Pesti Hírlap, 1927. augusztus (49. évfolyam, 173-196. szám)
1927-08-07 / 178. szám
1927. augus 7.tus 7., vasárnap. Ilin IIII II Hill »IUII III — IIIBMIIM Hill Ili II 1927. augus tus 7. vasárnap? ' PESTI HIRLAP Bethlen Margit grófnő meséi az olasz lapokban. Az olasz sajtó a magyar életről és művészetekről. Milánó, aug. 6. (A Pesti Hirlap tudósítójától.) . Amikor gróf Bethlen István az olasz-magyar baráti szerződés megkötésére Rómába utazott és magával vitte feleségét is, az olasz sajtó hosszasabban foglalkozott az előkelő irónő személyivel és műveivel. Több elsőrangú lap fordításban közölte a grófnő műveit s a Secolo XX interjút is közölt a magyar miniszterelnök feleségével. Ezek a közlemények Mussolini figyelmét is felkeltötték, aki Bethlen grófnő műveiről valóságos elragadtatással nyilatkozott. Azóta Olaszország legnagyobb kénes hetilapja, a művészi kiállítású Illustrazione — amint erről a festi Hírlap már beszámolt, — az iróné arcképével együtt, meleg méltatás kíséretében egész kis gyűjteményt mutatott be az illusztris iróné alkotásaiból, a Popolo d'Italia pedig, a „Duce" lapja, melyet öccse, Arnaldo Mussolini szerkeszt, nagyobb cikkben foglalkozott Bethlen Margit grófnővel. Bethlen Margit grófnő meséiért azóta erős versengés indult meg s többek közt az Illustrazione legújabban ismét nyolc meséjét közli, Balla Ignác és Aldo Molinari fordításában. Két teljes oldalt szentel a magyar művészetnek Aldo Molinari fordításában. Két teljes oldalt szentel a magyar művészetnek Aldo Molinari lapja, amely eredetiben, magyarul "facsimilében (és természetesen mellette olasz fordításban is") közli Bethlen Margit grófnő levelét Aldo Molinarihoz. Bethlen Margit grófnő levele, amely Inkéről kelt, a következő: Kedves Főszerkesztő Úr! Rendkívül nagy örömmel adom meg az engedélyt, a meséim laájában való megjelenésére vonatkozóig. Szívemből kívánom, hogy igazzá váljék az a jóslása, hogy evvel is egy lépésvel közelebb hozzuk enizmushoz az olasz és magyar nemzetet. És ha ez így lesz, akkor nyugodtan mondhatom, hogy nem hiába írtam. Szívélyes üdvözlettel Gr. Bethlen Margit.. A levelet a lap szerkesztősége meleg sorokkal vezeti be. A cikket különben három érdekes kép tarkítja: magyar lakodalmas menet képe, tipikus mezőkövesdi népviseletben, debreceni subás legények fotográfiája éset - kép, amely szebbnélszebb dunántúli magyar lányokat ábrázol vasárnapi ünneplőjükben. Érdekes egyébként, hogy újabban Itáliában nagy érdeklődés mutatkozik minden iránt, ami magyar. A Lettura nagy cikkben ismerteti az erdélyi magyar népszokásokat. Gino Cuchetti az erdélyi magyarságról ezt írja: A trianoni béke nagyrészt Romániának juttatta ugyan őket, de ez a nemes és tiszteletreméltó eredetű nép ma szinte izoláltan él itt a hegyek között épen úgy, mint a lapályon, Keletnek ebben a sarkában, ahol évszázadokon át az európai kultúrát védelmezi a Kelet kultúrájával szemben. Az olasz közvélemény tehát kezd tiszta fogalmat kapni mindenről, ami magyar. Románok, csehek, szerbek még nemrégiben is nemzetközi kiállításokon a tőlünk „elhódított" területek művészetét úgy igyekeztek feltüntetni, mintha azok román, cseh, szerb művészet remekei lennének. Most aztán pártatlan helyről kapták meg a méltó választ újabb „hódító törekvéseiselé", amelyek még a magyar népművészetet sem akarták meghagyni számunkra. B. I. A német kormány 50.000 márkával jutalmazta Riszticset és Edzardot a pénteki világrekordért. Risztics akrobatikus produkciói a szegedi repülőtéren. Az indulás napja Newyork felé még eddig bizonytalan. Risztics és Edzard 52 és fél órás rekordteljesítménye világszerte rendkívüli szenzációt keltett. A szakkörökben eddig az a nézet volt elterjedve, hogy Chamberlin és Acosta rekordja a mai repülőgépek időtartamteljesítményének a tetőfokát alkotja s így senki sem remélte, hogy az amerikai pilóták rekordját ily rövid idő alatt túlszárnyalják. Chamberlin és Acosta 1927 április 12. és 14-e között, érte el Newyork fölött az 51 óra, 11 perc és 25 másodpercre rugó rekordteljesítményét, amely hat órával lépte túl Drouhin és Landry francia pilóták előző rekordidejét. A franciák 1925 augusztus 7. és 9-e között 45 óra, 11 perc és 59 másodpercig tartózkodtak a levegőben leszállás nélkül. Clarence D. Chamberlin, amint ismeretes, ugyancsak ezzel a rekordverő géppel kelt át az óceánon néhány héttel később. A magyar és a német pilóta a mai nap folyamán beérkezett pontos jelentések szerint 52 órát és 23 percet töltött a levegőben és a hozzávetőleges becslések arról számolnak be, hogy ezalatt több mint 6000 kilométert tettek meg egyhuzamban. Megbízható forrásból úgy értesültünk, hogy a két pilótát Chamberlin és Acosta rekordjának megjavításáért 10.000 márka jutalomban részesíti Németország kormánya. Ha a jutalmat megfelezik, még mindig tekintélyes összeg, mintegy 31.000 pengő jut egyik-egyik pilótára. Riszticsről, repülőgépéről és a transzóceáni repülés előkészületeiről alkalmunk volt beszélgetést folytatni a magyar aviatikának egyik ismert úttörőjével, aki a következőket mondotta el a Pesti Hírlap munkatársának: — Risztics János azok közé a magyar pilóták közé tartozik, akik a repülés iránti hajlamot és egészen kivételes rátermettséget szinte már a bölcsőből hozzák magukkal. Nem véletlen, hogy a németek, akik annyi kiváló repülőgépvezetővel rendelkeznek, éppen Riszticsben találták meg azon pilóták egyikét, akire nyugodtan rá fogják bízni a német lobogó becsületét a transzóceáni repülőút alatt. Nem hinném, hogy Németország, vagy Franciaország sok olyan kitűnő pilótával rendelkeznek, mint Risztics János, aki itthon is lépten-nyomon tanúságot tett rendkívüli tehetségéről. Közvetlenül a háború utáni időkben történt, hogy a szegedi repülőtéren a jelenlevő magyar pilóták abban versengtek egymással, hogy ki tud a levegőben merészebb produkciót végezni. A többiek hajmeresztő bravúrjai után Risztics is sorra került. Akik ismerték vakmerőségét, valamennyien csodálkozva nézték, hogy szokásától eltérően ezúttal mennyire óvatosan, vagy, amint pilótanyelven mondani szokták: „római katholikusan" repül. Már megközelítette a földet és a nézők csalódottan várták, hogy minden bravúr nélkül ismét visszaereszkedjék a repülőtérre, amikor gépe az országút fölé ért s abban a pillanatban, midőn alig választotta el már a földtől egynéhány méter, váratlanul egy teljes bukfencet vetett a levegőben, közvetlenül az országút fölött. A jelenlevőknek csaknem a hajuk szála is égnek meredt a szokatlan látványra, mert a gép szinte súrolta már a földet, amikor a vakmerő pilóta a doopingba belekezdett. A harctéren is megtette a világháború alatt, hogy gépét több ezer méter magasságból engedte lecsúszni oldalt nyírsebesen s csak akkor állította viszsza ismét egyensúlyi helyzetébe, amikor a földet már megközelítette.- Ami a dessaui Junkers-gyár rekordverő repülőgépét illeti, ez egyike a legújabb német konstrukcióknak. Az erdőket ellepő rovarok elleni védekezésre alkalmazták legutóbb, igen kedvező sikerrel, amikor is a rovarölő méregport a törzs aljára szerelt szórókészülékkel hintették szét a férgekkel ellepett erdőségek fölött. A gép szerkesztője, Junkers professzor, a német aerotechnikának egyik régi, oszlopos alakja, aki főleg a fémrepülőgépek építése terén szerzett magának világszerte elismert hírnevet. Egyfedelű gépeit a vastag szárnykeresztmetszet jellemzi, ahol a szárny merevítő szerkezete magában a szárny belsejében foglal helyet, hogy ezáltal is csökkentse a repülőgép káros ellenállását. A Junkers-repülőgépek a magyar közönségnek is régi ismerősei. A dunai hidroplánok, amelyek Bécs és Budapest között a vízirepülőgépforgalomban több éven át használatban voltak, valamennyien Junkers gyárából kerültek ki. A német légiforgalom jelentékeny részét ma is nagy, három motoros Junkersekkel bonyolítják le, különösen a távolsági forgalomban. A két Junkers-gép amerikai útját értesülésem szerint a Norddeutscher Lloyd és egy német bank fogja finanszírozni. A nagy német hajóstársaság ugyanis arra számít, hogy a transzóceáni rendszeres légiforgalom bevezetésére rövidesen sor kerül s ezért az áttörés elsőségét magának kívánja biztosítani. A két gép egyikét Risztics, a másikát valószínűleg Loose német pilóta fogja Németországból Newyorkba vezetni. Nem valószínű, hogy már hétfőn elindulhatnak, mert számítani kell arra, hogy a kedvezőtlen időjárás néhány napi várakozásra kényszeríti őket. A véletlen szerencse, hogy sikerült az egyik gépen a Pesti Hírlap levelezője részére helyet biztosítani, a magyar közönség tájékoztatása szempontjából rendkívül nagy jelentőségű, mert minden jel arra mutat, hogy Riszticsék transzoceáni repülését Magyarország újságolvasó közönsége még feszültebb érdeklődéssel fogja kísérni, mint az amerikai repülőkét, egyrészt, mert magyar pilótáról lesz szó, másrészt pedig amiatt, hogy Európából Amerikába eddig senki sem repülte át az Atlanti óceánt. MASÁRÍMAR. Ősz fiatalember. Halántéka ősz volt, teljesen ősz. A haj ezüst keretbe foglalta ifjú arcát. Két esztendővel ezelőtt találkoztam vele, de akkor még hollófekete volt. Elmondta, hogy történt: — Nem egy éjszaka alatt, mint a rémregényekben, a fellengző költeményekben olvassuk. Nem, barátom, nem. Sokkal rövidebb idő alatt. Percek alatt, két perc alatt, vagy egy perc alatt. Nem tudom. Ismered a kislányomat, öt éves. Ekkor még csak három volt. Ilyen rekkenő napon, délután kettő telt, hazaballagtam, ebédelni. Ma is abban az ötödikemeleti lakásban lakunk, melyben már jártál. Az ebédlő előtt kőerkély lóg, rajta — alul — petúniák, verbénák, sarkantyúvirágok. Feleségem szereti a virágokat. A bérpalotát fásított tér veszi körül, középütt bódé a zenészeknek, akik időnként cincognak valamit a fürdőző vendégek mulattatására. Ez a terep. Amint áthaladtam a téren, szokásom szerint föltekintettem az ebédlő ablakaira, az erkélyre. Az erkély peremén, mely alig szélesebb huszonöt centiméternél, egy jó férfi arasznál, kislányom sétált egyedül, hajladozott, ide-odatipegett a kék, virágos köténykéjében, néha meg-megállt, nyilván gyönyörködött az alatta elterülő panorámában. Első gondolatom az volt, hogy fölordítok, a nevét kiabálom, vagy intek karommal, zsebkendőmmel. Szerencsére nem így cselekedtem. Ez lett volna tudniillik a legrosszabb. Hangom, vagy neve hallatára okvetlenül megrezzen, a jelre leröpül hozzám, belezuhan abba a szakadékba, abba a szörnyű levegő-örvénybe, mellyel a mit-sem-tudás angyali biztonságával kacérkodott. Mit lehet ilyenkor tenni! Mondd, mit tettél volna például te? Mellettem a zenekar valami émelyítő táncdarabot nyúzott, kis cserkészek labdáztak, villamosok csilingeltek. Csak pár másodperc múlhatott el. Erre már rohantam fölfelé a lépcsőn, öt-hat fokot ugorva, eszeveszetten, versenyt futva a halállal. Bensem döngött, mint valami fűrészmalom. Szavakat dadogtam magamban, fintorogva, hogy ne halljam gondolataimat. Isten, anyám segíts. No semmi baj. Ezalatt fölértem, hihetetlenül-gyorsan, a rémület repülőgépén. Most óvatosan fékezve sietségemet lassítottam, nesz nélkül nyitottam az ajtót, mint a gyilkos, hogy meg se nyikkanjon. Vágatva, de ravasz csöndességgel az ebédlőbe osontam. A német kisasszony, akire a gyermekemet bíztuk, ép a sótartót tette az asztalra. Egy szót se szóltam. Szemem odalobbant az erkélyre. Kislányomat kerestem, de már nem láttam. Csak az üres szék volt ott, melyről a peremre mászhatott. Még maradt annyi erőm, hogy J.7 erkélyre vánszorogjak. Itt pillantottam meg. Már egészen a falnál állott, az erkély túlsó szélén, háttal nekem, arccal az égnek. Közben idáig botorkált. Vadul elkaptam derekát. Bevittem a szobába. Leszállítottam az áldott, biztos földre. Aztán a díványra rogytam, elkezdtem hahotázni, zokogni, üvölteni . . . Arcára meredtem, melyen még a régi izgalom lüktetett, apró hullámokkal. Mosolygott. Én is mosolyogtam. Haja fehér volt, hideg, mint a sírboltok salétroma. Kánikulai verőfény lángolt. K. D. 3 Rádió is lesz Riszticsék repülőgépén. Dessau, aug. 6. A Junkers-gyár igazgatói, az óceán átrepülésére kiszemelt pilóták és a hamburgi tengerészeti meteorológiai állomás vezetői közt ma folyt tanácskozások még eddig nem hoztak végleges eredményt. Még nem tisztázódott a kérdés, hogy a két repülőgép milyen útirányt kövessen, de az már szinte bizonyos, hogy a végső cél Newyork lesz. Semmi körülmények között sem lehet számítani arra, hogy a repülők már hétfőn startolnak. A gépeket a dessaui repülőtéren ma újra átvizsgálták s kisebb javításokat végeztek rajtuk; mind a két repülőgépbe rádiófelvevő készüléket szereltek fel, amelynek segítségével a pilóták az időjárási jelentésekről tudomást szerezhetnek. Adóállomást egyik gépbe sem szerelnek fel. Loose pilóta ma nem szállt fel, de holnap még egy próbarepülést végez.