Pesti Hírlap, 1929 augusztus (51. évfolyam, 172-196. szám)

1929-08-01 / 172. szám

A­ francia kamara jóváhagyóan tudomásul vette a kormánynyilatkozatot• A kormány egyetlen feladata, hogy a hágai értekezleten Franciaország érdekeit képviselje — mondotta Briand miniszterelnök. Párizs, júl. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A kamara ma rövid interpellációs vita után 325 szavazattal 136 ellen elfogadta a mérsékelt kö­zépcsoportnak határozati javaslatát, amely anélkül, hogy kifejezetten bizalmat szavazna a kormánynak, arra szorítkozik, hogy jóváhagyóan tudomásul vegye a kormánynyilatkozatot. A kamara mai ülését délután 3 órakor nyitotta meg Bouisson elnök, aki azonnal Briandnak adta meg a szót. Briand mindenekelőtt rokonszenvét és elismerését fejezte ki Poincaré iránt és az egész ka­mara, beleértve a szocialistákat is, a nyilatkozatnak ezt a részét nagy helyesléssel vette tudomásul. A miniszterelnök ezután kifejtette, hogy a kormány abban látja egyetlen feladatát, hogy befejezze az új­raépítésnek az előző kormány által megkezdett mű­vét. Az előző kormány a pénzügyi szanálással, a va­luta szabályozásával és a külföldi adósságok rende­zésével lehetővé tette a nemzetközi konferenciát, amely pár nap múlva össze fog ülni és amelynek eredményei az ország egyértelmű kívánsága szerint Franciaország biztonságának Európában való kon­szolidálásával és anyagi, meg erkölcsi érdekeinek a világban való megvédésével az eddigi politikai irány megkoronázását fogják jelenteni. E feladatra való tekintettel a kormány meg van győződve arról, hogy közte és a parlament között lehetséges lesz a megértés. A miniszterelnök azt reméli, hogy azok, akik, sajnos, cselekvési szabadságuk megvédése végett visszautasí­tották a kabinetalakításban való részvételt, legalább szavazataikkal fognak hozzájárulni a minisztérium feladatának megkönnyítéséhez. (Kacagás és gúnyos közbekiáltások a radikális szocialisták padjairól.) A mostani óra a legnagyobb mértékben komoly és nagy mértékben följogosít minden mellékes szem­pont föláldozására. A kormány csak három hónapra kér fegyverszünetet és ezt a kívánságot senki sem tarthatja túlzottnak. A hágai konferencia arra van hivatva, hogy a legfontosabb láncszemek egyike le­gyen a béke megszervezésében. A kormány egyetlen és kizárólagos missziójá­nak tekinti, hogy ezen a nagy nemzetközi megbeszé­lésen Franciaország jogait és érdekeit képviselje. Ezt látja programmjának és ebben találja létjogosult­ságát. Hogy ezt a feladatát megvalósíthassa és Fran­ciaország nevében beszélhessen a kormány, szüksé­ges, hogy a parlament bizalommal viseltessék iránta és ez a bizalmi szavazatok számában fönntartás nél­kül jusson kifejezésre. A kormány a legsúlyosabb felelősség előtt áll, amelyet francia kormány a világháború befejezése óta viselt. Kész arra, hogy ezt a felelősséget magára vegye a parlament segítségével, de a parlamentnek is a nem­zeti érdek figyelembevételével vállalnia kell a maga felelősségét. Az interpellációs vita. Az interpellációs vita nyugodt lefolyású ivoit. Frossard szocialista képviselő kijelentette, hogy Briand maga is szocialista és most is baloldalra hajló külpolitikát folytat, a szocialista párt azonban mégsem bízhatik benne, mert a reakció börtöné­ben ül. A kormánytöbbség ellensége a rajnai kiürí­tésnek és Briand mégis reméli, hogy a hágai konfe­renciáról a Young-terv elfogadásával térhet haza, holott az a Rajna vidék kiürítése nélkül nem érhető el. A következő felszólaló, a kommunista Cachin, azt mondotta, hogy Briand kormánynyilatkozata rö­vid és sovány, de mégis határozott képét mutatja a kormány bizonytalan és ingadozó helyzetének. Briand a Young-terv elfogadásával likvidálni akarja a szerencsétlen háborút és hogy ezzel ne okozzon a többségnek nagy fájdalmat, a miniszterelnök vadá­szatot rendez a kommunisták ellen. Planche (radikális) azt hangoztatta, hogy pártja nem bízik az új kormányban, mert ez minden okszerű­ség ellenére a jobboldali többséggel keresi a békét. Sok­kal helyesebb lett volna, ha Briand megszabadult volna kompromittáló reakciós barátaitól. Ezután ismét Briand szólalt fel, hogy kormányát megvédje. Kijelentette, hogy a kor­mányválságot gyorsan akarta megoldani. A radikáli­soknál nem tapasztalt hajlandóságot a közreműkö­désre és ezért kénytelen volt a vonakodás előtt meg­hajolni. A kormány csupán rövid ideig, meghatározott feladat elvégzésére akar a helyén maradni. Néhány hónap múlva a belpolitika ismét természetes jogaiba fog lépni. Reméli, hogy ahhoz a megszabott célhoz, amelyet a kormány maga elé tűzött, a parlament szí­vélyes támogatására számíthat. Szeretné, ha a ka­mara túltenné magát a belpolitikai szempontokon, mert most a kormány is csak külpolitikai célokat tart szem előtt. A kormány tudja jól, hogy mit akar Hágá­ban. Változtatni akar azon az állapoton, amely Fran­ciaországtól minduuntalan megkövetelte, hogy könyör­telen hitelezőként szerepeljen. Amíg ez az állapot tar­tott, lehetetlen volt Németország és Franciaország kö­zött az igazi kiengesztelődés. Most likvidálni kell, a hitelezők és adósok közé közvetítőt kell beiktatni, hogy az euró­pai helyzet enyhüljön. Négy éve foglalkozik az európai Egyesült­ Államok alapításának tervével. Ennek a tervnek is csak az a rendeltetése, hogy bizonyos keserűségeket megszün­tessen. Reméli, hogy sikere lesz, ha tervét most az európai népek illetékes képviselői elé terjeszti. Ami a rajnai kiürítést illeti, erre vonatkozóan a béke­szerződés rendelkezései világosak és határozottak. A legnagyobb jóindulatot akarja tanúsítani, de ezt ta­pasztalnia kell az ellenkező oldalon is. Már most meg van győződve arról, hogy a németek képviselői ezt csakugyan megteszik, Franciaország azonban hal­lani sem akar feltételekről. Az utolsó pillanatban esetleg mégis túlzott követelésekkel állhatnának elő, de ha a hágai konferencián mindenki lojális és jó­­akaratú lesz, hamarosan be fog következni a ked­vező eredmény. Daladier radikális pártvezér nyilatkozatot ol­vas fel, amelyben megindokolja, hogy miért nem bíznak a radikálisok a kormányban. A kormánynyilatkozatban nem szerepel sem az adózás igazságossá tétele, sem a laikus törvényhozás, sem az amnesztia. A kormány egész tevékenységét a külpolitikára kor­látozza. Mivel pedig a kormányt külpolitikai téren többsége csak azért támogatja, mert ez a többség belpolitikai sikereket óhajt elérni, ezért a radikális párt nem hajlandó a kormányt a külpolitikában tá­mogatni. A legtöbb, amit tehet, az, hogy a kormány­nak néhány hónapi haladékot ad és nem vesz részt­ a szavazásban. A kamara a vita befejezése után tudomásul vette a kormánynyilatkozatot, majd az adókönnyíté­sekre vonatkozó törvényjavaslatot rövid megvitatás után egyhangúan elfogadta és ezzel az ülés véget ért. Ezután megtörtént a szavazás. Poincaré állapota. Párizs, júl. 31. Poincarét ma délután beszállí­tották a La Chaise­ utcai klinikára. Hír szerint az orvosok két műtétet tartanak szükségesnek. Az első műtétet holnap hajtják végre, míg a másodikra kö­rülbelül augusztus huszadika táján kerül sor. Franciaország haladékot kapott a 400 millió dolláros tartozás kiűzetésére. Newyork, júl. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) Mellon pénzügyi államtitkár közölte Claudel francia nagykövettel, hogy a Mellon a Béren­­ger-féle egyezménynek a francia kamarában történt ratifikálására való tekintettel az amerikai kormány a 400 millió dollárnyi francia adósságnak esedékes­ségi terminusát 1930 május 1-ére halasztotta. Mellon azt a reményét fejezte ki, hogy addig az amerikai kongresszus is ratifikálja az egyezményt. Ha vala­milyen okból ez meg nem történnék, Franciaország­nak 1930 május 1-én ki kell majd fizetnie a 400 mil­lió dollárt. ________ tudom, mond-e Önnel* ez a név valamit? Kriszta bárónő színésznő szeretne lenni, játszott is előttem, de nincsen akkora tehetsége, hogy e pálya túlzsú­foltsága mellett jó lélekkel biztathatnám. Elmenne filmszínésznőnek is, erről is lebeszéltem, mert az érvényesülés ezen a téren már éppenséggel teljesen kiszámíthatatlan tényezőktől függ, sikertelenség ese­tén viszont biztos az elzüllés. Mégis úgy érzem vala­hogyan, hogy van benne valami különös érték, talán egymaga, eredetisége, csak nem tudom, miként ko­vácsolhatna belőle tisztességes módon tökét! Ezért egyenesen a ezermesterhez fordulok, akinek már annyian köszönik a boldogulásukat, hátha Ön tud segíteni ezen a fiatal teremtésen és meg tudja aka­dályozni egyúttal azt is, hogy többszázéves család sarja az utcára kerüljön . . Chmialovszky grófné ismerte öreg barátja ké­nyes ízlését és igy el volt rá készülve, hogy leg­újabb pártfogolt-jelöltjét érdemes lesz esetleg a gesztenye-kikaparás művelete szempontjából is kö­zelebbről szemügyre venni. De mikor a színe elé került, Ilmér Kriszta felülmúlta minden várako­zását. Néhány pillanatig csodálkozva szemlélte a ná­lánál jóval nagyobb, karcsú fiatal leányt. Arca kes­keny, kissé hajlott finom orral, hőszokásvágású szemekkel, még csinosnak sem volt mondható, de annál érdekesebb, pikánsabb volt; vonásainak pilla­­natról-pillanatra váltakozó játéka ezt a hatást még csak emelte. Egyébként azt hihette az ember, hogy divatkép előtt áll, amelyet kivágtak a Vogue leg­utolsó számából és életet leheltek belé. Olyannyira, hogy a túlságosan pirosított ajka époly kevéssé bántott, mint a túl rövid szoknyája, amely mindig szabadon engedte a térdkalácsot. Ez, a lábbal együtt feltétlenül díjat nyer akármelyik szépségversenyen. Izabell látogatóján első pillanatra meglátszott az is, hogy minden porcikájában arisztokrata, akinek vérébe évszázadokon keresztül egyetlen oda nem való csöpp sem vegyült ebből az élethez oly nél­külözhetetlen folyadékból. Chmialovszky grófné kecses kézmozdulattal felszólította a fiatal leányt, foglaljon helyet. — Milyen rokonságban vagy Ismér Ákossal? — volt az első kérdése. — A főispánnal? ő és édesatyám elsőfokú unokatestvérek voltak. — Úgy. Azért kérdem, mert a boldogult fér­jem nővére, Chmialovszky Berta, Ákosnak édes­anyja volt. Ezek szerint mi is rokonok volnánk... — Tudom, de kérdés, örülhetek-e ennek a ténynek, — felelte meglepő őszinteséggel Ilmér Kriszta. — A szegény rokonnak többnyire az a legnagyobb baja, hogy vannak gazdag rokonai is; ezek szégyellik. Idegenek érdekében szívesebben tesznek bármit. De én ezt értem. — Én is értem, — hagyta rá a grófné. — A szegény rokonok rendesen olyat kérnek, amit senki se tehet meg közbenjárásunkra, törvény, szabály, mások által szerzett jogok megsértése nélkül. Re­mélem, te nem ilyesmin töröd az eszed? — Isten őrizz, kedves . . . — Nyugodtan mondhatod, Izabell. A nénit, azt elengedem. — Azzal sohasem mertem volna kedves­kedni . . . — Elnéző vagy, Kriszta. Azt írja Császár, hogy színésznő szeretnél lenni? — Igaz, — sóhajtott fel a fiatal leány. — Saj­nos, nincsen elég tehetségem. Császár legalább azt mondja, s neki ezt tudnia kell. — Nem is neked való foglalkozás. Ha valaki, úgy mint te, két fejjel nagyobb minden férfipartne­rénél . . . — Szívesen levágatnék a lábamból egy da­rabot! — Nagyon kár volna. Úgy látom, abban rejlik a legnagyobb kincsed. Nem gyújtasz rá? — Erre remegek már régen! Köszönöm. — Tudsz gépírni? Gyorsírni? (Folytatjuk.) PESTI HÍRLAP­ ­U 1929. augusztus 1., csütörtök­. Vád alá helyezték a román katonai össze­esküvőket. Bukarest, jul. 31. A katonai összeesküvés ügyé­ben befejezték a nyomozást. A második hadtest had­bírósága 42 személyt helyezett vád alá. A vádirat szerint ezek a személyek július 4-én előkészületet tettek arra, hogy megtámadják a fon­tosabb állami épületeket, valamint el akarták moz­dítani a kormány tagjait. Stoica Ágost nyugállo­­­mányban levő ezredest, Blezu és Costescu főhad­nagyokat, valamint Manolescu őrnagyot bujtogatás miatt, továbbá Zambra kapitányt, Vasilescu és Georgescu hadnagyokat, Stoica és Corvino repülő­­hadtestbeli mérnököket, Hanulescu vadászezredbeli hadnagyot, azonkívül 32 tisztet, tisztviselőt és mun­, kész az összeesküvésben való részvétel miatt ültet­nek a vádlottak padjára. Az összeesküvők az olasz fasiszták mintájára voltak szervezve, fekete inget és ismertetőidet hordtak. A per szeptember 2-án kezdődik a második hadtest katonai törvényszéke előtt. * A­z angol kormány fő célja a leszerelési egyezmény megalkotása. London, júl. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) Most lesz a pótválasztás a wicken­­hami kerületben, ahol egy munkáspárti jelölt is választás alá kerül. A jelölthöz levelet intézett MacDonald miniszterelnök és ezt a levelet plaká­tokon és röpiratokban terjesztik. A miniszterelnök kijelenti, hogy a munkáskormány meg fogja kísé­relni, hogy tisztázza mindazokat a félreértéseket, amelyek a legutóbbi három esztendő során a kül­­ politikában fölmerültek. A kormánynak egyik fő­célja, hogy nemzetközi leszerelési egyezményt hoz­zon létre. Angliának elsősorban példát kell szolgál­tatnia a többi nemzet részére abban a tekintetben, hogy nemzetközi viszályok fölmerülése esetében mindenkor a döntőbírósági eljárást kell alkalmazni. Amerikai-lengyel kereskedelmi tárgyalások, Varsó, júl. 31. A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Lengyelország washingtoni követe most Varsóban időzik, hogy átvegye kormányától az uta­sításokat a nemsokára meginduló lengyel-amerikai kereskedelmi szerződési tárgyalásokkal kapcsolat­ban. Eddig Lengyelország és az Egyesült Államok között a németországi Északi-tengeri kikötők köz­vetítésével bonyolították le az áruforgalmat. Most a lengyelek ki akarják rekeszteni a német kikötő­ket és a kereskedelmi szerződési tárgyalások során arra fognak törekedni, hogy közvetlen tengeri ös­-­­szeköttetést teremtsenek Golingen lengyel kikötő és Newyork között. A lengyel sajtó abban bízik, hogy­­ az Egyesült Államok kereskedelmi kormánya kellő megértést fog tanúsítani Lengyelország idevágó­­ kívánságai iránt.

Next