Pesti Hírlap, 1927. december (49. évfolyam, 273-297. szám)

1927-12-01 / 273. szám

1 . MÓDOSÍTSUK A VALORIZÁCIÓT! IRTA: HEGEDŰS LORÁNT. Illetékes körök, többek közt a legilleté­kesebbek, a Pesti Hírlap törzsökös olvasói, azt kívánták, hogy próbáljam meg a Vass József népjóléti miniszterünk által benyújtott ínséges hadikölcsönjavaslatnak olyan módosítását, a­melyet a jelenlegi kormányzópárt a jelenlegi minisztérium alatt, a mostani hangulatban, mai pénzügyi helyzetünkben el tudna úgy fogadni, hog­y abból némi megnyugvás származzék. Kö­rülbelül olyan megbízás, mintha azt monda­nák egy építésznek, hogy a Lánchíd közepére szerkesszen egy tornyot. Tehát fogjunk hozzá! Nem tudom elképzelni, hogy lehetnék az egységes párt tagja, mégis azt gondolnám, mi­után a párt hosszú nevének majdnem semmi értelme sincs, a rövid nevének pedig épen nincs értelme, hogy helyes volna egész bátran megmondani, amit senki sem szégyelhet, hogy ez­ a „magyar konzervatív párt". Míg Magyar­ország az osztrák-magyar monarchiának volt része, az egészséges pártalakulás, tudniillik konzervativizmus kontra liberalizmus azért nem tudott kialakulni, mert mind a két olda­­lon volt még közjogi választófal, a 48 és 67, ennélfogva volt két konzervatív és két üibera­ti­v párt. Ma azonban semmi akadálya nincs annak, hogy az egészséges önálló pártalakulás terére lépjünk és mihelyt a konzervatív meg­mondja, hogy ő konzervatív, akkor a szabad­el­vű­ség is megmondhatja, hogy ő liberális, így mindjárt könnyebben megértenék egymást. Próbáljunk meg tehát ennek a javaslat­nak keretén belül megnyugtatóbb módosítás­sal előállni. Megjegyzem, hogy tavaly a Beth­­len-kormány miniszterelnöke és szakminiszte­rei is kijelentették, hogy valorizációról szó sem lehet és a mi ellenzéki munkánknak eredménye az, hogy a kormány felszívott magába egy csomó ellenzéki kívánalmat és annak formát is adott Vass József törvényjavaslata alakjá­ban. Most tehát igyekszem ezt a törvényjavas­latot az ellenzéki kívánalmak némi kielégítése gyanánt megformulázni. Tisztelettel kérek egy képviselő urat, hogy nyújtsa ezt be, mert, mint látni fogja, oly szűk keretek között maradok javaslatom részleteiben, mint maga az egysé­ges párt. A magyar hadikölcsöncímletek támoga­tásra szoruló tulajdonosainak segélyezése,­­ így szól a törvényjavaslat címe. Az első sza­kasz tudvalevőleg ínséges­ segélyt ad azoknak a nosztrifikált ősjegyzőknek,"akiknek legalább tízezer korona, névértékű háborús magyar ál­lamadósságuk van és jövedelmük ezer pengőt meg nem halad. Indítványom: Az elő szakasz b) pontjá­ban az ezer pengő kétezer pengőre, az ötnél több gyermekkel bíró családoknál a kétezer pengő négyezer pengőre emeltessék. Evvel el­esik a törvényjavaslat ötödik szakasza, mely a népjóléti miniszternek akarta megengedni ezt a duplára emelést. Elmarad a kilencedik sza­kasz is, amely a miniszternek adott széleskörű kiterjesztési felhatalmazást. Lehetetlen, hogy a törvényhozás ne maga intézze el ezt és rábízza a minisztérium szeszélyére. Az egységes párt azon okoskodik, hogy a tízezer koronás határt leszállítsa; már ötezer koronáról beszélnek, sze­rintem azért, mert nagyon furcsa, hogy az úgynevezett gazdagabb ínségesek kapnak kár­pótlást, ellenben a legszegényebbek, az ínsé­ges ínségesek nem kapnak semmit. Ez minden kerületben külön meg fogja magát bosszulni, de a megoldás nem az­, amit a képviselő urak választanak, nem a tízezer koronát kell leszál­lítani, amint azt később bebizonyítom. A negyedik szakaszban a segély összege, az első szakasz módosításának megfelelően, szintén a duplájára emeltetik, tehát kétszáz pengőről négyszázra, háromszáz pengőről hat­száz pengőre, négyszáz pengőről nyolcszázra, ötszáz pengőről ezerre és hatszázról ezerkét­százra. Ebből következik, hogy a hatodik sza­kasz akként módosul, hogy a segélyek végösz­szege évenként nem három millió pengőt, hanem hatmillió pengőt nem haladhat meg. Indoko­lás: Miután a kormány az ötödik és kilence­dik szakaszban úgyis ki akarta terjeszteni, esetleg a duplájára emelni a segélyezést, erre az emelésre, ha ez nem csak látszó­ volt, kel­lett a három millióban is fedezetnek eldugva lennie. Miután azonban a költségvetés, ha a képviselő urak nem a saját fizetésüket valori­zálják, hanem a hadikölcsönöket, megbíz hat­millió pengőt, ez a minimum, amivel megin­dulhatnak. A nyolcadik szakaszban ez van. A segélyt legfeljebb három év tartamára lehet megálla­pítani. Ez képtelenség. Először is három év múlva választások lesznek, tehát tiszta politi­kummá változik, hogy melyik ínséges kap az ínséges államtól ínségessegélyt. Ebből teljes bizonytalanság áll elő és méltánytalan is. Há­rom év helyett az „életfogytiglan" szó beikta­tását kérem. Ezáltal van kifejezve a. kormány­nak az a szándéka, hogy elválasztotta a hadi­kölcsön objektumát a szubjektumtól és az utób­bit segélyezi. De sajnos, pénzügyileg is job­ban jár így az állam, mert akiknek csak hadi­kölcsönü­k van, azok igen gyorsan halnak. Ezt most a népjóléti miniszter úr megállapíthatja. Most már a tizedik szakasz után hiány­zik két szakasz, amely megoldja azt a másik két kérdést, amelyet a javaslat nem old meg. Ezt a két javaslatot nem is indokolom, meg­érti mindenki, akinek fáj mindaz, amit a hadi­kölcsön szóval mondunk. Egy kis tapasz volna, de e tapasz nélkül nem is lehet előrejutni. Tehát az új tizenegyedik szakasz. Azok­nak a hadikölcsönjegyzőknek hadikölcsönei, kiknek nosztrifikált eljegyzése a tízezer ko­rona értékű magyar államadósságot meg nem haladja, kivánságukra az állampénztárnál le­tétbe tétetnek és tíz esztendő alatt húsz száza­lék tőke erejéig kisorsoltatnak. E sorsolási alapra a költségvetés fölöslegei tíz évre leköt­tetnek. Ez a sorsolási mód hasonlít a porosz sorsoláshoz­, de csak a legínségesebb ínségesek­re vonatkozik és két óriási előnye van. Az egyik, hogy a képviselő urak meg fognak ta­nulni a budgetben takarékoskodni és nem költeni, mert saját ínséges választóik fogják őket erre kényszeríteni, másodszor a hadiköl­csönök zöme eltűnik a piacról, ami f­ontos azért, mert hiszen a nagy pénzintézetek már elhatá­­­rozták, hogy a koronaértékű zálogleveleket el­tüntetik a tőzsdéről. A kormánynak ugyanezt kell tennie, ha egy új magyar államhitel útját egyengetni akarja. Új tizenkettedik szakasz: A kormány kö­teleztetik, hogy 1928 június 30-ig törvényja­vaslatot nyújtson be az árvaalapok, nyugdíj­alapok, biztosító társaságok és állami óvadé­kokban levő mindennemű állami címletek húsz százalékig való valorizációjáról. Ha ehhez a képviselő urak indokolást kívánnak, kérdezzék meg az árvákat, a bottal járó nyugdíjasokat s az éhenhalásra kényszerített biztosítottakat. Tisztelettel ajánlom azoknak, akik a kon­zervatív párt tagjai, hogy ezeket az államot konzerváló eszméket megvalósítani szívesked­jenek. Váry Albert a büntetőnovelláról. Váry Albert koronaügyészhelyettes, ország­gyűlési képviselő, a Budapesti Ügyvédi Körben szerdán előadást tartott a büntetőnovelláról. Beve­zető szavaiban arra utalt, hogy a mai kor kedvez a félig, rosszul és elfogultan látók szereplésének. A háború és a forradalmak olyan mély szakadé­kokat vágtak köztünk, olyan kegyetlenül szántot­tak át erkölcsön, jogon, igazságon, a legnagysze­rűbb emberi eszméken, hogy mindannyian csaló­dottaknak és kárvallottaknak érezzük magunkat. Tárgyilagosságunk és tisztánlátásunk sokszor hiányzik és szívesen halljuk azokat, akik saját igazainkat hangoztatják. A tévedések, gyanúsítá­sok és a bizalmatlanság korában a tárgyilagos igazságokat hirdetők apostoli munkája csaknem meddő, mert a félig látók sokszor jóhiszemű, de mindig elfogult igazságaik hirdetésével megnehezí­tik a megértés lehetőségét. A büntetőnovella jobb a hírénél. Ősei esetle­ges ballépéséért nem szabad őt elítélni. A saját hibái pedig olyanok, amelyeket előnyeiért meg kell bocsátanunk. Az új pénzbüntetési rendszer a pénz­büntetést, mint mellékbüntetést, egységes alapra helyezi s jobban kihasználja a pénzbüntetésben rejlő büntető erőt. Egyenlően sújtja a gazdagot, szegényt. Felhasználható arra is, hogy általa mi­nél több ember meneküljön, a fogházból, mert eny­hébb bűncselekmények esetén rövid tartamú sza­badságvesztés büntetés helyett megfelelően súlyos pénzbüntetés alkalmazható. A felsőbíróságok előtt felgyülemlett, haladéktól úgy akar a javaslat meg­szabadulni, hogy behozza a csatlakozás intézmé­nyét, egyes ügyekben korlátozza a tábla előtt a per­orvoslatot s a Táblára és Kúriára " felérkezett régebbi ügyeket főtárgyalás, illetve tárgyalás he­lyett tanácsülésbe utalja. A csatlakozás a perorvos­lattal nem élt ellenfélnek perorvoslati joga feléle­dését jelenti s a vádlottat az alaptalan perorvoslat­ról akarja leszoktatni. A vádlottnak nem kedvez, de az igazságnak igen. A felsőbíróságoknál a hát­ralékos ügyek tanácsülésben gyorsabban intézhe­tők el. De ezeknél is nyilvános tárgyalás lesz, ha a bíróság szükségesnek tartja, ha a felek kérik s ha csatlakozás történt. A megrögzött bűntettesekre nézve az 1925. évi londoni börtönügyi kongresszus kimondta, hogy velük szemben a határozatlan tar­tamú büntetést is szükségesnek látja. Védekezés ez a hivatásos, üzletszerű vagy a hajlamos bűnösök­kel szemben, akikkel szemben az eddigi büntetések, különösen a határozott tartamú szabadságvesztés büntetések csődöt mondtak. Az érdekes előadás után a nagyszámú jogász­közönség meleg ovációban részesítette az előadót. 1927.­­december 1., csütörtök. PESTI HÍRLAP A láthatatlan hajós. Regény. — Irta : Lux Terita. 52 HARMADIK RÉSZ. A láthatatlan hajós, Emese­lt,m hallotta és amikor Gyuri megis­mételte, nyugodtan, minden zavar és öröm nélkül mosolygott reá. A Place de la Concord­on mentek, március már a vége felé közeledett, a földet meleg nap simo­gatta, a levegő a tavasz nyugtalan szerelmét lehelte magából, óriási kosarakban fia­i­al és öreg nők sö­tétszemű­ ibolyabokrétákat árultak, nizzai szegfűket és egész tömegét a viola és nárciszok erdejének. Emese megállott és szemét végigjártatá a gyö­nyörű téren, a napsütésben szikrázó luxori obelis­ten és a tiz francia város szobrán. Meghatottságtól remegett a­ hangja, amint mondta: — Van valami csodálatosan felemelő abban a hatásban, amit ez a város az idegenre gyakorol. Mintha .itivészi kin, :kel tes karjaival nem. 'c | magához ölelné az idegent, hanem meg is ajándé-­­kozná. Szinte azt hiszem, e város falai között a sze­gény nem is érzi a szegénységét, a beteg és szeren­csétlen, a fájdalmait. Gyuri hálásan é°, boldogan, amiért ennyire elragadta Emes' az ő szép Párizsa, gyöngéden megszoritotta a ka:' '. — Hátha még igazán megismeri és egykor itt fog lakni huzamosabb ideig. Legalább két eszten­deig. Mert legalább is ennyi időre van szükség,­­ az ember -­en,ismerte a világ örezet műveit népéne­ c ezt a k­özfis i-i'ipsét. Kis auto-taxi siklott el előttük, csöndesen, a néger sofför p^mnás szi­nn'ia nevére/re, hogy szük­­­ség lesz reá és G'-nk­ —-:n n­'^trn fü­­lventett — Üljünk H. — rrin­'''M — és nézzük véste futtában Párizst, ebben a gyöngyöző napsütésben. Évekig tanult Párizsi­, n, azért úgy ismerte, mint otthon a kis közös szülővárosukat. És gondol­kodás nélkül irányította a soffört. Megnézték a Place Malesherbes nagyszerű virágágyai között Dumas és a Place de Rivolin, Jeanne d'Arc lovasszobrát. Megnézték a római Titus-kapu utánzatát, XIV. Lajos, Shakespeare és Berliot szobrát. Az öreg Notre-Dameot, a kerses Madeleine-templomot, mely olyan, mint egy görög templom és tova menve, könnyű borzongással néztek fel annak a templomnak tornyára, amelynek harang­jai adták meg egykor a jelt a hugenották legyilko­lására. Megnézték a nagy Napóleon örök napfényben ragyogó szarkofágját és mert Emese nagyon akarta látni Chopin sírját, kimentek a Pére-La-Chaisebe és virágot tettek: Bellini, Musset és Moliére sírjára. Kar­karba, elmélázva, fiatalon, a sok nagy­szerű benyomás hatásától bágyadt, boldog fáradt­sággal jöttek-mentek. Gyuri úgy vigyázott Emesére, mint élete egyetlen, boldog álmára. Szentség és tisz­taság, egy égi csillag volt szám­ára e leány, kiről nem tudta, el fogja-e érni valaha? De most itt volt mellette, látta, érezte, hajának egy drága kis fürtjét olykor a szél az ő arcához sodorta és mert fiatal volt, életerővel, gazdag tehetséggel teljes, lelkében benn lobogott a fiatalság örök hite és reménye. Megéheztek, mire bementek egy napfényes, virágos kerti­ étterembe. Pompás halat, nagyszerű sülteket kaptak, sok zöldséget, krumplit aranykari­kákra sütve és egy kis üveg pezsgőt. Ha együ­tt et­tek, mindig­ ittak pezsgőt, de otthon hallgattak róla. Emese szinte remegett a vágytól utána és elhatá­rozta, ha a saját '­keresetébe'­ fog élni, minden ebéd­hez pezsgőt iszik. A kerthelyiség tele volt idegenekkel és sok fiatalemberrel, kik felsőbb iskolák látogatói lehet­tek. Voltak közöttük mérnökök, bányásznövendékek, diákok. Gyuri a festőakadémia több növendékére is ráismert. Valamennyinek életöröm és jókedv su­gárzott arcáról és felismerhető volt rajunk­ ,hogy szellemi dolgokkal foglalkoznak. Sok volt köztük az .

Next