Pesti Hírlap, 1929. július (51. évfolyam, 146-171. szám)
1929-07-02 / 146. szám
1929. Július 2. kedd. PESTI HÍRLAP Franciaország nem kapott halasztást Amerikától az augusztusi adósságrészlet fizetésére. A Poincaré-kormány egy napos válsága. Párizs, júl. 1. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Politikai körökben elterjedt hírek szerint Poincaré esetleg le fog mondani, mert nem sikerült az Egyesül Államokat rábírni, hogy adjanak haladékot Franciaországnak az augusztus 1-én esedékes adóssági részlet elhalasztására. Egy másik hír szerint nem lemondásról van szó, hanem a kormánynak részleges újjászervezéséről olyképpen, hogy Poincaré megszabadul a szélsőjobboldali miniszterektől, ellenben beveszi kormányába a radikális szocialistákat. Ily módon nemcsak az adósságegyezmények és a Young-terv ratifikálása számára kapna többséget, hanem biztosítaná magának a háború végleges likvidálásával összefüggő politikai kérdések elintézését is. A kamara pénzügyi és külügyi bizottságában Poincare beszámolt az Északamerikai Egyesült Államoknak arról a válaszáról, amelyet Franciaországnak arra a kérésére adott, hogy halasszák el az augusztus 1-én fizetendő adósságrészlet esedékességét december 31-re. A kérést Washingtonban Paul Claudel nagykövet terjesztette elő. Stimson külügyi államtitkárnak, aki meghatóban hangoztatta, hogy régóta őszinte barátja Franciaországnak, három esztendeig dolgozott azon, hogy az Unió a szövetségesek oldalán avatkozzék be a háborúba és maga is beállott önkéntesnek. Az adósságfizetés elhalasztásának kérdésével az illetékes amerikai tényezők már többizben foglalkoztak. Az Unió alkotmánya azonban neo adja meg az elnöknek azt a jogot, hogy adóssági terminust kitoljon. De még ha meg is volna ez a joga, akkor is megkötné kezét a kongresszus május 19-i határozata. Hogy most rendkívüli ülésezésre hívják össze a kongresszust, az azért lehetetlen, mert a szenátorok és a képviselők már szabadságon vannak, sőt számosan már nincsenek is Amerikában. Így tehát az augusztus 1-én esedékes adósságrészlet elhalasztása a lehetetlenség. A miniszterelnöknek ehhez a közléséhez hosszabb vita fűződött. Úgy látszik, hogy a miniszterelnök a kamara plénumában hajlandó jelentést tenni a washingtoni tárgyalás balsikeréről, de azzal a föltétellel, hogy a kamara mondjon le,ezúttal a miniszterelnöki fölvilágosítás megvitatásáról. A francia kormány válasza az angol meghívásra. London, júl. 1. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Angliának meghívására, hogy a politikai kormánykonferencia Londonban legyen, de lehetőleg július 15.-e után, amikor az angol alsóházban már befejeződött a nagy felirati vita, a francia kormány előzékenyen válaszolt. Kijelentette, hogy még mindig legszívesebben látna a konferencia helyéül valamely semleges várost, a francia nagykövet Luxemburgot emlegette szóbeli előterjesztésében de azért Londont nem utasítják vissza feltétlenül. Arra figyelmezteti azonban a francia kormány az angol kormányt, hogy a parlamenti tárgyalások miatt a francia miniszterek július 29.-e előtt nem vehetnének részt a kormánykonferencián, még jobban szeretnék pedig, hogy a konferencia megnyitása augusztus 1.-e előtt ne történjék meg. Londoni politikai körökben most aug. C.-át emlegetik, mint a konferencia összehívásának dátumát. Ilyen körülmények között azonban bajos föltenni, hogy a Dawes-tervről a Young-tervre való átmenet, mint a terv kontemplálja, szeptember 1-én végbemehessen. Radikálispárti támadás Amerika ellen. Párizs, júl. 1. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Daladier, a radikális párt egyik vezére, kijelentette egy besangoni gyűlésen, hogy a radikálisok hajlandók az adósságegyezmény és a Young-féle tervezet ratifikálására, még Franciaországrészéről hozandó áldozatok árán is. Ez a világbéke érdekében történik. Európa népeinek a közeljövőben arra a súlyos kérdésre kell felelniük, hogy mit akarnak inkább, az Európai Egyesült Államokat-e, vagy pedig azt, hogy az amerikai nagybankárok járma alá hajtsák fejüket. Hamarosan kell dönteniük és választaniuk a megegyezés vagy a rabszolgaság között. leplem, hogy a padon ülve, fölhúzott térddel valami könyvet olvas, az acetilénlámpa világánál. A többiek már aludtak és horkoltak mélyen, ő még mindig a könyvecskét forgatja. Valami kárpáti falucskában rekvirálhatta, ahova be voltunk szállásolva. Megnézem a könyvet. Kíváncsian, hogy mit olvas. Eötvös Karthausi ja. — Aztán érti is azt, amit olvas? — kérdezem csodálkozva. Furcsán mered maga elé. — Talán értem... — dadogja. Szeme kidagad. A könyvecskét visszacsúsztatja széles nadrágzsebébe. Cigarettára gyújtok. Őt is megkínálom. — Most már tudom, hogy miért suvickolta ki múltkor a zubbonyomat, — mondom neki. — Mert maga filozófiával foglalkozik, barátom. — Hát sok mindennel foglalkozik a szegény, — dadogja , a szeme kimered, mint mindig, ha valami újabb nagy problémán töri a fejét. Nem is háborgatom tovább. Tudom, hogy már úgysem vesz tudomást a jelenlétemről. Olyan vagyok számára, mint a levegő. Przemislyana állomáson egy házaló kereskedőtől igen jutányos áron öt rúd szalámit, három kiló csokoládét és tíz palack jerzsabinkát vásároltam. Arra gondoltam, hogy majd meg fogom vendégelni a bajtársaimat, nehéz időkben, mikor a lövészárokban fogytán leszünk ételnek, italnak. — Aztán, vigyázzon rá, mint a szeme világára, — mondom Arbingernek. — Igenis, hadnagy úr. Lefeküdtem aludni. Csak szűkösen volt hely. A pályaudvar zsúfolva volt katonasággal. Egy bakterházban voltam kénytelen tölteni az éjszakát, egyik hadnagytársammal és két hadapródnak a társaságában. De nagyon nyugtalanul aludtam. Többször fölriadtam álmomból. — Ejnye, ez a fránya Arbinger talán elaludt valahol, és még ellopják tőle az öt rúd szalámit és a csokoládét. Prága, jul. 1. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A hadosztálybíróság hétfőn hozta meg ítéletét háromnapi titkos tárgyalás után Falout Jaroszlávvezérkari kapitány perében. A vádlottat katonai árulás és csalás miatt 19 esztendei börtönre ítélték, súlyosbítva magánzárkával minden esztendő első és hatodik hónapjában, böjttel havonként egyszer és Sütétzárkával minden esztendő szeptember 28-án. Az ítélet azonkívül elrendeli Falout lefokozását is. Az indokolás szerint a kapitány felajánlotta szolgálatait a német Freichswehr-minisztériumnak és a német kémkedési szolgálattal állott összeköttetésben. Hivatkozik az ítélet arra is, hogy Falout egy meg nem állapított személy útján fel akarta ajánlani szolgálatait egy idegen katonai attasénak is. A német kémkedési szolgálat számára hivatalos ! Az aggodalmam nem volt teljesen alaptalan .Nemcsak a mi zászlóaljunk állomásozott a kis helységben, a falu meg volt szállva mindenféle katonasággal. Még német katonák is voltak itt, huszárok és szekerészek is, a domb mögött három tüzérüteg várakozik, készen az indulásra, nagy melegben tömegesen alusznak a bakák a pályaudvar környékén és a nyírerdő szélén, szabad ég alatt. Az ilyen forgatagban haivar lába kel valaminek. Fölkelek és elindulok Arbinger megkeresésére. Nem is kellett nagyon messzire botorkálnom. A hű inast megtalálom a vasúti sínek mentén, alig néhány lépésnyire a pályaudvartól. Ébren van és virraszt. Melette hevernek a csomagok. Mikor megállok előtte, alig vesz észre. — No, Arbinger, hát mit csinál maga ? — Elmélkedem, — mondja bánatosan. — Aztán miről elmélkedik? * — Hát azon töröm a fejemet, kérem, hogy annyi sok füst száll ki a puskacsövekből és az ágyuk öblös torkán, amit egy esztendő alatt ellövöldöznek. Hát hova lesz a sok füst... hova lesz? — Ezen töri maga a fejét? — Igen. Barátságosan megveregetem a vállát, még egy cigarettával is megkínálom. — Jól van, Arbinger. Csak elmélkedjék tovább. Megnyugodva térek vissza éjszakai menedékhelyemre. Mégiscsak nagy öröm, ha valakinek ekkora nagy filozófus a tisztiszolgája. Amíg ébren van, addig a fejét töri, s ha a fejét töri, el nem alszik, s ha nem alszik el, nem lophatják el tőle a szalámit és a drága italt. Hajnali két órakor újra fölébredtem és elindultam hű inasom fölkeresésére. ----Megnézem, hogy Arbinger mit csinál, szegény ? Ugyanabban a helyzetben találom, mint ahogy elhagytam. Csakhogy most két tenyerében nyugszik széles álla és még jobban töri a fejét. — Hát most miről elmélkedik, — kérdezem tőle mosolyogva. — Most már sokkal komolyabb problémám akadt.. — Halljuk... ki vele. — Hát a nagy tűzön gondolkozom, — mondja, s széles gesztussal kelet felé mutatva, ahol még mindig piroslik az ég. — Egy cipőraktárt gyújtottak föl az oroszok, visszavonulás közben, petróleummal öntöttek tele mindent s aztán fölgyújtották. Még mindig ég a sok cipő. Legalább harmincezer bakancs pusztult el. Hát nem kár azért a sok szép bakancsért ... Hát nem kár? — Bizony kár, — hagyom rá magam is, tökéletesen igazat adva Arbingernek. — Hát nem lett volna okosabb, — fontoskodik a pucér, — ha az oroszok, ahelyett, hogy felgyújtják a cipőket, inkább eladták volna az egész raktárt, valami lembergi nagykereskedőnek? Olcsó áron szívesen megvették volna. Hát nem kár azért a sok szép portékáért? Nem akarom folytatni a balga eszmecserét. Ráhagyok mindent, fejemmel bólogatva. — Jól van, Árbinger barátom, csak törje a fejét tovább. A nap pirosló arccal készül már fölbukni távoli kísérteties fenyőerdők közül, mikor újra fölkelek, hogy fölváltsam Árbingert. Pihenje ki magát a boldogtalan. A holmit majd én őrzöm, amíg tovább vonulunk. Aludja ki magát a szegény ördög. Arbingert úgy találom a reggeli világosságnál is, mint az éjszaka. Csak még elbusultabbnak látszik. — Hát most meg min töri az eszét? — kérdem már mesziről. Riadtan tekint föl. — Hát azon elmélkedem, — mondja igen mérgesen, — hogy hova tűnt el az öt rúd szalámi, a három kiló csokoládé és a tiz palack jerzsabinka, mikor én egész éjszaka ébren voltam és elmélkedtem. Szeme kidiózik. Olyan dühös, hogy össze sem merem szidni. A Poincaré-kormány helyzete megszilárdult. Megkapja az adósságok rendezéséhez a parlament többségét. Párizs, júl. 1. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Amióta Amerika elutasította Franciaország halasztási kérelmét, francia,parlamenti körökben sokkal józanabbul ítélik meg a helyzetet. Ennek az új felfogásnak a felülkerekedése jelentékenyen tisztázta a belpolitikai helyzetet. Poincaré, akinek huszonnyolc órával ezelőtt még sejtelmesen, volt arról, hogy honnan veszi az adóssági egyezmény ratifikálásához szükséges többséget, ma már minden gondjától megszabadult. A baloldali pártok feladták ellenzéki álláspontjukat, a radikális szocialisták és a szocialisták is kijelentették, hogy figyelembe veszik a külpolitikai kényszer és meghozzák az egyezmény elintézéséért a szükséges áldozatokat. Poincaré tehát most már biztos abban, hogy megkapja az adósságok rendezésére szükséges többséget. A polgári pártok körében arra számítanak, hogy Poincaré a Marin-csoport elvesztése miatt még a parlament szünete előtt baloldali irányban át akarja alakítani kormányát. A kémkedő cseh kapitányt tizenkilenc évi börtönre ítélték és lefokozták minőségében megszerzett katonai aktákat és elárulta azokat. Ezek között az akták között voltak a hadműveleti osztály aktái is. A csalást olyképpen követte el, hogy Németországba való utazása alkalmával meghamisította szabadságolási igazolványát és útlevelét. Az indokolás megemlíti többek között, hogy Falout Németországgal „Lohengrin" és „Bolygó hollandi“ álnéven intézte levelezését. Tizenkét bizalmas iratot árult el. A szakértők szerint a vezérkar hadműveleti osztálya okmányainak elárulásával az államnak igen nagy kárt okozott. Súlyosbító körülménynek tudták be, hogy nyereségvágyból és alapos megfontolás után cselekedett és tettét vezérkari tiszt létére követte el. Enyhítő körülménynek vették büntetlen előéletét és beismerését. Falout 1929 március 10-én, április 11-én és ma