Pesti Hírlap, 1928. március (50. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-29 / 73. szám

PESTI HÍRLAP 1928. március 29., csütörtök.­ ­ A magyar képviselők kivonultak a román parlamentből. Bukarest, márc. 28. A kamara elfogadta a kö­zépiskolákra vonatkozó törvényjavaslatot. A javas­lat vitájában egyik éjjeli gyűlésen fölszólalt Willer József magyar képviselő is, aki módosító indít­ványt nyújtott be, amelyben megismételte a magyar pártnak és a magyar egyházaknak azt a régi köve­telését, hogy az állami iskolák magyar tagozataiban és a kisebbségi tanintézetekben az úgynevezett nem­zeti tantárgyakat: román történelem, irodalom stb. magyar nyelven adják elő. Különböző példákat so­rolt föl arra, hogy a székely tanulók nagy része tudja ugyan a román nemzeti tantárgyak anyagát, de csak memoriter, anélkül azonban, hogy az anya­got valóban ismerné. Angelescu közoktatásügyi miniszter kijelen­tette, hogy ebben a kérdésben nem engedhet. A vita további során Willer újabb m­ódosító javaslatot nyújtott be annál a pargrafusnál, amely szerint az állami iskolák magyar tagozataiba és a kisebbségi iskolákba csak magyar nemzetiségűek iratkozhatnak be. A magyar párt indítványa annak tisztázását követeli, hogy ki magyar nemzetiségű. Ennek megállapítására a szülői nyilatkozat elfoga­dását kéri, tekintet nélkül arra, hogy a tanuló mi­lyen felekezethez tartozik. Angelescu miniszter: Kérem a képviselő urat, beszéljen nyíltan, hiszen úgyis tudom, hogy most az elmagyarosodott zsidók, románok és svábok érdekében emel szót, meg akarván akadályozni, hogy kiszakítsuk őket a magyar keretből. Határo­zottan kijelentem, hogy a kísérletet nem engedem meg s nem is tűröm tovább. Ragaszkodunk az ere­deti nemzetiséghez és a székelyföldről 40.000 románt követelünk vissza. Willer: Mennyit, miniszter úr? Angelescu közoktatásügyi miniszter: A képvi­selő úr harmadszor veti fel e kérdést, holott erre egyáltalán nincs szükség. Willer: Ha miniszter úr így fogja fel a kér­dést, akkor nem a magam indokai, hanem az ön ér­vei alapján kérem kihagyni e paragrafust a tör­vényből. Egy korábbi beszédére visszatérve hangoz­tatja Willer, hogy az erdélyi zsidók magyarosodása nem miniszteri rendeletekkel történt, hanem a nem­zetiségek önként, szeretettel vallották magukat ma­gyaroknak; kényszerítésről azonban sohasem volt szó. Ionescu nagyszebeni tanár közbeszól: Ez nem igaz. Itt ül Hans Otto Roth, nyilatkozzék, igy volt-e? Hans Otto Roth: Igenis, igy. Kormányhatalmi intézkedésekkel a magyar állam nem magyarizált. Ezután Fildermann ókirályságbeli zsidó libe­rális képviselő szólalt föl s tiltakozik az ellen, hogy ellene szegezzék azt a kijelentését, hogy a regáti zsidók, bár nem román eredetűek, mégis szívvel­lélekkel románoknak vallják magukat. A többség Fildermann kijelentéseit nagy tapssal fogadta, míg a magyar képviselők helyükről fölugrálva hevesen tiltakoznak. Willer fölrohan a szónoki emelvényre s öklével veri az asztalt. Hallatlan botrány — mondja —, hogy kisebbségi oldalról ilyen támadás hangzik el kisebbség ellen. Fildermann ne beszéljen az erdélyi zsidókról, mert azokat nem ő képviseli. A teremben nagy zaj támad, úgyhogy azt sem lehet hallani, mit kiabálnak egymásnak Willer és Fil­dermann. A zajos jelenetnek az vet véget, hogy a jelenlevő magyar képviselők tüntetőleg elhagyják a termet. A módosítást azután a többség elvetette. Mussolini májusban nyilatkozik a külpolitikai helyzetről. Róma, márc. 28. (Stefani.) A mai minisztertaná­cson Mussolini beszámolt a belpolitikai helyzetről. Ezután a szőnyegen lévő külpolitikai problémákat tette szóvá és bejelentette, hogy május második felé­ben a szenátusban nyilatkozni fog a külpolitikai helyzetről. Mussolini indítványára a minisztertanács tör­vénydekrétumhoz járult hozzá, amely Diaz marsall özvegyének 1 millió lira rendkívüli segélyt és évi 100.000 lira járadékot biztosít. Mussolini kiemelte, hogy ezzel a segéllyel a dicső hadvezér emlékének járó hódolatot akarják kifejezésre juttatni. természetes keserűvíz gyomor- és béltisztító hatása páratlan. Kapható mindenütt kis és nagy üvegben. Az Igmándit ne tévessze össze másfajta keserűvízzel! 3126 a városbeli furcsa úr kinézett előbb az egyik abla­kon, ez a kertre nyilt, a park mélyébe és ezt az ab­lakot kitárta szélesre, aztán kinézett a másik abla­kon, amely a kastély felé nyitot­t. Egy percig ha állt mozdulatlanul emellett az ablak mellett, merev szemét a házra szegezve, aztán fogta az ócska füg­gönyt és határozott mozdulattal leeresztette. És ezen az ablakon nem látták felhúzva többé a függönyt mindaddig, míg a mérnök úr ott lakott a kis házban. Zelenka egyelőre üldögélt a szobájában, meg­járta a kertet, a nagy alsó kertet, a gyümölcsöst, tovább a birtokot. Keresett, kutatott, gondolkozott. Egy-két nap telt el egymásután és ő egyre lázasab­ban és indulatosabban keresett valami után. Az első dolog, ami megállította, egy elhanyagolt kis tégla­gyárféle volt, amit az öreg Dernay még ifjabb és buzgóbb korában emeltetett s amiben csak olykor­olykor dolgoztak, ha valami gazdasági épületféle reparálásra szorult. Zelenka alaposan megnézte ezt a téglagyárat és aznap aztán nem is mozdult ki a vackából többet, hanem ült, gondolkozott, számolt az asztala mellett. Harmadnap estefelé Zelenka a kerten messze túl folydogáló Berettyó mellfil sétált hazafelé, mé­lyen elmerülve gondolataiba. Itt nézegette volt so­káig a víz sodrát, a part kanyarulatait, botjával felturkálta a talajt és általában olyan furcsán visel­kedett, hogy ha valaki látta volna, azt gondolja, egy öngyilkos töpreng s késlekedik ott a szelid, széles víz mellett. Amint aztán ballagott a kert szép lombos út­ján, egy kanyarodónál majdnem beleütközött vala­kibe, aki szembejött vele. Elvira volt. Zelenka köszönt és önkéntelenül megállt, sze­mét egyenesen rászögezve az asszony arcára. Elvira is megállott? — Lám csak, — mondta az asszony. — Ha most nem látom, nem is tudhatnám, hogy a vendé­günk. Zelenka végignyalta a szája szélét, mely most hirtelen, tikkadt és égően, száraz lett. — Nem vagyok vendégük, — felelte hangsúly­talanul. — Egyszerűen csak alkalmazottjuk vagyok. A hanyatló nap a lombok közt odatűzött El­vira arcára. Zelenka most közelről, világosan, tisz­tán látta az arcát, nem úgy, mint azon az emléke­zetes éjszakán, nem oly mámorosan, oly elvakult szemmel, oly bódultan. Az asszony remek szép haja úgy csillogott a rőt napfényben, mintha maga is egy marék össze­gyűlt napsugár volna. De Zelenka látta azt is, hogy a két szeme körül kis, ideges szarkalábak vannak és a szája mellett mély vonás húzódik kétoldalt. Ezen a merészvágású arcon nincs már meg a fiatal­ság üdesége, hajnali színe és hamva, ez az asszony­arc olyan, mint ami már megizzott, kissé elperzse­lődött és megemésztődött az élet kohójában. De az ajaka azért friss és egészséges és a szeme is lobogva élő. Úgy vette észre, hogy az asz­szony valamivel magasabb, mint ő. Elvira elmosolyodott. — A véletlen alkalmazottja? — mondta vála­szul Zelenka rövid feleletére. — Különösek a vélet­lenek. Lenézett a könyvre, amelyet a kezében tar­tott, felnyitotta, kicsit félrehúzta a száját, pillanatig úgy tartotta a kezében a könyvet, mintha egy-két sort olvasna belőle, aztán felnézett, messzire és így szólt: — Én az életemben minden jót és minden rész­ozat véletlennek köszönhetek, — nevetett egyet, könyedén, és kissé kacéran tette hozzá: — ó, dehát ez nem érdekl, és nem is fontos. Tudja-e, hogy nagyon helyes és csinos volt, amit a múltkor este csinált? Zelenka megrezzent. Egy idegen asszony, ime valami halvány bizalommal van hozzá és dicséri őt . . . milyen furcsa ez. Egy gyönge, távoli fény ebben a hideg éjszakában, mely ráborult. — Nagy jutalom lesz, — mondta halkan — ha azzal is meg lesz elégedve, amit ezután fogok csinálni. "Folytatjuk.) Klebelsberg kultuszminiszter beszéde a cselekvő hazafiságról. Szeged, márc. 28. (A Pesti Hírlap tudósítójának telefonjelentése.) Gróf Klebelsberg Kunó kultuszmi­niszter szerdán az egyetemi építési bizottság ülésén elnökölt, majd bejárta azokat a városrészeket, ahol iskolákat és óvodákat építenek. Este tiszteletére a szegedi társadalmi egyesületek és népkörök vacsorát rendeztek, amelyen az üdvözlésekre adott válaszában ezeket mondta: — Cselekvő h­azafiságra van szükség. A hazáért nemcsak meghalni, de élni és dolgozni is kell. Nem elég, hogy hazafiságunkról csak ünnepélyes alkal­makkor díszmagyarban tegyünk tanúbizonyságot. A legnagyobb modern államférfiú, Mussolini is a cselekvő hazafiak közé tartozik. A neonacionalizmus elvének kell átitatnia az egész magyar dolgozó nem­zetet. Egyik eszköze ennek az Alföld felemelése. A múlt időben szinte jóvátehetetlen igazságtalanságok érték a nagy magyar Alföldet. Iskolákat­­építettek ugyan a múltban is, de a tótok, oláhok, rutének szá­mára. Az alföldi magyarság a saját erejéből lett azzá, ami. Mi örök időkre eljegyeztük magunkat a magyar Alfölddel s nincs az az internacionalizmus, szocializmus, amely bennünket el tudna választani. A nemzetköziség csak rombolni tud, amint ezt Orosz­ország példája is mutatja, amely megindult a lejtőn és tíz évi véres kísérletezés után sem tud talpra­állni. A népek soha nem voltak annyira nemzetiek, soha nem érezték annyira önállóságukat, mint most. Népszerető, demokratikus, istenfélő nacionalizmusra van szükség. Minden magyar felekezetnek a maga módja szerint kell szolgálnia az ország érdekeit. Szterényi interpellál a felsőházban a liszt és a cukor árának megoko­latlan emelése miatt. A felsőház legközelebbi ülésén nagyfontossá­gú interpellációt terjeszt elő báró Szterényi József a liszt- és a cukorárak emelése tárgyában. Szóvá­ teszi az ezen a téren mutatkozó lehetetlen és indo­kolatlan állapotokat, amelyek a lakosság legszéle­sebb köreit súlyosan érintik, anélkül, hogy az eme­­lésre bárminő elfogadható ok volna. Darányi államtitkár üdvözlése. A miniszterelnökség tisztviselői kara szerdán üdvözölte Bárányi Kálmán miniszterelnökségi ál­lamtitkárt, hivatalba lépése alkalmából. A tisztviselői kar nevében bárd­házi Bárczy István helyettes ál­lamtitkár üdvözölte Darányit, aki válaszában többek közt ezeket mondta: „Nem kerestem az alkalmat­ arra, hogy ebbe a hivatalba kerüljek. Hiszen a hi­vatal természete is olyan bizalmi pozíció, amelynek csak egy alapja lehet, az a bizalom, amellyel a mi­niszterelnök úr engem megtisztelni kegyes volt. Ez az alapja itteni működésemnek. Természetesen épen ebből a bizalomból kifolyólag, de már előbbi meg­győződésem szerint is, minden tekintetben a minisz­terelnök úr politikáját és felfogását képviselem és követem." A Az olasz minisztertanács jóváhagyta a Magyarországgal kötött egyezményeket. Róma, márc. 28. (Stefani.) A minisztertanács jóváhagyta a magyar és az olasz királyság között 1927 március 10-én egyes pénzügyi kérdések ba­rátságos rendezéséről kötött római egyezményt ,valamint az olasz külügyminiszter és a magyar követ között ugyanakkor kicserélt jegyzékek végrehajtására vo­natkozó törvénydekrétumot. Radics is a dunai államok gazdasági egységéről beszél. Prága, márc. 28. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) Radics István, aki az interparlamen­táris unió ülésére ideérkezett, egy újságíró előtt a következő nyilatkozatot tette: Jugoszlávia és Cseh­ország tisztában vannak azzal, hogy kölcsönösen kiegészítik egymást és gazdasági egységet alkotnak. Ezért arra kell törekednünk, hogy vámegyezséget vagy szoros gazdasági együttműködést létesítsünk. A vámegyezséghez később csatlakoznék Bulgária, Lengyelország, Ausztria, Románia és talán Magyar­ország is. A dunai államok legfőbb érdeke a közös gazdasági érdekek egységes szabályozása. Ne vár­junk, amíg ezt a nagyhatalmak valósítják meg. A kisállamoknak kell ezt keresztülvinniök, hogy ezzel biztosítsák politikai függetlenségüket. Pilsudszki konfliktusa a seimmel. Varsó, márc. 28. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Az a feltevés, hogy a szocialista Dasinszki­nak seimmarsallá történt választása komoly kon­fliktust fog okozni a kormány és a seim között, való­nak bizonyult. Pilsudszki­, hír szerint, nem akar együttműködni a seimmel, amely mindjárt első ja­vaslatát elvetette. Az új seimmarsal mindenesetre kényelmetlen helyzetbe került. A seim szerdán délután tartotta második ülését, amelyen megválasztotta az alelnököket. Mivel a kormánypárt elhatározta, hogy ezen a választáson nem vesz részt, és a maga részéről senkit nem jelöl, alelnökökké csupa ellenzéki képvi­selőt választottak meg. Az alelnökök névsora a követ­kező: Vorosicki (Vizvolenja-párt), Marek (szocialista), Sekvabtinski (nemzeti demokrata), Domski (paraszt­párt), Zakarkievics (ukrán parasztpárt). Jellemző a helyzetre, hogy a sejm elnöki és titkári hivatalába egyetlen kormánypárti képviselőt sem választottak meg, ami kizárttá teszi a sejm és a kormány ered­ményes együttműködését. Valószínű, hogy a negyed­évi költségvetési provizórium letárgyalása után a fejm üléseit elnapolják.

Next