Pesti Hírlap, 1929. március (51. évfolyam, 50-73. szám)
1929-03-01 / 50. szám
1929. március 1., péntek. PESTI HÍRLAP megjelent, hamisítvány volt. A gúnyolódások, a rágalmazások, a gyanúsítások mérgezett nyilainak egész tömegét szórták a Pesti Hírlapra. Amint ezt már megemlítettük, két huszonnégy óráig álltuk a támadást, anélkül, hogy egyetlen egy szót is vesztegettünk volna rá. Mit mondhattunk volna a rosszhiszemű, mindenre elszánt támadóknak! Hogy a kifogásolt sürgöny eredetije ma is a birtokunkban van és az minden közvetítés nélkül egyenesen lord Rothermeretől származik ! Ezt nem tehettük meg, mert ismertük már az ellenünk fölsorakozó, a kormány és a Habsburg-párt ügyét gyanús túlbuzgalommal megvédelmező sajtó nagyobbik részének politikai harcmodorát és harci eszközeit. Megtörténhetett volna, hogy akkor, ismét Magyarország nagy barátja, Rothermere lord ellen röpködtek volna a mérgezett nyilak. Szó nélkül álltuk tehát az átlátszóan naiv módszerekkel dolgozó támadásokat. Tűrtük az ellenünk rendezett, szervezett piszkolódást. Rothermeréért. A magyar revízió ügyéért. És közben táviratot menesztettünk Rothermerehez Newyorkba, amelyben az Új Nemzedékben kiadott nyilatkozatára hivatkozva, szó szerint idéztük a Pesti Hírlap január 20-iki számában megjelent, Rákosi Jenőhöz intézett táviratát azzal, hogy ennek hitelességét kétségbe vonják. Ma délelőtt érkezett meg hozzánk Rothermere lordnak a válasza. És ez a válasz így hangzik: Légrády főszerkesztő, Pesti Hírlap, Budapest, Newyork, febr. 27. ( Kábelsürgöny.) A Rákosinak küldött táviratom teljesen hiteles. Rákosinak az volt a szándéka, hogy új revíziós ligát alapít és az érintett események összefüggésben állottak Rákosinak ezzel az új munkájával. Hozzám hasonlóan, Rákosi is teljesen azon a véleményen volt, hogy Magyarországnak olyan revíziós ligára van szüksége, amely kormánytól és minden politikai párttól teljesen független. Egy ilyen liga a propagandamunkát korlátozás és megkötöttség nélkül folytathatja, míg egy félhivatalos szervnél ez a korlátozás és megkötöttség szükségszerű. Rákosinak ezzel a véleményével az én felfogásom teljesen megegyezett. Velem folytatott beszélgetéseiben Rákosi gyakran idézte annak az agitációnak a példáját, amelyet a francia nép és szervezetei az egész világon folytattak az 1871-iki frankfurti szerződésnek a megkötése után, amellyel Elszász- Lotharingiát Németországhoz csatolták. A francia nép állandó tiltakozása mérhetetlen befolyást gyakorolt abban az irányban, hogy a nagy háborút megelőzőleg megszerezze magának sok nemzet barátságát és szövetségét. A francia kormánynak nem lehetett része ebben a propaganda munkában és ugyanígy, a magyar kormány sem vehet részt bármily, hasonló módon folytatott propagandában. A Rákosihoz intézett táviratom célja — a Rákosi egészségi állapotára való tekintettel — bátorítás volt s azt abban a hitben küldtem, neki, hogy ha a szíve megerősödik, a revíziós ligára vonatkozó tervei jelentős eseménnyé fejlődnek addig az időpontig, amíg én Európába visszatérek. Magyarország nemzetközi helyzetében azonnali javulás nem várható. De meg lehet teremteni egy olyan világ-közvéleményt, amely mellett — ha a trianoni szerződés revíziója napirendre kerül — Magyarországnak a jóvátétel és igazság iránti igénye meg fogja előzni minden más nemzetét. Rothermere, Rothermere lord beszélt helyettünk. Akoz, akit ő mondott, nekünk már nem lehet sok hozzátenni valónk. Elismeri a Rákosi Jenőhöz küldött és a Pesti Hírlap január 20-iki számában kiadott táviratának a hitelességét, amivel maguktól összeomlanak az ellenünk intézett támadások."Rothermere lord január 20- dikisürgönyét a nagybeteg és halálához közeledő Rákosi Jenőhöz intézte. Amint maga is hivatkozik rá, amellett, hogy a kifogásolt mondatban egy új magyar revíziós liga megalapítására kívánt célozni, bátorítani, vigasztalni óhajtotta a hazája sorsáért aggódó nagy beteg aggastyán publicistát. Rothermere lord szívének a nemességét ez is jellemzi. Az ő lelki nagyságának a fényében azonban még kirívóbbá lesz azoknak a kicsinyes gonoszsága, akik ezt az egyébként senkinek sem ártó és immár kétségtelenül hitelesnek elismert szöveget is fölhasználták arra, hogy azzal a maguk kicsinyes politikai intrikáit szolgálják. Most egy percre térjünk vissza még ezekhez a támadásokhoz. A támadókat két csoportra lehet osztanunk. Az egyik csoportba tartoznak azok, akik elismerik a Pesti Hírlap jóhiszeműségét és azt állítják, hogy felültetésnek az áldozatai lettünk. Ha így történt volna, ebben sem lenne semmi szégyen. Újságot csináló emberek a legjobban tudják, hogy hasonló balesetnek a legnagyobb körültekintéssel és a legmesszebbmenő óvatossággal szerkesztett lapok is ki vannak téve. Ezek a jóhiszemű támadók most már megérthetik, hogy téves feltevésből indultak ki. Ha továbbra is igényt tartanak arra, hogy ne kételkedjünk a jóhiszeműségükben, a téves feltevéshez fűzött téves következtetéseket is helyre kell igazítaniuk. A támadók másik csoportja a lehető legmesszebb állott a jóhiszeműségtől, nyilt gonoszsággal azzal vádolta a Pesti Hírlapot hogy hamis távirattal vezette félre a magyar közvéleményt. Ezek a támadások aljasak és rosszhiszeműek voltak és ez a gonosz és hazug rágalmazó hadjárat megdöbbentő példáját szolgáltatta a politikai elvakultság és a pártönzés eltévelyedésének. Akadtak lapok, amelyek azt állították, hogy a Pesti Hírlap informálni szokta Rothermere lordot és nekünk is részünk volt a karácsonyi üzenet megszületésében. Ezt az állítást a leghatározottabban megcáfoljuk. Rothermere lord más forrásokból szerzi az információit Akármilyen jók is az értesülései, azok nem tőlünk erednek. Rothermere lordot és a Pesti Hírlapot egészen más kapcsok főzik össze: a revízió eszméjének önzetlen és meg nem alkuvó, a revízió követelésében mindenkivel szembeszálló szolgálata. Azok, akik a rosszhiszemű támadók közé tartoznak, azok, akik a legutolsó piszkos hajszát rendezték a Pesti Hírlap szavahihetősége ellen, meg sem értik, milyen önzetlen és nemes összeköttetés fejlődött ki a Pesti Hírlap és Magyarország nagy angol barátja között. Nem értik ezt, de nem is érthetik, hiszen föl sem tudják fogni a Pesti Hírlap minden párttól és minden hatalomtól független helyzetének értékét. Az ő számukra kínai írás az ilyesmi. Legtöbbjüknek minden sorát, minden állásfoglalását nem a meggyőződés diktálja, hanem a kormány parancsa, vagy a mögöttük álló párt érdeke. Kormányok és pártok érdeke azonban nem minden esetben, sőt meglehetősen ritkán felel meg a nemzet jól felfogott magasabb érdekeinek. A revízió, a nagy nemzeti célok szolgálatában ezért kell nekünk újra és újra szembekerülnünk az effajta kormányozható meggyőződésű lapokkal. Még egy megjegyzést. Az ellenünk rendezett macskazene fülsértő lármája mögött könynyen föl lehetett fedezni a minden háborgást irányító karmesteri pálcát. Meg akarjuk mondani, hogy mi nemcsak a macskazene muzsikusait ismerjük, hanem a dirigáló karmestert is. Tudjuk, hogy a Várban, a külügyminisztérium palotájában kell azt megkeresnünk. Megértjük, a külügyminisztérium azok után a támadások után, amelyekben kipellengéreztük a tehetetlenségét, sok baklövését, különösen pedig a londoni követőnek a tapintatlanságát, haragszik ránk. Meg akart fizetni nekünk. A fizetésnek ezt a módját azonban nem tartjuk olyan szerepnek, amelyik méltó a külügyminisztérium tekintélyéhez. A külügyminisztérium sokkal jobban tette volna, ha azt az energiát, amelyet erre az ügyre pazarolt, a magyar ügy szolgálatába állította volna. Nem itthon, hanem a külföldön. Mert az olyan diplomaták, akik helyesen ismerik hazájuk érdekeit és saját mesterségük törvényeit, jól tudják, hogy a nemzet érdekét nem hazai, hanem a külföldön rendezett propagandával kell szolgálni. A macskazenét rendező kórus mögött álló láthatatlan karmesternek nyilvánvalóan az volt a szándéka, hogy kompromittálja a Pesti Hírlapot, hogy kétségessé tegye a lap szavahihetőségét. Ami nagyon alkalmas lett volna a Pesti Hírlap jövőben várható külpolitikai támadásainak a meggyengítésére. Most, hogy győzedelmesen kerültünk ki ebből a csúnya hajszából, megnyugtathajuk a külügyminisztériumot: a jövőben is számíthat rá, hogy minden baklövését és minden hibáját megkritizáljuk és mindazokat a cselekedeteit, amelyek nem szolgálják a magyar revízió érdekeit, megfelelő bírálatban részesítjük. Ugyanezt üzenjük a kormány túlbuzgó támogatóinak és a gyűlölködésükben vérmes Habsburg-pártiaknak is. Őket is megértjük, kellemetlen nekik, hogy a magyar revíziós mozgalom túlnőtt az ő politikai számításaiknak a körén. Nekik az volna kellemes, ha a revíziós gondolatot úgy meg tudnák szelídíteni, úgy be tudnák törni, mint a cowboy a vadlovat. Hogy azután mint meghunyászkodott igavonó állatot befoghassák a saját szekerük elé. Ezt azonban soha sem fogják megérni. Sem a kormány, sem a Habsburg-pártiak. Mi pedig, akár kellemes nekik, akár nem, továbbra is ébresztői leszünk a nemzet lelkiismeretének, továbbra is táplálói leszünk a nemzet jogos reménységeinek. Marad a programmánk az, hogy a revízió mindenek fölött! A revízió ha kell, akárki ellen! Ezzel tartozunk elköltözött nagy vezérünk, Rákosi Jenő emlékének,aki mindenkit elbűvölő és megejtő hévvel fújta meg a revíziós harc harsonáját. RÁKOSI JENŐ SZOBRA: Ripka Ferenc főpolgármester elnöklete alatt alakul meg a szoborbizottság. A tanács csütörtöki ülésén foglalkozott Rákosi ■Jenő szobrának ügyével, illetőleg azzal az ajánlattal, amelyet Rothermere lord dr. Ripka Ferenc főpolgármester útján a fővárosnak Rákosi Jenő emlékének megörökítése érdekében tett. Liber Endre tanácsnok, a szociálpolitikai ügyosztály vezetője, ismertette az ügyet. Jelentést tett Rothermere sürgönyéről, amelyben ajánlatát közli, hozzáfűzve, hogy a szobrot megalkotó művésznek magyarnak kell lennie és hogy a művész kiszemelésénél Kisfaludy Strobl nevét tegyék megfontolás tárgyává. Bejelentette a főpolgármesternek azt az elhatározását, hogy Rothermere lord megbízásának készséggel tesz eleget és hogy az elnöklete alatt megalakítandó bizottság útján óhajtja a szobor tervét megvalósítani. A tanács Liber Endre bejelentését, Rothermere lord sürgönyét és a főpolgármester átiratait tudomásul vette, nemkülönben a bizottság megalakítására vonatkozó javaslatot is. A bizottság hatáskörébe tartozik, hogy a szobor helyére vonatkozóan előterjesztést tegyen és a beérkező terveket Rothermere lord kívánságainak figyelembevételével megbírálja. Ugyancsak a bizottság feladata, hogy a szobor felállítása és a fővárosnak való átadása tekintetében intézkedjék. A bizottság megalakítását illetőleg a tanács akként döntött, hogy a bizottság elnöke, Ripka Ferenc főpolgármester legyen, helyettese Buzáth János alpolgármester, a képzőművészeti bizottság elnöke, tagjai pedig Liber Endre és Csármann Ferenc tanácsnokok. Az Otthonírók és Hírlapírók Köre, a Magyar Újságírók Egyesülete, a Pázmány Péter Irodalmi Társulat egy-egy taggal lesz képviselve, a Képzőművészeti Tanácsnak két tagja és a Közmunkatanácsnak egy tagja lesz a bizottságban. A bizottság, ha szükséges, szakértőkkel kiegészítheti magát. A tanács még kijelentette, hogy készséggel hozzájárul ahhoz, hogy a szobormű felállítása érdekében az ügyosztályokat, a megfelelő szakbizottságokat és szakközegeket rendelkezésre bocsássa. A tanács erről a döntéséről értesítette Ripkó főpolgármestert is, úgyhogy a bizottság megalakítása most már csak rövid idő kérdése. 3