Pesti Hírlap, 1929. március (51. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-01 / 50. szám

1929. március 1., péntek. PESTI HÍRLAP A Rothermere-gondolat megörökítése. Nagy Elek rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter Sopronban, saját költségén emléket kíván emelni a Lordnak. A mai napon a Pesti Hírlap szerkesztősége .Mentonból, Nagy­ Elek rendkivüli-­követ és megha­talmazott minisztertől,a következő táviratot kapta:. „Nagy érdeklődéssel olvastam Légrády Ottó va­sárnapi vezércikkét a Testi u­írlapban,,amelyben fel-, h­ívja a magyar közönséget, hogy viszonzásul a Ro­­thermere lord által felállítandó, Rákosi-szoborért, örökítse meg az emlékkel kapcsolatban a Rothermere­­gondolatot is. Rothermere lord szerintem már annyi morális és materiális segítséget nyújtott az­ igazságtalan trianoni béke súlya alatt nyögő nemzetünknek, hogy viszonzásképen nemes bőkezűségéért, mellyel nagy hazánkfiának, Rákosi, Jenőnek, még­ szobrot is .emel,, csak azzal felelhetnénk, hogy neki. is. emléket állítsunk. Én hajlandó Tolnék a, nemes lordnak méltó em­léket felálvinni s ha ő azt elfogadná, arra kérném, en­gedje meg, hogy azt Soprom megyében állíthassam fel, ahol annak szimbolikus jelentősége a leg­nagyob­b volna. Sopron és vidéke,ahol egyúttal a legnagyo­bb magyar, Széchenyi István hamvai nyugszanak, a trianoni békeszerződés értemében már el volt szakít­va Magyarországtól, amidőn gróf­­Bethlen Istvánnak sikerült négszavazásban­­megegyeznie Ausztriával s ez a népszavazás visszaadta nekünk Sopront és kör­nyékét, élő tanúbizonyságául annak, hogy­ a békeszer­ződés revízióra szorul s hogy az első lépés a revízió felé sikeresen megtörtént. Rothermere lord emléke Sopronban fáklyaként hirdetné szerte a világon a revízió jogosságát, mert azon a földön állana, melyet a trianoni szerződés elvett tőlünk, az igazságos reviz­ió pedig visszaadott nekünk. . .­­:] Kérem ezt a kérésemet, a nemes lordnak köz-, vetíteni s engem­ válaszáról Menton, Hotel imperial értesíteni. Hogy lélek rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter s.­k.“ A Pesti Hírlap nagy örömmel veszi tudomásul, hogy főszerkesztőjének múlt vasárnapi vezércikke ily helves hazafiságot és magyar úri gondolatot vál­tott ki Nagy Elek lelkéből. Meggyőződésünk, hogy ebben az örömben osztozik velünk, az egész magyar nemzet, amelynek csak dicsőségére válik az, hogy amikor egy angol úr szobrot kíván emelni elhunyt­­dicsőséges barátjának, akivel együtt harcolt a Re-­­vízió fenséges eszméjéért, ugyanakkor megszólal egy magyar, úr és­ azt­­mondja ,­ én pedig a magyar revíziós gondolat legdicsőbb külföldi har­cosának: Ak­itok, .h­ozzá m­éltó emléket a Civitas Fidelissima­­ban, abban a Sopronban, amely az első sikeres lé­pést tette meg a magyar Revízió felé. Úgy gondoljuk, hogy most már Budapest­,s éps,­­maradhat mögötte dicsőséges Sopron városának s itt, az ország szívében is emléket kell szentelnünk a Lordnak, még­pedig, abban a formában, amelyet vasárnapi vezércikkünk ajánlott,­ hogy a rrothermer­ re ajándékozta Rákosi szoborral kapcsolatban kell megörökíteni a fővárosban a rothermerei gondolatot. Reméljük és hisszük, hogy az erre illetékes körök mielőbb lehetővé teszik mindkét gondolat megvalósulását, annál is inkább, mert mindkettő nem egyént kíván dicsőíteni, hanem a nagy Eszmét, amely minden magyar szívében, , a megvalósulás hi­tével­­ él. . . Nagy Elek követ úr ajánlatát különben, kíván­ságához képest, táviratilag közöltük a még Newyork­­ban időző Rothermere lorddal. I­tt o¥á gy s síktüröl­. Az influenzajárvány. Az influenzamegbetegedések száma napról­­napra csökken és a főváros tisztifőorvosi hivatala véleménye szerint ezt a következetes és tartós javu­lást most már állandónál l­­ehet tekinteni és a jár­vány rövides lefolyását lehet remélni. A tisztifőorvos csütörtöki jelentése így hangzik: ■ Február 27-én a székesfőváros területéről 31 s a vidékről 4 beteget vettek fel influenza miatt a Szent László közkórházba. Ezek közül tüdőgyulla­dása­ van 16-nak. A kórházban ez idő szerint 692 influenza ■ miatt ■ felvett beteget ápolnak. Elhaltak a kórházban tegnap összesen 4-en, három budapesti, egy vidéki. A kerületi tisztiorvosok jelentése szerint a lakáson ápolt influenzás betegek közül a tegnapi napon-ugyancsak­­1-en haltak el (71, 70 éves és 6 hónaposak). Csehszlovákiában­­ a Központi Statisztikai Hivatal közlése szerint a járvány nem volt súlyos lefolyású. Az utolsó heti jelentés 481 megbetegedés­ről és 14 halálesetről számol be, míg a rosszabb he­tekben­ 4 ezren betegedtek meg. Németalföld jelentése szerint Amsterdamban egy hét alatt 23 influenza-haláleset fordult elő. Egyes angol városokban február közepén olyan magas volt a halálozási arányszám, aminet 1019 óta 1922 január kivételével még sohasem jegyeztek. Február közepétől azonban alábbhagyott a járvány pusztítása. , • 'Németország 49 városában a múlt év vége óta­­i járvány';külmifiálásáig hetenkint influenzában el­haltak. /’... . ' ... 1,928 december 30—1929 január, . . . 220 .1929. január 6—12 . . ... . m1929 „ 13—19 .....3971929 ., 20—2­3...................* •,49S 1929 27—február 2.­­. „.9/' •532 Az újabb heti adatok itt is javulásról számolnak be. Kopenhágában hetenkint 4—6 ezer volt a meg­betegedések száma, s nem a haláleseteké, mint az előző jelentés tévesen közölte. • Egy férfi múltjára borul. (Un hőmmé se penche sur son passé.) Az 1928-as Goncourt-dijjal kitüntetett regény. Irta : Maurice Constantin-Weyer. (9) Fordította : Kállay Miklós. . Copyright by A genee Litt ér air e I nternstíofiale Tarts •‘Genius Hilda pest. Kinevetik a maguk, módján, ami abban áll, hogy rávicsoritják farkasfogukat s ha félne tőlük, megcserélik­ a szerepeket .­‘ és’ megvan az a rossz szokásuk, hogy­ ők is tréfálkozni kezdenek. Ha nem vágtam volna idejében egy alaposat a korbácsom nyelével a vezérkutya orrára Paul fogatában, leg­alább három, ujját'leharapta'volna a társamnak, így a kutyának csak snof'i­­ideje volt, hogy a kéz­­tyírt kapja be, amely természetesen használhatatlan ronggyá mállott a foga közt­i .És Paul?... Sza­vamra, ügyetlen volt, de nem­ viselkedett gyáván. — Jó lesz vigyázni a ku­tyfikkal, — mondtam neki — különben Ma­gd nyomorékhoz megy majd feleségül. Pedig szerencséére voltsa­ kutyafogataimmal. Nyolc kutya közül három előző,, télen is velem járt. Visszavásároltam őket­, alaposan megfizetve az áru­kat annak a m­esztiznek,Jalfinek­ a múlt tavasszal visszatérőben eladtam a kutyáimat. Tudtam, mire képesek. Kétségkívül el­ is tudták, hogy én milyen teljesítményre vagyok képes, mert a farkukat csó­válták, mikor rám ismertek. Lehűtöttem bizalmas­kodó kedvüket, mert a szánhúzó kim­a legyen szán­húzó kutya, és még ha szereti­ is az ember, nem kell ezt egészen biztosan.-, tudnia. Tüntetőleg megforgat­tam a kutyák előtt korbács,óm hosszú szíját. Há­­tulsó lábukon ülve nézték, mit csinálok. Mikor a korbácsot övemre akasztottam, lapuló füllel, aprán­­kint előbbre csúszva közeledtek felém. Én voltam az i­r, aki soha nem üt meg ártatlant, aki azonban könyörtelenül megtorolja a legcsekélyebb hibát is. ... A napsütéses hideg novemberi napon tün­döklőn nyilt meg­­ előttünk Észak felé a havas csa­pás­, amely letaposva és­­­gin­án vitt már bizonyos távolságig . (ahol majd letérek róla) ... Sápadt, de egészen tiszta, égbolt... a téli nap gyöngyfény a játékának pompája a havon ... A szél kellemesen paskolta arcunkat, mintha serkenteni akarta volna vérünket, hogy gyorsabban keringjen... Hurrá! Hurrá! Hurrá! Megint a régi legény voltam, útban a Nagy Észak felé! IV. Február első napjai... Már visszatérőben voltunk munka után, amelyet menet sokkal gyor­sabban megtettünk, mint reméltem, kitérőt csinál­tunk Kelet felé, a chippeway-indián­ok tanácsára, akikkel útközben találkoztunk, és nagyon jól jár­tunk vele. Alig tettünk meg harmincnapi járóföldet, ami szánjaink megterhelését, a megállókat s az álla­taink és Paul Durand erőinek kijáró kíméletet te­kintve — én magamat fáradhatatlannak tartottam! — nemigen jelenthetett többet négyszázötven-ötszáz kilométenyi útnál. Itt a Hudsonöböl Társaság vagy a Revillon Testvérek állomásaitól elég távol élő vadakra bukkantunk, akik könnyűszerrel elcsábít­­tatták magukat kötöttáruinktól, dohánycsomag­jainktól, késeinktől, üvegholminktól, fejszéinktől és karabélyainktól... Azonfelül megvolt a világ vala­mennyi hivatalos állomásával szemben az az elő­nyünk, hogy tűzitalt árultunk. Kétségtelen, hogy ezzel alaposan kitettük­ magunkat a törvény szigo­rának, de volt­ ebben valami francia hagyomány is: úgy kezdtük, mint kis de la Salle-ok vagy du Lhut lovagok. Az a fő, hogy óvatosan kell bánni az ital­lal. Van bizonyos ügyesség,, amely lehetővé teszi, hogy az ember minden botrányt kikerüljön. Ugyan miért zavartatná magát a lovascsendőrség vala­melyik káplárja busz, harminc vagy negyvenfokos hidegben, hogy vadászatot rendezzen két nyomorú­ságos utasra? Jól kihasználtam a vendégszeretetet. Eleget tudtam chippennyul ahhoz, hogy el­nevetgél­jek a leányokkal és érdeklődjem az öregek dicsek­vései iránt... Semmi értelme sincs, hogy míg az ember a szánkók megrakására vár, kinn unatkoz­zék a vad síkságon. Lakást bérel egy cserzett bő­rökből készült tágas, kerek sátorban, amelynek kö­zepén állandóan ott ég a kis tűzrakás. És mialatt a­­ fiatalok vadászni vannak, az öregek pedig a halott erdőt járják, a sátor gazdája a tűz mellé kuporodva, vagy a hátán fekve pipázik és beszélget. Annyi ér­dekes mondanivaló akad! Elmondja élettörténetét , és mindennapi életében is bőven van olyan, amin a fehér ember elábrándozhat. Még jobb, ha azt me­séli el, hogyan mentek végbe a találkozásai azok­kal a fehér emberekkel, akik előtted jártak itt. És ha van benned valami fajod hamis büszkeségéből, egy kissé lejebb szállítja ez a karattyolás. „Te nem vagy olyan nagy rabló, mint a többi.“ Ez olyan bók, amellyel szemben nem szabad érzéketlennek ma­radni. Közben a ház idősebb leánya azzal fejezi ki irántad érzett csodálatát, hogy apró fagallyakat dobál az arcodba! Az apja béketüzön mosolyog. De J­aul Durand érzéketlen maradt ez iránt a bájos­játék iránt a fagallyakkal. (Szerelem vadasait! — mondják a canadaiak.) Némaságba merülve, nyil­ván Magd O'Malley bájait siratta, óvakodtam attól, hogy megkérdezzem tőle. De tudtam, anélkül, hogy meg kellett volna mondania nekem, mennyire saj­nálja a téli estéket lenn délen, ahol valami boszor-­­, leányos hegedű hangjára reell meg one stepet táncol­­j­nak s ahol a leányok, ha jól megszorongatják őket,­­ apró, hisztérikus kacajokkal nyikorásznak; a ház s úrnője tortákat, bunst és teát hordát körül. De ha­­valamelyik vendégben az udvariasságnak csak leg- s kisebb szikrája is van, elrejtett künn a hó alatt egy . Újabb kommunista összeesküvést leplezett le a rendőrség. A budapesti főkapitányság politikai osztálya már hosszabb idő óta megfigyelte, hogy az ifjúmun­kások között több agitátor kommunista propagandát folytat és kommunista és ifjú proletár című röpira­­tokat terjeszt. A politikai osztály nagy körültekin­téssel látott a nyomozáshoz és csak ennek köszön­hető, hogy az egymással óvatosan érintkező kom­munista vezetőket sikerült leleplezni és elfogni. A nyomozók megállapították, hogy , az agitátorok külföldről jöttek Budapestre, valamennyien álnév alatt és­ a kommunista i­ozga-­­lom legfőbb vezetője Ellenbogen Pál, aki az ifjú­munkások világszövetségének társelnöke és akit­ az­zal a megbízatással küldtek Budapestre, hogy eze­ket az éretlen ifjakat a kommunista eszméknek meg­nyerje. Ellenbogen Pál Budapesten Fazekas Kálmán álnéven bujkált. A politikai osztály detektívjei azon­ban már hosszabb idő óta minden lépését megfigyel­ték ennek a veszedelmes agitátornak, aki a Szántó­­féle, kommunista összeesküvés után Csehországba szökött és hetekkel ezelőtt onnan tért vissza Magyar­­országra. Ellenbogen Pál mellett Rózsa Mihály ját­szott vezető szerepet az újabb kommunista össze­esküvésben. Rózsa Mihály Magyar Mihály néven összekötő volt Bécs és Budapest között, a harmadik vezető, Sebess István pedig Berlinnel tartott összeköttetést. A kommunista mozgalom há­rom vezetője annyira óvatos volt, hogy csak az ut­cán futólag beszélték meg a tennivalókat, egyébként­­egymással alig érintkeztek. Ez az óvatosság is­ azon­ban hiábavalónak bizonyult, a politikai osztály éber­ségén megtört minden ravaszkodás és most, amikor az összes tárgyi bizonyítékok a rendőrség kezeire kerültek, összefogdosták azt a hatvanöt fiatalembert, akik az összeesküvésben gyanúsíthatók. Bizonyos, hogy az újabb kommunista összees­küvés igen jelentős anyagi eszközökkel ren­delkezett, a házkutatások során írógépet, sokszorosítógépet, nagymennyiségű röpiratot találtak. Megállapították,, hogy a legújabb mozgalom szintén a már ismert sejtrendszer alapján történt. Jelenleg a főkapitány­ságon van a kommunista összeesküvés minden tagja, közöttük két nő is és kihallgatásuk már megkezdő­dött. CSIENEGE KERESKEDOJÉTOl MERJEN A ll AuSZÁrKANÉlKÜlI Mi L­ U A SARDINIA! TISZTA ON­VA 01 Aj BAH A LEGJOBB MÁRKA !

Next