Pesti Hírlap, 1928. július (50. évfolyam, 148-160. szám)
1928-07-03 / 148. szám
1928. július 3., kedd. Pári Hiki LAP Az aggkori és rokkantsági biztosítás a felsőházban József kir. herceg és Serédi hercegprímás a mezőgazdasági munkásokért, Ripka főpolgármester Budapest lakosságáért emelt szót. A vitát Vass miniszter zárta be. A felsőház hétfőn az aggkori és rokkantsági biztosítási javaslatot tárgyalta s József kir. herceg, Serédi hercegprímás, Ripka Ferenc főpolgármester, Huszár Károly, Mészáros István felszólalása és Féri József népjóléti miniszter nagyszabású beszéde után a határozati javaslatokkal együtt elfogadta. Báró Wlassics Gyula elnök vezette a tanácskozást. Kühne Lóránt előadó szép beszédben ismertette a javaslatot, amely a magyar szolidarizmus megteremtése. Az első felszólaló József királyi herceg: — Első felsőházi beszédemben sürgősen kértem az igen t. kormányt, hogy mielőbb oldja meg a munkások öregségi és rokkantsági biztosításának kérdését, s ime hihetetlenül rövid idő alatt elkészült ez a javaslat, amelyért hálával és elismeréssel adózom megteremtőinek. A javaslatot olvasva, nagy megnyugvás vett erőt rajtam, mert meggyőződtem róla, hogy ez korszakalkotó, alapos munka, amely hazánknak minden téren nagy szolgálatokat fog tenni, nagysúlyú,hatalmas alkotás, amelynek mély erkölcsi régió vannak, alapköve egy szociálisabb, nemesebb magyar életnek, amely a szociális kiegyenlítődést szolgálva, hivatva van az osztályokat egymáshoz közelebb hozni, ami hazánk felvirágoztatásához feltétlenül szükséges. Ha ebben az irányban tovább építünk, ez nemes értelemben vett magyar szabadságra fog vezetni. (Élénk helyeslés.) Gondoljuk csak meg a munkásnak eddigi, valóban súlyos helyzetét, midőn egész életén át azzal a maró kérdéssel lelkében küzdött a mindennapi létért, hogy mi lesz vele, ha kivénül, mi lesz családjából, ha megrokkan. A javaslat törvénnyé válásakor ezt a tudatot megnyugtató érzés fogja felváltani. Az anyagi gondok enyhülvén, a hazához való ragaszkodás és a hozzátartozandóság érzete, a hazafias kötelékek erősbödni fognak. Ahhoz az ideális célhoz is nagy lépéssel közelebb jutunk, hogy minden magyar honfi és állampolgár az internacionálé ellen vértezve örömest és meggyőződéssel vallja magát nacionalista alapon magyarnak. (Élénk helyeslés.) A javaslat a holnapnak, a jövőnek, a megoldatlan nehéz szociális kérdéseknek nyomasztó sötétjébe reménysugarat vet. Ne felejtsük el azt, hogy e kérdéseket véka alá rejteni nem más, mint nagyfokú rövidlátás, strucpolitika. Ezekkel igenis szembe kell néznünk (Helyeslés.) és törvényesen meg kell oldanunk ezeket, ha nem akarjuk azt, hogy más oldalról rosszul, az államélet kárára oldják meg, a társadalmi rendet és a sokat szenvedett hazát veszélybe sodorva. Kérem az igent. kormányt, hogy ne álljunk meg itt, egy alapkőre házat még nem lehet építeni. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy a mezőgazdasági munkásokról való gondoskodás és ennek törvényes megoldása mennyire szükséges, hogy az ő sorsuk ne legyen egyesek kénye-kedvére bízva, akik azután tetszésük szerint gondoskodnak vagy sem róluk. A földművelésügyi miniszter úrnak minapi nyilatkozata, hogy ez a törvényjavaslat már készül és tán az ősz folyamán a tulás elé kerül, nagy megnyugvásomra szolgál és ezt igaz örömmel üdvözlöm. A képviselőháznak erre vonatkozó két határozati javaslatához teljes meggyőződéssel csatlakozom. (Éljenzés.) Legyen szabad itt egy gondolatot felvetnem, amelynek megvalósítása csak előnyös lehetne. A honvédelmi miniszter úr a minap kilátásba helyezte, hogy a honvédek, ha a toborzáskor vállalt tizenkét évet leszolgálták, nyugdíjat fognak kapni. Szükségesnek tartanám, hogy szolgálatba lépésük napjától a honvédek is beengedtessenek a munkásbiztosítóba. Ebben semmi néven nevezendő erkölcsi veszélyt nem látok, mert hiszen mindez az állam kezében van. Más volna, ha párt- vagy egyéni akció volna a biztosítás. Akkor én volnék az első, aki határozottan tiltakoznám a katonák belépése ellen, mert a honvédségnek sohasem szabad párt- vagy egyéni akcióktól függnie, minden párton és politikán kívül kell állnia. Úgy gondolom tehát a dolgot, hogy a honvéd, aki megrokkan, vagy előre nem, sejthető okoknál fogva kénytelen a honvédségből kilépni, mielőtt 12 esztendeje letelt, nyugdíjra nem lévén jogosult, legalább a munkásbiztosítás gyümölcsébenrészesülhetne, vagy mint már biztosított egyén állhat be munkába, legyen az ipari, vagy mezőgazdasági munka. Ez esetben a toborzásnál sokkal többen fognak jelentkezni, mint ma. Mondom, ne álljunk meg e törvénynél, hanem folytassuk a szociális kérdéseknek az állami érdekeknek összeegyeztetett megoldását, hogy a hazában senki, aki kötelességét teljesíti, ne érezhesse magát mostoha gyermeknek (Helyeslés.) és így meg is óvhassunk mindenkit attól, hogy felforgató tévtanoknak jó alanya lehessen. (Helyeslés.) Ilyen törvények képezik a valódi demokratikus fejlődést és megdöntik a kisantant hazug vádjait, hogy itt antidemokratikus politikát folytatunk. Azt kívánja a kisantant, hogy itt demokratikus rezsimet teremtsünk. Én úgy látom, hogy ők Magyarország demokratizálása alatt azt értik, hogy olyan állapotokat kell teremteni, amelyek leginkább a zavaros vízhez hasonlítanak, amelyben könnyű lenne halászni, hogy azután halacskáikat Genfben minél gyakrabban feltálalhassák. Ne hallgassunk a trianoni szirének csalfa szavára, hanem haladjunk tovább emelt fővel a valódi hazafias alapra helyezkedő demokratikus uton, amely átvezet a társadalom osztályai között tátongó szakadékokon. Alkossunk továbbra is ilyen bölcs törvényeket, amelyek hivatják minden honfit hazánk és a nemzet javára egy táborba egyesíteni. (Élénk helyeslés.) Azt hiszem, hogy azoknak, akik e hatalmas törvényjavaslatot elkészítették, nemcsak az alkotás öröme lesz meg, hanem abban az elégtételben is fognak részesülni, hogy majd meggyőződhetnek arról, hogy jót alkottak, amivel mérhetetlenül nagy szolgálatot tettek úgy a magyar társadalomnak, a nemzetnek, mint az országnak is, mert ez a nemzet lelki egységéhez vezető úton az az aranyhíd, amely az osztályok közötti első hasadékon át nyújt biztos átjárót. Ha e hidakat — bár elismerem, hogy nagy áldozatokba kerül, — felépítjük, akkor a múlt sötét viharaira visszapillantva, szivárványt fogunk látni, a magyar társadalmi békének szívet emelő, ragyogó szivárványát, amely a viharok elmúltát és egy igazán boldog jövőt igér (Éljenzés és taps) minden magyar honpolgárnak, aki önzetlenül és őszintén szivén viseli a hazának sorsát és akinek lelkében nem terem a rosszakarat maszlagja. (Helyeslés.) Ne áltassuk magunkat hiú ábrándokkal, hogy majd megsegít a magyarok Istene és minden rendbe fog jönni magától is. Ezt ne várjuk. Feltámadás, boldog Magyarország. Isten áldása csak akkor lesz, ha áthidalunk minden szakadékot, amely a magyart elválasztja a magyartól. Ha igaz, becsületes szándékkal és munkával iparkodunk minden könnyet tartósan letörölni magyar testvéreink szemeiből, bármely osztályhoz tartozzanak, így lehetővé tesszük mindenkinek akiben jóakarat van, hogy lelkesen szolgálhassa hazánk szent ügyét. Bensőséges köszönetet mondok az igen. magyar kormánynak, a népjóléti miniszter úrnak (Éljenzés) e korszakalkotó törvényjavaslatért, amelyet örömmel és egy jobb jövőbe vetett sziklaszilárd hittel elfogadok. (A szónokot számosan, köztük Vass miniszter is, üdvözlik.) Serédi hercegprímás beszéde: Serédi Jusztinián bibornok, esztergomi érsek, Magyarország hercegprímása. Amikor ezt a kérdést törvényhozási úton iparkodunk megvalósítani, biztosan nagy elismeréssel tekint reánk az örökkévalóságból a halhatatlan emlékű XIII. Leó pápa, aki 40 esztendővel ezelőtt egyik örökemlékű enciklikájában, a „Rerum Novarum“ kezdetében ezen kérdések megoldására a helyes utat és módot megjelölte. Úgy hiszem közel járok az igazsághoz, amikor azt gondolom, hogy jelen javaslatunk nagy koncepciója talán éppen XIII. Leó pápának sugallatára történt, mert hiszen a nagyszerű törvényjavaslat megalkotója ifjúkorában éppen a nagy pápa közelében szívta magába a szociális problémák iránt való érdeklődést. A javaslat kigondolója tudta jól, hogy az egyház kezdettől fógva iparkodott a munkáskérdést szeretettel kezelni, tudta jól, hogy a munkásoknak elsősorban munkaalkalmat kell adni és hogy ha az a munkás becsületesen, lelkiismeretesen végzi dolgát, akkor olyan bért érdemel, hogy abból megélhessen, hogy annak idején családot alapíthasson, hogy istenadta gyermekeit felnevelhesse és jövőjét biztosítva lássa. Az egyház hatalmas jótékonysági intézeteket létesített, amelyek az idők folyamán összezsugorodtak és elsatnyultak. Szükségképpen az államhatalomnak kellett közbelépnie, amely csak kötelességét teljesíti, mert az államnak egyedüli és igazi kötelessége az alattvalók boldogulásának előmozdítása és biztosítása. Ezt az elvet hangoztatja már XIII. Leó pápa is híres enciklikájában, amelyben azt mondotta, hogy a munkásnak munkaalkalmat kell biztosítani öregség, rokkantság, baleset, betegség esetére pedig a közadókból kell megélhetését biztosítani. Ez az elv irányítja most a mi törvényhozásunkat. Nagy örömmel üdvözlöm a nagyszabású, korszakalkotó törvényjavaslatot, mert úgy érzem, hogy ennek megvalósítása, törvényerőre jutása a lakosság széles rétegein segít, ha nem is fényesen, de emberségesen fogja az öregek, rokkantak, özvegyek és árvák jövőjét biztosítani. Amikor a törvényjavaslatot áttanulmányoztam, az a gondolat merült fel bennem, milyen kár, hogy ez a javaslat nem terjed ki a mezőgazdasági munkásokra. De örömmel hallom, hogy ehhez hasonló javaslatot fog készíteni a kormány a mezőgazdasági munkások részére. Igen szükségesnek tartom, hogy ez az ígéret beváljon. Ha ilyen törvényünk nem lesz, az a veszedelem fenyeget, hogy itt az agrár Magyarországon előbb-utóbb nem fogunk mezei munkásokat kapni. Ma minden állam iparkodik mezőgazdasági szükségleteit otthon kielégíteni. Magas beviteli vámokkal iparkodnak megakadályozni a bevitelt. Az őstermelő Magyarország ilyen körülmények között előbb-utóbb csak a belső fogyasztására támaszkodhat, a külső, a kivitel egyre problematikusabbá válik. Az árak leszállításával leszállnak a munkabérek is és a mezőgazdasági munkás ha látja, hogy megélhetése, jövője kellőképpen biztosítva nincs, nagyon könnyen elfordul majd a mezei munkától. Ha a magyar földmunkásnép csak öt-hat órát dolgozna, akkor nem ehetnénk puha kenyeret. A kormány korszakalkotó, nagyszabású törvényjavaslatát nagy örömmel és nagy lelkesedéssel fogadom, általánosságban és részleteiben elfogadom és őszinte köszönetemet fejezem ki a nagyméltóságú miniszter úrnak és munkatársainak a törvényjavaslatért. (Hoszszantartó élénk éljenzés és taps. Szónokot a miniszter üdvözli.) Ripka főpolgármester Budapest lakosaiért. Ripka Ferenc, a sz főváros főpolgármestere. Budapest szempontjából foglalkozik a javaslattal, amely elsősorban a főváros lakosságát érinti. Nemcsak azért, mert lakosainak nagy számánál fogva sokkal nagyobb százalékban érdekli minden olyan rendelkezés, amely a nemzetre vonatkozik, hanem azért, mert ez a javaslat speciálisan a főváros rendkívül nagyszámú ipari és kereskedelmi munkásait és egyéb alkalmazottait veszi a gondozottak körébe. Budapest főváros lakossága hatékony támogatásra szorul, mert társadalmilag nehezebb helyzetben van, mint a vidék. Budapesten idegenül élnek az emberek egymás mellett, a legtöbb esetben az ugyanabban a házban lakók sem ismerik egymást. A vidéki ember, aki ide feljön, már az első generáció után elveszti minden kapcsolatát a vidékkel, különösen, ha szegény ember. Akinek nincs anyagi biztosítéka, az lassan elveszti érzékét az erkölcsi alapok iránt is. A nagy nyomor megbénítja a tömegeket és észrevétlenül szedi a maga áldozatait, de az egyre növekedő szegénység kirobbantja az elégedetlenséget és ha a kazán falai valahol megmozdulnak, akkor a robbanás elkerülhetetlen. Aki tehát az anyagilag tehetetleneket megerősíti az a társadalmat erősíti meg. Budapest ez idő szerint 960.000 lakosából a keresők sorában van 60.000 magántisztviselő, 194.000 munkás és segédszemélyzet. Fizetési statisztikával mutatja ki, hogy családtagonként legfölebb 50 pengőt költhet a főváros 72 százaléka. Ezek nem gyűjthetnek tőkét önerejükből, nem gondoskodhatnak semmiképen biztosításukról. Budapest lakosságának nagyobb feléről van szó, több mint félmillió ember kétséges helyzetben várja tehát nyugalmát ez által a javaslat, által. Az ő lelkükből csapódik ki ez által a gyűlölet és foglalja el helyét a gondolat, hogy ez a haza, mégis gondoskodik az ő gyermekeiről. Nincs a nyomor enyhítésének olyan módja, amelyet a főváros ki ne használna a népjólét emelésére. Az ország színe előtt hirdetem, hogy Magyarország fővárosának nagy és nemes szíve van, érzékeny antennája felfog minden olyan hullámrezgést, amely a magyar szenvedések leadóállomásairól száll felénk. Ez a javaslat a főváros életére mély benyomást tesz. Ez a hatás a lelkek megnyugvásában nyilatkozik majd meg. A városi ember a természet meghódítására indul elejétől fogva és hogy a természeti erő olyan sok fajtája áll most az emberiség szolgálatában, az a városok munkájának eredménye. (Élénk helyeslés minden oldalon.) Budapest vezetősége, polgársága mindent megtesz, hogy tökéletes lelki kapcsolatot létesítsen a vidékkel és testvéri megértésben s összefogásban szolgálja a nemzet nagy ideáljait, mert Budapest a nemzet nélkül, a nemzet pedig Budapest nélkül nem tud megélni. (Zajos helyeslés minden oldalon.) A javaslat különösen előmozdítja Budapest ilyen irányú törekvéseit. Amíg az önkényuralom milliókat dönt szenvedésbe, ez a javaslat milliókat akar kiemelni a szenvedésből. Örömmel fogadja el a javaslatot. (Élénk éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Huszár Károly, a Munkásbiztosító elnöke szerint ez a vita iskolapéldája annak, hogy egy konzervatív felfogású testületben a legdemokratikusabb szellem lehet otthonos, mikor embertársaink javáról van szó. Beszélt a Munkásbiztosító pótolhatatlan nagy fontosságáról. Hosszas történelmi visszapillantást vetett a magyar munkásbiztosítás fejlődésére. A budapesti körzetben összesen 333.000 a pénztárhoz tartozó munkások száma. Az ipari munkaadók száma 30.000, a háztartási munkaadóké 54.000, összesen tehát 84.000 munkaadó járul hozzá az intézmény fenntartásához. 1927- ben ingyen orvosi kezelésben részesült 1.901.651 munkás. Nyugtalanító nagy baj, hogy az 50 éven felüli munkásokat a gyárakból, üzemekből elbocsátják. A Munkásbiztosító 1200 gyermeket visz a Gizella-telepre nyaralni évenként. Majd a családi gondozónők intézményének fontosságáról és a munkajog kodifikációjának szükségességéről szólt és kérte a kormányt. Az egyéves nőiV-Hisan.iv kereskedelmi szaktanfolyamra fenntart a Keresk. Tiszta Or?7. Egyesülete a beiratkozások megkezdődtek Vilmos császár-at 73. 11189 Államérvényes bizonyítványok. Meflémis pénzkölcsönnel Breiffeld széles, Váci utca 21. 30790 ul szeretnék cseheíteni a viliighir-n néhai Jemessányi Sámuelt. Nemessányi Sámuel világhírű hegedűkészítő-mester hol és kinél tanult, ezt a nagy vitát végleg eldöntötte Mogyoróssy Gyula hangszergyáros, I., Budapest, Rákóczi ut 71., aki Nemessányi élettörténetét pontosan összeállította és azt ingyen megküldi bárki kívánságára. 11023 5