Pesti Hírlap, 1929. szeptember (51. évfolyam, 197-221. szám)
1929-09-01 / 197. szám
1929. szeptember 1., vasárnap. PESTI HÍRlAP Báró Fejérváry Géza levelei báró Beckhez és báró Bolfvashoz, Ferenc József katonai kabinetirodájának a főnökeihez. Érdekes kulisszatitkok Magyarország közelmúltjának politikai történetéből. Az elmúlt évek során a Pesti Hírlap nem egyszer általános feltűnést ért el a bécsi titkos levéltárban rejtegetett, magyar vonatkozású, rendkívül fontosságú írások közlésével. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy legközelebb hasonló értékes csemegével szolgálhatunk olvasóinknak. Ezúttal azokat a leveleket fogjuk nyilvánosságra hozni, amelyeket báró Fejérváry Géza, volt honvédelmi miniszter, a darabont-kormány későbbi elnöke, írogatott előbb báró Beckhez, később pedig báró Bolháshoz, akikről tudvalévő, hogy mindketten Ferenc József katonai kabinetirodájának a főnökei voltak és fontos szerepet játszottak Magyarországnak a világháborúval lezáródott korszakában. Báró Fejérváry Gézát, aki maga is mindig kedves embere volt Ferenc Józsefnek, meleg barátság fűzte mind a két úrhoz, akik már állásuknál fogva is nagy befolyással lehettek és tényleg nagy befolyással is voltak az uralkodókra. Fejérvárynak a kabinetiroda főnökeihez intézett levelei ezért nem egyszerű magánlevelek, amelyek barát kezétől barát szeme számára íródtak. Fejérváry ezekben a levelekben — néhány csekély jelentőségű kivételt leszámítva — mindig közérdekű ügyekkel foglalkozik, saját ügyei is olyanok, amelyek élénk vonatkozásban állanak a közélettel. Emellett Fejérváry tudta, hogy ezeknek a leveleknek a tartalma, legalább is bő beszámoló formájában az uralkodó elé kerül. Ennek a bizonysága, hogy abban az egy esetben, amikor nem ez volt a szándéka, külön figyelmeztetést küld barátainak arra, hogy a levélben foglaltakat tekintsék magánközlésnek. Mindez együtt nagyon emeli és megsokszorozza a Pesti Hírlapban leközlendő Fejérváry-levelek kortörténeti értékét. A közös ügyes világba visznek vissza bennünket ezek a levelek. Abba a tessék-lássék alkotmányos korszakba, amelyet sem az osztrák császár, sem az osztrák poltikai világ, sem pedig a legmagasabb rangú katonák szövetkezete nem nézett jó szemmel. A hatvanhetes alkotmány is csak korcs alkotmány volt, Bécsből azonban gondoskodtak arról, hogy még ez a korcsalkotmányos kormányforma se teljék meg igazi tartalommal. Magyarországnak nagy nehezen megengedték azt, hogy fölállítsa a honvédséget, de arra már vigyáztak, hogy a honvédségből, amelynek nem adtak tüzérséget, amelynek a hadosztályon felül nem voltak magasabb egységei, kitűnő katonai erényei és lelkes magyar szellem dacára se lehessen önálló magyar hadsereg. A közös ármádia volt a tengelye és fő támasztó pillérje ennek a rendszernek, amely vágyó szívvel mindig visszakacsingatott az abszolutizmus és a birodalmi egység felé. A közös hadsereggel szemben támasztott magyar nemzeti igények visszautasítása robbantotta ki azt a nemzeti küzdelmet, amely ennek a századnak az elején az egész ország lelkét megmozgatta és éles összeütközésre vezetett a hazafias gondolat és Ferenc József csökönyössége között Ebből az összeütközésből sarjadt ki a darabontkorszak, amelyben Fejérvárynak olyan nagyfontosságú szerepe jutott. Az osztrák császári abszolutizmus és a magyar alkotmányos nemzeti gondolat összecsapása között azonban Fejérvárynak nemcsak a kifejezett alkotmánysértés korszakában volt fontos szerepe. Hanem már azt megelőzőleg is évtizedeken keresztül. Fejérváry Géza, aki osztrák katonai intézetekben nevelkedett, aki — saját bevallása szerint, — élete előrehaladottabb korában sem tudott rendesen magyarul, a két eszmekör, a két irányzatharcában kezdet-kezdetétől fogva az osztrák császár oldalára állott. Évtizedeken keresztül volt tagja az egymást követő magyar kormányoknak. Előbb mint államtitkár, azután pedig mint honvédelmi miniszter. Ezekben a magas pozíciókban mindig úgy viselkedett, mint az uralkodó bizalmi embere, alá nem a parlament akaratából, nem a nemzet kívánságából vállalkozott magas tiszte betöltésére, hanem az uralkodó parancsára. A Pesti Hírlapban közlendő levelek különösen éles megvilágításban mutatják meg Fejérvárynak ezt a szerepét. A hadsegédeken keresztül mindenről tájékoztatta az uralkodót, ami az ő szempontjából fontosnak látszott. • »■ Szókimondó, erőteljes kifejezésekkel és haragos kifakadásokkal megspékelt stílusával adott képet a magyar politikai élet kulissza mögötti dolgairól. Félelmes hatásuk lehetett ezeknek a leveleknek a maguk korában. Emberek megbuktak és kegyvesztettek lettek. És azt sem tudták, hogy miért? Azt a legkevésbé tudhatták, hogy katasztrófájuk oka báró Fejérváry Gézának egy sokszor szellemesen maliciózus megjegyzése. Báró Fejérváry Gézáról, amíg élt, sokszor mondották, hogy hatalmas ember. A nagyközönség azonban csak a Pesti Hírlapban közlendő levelekből fogja teljesen megérteni, hogy Fejérváry valóban milyen hatalmas ember volt. Abban a korszakban, amelyben az uralkodó tetszésére vagy nem tetszésére épült föl minden karrier, minden pozíció. Fejérváry Géza, aki mindig minden kisebb és nagyobb kérdésben számíthatott Ferenc József támogatására, valóban egyik legbefolyásosabb embere volt az országnak. Ha nem épen a leghatalmasabb. Tragikusan megráztak ezért a Pesti Hírlapban közlendő levélsorozatban az utolsó, a darabont-korszak után írott levelek, amelyekben már mély keserűség és csalódott kiábrándulás hangja árad Bécs felé. A Habsburgok hálátlansága mindig közmondásos volt az egész történelem folyamán. Fejérváry leveleiből kiderül, hogy őt sem kerülte el a fátum, abban a pillanatban, amikor őt Bécsben nem hasznos eszköznek látták, hanem terhes nyűgnek érezték, a Habsburgok hálátlanságával és kegyetlen önzésével neki is meg kellett ismerkednie ... A Pesti Hírlap vasárnap, szeptember nyolcadikén kezdi meg ezeknek a leveleknek a közlését. Bizonyosak vagyunk benne, hogy mint az eddigi hasonló természetű cikksorozatainkkal, úgy most ezzel is sok érdekes és eddig ismeretlen adalékot nyújtunk a közelmúlt korszak politikai történetének a megismeréséhez. No de most már mi legyen a macskával? — A mi gyerekünk lesz! — mondta boldogan Pista. — Én leszek az apukája, János az anyukája. János egy pillanatig gondolkodott rajta, vájjon elég méltó szerepe az anyuka szerepe egy olyan fehérfogú fekete betyárnak, mint ő, de azután anyai érzések ébredtek benne s bólintott: — Pólyázzák be! Megtörtént. Kerítettek valahol néhány öreg harisnyaszárat meg egy gyapottal átvarrt bélésdarabot: az volt a pólya. Megtette, csak két cipőzsinórt kellett még összekötni hozzá, de azzal már szinte fényűzően festett. S megkezdődött a kis család élete, melyhez hasonló gyöngédséggel sohase neveltek macskát. Hol apuka dajkálta a csecsemőt, hol anyuka. Közben-közben össze is pofozkodtak rajta s Pista az anya természetes elsőbbségére sandítva, a maga részére akarta kisajátítani az anyuka szerepét. — Nem, — tiltakozott János — Anyuka én vagyok! — s vitte a bokrok közé gyermekét, hogy alul volt a feje s felül a farka. S a macska elfogadta cserébe a korlátok közé szorított életet — azért a másik életért, ahol szabadság ugyan van, de nincs ennivaló, így naponként ötször étkezhetett, mint a szanatóriumokban szokás s közben fekhetett hanyatt vagy hason, mint ahogy hasonló esetben tudós emberek rendelik. Később egészen elvesztette akaratát és önrendelkezését. Behunyt szemmel s keresztberakott első lábakkal feküdt a pólyában, mint valami múmia s hátul kilógó farkában nem volt semmi élet. Óh, de ilyenkor a legkedvesebb a csecsemő, mikor magával tehetetlen! A szülök becézése az őrjöngésig fokozódott. János úgy ölelgette gyermekét, hogy félóráig se tudta a füleit helyre egyengetni, Pista viszont kihúzta a pólyából egyik hátsó lábát, szilvabörböl harisnyát készített rá s hogy idő előtt ki ne lukadjon a harisnya, ollóval vagdalta kl az egymás mellett szorongó horgas körmöket. Erre már mégis felnézett a macaka s szemmelláthatólag foglalkozni kezdett helyzetével. Szemében az eszmélés fénye derengett, mely idővel szelíd szomorúságba csapott át, de mert részletezném, hiszen túlontúl ismerős ez a kifejezés a börtönbe zárt rabok tekintetéből. Egy-két nap múlva már sóvárgást fejezett ki az arca s a két parázs a két élénken mozgatott bajusz fölött olyan vad elhatározástól sugárzott, mely nem latolgatja többé tettének következményeit. Egy délelőtt aztán csak arra várt, hogy eléje tálalják tízórai eledelét s utána a „szülök* ‘beálljanak a teknőbe s akkor mint valami kipattanó acélrugó döfte ki négy lábát a pólyából s nekiszaladt a világnak, gyapottal, harisnyával s repkedő cipőzsinórokkal, mint soha csecsemő a világ fennállása óta. — Szabad a pólya! — ordította János. — Szökik a macska! — sikoltotta Pista. — Utána! — Utána! Hanem annak örökre elég volt már az „elkényeztetett gyerek szerepéből s amint meghallotta maga mögött az üldözök lármáját, felugrott a kút kávájára s vad elhatározással levetette magát a mélységbe. A viz nagyot loccsant odalent, azután ijesztő csend lett. A két gyerek reszkető szájjal állt meg a kút mellett. — Beugrott! — mondta sírásra hajló hangon János. — Meghalt! — susogta sápadtan Pista. Azután álltak, megrettentve álltak az új fogalom, a Halál fogalma előtt. Halál és szabadság! Szabadság és halál! Milyen fény és milyen árnyék egymás mellett... De talán a fény, a szabadság mégis nagyobb, mert farkasszemet mer nézni az árnyékkal, ha az életét fenyegetik! Várjon ezt érezték-e, vagy sem: elválik... Megmondják ők ezt egyszer, még valakinek, de majd csak úgy — húsz év múlva. Tíz angol nemzet adóssága. London, aug. 31. A mai angol kincstári jelentés szerint az angol nemzeti adósságszolgálat az angol adófizetőknek naponta több mint 1.000.000 fontjába kerül. Az elmúlt évi adósságszolgálat 377 millió fontra rúgott. A belső adósság 6510 millió, a külföldi 1084 millió, egyéb hitelezők 120 millió font, beleértve bizonyos külföldi államok kölcsönéért való angolkezességet, úgyhogy Anglia egész államadóssága 7714 millió font sterling. Moszkva elmozdította az angol kommunisták káros vezetőjét. London, aug. 31. A Daily Telegraph szerint az angol kommunista párt titkos utasítást kapott Moszkvából, hogy a jelenlegi három vezetőt mozdítsa el és hogy erélyesebb politikát folytasson. Az elbocsátandó angol kommunista vezérek között első helyen szerepel Campbell, akit az 1924. évi MacDonald-kormány láziítás miatt letartóztatott, majd újból szabadon bocsátott. Ez annak idején lényegesen hozzájárult a MacDonald-kormány bukásához. Campbell ellen azt a kifogást emelik, hogy túlságosan jobboldali. Moszkva olyan vezéreket követel, akik szorosabb kapcsolatban állanak a munkássággal és azt a legszélsőségesebb politika követésére tudják rávenni. 71 francia parlamenti ülésszakot korábban hívják egybe. Párizs, aug. 31. A francia parlament őszi ülésszaka rendesen november hó első felében szokott megkezdődni. Valószínű azonban, hogy az idén korábban hívják össze a parlamentet, hogy a kormány közölni tudja a hágai értekezlet eredményeit az országgyűlés két házával és hogy a Young-terv ratifikálását mielőbb keresztül vigye. Minthogy a szenátusi választások október hó 26-án zajlanak le, valószínű, hogy a parlamentet október hó utolsó napjaira hívják össze. Kína közös delegáció kiküldetését javasolja Oroszországnak. Moszkva, aug. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A nankingi kormány legutóbbi jegyzékében hozzájárulását nyilvánítja ahhoz az orosz jegyzékhez, amely a keletkínai vasút dolgában támadt konfliktus békés elintézésére vonatkozik. A kínai jegyzék közös delegáció kiküldését javasolja és azt indítványozza, hogy a tárgyalásba vonják bele azt a kérdést is, hogy a keletkínai vasútnak orosz tulajdonban levő részvényei Kína által átvétessenek. A szovjet kormánynak figyelmeztetni kell alkalmazottait az orosz-kínai szerződés hatodik szakaszára, amely a kommunista propaganda eltiltásáról szól. A szovjet kész arra, hogy az 1924-ik évi szerződés alapján tárgyalásokba bocsátkozzék, a keletkínai vasúthoz azonban új segédigazgatót, mint ahogy Kína kívánja, csak akkor hajlandó kinevezni, ha Kína is új igazgatót nevez ki Oroszország arra kéri Kínát, hogy a maga részéről is legyen tekintettel a szerződés hatodik pontjára és ne folytasson antikommunista propagandát. 71 litván külügyminisztérium kipszepző főnökét halálra ítélték Kovno, aug. 31. (A Pesti Hírlap tudósításának távirata.) Az itteni hadbíróság titkos tárgyaláson vonta felelősségre Karosas osztályfőnököt, a litván külügyminisztériumhírszerzőosztályának fejét, akit hazaárulással vádoltak. Karosas hosszú évekig fontos bizalmi állást töltött be a külügyminisztériumban. A tárgyaláson rábizonyították, hogy állandó összeköttetésben volt vilnai emigránsokkal, ezért a hadbíróság bűnösnek mondta és halálra ítélte. Közvetlenül a kivégzés előtt Smetena köztársasági elnök megkegyel-l mezett Karosasnak és a halálbüntetést életfogytiglani fogházbüntetésre változtatta, 3 ........................................ i10