Pesti Hírlap, 1927. november (49. évfolyam, 248-272. szám)

1927-11-19 / 263. szám

8 M bohóc halála. Newyork, november. Az amerikai népnek az üzleti érzék "által kissé eltom­pított," rideggé tett lel­kületében az érzelgős, romantikus történet iránt­­való érdeklődés nem pusztult ki egészen. Ez látszik a színdarabjaikon, közkedvelt regényeiken, mozi­történeteiken egyaránt. Az amerikai nép humora is minden esetlensége, nyersesége dacára is meg­őrzött bizonyos ártatlan, gyerekes naivitást. Ez a magyarázata, hogy az amerikai cirkuszok legked­veltebb egyénisége a lisztes arcú, tarka-barkaruhás boh­óc. Amikor a clown-t ütik, pofozzák, mikor ez­­bőgve rohan ide-oda, mikor idétlen cipőiben, ormót­lan kalapjaiban, f­ingyes-rongyos ruhájában csetlik­botlik, — az amerikaiak telitorokkal nevetnek. Ilyen kedvencük volt az amerikaiaknak egy Marceline nevű clown, aki éveken át működött, a newyorki „Hippodrom"-ban. A bohóc volt a társu­lat legfőbb vonzóereje. Tulajdonképen Marceline Orbes-nak hívták, Spanyolországban szü­letett, on­­nan került el Londonba, majd azután Newyorkba. .Marceline szinte fogalom­ lett Amerikában. A kis­termetű, sovány és bánatos arcú bohócot szeretettel ünnepelték, valahányszor fellépett. És Marceline megérdemelte ezt a megbecsülést: mindig újabb és újabb ötletekkel tudta megkacagtatni publikumát. Ámde az idő lassan-lassan mégis csak tova­röppent Marceline feje felett. A bohóc kezdett öre­gedni. Mozgása lassúbb, hangja fakóbb lett és ötle­tei, fogásai is lassan kint elavultak. Megkoptak, mint a gazdájuk. Még néhány évig tartotta magát, régi dicsősége morzsáin tengődött, de egyszer csak meg­történt vele a megszégyenítő dolog:­­ nem kapott szerződést. A szegény bohóc, akiről évekig hasábokat ír­tak a lapok, akinek fényképe mindenütt látható volt, — kenyér nélkül maradt. Marceline ekkor a cirkusz mellett — vendég­lőt nyitott. A gondolat elég jó volt. Régi közönsége itt is felkereste és támogatta. Ámde a cirkuszhoz közel nemsokára egy hatalmas filmpalota épült, majd jött a rádió, — és Marceline vendéglőjének forgalma nagyon lecsappant.­ Már a mindennapi kenyeret sem biztosította. A bohóc azonban felvette a sors által odado­bott keztyűt: — küzdött tovább a megélhetésért. Megpróbálkozott sok mindennel, de semmi sem si­került neki. Ekkor hátat fordított Newyorknak. El­tűnt a városból. Senki sem tudta, hova lett. Egyszerre azonban, váratlanul, nevével, arc­képével ismét megteltek az újságok. Tijra hasábos cikkeket írtak róla, ismét dicsőítették, magasztalták, mint azelőtt,­­ mert Marceline meghalt,­­öngyilkos lett. Visszatért régi dicsősége helyére, Newyorkba, álnév alatt, megszállott egy kis szállodában és ott golyót röpített szívébe. Mikor rátaláltak, könnyű volt megtudni, hogy ki a szerencsétlen. Mielőtt öngyilkos lett, felvette ütött-kopott bohócruháját, fejére tette a hegyes sü­veget, arcát belisztezte. Azután az asztalra kirakta az újságokat, amelyekben annyi szépet írtak róla; a széket, amelyre halálra szántan beleült, teletűz­delte a forró, szép napok emlékeivel, arcképeivel, koszorúk szalagjaival. Mikor így mindennel elké­szült, sokat szenvedett és csalódott szivének irányí­totta a pisztoly csövét. Ötvennyolc évet élt. Temetése fényes volt. Régi barátai, tisztelői, akiket annyiszor megkacagtatott mókáival, elárasz­tották koszorúkkal, csokrokkal a koporsót. A gyászmenetben rengeteg ember kisérte őt ki a teme­tőbe. A sírnál öten is búcsúztatták és a koporsót hangosan zokogó nők vették körül. Marceline-nek senkije se maradt. Levelet, egy sor írást sem hagyott hátra. A bohócruhát a szál­lodás tartotta meg adósságai fejében, akitől viszont egy gazdag gyáros vette meg. És nagy pénzen kelt el minden arcképe, minden szalagja. Nem sajnálták érte a pénzt. Mert az amerikaiaknak van szívük. A valorizációs javaslat bizottsági tárgyalása. A képviselőház pénzügyi és igazságügyi bi­zottsága pénteken folytatta a valorizációs javaslat tárgyalását. Propper Sándor arra kérte a pénzügy­minisztert, hogy a Tabán átépítésének kérdésében vegye revízió alá felfogását. A kormány pénzügyi politikája számára nemcsak a külföldi tőke, de a belföld bizalmát is meg kell nyerni. A hadikölcsö­nök valorizálásának méltányos megoldását sürgette. A tárgyalást november 22-én folytatják. A minisztertanács elfogadta az új állategészségügyi törvény­javaslatot. A kormány tagjai pénteken gróf Bethlen István miniszterelnök elnöklésével minisztertanácsot tartot­tak. A minisztertanács folyó ügyeket intézett el, azonkívül letárgyalta Mayer János földmivelésügyi miniszter előterjesztése alapján az állategészségügyi törvényjavaslatot A törvényjavaslatot a miniszter legközelebb benyújtja a parlamentben. PESTI HIRLAP 1927. november 19., szombat. Risztics újra készen áll arra, hogy Amerikába repüljön. A világhírű magyar pilóta ezúttal az Azori-szigetekről fog startolni. A nagy­közönség különösen itt Magyarorszá­gon nem felejtette még el azokat a lázas napokat, amikor augusztus végén Dessauban a Junkers-mű­vek telepén az Amerikába szánt hatalmas acélgé­pek indulásra készülődtek. A Bremen és az Europa egymásután röppentek föl a betonpályáról és sok ezer néző üdvrivalgása közepette vágott neki a vég­telen égnek ... A bátor pilótáknak nem volt sze­rencséjük. A biztos halált és a biztos pusztulást csak azzal­ tudták elkerülni, hogy még idejében visszatértek a ködös és viharzó tengerről. Ennek a vakmerő kísérletnek az egyik hőse volt Risztics János, a nyolc világrekordot tartó kitűnő magyar pilóta. A Junkers-művek a­ dolog természete szerint nem nyugodtak bele ebbe a kudarcba, amelynek so­rán a legelőrelátóbb technikai készü­lséget és a leg­ragyogóbb pilótai bravúrt legyőzték az ellenséges elemek. Szeptember során új gépet indítottak Ame­rika felé, a D. 1230-at, azzal az utasítással, hogy ne egyszerre tegye meg a Németországtól Ameri­káig terjedő utat, hanem közben pihenjen meg Lis­z­szabonban és az Azori-szigeteken. A repülőgép el is jutott az Azori-szigetekig Hartába, onnan azon­ban a rendkívül­ rossz időjárás miatt hetek óta nem tud elmozdulni. Most azután Dessauból a követ­kező távirat érkezik: Dessau, nov 18. Risztics, a Junkers-művek pi­lótája, megérkezett az Azori szigetekre. Risztics Loose repülővel a D. 1230. számú repülőgépen repül tovább. Ez a távirat azt jelenti, hogy a Junkers-mű­vek annak a nagyjelentőségű óceánrepülésnek a sorsát, amelytől a­ gyárnak annyi nagy érdeke függ, tsrhét Risztics Jánosnak, a magyar pilótának a ke­zére tették le. Olyan kitüntetés ez, amelyet a leg­nagyobb mértékben értékelni lehet, hiszen az olyan hatalmas repülőgyártelepnek, mint a Junkerséké, alkalma van arra, hogy a világ legkitűnőbb repülői között válogasson. Ha Riszticset bízták meg ezzel a vakmerő kísérlettel, akkor az azt jelenti, hogy Riszticsben bíznak meg leginkább, őt tartják a gyár rendelkezésére álló pilóták között a legjobbnak és a legalkalmasabbnak. A szűkszavú táviratból nem derül ki, hogy Risztics mikor szándékozik útnak indulni Amerika felé. A közeljövőben-e, vagy pedig amint ezt egy másik jelentésben olvassuk, csak tavasszal, amikor tovább van világos és jobban lehet bízni az idő ál­landóságában. A siker biztosító óvatosság szem­pontjából tényleg az volna kívánatos, hogy ne kí­sérletezzenek ezzel a nyaktörő úttal télen, amikor az időjárás szeszélyei lerobban veszélyeztetik a gépet és a pilóták életét. A másik oldalon ott áll azonban a verseny szenvedélye, a megelőzés vesze­delme, amely egyformán idegessé teszi az érdekelt gyárakat és a pilótákat. Risztig megérkezése Har­tába mindenesetre valószínűvé teszi, hogy Jun­kersék nem szeretnék megvárni a tavaszt és addig is, amíg az idő állandó javulása újra megindítja az óceán fölött röpködök zaját, résen állanak, hogy a legelső kedvező alkalommal útnak indítsák az Ame­rikába készülő gépmadarat. Nem lennénk meglepve, ha néhány nap, vagy egy-két hét múlva értesítést kapnánk róla, hogy Risztcs elindult. Bár ha az sincsen kizárva, hogy Riszticsnek hetekig, vagy hó­napokig kell Hartában, az­ Azori-szigeteken vára­koznia addig, amíg a vakmerő vállalkozást megkoc­káztathatja. Épül a világ legnagyobb léghajója. Dr. Eckener világkörüli léghajórepülést tervez 1928 nyarára. Friedrichshafen, november. . (A Pesti Hírlap tudósítójától.) A f­riedrichshafeni Zeppelin-művek külön e célra épített óriás hangárjában hatalmas munkássereg dolgozik a világ legnagyobb léghajó­jának építésén. „L. Z. 127" lesz a neve az eddig épí­tett legnagyobb Zeppelinnek, amelyet világkörüli légi útra szánnak, óráról-órára nő az alumium­szörnyeteg, mely nagyságban messze felülmúlja a „Los Angeles"-t. — Jelentős lépést jelent ez az új szerkesztésű léghajó a „levegőnél könnyebb légijárművek" fej­lődésében — magyarázza az egyik vezető mérnök. A léghajó köbtartalma 105.000 m3, hossza 235 mé­ter, legnagyobb átmérője 30,5, legnagyobb magas­sága 33.5 méter, öt, egyenként 530 lóerős Maybach-motor hajtja majd az óriásmérvű légi járművet, 128 kilométeres sebességgel Természetesen az óránkénti sebesség a terhelés nagyságától függ. 128 kilométeres sebesség 10.000 kilométer útra (az egyenlítőnek negyedrésze!) 15 ezer kilogramm terhelésnél. Az új léghajón a tisztek és legénység száma 26 lesz. Tíz utashálókabin 20 ággyal, nagy társalgó, étterem, dohányzó és egyéb helyiségek az utasok kényelmét szolgálják. A sze­mélyzet kabinjait, a podgyász, teheráru és a levél­posta helyiségeit a léghajó alvázában helyezték el. A legnagyobb nyítás kétségkívül a motorok fűtőanyagában­ van. Az eddigi benzin helyett egy újonnan felfe­dezett gázat égetnek a motorokban. Gáz, amely egyenlő fajsúlyú a levegővel. En­nek használata a héliumgázzal való takarékosságot is elősegíti, amennyiben a leszállásnál kényszerű­ségből kipufogtatott „túlgáz"-veszteség teljesen el­marad. Érdekes, hogy egy köbméter gázkeverék 25 százalékkal több robbanóerőt tartalmaz, mint egy teljes kilogramm benzin. Dr. Eckener óriás gyermekét az első sikeres próbarepülések után világkörüli útra viszi. Terv szerint ez a merész légiutat­ csak négy-öt leszállás­sal szakítaná meg. Ennek a tervezett világkörüli út­nak, — ha minden úgy sikerül az építés körül, mint eddig, — 1928 nyarán kell megtörténnie. A világ körülrepülésének sikeres befejezése után a „Colon" spanyol-argentinai légiforgalmi társaságnak ad­ják majd bérbe utasszállitásra az óriás Zeppelin­gépet. L U J. licHia k­ét minden mf­hfilítből eredfi IxOl­H fájdalom * esetén lejjebb • J Itt látható eredeti csomagalárkaa minden patikába* kapható. Ara­­­pcof 5 60 fllUr. A REPARATOR nem úgy hat, mint a belsőleg használt gyógyszerek. Hatása csupán a beteg testrészre összpontosul. Nem teszi ki felesleges izgalmaknak a test egészséges részek, szívet, gyomrot, idegrendszert. Ha a beteg testrészt egy kevés Reparatorral bedörzsöljük, a fájdalom azonnal megenyhül és a jobbulást köz­­vetlenül érezzük. A Reparator ritka növényi anya­­gokból készül, melyekbe a meleg fáde részek forró napsugara csodálatos erőket halmozott fel. A Reparator csaknem minden eset­ben bevált. Orvosok és közönség 40 év óta ?Am»rí és fise­n^'J.» Főraktár: Kriegner Cy. gyfigysaerUíz Budapest, VIII/4., Calvin-tó, fearosa-utca sarok. 1

Next