Pesti Hírlap, 1928. május (50. évfolyam, 99-110. szám)
1928-05-01 / 99. szám
k igazán a vezető férfiak, hogy miképpen gondolkodnak valamiről lent a közönség körében, mert a közvetlen környezet nem önt mindig tiszta vizet a pohárba. Nekem az én publicisztikai működésemmel igazán nincsen más célom, mint hogy a közélet tisztaságát és őszinteségét segítsem elő, valamint sürgessek helyes felfogást, továbbá reform szellemet és haladó irányt a nemzeti élet olyan mezőin, amelyeken ezeket tiszta lelkiismerettel szükségesnek vélem. Az ilyen kritikák természetesen nem hangozhatnak el anélkül, hogy esetleg itt-ott apró személyes sebeket ne üssenek. Cikkem megírása közben nagyon vigyáztam arra, hogy a belügyminiszter úr általam igazán nagyrabecsült úri személyét ne érintsem, s ez nyilvánvalóan sikerült is, s a belügyminiszter úr válasza mutatja azt, hogy ő maga se vélte azt szükségtelennek, hogy beszédjének általam kifogásolt mondata megkapja azt a korrekt értelmezést és szép kidomborítást, amelyet válaszában olvasok, s amelynek minden szavához örömmel csatlakozom. Szerkesztő úr mindig kész szolgája : Nagy Emil, egypár cipő tisztításához! Eltekintve attól, hogy a Méltatian minősége felülmúlhatatlan, gazdaságos is, mert kis mennyiséggel nagy eredményt érünk el Fehér, fekete és 3 fajta sárga színben kapható mindenütt Meltonian CREAM for GOOD SHOES Mindenütt kapható! Vezérképviselő: KÁRMÁN MARCEL Budapest, IV., Piarista-utca 14. (Váci utca sarok) Telefon : T. 113—62. Meltonlan Works, London, N. W. 2. 6828 A mennyet hid. Regény..— Irta: Bónyi Adorján. 33 De most újból érezte azt a komor és sötét érzést, hogy ez az ember nem idegen, ezt az embert már látta valahol az életben és valami sötét titok van e mögött az ember mögött. Nézte és figyelte és tépelődött. Az arca . . . igen, igen, hol látta ezeket a szemeket, ezt a kerek, kicsiny, kemény, erős, fekete koponyát? Ezeket a nyers és határozott kézmozdulatokat? Ebben a pillanatban az az ember nevetett valamin és végigsimította az állát. Olyan volt ez a mozdulat, mint mikor valaki lesimítja a szakállát. És ekkor Péter, mintha cikázó villámfényben látná, ráismert. S már látta őt, nem így, amint itt áll, előkelően, nyugodtan és elegánsan, kemény és simára beretvált arcával, hanem nyitatlan, vaskos hajjal komor, fekete torzonborz szakállal, nyirkos, kopott és foltozott hadiruhában, hallgatagon, éhesen, titokzatos égő szemmel — mint akkor régen, ott a fogolytáborban, Krasznojarszkban ... S hangosan mondta ki a nevét: — Teodor. Az. Kétségtelen. Teodor főhadnagy, volt pilótatiszt, tizenkettes darak, Isten tudja már: hányadik ágy — ott a sarokban, a vizesdézsa mellett. Magányosan, idegenül, elhúzódva a többiektől, a rossz Teodor, amint maguk közt nevezték . . . Aki egész nap a pinces tetején feküdt, összeszorított ajakkal, ökölbe csukott kézzel és hallgatott. Éjszaka sem aludt, mint utóbb kiderült, talán soha. Feküdt, gondolkozott, várt. Izzó szeme, mint a robbanó kazán tüze — mint a kiéhezett, kitörni kész ordas két szemgolyója. Hát ő az . . . S Péter egy szempillantás alatt újra élte azt a sötét és förtelmes emléket, amely ehhez az emberhez fűződött. Amikor már második évet töltötték ott, abban a semmiféle emberi és állati élethez nem hasonlítható megalázottságban, szennyben, nyomorban, kóroktól, éhségtől megtizedelve, elhullt ebek húsán lakomázva, varjak pecsenyeszagának ünnepnapjai közt, amikor egy darab szappan volt az emberi élet legnagyobb élménye és az otthon vágyában úgy gyötrődtek az emberek, mint a pokol kénköves tüzében az elkárhozottak. Akkor öten végre elszánták magukat, hogy bármi lesz, szöknek, útra kelnek hazafelé. Olykor kis csoportokban megsétáltatták őket künn a városban. Kis kávémérés a Sterica-alicén. Ha kegyes örök kisérték a sétát, ünnepnap volt egy meleg kávé — egy civil kávé! — az öreg Bergjeff boltjában. S a kegyes öröknek természetesen némi vudki. öreg Bergjeff szerette a szegény fogoly magyar tiszteket s krétával felírta a kávéját annak is, akinek nem volt pénze. Egy suttogó gyors párbeszéd öreg Bergieffel, hiszen valami pénz kellett az útra. Az öreg előbb megijedt, aztán egy hónapig küzködött magával, aztán egy hónap múlva odacsúsztatta a pénzt és zsebre tette a kötelezvényt, amit az öt magyar tiszt aláírt, hogy mihelyt csak egy is szerencsésen hazaér otthonába, a pénz útnak indul Krasznojarszkba öreg Bergjeff címére. Olyan kicsiny, kék szeme volt az öregnek, mint egy gyermek szeme. Csak ép a környéke volt sárga és ráncos. Ezzel a két kicsi szemével sorra végignézte az öregember az öt magyart és elébük tette a kávét. — Én megbízom az urakban — mondta vékony gyerekhangján. Aztán cukrot tett eléjük és lesütötte a szemét. — Isten vezérelje mindnyájukat — suttogta és reszkető vén keze összekulcsolódott a kaftánja alatt. Ha nincsenek ott az őrök a vadkis asztal mellett, az Öt magyar sírva esik eléje és megcsókolja a csúnya kis idegen öreg ember rossz kaftánja szélét, úgy, ahogyan az édesanyja kezét csókolja meg egy gyermek. a lázas, boldog napok, titkos reszkető készülődések! Milyen boldogság volt az akkor. A tizenkettes darak mint egy néma hangyaboly. Nem lehetett azt maguk közt titokban tartani. Tudta mindenki és szerencsét kívánt hozzá mindenki. S arra gondolt mindenki: ha nekik sikerül, akkor talán majd nekem is . . . Elszánt bátorság kellett hozzá, hiszen ha szökve elfogják őket, mi vár rájuk egyéb, mint megállni egy kőfal előtt és megvárni a sortüzet, a golyót, mely keresztülfúrja a szivet vagy a homlokot. S végre igy elérkezett az idő, hogy másnap, hajnali szürkületkor ... ők öten akkor mindenkitől elbúcsúztak. Mindenki megcsókolta őket és ők arconcsókoltak mindenkit a tizenkettes barakban. Csak a rossz Teodor hevert az ágyán mozdulatlanul, lecsukott szemmel, mintha aludnék. Esteledett. A barakra mélységes sötétség borult. Senki se vette észre, hogy egy árny végigsuhan a kemény faágyak közt. Valaki később az ablakon át, az ujjnyi vastag jégvirág-függöny levakart foltocskáján keresztül úgy látta, mintha Teodor menne ott végig az udvaron felhúzott villákkal, egy fekete vadkan a hófehér mezőn. Igen, az ágya üres volt. Akkor odagyűltek az ablakhoz és nézték, de a homály elnyelte alakját csakhamar s mégsem voltak benne biztosak: ö volt az? és hová , megy ? De a szívükben megkondult valami balsejtelmes, ijedt harangszó: ö volt az? s ha ö volt, mi dolga, hová ment? A titokzatos ember titka még feketébb lett, amint alakját elnyelte a kegyetlenül vak szibériai este. Aztán elpihent a szívek ijedt harangszava és várták tovább az estét, aztán az éjszakát, amely után hajnal jön s a hajnalban szabadulás. Nemcsak ők öten nem aludtak, lecsukott szemmel éberen feküdt az egész társaság. Pontban éjfélkor megrecsegett künn a hó, dübörgött a deszkapadló, zörrent a zár az ajtón. Patrull jött, inspicirozni. Ez máskor is megesett, nem volt benne semmi szokatlan. Tettették az alvást mind s pihentek nyugton. Csak öt szív dobogott vadul a ruhamocsok szegény szemfedője alatt. És ekkor . . . ekkor történt a borzalmas dolog. A patrull csak az öt ember ágyához ment sorra, ahhoz az öt emberéhez. És előkerültek a gondosan előkészített kis utiholmik, a kölcsönbe kapott kis pénzecskék, a batyuk, amikhez minden jó barát PESTI HÍRLAP 1928. május 1., kedd. Április 20-ika óta szakadatlanul tart a földrengés a Balkánon Szófia, ápr. 29 Április 29-ika óta a tegnapi napig csaknem mindennaposak voltak a többé-kevésbbé heves földrengések. A tegnap esti különösen erős volt, de Szófiában nem okozott kárt. A vidéken Plovdiv környékén pusztított a rengés, de emberépségben ott sem esett kár. Szófia, ápr. 29. Tegnap délután 6 óra 9 perc és 8 óra között három egymást követő rengést éreztek Filippopolban és környékén. A leghevesebb az utolsó volt, amelyet Stara Zagnorában, Haskovoban, Harmanlyban és Pazardzsikban éreztek. Észlelték a rengést — jóval gyöngébben — Szófiában és egyebütt is.Sem károkat, sem áldozatokat nem jelentenek. Olasz segítőmisszió érkezett Bulgáriába Szófia, ápr. 30. Három tiszt és több ápoló vezetésével olasz misszió érkezett Szófiába, a földrengés áldozatainak támogatására A misszió a fővárosból nyomban a katasztrófa sújtotta vidékre ment. A misszió főhadiszállását Borisszavgradban rendezi be. Sátrakat, takarókat és kötöző szereket fog a lakosság között szétosztani. Olaszország a bulgáriai és a görögországi földrengés károsultjainak. Róma, ápr. 30. Mussolini miniszterelnök a balkáni földrengés károsultjai javára 2 millió lírát bocsátott rendelkezésre. Ebből az összegből 1 millió jut a bolgár, 1 millió pedig a görög ínségeseknek. A görögországi katasztrófa, Athén, ápr. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A legutóbbi földrengésről csupán kerülő uton érkeztek jelentések, mert a katasztrófa színhelyével a telefonösszeköttetés megszakadt. A földrengéseket tompa moraj kísérte. Korinthusban a lakosság fejvesztve menekült az ideiglenes barakkokból. Assosban húsz ház dőlt romba, Derveni eltűnt a föld színéről, Xilokastroban, Agiosban, Atitiben, Chiromodionban összedőlt a vasútállomás és igen sok lakóház. Kiatoban és Velloban is sok ház rombadőlt és a lakosság a szabad ég alatt tanyázik. Az athéni obszervatórium Macedóniában, Xantiban és Alexandropolban jelzett földrengést. A Strassbourg francia páncélos vasárnap este megérkezett. Nyolcvan sátrat és nagymennyiségű élelmiszert osztott ki. Korinthus közelében az utóbbi napokban erős sáskajárás lépett föl. Szmirnában is rengett a föld. Angora, ápr. 30. Szmirna közelében, Torbali vidékén két gyengébb földlökést éreztek. „A magyarok segítsége megdobogtatja a bolgárok szívét és felszántja könnyeiket.“ Szófia, ápr. 30. A bolgár közvélemény nagy megelégedéssel és rokonszenvvel fogadja a Magyarország részéről megindult segélyakciót. A független Dnevnik a következőket írja: „Minden oldalról érkeznek ugyan a segélyek, de az, amit Magyarország nyújt, különösen megkapó. Valamennyi külállam közül Magyarország az, amely a legnagyobb mértékben kiveszi részét a bolgár nép fájdalmából és amely a legmélyebb rokonszenvet és barátságot tanúsítja. A magyar sajtó külön cikkeket közöl a Bulgáriát ért katasztrófáról. A bolgárokhoz a részvét és a bátorítás hangján szól, míg a magyar közönséget arra hívja fel, hogy minél gyorsabban és minél hatályosabban támogassa a bolgár népet.“ A lap kiemeli Bethlen grófné tevékenységét, valamint a budapesti nagybankok készségét, amelynek nyomán a társadalom valamennyi rétege megmozdult. „A nemes magyar népnek ez a figyelme — írja a lap —, valamint az a mély részvét, amellyel Magyarország a bolgár nemzet szerencsétlensége iránt viseltetik, mélyen megindítja a bolgárokat. A magyarok rokonszenve még közelebb hozza egymáshoz a két népet, amelyet nemcsak vérségi kötelékek fűznek egybe, hanem a közös nemzeti érdekek védelmében, úgyszintén népük kultúrájának és művelődésének megvédésében vívott harcok hősi korszakai is. A magyarok segítsége megdobogtatja a bolgárok szívét és felszántja könnyeiket.“ Szeged, ápr. 30. A város színügyi bizottsága elhatározta, hogy színházi előadást rendez a bolgár és görög földrengés áldozatainak javára. Módosítások az öregségi kötelező biztosításon. A képviselőház bizottságai hétfőn folytatták az öregségi, biztosítási javaslat tárgyalását. Lényegesen módosította a bizottság a 17. szakaszt. A módosítás az önkéntbiztosítás lehetőségeit kiterjeszti a kántorrokra, a karnagyokra, az egyházi énekesekre, valamint az egyházfiakra is. Nagyobb vita volt az állami hozzájárulás kérdésénél. Az elfogadott módosítás szerint az állam a fenntartási költségekhez az évi egymil.(a) pengő hozzájáruláson kívül az 1933—34. évi költségvetésében — akkor, amikor a várakozási idő letelvén, megindul a járadékok fizetése — 4 millió P-vel járul hozzá a biztosítás költségeihez és ez a hozzájáulás 50 éven keresztül évi 200.000 P.-vel növekedik 1983-ig. Más módosítás lehetővé teszi, hogy a 2 millió pengő saját tőkénél nagyobb tőkével rendelkező vállalatok úlnevezett Ersatzkassét létesíthessenek, ha nyugdíjalapjuk száznál több tagot számlál. További módosítás megadja a lehetőséget arra, hogy az elismert vállalati nyugdíjpénztárak tartalékjaikat ne a törvény rendelkezései szerint, hanem az alapszabályaikban megállapított módon gyümölcsöztessék. [tökéletesen tisztit ]