Pesti Hírlap, 1928. augusztus (50. évfolyam, 173-185. szám)

1928-08-01 / 173. szám

A PESTI HÍRLAP St.­­ .diivesztus 1., szerda. Létrejött az angol-francia tengerészeti egyezmény Újabb tárgyalásokat kezdenek a tengeri leszerelésről. Párizs, júl. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A külügyminisztérium kedden délután a következő hivatalos jelentést adta ki a tengeri le­szerelésre vonatkozó francia-angol egyezményről. A leszerelési előkészítő bizottság eddigi vitái során az egyes hatalmak között nézeteltérések me­rültek föl a követendő módszerek kérdésében. Mi­vel ezeket a nézeteltéréseket nem lehetett áthidalni, az előkészítő bizottság eltekintett attól, hogy a le­szerelési szerződést második olvasásban elfogadja. Hogy az előkészítő bizottság munkálatainak foly­tatását megkönnyítsék, a párizsi és londoni kor­mányok együttes formulát kerestek. A legfelsőbb francia hovédelmi tanács tudomásul vette Briand és Paul Boncourt június 13-iki javaslatait és tanács­kozott Leygues tengerészeti miniszter indítványai­ról is. Ezekkel a tanácskozásokkal párhuzamosan a francia tárgyaló megbízottak megkapták a szük­séges utasításokat a Nagybritanniával folyó tárgya­lásokra. Ezek a tárgyalások oly megállapodással végződtek, amely számol Franciaország érdekeivel. A párizsi és londoni kormányok remélik, hogy ezt a megállapodást a többi érdekelt tengeri hatalmak is el fogják fogadni. Az egyezmény szövegét nem­zetközi udvariassági okokból egyelőre még nem le­het nyilvánosságra hozni. Angol forrásból származó értesülés szerint a tengeri leszerelésre vonatkozó egyezmény legfonto­sabb rendelkezései a következők: 1. Franciaország és Anglia kötelezik magu­kat arra, hogy a tengeri fegyverkezésre vonatko­zóan egymást kölcsönösen tájékoztatják. 2. A két hatalom véleménye az, hogy tárgyalásokat kell új­ból kezdeni a washingtoni egyezmény alapján a tengerészeti leszerelésről, főleg a nagy hajókra vo­natkozóan. 3. Franciaország és Anglia véleménye szerint a cirkálók és egyéb könnyű egységek szá­mát újból meg kell határozni. A párizsi esti lapok örömmel üdvözlik az egyezményt, amely kölcsönös engedményeken alap­szik. Franciaország hajlandó a könnyű cirkálók és tengeralattjárók számának korlátozására vonat­kozó angol álláspontot elfogadni, Anglia pedig el­lenszolgáltatást nyújtott Franciaországnak a szá­razföldi fegyverkezés kérdésében. A sajtó végleges véleményt egyelőre nem mond, mert bevárja az egyezmény részleteinek nyilvánosságra hozatalát. Szerdán mutatkozik be a Korosec-kormány a szkupsjinában. Belgrádból jelentik. A szkupstina holnapi ülése elé nagy érdeklődéssel tekintenek. Az új kor­mány deklarációja előreláthatóan engedékeny han­gú lesz és különösen sok lehetőséget fog nyújtani későbbi koncentráció megvalósítására. Még egyál­talán nem világos, miképen fogja fogadni az új kormány bemutatkozását a szkupstina, mert a pasi­­csisták és a centrumpártiak, akik kimaradtak az új kormányból, határozottan elégedetlenek. A föld­­műves­ párt feltétlenül erős ellenzéki magatartást fog tanúsítani, a németek pedig még nem döntöttek magatartásuk tekintetében. Valószínű­, hogy az elégedetlen radikálisok nem fogják a bemutatko­zást megzavarni, hanem egyszerűen nem jelennek meg az ülésen. Szó van arról is, hogy az elégedetlen radikálisok a horvátokkal szemben önálló politikát indítanak és iparkodnak azokkal közvetlen kap­csolatot létesíteni. Korosec miniszterelnök ma délelőtt magához kérette Krafft Istvánt, a német párt elnökét, akitől a vezetése alatt álló pártnak a kormánnyal szemben tanúsítandó magatartása felől kért felvilágosítást. Krafft nem adott határozott választ, minthogy a né­met párt vezetősége csak holnap tart ülést, de már most felhívta a miniszterelnök figyelmét arra, hogy az egész Vajdaságban, különösen pedig a kisebb­ségek körében a közigazgatás miatt igen nagy az elégedetlenség és a kisebbségeknek az iskolázás te­rén igen komoly sérelmeik vannak. Krafft kifejezte Korosec előtt azt az óhaját, hogy az új kormány ezeket a sérelmeket mindenesetre orvosolja, mert et­től függ a pártnak a kormánnyal szemben való vi­selkedése. Radics állapota rosszabbodott. Belgrád, júl. 31. Radics egészségi állapotáról Zágrábból erősen aggasztó hírek érkeznek. A Pravda jelenti, hogy Radics tüdején a balszárny alsó részén ismét gyulladási tünetek jelentkeztek. Az éjszakát Radics álmatlanul töltötte s hőmérsék­lete reggel 37,6 volt. A parasztvezér orvosai és környezete erősen aggódnak, mert a beteg veséjén is komplikációk mutatkoznak. Lábai pedig erősen fel vannak dagadva, boldogság-festegető fantáziájának letörését, gyö­nyörű vágyainak bukását. Rettenetesek ezek a per­cek így, az emberek előtt, mintegy a világnak egy­kedvű, nyitott szeme előtt... Néhány pillanat és a festő lakása elé érkeznek. Hangosan kiáltott a sof­­före: — Ne álljon meg! A Belvárosba menjen, egy konfekciós üzlet elé, akármelyik elé. A sofför vezetett tovább, éberen és hidegvérrel, a parancs szerint. Lucy tehetetlenül elmélkedett, nem tudva, mitévő legyen.­ Most mindössze egy-két percet nyert csak, mert mit keressen a Belváros­ban, az üzletekben? ... Hirtelen különös eszméje támadt, nyomban új aggodalom is elöntötte eszmé­jének bizarrsága miatt, mégis határozottan rendel­kezett: — Álljon meg, Károly! Az automobil sima elcsendesüléssel pár pil­lanat alatt megállt. — Itt várjon rám! Addig várjon, amíg nem jövök, akármeddig is vár. Lucy elsietett és a legközelebbi keresztező ut­cába fordult. A soffőr azt sem tudta, hogy hová le­gyen a csodálkozástól. Lucy ideges gyorsasággal sietett, csaknem rohant. Két-h­árom utcakeresztezé­sen fordult be, kutatva szemlélte a házakat, mind szörnyűbb izgalomban, érezte, hogy lelke viharának kitörését csak száguldásának energiája fojtja még el. Végül megpillantott egy egyszerű, ócska, mint­egy rejtőzködő szállodát. Lépéseit meggyorsította, befordult a kapun, az első cselédtől, akit szemben talált, üres szoba után kérdezősködött. Pár perc múlva egyedül, elzárkózva állott a szállodának egy kis, kopott szobájában. Elfogult csodálkozással nézett szét, egy ideig még fogva tar­totta a megdöbbenés, melyet különös gondolatának tetté válása keltett benne", azután leroskadt egy székre, az asztalra borult és hangos sírással bősé­gesen öntötte könnyeit. Elővette retiküljéből a fájdalmas levelet, még egyszer elolvasta, csendesedve, szepegő sírás köze­pette, hideg szavait egyenként, mintegy külön-külön sírással fölpanaszolta. Amikor könnyeinek áradata elapadt, sírása elhalkult, elhalt, büszkén fölegyenesedett, a levelet jös­szetépte, olvashatatlanná, apróra, foszlányait az asztalra szórta. Zsebkendőjével felitatta szemének harmatát, a falitükörben még megvizsgálta magát, azután feltárta az ajtót és távozott, rejtelmes cso­dálkozást és finom illatot hagyván maga után az egyszerű szállodában, melynek cselédei egymástól kérdezősködve, találgatva, értetlenül bámultak utána. Az utcán ismét a gyötrelmes apró problémák­kal kellett törődnie: úgy gondolta, hogy valamit v a­­mely üzletben mégis csak vásárolnia kell a sofför miatt, a cselédeknek is kiváncsi a szemük és lezá­ratlan a szájuk. Meg is állt egy antikvárius-mű­tárgykereskedő kirakata előtt és már hajlandó lett volna bármit is vásárolni, de rögtön el is ejtette ezt a szándékát, ismét csak a kérdezősködéseket, a miért­eket akarta elkerülni. De tovább álldogált a kirakat előtt és megnyugtatónak érezte a kedves és szép darabok szemlélését. Különösen megtetszett neki egy művészi legyező. Elhatározta, hogy más alkalommal, talán már holnap meg fogja vásárolni. Az automobilt ugyanazon a helyen találta, ahol félórával ezelőtt elhagyta. A sofför már türel­metlenül és aggódva várta őt, ez meglátszott rajta. Beült az autóba és megparancsolta a sofförnek, hogy most vigye a Mester lakása elé. A Mester cso­dálkozva fogadta: — Azt hittem, hogy már nem is jön Lucyke. Hogy van az, hogy elkésett? Maga, a pontosság mintaképe, elkésett. A szemei pedig vörösek. Hiszen maga sirt, Lucyke. — Meglátszik rajtam? — Meglátszik. Sirt, mint egy kis gyermek­leány. — Igen, sírtam, — mondta Lucy mosolyogva. — Családi harc, semmi több. De ime, már kacagok is. Ne is beszéljünk többet a sírásról. — Ahogy magának kellemesebb ... Folytat­juk tehát a munkát... Beteg még a kisasszony? — A kisasszony most lábbadozik. Remélem, hogy holnapután már magammal hozhatom őt is .. . Ma eljöttem, mert jól esik egy kis időre távol lenni hazulról, de azért ma ne fessünk. Most túlságosan vidám vagyok, egy csepp kedvem sincs dolgozni, még elrontanám a képet. A Mester a saját készülő műve elé vezette Lu­cy­t és arról magyarázgatott, Lucy nyugtalan ,és tü­Berlin, júl. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Stresemann külügyminiszter részére a békepaktum aláírására szóló meghívót a francia nagykövet kedden délután­­adta át hivatalosan. A meghívót táviratban továbbították Karlsbadba. Stresemann szóbelileg már előzetesen megígérte megjelenését, de írásbeli választ csak akkor ad, ha ő ő is és a kormány többi tagjai is visszatérnek Ber­linbe, ami augusztus 10-ére várható. Eddig Kellogg, Chamberlain, Benes és Zaleski ígérték meg szemé­lyes megjelenésüket. velmetlen hallgató volt, minduntalan tréfás megjegy­zéseket tett és sokat kellett hangosan és szívből ne­vetnie ... Mikor a festőtől elbúcsúzott, gondolkozva megkérdezte: — Vörösek még a szemeim? És a tükör elé állt, óvatos szemlét tartani ön­maga fölött. — Nyoma sincs már a sírásnak, — felelte a Mester — legfeljebb még a túlságos jókedve árul­hatná el. — No, reméljük a legjobbat, hogy amikorra hazaérek, az áruló jókedvem is elszáll. Egy perc múlva Lucy már az automobilban ült. Az ülésen hevert a három szál gyöngyvirág. Arcához emelte a virágokat és mélyen beszívta gyengülő illatukat. Az automobil sebesen szágul­dott és a gyöngyvirág illata fölidézte az elmúlt órák leggyötrelmesebb perceinek hangulatát. De fájdal­ma már nem volt olyan gyilkos erejű, már nem te­hetetlen kétségbeesést, hanem csak mély és szép­­rengésű bánatot érzett a lelkében és valami megin­dult jótékony folyamatot, mintha bőséges könnyei­nek árja szabad utat mosott volna, melyen át fáj­dalmas emlékei immár egyenként, lassan elosonhat­,­tak... Azután arra gondolt, hogy hosszú távolma­radását magyarázgatva anyjának, tüzetesen kell majd elmesélnie, hogy mennyi mindent megfestett ma a készülő képen. Azt fogja mondani, hogy a képet ma befejezte. Mikor az automobil sikkes kanyarodással a Bajza­ utcai palota kapuja elé lendült, Lucy úgy bá­mult rá a nagy palotára, mint egy pompás gazdag­ságú, gyönyörű, de kegyetlen börtönre, melynek­­ nem boldog lakója, hanem bilincsekbe vert lelki­ rabja. Odafent kedves mosollyal lépett az anyja elé. A kisasszonyt is már felöltözködve, lassú járdogá­­lás közben találta és ahogy annak bágyatag arcára nézett, eszébe jutott, hogy őneki, az ő betegségének," köszönheti a saját lelke üdvös gyógyulását, azt, hogy rejtetten, titokban, egy kis szálloda zárt szobájában jól kisírhatta magát... Ezért föltétle­nül hálás a kisasszonynak, meg is fogja neki venni ajándékul azt a pompás legyezőt, melyet a műke­reskedő kirakatában látott. Megérdemli, bár ő maga nem tudja, hogy miért. A jugoszláv kormány — mint Belgrádból je­lentik — szigorú rendeletben utasította a szerb és horvát lapokat, hogy Radics István egészségi álla­potára vonatkozó híreiket csak három nap elmúltá­val szabad közölniök. Ezt a rendeletet azzal indo­kolják, hogy nem akarják Radics hozzátartozóit fölösleges izgalmaknak kitenni. A nettunói egyezmény ratifikálása. Belgrád, júl. 31. A politikai érdeklődés közép­pontjában most a nettunói egyezmények ratikikálá­­sának kérdése áll. Bizonyos, hogy az egyezménye­ket még a mostani ülésszakban a parlament elé ter­jesztik, de pontos idejét a benyújtásnak még nem állapították meg. A ratifikálással magával már nem fog annyira sietni a parlament. Az egyezményeket mindenekelőtt parlamenti bizottság elé utalják, amely még egyszer gondosan áttanulmányozza. A ratifikáláshoz nem lesz szükség a külügyminiszter jelenlétére, mert Sumenkovics, a külügyminiszter helyettese, már megkapta a szükséges utasításokat. Előkészületek" a N­évszövetség szeptemberi ülésére. Genf, júl. 31. A Nemzetek Szövetségének főtit­kársága ma este közli a szeptember 3-án Genfben összeülő népszövetségi közgyűlés delegátusainak első listáját. A főtitkárságnál bejelentett delegáció kö­zött az elsők sorában szerepel a kínai delegáció, amelynek élén dr. Szao He Alfred Sze washingtoni kínai követ áll, aki az Egyesült­ Államok és a nan­­kingi kormány között néhány nappal ezelőtt megkö­tött egyezmény létrejöttében is közreműködött. A kí­nai delegáció másik két fő tagja Wank King Ky brüsszeli kínai követ és Csi-Csi párizsi ügyvivő, aki Csang-Lo helyére került. A Nemzetek Szövetségének ez idei közgyűlésén ismét a miniszterek egész sora fog résztvenni. Az elsők között a finn, a norvég és a svájci külügyminiszter jelentette be részvételét. A német-román megbeszélések, Bukarest, júl. 31. A függő vitás kérdések meg­oldására irányuló német-román megbeszélések a hi­vatalos jellegű eszmecsere stádiumába jutottak. A megbeszélések folytatására kiküldött román bizott­ság tagjai lesznek: Oromaru, a Nemzeti Bank volt kormányzója, Lapedatu volt pénzügyminiszter­ és An­­tonescu, a pénzügyminiszter jogügyi tanácsadója. Stresemann meg­kapta a meg­hívást a békepaktum aláírására.

Next