Pesti Hírlap, 1928. szeptember (50. évfolyam, 198-222. szám)

1928-09-01 / 198. szám

1928. szeptember 1., szombat.­ ­ PESTI HÍRLAP Románia hajthatatlan magatartása kényszeríti a Népszövetséget arra, hogy újból foglalkozzék az optáns­­üggyel. London,­ aug. 31. A reggeli lapok jelentései rö­videsen fölemlítik, hogy a népszövetségi tanács zárt ülésen érintette a magyar-román optánsügyet is. A Daily Mail hangsúlyozza, hogy Románia hajthatat­lan magatartása kényszeríti a Népszövetséget arra, hogy újból foglalkozzék az üggyel. Románia leg­utolsó jegyzéke nem tekinthető válasznak, azonkívül a román kormány a félhivatalos ügynökséggel közzé­­tétette a jegyzék szövegét, mielőtt az a magyar kor­mányhoz érhetett volna s ezzel megsértette a diplo­máciai érintkezés régi udvariassági szabályát. Romá­nia nyilván el akarja kerülni az ügy érdemi tárgya­lását (sem­ben azz­al az ürüggyel, mintha a felek kö­zött közvetlen tárgyalások volnának folyamatban. A népszövetségi tanács mai ülésezése. Qenl. aug. 31. A mai délelőtti nyilvános ülést a népszövetségi tanács az ópiumkereskedéssel össze­függő kérdéseknek szentelte. A nyilvános ülést követő zárt ülésen a gyermekvédelemmel kapcsolatos kérdé­seket vitatták meg. A legközelebbi nyilvános ülést holnap, szombaton délelőtt 10 órakor tartják. Seipel kancellár Genfbe utazott. Bécs, aug. 31. Seipel dr. szövetségi kancellár ma este Genf­be utazott. Útját Mehrerauban egy napra megszakítja. Péter dr. külügyi főtitkár a kül­ügyi hivatal két tagjának kíséretében szombaton este indul el a népszövetségi közgyűlésre és egy­­időben érkezik meg a kancellárral Genfbe. Francia lapvélemények, Párizs, aug. 31. A Petit Párisien genfi kiküldött munkatársa a következőket írja lapjának az Optens­­perrel kapcsolatosan. Azt a tényt, hogy Magyarország nem fogadta el Titulescu ajánlatát és Bukarest nem írta alá a magyar ellenindítványt, nem lehet a tár­gyalások végleges meghiúsulásának tekinteni. Gróf Apponyi Albert és Titulescu, akik a genfi hallgatósá­got sokszor tartották fogva szavaik lenyűgöző erejé­ve­l, túlságosan találékony szelleműek és túlságosan ke­­­pzelőtehetségűek, mintsem hogy a tanács három év­­i tanácskozás után a helyükbe lépjen csak azért, mert egyetlenegy kísérlet nem járt eredménnyel. Ha a tan­ács nem tűzi az optánsügyet napirendre, való­színű, hogy mindkét fél meghallgatása után meg fogja ismételni abbeli véleményét, hogy mindkét fél folytassa egymással a közvetlen tárgyalásokat. A Volonté ismerteti úgy a magyar mint a román álláspontot és a következőket Írja: A tanácsnak hatá­roznia kell. Az ügy elnapolása, valamint minden hiányos megoldás oly tévedés lenne, amely megingat­hatná a balkáni békét és Genf presztízsét. Az Action Francaise azt kérdezi, vajon mit fog a nemzetek szövetsége tenni, hogy szemérmesen el­takarja tehetetlenségét, az a nemzetek szövetsége, a­mely engedte, hogy a megoldást halogassák és azt m­ondják a román állam magyar optáns földbirtoko­sainak, hogy tárgyaljanak közvetlenül Romániával. A Homme Libre tiltakozik az ellen, hogy az ügyet a h­ágai nemzetközi döntőbíróság vagy más döntőbíróság ítélete alá bocsássák. Azon a napon, amelyen a tanács csatlakoznék Magyarország felfogá­sához, nem léteznék többet sem szuverenitás, sem biztonság egyetlen állam részére sem. Ily módon utat nyitnának mindenféle annexiónak, időnap előtt szárnyakat a reménynek, a vágynak? Éjfélkor a lány besurrant a házba. — Asszonykéz alá való férfi lesz belőle, —­­villanik meg a kontya alatt, mikor a donyha alá bújik. Orbán aztán feje alá tette a karjait és szőtte tovább a gondolatokat. — Úgy belenéztem most a szivébe, mint a nap­sugár a tó mélyébe, — mondogatta magának és ki­vett a lájbizsebből egy cigarettát, rágyújtott. Az erdő felől szél kerekedett. Bontogatta a kazlakat. Kékes fényben ragyogott az emelkedő haj­nalcsillag. A keleti szélen nemsokára már piroso­­­dott a halvány foltocska is, a kishajnál. A legény jónak vélte, hogy távozzék. Haza­ment. Holnap is nap lesz. 3. Reggeledétt már, mikor a Bódi Máté kispaj­­tá­sából felcsapott a láng. A tűz néhány perc alatt beleharapott az istállóba. Füstöt vetett a lakóház is. Aztán a szomszéd házakra szálltak a sziporkák. Öt épület hamvad f­el. Néhány gazdának eszébe jutott, hogy tegnap este a kocsmában azt mondta Bódi Máté, hogy cse­répre szeretné átrakatni a házát. — Most megteheti. Be van biztosítva. A bizto­sított összegből újra építheti a házát. Talán ezért kellett a tűz, — sugdolóztak. A csendőröknek is így mondták. A tiszthe­lyettes hát kérdőre vonta Mátét. — Én tudom, hogy ki micsodás ember. Mentse magát, — kiáltott Mátéra. —­ Addig rázzon engem a hideglelés, míg ki nem szalad belőlem a lélek, ha én gyújtogattam. Látja az én Uram az én lelkemet, hogy nem vagyok gyújtogató, — felelte a gazda. — Majd a bíróság megállapítja, hogy ki a gyújtogató. — mondta a csendőr és Bódit láncon bevitték a törvényszékre. Marcsóka fejét lehúzta a gond és a szégyen. Úgy kóválygott a kormos falaknál, mint levert fészke körül a fecske. Ő tudta, hogy ki a bűnös... De vajjon mi lakik abban az emberben? Aztán, ha meghallja a falu, hogy ő éjfélig együtt volt Or­bánnal a kispajtában, örökre elveszett a becsülete. De az ő becsülete drágább, vagy az apjáé? Esteledett, mikor a legényt megpillantotta az udvarukon, aki a kalapja peremét legyűrte, mert nem mert szembe nézni a lánnyal. — Talán segíthetek valamit, — mondja Orbán. Marcsóka, mintha jéggé dermedt volna, elfe­héredik, nem felel, csak sóhajt. Orbánt ez a sóhajtás úgy szívén találta, mint tüzes paripát a sarkantyú. Mintha valaki halánté­kon csapta volna. Mintha forrott volna alatta a föld. Hát haza ballagott. Ő is tudta, hogy ki gyújtotta fel a pajtát. A lelkiismeret szavát, az Istennek az emberben megszólandó hangját nem lehet elnyomni. Napokig bizonytalankodott, hogy mit csinál­jon. Ha vállalja a tűzesetet, hírbe hozza a lányt. El is veszti örökre. De ha nem vállalja, ártatlan ember szenved miatta. A titkos hang, ami néha felcsendül a lélekben, egy pillanatig sem hagyta nyugodni. Nehéz órái voltak nappal is, hát még éjszaka ... A dolgok addig formálódtak benne, míg elér­­­­kezett az életlendítő pillanathoz. Átballagott Mar­csókához. — Tudod, kisöpröm lelkemből a szemetet, mert nem vagyok én becsületből kivásolt ember, — mondta. — Végezd jó szerrel. Nem bánod meg, — sut­togta a leány, de utolsó szava könnyekbe némult. Mintha olvadt gyöngyök peregtek volna a szeméről. A legény begyalogolt­ a városba, az igazság színe elé. — Jól van, fiam, nem szándékosan, nem tuda­tosan gyújtogattál. A cselekvés akaratból és tettből áll. A te cselekedetedben hiányzik az akarat. A vé­letlen okozta esetekért az erkölcsi felelősséget nem lehet megállapítani. Csak azért szól majd feletted a törvény, mert gondatlanságból okoztad a tüzet, — mondta a bírói. A legény arca földerü­lt. Mögötte volt a nehe­zének. Az igazlátó Mindentudónál rendbe hozta a­­ dolgát. A többi már csak annyi, mint egy lájbigomb.­­ A horvát parasztkoalíció berlini akciója teljes sikerrel járt• Balgrád, aug. 31. A parasztdemokrata koalíció végrehajtó bizottságának mai ülésén három határo­zatot fogadtak el. Az első a zágrábi térparancsnok­­ság ismeretes rendelkezése ellen tiltakozik és annak visszavonását kívánja, a második pedig kimondja, hogy a parasztdem­okrata koalíció hívei nem vesz­nek részt semmiféle olyan manifesztderán, kongresz­­szuson, emlékünnepen, gyűlésen vagy tárgyaláson, amelyen a mai kormánynak és kormánypártoknak kiküldöttei hivatalosan jelen vannak. A harmadik határozat szerint a végrehajtó bizottság meghall­gatta Krajevics jelentését berlini munkájáról, azt megelégedéssel vette tudomásul s megállapította, hogy a paraszt demokrata koalíció berlini akciója teljes sikert ért el. A szerb minisztertanács Krnjevics elleni intézkedésekről tárgyal. Belgrád, aug. 31. A Pravda értesülése szerint Krnjevics berlini szereplésének elbírálásával a m­a esti­­minisztertanács is foglalkozik. Kellogg beszéde a párizsi szerződésről. London, aug. 31. Azon a banketten, amelyet tegnap este Dublinben Kellogg amerikai külügyi ál­lamtitkár tiszteletére adtak, Cosgrave, az ír szabad­­állam elnöke, pohárköszöntőjében a Kellogg-szerző­dés elfogadását a nemzetközi béke szimbólumának mondotta. Kellogg államtitkár válaszában a következőket mondotta: Eddig katonai védőszerződések­ és döntő­­b­íráskodási szerződések voltak, azonban a párizsi­­szerződés aláírása az első alkalom, amelynél a nagy nemzetek képviselői találkoztak és neveiket egy olyan szerződés alá írták, amelyben ünnepélyes kötelezett­séget vállalnak a háború ellen. Kellogg azt hiszi, hogy ez a körülmény mély erkölcsi hatást fog a vi­lágra gyakorolni. Néhány államférfin még nem tudja ugyan keresztülvinni a békét, ha azonban a föld népei elhatározzák, hogy békénél­ kell uralkodnia a földön, akkor el fog jönni a béke uralma. . Kellogg kijelentette, hogy nagy örömére szol­gált nyolc vagy tíz nemzet bejelentése, akik az utóbbi­­48 óra folyamán értesítették őt arról, hogy hajlandók a háborúellenes szerződés aláírására. Kellogg hiszi és reméli, hogy a földnek csaknem va­lamennyi nemzete csatlakozik ehhez a háborúellenes szerződéshez. Í1a a legutóbbi európai konfliktus négy borzalmas évére, a háború oltárán feláldozott sok millió emberre, az elpusztított otthonokra, a tönkrement reménységekre és a nyomorékká lett nemzetekre gondol az ember, kérdezte végül Kellogg, csodálatos-e akkor, ha a világ béke után áhítozik? Coolidge elnök közlése a Kellogg-paktumról London, aug. 31. A Times jelenti Washington. Lai. Az elnök nyári tartózkodási helyéről kiadott közlés szerint Coolidge meg fogja kérni a szenátust, amikor a békepaktumot beterjesztik, hogy a paktu­mot ne csak nemzetközi morális formulának tekint­se, hanem a gyakorlati diplomácia egyik eredményé­nek is. A levelező szerint Coolidge arra az eredmény­re jutott, hogy a külföldi nemzetekkel való formális összeköttetés megszervezése az Egyesült­ Államokra nézve fontos, arra az esetre, ha a béke veszélyben forogna. Coolidge állítólag azon a nézeten van, hogy sokkal kisebb a háború valószínűsége, ha az ameri­kai kormány legalább formálisan részt vesz az elke­rülésére irányuló kísérletekben. Hír szerint Coolidge elvárja, hogy a jövőben minden európai külügymi­nisztérium Washingtonhoz fordul és ott érdeklődik az iránt, vajon mit szándékoznak tenni az Egyesült­ Államok abban az esetben, ha a békét veszedelem fenyegetné. Románia és Görögország csatlakoztak a paktumhoz. Bukarest, aug. 31. A minisztertanács egyhangú­lag elhatározta Románia hozzájárulását a Kellogy­­féle háborúellenes szerződéshez. Románia hozzájáru­lását ma táviratilag tudatták Washingtonnál. Athén. aug. 31. Görögország csatlakozott a Kel­­logg-szerződéshez. A kormány Coolidge elnöknek sze­rencsét kitűnt kezdeményezéséhez és azt a kívánsá­gát fejezte ki hogy sikerüljön a világbékét megszi­lárdítani. A franciaországi magyar kolónia távirata Kellogghoz­ A franciaországi magyar kolónia elnökének, Dvorcsák Győzőnek az aláírásával Frank Kellogg-hoz, az É­szak-Amerikai Egyesült­ Államok külügyi állam­titkárához, a Kellogg-paktum aláírása alkalmával üd­vözlő táviratot küldött, amelyben többek között eze­ket mondja: A franciaországi magyar egyesület azonban kö­telességének tartja felhívni Nagymed­óságod figyel­mét a súlyos igazságtalanságra, mellyel a trianoni szerződés nemcsak Magyarországot, de egész Közép- Európát sújtotta. Ez a szerződés figyelmen kívül hagyta a népek önrendelkezési elvét, ezer éves törté­nelmi jogokat, földrajzi, politikai és gazdasági szük­ségességeket, kizárólag erőszakon épült fel és az abból származó helyzet a világ­béke állandó veszélyeztetését jelenti. Át lévén hatva attól a vágytól, hogy Nagyméltó­ságod magasztos szándékai tényleg meg is valósulja­nak, a franciaországi magyarok tiszteletteljesen arra kérik Nagyméltóságodat, hogy a trianoni békeszerző­dés revíziója érdekében a szükséges kezdeményező lé­péseket tegye meg. Nincs béke igazság nélkül. Fasiszta vélemény a Kellogg-paktumról. Róma. aug. 31. A lapok közük Arnal­do Musso­lininak, a Duce fivérének beszédét ahhoz a h­atszáz tiszthez, akik a feketeingesek taktikai gyakorlatai­ban vettek részt. A szónok kiemelte e gyakorlatok jelentőségét és szükségességét, utalva arra, hogy a közszellemet előkészítik a haza védelmére és Olaszország igazának megvédésére. A Kellogg-paktumra való utalással a szónok kijelentette, hogy olyan paktumot, amelyet több nagyhatalom Olaszországgal együtt ünnepélyesen aláírt, mosolygással fogadni nem szabad, azonban a paktum aláírása olyan nép fővárosában, amely az utolsó évszázad négyötöd részében mindig háborút viselt, csupán platonikusnak tekinthető gesztus, mely a népek történelmének menetére nem fog ki­hatni.­ ­ Venizelosz kijelenti, hogy Görögország nem csatlakozik a kis­antant­hoz• Athén, aug. 31. (Bud. Tud.) Venizelosz kihall­gatáson fogadta a romániai görögbarátok ligájá­nak két ideérkezett küldöttjét. A küldötteknek hoz­záintézett kérdésére Venizelosz kijelentette, hogy Görögországnak nincsen érdeke abban, hogy csat­lakozzék a kisantanthoz, mert a kisantant olyan érdekeknek szolgál, melyek tdívül esnek Görögor­szág érdekkörén. Görögország régóta szoros kap­­­csolatban áll más európai hatalmakkal és nem akar változtatni külpolitikáján. Görögország közép­európai érdekei nem mozognak ugyanazon a vona­lon, mint a Iosantanté, Venizelosz továbbá fogadta a román hadügy­minisztert, aki Scodra tengernagy, a román flotta főnökének kíséretében Athénben tartózkodik. Noha a lapok félhivatalos közlést kaptak, mely szerint a két román funkcionárius Athénben való jelenléte politikával nem függ össze, az ellenzéki sajtó ta­nácskozásaiknak mégis politikai jelentőséget tulaj-­­donít.

Next