Pesti Hírlap, 1929. március (51. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-01 / 50. szám

1929. március 1., péntek. PESTI HÍRLAP megjelent, hamisítvány volt. A gúnyolódások, a rágalmazások, a gyanúsítások mérgezett nyi­lainak egész tömegét szórták a Pesti Hírlapra. Amint ezt már megemlítettük, két huszonnégy óráig álltuk a támadást, anélkül, hogy egyetlen egy szót is vesztegettünk volna rá. Mit mond­hattunk volna a rosszhiszemű, mindenre el­szánt támadóknak! Hogy a kifogásolt sürgöny eredetije ma is a birtokunkban van és az min­den közvetítés nélkül egyenesen lord Rother­­meretől származik ! Ezt nem tehettük meg, mert ismertük már az ellenünk fölsorakozó, a kormány és a Habsburg-párt ügyét gyanús túl­­buzgalommal megvédelmező sajtó nagyobbik részének politikai harcmodorát és harci eszkö­zeit. Megtörténhetett volna, hogy akkor, ismét Magyarország nagy barátja, Rothermere lord ellen röpködtek volna a mérgezett nyilak. Szó nélkül álltuk tehát az átlátszóan naiv módsze­rekkel dolgozó támadásokat. Tű­rtük az elle­nünk rendezett, szervezett piszkolódást. Rothermeréért. A magyar revízió ügyéért. És közben táviratot menesztettünk Roth­ermerehez Newyorkba, amelyben az Új Nemzedékben ki­adott nyilatkozatára hivatkozva, szó szerint idéztük a Pesti Hírlap január 20-iki számában megjelent, Rákosi Jenőhöz intézett táviratát azzal, hogy ennek hitelességét kétségbe vonják. Ma délelőtt érkezett meg hozzánk Rother­­mere lordnak a válasza. És ez a válasz így hangzik: Légrády főszerkesztő, Pesti Hírlap, Budapest, Newyork, febr. 27. ( Kábelsürgöny.) A Rákosinak küldött táviratom tel­jesen hiteles. Rákosinak az­ volt a szán­déka, hogy új revíziós ligát alapít és az érintett események összefüggésben ál­lottak Rákosinak ezzel az új munkájá­val. Hozzám hasonlóan, Rákosi is telje­sen azon a véleményen volt, hogy Ma­gyarországnak olyan revíziós ligára van szüksége, amely kormánytól és minden politikai párttól teljesen független. Egy ilyen liga a propaganda­munkát korlá­tozás és megkötöttség nélkül folytathat­ja, míg egy félhivatalos szervnél ez a korlátozás és megkötöttség szükségszerű. Rákosinak ezzel a véleményével az én felfogásom teljesen megegyezett. Velem folytatott beszélgetéseiben Rákosi gyakran idézte annak az agitá­­­­ciónak a példáját, amelyet a francia nép és szervezetei az egész világon folytat­tak az 1871-iki frankfurti szerződésnek a megkötése után, amellyel Elszász- Lotharingiát Németországhoz csatolták. A francia nép állandó tiltakozása mér­hetetlen befolyást gyakorolt abban az irányban, hogy a nagy háborút megelő­zőleg megszerezze magának sok nemzet barátságát és szövetségét. A francia kor­mánynak nem lehetett része ebben a pro­paganda munkában és ugyanígy, a ma­gyar kormány sem vehet részt bármily, hasonló módon folytatott propagan­dában. A Rákosihoz intézett táviratom cél­ja — a Rákosi egészségi állapotára való tekintettel — bátorítás volt s azt abban a hitben küldtem, neki, hogy ha a szíve megerősödik, a revíziós ligára vonatkozó tervei jelentős eseménnyé fejlődnek ad­dig az időpontig, amíg én Európába visszatérek. Magyarország nemzetközi helyze­tében azonnali javulás nem várható. De meg lehet teremteni egy olyan világ-köz­véleményt, amely mellett — ha a tria­noni szerződés revíziója napirendre ke­rül — Magyarországnak a jóvátétel és igazság iránti igénye meg fogja előzni minden más nemzetét. Rothermere, Rothermere lord beszélt helyettünk. Ak­oz, ak­it ő mondott, nekünk már nem lehet sok hozzátenni valónk. Elismeri a Rákosi Je­nőhöz küldött és a Pesti Hírlap január 20-iki számában kiadott táviratának a hitelességét, amivel maguktól összeomlanak az ellenünk in­tézett támadások."Rothermere­ lord január 20- diki­­sürgönyét a nagybeteg és halálához kö­zeledő Rákosi Jenőhöz intézte. Amint maga is hivatkozik rá, amellett, hogy a kifogásolt mon­datban egy új magyar revíziós liga megalapí­tására kívánt célozni, bátorítani, vigasztalni óhajtotta a hazája sorsáért aggódó nagy beteg aggastyán publicistát. Rothermere lord szívé­nek a nemességét ez is jellemzi. Az ő lelki nagyságának a fényében azonban még kirívób­bá lesz azoknak a kicsinyes gonoszsága, akik ezt az egyébként senkinek sem ártó és immár kétségtelenül hitelesnek elismert szöveget is fölhasználták arra, hogy azzal a maguk kicsi­nyes politikai intrikáit szolgálják. Most egy percre térjünk vissza még ezek­hez a támadásokhoz. A támadókat két csoport­ra lehet osztanunk. Az egyik csoportba tartoz­nak azok, akik elismerik a Pesti Hírlap jóhi­szeműségét és azt állítják, hogy felültetésnek az áldozatai lettünk. Ha így történt volna, eb­ben sem lenne semmi szégyen. Újságot csináló emberek a legjobban tudják, hogy hasonló bal­esetnek a legnagyobb körültekintéssel és a leg­messzebbmenő óvatossággal szerkesztett lapok is ki vannak téve. Ezek a jóhiszemű támadók most már megérthetik, hogy téves feltevésből indultak ki. Ha továbbra is igényt tartanak arra, hogy ne kételkedjünk a jóhiszeműségük­ben, a téves feltevéshez fűzött téves következ­tetéseket is helyre kell igazítaniuk. A támadók másik csoportja a lehető leg­messzebb állott a jóhiszeműségtől, nyilt go­noszsággal azzal vádolta a Pesti Hírlapot hogy hamis távirattal vezette félre a magyar közvéleményt. Ezek a támadások aljasak és rosszhiszeműek voltak és ez a gonosz és hazug rágalmazó hadjárat megdöbbentő példáját szolgáltatta a politikai elvakultság és a párt­­önzés eltévelyedésének. Akadtak lapok, amelyek azt állították, hogy a Pesti Hírlap informálni szokta Rother­mere lordot és nekünk is részünk volt a kará­csonyi üzenet megszületésében. Ezt az állítást a leghatározottabban megcáfoljuk. Rothermere lord más forrásokból szerzi az információit Akármilyen jók is az értesülései, azok nem tő­lünk erednek. Rothermere lordot és a Pesti Hírlapot egészen más kapcsok főzik össze: a revízió eszméjének önzetlen és meg nem alku­vó, a revízió követelésében mindenkivel szem­­beszálló szolgálata. Azok, akik a rosszhiszemű támadók közé tartoznak, azok, akik a legutolsó piszkos hajszát rendezték a Pesti Hírlap sza­vahihetősége ellen, meg sem értik, milyen ön­zetlen és nemes összeköttetés fejlődött­ ki a Pesti Hírlap és Magyarország nagy angol ba­rátja között. Nem értik ezt, de nem is érthetik, hiszen föl sem tudják fogni a Pesti Hírlap min­den párttól és minden hatalomtól független helyzetének értékét. Az ő számukra kínai írás az ilyesmi. Legtöbbjüknek minden sorát, minden állásfoglalását nem a meggyőződés dik­tálja, hanem a kormány parancsa, vagy a mö­göttü­k álló párt érdeke. Kormányok és pártok érdeke azonban nem minden esetben, sőt meg­lehetősen ritkán felel meg a nemzet jól felfo­gott magasabb érdekeinek. A revízió, a nagy nemzeti célok szolgálatában ezért kell nekünk újra és újra szembekerülnünk az effajta kor­mányozható meggyőződésű lapokkal. Még egy megjegyzést. Az ellenünk rende­zett macskazene fülsértő lármája mögött köny­­nyen föl lehetett fedezni a minden háborgást irányító karmesteri pálcát. Meg akarjuk mon­dani, hogy mi nemcsak a macskazene muzsiku­sait ismerjük, hanem a dirigáló karmestert is. Tudjuk, hogy a Várban, a külügyminisztérium palotájában kell azt megkeresnünk. Megértjük, a külügyminisztérium azok után a támadások után, amelyekben kipellengéreztük a tehetet­lenségét, sok baklövését, különösen pedig a lon­doni követőnek a tapintatlanságát, haragszik ránk. Meg akart fizetni nekünk. A fizetésnek ezt a módját azonban nem tartjuk olyan sze­repnek, amelyik méltó a külügyminisztérium tekintélyéhez. A külügyminisztérium sokkal jobban tette volna, ha azt az energiát, am­elyet erre az ügyre pazarolt, a magyar ügy szolgála­tába állította volna. Nem itthon, hanem a kül­földön. Mert az olyan diplomaták, akik helye­sen ismerik hazájuk érdekeit és saját mester­ségük törvényeit, jól tudják, hogy a nemzet érdekét nem hazai, hanem a külföldön ren­dezett propagandával kell szolgálni. A macskazenét rendező kórus mögött álló láthatatlan karmesternek nyilvánvalóan az volt a szándéka, hogy kompromittálja a Pesti Hírlapot, hogy kétségessé tegye a lap szavahihetőségét. Ami nagyon alkalmas lett volna a Pesti Hírlap jövőben várható külpoli­tikai támadásainak a meggyengítésére. Most, hogy győzedelmesen kerültünk ki ebből a csú­nya hajszából, megnyugtathajuk a külügymi­nisztériumot: a­ jövőben is számíthat rá, hogy minden baklövését és minden hibáját megkri­­tizáljuk és mindazokat a cselekedeteit, amelyek nem szolgálják a magyar revízió érdekeit, megfelelő bírálatban részesítjük. Ugyanezt üzenjük a kormány túlbuzgó támogatói­nak és a gyűlölködésükben vérmes Habs­­burg-pártiaknak is. Őket is megértjük, kellemetlen nekik, hogy a magyar revíziós mozgalom túlnőtt az ő politikai számításaik­nak a körén. Nekik az volna kellemes, ha a revíziós gondolatot úgy meg tudnák szelídí­teni, úgy be tudnák törni, mint a cowboy a vadlovat. Hogy azután mint meghunyászko­dott igavonó állatot befoghassák a saját sze­kerük elé. Ezt azonban soha sem fogják meg­érni. Sem a kormány, sem a Habsburg-pár­tiak. Mi pedig, akár kellemes nekik, akár nem, továbbra is ébresztői leszünk a nemzet lelkiis­meretének, továbbra is táplálói leszünk a nem­zet jogos reménységeinek. Marad a program­­mánk az, hogy a revízió mindenek fölött! A revízió ha kell, akárki ellen! Ezzel tartozunk elköltözött nagy vezérünk, Rákosi Jenő emlé­kének,aki mindenkit elbűvölő és megejtő hév­vel fújta meg a revíziós harc harsonáját. RÁKOSI JENŐ SZOBRA: Ripka Ferenc főpolgármester elnöklete alatt alakul meg a szoborbizottság. A tanács csütörtöki ülésén foglalkozott Rákosi ■Jenő szobrának ügyével, illetőleg azzal az ajánlat­tal, amelyet Rothermere lord dr. Ripka Ferenc fő­polgármester útján a fővárosnak Rákosi Jenő emlé­kének megörökítése érdekében tett. Liber Endre tanácsnok, a szociálpolitikai ügy­osztály vezetője, ismertette az ügyet. Jelentést tett Rothermere sürgönyéről, amelyben ajánlatát közli, hozzáfűzve, hogy a szobrot megalkotó művésznek magyarnak kell lennie és hogy a művész kiszeme­lésénél Kisfaludy Strobl nevét tegyék megfontolás tárgyává. Bejelentette a főpolgármesternek azt az el­határozását, hogy Rothermere lord megbízásának készséggel tesz eleget és hogy az elnöklete alatt meg­alakítandó bizottság útján óhajtja a szobor tervét megvalósítani. A tanács Liber Endre bejelentését, Rothermere lord sürgönyét és a főpolgármester átiratait tudo­másul vette, nemkülönben a bizottság megalakításá­ra vonatkozó javaslatot is. A bizottság hatáskörébe tartozik, hogy a szo­bor helyére vonatkozóan előterjesztést tegyen és a beérkező terveket Rothermere lord kívánságainak figyelembevételével megbírálja. Ugyancsak a bizott­ság feladata, hogy a szobor felállítása és a főváros­nak való átadása tekintetében intézkedjék. A bizottság megalakítását illetőleg a tanács akként döntött, hogy a bizottság elnöke, Ripka Fe­renc főpolgármester legyen, helyettese Buzáth Já­nos alpolgármester, a képzőművészeti bizottság el­nöke, tagjai pedig Liber Endre és Csármann Ferenc tanácsnokok. Az Otthon­írók és Hírlapírók Köre, a Magyar Újságírók Egyesülete, a Pázmány Péter Irodalmi Társulat egy-egy taggal lesz képviselve, a Képzőmű­vészeti Tanácsnak két tagja és a Közmunkatanács­nak egy tagja lesz a bizottságban. A bizottság, ha szükséges, szakértőkkel kiegészítheti magát. A ta­nács még kijelentette, hogy készséggel hozzájárul ah­hoz, hogy a szobormű felállítása érdekében az ügyosztályokat, a megfelelő szakbizottságokat és szakközegeket rendelkezésre bocsássa. A tanács erről a döntéséről értesítette Ripkó főpolgármestert is, úgyhogy a bizottság megalakí­tása most már csak rövid idő kérdése. 3

Next