Pesti Hírlap, 1930. január (52. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-01 / 1. szám

2 PESTI HIRLAP 1930. január 1., szerda. A miniszterelnök Apponyinál. Gróf Bethlen István miniszterelnök kedden délelőtt fölkereste gróf Apponyi Albertet és hosz­­szasan tanácskozott vele. A miniszterelnök egyébé­ként a hágai tárgyalások anyagának tanulmányo­­zásával foglalkozott egész nap. A déli órákban fom­gadta de Vienne gróf francia követ és de Artis olasz ügyvivő látogatását. V­ lü­nk ki magunk elé olyan külpolitikai célokat, amelyek hazánk és a nagy világ összes erköl­csi és anyagi erőtényezőinek a figyelembe vé­telével valósággal és gyakorlatilag keresztül­­vihetőknek mutatkoznak. Ennek az egész kül­politikai gondolatkörnek a zászlajára ezt a szót írta fel: „Revízió“­s Konstantin császár szavaival élve, józan és szent meggyőződéssel azt kiáltotta oda szenvedő hazánknak: „e jel­ben fogsz győzni magyar!“ A siker másik fel­tétele pedig — szerinte — az, hogy értessük meg a nagyvilággal, hogy Trianon révén a tá­jékozatlanság sötét ködében olyan dolgok tör­téntek, amiknek a kiigazítása nélkül tisztessé­ges ember nem is várhatja azt, hogy Európa eme részén valaha is lehessen valódi béke, ha­nem ehelyett Trianon tűzfészket teremtett, amelyből csak újabb háború fakadhat, de bé­kesség soha. Erre a világraszóló felvilágosító munkára tiszta meglátása szerint annál inkább van elsősorban nélkülözhetetlen szükség, mert hisz a nagyvilágban nem is tudják, hogy egy­általában van magyar probléma s általában azt hiszik, hogy a Magyarország nevű osztrák tartomány jövő földrajzát egészen bölcsen ál­lapították meg s csak valami egészségtelen so­vinizmus berzenkedik az ellen A nagy angol Lord ment elő jó példával s hatalmas világ­lapjaiban megjelent cikkeivel fel­rázta a világ tudatlanságban szunnyadó lelkiismeretét s a népekkel és a népek vezetőivel nagyjában meg­ismertette a magyar problémát és a trianoni békeparancs Revíziójának kikerülhetetlen, pa­rancsoló szükségességét. A tízesztendős nemzeti mérlegben az ak­tív oldal legfontosabb tétele tehát az, hogy a nagyvilág ma már legalább annyit tud, hogy van magyar probléma és azt valamiképen meg kell oldani. Az aktív oldal másik nagy tétele az az eredmény, hogy a magyar közönség a Lord szavára megértette azt, hogy a XX. század demokratikus világában a nagy nemzeti nép­tömegeknek is cselekvőleg kell érdeklődniük csonka hazájuk helyes külpolitikájának köz­vetlen '­óljai és célrave -'tő eszközei iránt * nem elég a*' ha *us ak - iságos lé­kel lesik azt, hogy, mi megy végbe egy el­ő*r k­vésszavu, misztikus hom­loka mögött. E­ogy nemzeti töm­­eg-lökőer­ő nélkül a XX. század­ban nem lehet nemzetközi porondon külpoliti­kai sikert elérni. Hogy a magyar közönség ezt a nyilvánvaló nagy igazságot megértette, ak­náit tanúbizonysága tömeges csatlakozássá a Revíziós Liga munkájához. — Hogy van Leviczky­? — kérdezi. — örülök, hogy kitűnő színben látom. — A költő kelletlenül fordítja félre a fejét. — Ma nem lesz valami szerencsés napom, — gondolja magában. De mikor a villanyoson ül s a verejtéket tö­­rölgeti homlokáról, elmúlnak rossz érzései. Több­szöri átszállás után, még hosszabb utat tett a helyi­érdekű vasúton is, kiér a Római partra, kabint bé­rel és megfürdik a Dunában. A friss víz nagyon jól esett, valamint a pihenés is felüdítette a part forró homokjában. Sokáig pihent így a teknőcök kábult lustasá­gával, falak közé szorult, munkában és gondban eltöltött élet után most kedvére kiélvezi a vizet, a levegőt és a napot. — Ide mindennap ki fogok járni, — dörmögi. Már alkonyodon, mikor hazaért hónapos szo­bájába Végigterült a díványon. Csak percek múlva ocsúdik föl. — Mi van az ezressel? — kiált föl hirtelen — még bennfelejteném a kalapban. . Fölnyitja a szekrényt. Arca döbbent kifeje­zést ölt. A kék öltöny eltűnt s vele a kalap is. A költő szive mintha a "torkában verne föl. Lélekzete elszorul. Bekiáltaná a háziakat, de íme nyílik az ajtó és belibeg mosollyal az ajkán, beront Ibolya kisasszony. • — Képzelje, Leviczky úr, micsoda szerencse, — újságolja lelkendezve, — itt járt egy házaló és végre sikerült rásóznom a kék ruhát. Sötét volt és nem vette észre a molyrágta foltokat. Mit szól? Nyolc pengőt adott ezért az ócskaságért. — Át akarja nyújtani a pénzt, de megdöbbenti a költő arckifejezése. „ . . . — Mi baja van, Szevér? Talán beteg? — Nem vagyok beteg! — hördül föl a költö. .— De mi van a kalappal? __ Ő... csak nem akarta viselni azt a zsíros föveget? — mondja a leány fölényesen. — A kala­pot olaadtam ráadásnak. Leviczky szédülten tántorodik a falnak, h­a leán­­nem érti meg, hogy mitől állott el a szava hirtelen. De nézzük a mérleg másik oldalát: Itt meg kell állapítanunk azt, hogy a nagyvilág felvilágosításának a munkája újab­ban egy bizonyos megállást mutat. Ennek az az oka, hogy a mi közönségünk nagy része ősi kényelmes magyar ésszel azt hiszi, hogy ezt majd örökké elvégzi helyettünk a Lord. Aki — mint jó­magam is — ki-ki néz a nagyvi­lágba, az jól tudja azt, hogy ez képtelen kí­vánság. A felvilágosító munkában részt kell v­ennie magának az egész magyar társadalom­nak is igen nagy önfeláldozással és nagyon erősen kifejlesztett odaadó munkával. Ezen a téren úgyszólván semmit se látunk, vagy na­gyon keveset s legtöbben azt hiszik, hogy elég az, ha a Revízióhoz „csatlakoznak Nem elég az, ha valaki egy sereghez csatlakozik, hanem az is kell, hogy ott dolgozni is akarjon, vagy legalább akarjon áldozni a szent célra. De ez a felvilágosító munka csonka, ha abban nem vesz részt a diplomácia és a kormány is. Sa­ját fü­lemmel hallottam tekintélyes helyekről azt a balga megjegyzést, hogy a Lord revíziós működése csak magán­akció, hisz se a magyar kormány, se a magyar diplomácia, nem dol­goznak külföldön a Revízió érdekében. Hogy ez megtörténhessék, ahhoz első kellék persze az, hogy a kormány változtasson a Revízióval szemben való magatartásán. Ma se tudjuk még igazán, hogy a Lord által képviselt revíziós politika mögött ott áll-e a kormányunk, avagy neki más célok és más eszközök lebegnek a szeme előtt. Nekem sok tapasztalatból higgadtan le­szűrt szentséges meggyőződésem az, hogyha erősen összefogva, magyar társadalom, kor­mány és diplomácia egységes harmonikus aka­rattal és teljes erőmegfeszítéssel nekiállnának a törhetetlen erélyű nagy világfelvilágosító munkának. Rothermere lord és a többi kül­földi barátaink önzetlen nemes segítségével 2—3 év alatt oda jutnánk, hogy a világténye­zők kénytelenek lennének szőnyegre hozni a Revíziót s 1930-ban új esztendő napján már más hangon köszöntenénk a magyar Sorscsil-De a kifelé szóló felvilágosító munkán kiv­ü­l 1 a­­ le­viziuiuuu a maga Belpo­litika !-A ételei is. Ezen a téren a lemúlt 10 éves­­ciklus derekáig jelentős eredményt lát­hatunk. A j*Ígéri vigrend helyreállítása fon­tos tényezője vtt a revíziós sikernek. De újab­ban, sajnos, nem­ előremenést, hanem vissza­fejlődést látunk­ ,egyfelől a túlságosan meg­növekedett k°rmaiy_egye­juralom önző, szűk látókörű klikk-észjM­.js posványába keveredett, másfelől az anyag Tőinkkel arányban nem álló temérdek k­'LXés és miniszteriális hiú­ságok céljára tulsikosan igénybe vett magán­gazdaságok a szal­vatorok között romlásnak indultak. Ezek a fejet, tények eltávolítottak bennünket a­ Revíziótól. gyökeres és mélyreható rendszerváltozós­ nélkülözhetetlen­nek tartok az ország érdeke.Magyaror­szág mai viszonyai között, ahol a f­ulamentarizmus csak egy óriási nagy ham­u; alulról nem lehet ezt megcsinálni, hanem .A kezdeménye­zés csakis a nemzeti szuverenu­mggj. té­nyezőjétől indulhat ki, amit Jelke­röm riada­­lommal fogadna a politikai szabúságjogok tekintetében szolgai tétlenségre késozta­tott magyar nép s újra egyszer összeomzlna nemzeti szuverenitás két tényezője, anil­kai lökéssel vinné előre a Revízió gondolat­a. Ennek a gondolatkörében megvalósít­ó nagy nemzetközi kiegyezés pedig viszont mi­hozná a gazdasági bajok gyógyulását is. A m­ai rendszer mindezekre már alka­mat­lan. Olyan kormány, amelyiknek az uralma nem a nagy népies nemzeti akaraton nyug­szik, a Revíziót nem kezdeményezheti siker­rel. A mai rendszer már képtelen arra, hogy kifejlődni engedje a hatalmas lökőerejű nem­zeti népakaratot, mert hisz ez magával hozná egyúttal a megunt rendszer bukását is, már pedig ennek az urai görcsösen ragaszkodnak a hatalomhoz, abból a végzetes optikai csaló­dásból kiindulva, hogy ők csalhatatlanok és nélkülözhetetlenek.* A tízéves ciklus újesztendei mérlegének a végső egyenlege tehát meglehetősen hát­rányos. Fáj a lelkem, hogy a magyar Sors uresz rendes közgyűlése elé nem terjeszthetek ked­vezőbb mérleget. De nem tehetem. Jobb lenne és jobban tetszenék az, ha rózsás színekkel fes­teném meg a jelent és a magyar jövőt, de új­ságírói független nemes és nagy hivatásunk épen a nemzet jól felfogott érdekében mást parancsol. Az igazság becsületes és hűséges feltárása Írói tollunkra háruló kétszeres köte­lesség ma, amikor a parlament nem alkalmas erre a feladatra. A nagy Pázmány Péter két mondásával igazolom mag­unk tartását: — Nem veszedelmes orvosnak tartanák-e azt, aki beteg előtt lantot verve és éneklésé­vel akarná gyönyörködtetni fülét, orvosságo­kat pedi£, mivel azoktól a beteg iszonyodik, nem adna a nyavalyája gyógyítására . . . — Amíg az orvos bízik a betegben, ad­dig kínozza, kellemetlenkedik gyógymódjával, de ha már tudja, hogy a beteg úgyis elpusztul, akkor már csak fájdalmait enyhíti és szépeket mond neki . . . Mi nagyon is bízunk a magyar jövőben s azért hisszük azt, hogy első és fő feladatunk, a helyes diagnózis megállapítása, mert a ma­gyar Sors jobbra fordulása csak ebből indul­hat ki. Ebben a szellemben kivánunk boldogabb’ új esztendőt. _______ MacDonald több évtizedet nem ér Anglia számára. London, dec. 31. Ramsay MacDonald miniszter,­elnök a nemzethez intézett újévi szózatában annak a reményének ad kifejezést, hogy az új évtized az előzőnél szerencsésebb korszakot nyit meg Anglia számára. Az elmúlt év a háborút követő súlyos meg­próbáltatások ideje volt. Kedvező előjelnek látszik az, hogy az új esztendő leszerelést előkészítő kon­ferenciával kezdődik. Kérdés azonban, — hangzik tovább a miniszterelnök szózata,­­ vajon Anglia elég eréllyel és bátorsággal néz-e szembe a gazda­sági nehézségekkel? Stanley Baldwin, a konzervatív párt elnöke, újévi szózatában kifejezi azt a meggyőződését, hogy Anglia esetleg új választás küszöbén áll. A szocia­listák érzik, hogy nem tudják beváltani a választá­sokon tett ígéreteiket és ez az oka annak, hogy las­­san-lassan elvesztik népszerűségüket. Drágult a megélhetés, csökkentek a munkabérek, növekedett a munkanélküliség, emelkedtek a szénárak a munkás­párt kormányrajutása óta. Ezt a helyzetet még sú­lyosbítja a kormány tervezett szociális és vámpoli­tikája. A jap­án tengerészeti delegáció Condonba érkezett. London, dec. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) A flottakonferenciára kiküldött ja­pán delegáció már ideérkezett. A sajtó számára nyi­latkozatot adott, amelyben a delegáció azt a re­ménységét fejezi ki, hogy a Japán és Anglia között folyamatban levő előzetes megbeszélések során tel­jesen tisztázódni fog a helyzet. Mind a japán kor­mány, mint a japán nép bízik abban, hogy a kon­ferencia sikerrel fog járni és a tengeri fegyverke­zésnek nem csupán korlátozását, hanem érezhető valóságos csökkentését fogja maga is­d vonni. Ja­pánnak nincsenek teljesíthetetlen igényei és haj­landó beérni kisebb flottával is, mint amilyen az angol és az amerikai. Zateski Lesz­­­né­pszövetségi tanács névi elnöke. lá Varsó, dec. 31. (A Pesti Hirlap tudósítójának exita.) A népszövetségi tanáig genfi ülésezésén költ. Zaleski lengyel külü­gymniszter fog elnök Zale£0ZZ‘A közelálló körökben úgy tudják, hogy Párisi utazik közvetlenül Genfbe, hanem előbb Briand hogy tanácskozást folytasson lyek a ’ügyminiszterrel egyes kérdésekről, ünne­­pelnek. ■szövetségi tanács programmján szere- Az egy véges ed*TM* választások London?"!'*­nak távirata.) 31. (A Pesti Hírlap tudósító­já­­rint az egyipt­egutóbbi hivatalos jelentések sze­­mandátumot az választásokban a Wafd-párt 196 össze 23-at,­­az ellenzéki pártok mind­

Next