Pesti Hírlap, 1927. november (49. évfolyam, 248-272. szám)

1927-11-01 / 248. szám

1927. november 1., kedd. (PESTI HÍRLAP láthatatlan hajós• Regény. — Irta: Lux Terha. 31 MÁSODIK RÉSZ. Emese. — Körülbelül. — bólintott Emese komolyan. — De a vidámságnak van még egy testvére is: az öröm. Mglehet ugyan, hogy csak unokatestvérek, mert nem igen hasonlítanak egymásra Az öröm ritkább vendége életünknek és nem időzik sokáig. Jön, megérkezik és elmegy. A vidámság szerényebb és többet ér. A molnár nézte. — Sok bölcseséget tanultál szegény apádtól és úgy látszik, semmit se felejtettél el. Mert bizo­nyára ezt is tőle tanultad. — Tök­. De magam is rájövök sok mindenre, mert mindent megnézegetek és mindenen gondol­kodom. — És tőlem nem tanultál még semmit, Kis­mese ? — Dehogy­nem! — És közelebb ment a mol­nárhoz. Kezét, mint a régi festők képein a szentek, keresztbe fonta mellén és igy felelt: — András bácsitól két dolgot tanultam. A hű­séget és az erős akaratot. A molnár a keze után nyúlt, de már elszaladt és a harmadik szobában utánozta a rigó füttyét: — Liu! . . . Liu! . . . A szomorúság csakugyan kirepült a molnár házából és a fiatal leány varázsos lényének vidám derűjével telt meg. A dermedten alvó pompás szo­bákba friss élet költözött, a hatalmas ablakokon be­özönlött az eddig elzárt napsugár és egész nap hal­latszott a leányka könnyű lépte, vidám hangja és hegedűjének babonás szépségű melódiái. Mindjárt másnap beállított az öreg részeges kántor, Emese legelső mestere: Hulovics Mátyás. A kisleány úgy futott eléje, mint a szélvész. Egye­nesen a karja közé repült és összecsókolta az öreg pápaszemes, rezesre vörösödött arcát. — Még megfojtod ezt az öreg embert! — ne­vetett a molnár és lefejtette a kisleány karját az öreg nyakáról. — Hát mit szól hozzá mester, hogy megnőtt a leányom! Magához vonta, kezét vállán nyugtatva és di­csekvő szemmel hallgatta az öreg áradozó csodá­latát: — Bizony, hogy megnőtt! Mint a rózsafa és olyan szép lett, mint a tavaszi halmi virága . . . — És hogy muzsikál! — viselt az öreg felé­­ molnár. — Olyat még nem pipált öregapám! Emese már hozta a hegedűjét és Mátyás bácsi boldog izgatottsággal ereszkedett egy székre. Egész belesápadt előbb még vörös ábrázata és hosszú, so­vány ujjai idegesen reszkettek, míg a pápaszem'' törülgette. Emese ránézett. Látta, hogy Mátyás bácsi sá­padt és izgatott és ő is halványabb lett. Tudta, hogy ennek az öreg­embernek, ennek a félbem­maradt zse­ninek egész élete a muzsika és azt is tudta, hogy most nem laikus, hanem egy szétomlott tehetség és elsőrendű kritikus előtt játszik. Már arra, ahogy a hegedűjét hangolta, ahogy végig h­úzta a vonót a húrokon, már arra is olyan izgalom fogta el az öreg kántort, hogy a szemét lehunyta. Egy óra hosszat játszott már Em­ese és ez­alatt az öreg térdére könyökölve, tenyerébe rejtett arccal hallgatott. Mikor felemelte fejét, arca nedves volt a könytöl­és tekintetében mámoros extázis vi­lágított. A kisleány megölelte. — Mátyás bácsi lelkem, mondja, h­át tudok valamit? Az öreg magához szorította. — Mindent tudsz szivecském, — mondta meg­hatottan, — amit csak egy művésznek tudni kell. Azonkívül azt is tudod, amit nem lehet megtanulni, mert ez vagy vele születik a művésszel és akkor egyedül álló, egyetlen lesz a maga nemében, vagy nem születik vele, de akkor is művész lehet, csak ép az fog belőle hiányozni, ami te belőled nem hiányzik. Emese leguggolt az öreg kántor mellé és úgy nézett fel reá. — Máty­ás bácsi lelkem, mondja, mi az, ami én belőlem nem hiányzik? Az öreg ember sóhajtott. — Szivecském, nem könnyű azt megmondani! Mindennapi nyelven, szivnek nevezik, hanem ez így egyedül, még nem elég. Mert látod, sokféle mű­vész van. Van­ értelem, van szivművész, van olyan is, amelyikben mind a kettő eg­yütt megvan és még­sem az igazi. Mert még a szív között is van különb­ség. Az igazán nagy művész szíve egy egészen egyedül álló, különös szív. Ebben a szívben más a fájdalom és más az öröm. Ez a szív, egy önmagát felemésztő sóvárgás szakadatlanul lüktető láza az elérhetetlen után. Azt hiszem, kis Emese, hogy a te szivecskéd is ilyen sziv. Azért csak annyit mondok neked, hogy te vagy és leszesz a hegedű­ Chopinje. Ezután az öreg Hulovics mindennapos vendég volt a kastélyban. Délelőtt eligazította otthon a gaz­dája méheit, délután felült a kis rozoga bricskájára, melyet egy félszemű öreg ló húzott és lázas síeléssel igyekezett a kastélyba. Gordonkán is jól játszott, ezt elhozta magával és egész délutánokon kisérte gordonkáján vagy zongorán — a molnár feleségé­nek zongoráján — a kisleányt. Mátyás bácsi valóságos kincs volt Emese szá­mára. Mindent tudott, ami a zenéhez tartozott. Is­merte a keletkezését, történetét, az elméletét, meg­érezte, ha önmaga nem­ is érhette el, hol kezdődik benne az a művészet, ami minden más művészetet, amit emberi töme és fantázia produkál, sokszorosan felülmúl, mert semmi módban nem találkozik olyan viharos­­erővel és egymásból kifolyólag: az érzéki és lelki háatás, mint ép a zenében. És mi mindent, tanult Emese az öreg egy-egy töredező szavától, egy mozdulatából, szemének egy­egy felvillanó­­pilantásából! Ha belenézett zavaros, 3 Szövetségese volt-e Csehország az antantnak? Hivatalos jelentések a cseh csapatok magatartásáról. — Bolzano ezredes érdekes megfigyelései. — Frigyes főherceg jelentése I. Ferenc Józsefnek. Mai cikkünkben néhány érdekes hivatalos jelen­tést közlünk, amelyeket annak idején az egyes csa­patparancsnokok állítottak ki kizárólag a hadsereg­főparancsnokság tájékoztatására. Ezekben a jelenté­sekben bizonyára sok a túlzás, mert hiszen köztudo­mású, hogy minden parancsnok igyekezett saját csa­patairól a legjobb bizonyítványt kiállítani. Ennek dacára fontos okmányok annak bizonyítására, hogy a csehek zöme kivette részét a háborúból, mert min­den tekintetben csődött mondott ezredekről nem lehe­tett dicséretektől hemzsegő jelentéseket küldeni. Van a jelentések között egy, amely különös figyelmet ér­demel, mert nagyjában megtalálta nyitját annak, hol kell keresni a határvonalat a megbízható is a megbízhatatlan cseh ezredek között Ezt a jelentést Bolzano ezredes, a 132. gyalogdandár parancsnoka, terjesztette elő a főparancsnoksághoz, hadtestpa­rancsnoksága útján. Bolzano ezredes dandára cseh ezredekből állt, de ettől eltekintve, ő maga állapítja meg jelentésében, hogy alapos ismerője a cseh nép­nek és a cseh viszonyoknak. Szerinte a cseh ezredek harci készségének különbözősége tisztán attól függ, hogy (­z illető ezred legénysége a városokból vagy pe­dig a falvakból egészítődött-e ki. Szerinte mindazok a­z ezredek, amelyek a vidéki lakosságból alakultak, — tehát Csehország lakosságának jelentékeny több­sége, — teljesen megbízható, míg a nagyobb városok, de különösen Prága, amely a bomlasztó elemek fő­fés­ke volt, teljesen megbízhatatlan anyagot szolgál­tattak. Bolzano ezredes jelentéséből a következő érdekes részleteket emeljük ki: Mint a volt 88-ik gyalogezrednek és jelenleg olyan dandárnak a parancsnoka (81 és 88-ik számú gyalogezredek), amelynek nagyobbik fele tisztán cse­hr.kb.M áll. engedtessék meg nekem, hogy a bécsi cs. és k­ir. parancsnokság október 12-én kelt jelentéséhez hozzászólhassak és a következőket terjeszthessem elő: Mindenekelőtt kérem a holdtestparancsnoksá­got, hogy ezt a jelentése­ nes továbbítsa az általá­nos szolgálat érdekében. Bevezetésül felemlítem, hogy csehországi német családból származom, ott töltöttem el ifjúságomat és katonai szolgálatom naeiv részét cseh ezrednél (a 11. számú, Pisek, 75%-a cseh) teljesítettem. A cseh nyelvet is folyé­konyan beszélem. A jelenleg parancsnokságom alatt álló ezredek mindenütt és minden időben ki­fogástalanul viselkedtek és kötelességüket a vég­sőkig teljesítették Ezt bizonyítja a sok kitüntetés a sok szóbeli és írásbeli dicséret a különböző ma­gas parancsnokságoktól. Most arról értesülök, hogy a SS-ik gyalogezred egyik menet­zászlóalja, amely a háború kezdetén Szerbiában harcolt, meg­bízhatóság tekintetében némi aggodalomra adott okot. Időt vettem magamnak ezeknek a különleges jelenségeknek a megvizsgálására és a következő eredményre jutottam: A cseh paraszt, tapasztalataim után ítélve, teljesen megbízható, kitűnő polgár és ka­tona. Teljesen távol áll tőle hogy más ura­lom alá vágyódjék. Az államérdekre nézve veszedelmes elem kizárólag a művelt városi, továbbá az a műveltebb elem,, amely hivatásánál fogva él falun (tanító, pap, hi­vatalnok). Ezek az emberek nagyobbrészt a szokos­egyesületek tagjai, amelyeket az állam hallgató­lag mindig eltűrt. Az első menetzászlóaljak­ túl­súlyban olyan póttartalékosokból alakultak, akik majdnem kizárólag a tanítósághoz tartoznak. Szó­val olyan népréteg, amely könnyen hajlik izgatá­sokra. Ez az oka annak, hogy egsy és ugyanabból a hadkiegészítő pa­rancsnokságból származó tábori ezred tel­jesen megfelel a követelményeknek, míg az első menetzászlóalj csődöt mond. Ebben rejlik annak titka is, hogy olyan ezredek, amelyek városokból egészítődnek ki va­gy jobb munkásterületekről (a 2S-ik és aG-ik gyalogezred), megbízhatatlanok, míg azok az alakulatok, ame­­lyek­ a falusi lakosságból egészítődnek ki, teljesen kifogástalanok. Bolzano ezredes, aki, úgy látszik, tényleg kitűnő megfigyelő és elég tárgyilagos, teljesen körülhatá­rolja a megbízhatatlan elemeket. Ebből kitűnik, hogy a városi elem egy része, tehát Csehország jelentékeny kisebbsége volt az, amelyet megfertőzött a pánszláv agitáció, míg a csehek túlnyomó többsége, a vidék, mindvégig lojális volt az osztrák uralom iránt. Köppl József alezredes parancsnoka a 35-ik cseh ezrednek, amely annak idején a 19-ik gyaloghadosz­tály kötelékében Auffenberg parancsnoksága alatt részt vett a komarowi csatában, a következő jelentést küldte 1917 november 6-án a főparancsnoksághoz en­nek az ezrednek a háború folyamán tanúsított ma­gatartásáról. A 35-ik gyalogezredről 1914 augusztus 28-án a bhodywancei csata után az akkori hadtestpa­rancsnok s a mostani tartományfőnök, gróf Huyn lovassági tábornok, amidőn az ezred 1914­ augusz­tus 31-én a czerniki határőrháznál elvonult előt­te és a diszpozíciók kiosztásáig rövid pihenőt tartott, a következőkép nyilatkozott: — „Én a 35-ösök támadását a Chodywance­nél minden részletében személyesen figyeltem meg s mondhatom, hogy csak a legteljesebb elismerés hangján beszélhetek az ezred bravúros magatartá­sáról. Az ezred tisztikara nagyon előkelő és an­nak példaadó magatartását megállapítottam. Fiam ezek után szintén a gyalogságnál fog szol­gálni." Az ezredparancsnok abban az időben Bécs mostani városparancsnoka, Mossig János lovag vezérőrnagy úr volt. Köppl alezredes jelentésének további részében még ezeket mondja: „A következő napokban 7/IX.—11/IX-ig a ra­wa-ruskai csatában teljesen sikerrel védelmezte állásait Lenkowicenél, a túlnyomó ellenség ismé­telt támadása ellen, anélkül, hogy egy lépést is meghátrált volna. Csak akkor vonult vissza utol­sónak, amikor már jó ideje kiadták a parancsot az általános visszavonulásra. Midőn a 17-ik had­test ajykori parancsnoka, őexcellenciája Stritek al­tábornagy, most vezérezredes, 1914 szeptember 28-án megszemlélte az ezredet a Tuchow melletti Jadlowkánál, így kiáltott fel: Jizek a sankowicei hősök." A Kárpátokban az ezred a 19-ik gyalogsági hadosztály kötelékében 1915 január 24-től február 26-ig számos ütközetben vett részt a legnehezebb viszonyok között, miközben lassan előrenyomul­va, mindig tért nyert. Ezt a periódust a wyskowi szorosnak 1915 március 23-án rohammal történt bevétele zárta le. Emiatt külön dicséretet kapott Gerock gyalogsági tábornok hadtestparancsnoktól. Gerock gyalogsági tábornok tudvalevőleg egy porosz hadtest parancsnoka volt s abban az időben hozzá osztották be a 19-ik cseh gyalogsági hadosz­tályt is. A hadseregfőparancsnokság az alábbi táviratban adott kifejezést legmagasabb megelégedésének a Dneszteren való átkelés és 1915 23/VI.—28/VI-ig sok orosz tömeg­támadás visszautas­­ása alkalmából: — A 35-ik és 81-ik gyalogezeredeknek Steiger vezérőrnagy parancsnoksága alatt a legmagasabb elismerésemet fejezem ki kiváló harci magatartá­suk miatt. Frigyes főherceg tábornagy. Érdekes különben, hogy maga Frigyes főherceg, valahányszor jelentést tett I. Ferenc Józsefnek, sohasem felejtette el, hogy a csehekről meg ne emlékezzen. 1915-ben többek közt ezeket sürgönyözte az agg ural­kodónak: „Alázatosan jelentem, hogy ma, december 9-én, őfelsége a német császár meghívott ebéd­e l'lessbe. őfelsége a legmagasabb megelégedését fejezte ki csapataink magatartása fölött abból az alkalomból, hogy szemlét tartott a déli hadsereg fölött. Különösen kiemelte a 19-ik (cseh) had­osztály és a 38-ik honvédhadosztály kitűnő maga­tartását. Hlolnap Rezezanyba utazom, a déli had­sereg megszemlélése céljából és 11-én visszatérek a hadseregfőparancsnokság tartózkodási helyére." Ezek kiragadott részletek napiparancsok töme­geiből, amelyek mind amellett bizonyítanak, hogy voltak árulók a cseh csapatoknál nagyon szép szám­­ban, de a túlnyomó rész hiven kitartott Ausztria mellett. N­a Bothermere lord fáradságot vesz magá­nak és betekint a hivatalos jelentések egynémelyi­kébe, nem lesz bajos bebizonyítania igazát, amivel a cseheket elüti attól a jogtól hogy magukat az antant szövetségeseinek tekintsék.

Next