Pesti Hírlap, 1930. május (52. évfolyam, 98-122. szám)

1930-05-08 / 103. szám

14 .ESTI H­­­RLAP 1930. május 8., csütörtök. A Magyar Színház vendégjátéka a Fővárosi Művészszínházban. Mialatt a Király­ Színház együttese a Magyar Színházban játszik,­ a Magyar Színház társulatát a Fővárosi Művész Színház látja vendégül. Ma, csü­törtökön és szombaton a , Volpone kerül színre, Csortos Gyulával a címszerepben, pén­teken Zsolt Béla hallatlanul mulatságos, 15.000 pengő jutalom című burleszkje van műsoron, vasárnap este a Monna Vanna kerül színre Beregi Oszkárral Prinzivalle szerepében, míg hétfőn Molnár Aranka és Beregi Oszkár fellép­tével a Morfiumot játsszák. A jegyeket a Fővárosi Művész Színház és a Ma­gyar Színház pénztára, valamint az összes jegyiro­dák árusítják. SZÍNHÁZ ÉS ZENE. A Pesti Hírlap olcsó jegyakciója. Ma: négy előadás. — Telko Kiva pénteken és hétfőn. A Nemzeti Színházba már nincs jegyünk. Telt ház­ lesz Takách Alicera is. Ma veszi kezdetét a Magyar Színház vendégjátéka a Fővárosi Művész­­színházban, a gyönyörű Volponé­val. A Városi Színház pompás operettje, a Meluzína, a Royal­ Or­­feu­mnak szenzációs műsora áll még közönségünk rendelkezésére a csütörtöki napon. Van két új bejelentésünk. Pénteken bekapcsol­juk a Traviatát, a hírneves japán énekesnővel, Teiko Kivával. És ugyancsak az ő felléptével a Pillangókisasszonyt hétfőn. CSÜTÖRTÖK, máj. 8. Nemzeti Színház. Légy jó mindhalálig. (­8.) — Vígszínház. Takács Alice. (8.) — Royal Orfeum. Bucsuműsor. (­9.) — Városi Színház. Me­­luzina. (8.­) — Fővárosi Művészszínház. Volpone. (8.) PÉNTEK, máj. 9. Magyar Színház. Viktória. (8.) — Fővárosi Müvészszínház. 15.000 pengő jutalom. (8.) — Városi Színház. Traviata. (8.) — Új Színház. Marion. (8.) — Royal Orfeum. Búcsuműsor. (%9.) — Komédia Orfeum. Uj Steinhardt-műsor. (9.) SZOMBAT, máj. 10. Vígszínház, Cserebere. (8.)­­­­Fővárosi Művészszínház. Volpone. (8.) VASÁRNAP, máj. 11. Vígszínház. Takács Alice. (1 4.) — Király Színház. Viktória. (3.) — Fővárosi Mű­­vészszínház. Monna Vanna. (8.) —­ Uj Szinház. Copper­field Dávid. "(8.) — Komédia Orfeum. Uj Steinhardt-mű­sor. (4.) — Városi Szinház. Gyermekelőadás. (3.) Melu­­zina. (8.) — Budai Színkör. Náni. (V£8.) HÉTFŐ, máj. 12. Fővárosi Művészszínház. Morfium. (8.) — Városi Szinház. Pillangó kisasszony. (8.) — Ko­média Orfeum. Uj Steinhardt-műsor. (9.) — Uj Színház. Marion. (8.) KEDD, máj. 13. Kamaraszínház. Azra. (­8.) *■ Jegyváltás az apróhirdetések élén feltüntetett valamennyi fő- és fiókkiadóhivatalban. Lauri Volpi és Németh Mária együttes vendégjátéka a Városi Színházban. Csütörtökön, május 29-én, este Trubadúr Manrico —-------------------------Lauri Volpi Leonora ------------------------ Németh Mária Jegyek a Városi Színház Szombaton, május 31-én, este 8-kor Aida Radames -------------------------Lauri Volpi Aida----------------------------------Németh Mária pénztáránál és a jegyirodákban. Tilos magyarnak lenni... Fedák Sári Pestszentlőrincen, a Gyöngyvirág­ utcai „Vi­­tyillóban", lecsüggedt fejjel, bánatos szívvel jár-kel néhány nap óta Fedák Sári. Pedig, igazán, minden oka megvolna arra, hogy örüljön az életnek. Gyö­nyörű a május odakünn Szentlőrincen, a „Vityilló“ telve van friss, aranyosan zöld fákkal és éppen most ássák jó kövér földjét, hogy nemsokára tarka virágszőnyeg vonuljon a ház körül. „Magyar ker­tet ültetek“, — mondja Fedák Sári — „olyan lesz, mint egy torontáli szőttes, csupa színes, illatos magyar falusi virág: muskátli, bazsarózsa, tulipán, mályva, georgina, árvácska, árvalányhaj“ ... " És mégis, ez a bánat! De nem is csoda: Fedák Sárinak egy nagy álma semmisült meg a napokban, az erdélyi ven­dégszereplés. Hogy készült rá, hogy csomagolt lázasan, tanult, dolgozott féktelen kedvvel! Még egyszer Erdélyben játszani! Erdélyi magyarok­nak, magyarul: — János vitéz, Antónia, Mágnás ■Miska, Borcsa ... a haldokló erdélyi magyar szí­nészetet talprasegíteni! Igen, ennek a vendégjáték­nak, érzelmi okai mellett, anyagi okai is voltak. De ezek az anyagi okok nem Fedák Sári érdekét szolgálták volna, hanem egyesegyedül az Ínségben fuldokló erdélyi magyar színészetét. És amikor minden készen volt már az útra, a nagy útra, ami­kor Fedák Sári már álmodni, beszélni, ujjongani sem tudott másról, mint erről az erdélyi vendég­játékról,­­ jött a román belügyminiszter betiltó intézkedése: Fedák Sári nem léphet fel Erdélyben. Ezért jár-kel napok óta a szentlőrinci kertben egy szomorú magyar asszony, mintha gyászba öl­tözött volna a lelke, olyan lehorgasztott fejjel, szót­lanul. Előttünk azonban mégis megszólalt és ahogy felkerestük, így öntötte ki a szívét:­­ — Kérem, ne haragudjon rám, ha egy kicsit dadogok, de nézze, milyen forró a­ homlokom és nézze, hogy reszket a kezem. Ma délután hat óra­kor Kolozsvárról beszélt hozzám valaki telefonon, de nem tudta befejezni, amit mondani akart, mert elcsuklott a hangja. Ma délután hat órakor az én hangom is elcsuklott és elhallgattam, úgy érzem, hosszú időre. Ma délután tudtam meg, hogy elal­tattam attól, hogy Erdélyben magyar színpadra léphessek. Napokig tartott a reménykedés, hogy talán mégis keresztül lehet­­vinni­­,­ jobban mondva, nyilatkozata, könyörögni... talán mégis meg lehet lágyítani a román szíveket . . . Nem lehetett. Egy hosszú esz­tendeje van meg az engedélyem, hogy Erdélyben játszhatom. Egy hosszú esztendeje várjuk, lessük a pillanatot az erdélyi magyarokkal, hogy viszont­láthassuk egymást és mikor már minden el volt intézve, a vendégjátékom behirdetve, az összes je­gyek elővételben eladva . . . mikor már a stráf­­kocsi a lőrinci vityilló kapuja előtt állott, mint a derült égből a villám, úgy sújtott le a sürgöny, hogy a belügyminiszter minden engedélyt vissza­vont és eltiltott a fellépéstől. A belügyminiszter azzal vonta vissza az engedélyt, hogy „Fedák Sári román-ellenes propaganda szolgálatában van“ . . . Fedák Sári semmiféle politika szolgálatában nem áll. Egyszerűen csak a magyar. Én semmi néven nevezendő politikát nem akartam csinálni Erdély­ben, mint a színpadon megjelenni és egy pár régi dalt elénekelni. Attól, hogy manapság erdélyi szín­padokon politikát csináljak, sokkal okosabb va­gyok. Semmit sem akartam. Magyarul akartam játszani. Ennyi az egész. Személyesen­­akartam el­menni Sepsiszentgyörgyre és megcsókolni annak a szerencsétlen vak asszonynak az örökre elhomá­lyosult két szemét, ki mindig felkeres levelével és aki bennem talál valamelyes vigasztalást. Én sem­mit sem akartam, csak még egyszer játszani azo­kon a színpadokon, melyek ifjúságomhoz kötnek, és melyeknek most akartam örök Istenhozzádot mondani. Nem engedték meg, mert magyar vagyok. Betört fejjel állok itt és a szívem a meghasa­­dásig fáj. Volt idő — nem is olyan régen —, hogy a parlament karzatján ültem és egy Vajda Sándor nevű képviselő beszélt. Vajda Sándor akkor ma­gyar képviselő volt. A beszédében románnak val­lotta magát. És senki sem bántotta érte. Pedig ez a magyar parlamentben volt. És most ugyanaz a Vajda Sándor egy szerény színésznőt, egy kis szürke verebet — messzehordó ágyúval letörit. Ez nem volt Istennek tetsző cselekedet és ezért — szent hitem — Vajda Sándor magyar képviselő úr még életében fizetni fog. Valahol . . . nem tu­dom . . . ahol a legérzékenyebb ... Ne bámuljon kérem, hogy én úgy beszélek, mint egy nő. De hiszen, én Erdélybe is csak úgy akartam menni, mint egy nő. Én ilyesmiben tájékozatlan vagyok, de meg­kérdezem magát, mint „Pesti Hírlapot“, hogy hol volt a bukaresti magyar követ? Hol volt a ma­gyar kö­vet? Milyen irigykedve gondolok azokra a szí­nészekre, művészekre, akik idegen­ országok alatt­valói és akiket nemhogy védelmez, de egyenesen szolgálatukban áll a követségük. Képzelje el, hogy ilyesmi egy olasszal vagy japánnal, vagy... tu­dom is én?... észttel történik! Gondolja csak el, hogy mi­ minden elkövethetőt megmozdított volna a követsége! Az enyém, néma, mint a sír. Kérem, ne értsen félre... és senki se értsen félre. Én nem a saját személyemről beszélek. Itt mindnyájunkról van szó. Az én személyem nem fontos. Szavamra mondom, ha tudnám, hogy van egy színésznő, — de bárki legyen az! — aki ki tudja váltani az elszakadt magyarokból ugyanezt az érzést, lelkesedést, szeretetet . . . úgy segítsen az Isten még hátralévő életemben, hogy boldogan és büszkén vinném ki, még­pedig gyalog, az utazó­táskáját a pályaudvarra. Itt nem rólam van szó. Itt arról van szó, hogy emberek jártak az utcán és törülgették a könnyes szemüket. Szerettek volna viszontlátni egy színésznőt, ki még a régi kolozs­vári színházban játszott ... az öreg, rozoga temp­lomban . . . Pedig talán csalódtak volna. Hiszen annak már huszonöt esztendeje! És huszonöt év után viszontlátni valakit, az csak csalódást hoz­hat. Hosszú idő . . . mennyi minden történt azóta! . . . Minden megváltozott. Csak a követsé­gem a régi. Még mindig a Baulplatzon valcerezik. Egyszer mindnyájunknak számot kell ad­nunk cselekedeteinkről. Várjon Vajda Sándor ma­gyar képviselő és román belügyminiszter úr hogy fog leszámolni azzal a sok vérző szívvel, melyek­ben a bicskát megforgatta?! ... Várjon megfizeti-e szubvencióban az erdélyi magyar színészetnek, amit­­most egyetlen tollvonással elvett tőlük?! Ennyit mond Fedák Sári. Látszik rajta, hogy többet hallgat el, mint amennyit mondott. De jól­esett ennyit is mondania, az a keserű indulat, ame­lyet csak azok érezhetnek, akiken igazságtalanság esett, holott tudják, hogy nagyon igazuk van,­­ kissé enyhült a beszédétől. . . De a felásott szentlőrinci kertben tovább is úgy jár, mintha lelke, mint valami gyászfátyol lebegne utána ... * Németh Mária újabb milánói sikere. Milánó­ból jelentik: A milánói Scala Németh Máriát első fellépésének nagy sikere után újabb fellépésre szer­ződtette. A művésznő vasárnap énekelte másodszor Turandot nehéz szerepét. Ez alkalommal Kalaf sze­repében Lo Giudice volt a partnere. Sikere ezúttal még nagyobb vott, mint első fellépésekor. Nagy áriáját a második felvonásban percekig tartó taps­sal fogadta a Scala máskor tartózkodó közönsége. A második felvonás után nyolcszor szólították a lámpák elé, a darab végén pedig a közönség a he­lyén maradt és a magyar énekesnőnek hétszer kel­lett megjelennie a tapsokra. A Scala szerződtette Németh Máriát a jövő tavaszra is, amikor a Bellim-centennárium alkal­mával ő énekli Norma szerepét. Azonkívül kétszer lép föl az Aidában és háromszor a Trubadúrban. A jövő szezonra ezenkívül Turinba, Nápolyba és Rómába, a királyi operába is szerződtették és tár­gyalások folynak barcelonai és buenos airesi ven­dégszereplése ügyében is. Németh Mária május 20-án Prágában lép föl a Don Juan ás a Szöktetés a szerályból főszerepei­ben. És, mint ismeretes, azután jön Budapestre. * Városi Színház. (Teiko Kiva a Pillangókis­asszonyban.) Teiko Kiva, a budapesti közönség vetély­­társ nélkül való kedvence tért vissza szerdán a Városi Színház színpadára, természetesen Pillangókisasszony szerepében. Ünneplésére, rajongó körülujjongására most is megtelt a színház nézőtere és ez a lelkes né­zőtér most is igaz gyönyörűségét lelte abban az édes­bájos, cseresznyevirágszínű kedvességben, amellyel a japáni művésznő, szegény kis honfitársnőjének érzel­mes és tragikus alakját életrekeltette. Tavaly óta még mintha hangja is megerősödött volna Teiko Kivának, akinél azonban sohasem a hang volt a fontos, mint inkább az a poézis, amely alakjából és alakításából árad. Pinkertont Szabó László, Suzukit Radnai Erzsi, a konzult, Pajor Ödön énekelte. Márkus Dezső fino­man vezényelte a színpadi részében alapos felfrissí­tésért könyörgő előadást, e. j.) Ne kérdezzen kérem. Nincsenek terveim. Má­soknak vannak tervei velem. De ez nem jelent semmit. Én nem akarok hallani semmiről. „Antó­niáról“ sem. „János vitézről“ . . . Mágnás Miská­ról“ . . . Bécsben a „Régi nyárról“ ... én semmi­ről, de semmiről nem akarok hallani . . . színházat még a nézőtérről sem óhajtok látni. Bevert fejjel, szédülten állok és kimondhatatlanul fáj a szívem, mert egy éles késsel keresztülszúrták. Hosszú ideig nem fogok tudni mosolyogni és legjobban szeretnék gyászruhát ölteni és siratni azt az ár­tatlan örömöt, amit az jelentett volna úgy nekem, mint az erdélyieknek, ha elénekelhettem volna, hogy: „Szomorú a nyárfaerdő, fodrával a sötét fejhő bevonta“ . . . Kérem, ne haragudjon, hogy potyognak a könnyeim. Sohasem sírtam m­ások előtt. Ez talán az első eset életemben.

Next