Pesti Hírlap, 1928. július (50. évfolyam, 148-160. szám)
1928-07-03 / 148. szám
hogy a Munkásbiztosító önkormányzata őszre megkezdhesse működését. A javaslatot elfogadta. (Éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Mészáros István a mezőgazdasági munkások felsőházi képviselője, beszélt ezután. Mezőgazdasági munkás vagyok — mondotta —, de örülök az ipari munkásság védelmének, amelyet e törvényjavaslat foglal magában. Ha a háború előtti kormányok ennyit törődtek volna a munkássággal, mint a mostani, akkor nem következett volna be a katasztrófa. Szegény egyszerűségemben megköszönöm ezt a javaslatot. Megnyugvást vált ki belőlem, hogy József főherceg úr és a hercegprímás úr olyan szépen foglalkoztak beszédeikben a munkásnéppel. Nagy megnyugvás az, ha a munkásság látja, hogy a főurak törődnek vele, mert ez ad reményt egy szebb jövőre. A javaslatot elfogadta. (Élénk helyeslés.) Elnök a vitát bezárta. Vass miniszter záróbeszéde. Vass József népjóléti miniszter nem csekély meghatottsággal kér szót, hogy a vita végén beszámoljon benyomásairól, mert ha a magyar katonák édesapját, József főherceget (Élénk éljenzés.), mint kezdő láncszemet tekinti, s a láncsor végén a magyar nép képviselőjének, Mészárosnak a fölszólalását fűzi bele, és a láncsorba kerül a hercegprímás és a többi felszólaló, azt kell mondania, hogy ime, az az elgondolás, amely vezette őket a javaslat kodifikálásánál, tökéletesen illusztrációt nyert a mai tárgyaláson. A javaslat indító gondolata a szolidaritás ideálja volt, amely egy nagy szociálpolitikai organizmusba próbálja összefogni a nemzet minden tagját, s a felszólalók sorozata ezt a szolidaritást illusztrálta. Egy nemzet minden vonatkozásban eleven organizmus. Nagyon mámorosító gondolat az emberi szuverenitás gondolata, hogy az ember szabadíttassék fel minden gyámkodás alól. De a szabadság magában hordja a határokat is, abszolút szabadság nincs, csak az Isten szabadsága. Senki egy nemzet közösségéből nem szakítható ki, ha csak nem, büntetőjogi úton. Egységre kell törekedni és mindannyiunknak arra kell vigyáznunk, hogy a felekezeti tagoltság ne legyen ártalmára a nemzet erejének. (Nagy taps.) Nem szabad megengedni, hogy olyan erőkké izmosodjanak fel a vagyoni és kereseti különbségek is, amelyek veszélyeztetik a nemzet egységét. A szolidarizmus valóra váltva azt eredményezi, hogy kiáltó nagy vagyon és kiáltó nagy jövedelem csak abban az esetben legyen megnyirbálás nélkül, ha az alsó limiten mindazok az igények ki vannak elégítve, amelyek kielégítésre várnak. A vagyonukból el kell venni bizonyos mértékben, hogy ez az egyenlőtlenség kiegyenlíttessék. Legyen szabad rámutatnom, hogy mikor én a „Derum novarum“ szellemében hirdetek ilyen igazságokat a magyar törvényhozás felsőházában, tulajdonkép az állami bölcselet legkardinálisabb alapgondolatát hirdetem. Újabban nagyon sok szó esik racionalizálásról, koncentrációról a termelés terén. Az üzemnek és a termelésnek minden racionalizálása több munkás alkalmazását teszi szükségessé, de nagymennyiségű nem kvalifikált munkást tett feleslegessé. A szolidarizmus gondolata nem tűri, hogy a termelés belső törvényeinek érvényesítése a munkástömegekre való minden tekintet nélkül történjék. Ezért van szükség szociálpolitikára, hogy a termelő tőke a maga óriási berendezéseivel figyelemmel legyen és rászoríttassék ezekre a momentumokra. A termelés alá van rendelve a nemzet érdekeinek és az emberi méltóság nagy szociális követelményeinek. (Nagy taps és helyeslés.) Bizonyos, hogy szociálpolitikai törvényalkotással egyedül nem oldjuk meg az úgynevezett szociális kérdést. A magyar munkásság évtizedes szervezése révén a szociáldemokratáknál van szervezve és politikai pártként is jelentkezik a törvényhozás alsóházában. A marxizmus lomtárba került. Érdekes, hogy a marxismus, a szociáldemokrácia elv megalapozása az illetékesek véleménye szerint a történelem lomtárába kerül, mint már annyi rendszer. Ezt a szocialisták is jól tudják és kísérleteket tesznek újjáélesztésére, de semmiféle filozófiai Voronov nem tudja többé a marxizmusnak szociálpolitikai elgondolását új életre kelteni. (Derültség.) Ezt tudják a vezetők és én csodálkozom, hogy azok, akik magukon viselik még a marxi ideológia köpenyét, ha egymás között vannak, nem nevetnek. A marxizmus ideológiája betöltvén a magyar munkásokat, kezdi őket elszakítani a magyar ideológiától. Itt látom a legnagyobb baját a magyar szociáldemokráciának, amelynek szívósságát itt is megdicsérem, amelynek fanatizmusát itt is elismerem, de éppen, sajnos, hogy e nagy történelmi herézis megtörténhetett, hogy a magyar munkásság lelkébe ez az idegen ideológia úgy beletermeltetett, hogy nem tudja kitermelni a maga magyar szisztémáját. A szociálpolitikai rendszert ki kell építeni, ha áldozatokat kell hozni népünk emelkedése érdekébe, a magyar termelés károsítása nélkül. Amíg idegen zongorán idegen marsot játszanak bele a magyar munkásság százezreinek lelkébe, addig a magyar munkásság nem fogja megérteni a magyar társadalomból feléje szűrődő most még halk zenét. A szolidarizmus zenéjének olyan orchesterré kell kifejlődni, amely túlharsogjon minden más zenét. A szeretet zenéje hatoljon le a pincelakásokig, hatoljon el a padláslakásokba. (Élénk tetszés.) József kir. herceg fölvetete azt a gondolatot, hogy a honvédség tagjait szintén vonják be a biztosításba. Köszönöm a gondolatát és megjegyzem, hogy természetesen mindenki, aki megfelelő munkaviszonyban áll, a honvédséghez való belépése előtt áldja tartozik a törvénynek. A nehézség ott van, hogy amikor belép a honvédségbe, megszűnik ez a munkaviszony, amely alapja volt a törvény hatása alá tartozásnak. Módot kell találni tehát arra, hogy ez a folytonosság ne szakadjon meg. Nagyon szívesen megígérem és kijelentem, hogy a honvédelmi miniszter úrral a legközelebbi jövőben tárgyalást kívánok folytatni. Ezen a törvényen már nem tudok változtatást eszközölni, ellenben akár a honvédség ellátásáról tervbe vett törvényjavaslatban, akár pedig a honvédhadsereg tagjainak illetményéről készített javaslatban lehet a gondolatot értékesíteni. A népbiztosítás. Érdekes gondolatot vetett föl Ripka Ferenc főpolgármester úr. Említette az általános kötelező népbiztosítást. Megvallom, erre törekszem. Ha nem tudom megcsinálni egy törvényben, megcsinálom szintetikus módon. Különböző rétegeket vonok be egyegy törvénybe és akkor majd ezen az úton meg lehet csinálni, mert úgyis mindenki beletartozik valamilyen ágazatba. Készülök a szegényügy rendezésére is. Ripka főpolgármester úr által felvetett gondolat, hogy az állam, a főváros és a szegény munkás együttesen fizessék be a befizetési járulékokat, nagyon kedves előttem A főváros nagy összeget fordít jótékony célra, remélem, hogy ebből a generális összegből talán nagyobb nehézség nélkül szakíthatjuk ki azt, ami ennek a gondolatnak a megvalósításához szükséges. Hálás vagyok Huszár Károlynak, hogy az intézet szervezetével olyan behatóan foglalkozott és szóvá tette, hogy az ötven esztendős munkást kezdik olyan elbánásban részesíteni, mint a sokgyermekes lakót. Megbélyegzem azt az eljárást, hogy a sokgyermekes családokat kimondottan azért ne akarják a háztulajdonosok befogadni. Figyelmeztetem, nem retorikai felháborodás formájában, hanem a kormány nevében a háztulajdonosokat, hogy nem fogom tűrni ezt az erkölcstelenséget. (Általános helyeslés és taps.) Ez a nemzet érdeke ellen van és ha törvény kell, úgy törvénnyel fogom kimondatni, hogy elsősorban köteles a háztulajdonos a sokgyermekes családnak lakást adni és a gyermektelennek csak akkor, ha majd felesleges lakás jut. Beszéde végén köszönetet mondott József főhercegnek és a hercegprímásnak a megbecsülhetetlen támogatásért. Jégen át, közömbösségen, ködön át és a jelenlegi magyar éjszakán át szilárd hitem, hogy megvalósul mindaz, amit mi mindnyájan vágyunk, remélünk és szeretünk. (Élénk éljenzés és taps. A Ház tagjai valósággal ünnepelték a minisztert.) A felsőház a javaslatot általánosságban, részleteiben, majd végszerkezetében egyhangúlag elfogadta, a határozati javaslatokkal együtt. PESTI HÍRLAP 1928. Július 3., kedd. Kassala pilóta Rómából hazaérkezett Budapestre. Olaszország lelkesen ünnepelte a bátor magyar pilótát, aki miniatűr gépével átrepülte a Karsztot, az Adriát és az Apennineket. A jugoszláv kormány nem tagadta meg tőle az átrepülési engedélyt. A Pesti Hírlap tudósítójától, Vitéz Kaszala Károly, aki a világ legkisebb sportrepülőgépeinek egyikén példátlan bátorsággal és sikerrel átrepülte a Karsztokat, az Adriát és az Apenninek déli láncait, bravúros útjáról vasárnap délelőtt váratlanul visszatért Budapestre. Kaszalát és a repülőgép konstruktőrjét, Lampich Árpád szigorló mérnököt, akik a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület kiküldöttjei voltak, Olaszországban meleg ünneplésben részesítették. Az Olasz Aero Club plakettel tüntete ki őket, egymást érték a tiszteletükre rendezett bankettek, arcképeik megjelentek a legnagyobb olasz lapokban s amerre jártak, a magyar népnek mindenütt becsületet szereztek. Vitéz Kaszala Károly a legismertebb és legbátrabb magyar pilóták egyike. A világháború alatt megfordult valamennyi hadszíntéren, de legjobban kitüntette magát az olasz fronton, ahol érdemeinek elismeréséül soronkívül léptették elő tiszthelyettessé és ezáltal elérte a legmagasabb altiszti rendfokozatot. Közben igen sok kitüntetést is szerzett, köztük két arany vitézségi érmet és három nagy ezüstöt. Kaszala olaszországi útja alkalmával, Rómában egyik háborús ellenfelével, gróf Fereti-vel is összetalálkozott, aki jelenleg a milánói Aero Club elnöke. Gróf Feretti kitüntető barátsággal fogadta a régi ellenfelet. A 18 lóerős kis sportrepülőgép mindenütt nagy feltűnést keltett, amerre megfordultak vele, mert Olaszországban ilyen apró gép, amely elfér egy közepes nagyságú szobában is, nincsen ez időszerint. De nem csak Olaszországban, hanem a többi államokban is csak elvétve akad egy-két ilyen miniatűr aeroplán abból az időből, amikor a kis motoros repülőgépekkel leginkább azért folytattak kísérleteket, hogy velük a sportrepülés népszerűsítését esetleg előmozdítsák. A legtöbb kis motoros repülőgép azonban a hosszabb túráknál megbízhatatlanna bizonyult, ezért a mai sportrepülőgépek leginkább 80—100 lóerővel repülnek. Ezzel magyarázható, hogy a 200 kg-nál kisebb önsúlyú gépek kategóriájában világrekordot sem állítottak fel még eddig s így Kaszala 650 kilométeres repülése zárt körben a múlt év szeptember 14-én és a mostani túrája leszállás nélkül Budapesttől Póláig ezen a téren a legelső ízben felállított világrekordokat jelenti. Visszaérkezésük után alkalmunk volt beszélni vitéz Kaszala Károly pilótával és Lampich Árdal, a repülőgép konstruktőrjével, akik a közkezöket mondták el a Pesti Hírlap munkatárának. — Mindenekelőtt kötelességünknek tartjuk megcáfolni azokat a híreszteléseket, amelyek valami tévedés folytán néhány reggeli lapban is megjelentek, hogy azért érkeztünk vissza vonattal Budapestre, mert a jugoszlávok megtagadták volna az átrepülési engedélyt. Ez a Mr nem felel meg a valóságnak, mert az átrepülési engedélyt a jugoszláv hatóságoktól annak idején megkapták. Igaz, hogy ez június 20-án lejárt, de valószínűnek tartjuk, hogy ha megtettük volna a szükséges lépéseket, az engedélyt meghosszabbították volna, azonban erre nem volt szükség, mert időközben arra az elhatározásra jutottunk, hogy vonaton fogunk visszatérni Budapestre. — Az Apenninek átrepülése rendkívül kemény feladat, nemcsak a törpe repülőgépek részére, hanem még az olasz gépek részére is. Az időjárási viszonyok ott annyira megbízhatatlanok és a leszállási eshetőségek oly kezdetlegesek, hogy az olasz pilóták szívesebben körülrepülik háromszor egész Olaszországot, mint egyszer az Apennineket. Balbo államtitkár, az olasz légügyi minisztérium főnöke, hosszú kihallgatáson fogadott bennünket. Gépünk szárnyára ráírta a nevét és azt mondta, hogy ezt, mint névjegyet küldi Magyarországra, ahová rövidesen el szeretne látogatni. Daisy di Carpenette grófnő, aki gépünket „Róma“ névre keresztelte, a szokásos formaságok között, — egy palack pezsgővel — szintén megígérte, hogy az ősszel visszaadja a látogatást Budapesten. A bájos fiatal grófnő, aki írónő egyébként, büszkén mutatta meg nekünk egyik régebbi novelláját, amely magyar fordításban is megjelent egy budapesti folyóiratban. Amerre jártunk, mindenütt szívesen láttak bennünket és csaknem széttépték a ruhánkat, hogy valami emléket vigyenek tőlünk. Külön meg kell emlékeznünk a kis Thorotzkai-motorról, amely az egész út alatt kifogástalanul működött. Miért mondott le Pilsudsstt a miniszterelnökségnél ? Varsó, jul. 1. Pilsudski marsall beszélgetést folytatott a Glos Pravdi szerkesztőjével, aki előtt kifejtette, hogy micsoda okok késztették lemondásra. Kijelentette, hogy nem az orvosok tanácsára tette ezt, mert az orvosok véleménye alapján továbbra is helyén maradhatott volna. Az alkotmány következtében azonban a miniszterelnökre ma szinte emberfeletti munka hárul, mert örökösen lényegtelen részletkérdésekkel kell foglalkoznia, emellett ezek a csip-csup ügyek minduntalan viszályba sodorják a diétával. A miniszterelnök látszólagos teljhatalma a valóságban az alkotmány rendelkezései következtében hatálytalanná és meddővé válik. Noha tisztában volt a parlamentáris kormányzat hibájával, mégis egybehívta annak idején a diétát és mindig szigorúan alkotmányos szellemben működött, tehát nem lehet azzal a szemrehányással illetni, hogy demokrata-ellenes elveket követett volna. Befejezésül a marsall kijelentette, hogy válságos pillanatokban mindig kész személyét a köztársaság elnökének rendelkezésére bocsátani és szükség esetén hajlandó újból vállalni a miniszterelnöki tiszttel járó feladatokat.