Pesti Hírlap, 1927. november (49. évfolyam, 248-272. szám)
1927-11-19 / 263. szám
8 M bohóc halála. Newyork, november. Az amerikai népnek az üzleti érzék "által kissé eltompított," rideggé tett lelkületében az érzelgős, romantikus történet irántvaló érdeklődés nem pusztult ki egészen. Ez látszik a színdarabjaikon, közkedvelt regényeiken, mozitörténeteiken egyaránt. Az amerikai nép humora is minden esetlensége, nyersesége dacára is megőrzött bizonyos ártatlan, gyerekes naivitást. Ez a magyarázata, hogy az amerikai cirkuszok legkedveltebb egyénisége a lisztes arcú, tarka-barkaruhás bohóc. Amikor a clown-t ütik, pofozzák, mikor ezbőgve rohan ide-oda, mikor idétlen cipőiben, ormótlan kalapjaiban, fingyes-rongyos ruhájában csetlikbotlik, — az amerikaiak telitorokkal nevetnek. Ilyen kedvencük volt az amerikaiaknak egy Marceline nevű clown, aki éveken át működött, a newyorki „Hippodrom"-ban. A bohóc volt a társulat legfőbb vonzóereje. Tulajdonképen Marceline Orbes-nak hívták, Spanyolországban született, onnan került el Londonba, majd azután Newyorkba. .Marceline szinte fogalom lett Amerikában. A kistermetű, sovány és bánatos arcú bohócot szeretettel ünnepelték, valahányszor fellépett. És Marceline megérdemelte ezt a megbecsülést: mindig újabb és újabb ötletekkel tudta megkacagtatni publikumát. Ámde az idő lassan-lassan mégis csak tovaröppent Marceline feje felett. A bohóc kezdett öregedni. Mozgása lassúbb, hangja fakóbb lett és ötletei, fogásai is lassan kint elavultak. Megkoptak, mint a gazdájuk. Még néhány évig tartotta magát, régi dicsősége morzsáin tengődött, de egyszer csak megtörtént vele a megszégyenítő dolog: nem kapott szerződést. A szegény bohóc, akiről évekig hasábokat írtak a lapok, akinek fényképe mindenütt látható volt, — kenyér nélkül maradt. Marceline ekkor a cirkusz mellett — vendéglőt nyitott. A gondolat elég jó volt. Régi közönsége itt is felkereste és támogatta. Ámde a cirkuszhoz közel nemsokára egy hatalmas filmpalota épült, majd jött a rádió, — és Marceline vendéglőjének forgalma nagyon lecsappant. Már a mindennapi kenyeret sem biztosította. A bohóc azonban felvette a sors által odadobott keztyűt: — küzdött tovább a megélhetésért. Megpróbálkozott sok mindennel, de semmi sem sikerült neki. Ekkor hátat fordított Newyorknak. Eltűnt a városból. Senki sem tudta, hova lett. Egyszerre azonban, váratlanul, nevével, arcképével ismét megteltek az újságok. Tijra hasábos cikkeket írtak róla, ismét dicsőítették, magasztalták, mint azelőtt, mert Marceline meghalt,öngyilkos lett. Visszatért régi dicsősége helyére, Newyorkba, álnév alatt, megszállott egy kis szállodában és ott golyót röpített szívébe. Mikor rátaláltak, könnyű volt megtudni, hogy ki a szerencsétlen. Mielőtt öngyilkos lett, felvette ütött-kopott bohócruháját, fejére tette a hegyes süveget, arcát belisztezte. Azután az asztalra kirakta az újságokat, amelyekben annyi szépet írtak róla; a széket, amelyre halálra szántan beleült, teletűzdelte a forró, szép napok emlékeivel, arcképeivel, koszorúk szalagjaival. Mikor így mindennel elkészült, sokat szenvedett és csalódott szivének irányította a pisztoly csövét. Ötvennyolc évet élt. Temetése fényes volt. Régi barátai, tisztelői, akiket annyiszor megkacagtatott mókáival, elárasztották koszorúkkal, csokrokkal a koporsót. A gyászmenetben rengeteg ember kisérte őt ki a temetőbe. A sírnál öten is búcsúztatták és a koporsót hangosan zokogó nők vették körül. Marceline-nek senkije se maradt. Levelet, egy sor írást sem hagyott hátra. A bohócruhát a szállodás tartotta meg adósságai fejében, akitől viszont egy gazdag gyáros vette meg. És nagy pénzen kelt el minden arcképe, minden szalagja. Nem sajnálták érte a pénzt. Mert az amerikaiaknak van szívük. A valorizációs javaslat bizottsági tárgyalása. A képviselőház pénzügyi és igazságügyi bizottsága pénteken folytatta a valorizációs javaslat tárgyalását. Propper Sándor arra kérte a pénzügyminisztert, hogy a Tabán átépítésének kérdésében vegye revízió alá felfogását. A kormány pénzügyi politikája számára nemcsak a külföldi tőke, de a belföld bizalmát is meg kell nyerni. A hadikölcsönök valorizálásának méltányos megoldását sürgette. A tárgyalást november 22-én folytatják. A minisztertanács elfogadta az új állategészségügyi törvényjavaslatot. A kormány tagjai pénteken gróf Bethlen István miniszterelnök elnöklésével minisztertanácsot tartottak. A minisztertanács folyó ügyeket intézett el, azonkívül letárgyalta Mayer János földmivelésügyi miniszter előterjesztése alapján az állategészségügyi törvényjavaslatot A törvényjavaslatot a miniszter legközelebb benyújtja a parlamentben. PESTI HIRLAP 1927. november 19., szombat. Risztics újra készen áll arra, hogy Amerikába repüljön. A világhírű magyar pilóta ezúttal az Azori-szigetekről fog startolni. A nagyközönség különösen itt Magyarországon nem felejtette még el azokat a lázas napokat, amikor augusztus végén Dessauban a Junkers-művek telepén az Amerikába szánt hatalmas acélgépek indulásra készülődtek. A Bremen és az Europa egymásután röppentek föl a betonpályáról és sok ezer néző üdvrivalgása közepette vágott neki a végtelen égnek ... A bátor pilótáknak nem volt szerencséjük. A biztos halált és a biztos pusztulást csak azzal tudták elkerülni, hogy még idejében visszatértek a ködös és viharzó tengerről. Ennek a vakmerő kísérletnek az egyik hőse volt Risztics János, a nyolc világrekordot tartó kitűnő magyar pilóta. A Junkers-művek a dolog természete szerint nem nyugodtak bele ebbe a kudarcba, amelynek során a legelőrelátóbb technikai készülséget és a legragyogóbb pilótai bravúrt legyőzték az ellenséges elemek. Szeptember során új gépet indítottak Amerika felé, a D. 1230-at, azzal az utasítással, hogy ne egyszerre tegye meg a Németországtól Amerikáig terjedő utat, hanem közben pihenjen meg Liszszabonban és az Azori-szigeteken. A repülőgép el is jutott az Azori-szigetekig Hartába, onnan azonban a rendkívül rossz időjárás miatt hetek óta nem tud elmozdulni. Most azután Dessauból a következő távirat érkezik: Dessau, nov 18. Risztics, a Junkers-művek pilótája, megérkezett az Azori szigetekre. Risztics Loose repülővel a D. 1230. számú repülőgépen repül tovább. Ez a távirat azt jelenti, hogy a Junkers-művek annak a nagyjelentőségű óceánrepülésnek a sorsát, amelytől a gyárnak annyi nagy érdeke függ, tsrhét Risztics Jánosnak, a magyar pilótának a kezére tették le. Olyan kitüntetés ez, amelyet a legnagyobb mértékben értékelni lehet, hiszen az olyan hatalmas repülőgyártelepnek, mint a Junkerséké, alkalma van arra, hogy a világ legkitűnőbb repülői között válogasson. Ha Riszticset bízták meg ezzel a vakmerő kísérlettel, akkor az azt jelenti, hogy Riszticsben bíznak meg leginkább, őt tartják a gyár rendelkezésére álló pilóták között a legjobbnak és a legalkalmasabbnak. A szűkszavú táviratból nem derül ki, hogy Risztics mikor szándékozik útnak indulni Amerika felé. A közeljövőben-e, vagy pedig amint ezt egy másik jelentésben olvassuk, csak tavasszal, amikor tovább van világos és jobban lehet bízni az idő állandóságában. A siker biztosító óvatosság szempontjából tényleg az volna kívánatos, hogy ne kísérletezzenek ezzel a nyaktörő úttal télen, amikor az időjárás szeszélyei lerobban veszélyeztetik a gépet és a pilóták életét. A másik oldalon ott áll azonban a verseny szenvedélye, a megelőzés veszedelme, amely egyformán idegessé teszi az érdekelt gyárakat és a pilótákat. Risztig megérkezése Hartába mindenesetre valószínűvé teszi, hogy Junkersék nem szeretnék megvárni a tavaszt és addig is, amíg az idő állandó javulása újra megindítja az óceán fölött röpködök zaját, résen állanak, hogy a legelső kedvező alkalommal útnak indítsák az Amerikába készülő gépmadarat. Nem lennénk meglepve, ha néhány nap, vagy egy-két hét múlva értesítést kapnánk róla, hogy Risztcs elindult. Bár ha az sincsen kizárva, hogy Riszticsnek hetekig, vagy hónapokig kell Hartában, az Azori-szigeteken várakoznia addig, amíg a vakmerő vállalkozást megkockáztathatja. Épül a világ legnagyobb léghajója. Dr. Eckener világkörüli léghajórepülést tervez 1928 nyarára. Friedrichshafen, november. . (A Pesti Hírlap tudósítójától.) A friedrichshafeni Zeppelin-művek külön e célra épített óriás hangárjában hatalmas munkássereg dolgozik a világ legnagyobb léghajójának építésén. „L. Z. 127" lesz a neve az eddig épített legnagyobb Zeppelinnek, amelyet világkörüli légi útra szánnak, óráról-órára nő az alumiumszörnyeteg, mely nagyságban messze felülmúlja a „Los Angeles"-t. — Jelentős lépést jelent ez az új szerkesztésű léghajó a „levegőnél könnyebb légijárművek" fejlődésében — magyarázza az egyik vezető mérnök. A léghajó köbtartalma 105.000 m3, hossza 235 méter, legnagyobb átmérője 30,5, legnagyobb magassága 33.5 méter, öt, egyenként 530 lóerős Maybach-motor hajtja majd az óriásmérvű légi járművet, 128 kilométeres sebességgel Természetesen az óránkénti sebesség a terhelés nagyságától függ. 128 kilométeres sebesség 10.000 kilométer útra (az egyenlítőnek negyedrésze!) 15 ezer kilogramm terhelésnél. Az új léghajón a tisztek és legénység száma 26 lesz. Tíz utashálókabin 20 ággyal, nagy társalgó, étterem, dohányzó és egyéb helyiségek az utasok kényelmét szolgálják. A személyzet kabinjait, a podgyász, teheráru és a levélposta helyiségeit a léghajó alvázában helyezték el. A legnagyobb nyítás kétségkívül a motorok fűtőanyagában van. Az eddigi benzin helyett egy újonnan felfedezett gázat égetnek a motorokban. Gáz, amely egyenlő fajsúlyú a levegővel. Ennek használata a héliumgázzal való takarékosságot is elősegíti, amennyiben a leszállásnál kényszerűségből kipufogtatott „túlgáz"-veszteség teljesen elmarad. Érdekes, hogy egy köbméter gázkeverék 25 százalékkal több robbanóerőt tartalmaz, mint egy teljes kilogramm benzin. Dr. Eckener óriás gyermekét az első sikeres próbarepülések után világkörüli útra viszi. Terv szerint ez a merész légiutat csak négy-öt leszállással szakítaná meg. Ennek a tervezett világkörüli útnak, — ha minden úgy sikerül az építés körül, mint eddig, — 1928 nyarán kell megtörténnie. A világ körülrepülésének sikeres befejezése után a „Colon" spanyol-argentinai légiforgalmi társaságnak adják majd bérbe utasszállitásra az óriás Zeppelingépet. L U J. licHia két minden mfhfilítből eredfi IxOlH fájdalom * esetén lejjebb • J Itt látható eredeti csomagalárkaa minden patikába* kapható. Arapcof 5 60 fllUr. A REPARATOR nem úgy hat, mint a belsőleg használt gyógyszerek. Hatása csupán a beteg testrészre összpontosul. Nem teszi ki felesleges izgalmaknak a test egészséges részek, szívet, gyomrot, idegrendszert. Ha a beteg testrészt egy kevés Reparatorral bedörzsöljük, a fájdalom azonnal megenyhül és a jobbulást közvetlenül érezzük. A Reparator ritka növényi anyagokból készül, melyekbe a meleg fáde részek forró napsugara csodálatos erőket halmozott fel. A Reparator csaknem minden esetben bevált. Orvosok és közönség 40 év óta ?Am»rí és fisen^'J.» Főraktár: Kriegner Cy. gyfigysaerUíz Budapest, VIII/4., Calvin-tó, fearosa-utca sarok. 1