Pesti Hírlap, 1930. július (52. évfolyam, 146-172. szám)

1930-07-01 / 146. szám

• A politikai atmoszférában, mint aminő közöttünk — sajnos — létezik, gazdasági együttműkö­dést lehetségesnek tart, annak irigylem a fan­táziáját. Ugy­e­bár, ez az agrár-együttműkö­dés csak úgy lehetséges, hogy közösen véde­kezzünk az ipari országok agrár-elzárkózása ellen. Mert m­i más célja volna ennek! Nos hát, erre megadta a feleletet a román kormány legújabban, midőn a csorbai világkonferencia alkalmával megkötötte Csehszlovákiával a ke­reskedelmi szerződést. Az agrár­termékek le­hető kizárása mellett. Aki­ az ilyen gazdasági politikát támo­gatni hajlandó, csatlakozzék ahhoz. Én ma­gam részéről nem kérek belőle. Én sohasem keresem a harcot, de ha reám kényszerítik, rém térek ki előle, hanem állom. Ebben a helyzetben van a jó szomszédi viszonyt illető­leg Magyarország is. Ami mellett még csak nem is említettem a kisebbségi kérdést, mely­ről csak legutóbb jelentette ki nagy önérzettel Benes úr, hogy náluk az meg van oldva, ott nincs már kisebbségi kérdés. Kell ehhez még kommentár! Most már köthetünk Csehszlová­kiával akár középeurópai vámuniót is! Trianon tízéves évfordulójának visszhangja a világsajtóban. A Trianon tízéves évfordulója alkalmából a Re­víziós Liga által országszerte rendezett tüntető gyű­lésekről az európai és tengerentúli sajtó jelentős cik­kekben számolt be. A Revíziós Ligához máig IC0 ilyen külföldi újság érkezett. Ezek a cikkek a fok­mérői a revíziós mozgalom iránti érdeklődés és ro­­konszenv terjedésének. Olaszországban 53, Francia­­országban 33, Svájcban 33, Németországban 23, Ang­liában 13, Belgiumban 11, Ausztriában 4, Csehország­ban 3 nagyobb lap foglalkozott a Trianon elleni de­monstrációkkal, sőt a keleteurópai kérdések iránt kevésbé érdeklődő Spanyolországból és Portugáliá­ból, valamint Orosz- és Lengyelországból is érkeztek beszámoló közlemények. A tudósításokot­ kívül elő­kelő külföldi lapokban szignált cikkeket is találunk nem kisebb emberek, mint lord Rothermere, Gino Cucchetti, Franco Velvini T­onisi, a leghíresebb olasz publicisták egyikének stb. tollából. A békere­­vízió kérdésének előretörését mutatja az az adat, hogy a tavalyi revíziós megmozdulásról csak 4­2 kül­földi lap vett tudomást. Az amerikai lapok még nem érkeztek meg hoz­zánk, azonban nap-nap mellett kapunk jelentéseket azokról az impozáns tüntető és tiltakozó gyűlések­ről, amelyeket kivándorolt honfitársaink rendeztek az Egyesült Államoknak csaknem minden nagyobb városában június negyedikén. Oh­ióban egy 500 tagú küldöttség keresse fel az állam kormányzóját és át­nyújtotta neki a Trianon ellen tiltakozó mentoran­­dumot. A kormányzó meleghangú beszéddel fogadta a küldöttséget és kijelentette, hogy elítéli a trianoni békediktátum intézkedéseit, s a legteljesebb mérték­ben együtt érez a revíziós mozgalommal, három ember odapillant. A biró visszaadja az Írást a sógornak: — Igaza van. Maga elmehet. A sógor kimegy. Csönd támad a szobában, hogy a szivek is elállnak. Akkor a biró fölemeli a Szavát és határozottan mondja: — Kothencz Istvánt fölmentem a vád és következményei alól. Minthogy Sátán József szürke lovat panaszolt be, Kothencz Istvánnak el­lenben per lova van, amit a nevére kiállított tárlat is igazol, ellene az eljárást beszüntetem. Elmehet­nek. Az ajtó gyorsan kicsapódik s István toppan ki rajta, utána cammog Sátán Jóska, de nem törő­dik vele senki. Se István, se más. Istvánt ugyanis egészen kipirosítja az öröm , a ravaszkodás ott játszik most már az arcán, ahogy lohol a sógor után. Szent az utcán, nyomába jut a sógornak. — No, mi van? — kérdi a sógor. Istvánnak ragyog az ábrázata. — Semmi — feleli. Megint a sógor. — Fölmente­tt? — Föl. —* Hát a Sátán? Mit szól hozzá? — Tudja fene!... Azzal ballagnak tovább. Be a kocsmába. Ot­tan István parancsol. Fél liter filler bort kér, meg pörköltet, fehér kenyérrel. Két porciót. Egyen a sógor is. Hadd legyen neki jó napja. Aztán, mikor már javában csámcsognak, igy szól István nagy kacagva: — No, sógor, ugy­e hogy jó ló a szürke? Pár hét múlva visszairatjuk az én nevemre, kend­őneg visszakapja a pert. Jó lesz-e? — Jó — bólint a sógor s úgy eszik, olyan jóizán, a gusztusos, szép piros paprikásból, hogy a szeme is kidülled belé. Ist­váni pedig még soká mosolygón mereng maga elé. Mert hiába, a háború őt is megtani­totta sok huncutságra. Ezt a mai napot is annak köszönheti. Legalább is u­gy érzi, mikor rákönyö­köl a kocsmaasztalra s ragyogó szemmel nézi a trógort.­­ Független kisgazdagyülés Biharban. A kisgazdák állásfoglalása a király kérdésben. Saját tudósítónktól, Páter­ Pál napján tartotta a Független Kisgazda Földmíves és Kispolgári párt vármegyei alakuló nagygyűlését a bihar megyei Derecskén. A gyűlést hatalmas munka előzte meg: a községek külön-külön való beszervezése, úgyhogy a gyűlésen már több mint 30 megszervezett község képviseltette magát. A szervezés munkájának nagy részét Nagy Lajos böjti kisgazda végezte. A bihariakon kívül az ország sok részéből jelentek még meg a gyűlésen kiküldöttek, akik valamennyien helyeselték, hogy a bihariak független alapon indulnak meg. A gazdatársadalom megszervezése felé jelentős lépés a bihari gyűlés, mert hiszen Bihar egyike az ország azon vidékeinek, ahol eddig minden független megmozdulást elnyomott a hatalom. A kisgazdák állást foglaltak a király-kérdésben is és egyhangú­lag elítéltek minden olyan törekvést, amelynek célja az ország belső békéjének megbolygatása és a ma­gyar trónnak, a nemzet teljességének megkérdezése nélkül való betöltése. Délelőtt tíz órakor nyitotta meg Csizmadia La­jos elnök a gyűlést a derecskei piactéren és java­solta úgy a kormányzó, mint a főispán távirati üdvözlését. Első szónok volt Nagy Ferenc kisgazda, aki leg­első sorban tolmácsolta a baranyaiak üdvözletét. Azután a szervezkedés szükségességéről beszélt. Ha minden társadalmi osztálynak — mondotta — leg­főbb törekvése erőinek egyesítése, akkor nem lehet rossznéven venni, ha a magyar gazdatársadalom sem kíván tovább szervezetlenül mindenkinek pré­dája leni. Gazdasági jobblétet akar a falu és tudni kell, hogy a falu jobbléte jelenti az ország jobb­létét. Jogot akar a falu, mert a falunak adott jog az egész nemzet magyaros öntudatának a megerő­södése. Ha van titkos az ország rombadöntőinek, akkor legyen az ország felépítőinek is. Majd a ki­rály-kérdésben szólott erőteljes hangon. Elítélem és károsnak tartom az országra nézve azokat a törek­véseket, amelyeknek célja, hogy a magyar trónt a nemzet megkérdezése nélkül akarják betölteni. Ez újabb békétlenségre vezetne. Nem vagyok sem törté­net-, sem jogtudós, de állítom,, hogy megdőlt a jól­­folytonosság a trón betöltése tekintetében. A legiti­misták törekvésében annak a jognak a feladását lá­tom, amely jogért ez a nemzet négyszáz esztendeig viselt, bilincseket, áldozott undíukróká­t, és hullatott könnyeket, a szabad, királyválasztás jogát. Ez a jog pedig a mi jogunk is és arra ne alkudjon senkit A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után dr. Vass Sándor beszélt, a kisgazdák szervezkedését, sürgette, rámutatva, hogy a szervezkedésnek csak kisebb célja a választásokra való előkészülés és sok­kal nagyobb az, hogy az öntudatos és független kis­­gazda-tábor szervezettségében állandó ellenőrzést tud gyakor­olni a kormányzat működése felett s a nemzet egyetemes nagy érdekein belül mindig ki tudja vívni jogainak érvényesítését. Kiss Ferenc kisgazda Péter Pál, a magyar re­ménységek teljesülésének napja, ma azonban a ka­szák suhanása s az aratók éneke belevész a végre­hajtó dobpergésébe. A bihari mozgalom a mai rend­szer ópiumfüstös levegőjén keresztül nézve szélsősé­ges. Nem adunk divatos programmokat, de célunk a mai parasztmészárló bürokrácia megszüntetése mellett a nemzetnek a falu által való fölemelése. Til­takozik a gyűlésbetiltások ellen, mert ha Rassayék­­nak és másoknak lehet beszélni, akkor ne kelljen a falunak sem a panaszát földbevájt lyukakba suttogni. Tiltakozik a legitimista törekvések ellen. A magyar­nak nem kell többé fekete-sárga császármételt. Vitéz Bajcsi Zsilinszky Endre szerint kell hogy a falu öntudatlanságának véget vessen a becsületes szervezkedés. Három nagy pártot, tartana ideális­nak a kisgazdák, a munkásság és a középosztály pártját, amelyek között meg kell lenni a nemzeti kapcsolatnak. Új földreform kell, mert nem szabad engedni a mi proletárainkat Amerikába. A király­­kérdést nem lehet, de nem is szabad a nép nélkül megoldani. Pusztaszerre kell visszamenni a magyar­nak és ne próbálja senki útját állani. A középosz­tály mindig ott lesz a falu mellett. Tildy Zoltán ref. lelkész szerint, sokban igaza van a falunak, hogy nem bízik senkiben. Szakadé­kok között jár ma a magyar és nagy lelki erő kell ahhoz, hogy a helyes utat megtarthassa. Ez az egy­ség és ezt az egységet a nép között minden erővel meg kell teremteni. A nép az uzsorások kezében van s a bankok nyeresége évről-évre emelkedik. Magyar­­országon igen egyenlőtlen a kenyér. A népnek ke­nyere alig van és ez bűnös mulasztás, ezzel szemben szükségtelen és nélkülözhető dolgokra pocsékolnak rengeteget. A falu szervezkedésétől tisztább közéletet vár. Nagyatádi mozgalma nem azért bukott meg, mert méltatlan kezekbe jutott, hanem mert kiirtot­ták onnan a gerinces embereket, akik nem voltak alkalmasak a gondolkozás nélkül való engedelmes­ségre. Üzenjen ez a nép azoknak, akik a határokon túl kenetteljes hangon békességet hirdetnek; üzenje azt, hogy előbb tegyék jóvá­ a rablást, mert előbb igazság kell és azután lehet csak béke. Bartoli Nándor kisgazda, a békési párt elnöke szerint a kisgazdapárt akkor bukott meg, amikor mindenki kisgazda akart lenni. Szükség van ugyan a szervezetben intelligens emberekre is, de ezeket ezután magunk fogjuk megválogatni. A balettéról beszél ezután és kimutatja, hogy eredeti elgondo­lásában ez csak a nagybirtoknak akart használni. Ebből is láthatjuk, hogy a mai rendszertől semmit sem várhatunk s ezért kell sürgősen megszervez­­kedni Belfrint Lajos hajduszoboszlói ref. lelkész üdvö­zölte a pártot Hajdú megye nevében és hangsúlyozta, hogy itt van a legerőteljesebb megmozdulásnak az ideje, mert a falu visel legtöbb terhet s ő élvez a legkevesebb jogot. Szembe kell állni azzal a szervez­kedéssel, amellyel készül úgy a vörös, mint a fekete Internacionálé. Zelikay János mondott ezután súlyos kritikát a kormányzatról, kijelentve, hogy a mai kormányzat­ban nincs máskor népszeretet, csak választáskor. Uray Gyula tanító beszélt azután arról, hogy a falu maga is oka bajainak, mert elhagyta tradícióit. Nagy Lajos böjti kisgazda, a párt igazgatója, terjesztette ezután elő a határozati javaslatot, mely szerint a bihari gyűlés nem kér semmit a kormány­tól, okulva azon, hogy az eddigi javaslatokra még csak választ sem adott a kormány. Ellenben küzd a párt minden olyan célért, amely a falu felemelését óhajtja. Alapul pedig a baranyai 22. pontot fogadják el, míg a programm végleges megállapítását az orszá­gos pártra bízzák. Elkeseredve beszélt azután még a szervezkedés hatósági akadályozásáról, majd a királykérdésben tett rövid, emelt hangú kijelentést, hogy aki Otrantó­­nál tudta a kötelességét, tudni fogja ezután is. Loki János iparos úgy érzi, joggal beszél a kisgazdagyűlésen, mint iparos, mert a hazaszeretet­ben nincs osztálykülönbség. Ennek a szervezkedés­nek nem szabad osztálypártnak lenni, mert a föld­művelő munkája épen úgy, mint az iparosé, csak ke­reszt a magyar Golgothán és ezt a keresztet csak egyesült erővel lehet ledönteni. Csizmadia Lajos elnök köszönte meg ezután mindenkinek a gyűlésen való részvételt, amely után a nagygyűlés a Himnusz hangjaival ért véget. Délután közebéd volt, amelyen sok felköszöntő hangzott el. _______ PESTI HÍRLAP 1930. július 1., kedd. Az állami kölcsön javaslata a felsőháziban. A felsőim pénzügyi bizottsága Popovics Sán­dor elnöklésével hétfőn tárgyalta az állami kölcsön felvételéről szóló törvényjavaslatot. Egry Aurél előadó indítványozta, hogy a bi­zottság kérje fel a pénzügyminisztert, annak kijelen­tésére, hogy a kölcsön felhasználásáról kilátásba­ helyezett törvény­javaslatában és a kölcsön budget­­jogi kezelésében eleget tesz a bizottság következő kí­vánságainak.Ha a kölcsön egyes részletei — természetesen csupán a törvényjavaslatban felsorolt célok kereté­ben — olyankor vennék igénybe, amikor a parla­ment nincs együtt, a kormány a­ parlament utólagos jóváhagyását kérje ki. A kölcsön felhasználása a szakminiszter és a pénzügyminiszter egyetértésében történjék az előzetes és utólagos parlamenti jelentés­tétel kötelezettségével. Az egyes években végrehaj­tandó beruházásokat fel kell venni az illető év költ­ségvetésébe és zárszámadásába. Indítványozta, fe­jezze ki a bizottság azt a­ reményét, hogy a jövőben sikerül visszatérni a külön fedezet nélküli állami kölcsönök rendszerére. Simonstsits Elemér és Fellner Henrik csatlako­zott az előadó indítványaihoz, gróf Hadik János pe­dig felvilágosítást kért az altruista pénzintézetek­nek a­ kölcsönből való támogatásáról. Scitovszky Tibor a bizottság jelentésében kife­jezésre kívánta juttatni azt, hogy a kormány a par­lament szünete alatt is, bárha a parlament utólagos jóváhagyásával, de a törvényjavaslatban kifejezett célokra fordíthatja a kölcsön összegét. Kolossváry Mihály azt kérte, hogy a kölcsön­ből megfelelő részt juttassanak az állami kezelés alatt nem álló vizek kártételei ellen, mert ez is a ter­melés fokozását célozza, az államvasutak beruhá­zásánál pedig vegyék végre figyelembe azokat a vá­rosokat, így Vác városát, amelyek eddig mostoha sorsban részesültek. Bernát István a javaslat hiányának tartja, hogy nem állapítja meg azt az időt, amikor a köl­csön felvételére gondol a kormány. Wekerle Sándor pénzügyminiszter az előadó indítványaihoz hozzájárult. Az osztrák kölcsön eset­leg elénk kerül. Lehet, hogy ez előnyünkre is szol­gál, mert e kölcsönök tapasztalatait javunkra érté­kesíthetjük. Hangsúlyozta, hogy a javaslat csak fel­hatalmazást tartalmaz az általános célok megjelölé­sével, a kölcsön tényleges felhasználásáról felhatal­mazást kell majd kérni a törvényhozástól. A bizottság a törvényjavaslatot változatlanul elfogadta. Sztranyavszky államtitkár a tisztviselői kar reputációjáról, Barcsról jelentik: Görgey József országgyűlési képviselő beszámolót mondott, amelyen Sztranyav­szky Sándor államtitkár is részt vett több egységes­­párti képviselő társaságában. Görgey nagy tetszés­sel fogadott beszéde után, amelyben a nemzeti de­mokrácia hívének vallotta magát. Sztranyavszky Sándor államtitkár hangsúlyozta, hogy a tisztviselői karnak, amelytől az ország méltán követel fokozot­tabb munkát és lelkiismeretet, féltékenyen kell őr­ködnie reputációja szeplőtelensége fölött. Majd a gazdasági helyzettel foglalkozott és kijelentette, hogy a baletta csak Ferti-tapasz, amellyel rákot gyógyí­tani ugyan nem lehet, amellyel azonban enyhíteni lehet a beteg fájdalmait addig, amíg műtőasztalra fektetik. Ahhoz, hogy Európa beteg gazdasági életét műtőasztalba tegyük, egész Európa összefogására van sz’' '■ ,a miniszterelnök legutóbbi útja is ezt n­eme szolgálta.

Next