Pesti Hírlap, 1929. július (51. évfolyam, 146-171. szám)
1929-07-02 / 146. szám
á ius 29-én repülőgépen Németországba utazott. Március 10-én aktákat és személyi híreket szállított Németországba; ezek az akták és hírek főképpen a vezérkarra vonatkoztak. Az akták legnagyobb része a vezérkar harmadik csoportjából származott, ahová Falout szolgálattételre be volt osztva. A Vezérkar harmadik csoportjának okmányreferálási osztályán egyes okmányokon fényképészeti előhívó folyadék nyomát találták. A bíróság Falout tagadása ellenére is bebizonyítottnak látta azt a körülményt, hogy Falout ezekről az okmányokról is készített fényképmásolatokat. Falout nyugodtan fogadta az ítélet kihirdetését és háromnapi gondolkodási időt kért, amely idő alatt határozni fog afelett, hogy igénybe veszi-e a jogsegélyt. ________ A belügyminiszter a bürokratizmus ellen. Abból az alkalomból, hogy a kormányzó Scitovszky Béla belügyminiszter, Sztranyavszky Sándor és Ladik Gusztáv államtitkárokat, Blaha Sándor h. államtitkárt, Horváth Béla miniszteri osztálytanácsost és Halász Károly miniszteri segédtitkárt legfelsőbb kitüntetésben részesítette, a minisztérium tisztviselői kara hétfőn tisztelgett a belügyminisztérium újonnan átalakított dísztermében a miniszter előtt. Sztranyavszky Sándor államtitkár üdvözölte Scitovszky Bélát, aki arra hívta fel a tisztviselői kar figyelmét, mindenki arra törekedjék, hogy az egész ország közigazgatását új levegő hassa át. A bürokratizmus eddig kerékkötője volt a közigazgatásnak és a tisztviselői kar eredményes munkájának. Reméli, hogy a tisztviselői kar jó példával fog elöljárói abban, hogy megszabaduljunk a bürokratizmus rákfenéjétől. A miniszter ezután átnyújtotta a kitüntetett tisztviselőknek az érdemrendeket. Panasszal támadják meg a tarpai választást. Nyíregyházáról jelenti a Pesti Hírlap tudósítója. A legutóbbi időközi képviselőválasztáson Konkoly-Thege Kálmánnal szemben kisebbségben maradt Zsilinszky Endre fajvédő jelölt, aki petícióval akarja megtámadni a választást. A kettős ünnepen dr. Budaházy Menyhért ügyvéd társaságában Tarpára érkezett a kisebbségben maradt jelölt, hogy a panaszhoz szükséges aláírásokat megszerezze. Péter-Pál napján az esti órákban, amikor Zsilinszky szállására ment, nagy tömeg csoportosult körülötte; a csendőrök erre szétoszlatták a tömeget. Zsilinszky tiltakozott a csendőrök eljárása ellen, mire a csendőrtiszthelyettes Zsilinszkyt és Budaházy ügyvédet az őrszobába kísértette. Hajnali három órakor a vásárosnaményi főszolgabiró közbenjárására szabadon bocsátották. A petícióhoz szükséges számú aláírásokat különben Tarpán már összegyűjtötték. AMYR. — Regény. — Irta: Drasche-Lázár Alfréd. (20) — Eszembe jutott, hogy azon az utón, — akkoriban még messze kint a várostól — amerre a mi kis házunk volt, csárda állt, tulajdonosa, Harry Strong, atyámnak ügyfele volt. Kimondhatatlan örömömre ott találtam a kis csárdát változatlanul, úgy, mint gyermekkoromban ismertem, persze, most már nagy, sokemeletes házak közepette. De még nagyobb volt az örömöm, amikor belépve, az első ember, aki felém jött, maga Harry Strong, a tulajdonos volt. Leültetett ott a helyiségben, mert időközben özvegységre jutott, és mert maga szolgálta ki az egyébként is csak gyéren jelentkező vendégeket. Elbeszélgettünk, felelevenítettünk régi emlékeket ... Természetes, hogy említettem előtte az örökségemet is, de elmondottam azt is, hogy tőle kimegyek a temetőbe, onnan a vasútra, mert Morelandban való maradásomnak semmi célja, annyira megváltozott minden tíz év alatt . . . — A helyiségben rajtunk kívül egyik sarokban még csak két ember ült, két inkább kopott külsejű férfi. Ezt azért említem, mert azzal, ami történt, szoros összefüggésben van. Strong bácsitól tudom is a nevüket: Peg és Rasp, foglalkozásnélküli alakok, aki csak itt-ott vállalnak munkát, különben benne vannak minden gyanús dologban. .. .. Dél volt, amikor meghatottan elbúcsúztam Mr. Strongtól és villamoson kimentem a temetőbe. Itt is csak hosszabb keresgélés után akadtam rá nagyszüleim sírjára. Nem volt ott ebben az időben rajtam kívül senki. Én legalább senkit sem láttam. Letérdeltem és imádkoztam . . . Most, hogy ezeket elmondom, úgy rémlik előttem, mintha később, mialatt elmerültem emlékeimben, mégis hallottam Soltra közelgő lépteket, de azokra nem figyeltem. Csak akkor zökkentem vissza a valóságba, amikor két erős kéz hátulról megragadott és ugyanabban a pillanatban vastag kendőt dobtak a fejemre és azt összehúzták a nyakam körül. Erre elvesztettem eszméletemet ... — Rémes dolog! — kiáltotta őszinte részvéttel Mrs. Brown. — A legszomorubb, — folytatta a fiatal leány — hogy a rablók megfosztottak a kézitáskámtól, amelyben benne volt a csekkem, az aprópénzem, de még az útlevelem is — Gyanakszik valakire? — kérdezte a rendőrtisztviselő. — Nemcsak hogy gyanakszom, de biztosan tudom, hogy Peg és Rasp voltak, akik megtámadtak. — Ezt honnét tudja ilyen biztosan? — Érzem. Azonkívül a valószínűség is amellett szól. — Az bizonyos. — Hol nagyok voltaképen ez idő szerint? — Denverben. Emlékszik-e kisasszony a bank nevére, amely a csekket kiállította? — Hogyne. Baker & Co, Evans Street. Mialatt a rendőrtisztviselő szorgalmasan jegyezgetett, Mrs. Brown néhány szót súgott férje fülébe, az élénken bólintott, mire az asszony a fiatal leányhoz lépett. — Ha netán nem volna hajléka, akkor férjemmel együtt szívesen látjuk vendégül, amíg a pénze megkerül, vagy másképen segítséghez jut... Justy Amyr hálásan elfogadta az ajánlatot, és már indulni akartak, amikor a rendőrtisztviselő Mr. Brownhoz fordult: — Még csak egy kis formalitásra kell, hogy felkérjem, Mr. Brown — szólt udvariasan. — Legyen szíves, a szóban lévő „Mr. Brown, Denver, Col.“ címzésű láda tartalmának sértetlen állapotban való átvételét aláírásával elismerni. — Rendben van, — felelt a másik — de ismerve a feleségem intencióit, odaírom azt is, hogy a küldemény semmiesetre sem nekem szólt. — Ezt ön megteheti, jelentette ki készséggel a rendőr. XIV. Coloradóiján aranyat lelnek. Peg és Rasp rövidesen hurokra kerültek és megtalálták náluk nemcsak a még be nem váltott csekket, hanem Justy Amyr útlevelét is. A bírósági tárgyaláson Justy kisasszony csak enyhe büntetés alkalmazását kérte a két betörőre. — Nem tudom, hogy az amerikai törvények megengedőie egyáltalában, hogy a bíróság ezen kérelmemet figyelembe vegye, illetve, olyanok-e az itteni törvények, hogy más-más mértékkel mérnek, a bűnözők erkölcsi felelősségérzéke szerint. Peg és Rasp, amint hallottam, rovott múltú egyének, de bizonyára főleg azért nem javulnak meg, mert az emberi társadalom elfordult töltik és állandóan maga taszítja vissza őket a bűn mocsarába. Meg is ölhettek volna engem! Ezt nem tették, hanem egy ládába zárva, fuvardíjmentesen bár, de mégis elszállíttattak engem Mr. Richard Brown személyében a véletlen címére. Ez mutatja, hogy mégsem olyan rosszak, mint ahogyan híresztelik róluk, s éppen ezért kérem, ha vannak, enyhítő körülmények figyelembevételét ! A bíróság kissé csodálkozott e rögtönzött védőbeszéden, de a végén nem zárkózott el az enyhítő paragrafusok alkalmazása elől, úgyhogy Peg és Rasp ez alkalommal megúszták a legenyhébb büntetéssel. Justy Amyr már jóval a főtárgyalás előtt megköszönte Mr. és Mrs. Brown vendégszeretetét és búcsúzni akart. De a házaspár nem engedte el. Nemcsak a férj, hanem a nálánál jóval fiatalabb, kissé elhízott, határozottan csinos felesége is. Erre a magatartásra — a fiatal leány egyéni varázsától eltekintve — többek között a következő különös eset szolgáltatott okot-Brownék a városon kívül, Manchester Beach felé laktak, igen csinos és elég jó ízléssel berendezett villában. Idehozták a fiatal leányt is. Alig huszonnégy órával odaérkezése után, Justy kisaszszony, amikor Brownék körülvezették a kertben, egyszerre megállt és többször egymásután halkan toppantott lábával. PESTI HÍRLAP 1929. Július 2. kedd. MacDonald angol-amerikai békepaktumot tervez London, jul. 1. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Price Bell, Hoover amerikai elnök újságírói bizalmi férfia, beszélgetést folytatott az angolamerikai közeledésről MacDonald-dal, Baldwin-nel és Chamberlainnel. Bell valószínűnek tartja, hogy MacDonald már augusztus végén Mackenzie King kanadai miniszterelnökkel Washingtonba utazik és ott megbeszéli Hooverrel a megkötendő angol-amerikai békepaktumot, amely kizárja a két állam között a háború bármilyen lehetőségét és bármilyen konfliktus esetére kötelezővé teszi a döntőbírósági eljárást. Azt is elmondja Bell, hogy MacDonald a vele folytatott beszélgetés során még célzást sem tett a szövetségesközi adósságok kérdésére. Az amerikai hírlapíró azonban azt hiszi, hogy mihelyt a leszerelés dolgában Anglia és Amerika között megállapodás jött létre, amelyhez a többi állam is csatlakozott, az adósságok kérdése is jóval könnyebben lesz megoldható. Politikai körökben elterjedt hírek szerint MacDonaldiniszterelnök és Henderson külügyminiszter részt vesznek a Népszövetség szeptemberi ülésezésén. Az angol király bevonult Londonba. London, júl. 1. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Már kora reggel több ezer főnyi tömeg helyezkedett el azokon az utcákon, amelyeken az angol királyi pár öthónapi távollét után Windsorból visszatérve bevonult Londonba. A nyugati városrészekből a Buckingham-palotáig vivő utakon lassan haladt a király díszhintója. A közönség a királyi párt zajos ovációkban részesítette. A király Londonba való bevonulása után megjelent a Buckingham-palota erkélyén. A palota előtt összegyűlt több ezer főnyi tömeg a királyt lelkesen ünnepelte. Londonba való megérkezése után a király a sajtóban a néphez üzenetet intézett, amelyben meleg szavakkal mond köszönetet a megérkezése alkalmával tanúsított hódolatért. A német területen levő angol csapatok nem tartanak hadgyakorlatot. London, júl. 1. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A Daily Mail értesülése szerint az utóbbi napokban Londonból az a parancs ment Wiesbadenbe a megszálló angol csapatokhoz, hogy a tervezett nyári hadgyakorlatokat nem kell megtartani. Ebből annak a lehetőségére lehet következtetni, hogy Anglia a maga részéről rövid időn belül kiüríti a megszállott német területet. Megnyitották a Zsófia-gyermekszanatóriumokat. A rendszeres külföldi gyermeküdültetések megszűnése óta kézenfekvő okokból erősen növekedett jelentőségében minden társadalmi mozgalom, amelynek az a célja, hogy a vagyontalan osztályok gyermekeit hosszabb, rövidebb időre kiragadja környezetükből, hogy azután testileg-lelkileg helyreállítva adja vissza őket szüleiknek és iskoláiknak. Különös fontossága van a gyermeküdültetés minél nagyobb arányokban való kiterjesztésének Budapesten, ahol a gyermekbetegségek megdöbbentő statisztikája, az iskolaorvosok megállapítása szerint a legcéltudatosabb preventív intézkedéseket teszi szükségessé. Ezért nagy eseménye minden alkalommal a gyermekvédelemnek, amikor a Zsófia gyermekszanatóriumokat, amelyek élén Rott Nándor veszprémi püspök, a „gyermekek püspöke“ áll, a nyár elején a szegénysorsú budapesti gyermekek ezreivel benépesítik. Június 30-án, vasárnap délben indította útnak a Déli vasútról első különvonatát a Zsófia Gyermekszanatórium, hogy hatalmas balatonszabadi-i telepét 850 gyermek előtt megnyissa. Ezek közé a gyermekek közé osztották be a Beszkárt alkalmazottainak a Zsófia Gyermekszanatóriumok gondjaira bízott gyermekeit is, akiket Sztankovits Szilárd igazgató, a jóléti osztály főnöke és dr. Ványi Gyula főtanácsos is kikísért az állomásra. Sztankovits az összes fővárosi intézmények és üzemek között a Beszkártnak biztosította az elsőséget az alkalmazottak nyaralni küldött gyermekeinek száma tekintetében. A Zsófia nevében Rákosi Szidi, a női nagyválasztmány elnöke és dr. Lichtenberg Kornél egyetemi tanár búcsúztatták a gyermeksereget, amelynek zsibongó, vidám csoportjai ellepték a pályaudvart és környékét. A példás rendben felvonuló gyermekeket a Salvator irgalmas nővérek, dr. Lajta Alfréd főorvos és dr. Fodor Oszkár egészségügyi főtanácsos, a Zsófia Gyermekszanatóriumok fáradhatatlan igazgató-főorvosa, a szanatórium nyaraltatási mozgalmainak megszervezője és irányítója kísérték Balatonszabadiba, ahol a szanatórium ünnepi , díszbe öltöztetett bejáratánál dr. Óváros Ferenc felsőházi tag, a szanatórium ügyvivő elnöke fogadta őket meleg szóval az egészséges élet és gondtalan nyár ígéretével. Ugyancsak vasárnap délután indult el a Zsófia Gyermekszanatórium másik különvonata is 275 gyermekkel Balatonalmádiba. A keleti pályaudvaron dr. Semsey Aladár újpesti polgármester üdvözölte a gyermekeket a Zsófia-szanatóriumok kormányzótanácsának nevében. Ezek a gyermekek Darvas Bertalan főjegyző és dr. Pásztor Mária főorvos kíséretébént utaztak Balatonalmádiba, hogy ugyancsak a Balaton partján töltsék el, mint a Zsófia Gyermekszanatórium vendégei a nyár jelentékeny részét. A hüvösvölgyi Heinrich-szanatóriumra július 1-én költözött be az első gyermekcsoport, számszerint 110 gyermek, akiket Benkőné dr. Schmitt Anna főorvos vett át szüleiktől.