Pesti Hírlap, 1928. október (50. évfolyam, 223-248. szám)

1928-10-02 / 223. szám

A PESTI HÍRLAP 1928. október 2., kedd. Magyar szemtanú a madridi borzalmas tűzvészről. Madrid. (A Pesti­ Hírlap tudósítójától.) Va­sárnap este kilenc óra felé hatalmas lángnyelv csapott az égre Madrid legsűrűbben lakott­­negye­­dóból; mindenki a­et gondolta, hogy robbanás tör­ tént.. . Sajnos, sokkal szörnyűbb katasztrófa súj­tott le a vasárnapi szórakozó tömegre: a „Nove­­dades“-színház régi, hatalmas, épülete égett porrá. A szerencsétlenség részleteit­ az alábbiakban kö­zöljük: A félelmetes tűzvész, amely alig egy óra alatt teljesen elhamvasztotta a Novedades-szinhá­­zat, este 9 óra előtt tört ki és már kilenckor óriási tömegek özönlöttek oda minden városrészből. A közel 60 méter magas lángnyelveket még Madrid környékéről is látták , így elképzelhető a népván­­dorlás. _ ‘ Mivel a szinház bérházak közé van építve (mint pl. nálunk az Ufa-, vagy a Kamara-mozgók), a bérházak lakói az ablakokban, tetőkön, erkélye­ken kiáltoztak segítségért és dobálták le holmijai­kat az utcára... Közben az utcára, a rendőrkordon mögé szorított tömeghez, eljutott a katasztrófa nagyságának híre, hogy a lépcsők máris tele vannak halottakkal! Ekkor valóságos közelharc fejlődött a rendőrök is a hozzátartozóikat keresők között. A környék képe olyan lett, mint egy ostromlott városé: rohanó, rémült azeti férfiak, sikoltozó nők, jajgató, szüleiket kereső gyermekek özönlöttek ki őrjöngve a tizkatlanból!* A színházban a „La major del Puerto“ (A ki­kötő szépe) c. darabot adták. Az erkélyek és a kar­zat zsúfolásig tele volt vasárnapi szerény publiku­mával. A földszinti zsöllyék fele is el volt adva. A páholyok szintén zsúfolva. A második felvonás első képe után a függöny legördült a változás előtt, a közönség várta a folytatást. Ekkor észrevették, hogy a színpadon bent, a függöny mögött, valami rendkívüli történhetett. Az első sorokban tisztán le­hetett hallani a szavakat belülről: — Nyugalom! Nyugatom!... Le evvel a dísz­lettel! Gyorsan!... Majd később: — Tűz van! és hallani lehetett a szaladok dobogását. Ekkor a kar­mester, arra számítva, hogy a tüzet benn eloltják, saját jószántából jelt adott a zenére, hogy a tömeg lassan oszoljék szét és hogy ne hallja a színpadi lármás kétségbeesést. Sajnos, ebben a pillanatban a függöny fölött kicsapott a füst és a láng, s a tö­meget pánik kerítette hatalmába; kifelé törtetett mindenki, nem kimélve kort és nemet. Ekkor szörnyű látvány tárult a kétségbeesett nézők felé; lezuhant az égő függöny, a vasfüggöny nem működött és az így támadt hirtelen huzat a lángnyelveket a színpadi katlanból kicsapta robbanásszerűen az egész nézőtérre, amely régi, omlatag faépítmény és lángba borította egymás után a páholyokat s az egész nézőteret. A tömegen ekkor hisztérikus őrület lett úrrá és ordítva menekült mindenki. Kedden délelőtt tizenegy órakor Madrid csend­be borult. Megindult a nagy temetés ... Ez a tűz ennek a századnak legnagyobb katasztrófája Spa­nyolországban . . .­­ Üzletek és színházak zárva vannak. A vég­telen hosszú halottaskocsisor után Primo de Ri­vera és az egész miniszteri kar halad. Csend . . . levett kalapok . . . halotti ének . . . Közben a szín­ház helyén ásnak, ásnak, halotthordozók még min­dig dolgoznak . . . mindenki arcán meglátszik az elmúlt vasárnap borzalma, álmatlansága ... * Az összes templomokban kongnak a lélek- s harangok. Dr. Ember Nándor: Növelte a borzalmat, hogy­ e percben kialudt a világítás, a kábelek elégtek, s a lépcső, az egyet­len falépcső, amely levezet a karzatról az erkélyre s a páholyokig, sötétbe borult. Ami itt lejátszódott, nem lehet leírni! Rendőrök, személyzet hiába küz­döttek a megörült, megvadult tömeg ellen, őket is elsodorták. És amikor az erősebb kijutott az utcára, mi­kor már mentve volt , ott benn csak egy szörnyű halom hulla hevert: nagyrészt nők és gyermekek ... ■»" A színpadon úgy kezdődött a tűz, hogy az egyik díszletbe valamiképpen villamos szikra csa­pott bele és lángba borult. Ekkor a gépész felkiál­tott: Antonio, le ezt a díszletet! de a sok kötél és huzal között megzavarodva, a díszletező éppen az égő díszletet nem vágta le, úgyhogy a láng belecsapott a színház régi, rozoga tetőzetébe és mint a forgács, úgy lobbant lángra egyszerre az egész színpad, zavartalan ítészséljben, szellem és testi er­őin* teljes kifejté­s­­ben van. A mindennapi életben felhasznált erőket pó­tolja abból a koncen­­trált energiaforrásból, amelyet a szervezetre nézve az Ovomaltine jelent. Egy csésze tejben 2—3 kávéskanál Ovomaltine a legjobb reggeli és uzsonna. On WANDER nfarktt*­ee­t&pmrgflt Rt., Budapest Vasárnap lévén, még a személyzet családtagjai is benn voltak a színfalak mögött, a színészek ide­­oda futkostak, senki sem tudta, mihez fogjon, ek­kor sötétség borult mindenre és az egyetlen kijárót fü­sttenger borította el. Borzasztó küzdelmek után lovtak csak a színészek is valamiképpen kijutni a szabadba s ezt fegyelmezettségüknek köszönhették. Dantel látvány volt a füstös, rongyos, maszkírozott színészek rohanása a lángtengerből az utcára, ahol őrjöngve ölelték egymást szerencsés megme­nekülésük örömében . . . Közben a tűz belekapott a környező összes házak tetőzeteibe és felső emeleteibe... * Az újságírók és riporterek, hogy valamiképen bejuthassanak az égő épületben, felkapták a hord­ágyakat és utászkatonák helyét foglalva el behatol­tak a színház előcsarnokába. Mind, egybehangzóan azt hangoztatják, hogy nem lehet soha, soha elfelej­teni e dantei órákat, miközben halottakat szedtek össze, elégett arcú embereket, széttépett szájakkal, arcokat kitágult, rémült pupillákkal, melyek a rette­netes haláltusát mutatják, közben ide-oda rohannak a tűzoltók. Sebesültek jajgatnak, haldoklók hörög­nek ...* A tűzoltóparancsnok behatolt a színházba, s ekkor látta, mint tapossák egymást az emberek a lépcsőn. Még annyi ideje volt, hogy a leányt magával vonszolta és a fal mellett tartotta, így bírta csak meg­menteni az őrjöngő, ordító tömegtől, amely mindent letaposott, elsodort, ami az útját állta... A tűzoltó­parancsnok támolyogva jött ki és a legénység kar­jaiba szédülve mondta: — Ez egyszerűen irtózta­tó! Szörnyű! A lépcsőn összepréselve lógtak, feküdtek az eltorzult halottak: itt egy széttépett testű fiatal leány, kinek feje össze­taposva és fülén, száján fordult ki agyveleje, ott egy kis fiú szétégett arccal, átnőtt egy férfi, kinek fél teste szénné égett, vagy az a szörnyű arc, egy köte­lességét teljesítő rendőr kitátott szája, fehér fogaival, a halálordítás kacagásával!... Katonai reflektorok világítanak Éjjel egy óra! Minden elcsendesedett, csak a lángok szörnyű sistergése hallik. Most ég el az utolsó szögig a leomlott óriási tetőzet és az egész nézőtér, mely egy óriás vulkán képét mutatja.* Tizenkettő . . . tizenöt . . . negyven Ol­vassák a halottakat. A környék összes taxijai se­besültszállító kocsik lettek. * A társulat igazgatója félőrülten meséli a ször­nyű látványt, mikor a lángnyelvek mellette égették le a ruhát emberekről, kik sodródtak kifelé. VT Szegény zenészek 1 A zenekar az utolsó per­cig játszott, csak a rájuk zuhanó égő függöny hall­gattatta el őket. Sokukat örökre, többnek kezeit égette le; hangsze­reik mind ott vesztek. ... * Reggel négy *Va. Már ötven a halottak száma. A sebesülteké háromszázon felül. Az első holtteste­ken szörnyű törések, taposások, zúzódások. Alig van közöttük, kit a tűz ölt meg. Ezek a pánik halottjai. Többet agyonszúrtak, hogy eggyel kevesebb legyen útban. A veszély sokakat vadállattá változtatott... * Reggel nyolc óra. A füstölgő nézőteret ássák, kapálják, hordják, most tűnnek elő az elégettek, cafatos, szürke, fekete hústömegek. Megint harminc­öt halott... Cselédlány, mindkét karján egy-egy gyermek. Az egész egy sült húsmassza ... Egy anya kisleányával... Egy jegyszedő, szegény öreg, mikor sötét lett, gyufákat gyi­jtogatott, hogy a ro­hanók a belső lépcsőkön jobban láthassanak. Ösz­­szetaposták, azután szénné égett... * Rendkívül nehéz a halottak kiásása a ned­ves, vizes masszából, amelyet a szénné égett fa és mész alkot... Egy fej látszik ki halálvigyorgásával, ... nem merik kihúzni, mert félnek, hogy elválik törzsé­től... Amott egy rendőrsisak, fej nélkül, csak a koponya hajas része és agyveleje töltik meg... Egy láb, nem tudni férfié vagy nőé... •­ Sokan megörültek. Egy csendőr, aki ki és berohant artikulálatlanul kiáltozva. Egy fiatal leányt félholtra tapostak, élve maradt, de beleörült a borzalmakba. Az egyik páholyban nyolc személy égett szénné; az egyik, négy gyermek apja, látva a ször­nyűséget, ott a tűzben főbelőtte magát, így találtak rá.* Két halott összeakaszkodva. Az egyik oly rettenetes erővel markolja a másik lábát, hogy a cipő bőrét ujjaival átlyukasztja s a húsig hatolnak ujjai.. Állítólag egy sánta, mankójával próbált le­jutni az erkély lépcsőjén, megbotlott és keresztbe akadt a mankó. Ezen az akadályon sokan átestek és igy még nagyobb torlódás állt elő ... * A környező házak tetején rohantak végig a menekülők... Egy anya, kis gyermekével a kar­ján, kiáltozott s már-már átjutott egy másik te­tőre; ekkor láng csapott ki... anya és gyermeke eltűnnek a lángtengerben . . . Dunántúl nyugdíjasai lelkesedéssel csatlakoznak a szegedi nyugdíjas mozgalomhoz. — Szombathelyi tudósítónk jelenti.­­ A szegedi nyugdíjas-mozgalom, amely már hó­napok óta foglalkoztatja a magyar közalkalmazott és egyéb nyugdíjasokat és amely mozgalomról már a Pesti Hírlap is többször beszámolt, eljutott Nyugat- Magyarország végvárába, Vas­ megyébe és Szombat­helyre is. Szombathely és Vas­ megye közalkalmazott nyugdíjasai megmozdultak, hogy dunántúli nagy­gyűlés keretében határozati javaslatban mondják ki csatlakozásukat a szegedi nyugdíjas-mozgalomhoz, amely közel 25 pontban összefoglalva a magyar nyug­díjasok, nyugbéresek, özvegyek és árvák kérelmeit, memorandumban forduljanak a kormányhoz, sérel­meik orvoslásáért. Szeptember 30-án, vasárnap Szombathelyen, a Sabaria nagytermében tartották meg a szombathelyi nyugdíjasok rendezésében ezt a nagy dunántúli csat­lakozó­ mozgalmat. A nagygyűlésen sok ezer szom­bathelyi és vasmegyei nyugdíjas vett részt, de Du­nántúl nagyobb városai, így Nagykanizsa, Sopron, stb. is elküldték képviselőiket, hogy résztvegyenek a mozgalomban. A szegedi nyugdíjas-mozgalom vezé­rei, dr. Balló István, nyug. kir. tanfelügyelő, Polczner Zoltán MÁV, nyugdíjas és mások is Szombathelyre érkeztek a nagygyűlésen való részvételre. Dr. Török Gyula, nyugalmazott szombathelyi rendő­rfőtanácsos, mint a szombathelyi csoport el­nöke, nyitotta meg a nagygyűlést, amelyen beszélt a kihalási rendszer megszüntetéséről, a B-listás, fiatal erők szolgálatba való visszahelyezéséről. Dr. Balló István, a szegedi mozgalom vezére be­szédében annak a reményének adott kifejezést, hogy a mostani nyugdíjas-megmozdulás végre a kormányt is belátásra fogja bírni, s most, amikor már a 12-ik órán is túl vannak, meghallgatják kéréseiket. A sza­nálás a nyugdíjasokra a legveszedelmesebb adózás volt, mert annyi mindent csíptek le járulékaikból, hogy az bizony megfelel a legnagyobb összegű adó­zásnak. Fájlalja, hogy eddig egyetlen nyugdíjasnak sem sikerült bejutni az országházba, ahol képvisel­­hette volna valaki a magyar nyugdíjastársadalmat. A nyugdíjasok anyagi leromlása maga után vonja az ipar és kereskedelem leromlását is. A nyugdíjas özvegyek és árvák sorsa az állam kezében van, az államnak kell róluk gondoskodni. Beszélt végül a KANSz-ról és hibájául rótta fel ennek az egyesülés­nek, hogy nem csatlakoznak melléjük és csak a tény­leges szolgálatot tevő közalkalmazottak érdekeit kép­viselik. Polczner Zoltán szegedi kiküldött tolmácsolta a szegediek üdvözletét, hosszabban beszélt a városi nyugdíjasok szomorú helyzetéről és végül azzal fe­jezte be beszédét, hogy a most megkezdett uton egy­hamar nem fognak megállani. Halvax Lajos nagykanizsai délivasúti ny. fel­ügyelő bejelentette a nagykanizsai nyugdíjasok csat­lakozását is, majd támadta a KANS- t, hogy az nem képviseli becsületesen a nyugdíjasok érdekeit. Dr. Török Gyula elnök indítványára, hogy a nagygyűlés csatlakozzon a szegedi mozgalomhoz, nagy lelkesedéssel mondták ki a csatlakozást. Azt az indítványát is, hogy a kormány szüntesse meg a régi és új nyugdíjasok közötti nagy különbséget, to­vábbá, hogy a B-listás, munkabíró közalkalmazotta­kat vegyék vissza állásaikba, a nagygyűlés elfogadta. Végül a nagygyűlés kimondotta, hogy az októ­beri budapesti országos gyűlésre öttagú küldöttséget küld ki. V­ARSÁNYI JENŐ szücsmester, Bpeat, Baross­ utca 9. Szőrmebandák a legújabb divat szerint.

Next