Pesti Hírlap, 1928. július (50. évfolyam, 162-172. szám)
1928. július 18., szerda. ■r^/^w'igtfssfisRKSsMvmP^STI HÍRLAP Miatt kedvezmények a Pesti Hírlap vasárnapi week-end kirándulásán* Egyre hatalmasabb mértékben nyilvánul meg "'a nagyközönség érdeklődése a Pesti Hírlap siófoki weekend-kirándulásai iránt. Amint már beszámolónkban megemlékeztünk róla, most vasárnap négyszázan vették igénybe a rendkívüli kedvezményt, amelyet a kirándulóknak nyújtottunk. Az érdeklődés már most, a hét elején, oly nagy a legközelebbi kirándulásunk iránt, hogy elhatároztuk, hogy Siófokon még külön motoros hajókirándulást, is tervezünk Balatonfüredre és Tihanyra. Azok, akik ezen a motoros kiránduláson is részt óhajtanak venni, 1 pengő 50 filléres ráfizetéssel kapnak helyet a Pesti Hírlap különhajóján, amely háromórás túrát tesz meg a Balatonon, érinti Balatonfüredet, Tihanyt és visszatér Siófokra, ahol a hajó utasai csatlakoznak az esti vonattal visszajövök csoportjához. Azok, akik nem óhajtanak résztvenni a hajókiránduláson, természetesen a rendes feltételek mellett Siófokon maradnak. Siófokról a Pesti Hírlap különhajója pontosan délután 4 órakor indul Balatonfüredre, ,ott háromnegyed órát áll és 6 órakor érkezik Tihanyba, ahol újabb háromnegyed órát áll és Siófokra 7 óra 35 perckor érkezik meg. A weekend-kiránduláson résztvevők kényelmére lehetővé tettük, hogy a budaiak és akiknek ez kényelmesebb, Kelenföldön szállhassanak be a vonatba, mert helyeiket az öt óra negyvenhat perckor Kelenföldről induló vonatnál fenntartjuk. Megegyezett a kormány és Hadik az OFB-javaslat minden kérdésében. Az agráriusok kívánságait a végrehatási utasításban és záros határidőn belül előterjesztendő törvényjavaslatban teljesíti a kormány. A javaslat megszavazását biztosították Hadikék. A felsőház egyesített bizottságának eseményei után, amelyekről részletes tudósításban számoltunk be, feszült kíváncsisággal várták minden oldalon afelsőház szerdai ülését, amelyen el kellett volna dőlnie a kormány és gróf Hadik János harcának az OFB javaslat körül. A két legfontosabb kérdésben a bizottság tudvalévőleg leszavazta a kormányt és Hadik álláspontját tette magáévá. A mérkőzés a plánumban teljesen nyílt kimenetelűnek látszott. Mindkét oldalon meg is tették az intézkedéseket arra, hogy a felsőházi szavazásnál a törvényhozók jelen legyenek. A felsőház irodája táviratokat küldött szét mindazoknak a felsőházi tagoknak, akikről feltehető volt, hogy az ülésen megjelenhetnek. Hasonló lépést tett Darányi Kálmán miniszterelnökségi államtitkár is, nyilván gróf Bethlen István miniszterelnök megbízásából. De gróf Hadik János és társai is gondoskodtak arról, hogy a felsőház agrárius csoportja, az OFB javaslat ellenzéke is felkészülten vegyen részt a döntő mérkőzésben. A keddiülés folyamán a felsőház folyosóján mindkét álláspont hívei bizakodóan ítélték meg a felsőházi harc kimenetelét és nem lehetetlen, hogy valami véletlenen fordult volna meg valamelyik álláspont győzelme. Ilyen előzmények után nem várt esemény történt. Vrusz József helyettes miniszterelnök, nemkülönben az érdekelt szakminiszterek és Hadikék között kedden újra megindultak a tárgyalások. Tanácskozás kezdődött arról, nem lehetne-e abban a két kérdésben, amelyekben a kormány nem tudta a felsőház bizottságában elfogadtatni a képviselőház által megszavazott törvényjavaslat álláspontját, megegyezést létrehozni. Ha ugyanis a felsőházban többsége lett volna a két Hadik-féle javaslatnak, a törvényjavaslatot vissza kellett volna küldeni az alsóháznak. Mivel pedig az OFB-javaslat törvényerőre emelkedése a gyufaszerződés miatt, záros határidőhöz van kötve, sürgősen össze kellett volna hívni a vakációzó képviselőházat. Ezek a komplikációk arra késztették a kormányt, hogy a két fontos kérdésben is egyezséget kíséreljenek meg a felsőház agrárius csoportjával. A kísérlet váratlanul eredménnyel végződött, amennyiben teljes megegyezés jött létre a kormány és Hadikék között. A felsőházi agrárcsoport megbízásából gróf Hadik János és gróf Somssich László folytatták a tárgyalásokat Vass József helyettes miniszterelnökkel. Hadik két, a bizottság által elfogadott határozatáról folyt a tárgyalás. Ezek egyike azt mondja ki, hogy a jogerősen megállapított megváltási árakat semmi körülmények között sem lehet vita tárgyává tenni, másika akként bíz, hogy haszonbérleteknél az eddigi törvények értelmében fennálló megkötöttségek hatálytalanokká válnak. Hosszas tárgyalás után sikerült a megegyezést erre a két kérdésre nézve is biztosítani. A kormány honorálta a gazdatársadalom kívánságait, részben azzal, hogy a Hadik által előterjesztett és a bizottság által elfogadott összes határozati javaslatokat a törvény végrehajtási utasításába veteti fel, részben pedig azzal, hogy egyes vonatkozásokban záros határidőn belül törvényjavaslatot terjeszt a kormány a képviselőház elé. A megegyezés alapján Hadikék biztosítékot vállaltak arra, hogy az OFB törvényjavaslatot a felsőházban — előreláthatóan már a szerdai ülésen — simán keresztülengedik. Ezzel eldőlt a hosszú idő óta folyt harc, amelyben — ha az megegyezéssel is végződött — az OFB javaslat felsőházi ellenzéke jelentős eredményeket ért el, amit az agráriusok legnagyobbrészt gróf Hadik János nagy felkészültségének, bámulatos kitartásának és akcióképességének köszönhetnek. Hazug élet. Regény. — Irta: Zobeltitz Fedor. 39 — Természetesen! Miért nem marad ön ülve, kedves Gheyn, hiszen csak csevegünk. Tehát ön tudni akarja, hogy mit mesélt nekem Heidelbachné a fiatal Petzoldról. Egykori pályatársnője szerelmének egy ismert nevű katonatiszttel, gyümölcse volt. Az apa nevét azonban nem említette Heidelbachné. Ezt a nevet csak az imént hallottam és pedig az ön szájából. Viszont Heidelbachné ennek a férfiúnak a tiszteletreméltó érzelmeit és szivjóságát ugyancsak dicsérte. Egyetlen hibája az volt, hogy fiából katonatisztet akart nevelni . . . Nos, igen, hiszen York is házaságon kívül született, de azóta száz év telt el és az egyén rátermettsége már nem egyedül irányadó tényező. Talán a mi esetünkben a természetes apa azt remélte, hogy mellőzik a recherche de la paternité-t, mert fiának anyja időközben férjhez ment egy derék emberhez, Petzold számtanácsoshoz. Frigyes szorgalmas és értelmes fiú volt. Joachimsthalban nagyon dicsérték, azután a hadseregbe került és testestöl-lelkestől katona volt, amint hogy atyja, nagyatyja és dédatyja is azok voltak. Tökéletes ifjú volt, aki még sokra vihette volna. Kár, hogy . . . Nos tehát, mikor tiszti kinevezés előtt állott, valamelyik okvetetlenkedő egyén utalt születési hibájára. A parancsnok nagyon megszerette a derék ifjút és szerette volna rendbe hozni a dolgát, de az ellenzék győzött. Kijelentették Petzold Frigyesnek, hogy sohasem lehet belőle tiszt és azt ajánlották neki, hogy lépjen ki a hadseregből, még fiatal — van még száz más hivatás — és még az egész világ nyitva áll előtte. — Még az egész világ — ismételte Gheyn. Ismét mozdulatlanul ült székében. — Heidelbachné hűségesen beszámolt: valóban így történt. Petzold Frigyes, minthogy kényszerítették, kilépett a hadseregből. És valóban nyitva állott előtte a világ. De lássa, erre nem gondolt a húszéves ifjú. Szenvedélyes katona volt — és az a hihetetlen igazságtalanság, mely öt pályájáról kidobta, mérhetetlen keserűséggel vésődött szívébe. Őt magát is igazságtalanná tette. Egész haragjával természetes atyja ellen fordult, aki pedig leginkább javát akarta. Fogadott apja meghalt. Frigyes megtudta, hogy a régi barát anyjához ismét közeledett, hogy anyja tőle segélyösszegeket fogad el , hogy atyja kijelentette, hogy ha új hivatást választana, akkor is támogatni fogja őt. Édes Istenem, nem számoltak a felbőszült szenvedéllyel, a szikrával, mely már lángolt és mindent felégető tűzfészekké fog kifejlődni! Wendroth Vilmos, képzelje csak magát a fiatalember helyzetébe! Mennyire forrott benne minden — és valami érthetetlen előtt állott, ami mégis tény volt; ne felejtse el azt sem, hogy Frigyesben még nem volt meg a belső egyensúly, meghiggadás, tapasztalat és áttekintés, mely a férfit jellemzi s amit az ifjúnak még csak tanulnia kell. Ítélje meg hát azt, ami,következett, a kínzó nyugtalanságéveiben, a jó és rossz között való hányattatás közben; ezt csak akkor lehet megítélni, ha ismerjük az előfeltételeket. Akkoriban mindenekelőtt atyját és anyját egymástól elválasztotta, és világgá ment, amely, nyitva állott előtte . . . Nos, amint gondolom, most Heidelbachné elbeszélése hiányossá vált, nemde? Wendroth igenlőleg bólintott. Szemben ült Gheynnel, változatlanul hidegvérű arcával, mely minden érzelmet álcázott. — Hiányossá lett, — igen, — mondotta. — Legalább is annyiban, hogy csak egészen röviden megemlítette, hogy Petzold mérnök, majd kereskedő lett és majdnem állandóan külföldön élt. De katonai hajlamai ismét megélénkültek, talán a kalandvágy is hozzájárult ehhez, szóval belépett a Kongó-hadseregbe. — A kalandvágynak is szerepe volt ennél a lépésnél, egészen biztosan, — viszonzó Gheyn. — De bizonyos cél is a Kongóhoz vezetett engem akkoriban. Volt egy belga ismerősöm, akivel legutóbb Amerikában csavarogtunk. Mind a ketten megelégeltük ezt az életet, a lehetőségek határain mozgó életet és mind a ketten súlyt helyeztünk arra, hogy múltúnk és jövőnk között szakadék legyen és hogy bizonyos, reánk nézve kellemetlen következményekkel fenyegető nyomokat eltöröljük. A belga már volt egyszer Kongóban, semmi házi ember, de kitűnő katona . . . — Névszerint Janssen, — veté közbe Wendroht szárazon, míg Gheyn, a közbeszólásra ügyet sem vetve, folytatta: — ... És szabadságában állott, hogy oda bármely pillanatban beálljon. Ezzel a felhatalmazással most élni akart és engem mint önkéntest magával vitt. A többit, legnagyobb részt, az akkok fogságából történt menekülésemig, ön ismeri, ha ezt a könyvet, melyet Heidelbachné önnek ajánlott, elolvasta. Nem említette ez, hogy a könyvet anyám nyomatta ki? — Nem! Ő csak azt mondta nekem, hogy ezeket a leveleket ön írta’, és hogy ön most ismét Amerikában él és pedig valószínűleg jó viszonyok között, mert segélyösszegei bőségesen és rendesen érkeznek. Ön tehát nem látta viszont édesanyját, mióta Németországba érkezett? — Nem mertem még felkeresni őt, — válaszolta Gheyn nyomott hangon. — Holnap akartam hozzá elmenni. El kell őt innen távolítanom. Talán bele fog egyezni abba, hogy valahol délen nyaralót béreljek számára. Azt teszi, amit akarok. Mindig jó anyám volt, de ... — Értem. Az anyai szem túlélésén lát. Ez zavarja önt terveiben és mozgási képességében. Hát 5 füditti volt ,laz miniszterelnök meghalt Giovanni Giolitti, Olaszország Volt miniszterelnöke, Cavourban levő lakásán nyolcvanhat éves korában meghalt. Halála nem keltett meglepetést, mert körülbelül tíz nap óta oly súlyos volt a nagy olasz államférfiú állapota, hogy orvosai azóta minden percben elkészültek halálára. Giolittivel a háború előtti Olaszország egyik legsúlyosabb politikusa szállt sírba. Több évtizedes politikai működése során tevékeny részese volt azoknak az eseményeknek, amelyek Olaszország életében döntő fontosságúak voltak. Azok közé az olasz államférfiak közé tartozott, akik részt vettek az egységes Olaszország megalkotásában és azt a nagyhatalmak sorába emelték. Közel félszázad előtt lett először tagja — s azóta is megszakítás nélkül az — az olasz kamarának. Egyike ama kevés olasz ellenzéki képviselőknek, akiket a fasizmus nem szorított ki a törvényhozásból. Első ízben 1889-ben volt miniszter a Crispi-kabinetben s 1892-ben maga állt élére egy rövid ideig uralkodó olasz kormánynak. 1901-ben a Zanardellikormány belügyminisztere volt, de két évvel később már ismét Giolitti került a kormány élére. Azután még háromizben volt miniszterelnök (1906—1909-ig, 1911—1914-ig és 1920—1921-ig). Giolitti kormányzásának idejére esett az olasz-török háború s az ő nevéhez fűződik Tripolisznak Olaszország által való annektálása is. A világháború idején a nagy olasz államférfin aktív politikai szerepet nem vállalt, de nyíltan Olaszország semlegessége mellett foglalt állást. Ezért a háborús párt részéről súlyos támadásokban is volt része. A háború utáni politikában újra jelentős szerephez jutott, amikor azonban a fasizmus uralomra került, megszakadt az ő politikai pályája, mert a fasizmus teljesért szakított azzal a liberális programmal, amelynek Giolitti belső politikájában egész életén át hű követője volt. A fasiszta uralommal szemben kénytelen volt a jóindulatú semlegesség álláspontjára helyezkedni, bár emlékezetes az az állásfoglalása, amelynek során 1924-ben a Mussolini választói reformja ellen lépett föl. 1922- ben nyilvánosságra hozta két kötetben memoárjait. Giolittit az olasz sajtó terjedelmes és meleghangú cikkekben parentálja el. Mussolini lapja nekrológját így fejezi be: „A Duce fellépése Olaszország legrégibb és legerősebb politikusát önkéntes száműzetésbe kényszerítette, azonban többéves, hoszszú küzdelmei után mégis megérte az olasz nemzet igazi és végleges feltámadását.“ * Cavourból jelentik: A király, a trónörökös, továbbá a szenátus és a kamara elnökei részvéttáviratokat intéztek Giolitti családjához. A temetés szerdán délután lesz, az elhunyt egyenes kívánságára minden pompa nélkül. A koporsót a családi sírboltban Giolitti feleségének koporsója mellé helyezik el. Mussolini — mint Rómából jelentik — felhatalmazta a torinói polgármestert, hogy részvétét tolmácsolja Giolitti gyászoló családjának.