Pesti Hírlap, 1930. január (52. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-01 / 1. szám

1930. január 1., szerda. PESTI HIRLAP mm Újesztendő, köszöntlek téged! Misztérium. Irta: Hegedűs Lóránt. A villany egyszerre elaludt az egész la­kásban s imbolygó köd lepte el a szobát. Hon­nan jött? Nagy nehezen egy régi faggyú-mécsesre akadtam a sarokban, rozsdás koppantó hevert mellette, a kandalló parazsánál meggyujtottam s azután megindultam vele. Hová megyek? Egyszerre rámborult a betüremlett köd, zúzmara lebernyeg fedte vállam, mintha szín­padon játszanék betlehemes királyt. Mi száll most rám? Furcsa, de furcsa: nem volt nekem soha ennyi szobám, nincs vége a lakásnak: már megint uj ajtó nyílik s uj szoba. Aztán megint uj ajtó s megint uj szoba. A falak — úgy tet­szik — eltűntek valahogy. A Tex átváltozott idővé s most benne járok. Hová viszen? Itt balra a falnál, a kis pohárszék mellett kell lennie a lábas órának. Csakugyan hallom a ketyegését. Mécsesemmel rávilágítok: eltűnt a címlapja, csak a rugók s kerekek berregése hallszik. Ki tette ezt? A Sors óráján nincs sem számlap, sem mutató. Nincs semmi más, csak­­Idő. Idő? Azt mondják róla, emberek őrlője, tettek emésztője. Hányszor kellett már kacag­nom ezen. Sovány, fanyar, girhes kis lelkek, kikbe hálni jár az idő, behúzódnak vénasz­­szony-plundrájukba (bár többnyire nem asz­­­szonyok, hanem test szerint férfiak,­­ mert az asszony mindig igazibb hős), ott didereg­nek, sipitoznak, kiül arcukon a halálfélelem (úgy nevetek !): jaj, jaj, jaj (s megint: jaj, jaj, jaj, s megint újra kezdik): jaj, múlik az Idő! Átülik, lelkecskéim, múlik? Hát mi az isten­­,csudáját csinálná az Idő, mint hogy múlik.­­Más dolga nincs az Időnek. Csak nektek lenne más dolgotok, ha nem vacognátok örököst, gyávasági háló szegény foglyai. Az Idő m­ulása bánt titeket. Ezt mond­játok. De hiszen hazudtok. Attól féltek, hogy az­ Idő megmarad s ti elmúltok, így értsem, ugy-e? Ezért a sirám a végtelen Időn. Az Idő tudniillik mégérhetetlen, szándéka szerint előre megy s ti vissza akarnátok csavarni. Ugy­e? „Ha még egyszer újra kezdhetném az ésetet, akkor mást tennék.“ Igazán! Akkor azt hi­szed, kiragadnád magad az időből,­­ mert hi­szen csak azt tetted, amit kérlelhetetlen pa­rancs szerint rádparancsolt: Mindig azt fogod tenni. Vagy megint attól az utolsó csuklástól félsz, melyet nem fogsz tudni, — tehát neked nem lesz. Miért nem sirattad inkább az első hajszálat, melyet elvesztettél, vagy az első re­ményt, melyben csalódtál, az első férfit, kit m­eg nem értettél, az első nőt, ki nem értett meg téged, pedig úgy pihegtél. Ezek a te igazi halottaid s nem az a halál, mely a te időben elmúlik. Tudod, mit látok e felséges ködben, éj­jeli cim­, évnek fordulóján! Látom az időt, melynek ez a rongyos, jelentéktelen, mester­séggel rogyai vetített semmi, a „halál“, nem tud­ parancsolni. Az életben soha sem lehet nagy vagy fontos az, miben nincs szívverő humor, mert a humor a könnyeken áttört öröklét, a szívnek halhatatlan gyöngyözése. És tudtok olyan intézményt, melyben egy sze­mernyi h­umor sincs? Én tudok, de csak egyet­len egyet. Ez a halál. Ily humortalan intéz­mény csak silány lehet. Mily gyatraság!­írók­nak, festőknek gyermekriasztó játékszere. S ti inkább hittetek­teknek, mint az Időnek! És miért nem keresitek az Időt magatok­ban? Próbáljátok m­eg s járjátok be véle a lel­ketek végtelenségét bennetek van. A Tér itt bent Idővé változik. Mily boltozatos csarno­kok vannak mibennü­­k! Mennyi, mennyi meg­számlálhatatlan szoba mely egymásból nyilik! Mily hosszú gádorok, márvány kupolák, ra­gyogó tetők. Még mindig nem mertek jönni ? Még mindig a haláltól féltek Ismerjétek meg e sjekfordító éjszakán, s hogy minden félelemnek, boldogtalan reme­gésnek oka az, hogy az e­beriség még­ nem nagykorú,­­ivarok. Kamarkorút most vere­­k­edte le a világháború idétlő tornáján. Nagykorú az emberiség akkor lesz, ha megöli a halált. Az utcáról nagy zaj rivallt fel hozzám: szaladó emberek kergették az elmúló évet. A villany kigyult. A köd eloszlott. El­­fujtam a mécsest s itt vagyok a megszokott lakásban. Csakugyan a lábas óra előtt állok, de most már nemcsak riktakját hallom, aaitera számlapját is látom. Tizenkettő után egy per­cet mutat. Ez volt a hosszú perc, mely a régi évből az újba vezetett s minden esztendőben csak egyszer jön el. Ujesztendő, köszöntlek téged! Bort, búzát, Fát, füvet, feleséget« Tányérodba tyúkot, kat­emit, n agymosáshoz ALBUS szappant­ B.u.é.k. JUlius Szappan® A A hágai konferencián csak pénzügyi kérdések szerepelnek• London, dec. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) Angliát a második hágai konferen­cián Snowden pénzügyminiszter és Graham keres­kedelmi miniszter fogja képviselni, a népszövetségi tanács genfi ülésezésén pedig Henderson külügymi­niszter és Dalton államtitkár. Itteni politikai kö­rökben úgy vélekednek, hogy a hágai konferencián csakis pénzügyi kérdések fognak szóba kerülni, ezért Henderson jelenléte szükségtelen. Diplomáciai kérdések fölvetését csupán a Young-terv életbelép­tetésének elhalasztása és a Rajnavidék teljes kiürí­tésének esetleges akadályai tennék megokolná. An­gol fölfogás szerint a Magyarországgal és Bulgáriával kapcsolat­ban támadt nehézségek, amelyek a keleti jó­vátételre vonatkoznak, egyáltalában nem szolgálhatnak okot arra, hogy elhalasszák a jóvátételi kérdés általános rendezését. Londonban is hallottak már a francia kormánynak arról az állítólagos szándékáról, hogy a hágai kon­ferencián valamilyen formában föl akarja vetni azt a kérdést, hogy mi történjék, ha Németország meg­szegi a jóvátétel teljesítésével kapcsolatos kötele­zettségeit. Ezzel a francia kormány nyilvánvalóan újabb szankciók szükségére szeretne rámutatni. Londonban azonban úgy vélekednek, hogy egyetlen hatalom óhajtása ebben a tekintetben nem nyom a latban, mert szankciókról csak akkor lehetne szó, ha ebbe valamennyi illetékes hatalom beleegyezne. Párizs, dec. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A Petit Parisien és a Le Journal azokkal a tárgyalásokkal kapcsolatban, amelyeket Briand miniszterelnök tegnap Titulescu román követtel foly­tatott, azt jelenti, hogy a keleti jóvátétel dolgában Bulgáriával tel­jes megegyezés jött létre, mert ez az állam belátást tanúsított Magyarország azonban megmaradt eddigi visszautasító álláspontján és nem engedett semmiféle rábeszélésnek. A kiszi­várgott hírek szerint legújabban Jugoszlávia okoz nehézséget, mert egyrészt elégedetlen a keleti jóvá­tétel új felosztása miatt, másrészt kifogásolja azt, hogy további járandóságaiból le akarják vonni azo­kat a természetben való szállításoknak értékét, ame­lyeket a múltban kapott. A francia kormány előkészületei a hágai konferenciára. Párizs, dec. 31. A kormány tagjai ma délelőtt a köztársasági elnök elnöklete alatt kormánytanácsra ültek össze, amelyen Tardieu miniszterelnök beszá­molt a hágai értekezlet előkészítő munkálatairól. Briand külügyminiszter beszámolt ezután a külpo­litikai helyzetről és a nemzetközi tárgyalásokra vo­natkozó megbeszélésekről. A hágai értekezletre kiküldött francia megha­talmazottak és szakértők csütörtökön délelőtt 11 órakor ülnek vonatra A kormány részéről Tardieu miniszterelnökön kívül Briand, Chéron és Loucheur vesz részt a delegációban A Francia Bankot Moreau kormányzó, Moret alkormányzó és Question osz­tályfőnök képviseli. A jugoszláv delegáció. Belgrád, dec. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) Ma nevezték ki a Hágába küldendő jugoszláv delegációt. Fődelegátus lett Marínkov, é­s külügyminiszter és Gyurics londoni jugoszláv kö­vet. Feltűnést keltett és sokféleképen kommentálták azt a körülményt, hogy Svrljuga pénzügyminisztert nem nevezték ki fődelegátusnak.

Next