Pesti Hírlap, 1927. december (49. évfolyam, 273-297. szám)
1927-12-01 / 273. szám
1 . MÓDOSÍTSUK A VALORIZÁCIÓT! IRTA: HEGEDŰS LORÁNT. Illetékes körök, többek közt a legilletékesebbek, a Pesti Hírlap törzsökös olvasói, azt kívánták, hogy próbáljam meg a Vass József népjóléti miniszterünk által benyújtott ínséges hadikölcsönjavaslatnak olyan módosítását, amelyet a jelenlegi kormányzópárt a jelenlegi minisztérium alatt, a mostani hangulatban, mai pénzügyi helyzetünkben el tudna úgy fogadni, hogy abból némi megnyugvás származzék. Körülbelül olyan megbízás, mintha azt mondanák egy építésznek, hogy a Lánchíd közepére szerkesszen egy tornyot. Tehát fogjunk hozzá! Nem tudom elképzelni, hogy lehetnék az egységes párt tagja, mégis azt gondolnám, miután a párt hosszú nevének majdnem semmi értelme sincs, a rövid nevének pedig épen nincs értelme, hogy helyes volna egész bátran megmondani, amit senki sem szégyelhet, hogy ez a „magyar konzervatív párt". Míg Magyarország az osztrák-magyar monarchiának volt része, az egészséges pártalakulás, tudniillik konzervativizmus kontra liberalizmus azért nem tudott kialakulni, mert mind a két oldalon volt még közjogi választófal, a 48 és 67, ennélfogva volt két konzervatív és két üiberativ párt. Ma azonban semmi akadálya nincs annak, hogy az egészséges önálló pártalakulás terére lépjünk és mihelyt a konzervatív megmondja, hogy ő konzervatív, akkor a szabadelvűség is megmondhatja, hogy ő liberális, így mindjárt könnyebben megértenék egymást. Próbáljunk meg tehát ennek a javaslatnak keretén belül megnyugtatóbb módosítással előállni. Megjegyzem, hogy tavaly a Bethlen-kormány miniszterelnöke és szakminiszterei is kijelentették, hogy valorizációról szó sem lehet és a mi ellenzéki munkánknak eredménye az, hogy a kormány felszívott magába egy csomó ellenzéki kívánalmat és annak formát is adott Vass József törvényjavaslata alakjában. Most tehát igyekszem ezt a törvényjavaslatot az ellenzéki kívánalmak némi kielégítése gyanánt megformulázni. Tisztelettel kérek egy képviselő urat, hogy nyújtsa ezt be, mert, mint látni fogja, oly szűk keretek között maradok javaslatom részleteiben, mint maga az egységes párt. A magyar hadikölcsöncímletek támogatásra szoruló tulajdonosainak segélyezése, így szól a törvényjavaslat címe. Az első szakasz tudvalevőleg ínséges segélyt ad azoknak a nosztrifikált ősjegyzőknek,"akiknek legalább tízezer korona, névértékű háborús magyar államadósságuk van és jövedelmük ezer pengőt meg nem halad. Indítványom: Az elő szakasz b) pontjában az ezer pengő kétezer pengőre, az ötnél több gyermekkel bíró családoknál a kétezer pengő négyezer pengőre emeltessék. Evvel elesik a törvényjavaslat ötödik szakasza, mely a népjóléti miniszternek akarta megengedni ezt a duplára emelést. Elmarad a kilencedik szakasz is, amely a miniszternek adott széleskörű kiterjesztési felhatalmazást. Lehetetlen, hogy a törvényhozás ne maga intézze el ezt és rábízza a minisztérium szeszélyére. Az egységes párt azon okoskodik, hogy a tízezer koronás határt leszállítsa; már ötezer koronáról beszélnek, szerintem azért, mert nagyon furcsa, hogy az úgynevezett gazdagabb ínségesek kapnak kárpótlást, ellenben a legszegényebbek, az ínséges ínségesek nem kapnak semmit. Ez minden kerületben külön meg fogja magát bosszulni, de a megoldás nem az, amit a képviselő urak választanak, nem a tízezer koronát kell leszállítani, amint azt később bebizonyítom. A negyedik szakaszban a segély összege, az első szakasz módosításának megfelelően, szintén a duplájára emeltetik, tehát kétszáz pengőről négyszázra, háromszáz pengőről hatszáz pengőre, négyszáz pengőről nyolcszázra, ötszáz pengőről ezerre és hatszázról ezerkétszázra. Ebből következik, hogy a hatodik szakasz akként módosul, hogy a segélyek végöszszege évenként nem három millió pengőt, hanem hatmillió pengőt nem haladhat meg. Indokolás: Miután a kormány az ötödik és kilencedik szakaszban úgyis ki akarta terjeszteni, esetleg a duplájára emelni a segélyezést, erre az emelésre, ha ez nem csak látszó volt, kellett a három millióban is fedezetnek eldugva lennie. Miután azonban a költségvetés, ha a képviselő urak nem a saját fizetésüket valorizálják, hanem a hadikölcsönöket, megbíz hatmillió pengőt, ez a minimum, amivel megindulhatnak. A nyolcadik szakaszban ez van. A segélyt legfeljebb három év tartamára lehet megállapítani. Ez képtelenség. Először is három év múlva választások lesznek, tehát tiszta politikummá változik, hogy melyik ínséges kap az ínséges államtól ínségessegélyt. Ebből teljes bizonytalanság áll elő és méltánytalan is. Három év helyett az „életfogytiglan" szó beiktatását kérem. Ezáltal van kifejezve a. kormánynak az a szándéka, hogy elválasztotta a hadikölcsön objektumát a szubjektumtól és az utóbbit segélyezi. De sajnos, pénzügyileg is jobban jár így az állam, mert akiknek csak hadikölcsönük van, azok igen gyorsan halnak. Ezt most a népjóléti miniszter úr megállapíthatja. Most már a tizedik szakasz után hiányzik két szakasz, amely megoldja azt a másik két kérdést, amelyet a javaslat nem old meg. Ezt a két javaslatot nem is indokolom, megérti mindenki, akinek fáj mindaz, amit a hadikölcsön szóval mondunk. Egy kis tapasz volna, de e tapasz nélkül nem is lehet előrejutni. Tehát az új tizenegyedik szakasz. Azoknak a hadikölcsönjegyzőknek hadikölcsönei, kiknek nosztrifikált eljegyzése a tízezer korona értékű magyar államadósságot meg nem haladja, kivánságukra az állampénztárnál letétbe tétetnek és tíz esztendő alatt húsz százalék tőke erejéig kisorsoltatnak. E sorsolási alapra a költségvetés fölöslegei tíz évre leköttetnek. Ez a sorsolási mód hasonlít a porosz sorsoláshoz, de csak a legínségesebb ínségesekre vonatkozik és két óriási előnye van. Az egyik, hogy a képviselő urak meg fognak tanulni a budgetben takarékoskodni és nem költeni, mert saját ínséges választóik fogják őket erre kényszeríteni, másodszor a hadikölcsönök zöme eltűnik a piacról, ami fontos azért, mert hiszen a nagy pénzintézetek már elhatározták, hogy a koronaértékű zálogleveleket eltüntetik a tőzsdéről. A kormánynak ugyanezt kell tennie, ha egy új magyar államhitel útját egyengetni akarja. Új tizenkettedik szakasz: A kormány köteleztetik, hogy 1928 június 30-ig törvényjavaslatot nyújtson be az árvaalapok, nyugdíjalapok, biztosító társaságok és állami óvadékokban levő mindennemű állami címletek húsz százalékig való valorizációjáról. Ha ehhez a képviselő urak indokolást kívánnak, kérdezzék meg az árvákat, a bottal járó nyugdíjasokat s az éhenhalásra kényszerített biztosítottakat. Tisztelettel ajánlom azoknak, akik a konzervatív párt tagjai, hogy ezeket az államot konzerváló eszméket megvalósítani szíveskedjenek. Váry Albert a büntetőnovelláról. Váry Albert koronaügyészhelyettes, országgyűlési képviselő, a Budapesti Ügyvédi Körben szerdán előadást tartott a büntetőnovelláról. Bevezető szavaiban arra utalt, hogy a mai kor kedvez a félig, rosszul és elfogultan látók szereplésének. A háború és a forradalmak olyan mély szakadékokat vágtak köztünk, olyan kegyetlenül szántottak át erkölcsön, jogon, igazságon, a legnagyszerűbb emberi eszméken, hogy mindannyian csalódottaknak és kárvallottaknak érezzük magunkat. Tárgyilagosságunk és tisztánlátásunk sokszor hiányzik és szívesen halljuk azokat, akik saját igazainkat hangoztatják. A tévedések, gyanúsítások és a bizalmatlanság korában a tárgyilagos igazságokat hirdetők apostoli munkája csaknem meddő, mert a félig látók sokszor jóhiszemű, de mindig elfogult igazságaik hirdetésével megnehezítik a megértés lehetőségét. A büntetőnovella jobb a hírénél. Ősei esetleges ballépéséért nem szabad őt elítélni. A saját hibái pedig olyanok, amelyeket előnyeiért meg kell bocsátanunk. Az új pénzbüntetési rendszer a pénzbüntetést, mint mellékbüntetést, egységes alapra helyezi s jobban kihasználja a pénzbüntetésben rejlő büntető erőt. Egyenlően sújtja a gazdagot, szegényt. Felhasználható arra is, hogy általa minél több ember meneküljön, a fogházból, mert enyhébb bűncselekmények esetén rövid tartamú szabadságvesztés büntetés helyett megfelelően súlyos pénzbüntetés alkalmazható. A felsőbíróságok előtt felgyülemlett, haladéktól úgy akar a javaslat megszabadulni, hogy behozza a csatlakozás intézményét, egyes ügyekben korlátozza a tábla előtt a perorvoslatot s a Táblára és Kúriára " felérkezett régebbi ügyeket főtárgyalás, illetve tárgyalás helyett tanácsülésbe utalja. A csatlakozás a perorvoslattal nem élt ellenfélnek perorvoslati joga feléledését jelenti s a vádlottat az alaptalan perorvoslatról akarja leszoktatni. A vádlottnak nem kedvez, de az igazságnak igen. A felsőbíróságoknál a hátralékos ügyek tanácsülésben gyorsabban intézhetők el. De ezeknél is nyilvános tárgyalás lesz, ha a bíróság szükségesnek tartja, ha a felek kérik s ha csatlakozás történt. A megrögzött bűntettesekre nézve az 1925. évi londoni börtönügyi kongresszus kimondta, hogy velük szemben a határozatlan tartamú büntetést is szükségesnek látja. Védekezés ez a hivatásos, üzletszerű vagy a hajlamos bűnösökkel szemben, akikkel szemben az eddigi büntetések, különösen a határozott tartamú szabadságvesztés büntetések csődöt mondtak. Az érdekes előadás után a nagyszámú jogászközönség meleg ovációban részesítette az előadót. 1927.december 1., csütörtök. PESTI HÍRLAP A láthatatlan hajós. Regény. — Irta : Lux Terita. 52 HARMADIK RÉSZ. A láthatatlan hajós, Emeselt,m hallotta és amikor Gyuri megismételte, nyugodtan, minden zavar és öröm nélkül mosolygott reá. A Place de la Concordon mentek, március már a vége felé közeledett, a földet meleg nap simogatta, a levegő a tavasz nyugtalan szerelmét lehelte magából, óriási kosarakban fiaial és öreg nők sötétszemű ibolyabokrétákat árultak, nizzai szegfűket és egész tömegét a viola és nárciszok erdejének. Emese megállott és szemét végigjártatá a gyönyörű téren, a napsütésben szikrázó luxori obelisten és a tiz francia város szobrán. Meghatottságtól remegett a hangja, amint mondta: — Van valami csodálatosan felemelő abban a hatásban, amit ez a város az idegenre gyakorol. Mintha .itivészi kin, :kel tes karjaival nem. 'c | magához ölelné az idegent, hanem meg is ajándé-kozná. Szinte azt hiszem, e város falai között a szegény nem is érzi a szegénységét, a beteg és szerencsétlen, a fájdalmait. Gyuri hálásan é°, boldogan, amiért ennyire elragadta Emes' az ő szép Párizsa, gyöngéden megszoritotta a ka:' '. — Hátha még igazán megismeri és egykor itt fog lakni huzamosabb ideig. Legalább két esztendeig. Mert legalább is ennyi időre van szükség, az ember -en,ismerte a világ örezet műveit népéne c ezt a közfis i-i'ipsét. Kis auto-taxi siklott el előttük, csöndesen, a néger sofför p^mnás szinn'ia nevére/re, hogy szükség lesz reá és G'-nk —-:n n'^trn fülventett — Üljünk H. — rrin'''M — és nézzük véste futtában Párizst, ebben a gyöngyöző napsütésben. Évekig tanult Párizsi, n, azért úgy ismerte, mint otthon a kis közös szülővárosukat. És gondolkodás nélkül irányította a soffört. Megnézték a Place Malesherbes nagyszerű virágágyai között Dumas és a Place de Rivolin, Jeanne d'Arc lovasszobrát. Megnézték a római Titus-kapu utánzatát, XIV. Lajos, Shakespeare és Berliot szobrát. Az öreg Notre-Dameot, a kerses Madeleine-templomot, mely olyan, mint egy görög templom és tova menve, könnyű borzongással néztek fel annak a templomnak tornyára, amelynek harangjai adták meg egykor a jelt a hugenották legyilkolására. Megnézték a nagy Napóleon örök napfényben ragyogó szarkofágját és mert Emese nagyon akarta látni Chopin sírját, kimentek a Pére-La-Chaisebe és virágot tettek: Bellini, Musset és Moliére sírjára. Karkarba, elmélázva, fiatalon, a sok nagyszerű benyomás hatásától bágyadt, boldog fáradtsággal jöttek-mentek. Gyuri úgy vigyázott Emesére, mint élete egyetlen, boldog álmára. Szentség és tisztaság, egy égi csillag volt számára e leány, kiről nem tudta, el fogja-e érni valaha? De most itt volt mellette, látta, érezte, hajának egy drága kis fürtjét olykor a szél az ő arcához sodorta és mert fiatal volt, életerővel, gazdag tehetséggel teljes, lelkében benn lobogott a fiatalság örök hite és reménye. Megéheztek, mire bementek egy napfényes, virágos kerti étterembe. Pompás halat, nagyszerű sülteket kaptak, sok zöldséget, krumplit aranykarikákra sütve és egy kis üveg pezsgőt. Ha együtt ettek, mindig ittak pezsgőt, de otthon hallgattak róla. Emese szinte remegett a vágytól utána és elhatározta, ha a saját 'keresetébe' fog élni, minden ebédhez pezsgőt iszik. A kerthelyiség tele volt idegenekkel és sok fiatalemberrel, kik felsőbb iskolák látogatói lehettek. Voltak közöttük mérnökök, bányásznövendékek, diákok. Gyuri a festőakadémia több növendékére is ráismert. Valamennyinek életöröm és jókedv sugárzott arcáról és felismerhető volt rajunk ,hogy szellemi dolgokkal foglalkoznak. Sok volt köztük az .