Pesti Hírlap, 1929. július (51. évfolyam, 146-171. szám)

1929-07-02 / 146. szám

á­ ius 29-én repülőgépen Németországba utazott. Már­cius 10-én aktákat és személyi híreket szállított Né­metországba; ezek az akták és hírek főképpen a ve­zérkarra vonatkoztak. Az akták legnagyobb része a vezérkar harmadik csoportjából származott, ahová Falout szolgálattételre be volt osztva. A Vezérkar harmadik csoportjának okmányre­­ferálási osztályán egyes okmányokon fényképészeti előhívó folyadék nyomát találták. A bíróság Falout tagadása ellenére is bebizonyítottnak látta azt a kö­rülményt, hogy Falout ezekről az okmányokról is készített fényképmásolatokat. Falout nyugodtan fogadta az ítélet kihirdetését és háromnapi gondolkodási időt kért, amely idő alatt határozni fog afelett, hogy igénybe veszi-e a jog­segélyt. ________ A belügyminiszter a bürokratizmus ellen. Abból az alkalomból, hogy a kormányzó Scitovszky Béla belügyminiszter, Sztranyavszky Sándor és Ladik Gusztáv államtitkárokat, Blaha Sándor h. államtitkárt, Horváth Béla miniszteri osztálytanácsost és Halász Károly miniszteri segéd­titkárt legfelsőbb kitüntetésben részesítette, a mi­nisztérium tisztviselői kara hétfőn tisztelgett a bel­ügyminisztérium újonnan átalakított dísztermében a miniszter előtt. Sztranyavszky Sándor államtitkár üdvözölte­­ Scitovszky Bélát, aki arra hívta fel a tisztviselői kar figyelmét, mindenki arra töreked­jék, hogy az egész ország közigazgatását új levegő hassa át. A bürokratizmus eddig kerékkötője volt a közigazgatásnak és a tisztviselői kar eredményes munkájának. Reméli, hogy a tisztviselői kar jó példával fog elöljárói abban, hogy megszabadul­junk a bürokratizmus rákfenéjétől. A miniszter ez­után átnyújtotta a kitüntetett tisztviselőknek az érdemrendeket. Panasszal támadják meg a tarpai választást. Nyíregyházáról jelenti a Pesti Hírlap tudó­sítója. A legutóbbi időközi képviselőválasztáson Konkoly-Thege Kálmánnal szemben kisebbségben maradt Zsilinszky Endre fajvédő jelölt, aki petíció­val akarja megtámadni a választást. A kettős ün­nepen dr. Budaházy Menyhért ügyvéd társaságá­ban Tarpára érkezett a kisebbségben maradt jelölt, hogy a panaszhoz szükséges­­ aláírásokat megsze­rezze. Péter-Pál napján az esti órákban, amikor Zsilinszky szállására ment, nagy tömeg csoporto­sult körülötte; a csendőrök erre szétoszlatták a tömeget. Zsilinszky tiltakozott a csendőrök eljá­rása ellen, mire a csendőrtiszthelyettes Zsilinszkyt és Budaházy ügyvédet az őrszobába kísértette. Haj­nali három órak­or a vásárosnaményi főszolgabiró közbenjárására szabadon bocsátották. A petícióhoz szükséges számú aláírásokat különben Tarpán már összegyűjtötték. AMYR. — Regény. — Irta: Drasche-Lázár Alfréd. (20) — Eszembe jutott, hogy azon az utón, — ak­koriban még messze kint a várostól — amerre a mi kis házunk volt, csárda állt, tulajdonosa, Harry Strong, atyámnak ügyfele volt. Kimondhatatlan örömömre ott találtam a kis csárdát változatlanul, úgy, mint gyermekkoromban ismertem, persze, most már nagy, sokemeletes házak közepette. De még nagyobb volt az örömöm, amikor belépve, az első ember, aki felém jött, maga Harry Strong, a tulaj­donos volt. Leültetett ott a helyiségben, mert idő­közben özvegységre jutott, és mert maga szolgálta ki az egyébként is csak gyéren jelentkező vendé­geket. Elbeszélgettünk, felelevenítettünk régi emlé­keket ... Természetes, hogy említettem előtte az örökségemet is, de elmondottam azt is, hogy tőle kimegyek a temetőbe, onnan a vasútra, mert More­­landban való maradásomnak semmi célja, annyira megváltozott minden tíz év alatt . . .­­ — A helyiségben rajtunk kív­ül egyik sarok­ban még csak két ember ült, két inkább kopott kül­sejű férfi. Ezt azért említem, mert azzal, ami tör­tént, szoros összefüggésben van. Strong bácsitól tudom is a nevüket: Peg és Rasp, foglalkozásnél­­kü­li alakok, aki csak itt-ott vállalnak munkát, kü­lönben benne vannak minden gyanús dologban. .. .. Dél volt, amikor meghatottan elbúcsúztam Mr. Strongtól és villamoson kimentem a temetőbe. Itt is csak hosszabb keresgélés után akadtam rá nagyszüleim sírjára. Nem volt ott ebben az időben rajtam kívül senki. Én legalább senkit sem láttam. Letérdeltem és imádkoztam . . . Most, hogy­ ezeket elmondom, úgy rémlik előttem, mintha később, mi­­alat­t elmerültem emlékeimben, mégis hallottam Soltra közelgő lépteket, de azokra nem figyeltem. Csak akkor zökkentem vissza a valóságba, amikor két erős kéz hátulról megragadott és ugyanabban a pillanatban vastag kendőt dobtak a fejemre és azt összehúzták a nyakam körül. Erre elvesztettem esz­méletemet ... — Rémes dolog! — kiáltotta őszinte részvéttel Mrs. Brown. — A legszomorubb, — folytatta a fiatal leány — hogy a rablók megfosztottak a kézitáskámtól, amelyben benne volt a csekkem, az aprópénzem, de még az útlevelem is — Gyanakszik valakire? — kérdezte a rend­­őrtisztviselő. — Nemcsak hogy gyanakszom, de biztosan tudom, hogy Peg és Rasp voltak, akik meg­támadtak. — Ezt honnét tudja ilyen biztosan? — Érzem. Azonkívül a valószínűség is amel­lett szól. — Az bizonyos. — Hol nagyok voltaképen ez idő szerint? — Denverben. Emlékszik-e kisasszony a bank nevére, amely a csekket kiállította? — Hogyne. Baker & Co, Evans­ Street. Mialatt a rendőrtisztviselő szorgalmasan je­gyezgetett, Mrs. Brown néh­ány szót súgott férje fülébe, az élénken bólintott, mire az asszony a fiatal leányhoz lépett. — Ha netán nem volna hajléka, akkor férjem­mel együtt szívesen látjuk vendégül, amíg a pénze megkerül, vagy másképen segítséghez jut... Justy Amyr hálásan elfogadta az ajánlatot, és már indulni akartak, amikor a rendőrtisztviselő Mr. Brownhoz fordult: — Még csak egy kis formalitásra kell, hogy felkérjem, Mr. Brown —­ szólt udvariasan. — Le­gyen szíves, a szóban lévő „Mr. Brown, Denver, Col.“ címzésű láda tartalmának sértetlen állapot­ban való átvételét aláírásával elismerni. — Rendben van, —­ felelt a másik — de is­merve a feleségem intencióit, odaírom azt is, hogy a küldemény semmiesetre sem nekem szólt. — Ezt ön megteheti, jelentette ki készség­gel a rendőr. XIV. Coloradóiján aranyat lelnek. Peg és Rasp rövidesen hurokra kerültek és megtalálták náluk nemcsak a még be nem váltott csekket, hanem Justy Amyr útlevelét is. A bírósági tárgyaláson Justy kisasszony csak enyhe büntetés alkalmazását kérte a két betörőre. — Nem tudom, hogy az amerikai törvények megengedői­e egyáltalában, hogy a bíróság ezen ké­relmemet figyelembe vegye, illetve, olyanok-e az itteni törvények, hogy más-más mértékkel mérnek, a bűnözők erkölcsi felelősségérzéke szerint. Peg és Rasp, amint hallottam, rovott múltú egyének, de bizonyára főleg azért nem javulnak meg, mert az emberi társadalom elfordult töltik és állandóan maga taszítja vissza őket a bűn mocsarába. Meg is ölhettek volna engem! Ezt nem tették, hanem egy ládába zárva, fuvardíjmentesen bár, de mégis elszál­­líttattak engem Mr. Richard Brown személyében a véletlen címére. Ez mutatja, hogy mégsem olyan rosszak, mint ahogyan híresztelik róluk, s éppen ezért kérem, ha vannak, enyhítő körülmények figye­lembevételét ! A bíróság kissé csodálkozott e rögtönzött védőbeszéden, de a­ végén nem zárkózott el az eny­hítő paragrafusok alkalmazása elől, úgyhogy Peg és Rasp ez alkalommal megúszták a legenyhébb büntetéssel. Justy Amyr már jóval a főtárgyalás előtt megköszönte Mr. és Mrs. Brown vendégszeretetét és búcsúzni akart. De a házaspár nem engedte el. Nemcsak a férj, hanem a nálánál jóval fiatalabb, kissé elhízott, határozottan csinos felesége is. Erre a magatartásra — a fiatal leány egyéni varázsától eltekintve — többek között a következő különös eset szolgáltatott okot-Brownék a városon kívül, Manchester Beach felé laktak, igen csinos és elég jó ízléssel berende­zett villában. Idehozták a fiatal leányt is. Alig hu­szonnégy órával odaérkezése után, Justy kisasz­­szony, amikor Brownék körülvezették a kertben, egyszerre megállt és többször egymásután halkan toppantott lábával. PESTI HÍRLAP 1929. Július 2. kedd. MacDonald angol-amerikai békepaktumot tervez London, jul. 1. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Price Bell, Hoover amerikai elnök újság­írói bizalmi férfia, beszélgetést folytatott az angol­amerikai közeledésről MacDonald-dal, Baldwin-nel és Chamberlain­nel. Bell valószínűnek tartja, hogy MacDonald már augusztus végén Mackenzie King kanadai miniszterelnökkel Washingtonba utazik és ott megbeszéli Hooverrel a megkötendő angol-ame­rikai békepaktumot, amely kizárja a két állam kö­zött a háború bármilyen lehetőségét és bármilyen konfliktus esetére kötelezővé teszi a döntőbírósági eljárást. Azt is elmondja Bell, hogy MacDonald a vele folytatott beszélgetés során még célzást sem tett a szövetségesközi adósságok kérdésére. Az ame­rikai hírlapíró azonban azt hiszi, hogy mihelyt a leszerelés dolgában Anglia és Amerika között meg­állapodás jött létre, amelyhez a többi állam is csat­lakozott, az adósságok kérdése is jóval könnyebben lesz megoldható. Politikai körökben elterjedt hírek szerint MacDonald­inis­zt­er­elnök és Henderson külügymi­niszter részt vesznek a Népszövetség szeptemberi ülé­sezésén. Az angol király bevonult Londonba. London, júl. 1. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Már kora reggel több ezer főnyi tömeg he­lyezkedett el azokon az utcákon, amelyeken az an­gol királyi pár öthónapi távollét után Windsorból visszatérve bevonult Londonba. A nyugati városré­szekből a Buckingham-palotáig vivő utakon lassan haladt a király díszhintója. A közönség a királyi párt zajos ovációkban részesítette. A király Londonba való bevonulása után meg­jelent a Buckingham-palota erkélyén. A palota előtt összegyűlt több ezer főnyi tömeg a királyt lelkesen ünnepelte. Londonba való megérkezése után a király a sajtóban a néphez üzenetet intézett, amelyben me­leg szavakkal mond köszönetet a megérkezése alkal­mával tanúsított hódolatért. A német területen levő angol csapatok nem tartanak hadgyakorlatot. London, júl. 1. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A Daily Mail értesülése szerint az utóbbi napokban Londonból az a parancs ment Wiesba­­denbe a megszálló angol csapatokhoz, hogy a terve­zett nyári hadgyakorlatokat nem kell megtartani. Ebből annak a lehetőségére lehet következtetni, hogy Anglia a maga részéről rövid időn belül kiüríti a megszállott német területet. Megnyitották a Zsófia-gyermekszanatóriumokat. A rendszeres külföldi gyermeküdültetések megszűnése óta kézenfekvő okokból erősen növe­kedett jelentőségében minden társadalmi mozga­lom, amelynek az a célja, hogy a vagyontalan­­ osz­tályok gyermekeit hosszabb, rövidebb időre kira­gadja környezetükből, hogy azután testileg-lelkileg helyreállítva adja vissza őket szüleiknek és isko­láiknak. Különös fontossága van a gyermeküdül­tetés minél nagyobb arányokban való kiterjesztésé­nek Budapesten, ahol a gyermekbetegségek meg­döbbentő statisztikája, az iskolaorvosok megálla­pítása szerint a legcéltudatosabb preventív intéz­kedéseket teszi szükségessé. Ezért nagy eseménye minden alkalommal a gyermekvédelemnek, amikor a Zsófia gyermekszanatóriumokat, amelyek élén Rott Nándor veszprémi püspök, a „gyermekek püs­pöke“ áll, a nyár elején a szegénysorsú budapesti gyermekek ezreivel benépesítik. Június 30-án, vasárnap délben indította út­nak a Déli vasútról első különvonatát a Zsófia Gyermekszanatórium, hogy hatalmas balatonsza­­badi-i telepét 850 gyermek előtt megnyissa. Ezek közé a gyermekek közé osztották be a Beszkárt alkalmazottainak a Zsófia Gyermekszanatóriumok gondjaira bízott gyermekeit is, akiket Sztankovits Szilárd igazgató, a jóléti osztály főnöke és dr. Vá­­nyi Gyula főtanácsos is kikísért az állomásra. Sztankovits az összes fővárosi intézmények és üze­mek között a Beszkártnak biztosította az elsőséget az alkalmazottak nyaralni küldött gyermekeinek száma tekintetében. A Zsófia nevében Rákosi Szidi, a női nagy­választmány elnöke és dr. Lichtenberg Kornél egye­temi tanár búcsúztatták a gyermeksereget, amely­nek zsibongó, vidám csoportjai ellepték a pálya­udvart és környékét. A példás rendben felvonuló gyermekeket a Salvator irgalmas nővérek, dr. Lajta Alfréd főorvos és dr. Fodor Oszkár egészségügyi főtanácsos, a Zsófia Gyermekszanatóriumok fárad­hatatlan igazgató-főorvosa, a szanatórium nyaral­­tatási mozgalmainak megszervezője és irányítója kísérték Balatonszabadiba, ahol a szanatórium ün­nepi , díszbe öltöztetett bejáratánál dr. Óváros Fe­renc felsőházi tag, a szanatórium ügyvivő elnöke fogadta őket meleg szóval az egészséges élet és gondtalan nyár ígéretével. Ugyancsak vasárnap délután indult el a Zsófia Gyermekszanatórium másik különvonata is 275 gyermekkel Balatonalmádiba. A keleti pálya­udvaron dr. S­em­sey Aladár újpesti polgármester üdvözölte a gyermekeket a Zsófia-szanatóriumok kormányzótanácsának nevében. Ezek a gyermekek Darvas Bertalan főjegyző és dr. Pásztor Mária főorvos kíséreté­bént utaztak Balatonalmádiba, hogy ugyancsak a Balaton partján töltsék el, mint a Zsófia Gyermekszanatórium vendégei a nyár jelen­tékeny részét. A hüvösv­ölgyi Heinric­h-s­z­a­n­a­tó­r­i­u­mr­­a július 1-én költözött be az első gyermekcsoport, szám­­szerint 110 gyermek, akiket Benkőné dr. Schmitt Anna főorvos vett át szüleiktől.

Next