Pesti Hírlap, 1928. február (50. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-01 / 26. szám

2 M gazdag n nmet»,Katmn Coothage elnök az áttérni kiadá­sok korlátozását kívánja. Washington, jan. 31. Coolidge elnök hosszabb beszéddel nyitotta meg a különböző minisztériumok költségvetéseit tárgyaló szokásos félévi hivatalnoki értekezletet. Beszédében újból nyomatékosan hangsú­lyozta, hogy biztosítani kell a költségvetés egyen­súlyát és hogy az adókat nem lehet 200 millió dollár­nál nagyobb összeggel leszállítani. Az Egye­sült­ Álla­mok adósságai 1917 és 1919 között 25 milliárddal növekedtek; 8 évig tartott, amíg ebből az összegből 8,5 milliárdot le tudtak fizetni. Egyedül az állam­adósságok kamataira újabb 8,5 milliárdot kellett ki­fizetni az utolsó 10 évben. Ezek a számok mutatják, mennyire elengedhetetlen a kiadásokat a legszüksé­gesebbekre korlátozni. A jövő évi költségvetés legna­gyobb tétele a nemzetvédelem, amelyre 650 millió dollár van előirányozva: ez az összeg azt jelenti, hogy percenként 1200 dollárt használunk fel. Coolidge ez­után a hajóépítési programmal foglalkozott, am­ely, mint mondotta, 1916 óta az első és csak arra szolgál, hogy használhatatlanná vált hajókat pótoljanak és a flottát csekély mértékben kiegészítsék. Intervel­didtó a esett parlamentben Serédi prímás nyilatkozatai miatt Prága, jan. 31. A csehszlovák nemzeti szocialis­ta képviselők interpellációt nyújtottak be a kormány­hoz Serédi Jusztinián hercegprímás nyilatkozatai dol­gában. Az interpelláció így szól: Serédi hercegprí­más, Magyarország egyik első közjogi méltósága, Ró­mából Magyarországra való visszatérte alkalmából több­­hivatalos nyilatkozatot tett, amelyek a cseh­szlovák köztársaság integritása ellen irányulnak. E nyilatkozatokat szó szerint közölte a félhivatalos Pester Lloyd. A hercegprímás úgy nyilatkozott, hogy nem lehet igazi béke mindaddig, am­íg a magyar igaz­ság vissza nem hozza Nagymagyarország békéjét, amivel a hercegprímás a boszu gondolatát hirdette. Jelölés a királyhelmeci kerületben. Báró Sennyey Miklós, a királyhelmeci válasz­tókerület egységes pártjának elnöke, sürgönyt küldött gróf Bethlen István miniszterelnöknek, melyben ér­tesíti, hogy a megtartott képviselőjelölő értekezlet egységespárti jelöltté egyhangúlag Baráthy Béla földbirtokost jelölte. Interpelláció a Munkás­biztosí­tó műszer­rendeléséről. Payer Károly interpellációt jegyzett be a nép­jóléti miniszterhez, akitől a Munkásbiztosító Intézet állítólagos külföldi műszerrendeléséről kér felvilágo­sítást. Az interpelláló képviselő tájékoztató nyilat­kozatot kér a minisztertől arra vonatkozólag, hogy hol szerzik be a Munkásbiztosító új fogászati ren­delő intézetének gépelt és egyéb műszereit? Ezek­nek a gépeknek és műszereknek a szállítására, Peyer szerint, a MONE orvosi műszergyár kapott megbízatást, miután azonban ez a műszerüzem nem gyártja ezeket a gépeket, állítólag a magyar ipar mellőzésével a bécsi Weisz és Schwartz cégnél tör­tént a megrendelés, hogy én vegyem át a szerencse közvetítőjének szere­pét. Ne csak a titkár urat áldják a nyertesek. És már húzta is a következő számot. — Ennek a vázának a nyertese a 125. számú sorsjegy. — De ez már volt! — kiabálták a nyerni akarók. — A gyűrűt ez a szám nyerte. — Sajnálom — vonta vállát a joggyakornok — a kalapból húztam. Gyerünk tovább. Ezt a legyezőt ?Nyeri a . . . Egy pillanatra "megállt. — Sajnálom, hölgyeim és uraim, de erre a cé­dulára is a 125-ös szám van írva. A rend felbomlott. • — Szabálytalanság! Elszüntetni! követelődzőt­ a közönség. A kaszinó igazgatója felállt egy székre és be­szélt: — Hölgyeim és uraim, úgy látszik, valami té­vedés történt. Az egész sorsolást érvénytelennek jelen­tem ki. Felkérem az eddigi nyerteseket, szíveskedje­nek a tárgyakat visszaszolgáltatni. A sorsjegyek to­vábbra is érvényben maradnak a farsangi bálig. Most pedig: szupécsárdás! A titkár elpárolgott s még akkor éjszaka megírta lemondó levelét. Vadóczné­ is kelletlenül mosolyogva tárgyalta a történteket. Negyedóra múlva már őt sem látták. — Kérem, nagyságos asszonyom, — magyarázta egy sarokban a joggyakornok — mikor hallottam, hogy a 125-ös nyert, azonnal felírtam még három cé­dulára ugyanazt a számot. Gondoltam, hogy ha az nyeri meg a gyűrűt, akiről megjósolták, akkor ugyan­ezt a számot többször egymásután fogom kihúzni a kalapból. Csakis így lehetett nagyobb botrány nélkül elérni a sorsolás megsemmisítését. És mosolyogva mutatta a helyi lap frissen nyo­mott számát, melynek egyik híre így kezdődött: „A kaszinó tegnap esti mulatsága a legnagyobb erkölcs »iker jegyébe«n zajlott le." PESTI HÍRLAP 1928. február 1., szerda. Az orosz szovjet Franciaországot 22 millió aranyfrankkal csapta be. Felszólalás a francia szenátusban a Rajnavidék megszállása ellen. Párizs, jan. 31. (A Pest­. Hírlap tudosítójának távirata.) Kedden kezdődött a szenátus nagyszabású kitorlitikai interpellációs vitája. Az ülést Dou '.jt eín­'­k délután három órakor nyitotta meg Brian­­ kül­ügyminiszter jelenlétében. Japy szenátor az Oroszországgal való viszonyról beszélt. A szovjet Franciaországot huszonhétmillió aranyfrankkal csapta be és számos francia polgárt anyagilag tönkretett. A kormány részéről történt el­ismerés, amely a parlament felhatalmazása nélkül következett be, tulajdonképen csak arra szolgál, hogy a visszaéléseket jóváhagyja. A szovjet ellensége Fran­ciaországnak és a kormánynak meg kell szakítania vele a viszonyt. Lemery szenátor megállapítja, hogy a Rajna­vidék tartós megszállása Németországban minden­kiben azt az érzést ébreszti, hogy háborús cseleke­detről van szó. Ez a felfogás nem is áll távol a valóságtól. Miután Locarnoban már megkötötték a szövetséget, helytelen dolog a csapatok meghagyása a Rajnavidéken. Bár Franciaországnak formailag joga van ehhez, Németország mégis úgy érzi, hogy megcsalták, és az idő is Franciaország ellen dol­gozik. Ha csakugyan, 1935-ig akarnak várni a ki­ürítéssel, a zálognak nem lesz semmi értéke. Azt kérdi a kormánytól, hogy milyen szándéka volt az Amerikának javasolt örök békeszövetséggel. Ha ez egyszerű színpadi gesztus volt, milyen előnyt vár tőle a kormány? Ha ez csak egyszerű békeüzenet volt az Újvilág számára, akkor ez nem volt poli­tikai aktus, hanem csak formaság. Az ülést ezután csütörtökig elnapolták. 4 francia minisztertanács, Párizs, jan. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A keddi minisztertanácson Poincaré mi­niszterelnök közölte, hogy csütörtökön felszólal a parlamentben és kimerítő felvilágosítást ad a fran­cia pénzügyi helyzetről és a frank stabilizálásáról. A minisztertanács elfogadta Briand külügyi expozé­jának szövegét, amelyben válaszolni fog Stresemann legutóbbi beszédére. A washingtoni román követség valótlanságokkal cáfolja az amerikai bizottság lesújtó jelentését Románia még mindig kétszínű külpolitikát folytat és kíméletlenül elnyomja a kisebbségeket Közel egy éve, hogy egy amerikai bizottság meglátogatja Romániát, végigjárta Erdélyt is és kü­lönösen a kisebbségek helyzetét tanulmányozta. Az amerikai bizottság elsősorban a vallás és az iskoláz­tatás szabadsága iránt érdeklődött és megdöbbentő tapasztalatok birtokába jutott. A romániai tanul­mányut eredményéről a bizottság terjedelmes beszá­molót dolgozott ki, amit az összes műveit nemzetek nyelvére lefordítva terjesztett szét a világ kultúrné­pei között. A beszámoló hajmeresztő adatokkal és bizonyítékokkal dokumentálja azt a megállapítást, hogy Romániában a nemzeti kisebbségek és a ki­sebbségi vallások egyházai a legnagyobb elnyomás­ban részesülnek és a hatóságok állandó üldözésének vannak kitéve, iskolát nem tarthatnak fenn, állam­segélyben nem részesülnek, autonómiájuk nincs, bir­tokaikat elkobozták stb. A kisebbségekről megálla­pítja a jelentés, hogy a mindenkori kormány részé­ről a legelvakultabb románosító politika érvényesül velük szemben, holott a sokkal magasabb kultúrájú magyarok és németek lojális polgárai az országnak. Az amerikai bizottság azzal fejezi be jelentését, hogy Románia mostani összetételiben és mai, kor­­rupcióra alapított politikai rendszerével a legna­gyobb veszélyeztetője E­urópa békéjének és felhívja a nyugati nagyhatalmakat, valamint a szabad Ame­rikát, hogy minden erejükkel hassanak oik, hogy Európa testéről mihamarabb tűnjék el ez a csontig fertőzött, gennyes seb. A washingtoni román követ most a clevelandi „America" című román lapban cáfolatot tesz közzé az amerikai bizottság fent vázolt jelentésére. A wa­shingtoni román követség e cáfolatára a meghazud­tolt amerikai bizottság bizonyára megadja a megfe­lelő választ, de mi is kötelességünknek tartjuk, hogy mint a való helyzet tudatos elferdítését és leleplezését, ha csak röviden is, a maga értékére szállítsuk le. Az amerikai román követség az amerikai bi­zottság lesújtó megállapítására legelőbb azzal a frá­zissal válaszol, hogy tények bizonyítják, miszerint valamennyi romániai kisebbség teljes gazdasági, val­lási, politikai, és iskolázási szabadságot élvez. Hogy ez mennyire nem igaz, nemcsak a romániai magya­rok és németek tudják, akik épen az ellenkező álla­potot szenvedik, hanem maguk a miniszterek és a kormányon levő liberális párt korifeusai is, akik időnként szükségesnek tartják kijelenteni, hogy a kisebbségek sérelmeit orvosolni fogják. A román követség cáfolatában előszeretettel ismétli meg az yln­­ieresor-féle mosakodást: hány magyar tannyelvű állami iskola van Romániában, szemben a magyar impérium alatti román iskolá­zással. Azt azon­­ban elhallgatja a cáfolat, hogy ezek a magyar nyelvű állami iskolák a Danaidák ajándéka, amely a magyar gyermekeket a regáti tanítókkal és szellemmel, valamint tanítási mód­szerével és rendszerével nemcsak faji mivoltukban, hanem kultúrájukban is meggyöngíti. A magyarság kulturális szabadságára külön­ben nemcsak az iskolák helyzete, a sisztematikus elnyomás és elsorvasztás a jellemző, hanem a nyelv­használat megakadályozása a hivatalos élet egész vonalán, s az a megkülönböztető adóteher, amely a magyar közművelődési és jótékony intézményeket a román hasonló egyesületekkel szemben sújtja. Csak egy kiáltó példa, amit a washingtoni román követség sem cáfolhat meg és tagadhat le, mert tör­vényben foglaltatik: a magyar színtársulat az előadás bruttó bevétele után 26 százalék adót tartozik fi­zetni, a román társulat 10 százalékot A magyarnak át kell engednie ingyen a színház­termet, díszletet, a műszaki személyzetet a román társulat számára, szubvenciót, városi és egyébb segélyeket viszont csak a román kap. Amannak menthetetlenül tönkre kellett mennie e rendszer alatt, mint ahogy Erdélyben tönkre is ment minden magyar színház. Ugyanígy teljesen tönkre mentek a magyar iskolák az államsegély hiánya és a sú­lyos korlátozó rendelkezések és törvények miatt. Még egynéhány „csekély" tévedés a román követség nyilatkozatában. Azt mondja, hogy az Erdéllyel történt egyesülés után a magyar papság­nak egyetlen főbb funkcionáriusát sem fosztották, meg állásától, sem nem utasították ki az országból. Ezzel szemben az igazság az, hogy Kirchknopf kolozsvári evangélikus főesperesnek "távoznia kel­lett az országból, hogy számos magyar lelkészt — még a legutóbbi időben is — alaptalan vádak­kal illetve meghurcoltak, bebörtönöztek, majdnem valamennyi református, katholikus, zsidó és a többi kisebbségi vallás papja, mint „irredenta-gyanús", ál­andó ellenőrzés alatt áll és vektaturának van kitéve. És a követség a vallás­szabadságnak és a felekezettiszteletnek arról a ma­gaslatáról sem tud, amellyel a régi és kiváló ma­gyar unitárius egyháznak nem engedték meg, hogy a szenátusban a többi felekezettel együtt képviselve legyen, ellenben megengedték — csupa hódolatból a vallásszabadság és tiszteletből a más felekezetűek iránt, hogy zsinagógákat szabadon feldúlhassanak és vallási kegyszereket meggyalázhassanak. Még csak egyet cáfoljon meg a washingtoni ro­mán követség: nem Franasovici, a mostani belügyi államtitkár volt-e az, aki egy kivándorlási botrány­nyal kapcsolatban a bukaresti parlamentben önér­zetesen és nagy tetszés között ezzel védekezett a ki­vándorlás körül folytatott seftelések vádja ellen: hazafias dolgot vélt cselekedni, amikor az ellenség­nek tekintett és mindnyájuk által utált magyar ki­sebbségi polgárok kivándorlását előmozdította. Az amerikai bizottságnak egyetlen betűt sem kell visz­szavonnia abból, amit a romániai tapasztalatai alap­ján megállapított, ellenben rengeteg sokat nem ál­lapított meg abból, amit Bratianui—Duca—Titulescu kormánya a szabadság, egyenlőség, rend és közéleti tisztaság ellen ma is elkövet és elkövetni enged. Titulescu most Rómában van. Közmondásos ravaszságával, bámulatos kétszínűségével és a té­nyeknek szégyen nélkül való elferdítésével Romá­nia barátjának akarja megnyerni Olaszországot. Most ment Rómába, amikor az olasz-magyar rokon­szenv első gyümölcsét kezdi érlelni az az őszinte­ség, amely a két állam közeledésének alapja volt. Most ment Rómába, hogy, ha lehet, éket verjen a két barátságos ország közé, kér, könyörög, talán köny­nyeket is sír, hogy szétzüllött országát megmentse a teljes összeomlástól. Az a szerencse csupán, hogy ma már nem lehet egyik nyugati nagyhatalmat sem kenetteljes valótlanságokkal félrevezetni. Íme a washingtoni román nagykövet kormá­nya nevében a legnagyobb vakmerőséggel hazudik, elképzelhetjük, hogy milyen fantasztikus mesékkel mehetett Rómába Titulescu, aki a washingtoni ro­mán követet instruálta.

Next