. A parádés előkészületek élére kívánkozik, hogy Rákosi Jenőt igyekszenek megnyerni, hogy az Elnémult harangok felújítását az első előadáson bevezesse. A főbb szereplőkkel való megegyezés napok kérdése, úgyhogy a jövő hét elején már a próbákat is megkezdik. * (Dráma cím nélkül) Indianapolis amerikai városban egy színdarabot adnak amelynek nincs címe. A címet csak később fogják megadni a pályázat eredményéhez képest, amelyben a nézőkk részt vesznek. A színdarabot, amely melodráma, de gyilkosság nélkül, nagyon dicsérik és bizonyosra veszik, hogy a próbaelőadások után be fog vonulni egy Broadovayszínházba is. A harmadik felvonást úgy kell venni, hogy tizenöt perccel a második felvonás befejezése előtt történik. A cselekmény észaakafrikai tigrisimádókról szól, a fő rejtély pedig az, hogy valaki ellopta a szent tigris nyakláncát A szerzőt Robert St. Clairnek hívják és maga is játszik a drámában. * (Magányos szív.) Edward Sheldon, a Románc szerzője, új drámát irt. Cime: The Lonely Heart. (Magányos szív.) Sheldon egy régibb művének témáját dolgozta föl újra. Álomdráma, amelyben egy fiatalembert útjaiban elkíséri anyja szelleme. * (A gödöllői Izraelita Nőegylet műsoros estje.) A gödöllői Izraelita Nőegylet sikerült műsoros estet rendezett minap. A műsor keretében Elfer Klára csengő, képzett hangjával, meglepő énektudásával tűnt fel. A Zsidónő operából Ileda áriáját énekelte nagy hatást keltve. Rothauser Lili kellemesen zengő hangján adta elő Kuruc János egyik szép dalát. Nagy feltűnést keltett Drucker Ibolyka művészi táncszáma, amelyben pompás ritmusérzékével és plasztikus mozdulataival vívott ki általános elismerést. A többi szereplők, Baláss Kamilla, Glausint Ella, Sebestyén Klára és Drucker György is hozzájárultak az est sikeréhez. *, (Színázjubieum és verítéRzsiszilés.) Ágotay Ferenc janovik vidéki színész a Kispesti színházban tegnap este ünnepelte működésének 40 éves évfordulóját. A Kispesti színház a Cigánybáró előadásával járult hozzá a jubileum sikeréhez, a vendégművészek közül Szigethy Irén ünnepelte különösen a közönség, aki Szffi szerepét énekelte kitűnően és alakítása is sokáig emlékezetes marad a Kispesti publikum előtt.