Pesti Hírlap, 1929. november (51. évfolyam, 249-273. szám)
1929-11-01 / 249. szám
1929. november L, péntek. PESTI HÍRLAP Szállnak a darvak. Irtat Nagy Ferenc, kisgazda. Nem a darumadárról, sem a kelepelő gólyáról, vagy a csicsergő fecskéről szól ez a rideghangu cikkének; azok már messze szálltak a csonkaföld vizeitől, kéményeitől, ereszeitől s talán a melegebb világ boldogabb lakóinak mesélnek szegény ország bús népéről. Ezeket visszavárjuk tavaszébredéskor és mégis oly szomorúan tudjuk úgy Őszféllel őket messze útjukra bocsátani. Azokról a vándormadarakról emlékezem meg nagy szomorúsággal, amelyek elhagyják a magyar mezőt, a szelíd barázdákat, a zöldelő vetést, hogy soha-soha vissza ne térjenek. Az ősi telkek keskeny táblái, amelyeknek ezer esztendő óta az volt a kiváltsága, hogy magyar ember magyar nótát dalolva, vagy magyar könnyeket sírva, — ahogy azt a gyakran változó magyar sors engedte vagy kívánta — hol nagy szomorúsággal, hol meg szívbéli nagy reménységgel szántotta, vetette, boronálta, immár mind gyakrabban kerülnek idegen gazdának meg idegen bérlőnek az ekéje alá. Azok a baljóslatú jövendölések, amelyek a kisbirtokososztály összeroppanásáról prófétáltak már évekkel ezelőtt, csendesen, alig észrevehetően kezdenek valóra válni. Ne csodálkozzék rajta senki. Hoszszú, nyomorúságban mind gazdagabb éveken át állta a magyar földmíves azt a kemény erőpróbát, amelybe a hihetetlen gazdasági helyzet kényszerítette és amely végtére is erejét szegte a nyomorúság áradatával dacolni akaró földmívesnek. S a gyengébb hitűek, vagy a nagy dologharcban erőtlenebbek elindulnak a város felé vasutasnak, villamoskocsi-vezetőnek, csendőrnek, rendőrnek; a számítóbbak kocsmárosnak, fűszeresnek, aszerint, hogy könnyebb vagy biztosabb megélhetést óhajt-e az illető. A közszolgálati felvételi irodák tele vannak falusi jelentkezőkkel, akik magas ajándékokat is szívesen adnának, csak szabadulhassanak a súlyos és bizonytalan falusi élettől, amely odaállította őket a nagy kérdés elé, hogy érdemes-e még a mezőgazdálkodással foglalkozni vagy jobb lesz vele fölhagyni. Hogy mi itt a hiba ? Semmiesetre sem az, hogy a közszolgálati alkalmazottak között nagy számmal lesznek falusiak, mert a magyar paraszt alaptulajdonságainál és életrevalóságánál fogva, egyaránt alkalmas, megfelelő előképzés után, minden szolgálatra és Budapest legforgalmasabb közlekedési pontjain mint rendőr éppen oly nyugodtan kormányozza az autók és villamosok tömegét, mint odahaza az eke elé fogott csikóit, épp oly nyugodtan vezeti a csilingelő villamoskocsit, mint odahaza a kolompoló ökröt — tehát nem itt a hiba, hanem ott, hogy gazdaságán kívül könnyebb, jobb és biztosabb megélhetést találva, elveszíti alaptulajdonságának legértékesebb részét: a földszeretet és ezeresztendős települési helyének, a falunak a megbecsülését. A falu gazdasági megsegítése, talpraállítása érdekében annyi szó elhangzott, annyi cikk megíródott már az utóbbi évek során, hogy ha csak a legéletrevalóbbaknak a századrésze talált volna meghallgatásra a sorsintéző hatalmasságok előtt, nagy bajok lettek volna elkerülhetők. De mindent hittek, csak azt nem, hogy a paraszt is megunja az olyan életmódot, amidőn esztendei keserves munkájából egyszer nem képes tisztességesen felöltözni. Azt hitték, hogy a falusi ember sohasem látja meg azokat az aránytalanságokat, amelyek a közteherviselésben őt nyomorúsága ingoványába, még mélyebbre húzzák. Hogy a kisgazda nem látja azt, hogy míg az urasága csak 50%-os pótadót fizet a községi háztartásba, addig reá borfogyasztási adóval együtt 150%-ot vetnek ki és hogy amíg a fogat nélküli gazdagok úgyszólván semmivel sem járulnak a közutak fenntartásához, addig neki rongyos fogata után 30 pengőt kell fizetnie. Pedig ezek az aránytalan terhek a nehéz gazdasági helyzet tetejére rakva a faluból kifelé mutatnak utat a parasztembernek. Évtizedekkel ezelőtt, amikor a közlekedési forgalom és a gyáripar óriási mértékben növekedett, akkor kívánatos volt, hogy a szaporodó falusi lakosság adja oda fölöslegét a törtető fejlődés szolgálatába. De ma, amikor a városokban munkanélküliség van, nem kívánatos, hogy a szaporodásában megcsökkent falusi nép szaporítsa a városi munkanélküliek számát. Mit kell tehát cselekedni? Természetesen nem lehet és nem szabad egyszerűen becsukni a falusi ember előtt a város kapuit, hiszen joga van minden téren és úgy érvényesülni, mint más osztályoknak. Olyan gazdaságpolitikát kell folytatni, amely kívánatossá teszi a falusi életet s a mezőgazdálkodást. Jól tudjuk, hogy nem lehet egyik napról a másikra gazdajólétet teremteni, de legalább a látszatát kellene mutatni annak, hogy igenis törődnek a kisgazdatársadalommal. El kell törölni mindazt a terhet, amely a falu népét aránytalanul terheli. Segítségére kell lenni a termelés és az értékesítés megszervezése körül, hogy visszajussunk abba az állapotba, amidőn haszonnal lehetett termelni. Egyszóval kívánatossá kell tenni a falut, de ne csak a régi nóták és tradicionális szokások ápolása által akarják ezt elérni, mert a ruha nélkül didergő legénynek nem igen van kedve fonóba járni és az adókkal, kamatokkal megrakott fejű gazdának régi nótát énekelni, hanem vissza kell hívni azt a jólétet, azt a gazdasági biztos alapot, amikor a magyar gazda még a vicispánnal sem cserélt volna megelégedés dolgába. Ma még egyenként szállnak a darvak, de ha a helyzet a faluban még sokáigy tart, akkor majd megindulnak a csapatok is messze, messze, talán még a tengeren is túl. A 3-FEJES VÉDJEGYŰ új ORioni HANGSZÓRÓ SOROZATTÁL KIS ENERGIÁVAL - NAGY HANGERŐT PONTOS BEÁLLÍTÁSSAL — ÉLETHŰ HANGOT SELYEMMEMBRÁNNAL - ÖNHANG MENTES HANGVISSZAADÁST KAPUNK KIEGYENSÚLYOZOTT MÁGNES SZERKEZET PONTOS BESZABÁLYOZÁS TÚL NEM TERHELHETŐ ÍQMb. ORION 8Q11 - HANGSZŰRÖK 9M1* NORMÁL SOROZATA Vass József ezüstmiséje. Fényes ünnepség keretében folyik le pénteken Székesfehérvárott Tass József népjóléti és munkaügyi miniszter, kalocsai nagyprépost ezüstmiséje. Huszonöt évvel ezelőtt kezdte meg papi pályáját a fehérmegyei Adonyhin, néhai Csengödy Gyula plébániáján. Huszonöt évvel ezelőtt mondotta első miséjét Most Fejér vármegye székvárosában, Székesfehérvárott, a püspöki székesegyházban tartja ezüstmiséjét Vass József Mindenszentek napján, reggel nyolc órakor Indul automobilon Budapestről. Kíséretében lesz Dréhl Imre államtitkár, Hankó Elemér, a népjóléti mi- nisztérium elnöki osztályának vezetője, Horváth István, a Társadalombiztosító Intézet alelnöke és néhány képviselő. Az útmenti községek üdvözlik Vass Józsefet. Pákozd község előtt Slavranek József, Fejér megye alispánja üdvözli a nagyprépostot, aki ezután folytatja útját a székesfehérvári sorompóig, ahol dr. Zavaros Aladár polgármester fogadja és Székesfehérvár város üdvözletét tolmácsolja. A tanulóifjúság sorfala között vonul be Székesfehérvárra s a püspöki palotába megy, ahol Shvoy Lajos megyéspüspök a papság élén üdvözli. Tíz órakor kezdődik a bevonulás a székesegyházba, ahol a hatóságok testülete és a város közönségének jelenlétében kismisét mond Vass József, akit a papság vesz körül. A szentmise végén szól az ünneplő közönséghez és áldást oszt. Ezután az oltárnál Tedeumot mond, amelynek végeztével a püspöki palotába megy, ahol a Szent István-teremben gróf Széchenyi Viktor, fejérmegyei főispán, Budapest részéről pedig Ripka Ferenc főpolgármester üdvözli. A Szent István-teremből a Cisztercita rendházba, a szemináriumba, a Szent Imre kollégiumba és a legényegyletbe látogat el Vass, utána pedig kimegy Prohászka Ottokár és Steiner Fülöp püspökök sírjaihoz. Délben a püspöki palotában szűkebb körű ünnepi ebéd lesz, aztán a miniszter és kísérete visszatér a fővárosba. A fiatéllbüntetés eltörlését tervezik Angliában. London, okt. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Az alsóház külön bizottságot küldött ki a halálbüntetés megszüntetésének tanulmányozására. Az Ifjúsági Turul-szövetség jubileuma. A fellobogózott Vigadó nagytermében csütörtökön tartotta tizedik országos követtáborát a Turul Szövetség. A magyar egyetemi és főiskolai bajtársi egyesületek országos központja rendkívül ünnepélyes keretek között ülte meg fennállásának évtizedes fordulóját. A Vigadó nagytermét zsúfolásig megtöltötte a közönség. Mágócsy-Dietz Sándor, a Turul magistere nyitotta meg a követtábort s üdvözölte a megjelenteket. Vitéz dr. Bánsághy György tartotta ezután beszámolóját a tiz év munkájáról. Ismertette a szervezkedés kezdeteit az első bajtársi egyesületek alakítását, a numerus claususért vívott küzdelmeket. — Bástya a numerus clausus — mondotta többek között —, amely ha megrepedezett, az nem az ifjúság hibájából történt Ezt a kérdést különben is ki kell venni a politikusok kezéből s az arra egyedül illetékesekre, az igazán autonóm egyetem hatóságaira kell bízni. Az egyetem a nemzet szive, amely nem lehet vásári áru egyes politikai csoportok kezében. Mi nem ismerünk részeket az ország lakossága között, nem ismerünk osztályokat, nem különböztetünk meg urat és parasztot, katolikust vagy reformátust, mi csak magyarokat ismerünk, ez a mi nemes demokráciánk, amelyért harcolni és élni akarunk. Dr. Szöllössy László Turul-vezér mondott ezután emlékbeszédet, amely után leleplezték dr. Kenyeres professzornak, az orvoskari Csaba Bajtársi Egyesület volt magiszterének szobrát Lelkesen ünnepelték Kenyeres professzort; ő volt az első egyetemi tanár, aki tíz évvel ezelőtt ifjúsági mozgalmak élére állt. A Turul Szövetség az ünnepség folytatásaként csütörtök este a központi egyetemről kiindulva, 500 tagú küldöttséggel impozáns méretű fáklyás felvonulást rendezett az Ismeretlen Katona emlékkövéhez. A főiskolai diákok a központi egyetemről kiindulva, a rendőr- és Beszkárt-zenekarok kísérete mellett a Kecskeméti-utcán, Kossuth Lajos-utcán, Vilmos császár uton és az Andrássy-úton vonultak fel. A fáklyás felvonulás tömegében felsorakoztak a Turul Szövetség összes Vidéki kerületeinek, úgymint a szegedinek, debreceninek, pécsinek, miskolcinak küldött követei is. Az Ismeretlen Katona síremlékénél a Turul egyenruhás zászlóalja díszmenetben vonult el, majd Takách Gyula a szövetség koszorúját helyezte el az emlékkő talapzatán. ELSŐ MAGYAR RÉSZVÉNY-SERFŐZŐDE ŐSZI 's/ SÖR csapolása még SW* néhány napig tart tusi