Pesti Hírlap, 1930. június (52. évfolyam, 123-145. szám)

1930-06-01 / 123. szám

Igaz, hogy némi új költséget jelent az unió. A kiküldöttek költségét. És a genfi ál­landó titkárság fenntartásához való hozzájá­rulást. De ezt az unió tagságával járó elő­nyökért vállalni kellett. És a tisztelt Ház többsége mindezeket nagy megnyugvással és helyesléssel fogja tu­domásul venni. Ellenben Csonkamagyarországról nem lesz szó. Az marad. Úgy is jó némelyeknek. Akad minden napra ez is, az is, hol ide, hol oda. Eltelik az idő. Brassót, Csíkszeredát, Temesvárt pedig ezután is Tituleszky képviseli. Az új unióban is. Pospysil úr Kassát, Ungvárt, Pozsonyt, Zsivánovics Jásó Szabadkát és Nándorfehér­várt. Szándékosan írtam Nándorfehérvárt. Nekünk ugyanis több jogunk van hozzá, mint a szerbeknek Szabadkához. Eljön az idő, ami­kor ez a kérdés is aktuális lesz. Unión kívül. Amikor meglesz a régi, régi Nagyma­­gyarország, akkor beszélhetünk európai unió­ról. Addig nekünk nem komoly az egész terv. Ha megszületik, agyaglábon forgó vár­kastély lesz csak. Az első kisebb ellentétre ösz­­szedől. Zateski tanácskozása Zandieun­el és Bakandnal & randi látogatásáról, Párizs, máj. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Zaleski, lengyel külügyminiszter, aki na­pok óta Párizsban időzik, tegnap Tardieu miniszter­elnöknek és Briand külügyminiszternek oly érdekes közléseket tett, hogy a két miniszter este rögtön bi­zalmas beszélgetésre ült össze. A lapok jelentései szerint nemcsak a német-lengyel határszéli konflik­tusról volt szó, amely már a kibontakozás útján van, továbbá nemcsak Briand páneurópai emlékiratáról, hanem mint a Journal megbízható forrásból értesül, elsősorban Grandi olasz külügyminiszternek terve­zett varsói látogatásáról. A két francia és a lengyel államférfi tegnapi megbeszélésein ezt a látogatást készítette elő. Lengyelország ugyanis egyrészt igen jó viszonyban van a kisantanttal, másrészt Olasz- és Magyarországgal is, tehát általános fölfogás szerint hivatva van a közvetítő szerepére. Olaszország tudva­lévően a versaillesi szerződés revízióját követelőknek táborában van, viszont Lengyelország itteni értesülé­sek szerint életérdekének tekinti e szerződés változat­lan fentartását. Itt kétségtelennek tartják, hogy Za­leski Grandival való találkozása alkalmával világo­san fogja hangoztatni a lengyel fölfogást, egyúttal rámutatva a Franciaországgal való szolidaritásra is, meg nem tőre. A Sátán bosszúsan nézett félre. Az örökkévalóságban azonban hat esztendő annyit számítana, valamint egy pillanat. Mire a Gonosz pillantása újra a földre tévedő, ha­talmas lombozatú, bár torzalkatú, félszegen nőtt fa álla előtte, melynek egyik földbe nőtt ágazatán ottan lógott, őt súlyával lenyomván a mázsás kő. És mindenki, aki látta volna a fát, tudható, hogy soha többé ép fa nem leszen belőle. Amikor pedig leverék róla és megmérék a követ, az volt vala hat mázsa. A másik két fa sudáran, egyenesen állott vala mellette. A Sátán megvakarandá üstökét: — Nem igazság ez, oh Uram! az enyém zsenge volt még, s a tied ereje teljében pom­pázik. — Jól van tehát. Tégy még egy próbát, — hangozék az Úr szava. A Sátán körülnéze és pálcájával inte, mire megindulának a hópelyhek, s az egyik fa lombozatára hullanak és rakodónak sűrűn, mint sűrűbben, mint nagy fehér galambok be­takarván őt szárnyaikkal, mig végre az ágak roskadozni kezdének és töredezni a súly alatt. És mire leverék róla a havat és megmé­rék azt, az volt vala hat mázsa. És a Gonosz kaján mosollyal néze a har­madik fára, mert az Urra reá nézni még ő sem mere. És igy nem látandjó vala, hogy az Ur­nák jobb szépé szöglete kissé, igen nagyon ke­véssé, megránduló. De azt észrevevé, hogy a fa hirtelen virágba borult, majd gyümölcs kezde nőni rajta, több, még több, sűrűn, szapo­rán, egyenletesen, mig végre az ágak boldog megadással hajlanak a föld felé, megrakodja az élet izével, de meg nem tőrének, ahogy vi­selték volna az édes terhet, melyet az Úr reá­juk mére, és amely mentői súlyosabb vala, úgy látszék, mintha antál jobban nő vala az ő ereje. És mikor megmérék a gyümölcsöt, az volt vala hat mázsa. Közlés joga fenntartva. Utánnyomás tilos. Lakehurst, máj. 31. Negyedízben érkezett meg a Graf Zeppelin Lakehurstbe, ahol szombaton reg­gel 7 óra 25 perckor — középeurópai idő szerint 12 óra 25 perckor — simán leszállott. A léghajó legénysége már jól ismerte az egész terepet, a lake­­hursti repülőtér alkalmazottai pedig olyan ügyesek voltak, hogy a hatalmas léghajó nem egészen 30 perccel azután, hogy láthatóvá vált, már lenn is volt a földön és a mozgó horgonyzóárboc segítsé­gével jóformán pillanatok múlva bekerült a han­gárba. Ezzel a Graf Zeppelin megtette latinameri­kai útjának kétharmad részét, teljesen megtartva útiprogramjaját, amelytől csak abban tért el, hogy a mostoha időjárási viszonyok következtében nem érinthette Havannát is. Amikor a repülőtér fölé érkezett a Zeppelin, nyolc kisebb léghajó kísérte, Amerika tisztelete je­léül. A Los Angeles nagy amerikai léghajó kevés­sel 7 óra után elhagyta a nagy hangárt, hogy he­lyet teremtsen a Graf Zeppelinnek, de amikor szi­­rénbúgások értesítették a Zeppelin érkezéséről, azonnal nyomon követte. A léghajóról oly ügyesen és oly pontossággal dobták le a köteleket, hogy ezek éppen odaértek, ahová szánták őket. A repülőtér legénységének egy lépést sem kellett előbbre tennie és ott kapta meg a köteleket, ahová előbb tervszerűen fölállítot­ták az egyes embereket. Alighogy dr. Eckener meg­érkezett, már meg is állapította Európa felé való startjának pontos idejét. A Zeppelin hétfőn este 10 órakor, azaz középeurópai idő szerint kedden reg­gel 3 órakor indul Sevilla felé. Éjszakai vihar. A Zeppelin utas­gondoláján, máj. 31. Hajnali 2 óra (középeurópai idő). Miután késő délután heves esős viharokon haladtunk át, éjfél előtt a szél három másodpercen belül észak-északkeleti irányba fordult és sebessége másodpercenkénti­0 méterről 21 méterre emelkedett. A hőmérő ugyanakkor 29 fokról 15 Celsius fokra esett. Még mindig 350 mérföldnyire vagyunk Lakehursttől, de valószínűleg tovább fogunk haladni az Oyster Bay mentén és csak reggel 7 óra után té­rünk vissza Lakehurstbe. A most beköszöntő vihart a lakehursti meteorológiai állomás már előre jelezte. Az egész éjjel a Graf Zeppelinnek ugyancsak rossz időjárással kellett küzdenie. Este kilenc óra­kor (amerikai idő) került bele a szélválasztóba. A vihar irtózatosan rázta a léghajót. Kellemetlen visz­­szatérés volt ez a léghajó számára a trópusi vi­dékről az északi félgömbre. Kellemetlen, nyug­talan volt az éjjel, amig végül 5 óra 30 perckor At­lantic City előtt a May-fokot elértük. A Newyork felé való repülésről dr. Eckener lemondott és anél­kül, hogy a fagyoskodó utasok tiltakoztak volna el­lene, egyenesen Lakehurst felé vette útját, amelyet 7 óra 20 perckor értünk el. A kikötés 7 óra 25 perckor kezdődött. Az utasokat azonnal a vámvizsgáló és útlevélirodába vezették, amelyet Tyroll és Crouse már félóra múlva elhagytak, hogy a rájuk vára­kozó repülőgépen fontos tárgyalások céljából a kon­tinens belső területére repüljenek, 20.793 kilométer 212 óra alatt. A Graf Zeppelin Friedrichshafentől Lakehurstig a 20.793 kilométeres utat 212 óra alatt tette meg. Per­­nambucotól Lakehurstig a 7318 kilométeres út 69 óráig tartott. A Legnagyobb sebességet, 196 kilomé­tert Marseille után és 198 kilométert Portorico mö­gött sikerült kifejteni. A Zeppelin sikeresen birkó­zott meg az összes időjárási viszontagságokkal. A léghajó összesen 1200 kilogram postát szállított, azon­kívül Lakehurstből Németországba visszatérve egy teljes teherautót visz magával fuvarként. A Pernambuco és Newyork közti útvonalon az utasoknak egy része valóságos forrongást rendezett, mert a havannai látogatás elmaradt. Kezdetben a hangulat igen jó volt. Szerdán reggel Pernambuco­­ban a késedelmes indulásra várakozva, háromszoros reggelivel, fényképek cserélésével és különböző él­mények előadásával ütötték agyon az időt. Időközben egyre több eső hullt a léghajóra, amely a nedvesség­től nehezebb lett és négyezer kilogramm tüzelőanyag­gal kevesebbet vett fel, mint tervezték. Ez volt a ké­sőbbi bonyodalmaknak az okozója. A start vidáman ment. A katonák összevissza kiáltoztak és nem hallották a tiszteket. Ezért Marx kormányos a vezet­ő hídról a vezényszavakat néme­tül Leedsnek kiáltotta, aki azokat fiatal útitársunk­­kal, Mattossal közölte, Mattos pedig portugál nyel­ven továbbította a vezényszavakat, így aztán min­den sikerült, a legénység, amelyet Eckener néhány ezer millieissal ajándékozott meg, nagyon iparkodó­­nak bizonyult. A löncs után, amely kaviárból, fajd­­húsból, salátából, ananászból és mangóból állt, már a végtelen vizek fölött jártunk. A feketekávé mellett megismerkedtünk új úti­­társainkkal. Durell, a National City Bank alelnöke, békésen passzsonszozott, majd tíz év óta az első sakkjátszmájához ült le. Durell egyébként 115 óra alatt járta be repülőgépen egész Közép- és Délameri­­kát, ami gőzhajón ezer órát vett volna igénybe. „Vihar“­­ a fedélzeten. Kisebb éjszakai eső után a csütörtöki reggel­i pompásan virradt ránk. A szél kedvező és utunk Copyright by Pesti Hírlap Ullstein-Nachrichtendienst and Newyork Times gyorsabb, mint eddig volt. Az utasokat a kétnapos egyhangú tengerfölötti utazás után az Antillák pano­rámája gyönyörködteti. Ekkor érkezett a vezetői híd­hoz a vészhír, amely általános fölzúdulást váltott ki A hátszél nem elég erős és a tüzelőanyagkészlet ke­vés ahhoz, hogy a több órát igénybe vevő havannai kerülőt megtegyük. Annak a veszélynek tennénk ki magunkat, hogy gáz és benzin nélkül maradunk az amerikai partok fölött. A fizető utasok zajongva kezd­tek tiltakozni. Ha ilyen körülmények között nem le­het Havannának tartani, akkor ez az út a Zeppelin képességeit meghaladja és nem lett volna szabad a­ prospektusokban előre hirdetni. A helyzetet még, jobban elmérgesítette, hogy Flemming kapitány, aki az utasokkal szemben egyébként is morcosabb, szokott lenni, egyszerűen lezáratta a parancsnoki hidat. A zúgolódók már arról beszéltek, hogy szán­­dékosan rövidítették meg az útvonalat. Ez annál kevesbbé helytálló, mert Eckener alig nyolc nappal azelőtt fizette ki a havannai leszállás előkészületei­nek költségeit. Többen arra hivatkoztak, hogy a tisztek, Lehmann kapitány kivételével, már többször hangoztatták, hogy szeretnének otthon lenni Fried­­richshafenben, és a legénység is, amelyet az egyen­lítői út jobban kimerített, mint a világkörüli uta­zás, sürgeti a hazatérést. Azt is mondották, hogy­ Eckener Európában már pünkösdre újabb megbí­zatást vállalt és ezért rövidíti meg a drágán meg­fizetett egyenlítői utat. Természetesen ez sem igaz­­ A hangosabbak már kártérítési igényről kezdtek beszélni, a spanyolok pedig főleg azért haragudtak a havannai leszállás elmaradása miatt, mert ez az egyetlen spanyolul beszélő országnak a fővárosa, A százötvenezredik kilométer. Végül Eckener személyesen jelent meg a há­borgás közepette és némileg sikerült elsimítani az iz­galom hullámait a meteorológiai és technikai viszo­nyok összefüggő és kimerítő ismertetésével. Pénteken reggel hat órakor a Kisantillák utolsó szigeteit is elhagyták, azután Portorico hegyvidékei mellett haladtunk el. Innen a léghajó egyenesen Newyork irányába fordult. Délután Mr. Crouse Ecke­­nernek értékes pezsgőskészletet adott át, amit Ecke­ner hosszabb beszédben köszönt meg. Lakehurst felé közeledve, az utasok körében annyira lecsillapodott az izgalom, hogy már a Zeppelin újabb rekordjait kezdték számítgatni. A léghajó Lakehurstig eddigi élettartama alatt százötvenezer kilométer utat tett meg, a mostani utazás folyamán pedig az eddig még csak kisebb javításokon átesett motorok hatvanmillió fordulatot végeztek. A megérkezés: Lakehurst, máj. 31. Lakehurst ezúttal technikai­lag teljesen fölkészülve várta a Zeppelint. Az ösz­­szes intézkedések megtörténtek, hogy a léghajó mi­nél gyorsabban köthessen ki és szállhasson föl. Eckenernek az a szándéka, hogy Havannában nem száll le útközben, a pénteki nemzeti ünnep miatt csak későn jutott a közönség tudomására. Az új­ságok, amelyek ezt a hírt közölték, csak pénteken, későn este jelentek meg és így az érdeklődőknek már nem volt idejük Newyorkból Lakehurstba utazni. Lakehurst tehát négy órával a Zeppelin várható érkezése előtt még teljesen elhagyatott volt. A személyzet már éjféli egy órától kezdve tel­jesen készen állt. Háromszáz ember helyett ezúttal csupán hatvanra volt szükség, amit az magyaráz, hogy a mozgó Morning-árboc segítségével, amely a síneken fut és a hajó hátsó részének lehorgonyzá­­sára szolgál, traktorra szerelt kicsiny árboc út­ján a léghajót közvetlenül be lehet vontatni a han­gárba. Az újságírószobában ezúttal még több új­ságíró jelent meg, mint a régebbi alkalmakkor. Eckener nyilatkozata, Lakehurst, máj. 31. Dr. Eckener a repülőtéren­ az újságírók előtt nyilatkozatot tett, amelyben ki­jelentette, hogy a légi út lefolyásával teljesen megelé­gedett. Ez az út újabb bizonyítékát szolgáltatta a lég­hajó alkalmazhatóságának. Az Európa és Amerikai közötti állandó légi összeköttetés nagyon kívánatos. A Pernambuco és Rio de Janeiro közötti tapasztala­tok azonban azt bizonyítják, hogy itt súlyos időjárási viszontagságok várhatók és ezért helyes volna, ha a l léghajóközlekedés végpontja ezen a részen Pernam­buco volna és onnan repülőgépen bonyolítanák le a további forgalmat Brazília különböző városai felé. A­ Dél- és Észak-Amerika közötti összeköttetést azonban­ minél előbb meg kell valósítani. Eckener ezután a havannai leszállás elmaradásáról beszélt. A Lake­hurstba való megérkezéskor a léghajón még harminc órára elegendő tüzelőanyag és élelem maradt, de a nagy havannai kerülő kockázatossá válhatott volna. Az intervjú után Eckenert arra kérték, hogy a hangosfilmkészülék előtt is mondjon néhány szót, Eckener erre hajlandó is volt, az utolsó pillanatban azonban, mielőtt a fényképészek dolgozni kezdtek volna, mégis elfordult, azzal a magyarázattal, hogy­ angol nyelvtudása ilyen szereplésre nem elegendő. A fényképészek emiatt nagyon megnehezteltek és még azzal sem sikerült őket lecsendesíteni, hogy a hosszú utazás fáradalmaitól elcsigázott Eckener el­határozását nem szabad rossznéven venniök. Kauder Gusztáv: A Zeppelin megérkezett a newyorki repülőtérre. Megtette latinamerikai útjának kétharmadát. — Hétfőn este indul vissza Sevillába. A Pesti Hírlap külön tudósítójának rádiójelentései. PESTI HÍRLAP 1930. Junius T., vasárnap.

Next