Pesti Hírlap, 1930. január (52. évfolyam, 1-25. szám)
1930-01-01 / 1. szám
2 PESTI HIRLAP 1930. január 1., szerda. A miniszterelnök Apponyinál. Gróf Bethlen István miniszterelnök kedden délelőtt fölkereste gróf Apponyi Albertet és hoszszasan tanácskozott vele. A miniszterelnök egyébéként a hágai tárgyalások anyagának tanulmányozásával foglalkozott egész nap. A déli órákban fomgadta de Vienne gróf francia követ és de Artis olasz ügyvivő látogatását. V lünk ki magunk elé olyan külpolitikai célokat, amelyek hazánk és a nagy világ összes erkölcsi és anyagi erőtényezőinek a figyelembe vételével valósággal és gyakorlatilag keresztülvihetőknek mutatkoznak. Ennek az egész külpolitikai gondolatkörnek a zászlajára ezt a szót írta fel: „Revízió“s Konstantin császár szavaival élve, józan és szent meggyőződéssel azt kiáltotta oda szenvedő hazánknak: „e jelben fogsz győzni magyar!“ A siker másik feltétele pedig — szerinte — az, hogy értessük meg a nagyvilággal, hogy Trianon révén a tájékozatlanság sötét ködében olyan dolgok történtek, amiknek a kiigazítása nélkül tisztességes ember nem is várhatja azt, hogy Európa eme részén valaha is lehessen valódi béke, hanem ehelyett Trianon tűzfészket teremtett, amelyből csak újabb háború fakadhat, de békesség soha. Erre a világraszóló felvilágosító munkára tiszta meglátása szerint annál inkább van elsősorban nélkülözhetetlen szükség, mert hisz a nagyvilágban nem is tudják, hogy egyáltalában van magyar probléma s általában azt hiszik, hogy a Magyarország nevű osztrák tartomány jövő földrajzát egészen bölcsen állapították meg s csak valami egészségtelen sovinizmus berzenkedik az ellen A nagy angol Lord ment elő jó példával s hatalmas világlapjaiban megjelent cikkeivel felrázta a világ tudatlanságban szunnyadó lelkiismeretét s a népekkel és a népek vezetőivel nagyjában megismertette a magyar problémát és a trianoni békeparancs Revíziójának kikerülhetetlen, parancsoló szükségességét. A tízesztendős nemzeti mérlegben az aktív oldal legfontosabb tétele tehát az, hogy a nagyvilág ma már legalább annyit tud, hogy van magyar probléma és azt valamiképen meg kell oldani. Az aktív oldal másik nagy tétele az az eredmény, hogy a magyar közönség a Lord szavára megértette azt, hogy a XX. század demokratikus világában a nagy nemzeti néptömegeknek is cselekvőleg kell érdeklődniük csonka hazájuk helyes külpolitikájának közvetlen 'óljai és célrave -'tő eszközei iránt * nem elég a*' ha *us ak - iságos lékel lesik azt, hogy, mi megy végbe egy elő*r kvésszavu, misztikus homloka mögött. Eogy nemzeti tömeg-lökőerő nélkül a XX. században nem lehet nemzetközi porondon külpolitikai sikert elérni. Hogy a magyar közönség ezt a nyilvánvaló nagy igazságot megértette, aknáit tanúbizonysága tömeges csatlakozássá a Revíziós Liga munkájához. — Hogy van Leviczky? — kérdezi. — örülök, hogy kitűnő színben látom. — A költő kelletlenül fordítja félre a fejét. — Ma nem lesz valami szerencsés napom, — gondolja magában. De mikor a villanyoson ül s a verejtéket törölgeti homlokáról, elmúlnak rossz érzései. Többszöri átszállás után, még hosszabb utat tett a helyiérdekű vasúton is, kiér a Római partra, kabint bérel és megfürdik a Dunában. A friss víz nagyon jól esett, valamint a pihenés is felüdítette a part forró homokjában. Sokáig pihent így a teknőcök kábult lustaságával, falak közé szorult, munkában és gondban eltöltött élet után most kedvére kiélvezi a vizet, a levegőt és a napot. — Ide mindennap ki fogok járni, — dörmögi. Már alkonyodon, mikor hazaért hónapos szobájába Végigterült a díványon. Csak percek múlva ocsúdik föl. — Mi van az ezressel? — kiált föl hirtelen — még bennfelejteném a kalapban. . Fölnyitja a szekrényt. Arca döbbent kifejezést ölt. A kék öltöny eltűnt s vele a kalap is. A költő szive mintha a "torkában verne föl. Lélekzete elszorul. Bekiáltaná a háziakat, de íme nyílik az ajtó és belibeg mosollyal az ajkán, beront Ibolya kisasszony. • — Képzelje, Leviczky úr, micsoda szerencse, — újságolja lelkendezve, — itt járt egy házaló és végre sikerült rásóznom a kék ruhát. Sötét volt és nem vette észre a molyrágta foltokat. Mit szól? Nyolc pengőt adott ezért az ócskaságért. — Át akarja nyújtani a pénzt, de megdöbbenti a költő arckifejezése. „ . . . — Mi baja van, Szevér? Talán beteg? — Nem vagyok beteg! — hördül föl a költö. .— De mi van a kalappal? __ Ő... csak nem akarta viselni azt a zsíros föveget? — mondja a leány fölényesen. — A kalapot olaadtam ráadásnak. Leviczky szédülten tántorodik a falnak, ha leánnem érti meg, hogy mitől állott el a szava hirtelen. De nézzük a mérleg másik oldalát: Itt meg kell állapítanunk azt, hogy a nagyvilág felvilágosításának a munkája újabban egy bizonyos megállást mutat. Ennek az az oka, hogy a mi közönségünk nagy része ősi kényelmes magyar ésszel azt hiszi, hogy ezt majd örökké elvégzi helyettünk a Lord. Aki — mint jómagam is — ki-ki néz a nagyvilágba, az jól tudja azt, hogy ez képtelen kívánság. A felvilágosító munkában részt kell vennie magának az egész magyar társadalomnak is igen nagy önfeláldozással és nagyon erősen kifejlesztett odaadó munkával. Ezen a téren úgyszólván semmit se látunk, vagy nagyon keveset s legtöbben azt hiszik, hogy elég az, ha a Revízióhoz „csatlakoznak Nem elég az, ha valaki egy sereghez csatlakozik, hanem az is kell, hogy ott dolgozni is akarjon, vagy legalább akarjon áldozni a szent célra. De ez a felvilágosító munka csonka, ha abban nem vesz részt a diplomácia és a kormány is. Saját fülemmel hallottam tekintélyes helyekről azt a balga megjegyzést, hogy a Lord revíziós működése csak magánakció, hisz se a magyar kormány, se a magyar diplomácia, nem dolgoznak külföldön a Revízió érdekében. Hogy ez megtörténhessék, ahhoz első kellék persze az, hogy a kormány változtasson a Revízióval szemben való magatartásán. Ma se tudjuk még igazán, hogy a Lord által képviselt revíziós politika mögött ott áll-e a kormányunk, avagy neki más célok és más eszközök lebegnek a szeme előtt. Nekem sok tapasztalatból higgadtan leszűrt szentséges meggyőződésem az, hogyha erősen összefogva, magyar társadalom, kormány és diplomácia egységes harmonikus akarattal és teljes erőmegfeszítéssel nekiállnának a törhetetlen erélyű nagy világfelvilágosító munkának. Rothermere lord és a többi külföldi barátaink önzetlen nemes segítségével 2—3 év alatt oda jutnánk, hogy a világtényezők kénytelenek lennének szőnyegre hozni a Revíziót s 1930-ban új esztendő napján már más hangon köszöntenénk a magyar Sorscsil-De a kifelé szóló felvilágosító munkán kivül 1 a leviziuiuuu a maga Belpolitika !-A ételei is. Ezen a téren a lemúlt 10 évesciklus derekáig jelentős eredményt láthatunk. A j*Ígéri vigrend helyreállítása fontos tényezője vtt a revíziós sikernek. De újabban, sajnos, nem előremenést, hanem visszafejlődést látunk ,egyfelől a túlságosan megnövekedett k°rmaiy_egyejuralom önző, szűk látókörű klikk-észjM.js posványába keveredett, másfelől az anyag Tőinkkel arányban nem álló temérdek k'LXés és miniszteriális hiúságok céljára tulsikosan igénybe vett magángazdaságok a szalvatorok között romlásnak indultak. Ezek a fejet, tények eltávolítottak bennünket a Revíziótól. gyökeres és mélyreható rendszerváltozós nélkülözhetetlennek tartok az ország érdeke.Magyarország mai viszonyai között, ahol a fulamentarizmus csak egy óriási nagy hamu; alulról nem lehet ezt megcsinálni, hanem .A kezdeményezés csakis a nemzeti szuverenumggj. tényezőjétől indulhat ki, amit Jelkeröm riadalommal fogadna a politikai szabúságjogok tekintetében szolgai tétlenségre késoztatott magyar nép s újra egyszer összeomzlna nemzeti szuverenitás két tényezője, anilkai lökéssel vinné előre a Revízió gondolata. Ennek a gondolatkörében megvalósító nagy nemzetközi kiegyezés pedig viszont mihozná a gazdasági bajok gyógyulását is. A mai rendszer mindezekre már alkamatlan. Olyan kormány, amelyiknek az uralma nem a nagy népies nemzeti akaraton nyugszik, a Revíziót nem kezdeményezheti sikerrel. A mai rendszer már képtelen arra, hogy kifejlődni engedje a hatalmas lökőerejű nemzeti népakaratot, mert hisz ez magával hozná egyúttal a megunt rendszer bukását is, már pedig ennek az urai görcsösen ragaszkodnak a hatalomhoz, abból a végzetes optikai csalódásból kiindulva, hogy ők csalhatatlanok és nélkülözhetetlenek.* A tízéves ciklus újesztendei mérlegének a végső egyenlege tehát meglehetősen hátrányos. Fáj a lelkem, hogy a magyar Sors uresz rendes közgyűlése elé nem terjeszthetek kedvezőbb mérleget. De nem tehetem. Jobb lenne és jobban tetszenék az, ha rózsás színekkel festeném meg a jelent és a magyar jövőt, de újságírói független nemes és nagy hivatásunk épen a nemzet jól felfogott érdekében mást parancsol. Az igazság becsületes és hűséges feltárása Írói tollunkra háruló kétszeres kötelesség ma, amikor a parlament nem alkalmas erre a feladatra. A nagy Pázmány Péter két mondásával igazolom magunk tartását: — Nem veszedelmes orvosnak tartanák-e azt, aki beteg előtt lantot verve és éneklésével akarná gyönyörködtetni fülét, orvosságokat pedi£, mivel azoktól a beteg iszonyodik, nem adna a nyavalyája gyógyítására . . . — Amíg az orvos bízik a betegben, addig kínozza, kellemetlenkedik gyógymódjával, de ha már tudja, hogy a beteg úgyis elpusztul, akkor már csak fájdalmait enyhíti és szépeket mond neki . . . Mi nagyon is bízunk a magyar jövőben s azért hisszük azt, hogy első és fő feladatunk, a helyes diagnózis megállapítása, mert a magyar Sors jobbra fordulása csak ebből indulhat ki. Ebben a szellemben kivánunk boldogabb’ új esztendőt. _______ MacDonald több évtizedet nem ér Anglia számára. London, dec. 31. Ramsay MacDonald miniszter,elnök a nemzethez intézett újévi szózatában annak a reményének ad kifejezést, hogy az új évtized az előzőnél szerencsésebb korszakot nyit meg Anglia számára. Az elmúlt év a háborút követő súlyos megpróbáltatások ideje volt. Kedvező előjelnek látszik az, hogy az új esztendő leszerelést előkészítő konferenciával kezdődik. Kérdés azonban, — hangzik tovább a miniszterelnök szózata, vajon Anglia elég eréllyel és bátorsággal néz-e szembe a gazdasági nehézségekkel? Stanley Baldwin, a konzervatív párt elnöke, újévi szózatában kifejezi azt a meggyőződését, hogy Anglia esetleg új választás küszöbén áll. A szocialisták érzik, hogy nem tudják beváltani a választásokon tett ígéreteiket és ez az oka annak, hogy lassan-lassan elvesztik népszerűségüket. Drágult a megélhetés, csökkentek a munkabérek, növekedett a munkanélküliség, emelkedtek a szénárak a munkáspárt kormányrajutása óta. Ezt a helyzetet még súlyosbítja a kormány tervezett szociális és vámpolitikája. A japán tengerészeti delegáció Condonba érkezett. London, dec. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A flottakonferenciára kiküldött japán delegáció már ideérkezett. A sajtó számára nyilatkozatot adott, amelyben a delegáció azt a reménységét fejezi ki, hogy a Japán és Anglia között folyamatban levő előzetes megbeszélések során teljesen tisztázódni fog a helyzet. Mind a japán kormány, mint a japán nép bízik abban, hogy a konferencia sikerrel fog járni és a tengeri fegyverkezésnek nem csupán korlátozását, hanem érezhető valóságos csökkentését fogja maga isd vonni. Japánnak nincsenek teljesíthetetlen igényei és hajlandó beérni kisebb flottával is, mint amilyen az angol és az amerikai. Zateski Lesznépszövetségi tanács névi elnöke. lá Varsó, dec. 31. (A Pesti Hirlap tudósítójának exita.) A népszövetségi tanáig genfi ülésezésén költ. Zaleski lengyel külügymniszter fog elnök Zale£0ZZ‘A közelálló körökben úgy tudják, hogy Párisi utazik közvetlenül Genfbe, hanem előbb Briand hogy tanácskozást folytasson lyek a ’ügyminiszterrel egyes kérdésekről, ünnepelnek. ■szövetségi tanács programmján szere- Az egy véges ed*TM* választások London?"!'*nak távirata.) 31. (A Pesti Hírlap tudósítójárint az egyiptegutóbbi hivatalos jelentések szemandátumot az választásokban a Wafd-párt 196 össze 23-at,az ellenzéki pártok mind